Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. december 12., hétfő o Felhívás véradásra Az Országos Vérellátó Szolgálat, vala­mint a Magyar Vöröskereszt felhívással fordul a lakossághoz. Emlékeztetnek rá, hogy a tragikus örményországi földrengés sérültjeinek a világ minden jóérzésű em­bere segítségére siet. A Szovjetunióban emberek százezrei adnak vért, ezért azon­nali tömeges véradásra hazánkban nincs szükség. A romok alól kimentett sérültek ellátásához viszont a vérplazma egyik al­kotórésze, az albumin is nélkülözhetetlen. Az albumin előállításához szükséges vér­plazma gyűjtése és a gyártás sok időt igé­nyel. Mivel az albumin hosszú ideig tá­rolható, tömegszerencsétlenség, vagy hir­telen nagy számú megbetegedés, mérgezés estére Magyarországon is van belőle tar­talék. A Magyar Vöröskereszt — a vér­adók és a társadalom segítőkészségében bízva — most albumint küld Örményor­szágba. Az albumintartalékokat azonban két hónapon belül folyamatosan pótolni kell. Ezért felhívással fordulnak az ország la­kosságához, minden jóérzésű honfitárs­hoz, hogy jelentkezzenek rendkívüli, ön­kéntes plazma- vagy véradásra a lakó­hely, vagy a munkahely szerinti vér­transzfúziós állomáson. Az albuminkészletek pótlása csak kö­rültekintő előkészítéssel oldható meg zök­kenőmentesen, Ezért szükséges, hogy a munkahelyi vöröskeresztes vagy más mó­don szerveződött csoportok először idő­pontot egyeztessenek a vértranszfúziós ál­lomásokkal. A készletpótlást nem az azonnali, hanem a megfelelően ütemezett véradás biztosítja a legjobban. Fontos lenne, hogy elsősorban ne a rendszeres véradók jelentkezzenek, az ő véradásukat a mindennapos betegellátás céljára veszik számításba. Az Országos Vérellátó Szolgálat és a Magyar Vöröskereszt előre is köszönetét mond minden önkéntes plazma- és vér­adónak a semmi mással sem pótolható segítségért. A tettes mindig visszatér... Jelentkezés a rendőrségen apai kísérettel A tanítást nem lehet abbahagyni Beszélgetés egy nyugalmazott iskolaigazgatóval A Békés megyei Népújság november 12-i számában je­lent meg az alábbi rendőr­ségi felhívás: „A Békés megyei Rendőr-főkapitány­ság egy ismeretlen rendszá­mú, mélyzöld színű, felte­hetően régi típusú, 1500-as Lada személygépkocsit ke­res, amely november 10-én 20.10-kor Békés belterülete felől Békéscsaba irányába közlekedve a Csabai úton a Szabadkai út keresztező­désénél elütötte az úttesten áthaladó (52 éves) Sebes­tyén István békési lakost, aki súlyos, életveszélyes sé­rülést szenvedett. A sze­mélygépkocsi megállás nél­kül továbbhajtott, Békés­csaba irányába”... A rend­őrség kéri azok segítségét, akik a balesetet látták. Köztudott, hogy a rend­őrségi közlemények olva­sottak az újságok hasábjain. Ezt is olvasta az, aki aztán a rendőrség segítségére sie­tett. .. Hideg idő volt azon a na­pon, november 10-én, 20 órakor. Sötétség borult a városra, de a közvilágítás működött, ha nem is ün­nepi kivilágítással. Az út­test burkolata jó minősé­gűnek mondható. Ilyen kö­rülmények között tartott zöld Ladájával Békéscsaba felé Hajkó Zoltán és barát­ja. A fiatalember pár nap­pal korábban kapta meg a személygépkocsit, és élvez­te annak minden kényel­mét. Talán valami elvonta a figyelmét, talán nem volt megfelelő a vezetési rutin­ja. tény, hogy elütötte az úttesten gyalogosan áthala­dó Sebestyén Istvánt, és anélkül, hogy megállt vol­na, tovább hajtott. Békés­csabán Hajkó beszaladt bátyjához, akivel valamifé­le üzleti ügyet akart meg­beszélni. Mellékesen je­gyezte meg, hogy az úton elütöttek egy kutyát. És ez­zel az ügyet akkor a maga részéről lezárta. A helyszínre érkező rend­őrök — akiket kihívtak —, biztosították a helyszínt, ér­tesítették a szomszéd kapi­tányságokat, és a határál­lomásokat. A helyszínen maradt nyomokból megál­lapították, hogy a balese­tet feltehetően egy zöld 1500-as Lada okozhatta. Megkezdték a megyében lé­vő összes zöld Lada kigyűj­tését. Hajkóék rövid békéscsa­bai tartózkodás után kerü­lő úton visszahajtottak Bé­késre, ahol Hajkó hazavitte barátját. Ügy látszik, a ba­rátot bántotta a lelkiisme­rete, mert visszatért a hely­szín közelébe, ahol találko­zott az ugyancsak megje­lent, de már biciklivel ér­kező Hajkóval. (Ezt a tényt Hajkó tagadja!). Teltek a napok, és elér­kezett a szombat, amikor a Békés megyei Népújság 6. oldalán a felhívást közöl­te. Ezt olvasva a gázoló Hajkó bátyjának is rossz érzése támadt. (Becsületére legyen mondva, hogy azon­nal meg akart győződni, va­jon joggal kételkedik e a kutyaütő mesében?) Békés­csabáról Békésre ment, ahol megnézte a kocsit és látta, hogy a bal irányjelző hi­ányzik, az első szélvédő ösz- szerepedezett. És ez elég volt. „Fülöncsípte” a test­vérét, akit az édesapjukkal együtt bevittek a békéscsa­bai rendőrkapitányságra. Sebestyén István jelenleg is a békéscsabai kórház in­tenzív osztályán fekszik. Dr. Bereczki Zsolt adjunk­tustól megtutdtuk, hogy be­szállításakor igen súlyos, életveszélyes állapotban volt: agyzúzódással és da­rabos végtagtöréssel. Több, napon keresztül élet és ha­lál között lebeget, körül­belül tíz nap után beállt nála a klinikai halál. Az orvosok lelkiismeretes mun­kájának köszönhetően, eb­ből az állapotból visszahoz­ták az életbe. A főorvos szerint a jelenlegi állapota elfogadható, bár még most is tápszondát használnak. Előreláthatólag hosszabb időt kell még Sebestyén Ist­vánnak kórházban tölte­nie. .. Béla Vali Megyénk általános isko­láiban — nyugdíjasként — 110 tanító és felsőtagozatos tanár oktat. Háromszorosát tudnák foglalkoztatni, de ennyien jelentkeztek. Meg­kérdeztük Simon György- nét, a Gyulai III. SZ. Álta­lános Iskola nyugalmazott igazgatóját1 ő miért vállal­ta? — A jövő nemzedék ne­velése a legszebb hivatás, de teljes életet, kemény munkát, erős idegzetet, ki­tartást kíván. Sokan elfá­radnak aktív korukban, és ha nincs belső kényszer, az anyagiakat megoldja úgy, ahogy, akkor otthon ma­rad. Én úgy érzem, a taní­tást nem szabad abbahagy­ni, amíg szükség van ránk, segítsük gazdag élettapasz­talatunkkal az oktatást. — Dévaványán születtem, kiskoromban munkára fog­tak, lopva olvashattam, de volt bennem egy leküzdhe­tetlen vágy: tanuljak és majdan tanítsak. Mivel na­gyon akartam, magyar— történelem szakon tanári diplomát szereztem. Negy­ven éve tanítok — kis ki­térővel —, ebben az iskolá­ban, ahová ma 1160 gyer­mek jár. Csaknem három évtizedig voltam igazgató- helyettes, illetve igazgató, és a vezetéssel járó sok el­foglaltság miatt kevesebb óraszámban taníthattam. Most boldog vagyok, hogy „csak” a gyermekekkel fog­lalkozhatok. — Egy évig pihentem, „unokáztam”, aztán vissza­jöttem. Jól érzem magam ebben a közösségben, így tartalmas az életem. Az el­ső három évben kisegítő­osztályt tanítottam. Ezek a gyermekek fokozottabban igénylik a szeretetet, a tü­relmet, de nagyon hálásak, és a sikerélmény megéri a fáradozást. Most egy új, 8.-os osztályt kaptam. — Elsősorban egy belső hang hozott vissza. Ha át­lag óraszámra osztom a bé­remet, kevesebb, mint a pá­lyakezdő tanáré. CSÁK pénzért nem jöttem volna vissza, csökkent a vásárló- érték, az adó is lapítja a zsebünket. Keményen meg­dolgozunk minden fillérért. De négy unokám van, örü­lök, ha besegíthetek. Ebben a drága világban minden családban jól jön a nagy­szülői támogatás. — Mi a véleménye a ma iskolájáról, gondjairól, prob­lémáiról? — Jobb körülmények kö­zött, nagyobb önállósággal dolgozik a tanári kar, mint régebben. De sok mindent elrontottunk, amit a társa­dalomnak, a pedagógusok­nak és a szülőknek együtt kell kijavítani. Nagy hiba volt például: a gyermekne­velésben az iskola felelős­ségét helyezték előtérbe a szülőével szemben. Egy idő­ben nem adhattunk házi­feladatot, nem szokták meg az önállóságot, a felelősség- érzést. Legfontosabb: belé­jük sulykolni a munka sze- retetét, a fegyelmet, a szor­galmat, az akaratot. Vissza kell csempészni a családok­ba az érzelemgazdagságot. Ha szülői, testvéri szeretet- re neveljük a nebulókat, jobban tisztelik a tanárt, szívesebben tanulnak. — Sok a nehezen kezel­hető gyermek, de nem csak a csonka családban élőknél. A rohanó világban nincs idő foglalkozni a gyermekkel, hiányzanak a kiadós esti be­szélgetések, a hétvégi együttlétek, a közös mun­kák, élmények. De a jövő nemzedékéért éreznünk kell nekünk is a felelősséget, a családlátogatások nem lehet­nek formálisak, ismernünk kell, milyen körülmények között él a problémás ta­nuló, miben adhatunk se­gítséget. — Amikor még heti hat napot tanítottunk, fáradha­tatlanok voltunk, szívesen vittük kirándulni ünnepna­pokon az osztályokat, és nem kérdeztük: mit kapok ezért pluszban. A „madarak és fák nap­ján” birtokunkba vettük az erdőket, a közös játék ma­radandó élményt adott. A tanárok nagy lelkesedéssel szervezték a többnapos ki­rándulásokat, együtt fedez­tük fel az ország szép tája­it, műemlékeit, táborozáskor magunk sütöttünk-főztünk. Ezt a szép hagyományt ma is ápolja iskolánk, de meg­változott a családok életé. Sok az autó, a kényelem, a tv, video „házhoz” hozza az információt. Sok gyermeket külföldre visznek nyaralni, már nem olyan romantikus a hazai táborozás. A tanárok is idegesebbek, fásultabbak. — De ezt a generációt már mi neveltük fel. Erőn felül megadtunk mindent, megte­remtettük a jólétet, és erről nehéz lemondani. Megnőttek az igények, a pedagógusé is, ő is ember. Tőle elvárják, hogy szépen öltözzön, ren­des körülmények között él­jen, mert ez is hozzátarto­zik a tekintélyhez. Ha pedig anyagi gondokkal küzd — elsősorban a pályakezdő —, nehéz csak a tanításra kon­centrálni. — Mire büszke? — Ha az utcán nyakamba ugrik egy régi tanítványom, és megkérdezi, Maca néni, hogy tetszik lenni? Ilyenkor érzem, hogy nem dolgoztam hiába. Sok régi tanulónk visszatér ide tanítani. — Mi a kívánsága egy Czabán Samu-díjas tanár­nak? — Nézze: az én korosztá­lyom nagyon sok rosszat megélt, kibírt. Mélyről jöt­tünk, nagyon meg tudunk becsülni mindent. A jobb világban felnőtt nemzedék­nek kevesebb a sikerélmé­nye, öröme, nem küzdött meg érte annyira, mint mi. Azt szeretném, hogy legyen béke, nyugalom és pers­pektíva. Szeretném, ha visszatérnének a régi, szép, meghitt családi ünnepek, amikor nem azt nézi a gyer­mek, mit kapott ajándékba, szeretetből várjon és adjon többet szüleinek, testvérei­nek, embertársainak. Ary Róza Fotó: Béla Ottó Vonalban voltunk A Békés Megyei Népújság december 5-i „Vonalban vagyunk” című telefonügyeletünk kapcsán több mint félszázan hívták fel szerkesztőségünket. Közülük hár­man személyesen is megjelentek problémáikkal. Mint az várható volt. a felvetett kérdések többsége a békés­csabai helyid és helyközi autóbusz-közlekedés átszer­vezésével volt kapcsolatos. Az észrevételekre, pana­szokra Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója és Hor­váth Ferenc termelési igazgató-helyettes válaszolt. A nagyrészt egyéni sérelmek mellett számos közérdekű bejelentés, javaslat érkezett. Ez utóbbiakból adunk most közre néhányat. A legtöbben a Malom tér jövője felől érdeklődtek. A Békéscsabai Városi Tanács határozata alapján a „Gőz­malom tér”, helyi járatú de- centrumának lett kijelölve. A ma ide érkező helyközi já­ratok kivonása lépcsőzetesen valósul majd meg. 1989. ja­nuár 1-jétől a gyulai és a dobozi járatok, 1989. május végétől — azaz az új menet­rendi időszaktól — a békési, mezőberényi, kamuti járatok is a buszpályaudvarra köz­lekednek. A „Gőzmalom tér” tehermentesülésével egyidő- ben a téren ma még csak megfordulás céljából áthala­dó helyi járatoknak itt lesz a végállomása. Ugyancsak több telefonáló (Keresztesi Mária, Erdős László, Gulyás György) felvetette, hogy a bérletvásárlás időszakában rendkívül nagy a zsúfoltság az autóbusz-pályaudvaron, il­letve a „Gőzmalom téri” pénztár túl korán bezár. * * * A Körös Volán ígérete sze­rint az említett időszakban megnövelt létszámmal végzik majd a bérletárusítást, sőt folyamatossá kívánják tenni a pénztárak nyitva tartását, elősegítve ezzel azt, hogy ebédidőben is lehessen autó­busz-bérletet vásárolni. Egy­úttal ezennel is tájékoztatni kívánja a Volán az utazókö­zönséget, hogy január else­jétől a Kondorosi Takarék- szövetkezettel kötött megál­lapodás alapján a takarék- szövetkezet irodái is árusíta­nak majd bérlet- és helyi menetjegyeket. Az erzsébet- helyiek közül többen kérték, hogy az ott közlekedő gyors­járatok több megállóhelyen is felvegyék a? utasokat. A 3G-járat Rózsa Ferenc utcai, az lG-járat a Tavasz utcai megállítása megoldha­tó. De az a kérés, hogy a 3G helyi járat (Erzsébethely felé közlekedve) a Bartók Béla út minden megállójá­ban megálljon, arra nincs lehetőség. Ez esetben a járat elveszítené eredeti rendelte­tését, vagyis azt, hogy gyors­járat. A 21-119-es telefonszámról a békéscsabai 8-as helyi járat hétköznapi sűrűségét kérték szombat délutánra is. A hét végére lecsökkenő utasforgalmi igények miatt a kérést — mivel nem lát mö­götte tömeges igényt — nem tudja biztosítani a Volán. Bálint Pálné, az iskolás gyerekek nevében emelt szót. Azt sérelmezi, hogy a Í2.50-kor Kondorosról Bé­késcsabára induló járat in­dulási időpontját miért hoz­ták előbbre. A módosításra az érintett településről Békéscsabára a második műszakba bejáró dolgozók érdekében volt szükség. Bár felvetésének megoldására újból megvizs­gálja a lehetőséget a Körös Volán. 'Mravik Mihály a Gyula— Kecskemét távolsági járat­nak az iskolacentrumnál történő megállítását kérte, javasolta. Az észrevételt a Volán egyeztette a társvállalattal, s arra a közös álláspontra jutott, hogy a Kunság Vo­lán által üzemeltetett járat­nak az iskolacentrumnál történő megállítása nem megoldható, az autóbusz tá­volsági járatú jellegéből adódóan. * * * Szalai Béláné és Bánki István a pályaudvar és az autóbuszok hangosbemon­dóira panaszkodott. A Körös Volán fokozot­tabb intézkedéseket kíván érvényesíteni az utastájé­koztatás színvonalának eme­lése érdekében. Az autó­busz-vezetők részére már most előírás a folyamatos információadás, melyek el­lenőrzésére a továbbiakban nagyobb figyelmet kívánnak fordítani. Az autóbusz-pályaudvar felépítéséből adódóan külö­nösen nagy jelentősége van a pontos utastájékoztatás­nak. A közeljövőben készül el egy áttekinthető informá­ciós tábla a helyi járatú közlekedésről, valamint a peronok mellé indulási jegy­zék is készül majd. A megyeszékhely 14-es helyi járatában szeptember 1-jétől bekövetkezett válto­zások kapcsán rendkívül sok észrevétel érkezett. Érdekes módon az utazóközönség épp azokat a változásokat kérte számon, amelyeket a lakos­sági igények alapján vál­toztattak meg. Az ellent­mondás tisztázására a Kö­rös Volán egy fórumot kí­ván tartani az ezen a jára­ton közlekedő utasok rész­vételével. Szalai Béláné és Mek Jó- zsefné a Békéscsaba—Újkí­gyós közötti reggeli járatok gyakori késését és a zsúfolt­ságot tették szóvá. A Volán nem tekinti vég­legesnek az idén augusztus­ban életbe léptetett — s az­óta elemeiben már módosí­tott — indulási időpontokat. Sőt, éppen a közeljövőben kérdőíves felméréssel kíván­ja a legoptimálisabb menet­rendet kialakítani. Varjú János azt kifogá­solta, hogy a Köröstarcsáról 5.20-kor Mezőberénybe in­duló járatnál csaknem 20 percet kell várakoznia, ha Békéscsabára kíván tovább­utazni. Az új menetrend beveze­tésével problémája megol­dódik, legminimálisabbra csökken a csatlakozási idő. Számos észrevétel érke­zett a megállóhelyek állapo­tára, az ott lévő útviszo­nyokra vonatkozóan, illetve ezen megállóhelyek takarí­tásával kapcsolatban. Mivel ezek a feladatok nem a Körös Volán hatáskörébe tartoznak, ezen észrevétele­ket a Békéscsabai Városi Tanács illetékesei felé to­vábbították a Vonalban va­gyunk képviselői. B. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom