Békés Megyei Népújság, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

1989. január 17., kedd o CH2n2jEJ Megyénknek is rádiója a szegedi Kérdések a szerkesztőkhöz Napirenden a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módnsítása Ülésezett az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága Korszerű a technikai felszereltség Szegeden Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága teg­nap másodízben tűzte napi­rendjére a takarékszövetke­zetekről szóló törvényerejű rendelet módosításának ter­vezetét. A legutóbbi — janu­ár 10-i — ülésen ugyanis a testület az előterjesztett jog­szabály-módosítást nem ta­lálta kellően előkészítettnek. Az ülésen Kollarik István pénzügyminiszter-helyettes ismertette az újonnan átdol­gozott törvénytervezetet. Be­vezetőjében hangsúlyozta, hogy január 1-jétől a bank- rendszer átalakulásában je­lentős lépések történtek. Mindinkább csökkennek az adminisztratív korlátozások, s ezért igen sürgető, hogy a takarékszövetkezetekről szóló új jogszabály is mi­előbb életbe lépjen. El­mondta, hogy a korábbi el­képzelésektől eltérően az át­dolgozott tervezet nem limi­tálja 100 millió forintban azoknak a takarékszövetke­zeteknek az alaptőkéjét, amelyek bővíteni kívánják tevékenységi területüket. Azonban most sem terjesz­kedhetnek teljesen szaba­don: szabad forrásaiknak legfeljebb 60 százalékát fek­tethetik be új szövetkezeti egységek létesítésébe. A megkötések — akár az alap­tőke növeléséről, akár egyéb feltételekről van szó — el­sősorban a tagság érdekeit szolgálják. Ez garantálja ugyanis, hogy a több mint kétmillió szövetkezeti tag biztonságban tudja pénzét, és a szövetkezet mindenkor eleget tudjon tenni fizetési kötelezettségeinek. Könnyebbséget jelent a takarékszövetkezeteknek az az átmeneti intézkedés, amely szerint a részjegyek után 3 évig az adózatlan nyereségből fizethetik ki az osztalékot. Az új törvényter­vezet egyébként 500 forint­ban határozza meg a mini­mális részjegy összegét, szemben az eddigi 100 fo­rinttal. Ez egyrészt a taka­rékszövetkezetek .tőkeerejé­nek növelésére vonatkozó szabályozás miatt indokolt, másrészt azért, mert a jelen­legi pénzügyi viszonyok kö­zött már irreálisan alacsony 100 forintos minimumot elő­írni. Azonban, hogy a taka­rékszövetkezetek jelenlegi tagjait e rendelkezésből sé­relem ne érje, az új előírás csak az 1989. január 1-je után jegyzett és befizetett részjegyekre vonatkozik. Annak érdekében, hogy a takarékszövetkezetek tőke­ereje növekedjék, és banki státuszuk erősödjön, az újon­nan induló takarékszövetke­zetek számára 100 millió fo­rint részjegyállományt ír elő a tervezet. S bár ez magas­nak tűnik, még így is lénye­gesen kisebb a más pénzin­tézetektől megkövetelt tőke­erőnél, mivel szakosított pénzintézet alapításához mi­nimálisan 500 millió forint, bankalapításhoz pedig — a takarékszövetkezeteket kivé­dve — legalább egymilliárd forint alaptőke szükséges. Majoros Anna, a Szövosz takarékszövetkezeti főosztá­lyának vezetője elmondta, hogy az ország 260 takarék- szövetkezete 1800 helyen működik, de több mint 3300 település lakóit szolgálja ki. Immár két esztendeje műkö­dik Budapesten is takarék- szövetkezet, a tapasztalatok szerint eredményesen. A tagság létszáma meghaladja a kétmilliót, gyakorlatilag eddig még nem volt rá pél­da, hogy valakit kizártak volna a tagok sorából. A Szövosz úgy látja, hogy a takarékszövetkezetek fel tudják venni a versenyt a Sokasodó kereskedelmi ban­kokkal, különösen akkor, ha megalakul a Takarékszövet­kezeti bank, amely az elkép­zelések szerint még ebben a félévben megkezdi működé­sét. Ezzel jelentős mérték­ben bővül a takarékszövet­kezeti tevékenység, hiszen a bank vállalatoknak is nyújt­hat majd hitelt. Az előterjesztést követően ezúttal nem bontakozott ki éles vita, noha néhány kép­viselő ismét hangot adott annak a véleményének, hogy sokallják az újonnan induló takarékszövetkezetekre elő­írt részjegyállományt, s a különféle megkötések miatt úgy látják, hogy az igazi bankverseny kialakulását továbbra is több tényező fé­kezi. Többen kiegészítő meg­jegyzéseket fűztek a terve­zett'jogszabályhoz, de fel­hívták a figyelmet arra is, hogy ilyen nagy horderejű változásokat korábban kel­lene nyilvánosságra hozni, időben elkészíteni a terveze­tet, és megtárgyalni, hiszen az új törvényerejű rendelet­nek már életbe kellett vol­na lépnie. A testület végül elfogadta a takarékszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet módosításának tervezetét. A vitában felszólaltak: Puskás Sándor (Heves me­gye, az ülés elnöke), Katona Sándor (Fejér megye), Szabó Kálmán (Budapest), Kovács András (Heves megye), Sára János (Komárom megye), Szabó Tamás (Fejér megye), Nagy Endréné (Heves me­gye), Bognár József (országos lista). (Folytatás az 1. oldalról) között „ingázik”. Kétmegyés újságíró, aki egy személyben két „média” nemzetiségi mű­sorainak is felelőse: a kör­zeti tévé- és rádióadások minden hetes szerkesztése az ő dolga... Nem kevés és nem könnyű ... A jó kolléga, jó riport­alany is. Kérdés nélkül indul a szó ... — Ez a nemzetiségi rádió­zás úgy természetes itt, amint Békéscsabán termé­szetes a nemzetiségek együtt­élése. Itt ezt feszélyezettség nélkül élhetjük meg. Három ország találkozik ebben a mozgalmas városban, sok külföldi megfordul; nem cseng idegenül a városban, ha valaki más nyelven be­szél. Ez valami párhuzamos­ság Békéscsaba és Szeged között. Műsoraink is a nem­zetiségi lét elfogadtatását szeretnék erősíteni. . — Van-e visszajelzés mű­soraik hallgatottságáról? — Elsősorban Békésben hallgatják műsorainkat, mi­vel a legtöbb román nem­zetiség náluk él. Csongrád megyében, Szegeden és Ma- gyarcsanádon vannak poten­ciális hallgatói a műsornak. Ez a kör a múlt évtől ki­egészült . . . — Az áttelepültekkel? — Igen, sokan kerestek már a műsoraink kapcsán, mert nálunk olyasmit halla­nak magyarországi rádiós stí­lusban, aminek a nyelvét ér­tik és őket is érintheti. — Meg is szólaltak már? — Természetesen, azok fel­tétlen, akiknek közeledése baráti ahhoz a néphez, ahon­nan mi, magyarországi ro­mánok származunk. Nemcsak ők keresnek bennünket, ha­nem mi is őket. Van arra is példa, hogy elzárkóznak, s azt hihetnők, nem akarják magukat kompromittálni, féltve kinti hozzátartozóikat. Pedig nekünk legalább olyan érdekünk a még létező kap­csolatok, kötődések, értékek bemutatása, mint egy romá­niai magyarnak az övé ... — Hallják-e odaát a sze­gedi műsorokat? — Annyira „hallatszunk” mi is át, mint a magyar mű­sorok bármelyike. A ritkább jelentkezést ellensúlyozza az, hogy mindig állandó műsor­időben jelentkezünk, csü­törtökön 18 óra 30-kor és szombaton 7 óra 03-tól fél­órás országos adást sugár­zunk innen Szegedről a Bar­tók programon. Vasárnap reggel pedig 8 órától a re­gionális félóránkat adjuk a szegedi rádió hullámhosszán. A vételi lehetőség még ön­magában nem jelent hallga­tottságot. Mi nem úgy „szol­gáltatunk” a hallgatónak, mint a magyar nyelvű rá­dióadások ; nekünk másként kell megfogni a hallgatóink figyelmét. Például itt volt a Karácsony. Mindannyiunk­nak szólt az ünnepi, egyhá­zi román nyelvű adás. Ér­dekes, hogy az ilyen jellegű műsorokra érkezik a legtöbb visszajelzés. Természetesen műsoraink belpolitikai jelle­gű adások. A hazai románok anyanyelvi rádiózási igé­nyeit szolgálja. — Gondolom, ebben a hely­zetben igen nehéz dolog jól politizálni... — A legnagyobb baj az, hogy egyáltalán politizál- nunk kell. Nem a műsornak, hanem a közembernek is, pedig ő is. mi is szeretnénk a lehető legtermészetesebben megélni magyarországi ro­mánságunkat. Ha Romániá­val foglalkozom, ugyanúgy szóvá teszik, mintha nem foglalkozom vele . . . Az objektív, a szélsőségek­től és indulatoktól mentes, a két nép kölcsönös megisme­résén alapuló igazságot sze­retnénk szolgálni. És akkor politizálásunk felől nyugodt lehet a lelkünk ... Kép, szöveg: Pleskonics András Válaszolnak országgyűlési képviselőink: Mire futja és mire nem telik a költségtérítésből? Régen elmúlt az az idő, amikor az emberek csak fe­lületesen, vagy egyáltalán nem kísérték figyelemmel Országgyűlésünk munkáját. Bizonyítják ezt azok az ol­vasói telefonhívások, észrevételek, kérdések, amelyeket a mostani ülésszak idején kaptunk. Ezúttal egyetlen témát emelünk ki a sok közül, nevezetesen: a parla­menti képviselők a teendőik ellátásához költségtérítés címén nyújtott havi 5 ezer forintot hogyan használják fel, mire költik, fedezi-e kiadásaikat ez az összeg? A felvetésnek bizonyosan az adott aktualitást, hogy az Or­szággyűlés a napokban fogadta el az új Házszabályokat, amelyek kapcsán szükségszerűen szóba került a költség- térítés is. Az ügyben három országgyűlési képviselőt kértünk arra, összegezze néhány szóban, mire futja, és mire nem telik az 5 ezer forintból. Németh Fe-, renc, Békés megye 9-es számú válasz­tókerületének képviselője, az MSZMP Oros­házi Városi Bi- politikai mun­— Egy biztos: nem luxus­igényeink kielégítésére for­dítjuk az 5 ezer forintot, mert mostanában inkább azon törjük a fejünket, ho­gyan oszthatnánk be úgy, hogy mindepre jusson belő­le. Mi, vidéki képviselők el­sősorban az utazást és a szállást fedezzük a pénzből. Budapesten igyekszem vi­szonylag olcsó szállást ke­resni ; kollégiumokban fog­lalok helyet, ha nincs rá mód, olcsóbb szállodákban. Vég nélkül sorolhatnám per­sze, mi minden kerül még pénzbe a képviselői mun­kánk során, de mondok egy jellemző példát: a választók és egyáltalán a közvélemény szigorúan elvárja tőlünk, hogy jól tájékozottak, felké­szültek legyünk. Mondanom sem kell, a különböző kiad­ványok, napilapok, folyóira­tok — áraikat éppen most emelték —, könyvek mind nagyobb részt követelnek a kölségtérítésből. Eddig nem volt tisztázott a szakértők segítségének honorálása sem. Az új ügyrend szerint a szakértői díjat az Ország- gyűlési Iroda fizeti. Érde­mes lenne megnéznünk az otthoni telefonköltségemet is — egyébként a megyei kép­viselők felének adatik meg a saját telefon adta kénye­lem. — A képviselői teendők ellátásához igénybe vesz-e szolgálati gépkocsit? Hivata­lában van-e lehetősége a képviselői teendőit intézni, telefonálni, levelezni, vá­lasztókat fogadni? — Saját szolgálati autóm nincs, de a munkáltatóm gépkocsiját a rendelkezésem­re bocsátják minden eset­ben, ha szükségem van rá. Természetesen utazhatnék vonattal is Budapestre, ám az nagyon sok időt vesz igénybe, hiszen Orosháza és a főváros között nincs köz­vetlen járat. A munkahelye­men végezhetem a képvise­lői feladataimat, ehhez min­den segítséget megkapok. Végezetül hadd jegyezzem meg, hogy a költségek térí­tésére megállapított 5 ezer forintot évekkel ezelőtt fo­gadta el az Országgyűlés, s ez az összeg, az árak növe­kedése, az infláció miatt ma 32 százalékkal kevesebbet ér. Szarvas And- rásné, me­gyénk 1-es szá­mú választóke­rületének kép­viselője, a bé­késcsabai Uni- con Vállalat minőségellenőrző csoportve­zetője: — Sok mindennel tisztá­ban kell lennünk, amikor azt részletezzük, mi min­denre telik — és mire nem — az 5 ezer forintos költség- térítésből. Azzal kezdem, hogy a parlamenti üléssza­kok alkalmával az első ká­vétól az utolsóig, mindent magunk fizetünk. Az ellátá­sunkról gondoskodó Gundel étterem árai pedig nem ép­pen a legalacsonyabbak. Aki már egyszer kipróbálta, nem csodálkozik azon, hogy egy pár virsli 40, a kávé 10, egy ebéd 120-160 forint. Igyek­szem a szállást is olcsón megoldani, ha módom van rá a Pedagógus Szállóban lakom. Tudvalevő, hogy a bizottsági üléseinket sem mindig a fővárosban tartjuk. Nemrégiben Paksra hívták a bizottság tagjait, nekem ez az út 1500 forintba került. Bizony nem elhanyagolható költség manapság az öltöz­ködés sem; ha valahol meg­jelenek, elsőrendű követel­mény, hogy az alkalomhoz illő ruhát, cipőt vegyek fel, a hajam is rendben legyen. Az ülésszakokra és egyéb fórumokra vonattal, busszal utazom, szolgálati gépkocsim nincs. Az egyes napirendek­re való felkészülés sem ol­csó, a rendszeresen járó na­pilapok, folyóiratok mellett mindennap figyelem a rádió reggeli sajtószemléjét is, és sietek megvásárolni azokat, amelyekben hasznos infor­mációkhoz jutok. zottságának katársa: Távollétemben mindig he­lyettesítenek a munkahelye­men, s ezt megértő, segítő­kész kolléganőimnek kö­szönhetem. Dr. Iványi Lajos, Békés megye 12-es számú válasz­tókerületének képviselője, a Gyomaendrő- di Lenin Tsz — Az utóbbi időben egy- egy budapesti utam előtt mindig azon töröm a feje­met, hogyan tudnék spórol­ni, mert bizony jól meg kell nézni, mire költőm az 5 ezer forintot. Az utóbbi egy hónap alatt egyszer utaztam képviselőcsoport-ülésre, 8 alkalommal pedig a főváros­ba, jogi bizottsági ülésekre és a karácsony előtti, meg a mostani ülésszakra. Ez azt jelenti, hogy egy napra 550 forint jutott, amiből meg kellett volna oldanom Bu­dapesten a szállást, az étke­zést és az utazást. Monda­nom sem kell, hogy nem si­került, s akkor még nem említettem az itthoni leve­lezéseket és egyéb költségei­met. Az utazásaim alkalmával igénybe veszem a szolgálati gépkocsit, hozzá kell ten­nem azonban, hogy ilyenkor időt szakítok a termelőszö­vetkezet ügyeinek intézésére is. Legutóbb, az ülésszak másnapján' például a Pénz­ügyminisztériumban jártam, hogy tsz-elnökként is tény­kedjek. Amikor képviselői felada­taim elszólítanak Gyoma­elnöke: endrődről, a helyettesítésem többnyire megoldott. Elnök- helyettes nem lévén, az alá­írási joggal felruházott fő­állattenyésztő dönt helyet­tem. Persze, egy-egy hosz- szabb távoliét után itthon is zsúfolt napok következnek. A termelőszövetkezetben lehetőségem van a képvise­lői munkám ellátására is, olyannyira, hogy napköz­ben a választóim egyenesen ide jönnek, ha ügyes-bajos dolgaik elintézésében a se­gítségemet kérik. * * * A. három képviselő meg­hallgatásával természetesen nem törekedhettünk teljesen részletes válaszra, hogy mire telik és mire nem az 5 ezer forintos költségtérítésből. Ű[.gy véljük, ez nem is lehet­séges, hiszen a felhasználás egyénenként eltér. Egyet azonban nem szabad elfe­lejtenünk. Legfőbb államha­talmi és népképviseleti szer­vünk jelentősége olyannyira megnövekedett az utóbbi időben, mint népi demok­ráciánk történetében még soha. Ezzel együtt a képvi­selők munkája is a többszö­rösére gyarapodott. Mi, vá­lasztók elvárjuk, hogy maxi­mális felkészültséggel, tájé­kozottsággal képviseljenek bennünket a Parlamentben, s ha szükséges, lépjenek fel érdekünkben. Igényeink 1989-re még inkább érvé­nyesek, hiszen majd min­den hónapra jut egy-egy ülésszak. Növekszik a köve­telmény, a munka, a fele­lősség — és persze a költsé­gek is. László Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom