Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-06 / 290. szám

1988. december 6., kedd o cmoSiS A Rádiókabaré szerkesztősége megkezdte az előkészületeket a szilveszteri vidám, szóra­koztató műsor összeállítására. A három szerkesztő: Kaposy Miklós, Farkasházi Tivadar, Sinkó Péter és az egyik szerző: Trunkó Barna MTl-fotó: Hámor Szabolcs Egy iskola (több intézmény) Tótkomlóson Tízperces beszélgetés az igazgatóval Szlovák Tanítási Nyelvű Általános Iskola, Óvodák és Zeneiskola. Ilyen különös el­nevezése van annak a tót- komlósi iskolának, melyről mostanában aggodalommal szóltak a település lakói. Sok pedagógus elment innen — beszélték —, nem tudni, hogy győzik majd ezek után a tanítást... Valóban pedagógushiány- nyal küszködnek? Erre a kérdésre kerestünk választ többek között, mikor felke­restük Majoros János igaz­gatót. — Igen, az év elején vol­tak problémáink, hiszen egy munkatársunk más telepü­lésre költözött, ketten gye­den vannak, egy kolléganő más munkahelyre, egy má­sik pedig huzamos ideig fi­zetés nélküli szabadságra ment. — Elméletileg tehát csak két embertől búcsúztak el végleg, gyakorlatilag jóval többen hiányoznak. Mindez elég ijesztően hangzik ... — Azért nem ilyen tra­gikus a helyzet, hiszen test­nevelés és földrajz szakra volt tartalékunk, a többie­ket óraadó tanárokkal pótol­tuk. Így, szakos ellátásunk — az óraadó tanárok bevo­Ok a gondokról mit sem tudnak... násával — 90 százalékon fe­lüli. — Mindez az általános is­kolára vonatkozik. Hogy ke­rültek az iskola elnevezésé­be, s egyben irányítása alá az óvodák és a zeneiskola? —( A négy óvodánál ter­mészetes volt, hogy mivel ott is folyik szlovák nyelv- oktatás —, az irányításuk hozzánk tartozzon. A zene­iskolánál más a helyzet, ók korábban az orosházi zene­iskolához tartoztak, aztán az elmúlt évben önállósodtak, úgy, hogy hozzánk csatolták őket. — Az, hogy önökhöz kö­tötték a zeneiskola sorsát, esetleg jelenti azt is, hogy nagyobb figyelmet szentel­nek majd a szlovák zenei hagyományokra? — Van ilyen szándékunk, ezért tervezzük, hogy egy szlovák zenepedagógust hí­vunk Tótkomlósra, ő bizo­nyára fontosnak tartja majd a nemzetiségi hagyomány- ápolást zenei vonatkozásban is. — Kívánjuk, így legyen. N. A. „Régóta készülök a halálra” „Szia...! Ez az utolsó levelem, amit neked írok, mert végre beteljesülhet az a nagy álmom, amit már régóta meg szeretnék tenni. Szóval, végzek magammal. Sze­retnék neked megköszönni mindent, amit tőled kap­tam, és azokat a perceket, amiket együtt töltöttünk el... Hétfőn is örültem annak, hogy találkoztunk ... csak kár, hogy olyan hamar elmentél. De mindegy. ... Többet nem tudok írni, csak még annyit, hogy a te­metésemre el ne felejtsd hozni a vodkámat, mert még feltámadok, és ezt nem keserülöd meg! ...Szüleidnek mondd meg, hogy ne haragudjanak rám. Sokszor csó­kollak, egy nagy rajongód, ..." Rendezett sorok, viszony­lag szépen ívelt betűk, ke­vés hibával. A spirálfüzet- •ből kitépett kockás papír gondosan összehajtva került a borítékba. A „külcsín” te­hát lelki nyugalmat sugallt. Pedig a sorok írója, egy 17 esztendős fiatalember a ha­lálba készült... Három, nagyjából azonos tartalmú búcsúlevelet hagyott a ba­rátainak. Volt egy haverja, akihez szinte naponta beugrott. Is­merte a családot, a szokásai­kat. Tudta, hogy a ház ura szenvedélyes vadász, és ter­mészetesen megcsodálhatta a lemezszekrényben tárolt két fegyvert, meg a lőszereket. Az öngyilkossághoz az egyik sörétes puskát szemelte ki. Azon a november eleji na­pon nem ment iskolába. Anyja csak azt látta, hogy reggel a fiú mélyen belefe­ledkezett az írásba. Amint végzett postaládába dobta a leveleket, és a barátjáékhoz sietett. A ház üres volt. Er­re számított... Késő délután érkezett ha­za a családfő. A lakáskulcsot nem találta a megszokott helyen, de nem tulajdonított neki különösebb jelentősé­get. A ház másik oldalán a hátsó ajtót benyomta, és hozzálátott a jószágok eteté­séhez. Aztán a fia is beállí­tott, és rohant a lakásba, hi­szen vendég várja— gondol­ta —. látván barátja bicikli­jét a ház előtt, a járdán megtámasztva. Ott találta a szobában, a földön fekve. A helyszínre érkezett rendőrök kétséget kizáróan megállapították: a fiú öngyilkos lett. A fegy­verhez könnyen hozzájutha­tott, mert a lemezszekrény zárjában ott volt a talcs, csak fordítani kellett rajta. A lőszereket tároló kazetta zárszerkezete már rég el­romlott, nyitva állt. (A lő­szerek tartásával kapcsola­tos szabályok megszegése miatt a vadász ellen egyéb­ként megindították az eljá­rást.) Néhány hét múlva ünne­pelte volna a tizenhetedik születésnapját. Nagy küzdel­mekben. emberpróbáló konfliktusokban még nem volt része. Otthon a család, kint a barátok, az iskola várta. Senki nem tudott ar­ról, hogy keserűség gyötör­te. „Régóta készülök a ha­lálra” — emlegette a have­roknak, de az okáról soha­sem beszélt. ' S hogy egyáltalán volt-e oka, és ha igen, akkor mi lehetett? Gyötrő kérdés, amelyre már nincs válasz... L. E. Mezőkovácsházi pólók az USfl-ba Társadalmi összefogás Szeghalmon Két évvel ezelőtt a 611. számú szakmunkásképző in­tézet kihelyezett tagozatát Szeghalmon, a Vörösmarty utcában a korszerűtlensége miatt néhányan tanyasi is­kolának csúfolták, és való­ban rá is szolgált erre a névre. Igaz, ma már sokkal kedvezőbb körülmények kö­zött sajátíthatja el a szak­ma rejtelmeit a 167 géplaka­tos- és fehérneműkészítő ta­nuló. Nézzük, mi is történt itt az utóbbi két évben. Mint azt az iskolatanács közel­múltban tartott ülésén Feke­te Lászlónétól, a tagozat ve­zetőjétől megtudtuk, az anyaiskola minden segítsé­get megad nekik. Kicserélték a padokat, kaptak színes té­vét, videót, számítógépet, írásvetítőt. Szilágyi István, az iskolatanács elnöke pedig arról a társadalmi összefo­gásról szólt, amely lehetővé tette a sportpálya és a köz­ponti fűtés megépítését. Az itt végzett szakmunká­sok elsősorban a Csepel Autógyár 4. számú gyárában és a Fővárosi Ruhaipari Vál­lalat szeghalmi telepén he­lyezkednek el, de nemcsak ők támogatják az iskolát, hanem a város üzemeinek egész sora. Közülük is ki­emelkedik az ÁÉV szeghalmi leányvállalata; a központi fűtéshez a kazánházat in­gyen, a sportpályát pedig minimális térítésért építet­ték. — Ezekben a munkákban mi az Önök üzlete? — kér­deztük Sándor Imre igazga­tótól. — A jelenlegi körülmé­nyek között az iskola nem tud több szakmában képezni, segítségünk a jövőnek szól. Az új szakmunkásképző ter­vei már papíron vannak, ha ez elkészül, szeretnénk vál­lalatunk számára is szak­munkásokat képeztetni. Ad­dig is jó kapcsolatra törek­szünk az iskolával. — ml — A békéscsabai Kötöttáru- gyár mezőkovácsházi telep­helyén a termékeknek 95 százalékát tőkés exportra ké­szítik az Egyesült Államok­ba. — Az üzletkötéseket a bé­késcsabai központunk szer­vezi — sorolja Gajdos Ist­vánná, a Béköt mezőkovács­házi telephelyének vezetője — és az a telephely kapja feladatul, ahol erre megfe­lelőek a tárgyi és személyi feltételek. Ezt az exportter­méket 1984 óta gyártjuk, így a már jól begyakorolt mun­kafolyamatokra építünk. Ez a telephelynek és a dolgo­zóknak egyaránt hasznos. — Mit készítenek? — Elsősorban pólókat, gyermekek és felnőttek ré­szére. Ezen belül a megren­delés alapján változik, hogy hosszú vagy rövid ujjú, egy­színű vagy mintás, gallérral, gombolással vagy más fazon­módosítással készítjük el. A kötött alapanyagot saját vál­lalatunk állítja elő, amit mi kelmében (méterben) kapunk még. Ebből készítjük el az idomok kiszabásától kezdve a varráson át az áru komp­lex becsomagolásáig a kész árut. Teljes munkafázisban dolgozunk, amelynek végén a készterméket konténerekben szállítjuk Békéscsabára. Ott dobozolják és így küldik a megrendelőnek. — Mennyien és milyen be­osztásban dolgoznak a tele­pen? — Jelenleg kilencvenné­gyen dolgozunk itt, közöt­tünk mindössze három a fér­fi. A termelésirányítástól a vezetésig mindent a nők vé­geznek. Van egy délelőttös és egy „anyák blokkja”. Ez utóbbit kedvezőbb időbeosz­tással a vidéki és gyermekes anyák részére tartjuk fenn. A telephely szabászata nem­csak a mi munkánkat látja el, hanem a battonyai Petőfi Tsz varrodáját is. A telepen 48 főnek van szakmunkás­bizonyítványa, a többiek be­tanított munkások. A betaní­tás itt történik a telepen, mindössze két hónap alatt. Erre az időre átlagbér jár. — Hogyan alakul a többi dolgozó fizetése? — Darabbéres elszámolás van, ami azt jelenti, hogy minőségtől és mennyiségtől függően az egyéni teljesítmé­nyek a meghatározóak. A bruttósított átlag a háromne­gyed évben 4700-tól 6600 fo­rint. Természetesen ebben szerepel 4 és a 12 ezer forin­tos fizetés is. Sajnos az adó­zás bevezetése egyértelműen a munkateljesítmények visz- szafogását ösztönzi. A vál­lalatunk ezt prémiummal és külön jutalommal próbálja ellensúlyozni. — Előfordul-e fennakadás a munkában? És mit tervez­nek a jövőben? — Megesik, hogy nem ér­kezik meg időben a megfe­lelő kellék, vagy a kötődé­ben a fonal minősége lassít­ja a termelést, vagy éppen a megfelelő színű festék hiánycikk. Az utolsó percek­ben kapott feladatot is azon­ban teljesíteni kell. Ilyenkor hajrázunk és este vagy hét­végén is dolgozunk. A vállalati árbevételben mi is érdekeltek vagyunk, ezért igyekszünk teljesíteni feladatainkat. A tervünk, hogy a már meglevő pozí­ciónkat szeretnénk megőriz­ni, illetve tovább javítani. H.M. Ahol a játék nem játék Növelte termelésé! a Plastolus Itt a Télapó, ezután pedig a karácsony hoz örömet gyermekeinknek. Azt azon­ban, hogy milyen a játék- kínálat, nemcsak a kereske­delem határozza meg, ha­nem elsősorban maguk a já­tékgyártó cégek. Az idei já­tékújdonságokról érdeklőd­tünk az egyik illetékestől, Brachna Mihálytól, a szarvasi Plastolus kisszövet­kezet elnökétől. — Valóban, az idén kisszö­vetkezetté átalakult Plasto­lus az ország egyik legna­gyobb játékgyártói közé so­rolható. A sípoló bébijáté­kok, az alvós hajasbabák és némely labdatípusoknak egye­di előállítói vagyunk. Meny- nyiségben 10 százalékkal több játékot gyártott a szö­vetkezet az idén, mint 1987- ben — Vannak-e keresett, nép­szerű játékok? — Legnagyobb öröm szá­munkra, hogy a Skála által meghirdetett „Az év játéka” pályázaton a Plastolus az I. és a III. díjat is elnyerte. Ebben az a különösen jelen­tős elismerés, hogy a vokso- kat maguk a vásárlók adták le játékainkra, így az telje­sen mentes az egyébként zsűrizésnél előforduló szub­jektivizmustól. Első helye­zést egyébként a Miss Pixy babaszépségszalonunk kap­ta. míg harmadik helyen végzett a Flypper-foci játé­kunk. — De más játél(újdonsá­gokkal is megjelentek 1988- ban. — Oj termékeink közé so­rolható a Család játéka, mely 12 különböző játékot tartal­maz, a Vadon története, a Golyó-rulett, a Bébi-mobil, a Lavina 5X5. Babákból 4 új típus készült az idén, a leg­apróbbaknak a gumicsipogók választéka 12 fajtával bő­vült. — A felsorolt újdonságok többségével még alig talál­kozhattunk a megye boltjai­ban. Mi lehet ennek az oka? — Szövetkezetünk a játéko­kat nagykereskedelmi válla­latokon keresztül értékesíti. Elsősorban a Triál és a Ská­la a forgalmazónk. Ezen nagyvállalatok elosztási rendszerét nem ismerjük, de magam is gyakran tapaszta­lom, hogy a fővárosban in­kább találkozom a plastolus termékeivel, mint mondjuk a megyeszékhelyen. — Nem volna célszerű egy mintaboltot nyitni a megyé­ben? — Szövetkezetünk nem kí­ván saját üzemeltetésű bol­tot nyitni, bár nem zárkó­zunk el teljesen a kereske­delmi tevékenységtől. Épp a közelmúltban Békésen meg­nyílt sportcikkeket forgalma­zó boltban rendszeresen kap­hatók játékaink. De tervez­zük, hogy jövőre megoldjuk a kiskereskedelem üzemen belüli kiszolgálását is. — De térjünk vissza még egy kicsit a játékokra. Köz­ismert, hogy a hazai gyártá­sú játékok minősége, formá­ja sajnos, messze elmarad a világ-, de még az európai színvonaltól is. — Hazánkban a játékgyár­tás — véleményem szerint — még mindig a mélyponton van. Ennek több okát is lá­tom. Egyrészt ma Magyar- országon kizárólag játékokat gyártani veszteséges tevé­kenység. Az alapanyag sem minőségben, sem árban, nem megfelelő. A gyártógépek szinte kizárólag nyugatról szerezhetők be. Ugyanakkor ezeknek a gépeknek igen nagy a kapacitása, amihez képest a magyar felvevőpiac kicsi. Játékot tőkés export­ra kivinni viszont, a Rubik- kockát kivéve, még sohasem sikerült. Így tehát a gyártók önköltségei miatt olyan árak alakulnának ki, amit a ve­vők már nem tudnának meg­fizetni. A mostani irányel­vek szerint tehát az a cél, hogy az olcsón előállítható játékot gyártani kell, a drá­gábbakat pedig külföldről hozza be a kereskedelem. — Meddig játék egy játék, s milyen játékok felé tolódik az igény? — Míg korábban egy-egy játék kifutási ideje 6-8 év volt, ma 2-3 év után már elavul. Ezért állandó fejlesz­tésre van késztetve a játék­ipar. Ügy tűnik, a logikai társasjátékok kora lejárt. Népszerűbbek a mozgást igénylő, de nem nagy teret elfoglaló játékok. Ilyenek a szobában is játszható habte­nisz, légitenisz, a Kondiball, a Pörgömb. Tehát az egyéni ügyességet, kondíciót fejlesz­tő játékok a keresettek, ame­lyeket a gyerekeken kívül a felnőttek is szívesen elő-elő- vesznek. Jövőre egyébként 15-20 féle új játék gyártását tervezzük. Ezek közül né­hány már fejlesztés alatt áll, s a jövő esztendő II., III. negyedévében kerül a bol­tokba. Kisszövetkezetünk fej­lesztési osztályán heten dol­goznak az új játékok meg­formálásán, de szívesen ve­szünk minden egyéni újítást, elképzelést vagy már szaba­dalmaztatott játékot, mert lehet, jövőre éppen az lesz az év játéka. Bacsa András Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom