Békés Megyei Népújság, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-01 / 286. szám

1988. december 1., csütörtök o Ma nyitják Mezöberény nagy ABC-áruházát Ismét jelentős esemény­hez érkezik az utóbbi évek­ben rohamosan fejlődő Me- zőberény. Ugyanis ma dél­előtt nyitják meg a nagy­község központjában azt a 748 négyzetméter alapterüle­tű ABC-t, mely joggal visel­hetné az élelmiszer-áruház elnevezést is, ahogyan az át­adásra invitáló meghívóban olvasható. Az áruház — melyet a Mezöberény és Vidéke Áfész nagy erőfeszítés árán hozott létre — jelenleg 8 millió fo­rintos árukészlettel várja a községbelieket, s a szövetke­zet tagságát. Az igazgatóság 1989-ben mintegy 80-90 mil­lió forintra tehető forgalmat vár ettől a nagy kereskedel­mi egységtől. A 30 millió forint beruhá­zási és berendezési költség­gel létrehozott ABC-t dél­előtt 10 órakor Urbancsek Sándor, az áruház igazgató­ja mutatja be a meghívott helyi és megyei párt és ta­nács vezetőinek, a társszö­vetkezetek, valamint a part­ner kereskedelmi vállalatok képviselőinek. Kép. szöveg: Balkus Imre A lakossági észrevételek alapján Módosítások a megyei autóbuszközlekedésben A békéscsabai autóbusz- pályaudvar átadásával egy időben megváltozott menet­rendek, járatútvonalak, meg­állóhelyek hatalmas ellent­mondásokat váltottak ki a lakosság körében. A pana­szok meghallgatására, azok jogosságának elbírálására koordinációs bizottság ala­kult, mely lapunk november 8-i számában arra kérte a megye lakosságát, hogy te­gyék meg észrevételeiket a kialakult új tömegközleke­dési renddel kapcsolatosan. A nagy vitát kiváltó ügy el­lenére csupán 17 levél, véle­mény jutott el a Békés Me­gyei Tanács V. B. közlekedé­si osztályára, ahol a koordi­náló bizottság a beküldött javaslatok, észrevételek, va­lamint utasszámlálás alap­ján — s a Körös Volán le­hetőségeit figyelembe véve — a következő változtatá­sokról dötött: December I-jétől Békés­csabán az 1-es kör járat vég­állomása a Szabadság téren lesz. A 14-:es járat erzsébet- helyi megszüntetett szaka­szán (a gépjavító és az au­tóbusz-pályaudvar között) 1 V jelzéssel közlekedik au­tóbusz. A fénvesi járatok a kór­házi megállót változatlanul érintik. A gyulai munkás­szállító járatok csatlakozá­sait a Körös Volán biztosít­ja. A békéscsabai Szabadság téren jegy- és bérletárusító információs irodát nyit a Körös Volán Vállalat. A Bé­késcsabai Városi Tanács V. B. műszaki osztályától ka­pott információ szerint a Szabadság tér mindkét olda­lán, a Rózsa Ferenc tér gim­názium felőli oldalán, a Bánszki utca Penza lakóte­lepi oldalán, valamint a Kórház megállóban, a víz­mű felöli oldalon utas pe­rontetőket alakítanak ki az elkövetkező esztendőben. Január 1-jétől a dobozi autóbuszjáratok a tervezett­nek megfelelően a Gyulai út —Széchenyi út—Luther ut­ca—Jókai u.—Tanácsköztár­saság úton érik el az autó­busz-pályaudvart. A leszál­lás a Kórház és a Körös Ho­tel megállókban, az ellenjá­ratoknál a Széchenyi út, Kórház megállókban törté­nik. Gyuláról a 6.50, 7.10, 7.30 órakor Békéscsabára induló járatok útvonala a Gyulai út—Derkovits sor—Bánszki utca—Bartók B. út—autó­busz-pályaudvar lesz. Visz- szafelé Békéscsabáról a 12.30, 13.30, 16.25 órakor in­duló járatok az autóbusz­pályaudvar—Bartók B. út— Árpád sor—Gyulai út útvo­nalon közlekednek. A jára­tok megállnak a Köjál, Kór­ház, Bánszki utcai megállók­ban. A többi gyulai autó- buszjárat a Köjál megálló elhagyása után a Bajza— Bánszki—Bartók úton éri el az autóbusz-pályaudvart. A járatokon a Bánszki utca két oldalán kialakítandó autó- buszmegállókban és a főis­kolánál meglévő megállóban lesz majd lehetőség a fel- és leszállásra. A békési autóbuszjáratok szintén a tervezettnek meg­felelően, a Lenin—Luhter— Jókai—Tanácsköztársaság úton érik el az autóbusz-pá­lyaudvart. A városközponti le- és felszállást a Rózsa Fe­renc téri megállók biztosít­ják. Ez utóbbi tervezet bevezetésére az 1989. (má­jus) évi menetrendváltozás­kor kerülne sor. B. A. „Ostromállapot” az orosházi gázcseretelepen — Halló? Orosházi gázcse­retelep? Érdeklődni szeret­nék, van gáz? — Jelenleg nincs. Délután tessék érdeklődni! — Mert délután lesz? — Talán. Nem ígérhetem biztosra — Csizmadia Jó- zsefné aliiig teszi He a kagy­lót, máris csörög a készü­lék. — Látja. Ez van ,— sóhajt fél a telepvezető. — Novem­ber 7-ig zökkenőmentes volt a szálltítás, de azóta! „Ost­romállapot” van. 15-én kap­tunk 435 palackot, nagy kö­nyörgésre. A szállítmány es­te érkezett, de másnap reg­gél 9 óráira el is fogyott. Jöttek a vásárlók Gyoma- endirődiről, Csorvásról, Pusz- taszőtósről, Árpád h alom r ól, Nagyszénásról. 17-én, csütör­tökön újabb szállítmány ér­kezett, 885 darab. Péntek 10 órára egy darab sem volt bélőle. Telefonáltam Szeged­re, de ott azt mondták, .hogy legyünk beosztóbbak (?) és reménykedjünk 1 Szombaton 705 teli paláck érkezett, ami 5 perccel ezelőtt fogyott el. (A múllt héten kedden reg­gel 10 órakor jártunk a gáz­cseretelepen.) — Képzelje csak el, 2 ezer palack egy hét alatt! Van­nak, akik ötösével viszik a palackokat, mert a csirkére, a Hibára ezzel fűtenek. Tu­dok olyanokról is, akik gép- kócsijuk üzemeltetésére használják. A szerencsétlen nyugdíjas nénikék, bácsikák pedig csak egy palackot sze­retnének cseréllni, de sok­szor ez sem sikerül nekik. — Nem lehet korlátozni a cserét? Például mindenki maximum két palackot vi­hetne el. — Ilyen intézkedésre nem vagyok felhatalmazva — mondja Csizmadiáné. A pb-gózprogram indítá­sakor a palackos gáz fel­használását háztartási tűz­helyek üzemeltetésére szán­ták. Mint azt a cseretelep vezetőjétől megtudtuk — sajnos —, ma már többen vannak azok, akik teljesen más célra (fóliasátrak fűté­sére. gépkocsik üzemelteté­sére) használják. Farkas Zoltán, a Dél-alföldi Gáz- szolgáltató Vállalat szolgál­tatási főosztályvezetője is ezzeil magyarázza az ellátási gondokat: — A főzést szolgáló igé­nyeket ki tudjuk elégíteni, de a fóliasátras igényeket mór nem. Most, hogy bekö­szöntött a zord idő, hallat­lanul megnőtt a pb-gázfo- gyasztós. Van töltőkapacitá­sunk, de nincs mibe tölt­sünk. — Van-e jogszabály arra, hogy a fogyasztói felhaszná­lást korlátozzák? — Ilyen jogszabály nincs. Ügy látszik, továbbra is marad a mondás: aki kap­ja, marja. Az élelmesek ez­után is jól megpakol (hat) ják a Zsigát, a Volgát, mond­ván: — A szomszédnak vi­szem. S mi l^sz azokkal, akiknek újra ,meg újra csak a kongó palack a jussuk? Netán legyenek beosztób­bak? Ez is megoldás, de nem biztos, hogy ez az igazi! (esete) Üzen a főváros Egy politikai tanácskozásnak nem csak a témája, a megvitatott kérdések fajsúlya adja meg a jelentőségét. Van az ilyen ta­nácskozásoknak önmagát gerjesztő — vagy éppen fagyos közönybe fullasztó —.han­gulati hatása is. A fővárosi kommunisták aktívaértekezletén elhangzottakat a lapok­ból, a rádióból, a televízióból megismer­hették olvasóink. Az elhangzottakról le­het tovább gondolkodni, vitatkozni, hi­szen a szövegek visszalapozhatók. A han­gulati hatás azonban egyszeri és megis­mételhetetlen, ám — s ezt reméli a részt vevő tudósító — ez is tovább gyűrűzhet a kommunisták közösségének érzelmi hul- .lámhosszán. L<ehet az ország legnagyobb befogadó- képességű helyiségéről azt mondani, hogy a meghittség és az otthonosság légkörét árasztja? Az ott levők nagy többsége ezen a délutánon így érezte. Nem csak azért, mert régi harcostársak találkoztak, hi­szen a jelenlevők nagyobb része már nem „régi" és nehezen illik rájuk a „harcos" társ jelzője is. Ök az elmúlt évtizedek­ben léptek be a pártba, ritkán élték meg, hogy közösségként demonstrálják elvi el­kötelezettségüket, politikai céljaikat. Ez a generáció abban az időben került a párt soraiba — a főtitkárt idézem —, amikor sok minden lett fontos, de legkevésbé az ember, akinek a gondolataival, szellemi­ségével törődni kellett volna. Most tapasztalhatták az aktívaértekez­let hangulatában is azt, amit a főtitkár érvelő, meggyőző — ne óvakodjunk a jel­zőtől —, agitatív erejű előadásában is ki­fejtett. A kollektivizmus, mondta, a szo­cialista mozgalom egyik legértékesebb hagyománya. De csak abban az esetben válik napjainkban is értelmessé ez a ha­gyomány, ha a kommunista közösségek világosan megfogalmazott célok megvaló­sítására szövetkeznek. Ezt az igényt szol­gálta az aktívaértekezlet. A főtitkár előadása arról kívánta meg­győzni a kommunistákat, hogy most van elegendő tennivaló — és viszont: az or­szág előtt álló feladatok csak az ő közre­működésükkel oldhatók meg. Kérdezhetik, mikor nem mondtak ilye­neket az elmúlt évtizedekben a párt ve­zetői? Mondtak. Ám — még ha vállalja is a múltját — ez már nem az a párt, amelyben az ilyen szavak csak rutinból hangzottak el. Miért hallgat ma a párt több százezres serege? Miért nem tudnak ma a kommunisták aktív politikai életet teremteni saját szervezeteikben és kör­nyezetükben? A főtitkár válasza: mert el­szakadtak a valóság problémáitól. De nem azért, mert az emberek lettek mások, vál­tak közönyössé a nemzeti sorskérdések, a szocializmus céljai iránt. A közeg vál­tozott meg, amelyben ma élnek és a problémák mások, mint tegnap, vagy teg­napelőtt. A pártvezetés mulasztása, hogy ezt nem ismerte fel időben. Az aktívaértekezlet hangulati elemeiről beszélek. Nos, jóleső érzéssel vették tudo­másul a jelenlevők, hogy ezúttal nem a korábban oly sokat ismételt, de igazán végig nem gondolt noszogatást kellett meghallgatniuk: legyenek aktívabbak, te­vékenyebbek. Ehelyett értelmes helyzet­magyarázatot kaptak, a politikai élet leg­kényesebb kérdéseire alapos válaszokat, világos állásfoglalást. Majd pontos meg­fogalmazását annak is, mit kell tenni itt és most a kommunistáknak. Mi a kommunisták feladata ma? A fő­titkár így válaszolt erre: mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika mellett úgy, hogy alkot, tesz, cselekszik az ország érdekében. Visszautasítani a dema­gógiát, a konjunktúra-lovagokat, a bürok­ratákat, akik most a megújulás aktuális jelszavát sajátítják ki, hogy a régi ki­váltságaikat hitbizományként megőriz­zék. Ez ma a' párttagok dolga. De mindezek érdekében csak akkor lesznek képesek befolyásolni másokat — hiszen a paran­csolgatás végképp kiselejtezendő a kom­munisták eszköztárából —, ha minden egyes párttag politikai személyiséggé vá­lik. Ha a párt elemi sejtjei, a pártszerve­zetek olyan közösségekké válnak; amelyek után vágynak az emberek, amelyekben jó érzés jelen lenni. Ügy is fogalmazhatjuk, tisztább, emberibb viszonyok kellenek a pártmozgalomban is. Kommunista politikushoz méltó fele­lősségtudattal fogalmazott Grósz Károly: gazdasági struktúraváltást demokratikus módon még sehol sem sikerült megvalósí­tani. Ez eddig csak a diktatúra eszközei­vel sikerült. Mi mégis a demokratikus utat választottuk, mert a politikai struk­túra korszerűsítése is kényszerű adósság­ként jelenik meg közéletünkben. Ha e feladatot sikerült megoldanunk, az utókor megállapítja, hogy nagy tettet hajtottunk végre. De ha nem tudjuk megoldani, be­lebukik a párt, de belebukik az ország is. Az aktívaértekezlet végén az elnök el­köszönt és felszólította a résztvevőket: énekeljük el az Internacionálét. Kissé meglepődtek az emberek. Elszoktunk et­től is. Sokan már meg sem tanulták. Ezért kezdetben csak a kísérőzene szólt a hangszórókból. Aztán előbb tétován, majd egyre határozottabban a szöveg is fel­hangzott. Ezzel a hangulattal indultak haza kedden este a budapesti kommu­nisták. V. J. Döntött a falugyűlés 1990-ben Kötegyán minden utcájában lesz gáz — Sajnos, őszintén el kell mondjuk, hogy elsősorban a lakosságra számíthatunk, ha azt akarjuk, hogy Kötegyán és Üjszalonta egyről a ket­tőre jusson. Fejlesztési lehe­tőségeink mind kevesebbek — mondta elöljáróban Fel­földi József, a községi tanács elnöke a napokban megtar­tott falugyűlésen. Ezzel nem­csak saját beszámolóját ve­zette be, amelyben értékelte a két társult község infra­strukturális és foglalkozta­tottsági helyzetét, a munka­helyek létesítésének problé­máit, hanem alaphangulatot is teremtett az elkövetkező nem kis döntésekhez. — Fej­lesztési pénzeszközeink mint­egy 50 százaléka még meg­van. Ha a falugyűlés hozzá­járul, ezt az összeget tarta­lékoljuk a földgáz ideveze- tésének költségeire ... Igen, Sarkad térsége enge­délyt kapott arra, hogy töb­bek között Kötegyán is be­kapcsolódhasson a gázháló­zatba. Korábban már több fórumon — falugyűlésen is — szó volt erről, és az ál­lásfoglalás mindig „igen” volt. Most abban döntött a falugyűlés, hogy a tanács és a lakosság milyen megosz­tásban vállalja a költségeket és a megvalósítás érdekében hogyan szerveződjenek a kö- tegyániak ? Felföldi József elmondta, hogy a Sarkad—Kötegyán közötti külső vezeték építé­sének költségeit a tanács állja. Ez a földmunkával együtt mintegy 11 millió fo­rint. Körülbelül másfél mil­lió forinttal csökkenti a tár­sadalmi munka — nem la­kossági! —, valamint a me­gyei tanács is hozzájárul a külső vezeték építéséhez kö­zel 4 millió forinttal. Hol- lósi Gyula, a Dégáz gyulai kirendeltségének vezetője ar­ról tájékoztatta a falugyű­lést, hogy a belső vezeték ki­építése ez évi áron mintegy 18-20 ezer forintba kerül in­gatlanonként. (Ez az összeg még nem tartalmazza a há­zakba való bekötést!) A felszólalók egyike sem kérdőjelezte meg a gázfűtés előnyeit. Sokan feltették azonban a kérdést: sok a kispénzű nyugdíjas, amúgy is alacsony a kerespti lehető­ség — miből fizessék hát, akár az OTP által nyújtott hitelt is? Nem volt egészen megnyugtató, hogy a helyi OTP-fióknál 30 millió forin­tos a betétállomány. Ám úgy döntöttek, ha kínlódva is, Kötegyán ne szalassza el ezt a lehetőséget. A mintegy 200 jelenlevő megszavazta, hogy a tanács a fejlesztési pénz- maradványt (másfél millió forint) a külső gázvezeték építésére fordíthassa, ha szükséges, vegyen fel bank­kölcsönt és vállalták, hogy falutársulást hoznak létre: a beruházás ne elhúzódó le­gyen, hanem a településen egyszerre, lakossági erőből valósuljon meg. Ezzel men­tesítették á tanács jövő évi fejlesztési keretét. Döntésük alapján 1990-ben minden ut­cában lesz gázvezeték. A továbbiakban Felföldi Imre, a Petőfi Tsz elnöke szólt az ágazattá fejlődött háztáji- és kisgazdálkodásról. Felhívta a figyelmet a föld- bérlésből és az állattartásból származó jövedelemszerzés, lehetőségeire. Ezután Balogh Jánosné vb-titkár ismertette azt a javaslatot, hogy Köte­gyán állítson emlékművet a második világháború áldoza­tai számára. A falugyűlésen résztvevők több problémát is jeleztek. A településen sok a rossz ál­lagú, lakatlan ház; a kisipa­rosok munkájára nagy szük­ség van, működésükhöz na­gyobb adókedvezmény kelle­ne: az élelmiszerbolt nyitva tartása nem alkalmazkodik eléggé a lakosság igényeihez. Sz. M. „Illfa” ÜJ villamossági szaküzlet Szeghalmon (Béke u. 16—18. sz.): — színes és fekete-fehér tv-k, videók — hűtő- és fagyasztószekrények — Hi-Fi-berendezések — elektromos háztartási cikkek — világítási eszközök és .még sok más cikk. Nyitás: 1988. december 8-án. SZEGHALOM ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET Mozaik a nagy ABC-áruházról

Next

/
Oldalképek
Tartalom