Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-20 / 17. szám
1989. január 20., péntek NÉPÚJSÁG Minden nemzetiség törvényes és szavatolt védelmet kapjon Sevardnadze beszéde a bécsi utótalálkozó zárónapján Egy KB-ülés háttere iaruzelski kész volt lemondani A bécsi utótaláLkozó külügyminiszteri záróértekezletének csütörtöki ülésén elhangzott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter nagy érdeklődéssel várt beszéde. Előtte Olaszország, utána pedig Kanada, Finnország, Liechtenstein és Belgium képviselője szólalt fel. A külügyminiszteri zárószakasz csütörtök délutáni ülésével, amelyen a hátralevő öt ország képviselői mondták el felszólalásukat, a 26 és fél hónapja folyó bécsi utótalálkozó befejezte munkáját. A Szovjetunió külügyminisztere felszólalásában elmondta: a bécsi megegyezés mérföldkő a minőségileg más Európához vezető úton. A találkozó új normákat hozott létre az államközi érintkezéshez, teljes összhangban a helsinki záróokmánynak azokkal az elveivel, amelyek kimondják az államok nemzeti szuverenitását és jogát a független intézkedésekhez. Sevardnadze szólt arról, hogy az utótalálkozónak voltak nehéz, feszült. és drámai szakaszai is, a megbeszélések mégis példátlanul célratörőek és demokratikus szelleműek voltak. Megjegyezte: az egymásnak szóló bírálatok előmozdíthatják a kölcsönösen elfogadható megoldások keresését. A külügyminiszter . hangoztatta. hogy az európai biztonságnak a népek és az emberek számára a katonain kívül politikai, jogi. állampolgári, szociális és kulturális vonatkozásai is vannak, s ezek a szovjet peresztrojka folyamatában szintén központi helyet foglalnak el. Ezért a Szovjetunió igen fontosnak tartja a következő években az emberi jogokról rendezendő* három nemzetközi konferenciát, amelyek közül a harmadikat Moszkvában tartják majd. Eduard Sevarnadze rámutatott: a népek joga saját kultúrájukhoz ugyanolyan alapvető tényező, mint az élethez és a szabadsághoz való jog. Európában nem kevés a több nemzetiségű ország, s elengedhetetlen, hogy ezekben minden nemzetiség törvényes és szavatolt védelmet kapjon kulturális értékeinek védelmére. Beszédének befejező részében Sevardnadze megállapította, hogy a helsinki folyamat Európát a kelet— nyugati viszony központi elemévé tette. Hatásai az Egyesült Államok és Kanada révén az amerikai földrészre, a Szovjetunió révén pedig Ázsiára is kiterjednek. Az Urálon túli szovjet területről sem fenyegeti ka- tónai veszély Európát, éppúgy, mint Ázsiát — szögezte le Sevardnadze külügyminiszter. Végül kifejezte meggyőződését : Európa minden nehézség ellenére is alkalmas a közös Európai Ház nagy tervének megvalósítására. arra, hogy a bizalom. a jog és a nyitottság földrésze legyen. Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, az államtanács elnöke mindkét funkciójáról bejelentette lemondását, arra az esetre, ha a Központi Bizottság nem szavaz bizalmat a Politikai Bizottságnak. Csatlakozott hozzá Mieczyslaw Rakowski kormányfő, Czeslaw Kisz- czak belügyminiszter és Florian Siwicki nemzetvédelmi miniszter is — ez derül ki a PAP lengyel hírügynökség jelentéséből, amely a kedd éjszakai maratoni, közel nyolc órás zárt KB-ülés néhány részletét tárja fel. A hírügynökség szerint a párt vezetése a politikai és a szakszervezeti pluralizmus kérdésében kialakult rendkívül nagy véleménykülönbség miatt kérte a zárt ülést, ahol Jaruzelski több alkalommal is szót kért, és minden erejével igyekezett meggyőzni a KB tagjait a PB politikai irányvonalának helyességéről, azaz lényegében arról, hogy kellő biztosítékokkal ugyan, de elengedhetetlen a „Szolidaritás” legalizálása. A viharos vitában Jaruzelski vetette fel a bizalmi kérdést. Ragaszkodott ahhoz, hogy szavazzanak a Politikai Bizottság sorsáról, amely a szavazás idejére elhagyta a tanácskozási termet. A szavazás, amelyet a KB legidősebb tagja. Henryk Jablons- ki, az államtanács egykori elnöke vezetett, 4 tartózkodással megerősítette funkciójában a párt vezető testületéit, Wojciech Jaruzels- kivel az élen. A két részben — decemberben és januárban — tartott központi bizottsági ülés tehát nemcsak lefolyásában példa nélküli a LEMP történetében —, hiszen még egyszer sem fordult elő. hogy a Központi Bizottság szavazott volna a vezetéssel szembeni bizalom kérdésében —, de az ülésről való tájékoztatás is egészen szokatlan. Ugyanis így az egész lengyel közvélemény tudomást szerezhetett mindarról, ami a viharos zárt ülésen történt, még ha némi késéssel is. Míg a Politikai Bizottság tézisei fölött szinte vita sem volt, és a KB tagjai egyhangúlag fogadták el a párt szerepéről és a párton belüli reformokról szóló előterjesztést, addig a pluralizmusról szóló állás- foglalás, ami mindenekelőtt a párt viszonyát határozza meg a „Szolidaritáshoz”, 143 „igen”, 32 ellenszavazatot kapott, és 14 volt a tartózkodás. A KB csütörtökön nyilvánosságra hozott határozata egyebek között leszögezi: a KB olyan szervezeti és működési módosításokat hajt végre a pártban, amelyek lehetővé teszik hatékony működését a pluralisztikus társadalomban a piaci szocializmus keretei között. A LEMP-nek a dolgozók érdekeit, ezen belül mindenekelőtt a munkásosztály érdekeit képviselő, demokratikus tömegpárttá keli válnia, olyannak, amely képes felépíteni a modern szocializmus Lengyel országát, biztosítani a társadalmi igazságosságot, az egész társadalom részvételét a hatalom gyakorlásában, az emberi és az állampolgári jogok maradéktalan érvényesülését. Mindezt úgy, hogy a párt felhagy a közvetlen irányítás és beavatkozás gyakorlatával. PÁRTOLJÁK A HAZAI IPART ”A JAPÁNOK. akik a szigetország történetében tavaly vásárolták a legtöbb gépkocsit, összesen 4,97 millió személy- és teherautó, valamint autóbusz kelt el, 14,4 százalékkal több, mint 1987-ben. Noha 1988- ban az előző évihez viszonyítva 37,6 százalékkal több gépkocsit importáltak, a japánok csak elenyésztő meny- nyiségű, szám szerint 134 767 külföldi kocsit vásároltak. NÖVEKSZIK A BŰNÖZÉS BÉCSBEN 1988-ban 36 bankot és postahivatalt raboltak ki, és csak 19 esetben sikerült elfogni a tetteseket. 36 gyilkosság közül hét maradt felderítetlen. 1987-hez viszonyítva megduplázódott a kábítószer-fogyasztás áldozatainak száma is; csak Bécs- ben 48 ember halálát okozták a drogok. Egyharmad- dal nőtt az erőszakos bűn- cselekmények száma, és ösz- szesen 10 ezer vagyon elleni bűncselekményt követtek el. A „HASONCSÜSZÁS” VILÁGBAJNOKA A közelmúltban nem akármilyen rekordot állított fel egy francia kaszkadőr, a 19 éves Pascal Dragotto. Megállás nélkül úgy tett ■meg hason csúszva 190 kilométert, hogy drókötéllel volt egy gépkocsihoz erősítve, mely maga után húzta. A nem mindennapi „sportteljesítmény” a Toulon és Nizza közötti országúton született. A kaszkadőr, hogy védje magát a sérülésektől, hasára és két könyökére fémlemezeket erősített. KOBRÁKKAL A REKORDOK KÖNYVEBE. . . Egy 63 éves maláj férfi, akit környezetében a kígyók királyaként emlegetnek, kijelentette: elszánta magát, hogy bekerül a rekordok Guinness-köny- vébe, oly módon, hogy száz kobra társaságában 14 napot tölt egy akváriumban. Dasztagir Huszlnl már meg ia állapodott egy múzeum igazgatójával abban, hogy az akváriumot bocsát rendelkezésre, amelyben kedden kezdi meg békés együttélését a kobrák tömegével. A kísérlettel egyidejűleg a múzeumban kiállítás nyílik „A kígyók és a társadalom” jelmondattal. önkéntes fogságában a kígyós malájnak ágya és televíziója lesz. A vállalás értelmében óránként 15 percre hagyhatja el az akváriumot. Sikamlós társainak száma az első nap kereken száz lesz, de naponta két újabb hüllőt tesznek melléjük erősítésnek. Dasztagir egyébként kígyóbü- völöként keresi kenyerét, de jeleskedik kígyővadászként Is, akkor, amikor háziasszonyok a konyhában vagy a hálószobában veszedelmes hüllőkkel találkoznak és a segítségét kérik. A PEKINGI ÍNYENCEK ELSŐ SZÁMÜ KEDVENCE újabban a rántott csirke, amelyet valaha csak a császári udvar lakói fogyasztottak. A hagyományos szárnyas. a kínai kacsa népszerűségének csökkenése az amerikai Kentucky Chicken ügyes reklámjának köszönhető; a pekingi Mennyei_Bé- ke Kapuja közelében működő étterme a legnagyobb, ami nem kis szó, mert a gvorsbüféhálózatáról híres társaság kereken 7700-at üzemeltet világszerte. Míg 1987-ben egész esztendőben 20 ezer rántott csirke fogyott el Pekingben, az egy éve működő étterem jóvoltából most havonta 30 ezer kel el. A moszkvai Pi^^-ban olvastuk Volt egyszer egy csapat... 1952. augusztus 18-án a moszkvai Sztálinyec stadionban kellett lejátszani az országos labdarúgó-bajnokság újabb mérkőzését a CDSZA és a Kijevi Dinamo között. Ám a CDSZA csapatát szállító autóbusz nem érkezett meg. A stadiont megtöltő szurkolókkal a hangosbemondó közölte, hogy a meccs elmarad. De a miértre nem adott magyarázatot... Az elmaradt mérkőzés új időpontjáról sem a rádió, sem a lapok nem tájékoztatták a közönséget. S amikor szeptember 4-én a Szovjetszkij Szportban megjelent a következő havi mérkőzések beosztása, a listán sehol sem szerepelt a CDSZA neve. Alekszej Grinyin érdemes spontmesiter, aki sok éven át volt a hadseregbeli labdarúgók kapitánya, később elmondta, mi történt augusztus 17-én a CDSZA edzőpályáján. „Körülbelül 12 órakor tisztek érkeztek a hadsereg politikai főcsoportjától. Pardon nélkül tudatták velünk, hogy a csapatot feloszlatták. Nem' akartunk hinni a fülünknek. Hogy? Miért? Milyen jogon? A válasz a következő volt: »Ez parancs. Önök katomaemberek, tehát tudják, hagy a parancsokat nem szokás megvitatni, csak teljesíteni.« Majd hozzátették: »Emlékezzünk mindig arra, mit mond nekünk és mire tanít bennünket Sztálin elvtárs. Ha egy katonai alakulat, akár csatában is, elveszti zászlaját, akkor fel kell oszlatni. Ezt a megállapítást vonatkoztassák saját magukra. Önök, akik Labdarúgásunk büszkeségét, zászlaját jelentették, kudarcot vallottak a labdarúgópályán, szégyent hoztak' országunkra, fegyveres erőinkre.«” Vajon milyen zászlót „vesztettek el” békeidőben a hadseregbeli sportolók? Miért maradt labdarúgásunk legjobb csapata nélkül, a legendás „hadnagyok csapata” nélkül? Bármilyen furcsának is tűnik számunkra, ennek oka az a két mérkőzés volt, amelyet válogatottunk játszott a finnországi olimpián. Labdarúgóink először 5—5 arányú döntetlent játszottak a jugoszlávokkal, majd a velük vívott második mérkőzésen 1—3-ra kikaptak. De még mielőtt részletesebben szólnánk 1952 augusztusának eseményeiről, menjünk vissza néhány évet az időben... A háború utáni első években labdarúgóink ritkán mérkőztek külföldi ellenfelekkel. Ez alól nem volt kivétel az 1946-os esztendő sem. De ki gondolhatta volna, hogy az a két barátságos mérkőzés, amelyet a Szófiai Lokomotívval és a Belgrádi Partizánnal vívtak, hosszú évekre rányomja bélyegét a külföldi - sportolókkal való kapcsolatainkra?,! A következő történt. A Sztálingrádi Traktor 2—4 arányban alul maradt a Bulgáriából érkezett labdarúgókkal szemben, a sietve megalakított leningrádi csapat pedig 1—2 arányban bizonyult gyengébbnek a Partizánnál. E két meccs eredményeit megvitatta a KB titkársága. Hogy megérthessük, miért tárgyalták az ügyet ilyen magas szinten, figyelembe kell venni egy fontos körülményt. Éspedig azt, hogy a nemzetközi mérkőzéseken való részvétel engedélyezése céljából N. Romanov, a Szovjetunió Minisztertanácsa Testnevelési és Sportbizottságának akkori elnöke a szokásos gyakorlatnak megfelelően levelet intézett Sztálinhoz, amelyben garantálta a győzelmet. Sztálin valószínűleg komolyan úgy vélte, hogy vereség esetén a burzsoá sajtónak alkalma nyílik arra, hogy ne csak a szovjet sportolókat pocskondiázza, hanem egész népünket is. A leningrádi és sztálingrádi mérkőzések eredményeit tehát az ország tekintélyére vonatkozó sztálini nézetekből kiindulva vitatták meg. Sztálin nem volt hajlandó figyelembe venni sem az objektív nehézségeket, melyek a sportolóknak jutottak osztályrészül, sem azt, hogy a nemzetközi mérkőzéseket illetően nem veit elég tapasztalatuk, sem az ellenfél erejét. Sztálin csakis győzelmet követelt. Államunk „lejáratásának” tekintette még azt is, hogy a szovjet kötöttfogású birkózó- válogatotit az 1947. évi EB-n második helyet szerzett, s a három legnehezebb kategóriában a mi sportolóink arattak győzelmet. A Politikai Bizottság egyik ülésén pedig, amelyen azt tárgyalták meg, miért szerepeltek eredménytelenül gyorskorcsolyázóink az 1948-as viliágbajnokságon (pedig K. Kudrjavcev ezen a VB-n az 500 méteres táv győztese lett), úgy döntöttek, hogy N. Romanovot leváltják, s helyébe A. Apollonov vezérezredest, a belügyminiszter helyettesét nevezték ki. Nem nehéz tehát elképzelni, milyen volt Sztálin reagálása, amikor a szovjet labdarúgó-válogatott a Jugoszláviától elszenvedett két vereség után elbúcsúzhatott az olimpiától. Ráadásul akkor a Szovjetunió és Jugoszlávia között nem vo.lt semmilyen kapcsolat. Sztálin ia Jugoszlávia elleni második mérkőzésit rendkívül fontosnak tartotta, amit az is bizonyít, hogy az első meccs után Moszkvából kétoldalas táviratot küldött a mérkőzések színhelyére, melyben kihangsúlyozta, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szovjet emberek a soron következő találkozónak. Mint azt a legendás Vszevolod Bobrov később elmondta, a játékosokhoz ellátogatott V. Lebegyev,. a Szovjetunió finnországi nagykövete. M. Romanov és helyettese, J. Adrianov, valamint A. Seljepin és V. Szemicsasztnij, az SZLKISZ KB titkárai egyenként beszélgettek el a játékosokkal a küszöbön álló mérkőzés jelentőségéről, különös -tekintettel Sztálin táviratára. De nem történt csoda. A jugoszláv válogatott erősebbnek bizonyult. ... A vereséget követő napon labdarúgóinkat hazaküldték, mégpedig — ahogy azt K. Krfzsovszkij, a csapat egyik játékosa elmesélte — marhavagonokban. G. Rogulszkijt, a Moszkvai Városi Testnevelési és Sportbizottság elnökét pedig, aki a labdarúgó-küldöttség vezetője volt, a mérkőzés után azonnal hívatta Berija, aki jól tudta, hogyan viszonyul Sztálin a vereséget szenvedő sportolókhoz, kihasználta a helyzetet. Hiszen magát a legnagyobb Dinamo-szurkolónak tartotta, ö és környezete sehogy sem tudta elviselni, hogy a hadseregbeli labdarúgók hat éven át (1946—1951) ötször voltak országos bajnokok, négy esetben éppen a Moszkvai Dinamót előzték meg. Alig egy héttel később a labdarúgó-válogatott olimpiai szereplését a Politikai Bizottság ülésén megtárgyalták, ahol a vereséget súlyos kudarcnak minősítették, mely „országunk tekintélyét csorbította”. Ezen az ülésen határozták el a CDSZA feloszlatását is. V. Nyikolajevet, a CDSZA és K. Beszkovot, a Moszkvai Dinamo válogatott csatárait, valamint B. Arkagyejevet, a CDSZA vezető edzőjét megfosztották az érdemes sportmesteri címtől, K. Krizsovszkij * (VVSZ) és A. Basaskin (CDSZA) fedezeteket pedig a sportmesteri címtől. Mind a négy játékost diszkvalifikálták. Arkagyejevnek és társainak sportmesteri címét Berija kivégzése után hamarosan visszaadták, s a játékot is ismét engedélyezték nekik. A CDSZA csapata 1954 tavaszán született újjá. De vajon mivel mérhető a kár, amelyet a nagyszerű csapat szétkergetése okozott a szovjet labdarúgásnak? Milyen mértékben fékezték le a szovjet sport fejlődését az ilyen és ehhez hasonló durva beavatkozások?.. . V. Pahomov, az OSZFSZK' érdemes művelődési dolgozója A Békés Megyei Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Állomás, Békéscsaba, Szarvasi út 79 1., felvételre keres: — felsőfokú számviteli végzettségű szakembert __ középfokú végzettséggel, gépelni tudó pénztárost. J elentkezés: Békéscsaba, Szarvasi út 79 1. Telefon: 25-011, a gazdasági vezetőnél. MÉG TART A TÉL. A Gyulai Kötőipari Vállalat REKLÁMÁRON ÉRTÉKESÍTI női, férfi- és gyermekkötött-termékeit. Kiskereskedőket a vállalat raktárában soron kívül szolgálunk ki. (Gyula, Kossuth u. 7—11.) A gyulai mimtaboltjadnikban széles választékkal állunk a fogyasztók rendelkezésére. A vásár kezdete: január 23-tól, AMÍG A KÉSZLET TART. A VEGYESIPARI SZOLGÁLTATÓ KISSZÖVETKEZET, BÉKÉSCSABA, KISS E. U. 6„ gyomaendrődi kirendeltségére gáz- és közponlifiités-szerelfiket vesz lel, kiemelt bérezéssel. Érdeklődni: Gyomaendrőd, Hunyadi u. 4. Békéscsaba^ Kiss E. u. 6. Tel.: 21-988. KISTERMELŐK, FIGYELEM! A Kardosi Egyetértés Mgtsz háztáji ágazata megkezdte az 1989. évre A MALAC- ÉS SÜLDÖFELVÁSÁRLASRA A SZERZŐDÉSEK KÖTÉSÉT és a szerződött állatok ütemszerű átvételét. Súlykategória Átvételi árak, I. félév 18—25 kg-ig 65 Ft/kg 26—35 kg-ig 58—63 Ft/kg Bővebb felvilágosítást a tsz háztáji ágazata ad személyesen a keddi és csütörtöki napokon munkaidőben.