Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-29 / 309. szám

1988. december 29., csütörtök Speciális szakiskolák Zsákutca? A közelmúltban tartotta meg foglalkozását a Békés megyei gyógypedagógiai in­tézményvezetők szakmai munkaközössége. Az érte­kezleten a speciális szak­iskolák működésének két évi tapasztalatait vitatták meg. Az enyhe értelmi fo­gyatékosok szakmai képzé­sére létrehozott iskolatípus a megyében Orosházán, Bé­késcsabán és Békésen mű­ködik. Az új oktatási törvénnyel összhangban 1986. szeptem­ber 1-jével kezdődött az ok­tatás, megszüntetve a to­vábbképző tagozatokat. Mint ismeretes, a tovább­képző tagozatot azok a ta­nulók végezhették el, akik befejezték a kisegítő iskola 8. osztályát, szakmát és ál­talános iskolai bizonyít­ványt kívántak szerezni. Ma — az oktatási törvény alap­ján — az enyhe értelmi fo­gyatékos tanulók általános iskolai bizonyítványt kap­nak, mely elvben feljogosít bármely középiskolai kép­zésre. Már az új iskolatípus be­indulásakor alapvető gon­dokkal kellett megküzdeni, hiszen hiányoztak a szakis­kolai dokumentumok, kés­tek a jogszabályok, az út­mutatók, tankönyvek pedig a mai napig sem jelentek meg. A közismereti tár­gyakra való felkészülés az oktatási segédeszközök hiá­nyában egyaránt nehézséget jelent a pedagógusok, mind pedig a tanulók számára. A szakmai képzés hasonló problémákkal küzd, nincs a tanulóknak és az oktatók­nak speciális szakiskolai szakmai könyve. A szak­munkásképző tankönyveit használják, amely nem épül rá a 8. osztály anyagára. A békéscsabai Jókai ut­cai általános iskolában mű­ködő speciális szakiskoláról Nagy István igazgatóhelyet­tes számolt be. Véleménye szerint a szakiskola nevelé­si-oktatási tervének alap­elvei, cél- és feladatrend­szere megfelelő, bár kisebb módosításokat végre kell hajtani. A tantárgyak tan­anyaga különböző mérvű korrekciót igényel, nem mindenben felel meg a mai kor követelményeinek. 1988-ban 38 tanuló végzett 6 szakmában... A lemor­zsolódás 20 százalék körül mozog, melynek okai: a vá­lasztható szakmák szűk kö­re — ezáltal nem megfelelő pályaválasztás, —, igazolat­lan mulasztások, fegyelmi problémák. A pályán mara­dás aránya csökkenő ten­denciát mutat, jelenleg 50 százalék alatt van. Ez fő­ként azzal van összefüggés­ben, hogy a munkásszállá­sok megszűnésével a ta­nulók az egyre nehezebb megélhetés miatt hazamen­nek a családba, vállalva más munkahely, nem a szakmájuknak megfelelő munkavégzés nehézségeit. Szegedi Péterné, az oros­házi 7. Sz. Általános Iskola és Speciális Szakiskola igaz­gatója ismertette, hogy ta­nulóiknak nem tudnak kol­légiumi elhelyezést biztosí­tani, jóllehet a beiskolázás nemcsak a városból, hanem környékéről is történik, Népdalkörök vetélkedtek Dévaványán népdalkörök játékos vetélkedőjét rendez­ték meg. Részt vettek az ör­ménykúti, a gyomaendrődi és a dévaványai népdalkor tagjai, öt tagú zsűri bírálta a produkciókat. A zsűri el­nöke dr. Pallagi Sándomé volt (nyugdíjas könyvtáros), tagjai Kondacs Györgyné (nyugdíjas ének-zene tanár). Demján Károly (nyugdíjas Arany Kalász Tsz-pártit- kár), Sédli István (szakszer­vezeti elnök) és Ágoston Sándor (2. sz. iskola tanára) voltak. Elismerés fáradságos munkájukért és mindazon vállalatnak, tsz-nek, szövet­A Pamuttextilművek Békéscsabai Gyárának igazgatója PÁLYÁZATOT HIRDET főmérnöki munkakör BETÖLTÉSÉRE. A főmérnök fő feladata a gyárnál folyó tevékenység irányítása, műszaki feltételeinek és gazdaságosságának biztosítása. A munkakör betöltésének feltételei: — műszaki egyetemi vagy könnyűipari műszaki főiskolai végzettség — 5 év szakmai és vezetői gyakorlat (textilipari gyakorlattal rendelkezők előnyben) — erkölcsi feddhetetlenség — maximum 45 éves életkor. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: — jelenlegi munkahelyének, beosztásának és jövedelmének megnevezését — részletes szakmai tevékenységének leíráséval bővített önéletrajzát — az alkalmazás fettételének meglétét igazoló okmányait, illetve annak másolatait — erkölcsi bizonyítványt. Besorolási bér: megegyezés szerint. A pályázat beérkezési határideje: 1989. január 15. A pályázatokat az alábbi címre küldjék: 5601 Békéscsaba. PL: 43. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítást ad a gyár személyzeti vezetője. Telefon: (66) 28-388. A pályázatokat bizalmasan kezelik, annak eredményéről a pályázókat írásban értesítik. Nehéz az Isten dolgaiba belelátni Találkozás Borsos Miklóssal egyelőre bejárással, mivel a középiskolai kollégium nem ad lehetőséget az elhelye­zésre. Egyéb tárgyi feltéte­lei sem kedvezőek, hiszen nincs tornaterem sem. A választható szakmák: kő­műves, tekercselő, főzőnő, raktári munkás. Jó a kap­csolat az üveggyárral, okta­tási előadója figyelemmel kíséri a tanulók munkáját. Tóth Nándorné, a Békési 4. Számú Általános Iskola és Speciális Szakiskola igaz­gatója beszámolójában arra hívta fel a figyelmet, hogy korai volt még bevezetni az iskolatípust. A kísérlet le­zárása előtt országosan be­indították a speciális szak­iskolákat, így nem volt sem idő, sem lehetőség a tapasz­talatok összegzésére, a hiá­nyosságok feltárására. Meg­jegyezte, hogy a tanköny­vek nélkül a tanítás-tanu­lás folyamata eredményesen nem biztosítható. Az egyes tantárgyak nem épülnek folyamatában a már meg­lévő ismeretekre, alulképez­nek, ugyanakkor a matema­tika túlzottan elméleties. Az értekezletet dr. Ancsin Györgyné, a megyei tanács főelőadója összegezte. Néze­te szerint az oktatási tör­vény lehetőséget ad, hogy a szakmunkásképző intézetek­ben valósuljon meg a spe­ciális szakiskola, mint aho­gyan erre már van példa az ország más megyéiben is. Nem az alapfokú okta­tásnak kell ezt a terhet vál­lalnia. Békés megyében 3 iskola foglalkozik az eny­hén értelmi fogyatékos ta­nulók szakmai képzésével, kevés a választható pályák száma, s ha a tanuló visz- szakerül családi környeze­tébe, nem tud elhelyezked­ni lakóhelyén. Pillanatnyilag zsákutcá­ban vagyunk. Az egyedüli kivezető út, ha az egész társadalom részt vesz közös ügyünk, közös gondunk megoldásában. Csendes Lívia kezetnek, a községi tanács­nak, akik ajándékokkal tá­mogatták a zsűrit, amit a versenyzők jutalomként kap­tak. Az Aranykalász Tsz fő­díja volt egy egyhetes SZOT- üdülés, az áfész ajándéka 1000 forintos vásárlási utal­vány és több értékes könyv, a Csepel Autógyártól és a szőnyegszövőtől saját maguk készítette ajándékot kaptak. Ácsné Fodor Margit Kell a bizonyosság! ' Ku­sza, szétzilált világunkban egy vezérlő csillag, melyhez igazodhatunk. Kell az igaz mérce, amely megmutatja halandóságunkat, tükör, ahol emberarcúnak mutatkozha­tunk. Hegycsúcs, ahová nem ér fel a mindennapok buk­dácsolásának zöreje. Amikor Borsos Miklós ott­honába indultam, olyasféle érzéseim voltak, hogy nap­jaink egyik szellemi magá­nyosával, Mont Blanc-reme- téjével lesz találkozásom. Megborzongató érzés, hogy ha 30 évvel ezelőtt akart volna valamely elődöm a magyar szellem kiemelkedő alakjaival beszélgetni, mi­lyen hasonlíthatatlanul gaz­dagabb volt a névsor: Ko­dály Zoltán, Ferencsik Já­nos, Székely Mihály, Svéd Sándor, Gyurkovics Mária, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Nagy László, Pátzay Pál, Egry József, Ko­vács Margit... Jaj, nem is folytatom, hisz napestig so­rolhatnám, akik elmentek, és akik helyét nem lehet pó­tolni. Királyok távoztával mi, elárvult alattvalók, hol keressük a vigaszt? — Miben vigasztalódjunk? — kérdez vissza Borsos Miklós. — Abban, hogy élünk! Hogy hogyan élünk, az csak nagyon kis rész­ben múlik rajtunk. Kü­lönösen manapság, amikor az egész világ másként sze­retne élni, mint ahogy él. Rajtunk kívüli erők moz­gatják sorsunkat, de bizako­dom, mert ha tört remé­nyekkel is, de megmarad­tunk. Ahogy Ady mcuidja: az élet szent okokból élni akar. Más szavakkal úgy is fogalmazhatnék, hogy nehéz az Isten dolgaiba belelátni. — Sorsa jobbításáért mit tehet az egyén? — Semmit! Megszületünk, élünk, dolgozunk, de hogy van-e szükség ránk, nem mi mondjuk meg. — És a művész? Az alko­tók se formálhatják a vilá­got? — A művész csak annyi­ban különbözik minden más halandótól, hogy ő akkor is csinálja, ami a gondolatá­ba, lelkében megjelenik, ha biztosan tudja, hogy azért soha az életben pénzt, elis­merést nem kap. A művész­nek először nevet kell sze­reznie, hogy megéljen a munkájából. Különben a já­tékainkat csináljuk, hiszen amit alkotunk, az nem hasz­nos. Csupán társadalmi szo­kás, hogy kép legyen a fa­lon, szobor a tereken. — Keserű szavak. S az ott­honában sorakozó szobrai­nak sugárzása mind ellent­mond ennek. — Amikor ebbe a lakásba költöztem, a szobrok elszál­lításához egy baráti család segített. Mint egy raktárban, összezsúfolódva voltak ná­luk ezek a munkák. Mesél­ték, hogy nem tudtak alud­ni, olyan hatással volt rá­juk. Lemérhető tehát, hogy van valamiféle ereje annak a gondolatnak, amely álta­lam öltött testet. E tudat nélkül nagyon hiábavaló lenne az életem, amely foly­tonos munkával telt. — Megnyugvással tekint a bejárt útra? — Igen. Három nagy kör­ben mozgott a gondolatvilá­gom. Tihanyban, ahol nya­ranta élek, körbefog az em­ber és a természet csodás egysége. A Balatonba nyúló félsziget egy kis mediterrán világ, ahol a teljes égbolt köríve ölel át. Másik témám biblikus fogantatású, amely­ben szintén vegyül az em­ber és a természet. Például Jézust szamárháton ritkán ábrázolják, mintha szégyen volna, hogy a szegény embe­rek módján közlekedett. En­gem ez is izgat. Mint ahogy visszatérő témám az emberi arc. Saját fejem nem tartom túl érdekesnek, de ha most önarcképet csinálnék, nyu­godt tekintet nézne vissza rám. Mindig nyugodt vol­tam, mert dolgozhattam, volt erőm és volt mondanivalóm. — Mielőtt találkoztunk, ki­mentem a Farkasréti teme­tőbe, hogy fejet hajtsak Bar­tók hamvai és a fölötte levő síremlék alkotója előtt. — Öröm tölti el szívem, mert Bartók Béla síremléké­vel koronázhattam meg a szobrászi életművem. Ilyen nemes anyag, svéd gránit, 50 éve nem lépte át orszá­gunk határát. Tisztelet érte mindenkinek, aki segített az alkotásban. Nem absztrakt, de élő, amit elképzeltem, hisz lehet nézni madárnak vagy húros hangszernek is. Amíg a síremléken dolgoz­tam, eszembe jutott, hogy 16 éves koromban hallottam Bartók Bélát, aki Nagysze­benben az Allegro barbarót adta elő. Micsoda forradal­mi hangulat volt: nem ér­tettük, de éreztük a pillanat nagyszerűségét. A sokat bí­rált mai fiatalok sem külön­böznek a mi nemzedékünk­től, csak nekik is kellene az igaz szó, az új hang, amire odafigyelnek. Példa­kép, akinek hitele van. Mert a hitel az nem banki foga­lom, de emberi tartás. — Bartók és Kodály fel sem mérhető szellemóriás, utánuk csak a hiányérzet marad. Ám a jelentős alko­tók hiányoznak az élet szin­te minden területéről. — Amit Németh László olyan szépen leírt, a minő­ség forradalma, elmaradt. Nem olyan volt a légkör, hogy a tehetségek kivirul­hassanak. Borzasztó kimon­dani, de a nagy nemzedékek a háborúk utáni újjáéledé­sek idején jelentkeztek. Mi­vel újabb háború után im­már nem elképzelhető az élet, a világnak meg kell ta­nulnia, hogy békeidőben frissítse fel önmagát. Ennek a keservét, vajúdásait ta­pasztaljuk napjainkban, s úgy tűnik, az élet is vesze­delmes dolog. De mégiscsak élet! Andódy Tibor Békés — Santarém Négy nap portugál testvérmegyénkben I. Portugália... Napfény, tenger, tüzes tánc, portói bor, futball — Benfica, Eu­sebio —, bikaviadal és sok­sok vidámság. Nagyjából ennyi ugrik be első hallás­ra a tőlünk távolinak tűnő országról. Portugália, ez a 92 ezer négyzetkilométeres, alig több, mint 10 millió la­kost számláló ország kicsit egzotikus, kicsit idealizált formában él bennünk. Is­kolai tanulmányainkból fel­sejlik annyi, hogy innen in­dultak a nagy felfedezések­re, ennek az országnak vol­tak a legnagyobb gyarmatai. Felrémlik Kolumbusz Kris­tóf, Vasco de Gama, Magel- lán neve, és egy világbiro­dalom képe. Valóban, Por­tugália a XV., XVI. század­ban élte fénykorát, amikor hajósai gyakorlatilag megis­merték a földet és részben birtokba is vették. Afrika, Ázsia, no és az Üj Világ, Amerika, mind-mind Portu­gália hajdani dicsőségére emlékeztet. Ez a múlt, de milyen a jelen? Ezt volt módunk ér­zékelni ez év őszén, amikor Békés megyei pártküldött­ség járt Portugáliában, kö­zelebbről Santarém megyé­ben. A delegáció — Gyula­vári Pál megyei tanácselnök, Kiss Sándor, a megyei párt- bizottság titkára és e sorok írója — a Portugál Kommu­nista Párt vendégeként négy napot töltött Nyugat-Európa e — földrajzilag legalábbis — legnyugatibb országában, ott, ahol a Tejo (Tézsó) fo­lyó jólét és rosszlét ura, és már csak néhány tucat ki­lométert tesz meg az Atlan­ti-óceánig. Hogy kerültünk oda in­nen, Közép-Kelet-Európa egyik legkeletibb országából, annak is külföldön alig ■ is­mert megyéjéből? A vála­szért több mint egy évtized­re kell visszamenni. 1977. február 16-án kelt az a le­vél, amely az első írásos do­kumentum Békés és San­tarém megye kapcsolatfelvé­teléről. A nyugat-európai testvérpártokkal kialakítan­dó együttműködés jegyében — az MSZMP Központi Bi­zottságának javaslatára — a Békés megyei pártbizottság kezdeményezte a kapcsolatok felvételét. Részlet a Portu­gál Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának írt le­veléből: „Kérjük az elvtár­sakat, járuljanak hozzá, hogy Santarém kerület és Békés megye között testvéri Lisszaboni utcarészlet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom