Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-12 / 270. szám

jgmui&w 1988. november 12., szombat Kádár lános fogadta Alekszandr Jakovlevet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke pénteken a KB székházában fogadta Alekszandr Jakovlevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságá­nak tagját, a Központi Bizottság titkárát. Kádár János és Alekszandr Jakovlev megelégedéssel álla­pította meg. hogy a két párt együttműködése az önállóság, az egyenjogúság, az internacionalista szolidaritás és a közös felelősség alapján az utóbbi években minőségileg új szintre emelkedett, tartalmában gazdagabbá vált. Lemondott a nyugatnémet parlament elnöke • BETILTOTT SZIMPÓZIUM PRÁGÁBAN A csehszlovák hatóságok pénteken meghiúsították a „Csehszlovákia és a nem­zetközi események 1918-tól 1988-ig'; nevet viselő nem­zetközi tanácskozás megtar­tását. A szimpózium cseh­szlovák szervezőit — köztük Václav Havel ellenzéki ak­tivistát — őrizetbe vették — jelentette pénteken az AFP tudósítója. A francia hírügynökség beszámolója szerint Václav Havelt a prágai „Hotel de Paris" szálloda éttermében tartott „szimbolikus" nyitó­rendezvény után vették őri­zetbe, több szervezőt viszont már szerdán és csütörtökön letartóztattak. A tanácsko­zásra 16 dán. amerikai, fran­cia. brit, olasz, holland, nyu­gatnémet, illetve svéd nem­zetiségű emberi jogi aktivis­ta érkezett Prágába, köztük Max Van Der Stoel, volt hol­land külügyminiszter és Ge­rald Nagler, a Nemzetközi Helsinki Szövetség az embe­ri jogokért elnevezésű, bécsi székhelyű szervezet főtitká­ra. • TÁRGYALÁSOK KEZDŐDNEK AZ AFGANISZTÁNI SZOVJET HADIFOGLYOKRÓL A Szovjetunió és az afgán ellenzék közvetlen kapcsola­tot létesít egymással a fegy­veresek fogságába esett szovjet katonák helyzetének megoldása érdekében. A kérdésről a felek — szakér­tői szinten — Iszlámábád­ban kezdenek tárgyalásokat a közeljövőben. Ezt Burha- nuddin Rabbani, az afgán ellenzéki szövetség > egyik vezetője sajtóértekezleten je­lentette be New Yorkban. Korábban Moszkvában nyil­vánosságra hozott adatok szerint 311 szovjet katona van az ellenzéki fegyveresek fogságában. Óriási botrányt kavart az NSZK-ban az, hogy Philipp Jenninger kereszténydemok­rata politikus csütörtökön meglehetősen furcsa beszé­det mondott a Bundestag­ban a hírhedt Kristályéjsza­ka ötvenedik évfordulója al­kalmából. Nehéz megítélni, miért tett „félreérthető” megjegyzéseket az 1938-as pogrommal kapcsolatban a szövetségi gyűlés keresz­ténydemokrata elnöke, öt­ven képviselő nyomban, már a beszéd alatt kivonult az ülésteremből, s Jenninger- nek egy napon belül be kel­lett nyújtania lemondását. Nem kétséges, hogy az öt­venedik évforduló, az emlé­kezés óhatatlanul amúgy is feltépett sok sebet, s Jennin­ger csak tovább fokozta a keserű érzéseket, amikor ilyen kijelentéseket tett: a Führer „viszaadta a néme­tek önbizalmát" az első vi­lágháborúban elszenvedett vereség, valamint az ezt kö­vető gazdasági válság után. Volt aztán olyan gondolat­menete is, amelynél már ar­ra utalt, hogy a zsidók „ta­lán megérdemelték” azt, ami Hitler alatt történt. Előbb az izraeli kormány, majd a Zsidó Világkong­resszus is élesen megbélye­gezte Jenninger kijelentése­it. Nyomban állást foglaltak a szociáldemokraták és a zöldek: hangsúlyozták, hogy a beszéd méltatlan volt az évfordulóhoz. Még a keresz­tény pártok is kénytelenek voltak elhatárolni magukat, Kohl kancellár az éjszakába nyúlóan tanácskozott Jen- ningerrel, aki beszédében egyébként azt is elárulta, hogy „meg tudja érteni azt a lelkesedést, amelyet a né­metek Hitler iránt annak idején éreztek”. , Már annak idején is meg­osztotta a németeket a pog­rom, kétféle jelenségről ad­tak hírt a szemtanúk. Egy külföldi tudósító így adott hírt a Kristályéjszakáról: „Láttam jól öltözött hölgye­ket, akik tapsoltak visszata­szító örömükben. Asszonyok magasra emelték gyerekü­ket. hogy jobban láthassák a -szórakoztató jeleneteket«. Egy asszonyt viszont, aki megszidta a fiát, mert egy kifosztott üzletből valami­lyen játékot emelt el, a cső­cselék leköpdöste. Egyesek ezt kiáltották: öljétek meg őket! Másutt a hallgatag tö­meg utat nyitott a meghaj­szolt embereknek, majd vé- dőleg bezárult mögöttük.” Jenninger életében most lezárult egy szakasz, politi­kai jövője már nem lehet. Kitűnt egyúttal, hogy a Kristályéjszaka évfordulója korántsem pusztán vissza­emlékezés, hanem szembesü­lés és szembesítés is, amely a jelek szerint ötven év el­teltével sem veszti el idősze­rűségét. Walkó György REAKTOR Kínai atomfizikusok egy csoportja elkészítette a ne­hézvíz „hideg" neutronok­kal történő előállítására al­kalmas reaktor prototípu­sát. A reaktort olyan jelen­ségek vizsgálatára is hasz­nálhatják, mint a láncreak­ciók, a biológiai makromo­lekulák szerkezete, a szilárd anyagok rendes vagy kaoti­kus elrendeződése, az ötvö- vetek mikroszerkezete stb. UTCAI CSETEPATÉ MOSZKVÁBAN Egyre több az utcai vere­kedés Moszkvában, a külön­féle fiatalkorú bandák le­számolása egymás között. Az év eleje óta löbb jnint 30 verekedésben 4000 fiatal vett részt. Más szovjet vá­rosokban is sok banda ala­kult, akik késekkel és vas- rudakkal felfegyverkezve szállnak szembe egymással. Egyesek még robbanóanya­got is használnak. VlZÜZEMU GÉPKOCSI Svédországban . készült el a világ első vízzel' működő gép­kocsija. Kísérleti miniautőról van szó, melynek működési el­ve a víznek a jéggé változtatás pillanatában történő tömegnö­vekedésen alapszik. A fagyás- kor létrejövő nyomás hidrauli­kus rendszeren áttevődik a ke­rekekre. Egyelőre ennyit közöl­tek a svéd autóépítők az új kocsi működési elvéről. Az el­ső kísérleti jármű kb. 400 mé­teres távolságot tett meg. A „jégautócska" átlagsebessége 50 km óra lesz, s persze a távoli északi vidékeken, a sarkvidé­ken vagy más igen alacsony hőmérsékletű területeken hasz­nálható majd, ott, ahol a ha­gyományos üzemanyaggal mű­ködő jármüvek karbantartása és működtetése számos gondot okoz. ADATBANKRABLÓK A Scotland Yardnak sikerült rábukkannia egy kiterjedt nem­zetközi adatbankrabló banda tagjaira. A náluk talált doku­mentumban a komputerek ada­tait illegálisan kivonó szervezet ötévi tevékenysége volt leírva. Többek között kiderült, hogy több mint 200 nyugat-európai és amerikai katonai és kereske­delmi intézmény komputerháló­zatába irányították a „lopott” információkat. Az adatbankrab­lók által használt egyik kom­puter a nagy-britanniai Surrey hercegség egyetemének tulajdo­na volt. Az eddigi nyomozások­ból kiderült, hogy a banda tag­jai magasan képzett elektroni­kai szakemberek, akik a kont- puterláncok termináljait a NA­SA, a Pentagon nukleáris fegy­verekkel foglalkozó igazgatósá­gának számítógépeihez csatol­ták. ÖT ES FÉL KILÓS GOMBA A trebinjei Drágán Muco1 vie a napokban házának közvetlen közelében a me­zőn egy 5,4 kilogrammos gombát talált, melynek át­mérője 1,30 méter volt. Egyelőre nem tudta megál­lapítani, milyen gombafaj­táról van szó. A Mucovic család lefényképezte a gom­bát. AUTÖRONGÁLÓ EGYETEMI TANÁR Egy tokiói egyetem taná­ri kara egyhangúlag arra szavazott, hogy egy kollégá­juk mondjon le állásáról, mert egy tíz jenes pénzér­mével összekarcolta szom­szédjának az autóját. A két ember között hosszabb ide­je perpatvar folyik a par­kolóhely miatt, és az egyete­mi tanár emiatt jött tűzbe. A JJJJ JHOBOCTM -ban olvastuk Szubjektív jegyzetek Nyikita Hruscsovról ... Látta-e vajon Hruscsov más módját a nép élelmezé­sének azokon kívül, amelyeket maga alkalmazott és ame­lyeknek minden bölcsessége a következő jelmondatokban fogalmazódott meg: „A kukorica mindent megold!” és „A káderek mindent megoldanak!” Bármennyire is furcsa, látta és tudott is róla bátran és jól beszélni. 1956-ban átnyújtja a Lenin-rendjclet a moszkvai területnek, amely az első he­lyet foglalta el az országban a fejésátlag terén. Dicséri a területet, gratulál és hirtelen ... — Nézzék meg a finneket, a dánokat, a hollandokat. Ök már régóta ugyanilyen fejésátlagot érnek el és ezért senki nem ad nekik rendjeleket! Pontosan tudja, hogy ott mit adnak a rendjelek helyett és hogyan történik mindez: „Ha a farmer nem tesz szert bizonyos nyereségre, akkor tönkre megy. A kapitalista rend­szer ebben a vonatkozásban könyörtelen. Az egyik vállal­kozó a sírba kergeti a másikat a dollár utáni hajszában”. Tőle, Nyikita Szergcjevicstől merítve azt, hogy az Egyesült Államokban egy főre számítva egy mázsa húst állítanak elő, mi, hallgatói megértettük: ha sírba kergeti, hadd kergesse, de ilyen húshegyeket valószínűleg még a gazdagok is kép­telenek megenni... Bárhogyan is volt, ismerte és megér­tette, mi a legfontosabab abban a rendszerben, melyek az ösztönzők és melyek a módszerek. De el nem fogadta. Hitt a saját, a mi rendünkben és módszereinkben. „Ná­lunk más a rendszer, más a rend. És arra épül, hogy az emberek segítenek egymásnak, tanuljanak ..Ráeszmélve a mondottakra, hozzátette: „Mi azonban nem engedhetünk meg fegyelmezetlenséget és hanyagságot”. Ezt is tette. Lel­kesítette és csipkedte az irányítása alatt álló személyeket... Két kérdés foglalkoztatott a leginkább, amikor róla ké­szültem írni. Miért volt az, hogy egyszer sem, egy kudarca során sem hivatkozott a nemrégi háborúra és a rossz idő­járási viszonyokra, és miért nem emlegette egy ízben sem az új gazdasági politikát? Hruscsov, mint az ország vezetője az első naptól az utol­sóig meg volt győződve arról, hogy a mezőgazdaság elma­radásának nincsenek olyan objektív okai, amelyek senkitől sem függnek, amelyeket a történelem és a természet hatá­roz meg. Hruscsov abszolút utópista volt és semmi sem volt annyira idegen tőle, mint az a gondolat, hogy nem teremt­heti meg a földi paradicsomot. Az ember akarata és mun­kája csodákra képes! Az ember mindenre képes kellő tu­dás, hozzáértés, igyekezet .szervezettség és irányítás mellett. És miért nem gondolt a NEP-re, a bolsevikoknak erre a többé-kevésbé szabad kereskedelemre irányuló próbálkozá­sára? Hiszen amikor a szabad készletezésekről álmodozott, egészen közel került hozzá. De miért haladt szinte bekötött szemmel és az utolsó pillanatban miért fordult vissza? A falvakat gazdasági, a NEP-re emlékeztető módszerekkel ki­húzta a sztálini gödörből és végül semmiségekkel, mező- gazdasági propagandával és „írnokoskodással” kezdett fog­lalkozni, ahogyan Hruscsov útkereséseit nevezte a„ elhunyt Innokentyij Barakov, a ’60-as évek ismert zendülője, a sztav- ropoli országrészi Georgijevszki Mezőgazdasági Főigazgató­ság vezetője. Miről van tehát szó? • Regényrészlet Hruscsov, emlékezzünk vissza, abból a csapatból való volt, amelyet Sztálin válogatott ki és akiket külön a NÉP meg­semmisítésére és a láger-kaszárnyaszocializmus építésére ne­velt. Nyikita Szergejevics nem a kereskedelem számára szü­letett. Aki arra születik, hogy a felhők között repüljön, az nem fog kereskedni. Ha még a húszas évek végén köve­telték volna, hogy ne fejezzük be a NEP-et, hanem szilár­dítsuk azt, Hruscsov valószínűleg sehová sem jut, jobban mondva egészen máshová kerül. Lakatos marad, vagy szak- szervezeti vezető lesz, s valószínűleg ellenzékbe került vol­na a kormánnyal. Túlságosan naiv volt ahhoz, hogy hízelegjen önmagának és az embereknek. Nem volt erőssége a dialektika, mint más akadémikusainknak, akik a „teljes” gazdasági önelszámolás minden pluszát megígérték nekünk anélkül, hogy a piacra engedték volna az árucikkeket és a hiteleket; azt akarták, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Hruscsov, aki erényes ember volt, erősen gyanította: ha va­lami, akkor ez nem sikerül. És mi történt aztán, Brezsnyev idején? A hruscsovi gö­dörből ismét kihúzták a falvakat, szintén csak olyan mód­szerekkel, amelyek méginkább NEP-szagúak voltak, azon­ban ahelyett, hogy folytatták volna.-. . A hruscsovi hátra­siklási szubjektivizmusával, sőt voluntarizmusával magya­rázták. a brezsnyevit . . . Mellesleg azt mivel magyarázzuk? Úgy tűnik, hogy a bürokrácia cselszövéseivel, mintha a bü­rokrácia nem eszköz lenne egyesek kezében, hanem maga a fej. És ha megkérdeznénk magát Hruscsovot. magát Brezs- nyevet? Az egyik a saját szavaival, a másik papírról olvas­va. de ugyanazt felelné: soha nem szabad túlságosan mesz- szire menni a NÉP útján. Hruscsov hitt a maga rendszerében, nem kételkedett ab­ban. hogy a rendszernek „valóban határtalanok” a lehető­ségei. hogy a célokat helyesen választották meg és csakis ezek felé kell haladani, ingadozás nélkül, nem téve enged­ményeket a magán- és az egyéni tulajdonnak. Nem ra- vaszkodott, nem talált ki homályos szavakat, hanem nevén nevezte a dolgokat. Hruscsov nem volt sem csinovnyik, mint Malenkov, sem nyárspolgár, mint Brezsnyev. — Személyes felelősséget ér­zett azokért az ígéretekért, amelyeket pártja tett a népnek 1917-ben. A forradalomig „nem feleltünk az államért” em­lékezteti a párttagokat az egyik első, Sztálin utáni beszédé­ben. de most. amikor a párt már 38 éve irányítja az orszá­got, „nem elég a gazdálkodás kapitalista rendszerének csak a bírálata és az arról való fecsegés, hogy a gazdaságot a marxizmus-leninizmus tanítása alapján kell felépíteni ... A nép azt mondja nekünk: — Hiszünk önöknek, harcoltunk ezért a polgárháborúban, harcoltunk a németek ellen, levertük a fasizmust is, de mondják meg nekünk: lesz-e hús vagy sem? Lesz-e tej vagy 'em? Lesznek-e jó nadrágok? Természetesen ez nem ideo­lógia. Nem lehet azonban, hogy mindenki helyes ideológiá­val bírjon, miközben nadrág nélkül jár”. Tíz évvel a háború után — nem 40, nem 50, hanem tíz! — jogosnak tekintette a népnek ezeket a követeléseit, és be­bizonyította a sajátjainak, hogy ezt már az imperializmus cselszövései ellenére sincs mivel igazolni. És Hruscsov nem­csak egyszerűen a húst és a nadrágot sorolta a kommunisták néppel szembeni halaszthatatlan kötelességei közé, nem, a számla, amelyet a nép nevében nyújtott be pártjának, min­dennél magasabb volt: „Ha mi nem biztosítjuk népünknek a fejlett kapitalista országoknál magasabb életszínvonalat, akkor kérdem én, milyen kommunisták vagyunk?” A - dolgokban a lényeget látta. Minden áldozása mellett egy másodpercre sem feledkezett meg a dolog kíméletlen lényegéről: a szocializmus értékeit és fölényét nem egysze­rűen a kizsákmányolás és a munkanélküliség hiányával le­het bebizonyítani, hanem csak úgy, hogy ezt összekapcsol­juk egy jó darab hús meglétével. Másképp a világ és maguk a szovjet emberek is úgy vélik, hogy az a rend jobb. és a lélrértések közé sorolják mindazt, ami nálunk történt. így tekintett a dolgokra az ő forradalmár nemzedéke. Ugyanak­kor a Sztálintól maradt örökség mellett csak csodákra, ug­rásokra, rohamokra, katonai rendre lehetett számítani. A fő szavak szókészletükben nemhiába katonai szavk voltak: tá­madás, célhatárok, vezérkarok . . . Hruscsov az embereknek abból a fajtájából való volt, aki­ket a rendkívüli helyzetek teremtettek rendkívüli helyzetek számára. Ezek az emberek egyszeri dolgokra, egyedi prob­lémák megoldására születtek. Hruscsovnak segíthetett volna józan népi bölcsessége, amelyet nem kellett kölcsönkérnie az ideológiától távol álló ügyek megoldásához. Akkor nem lett volna olyan forradalmár, aki annyira el van szakítva az élettől, ahogyan csak az az ember lehet elszakítva, aki olyan eszmei légkörben nőtt fel, amelyben az irányvonalak és a platformok fontosabbak a személyeknél és a tényék­nél. Hruscsov minden volt, többek között utópista is, csak nem kalandor. Olyan megterhelést adott a rendszernek, amelye­ket a személyi igazolványban hirdettek meg. Hitt azoknak, akik kiállították ezt az igazolványt. A ’70-es évek felé elfáradt. „Szörnyen kimerültem!” — vallotta be tanácsadójának. — Hatvannégy februárjában, emlékszem, Kijevben volt, sok emberrel találkozott — meséli a tanácsadó A. Sz. Sev- csenko. — Visszatértünk Moszkvába. A vonat épp hogy el­hagyta Kijevet, amikor meghívott magához egy teára és azt mondta: „Szörnyen fáradt vagyok! Áprilisban betöltőm a hetvenet, vagy le kell mondanom minden tisztségről, vagy pedig hagyni kell magam után valami kis dolgot.” Később pedig, amikor betöltötte a hetvenedik életévét és az orvo­sok azt mondták, hogy egészséges, úgy döntött, hogy ma­rad. Brezsnyev is azt mondta neki, hogy maradjon. Pedig ő valóban távozni akart és elmhetett volna, mert elérte ezt a kort. Azt, hogy Hruscsov latolgatta a nyugdíjbavonulást, a hoz­zá legközelebb álló emberek is alátámasztják. ’64 tavaszán valamilyen oknál fogva összehívott 500 vezető kommunistát, akik előtt nyersen önkritikus beszédet mondott. Azt- mond­ta, hogy nem sikerült neki velük együtt teljesítenie azokat az ígéreteket, amelyeket a népnek adott, hogy semmi sem sikerült és valószínűleg át kell adnia helyét másoknak, hadd próbálják meg mások. Van olyan vélemény is, hogy pon­tosan e hruscsovi szándékok komolysága vagy pedig az ér­zelmi kitörések gyorsították meg Hruscsov politikai pálya­futásának végét. A sztálinisták és a nyárspolgárok, a vas­kezű Surikok és a jó Leonyid ILjicsek (egyesek arról ábrán­doztak, hogy nélküle teremtenek igazi rendet, mások azt remélték, hogy csendesen eléldegélnek a „felszínen” a saját gyönyörűségükre) egyformán ellene voltak annak, hogy Hruscsov a jövőbe mutató példává1! szolgáljon. Az az ország, amelyben az első személy csak halál vagy összeesküvés miatt hagyhatja ott a bársonyszéket — ez az ő országuk. Az az ország viszont, ahol az ember beismerheti vereségét és emeilt fővel átadhatja helyét egy másiknak, és erejéhez mérten a környezetének tiszteletét és figyelmét élvezve részt vehet a társadalom életében — ez egy egész más ország, rosszabb számukra egy idegennél. Az összeesküvés érlelődött. Maga Hruscsov is értesült ar­ról, hogy a területek egyes vezetőivel titokban megvitatták az első titkár leváltásának kérdését. Szabadságra való eltá­vozása előtt állítólag összehívta szűkébb környezetét és el­mondta, hogy fülébe jutott, milyen kérdést vitatnak meg az utóbbi időben és fenyegetően megígérte, hogy szabadsága után visszatér ezekhez a beszélgetésekhez. Az elvtársak megértették, hogy nincs idő késlekedni. Anatolij Sztreljanij Fordították a Kárpáti Igaz Szó munkatársai • .. ' ' ■ ■ vv' • " 4‘ ' II nagyvilág hírei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom