Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
NÉPÚJSÁG 1988. november 5„ szombat o „Növelni kell a párt akcióképességét” (Folytatás az 1. oldalról) juk országunkban a demokráciát. Elhatározásunk azon a felismerésen alapul, hogy a társadalmi demokrácia és a nyíltság a fő biztosítéka az elkezdett folyamat visz- szaford í tha t at la nságá nak. Egyértelművé vált, hogy a korábbi fejlődési szakasz politikai intézményrendszerének tartalékai kimerültek. Most egy sajátos átmeneti helyzetben élünk: a régi politikai intézmények mellett újak jelentek meg, de az új rendszer még csak kialakulóban van. Az állampolgárok önszerveződésére épülő mozgalmak, fórumok kezdeményezése az országos pártértekezleten történt, tehát szándékainkkal nem hogy ellentétes, hanem megegyező. Nem szabad türelmetlennek lennünk az új csoportosulásokkal szemben, még kevésbé azonnal az ellenfelet, vagy éppen az ellenséget látni bennük. Készen kell, hogy álljunk az alkotó párbeszédre mindenkivel, aki a szocializmus érdekében emel szót. Oroszország, amelyben 71 esztendővel ezelőtt végbement a nagy októberi szocialista forradalom, ősi ország volt. De a Szovjetunió fiatal állam, nincs hozzá hasonló sem a történelemben, sem a modern világban. Ez az ország hét évtized alatt, félgyarmati és félfeudális évszázadokkal felérő utat tett meg. Az egykor elmaradott, oroszországi társadalom helyén a világ egyik legerősebb állama jött létre. Amikor ma a „peresztrojka” és a „glasznoszty” jegyében kíméletlenül szembenéznek a megtett út tévedéseivel és hibáival, akkor ezt úgy teszik, hogy az eredményeket, amelyeket a nép erőfeszítéseivel értek el, egy percig sem kérdőjelezik meg. Pártunk Központi Bizottsága november 1—2-i ülésén azt határozta el, hogy növelnünk kell a párt akciók épess égét. Az ünnepek után ez lesz a legfontosabb feladatunk, valamennyiünknek.” Az ünnepi beszédet követően november 7. tiszteletére a megjelentek — a párt, a tanács, a Hazafias Népfront és a munkahelyek képviselői — koszorúkat helyeztek. el az emlékmű talapzatán, este pedig a művelődési központban a csehszlovákiai Gyetva művelődési központjának színjátszó csoportja adott műsort. A Nagylaki Kenderfonó és Bútorlapgyártó Vállalat Mezőhegyes! Gyárában 5000 tonna ázott kendert dolgoznak fel alapfonalnak. A kender teljes feldolgozását 1987 januárjában kezdték. Bővítették a gépparkot, újabb műszakokat szerveztek, melynek eredményeként 15 új munkahelyet teremtettek. Jelenleg a harmadik műszak személyi feltételeinek megteremtésén dolgoznak. Üjabb 15-20 dolgozó foglalkoztatását tudnák biztosítani, de egyelőre munkaerőhiánynyal küszködnek. Képünkön Varga Zoltánné fonó, szálszakadást javít Kezdődjön a liberalizálás! Folytassuk-e hosszabb távon a különböző korlátokon alapuló lassú egyensúlyra törekvést, vagy kezdődjön a kockázatosabb, de gyorsabb eredményt hozó liberalizálás? Az utóbbi variáció a célravezetőbb, e módszert kívánja követni az irányítás — hallottuk tegnap délelőtt Varga Béla pénzügyminiszter-helyettestől, aki a Közgazdasági Társaság és a TIT megyei szervezetének rendezésében Békéscsabán, az SZMT székházában tartott előadást a jövő évi várható változásokról. A kulcskérdés — hangsúlyozta a miniszterhelyettes — az importliberalizálás. Éles viták folynak arról, hogy a csaknem 5 milliárd dolláros éves import hány százaléka szabadítható fel. Egyesek 30, mások 60 százalékban látják az optimális arányt. A gondot a vállalati magatartás kiszámíthatatlansága okozza. Mindenesetre az import liberalizálásához garanciákra van szükség, alapvetően két területen. A belföldi vásárlóerőt szigorúan a tervezett keretek között kell tartani, ami feltehetően csak drasztikus monetáris és fiskális korlátozással valósítható meg. Ugyanakkor a szocialista relációjú kereskedelmet is kiegyensúlyozottabbá kell tenni, nem célszerű aktívumot realizálnunk. A bérek liberalizálásával kapcsolatosan Varga Béla elmondta, hogy e téren a fő gondot az igazi tulajdonos hiánya jelenti. Ugyanis a bérek költséggé válása esetén ez garantálná automatikusan, hogy ne alakuljanak ki irreálisan magas keresetek. Ennek veszélye a bérek liberalizálásával fennáll, amit valami módon meg kell akadályozni. A kereset- szabályozás totális törlése még nem aktuális, de az eddig alkalmazott formák sem jelentenek megoldást. A bérkérdésben majdan felső szinten zajló érdekegyeztetés pedig egy sor gyakorlati kérdést vet fel. Óvatosságra intett az előadó a forint konvertibilitásával1 kapcsolatban. Ezzel ugyanis reálisan megmérettetne gazdaságunk, melyben a teljesítmények erősen túlértékeltek. A következmény: a forint 30-40 százalékkal kevesebbet érne, ami óriási inflációval járna. Az eddig felsoroltak adják meg várhatóan az 1989es esztendő gazdálkodási kereteit. Ebbe illeszthető a vállalkozói nyereségadó, amiről részletesebben is szólt a miniszterhelyettes. A minden vállalkozást — függetlenül a tulajdonostól — egységesen kezelő nyereségadó-tervezetet azok támadják, akiknek jövedelempozícióját ez rontja. Hiba lenne azonban engedni e törekvéseknek, és különböző adókulcsokat megállapítani. Ugyanakkor bizonyos kedvezmények, szűk körben, például az élelmiszeriparban, élelmiszer-kiskereskedelemben, lesznek, ezek formája adóvisszatérítés. Az előadó beszélt még a társadalombiztosítás és a lakásalapképzés tervezett elkülönítéséről a költségvetéstől, szólt a támogatási rendszer sajátosságairól, majd végezetül kérdésekre válaszolt. —szatmári— Kormányszóvivői tájékoztató a támogatáscsökkentési programról A Minisztertanács ülését követően a kormányszóvivő, Marosán György távollétében Bajnok Zsolt, a Magyar Hírláp főszerkesztője tájékoztatta az újságírókat. Elmondta, hogy a testület Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes elnökletével több mint öt órán át tanácskozott, s a kemény, éles vitákkal kísért eszmecserén csaknem hetvenen fejtették lki véleményüket a napirenden szereplő 11 kérdéssel kapcsolatban. A megvitatott témák közül a szóvivő ki- emélte a kormány támoga- táscsökkentési programját. A reformtörekvéseket gyakorlati tettekre váltó, nagy jelentőségű intézkedéssorozat lényege, hogy a költségvetési támogatások jelenlegi, mintegy 130 milliárd forintos summáját négy esztendő a latit fokozatosain csökkentik. Jövőre, a programnak megfelelően, 29 milliárd forinttal csökken a gazdaság különböző területein a támogatások összege; 27 mi'lliárd- dal mérséklődnek a termelői ártámogatások, s kétmilliárd forintot tesz ki a fogyasztói ártámogatás elvonása. További két fontos adat: a bányászatnak mintegy 5 milliárd forintos, az agrárágazatnak pedig csaknem 9 milliárdos támogatás- elvonással kell szembenéznie. Ugyancsak a pénteki ülés napirendjére került több, a támogatás-leépítéssel összecsengő téma is. A felszámolási. az állami szanálás jogszabály ainak módosítását kezdeményezve, a kormány az eljárási szabályok egyszerűsítésére törekszik. Az illetményekről szóló törvény- javaslat korszerűsítésével pedig azt kívánják elérni, hogy szektor- és verseny- semleges szabályozás alakuljon k;i; egyforma feltételek érvényesüljenek a gazdaság minden területén. Bajnok Zsolttól Madarast Attila pénzügyminisztériumi államtitkár vette át a szót. A támogatás-leépítési programmal kapcsolatban elmondta, hogy az erről szóló tájékoztatót megküldik az országgyűlési képviselőknek is, így az háttéranyagul szolgálhat a novemberi ülésszaknak a gazdaságpolitikai feladatokkal foglalkozó témaköréhez. Ez annál is fontosabb, mivel a program szerves részét alkotja a gazdaságpolitikai törekvéseknek, így például a belső pénzügyi egyensúlyt hivatott javítani. A cél ugyanis, hogy ne kizárólag az elvonásokra építsenek, hanem inkább a támogatások mérséklésével szilárdítsák meg az egyensúlyt. A négyéves program során a 130 milliárdos támogatási összeg . 40 milliárdra csökken, így évente hozzávetőleg 20 milliárd forint támogatás leépítése várható. A programot egyébként hamarosan nyilvánosságra hozzák, s az érdeklődők részletes áttekintést kaphatnak arról is, hogy a költségvetés mely ágaiban szerepelnek támogatások, mi ezek feladata és célja, milyen következményekkel lehet azokat leépíteni, s a kormány miként kíván eljárni ezekben a kérdésekben. Madarasi Attila rámutatott arra, hogy az említett 130 milliárd forint a gazdálkodás folyó költségeihez kapcsolódó támogatásokat öleli fel. Ezen kivül is léteznek ugyanis támogatások, amelyek a szocialista áruforgalommal összefüggő pénzügyi hidak szerepét töltik be, illetőleg a beruházásokhoz, fejlesztésekhez juttatott hozzájárulások. A kormány ezekkel kapcsolatban is a korszerűsítésre törekszik, a piacgazdaság követelményeihez jobban igazodó rendszert kívánnak meghonosítani. Ugyancsak kézhez vehették már a képviselők a vállalkozási nyereségadó törvénytervezetének „második olvasatát”, amelyhez a Pénzügyminisztérium a jobb eligazodást segítő háttéranyagokat is mellékelt. A rövid tájékoztató után az újságírók számos kérdéssel fordultak az államtitkárhoz. Elsőként arról érdeklődtek, hogy a bányászatnak nyújtott támogatások csökkenése jelentheti-e bányák bezárását. Madarasi Attila, lényegében megismételve a Tervgazdasági Bizottság döntését, azt mondotta: a bányászatnak olyan közgazdasági feltételek között kell folynia, amely meghatározott kritériumot támaszt, másfelől pedig a már elhatározott szénáremelés fedezete lehet a támogatások csökkentésének. Bajnok Zsolt hozzátette, hogy a szénáremelés csak a fűtési idény után lép életbe; a kormány egyébként határozottan megfogalmazta, hogy minden ilyen lépés szociálpolitikai, ár-, illetve bérpolitikai kihatásait gondosan mérlegelni, és a fogyasztókat érintő kedvezőtlen hatásokat lehetőleg csökkenteni kell. Kisebb vita alakult ki a következő kérdés kapcsán: kinek a zsebéből veszik majd ki azt a 9 milliárd forintot, amit a mezőgazdaságtól vonnak el. Madarasi Attila utalt arra, hogy a mezőgazdaságban jövőre különböző költségnövekedések, támogatásleépítések, felvásárlási áremelések következnek be. A mezőgazdasági üzemekre hárul majd a feladat, hogy gazdaságosságuk javítását fedezzék a támogatásleépítésnek mintegy harmadát. Ez az összeg tehát semmiképp nem jelentkezhet majd a fogyasztói árak emelkedésében. Zenekari est a Jókai Színházban November 2-án este fél 8 órakor Békéscsabán, a Jókai Színházban a Békéscsabai Szimfonikus Zenekar adott koncertet, melyen fellépett Onczay Csaba gordonkaművész és Nagy Ferenc, a budapesti Operaház karnagya. A műsor rendje a szokásos szimfonikus rend volt: nyitány, versenymű, majd szimfónia. A műsor első száma ízig-vérig romantikus német zene, Weber: Bűvös vadász c. operájának nyitánya volt, mely i alkalmas arra, hogy azonos hullámhosszra hangolja a közönséget. Ez tökéletesen sikerült is. Nagy Ferenc karmester az első taktustól kezdve biztos kézzel irányította a zenekart, amely odaadással és maximális koncentrációval játszott az est folyamán. Haydn két csellóversenye közül a C- dúr következett Onczay Csaba előadásában. Onczay tónusa kiegyenlített,, tetszetős és alkalmas a hangszer iránti érdeklődés felkeltésére. Technikai készültsége a virtuozitás legmagasabb fokára képesíti. Emlékezetes marad a II. tétel lírája és a zárótétel virtuóz megoldása ... A zenekarral való együttműködés maradandó élményt szerzett a hallgatóságnak, mely vastapssal honorálta a hallottakat. Az est zárószáma Beethoven VII. szimfóniája volt. Ha valahol, akkor itt volt alkalom a zenekar képességét tárgyilagosan megítélni. A mű hangszerelése — áttört szerkesztés — minden hangszercsoportnak hálás feladatot ad képességeinek bemutatására. A mély basz- szusoktól kezdve, a fa- és rézfúvósokon át a fényesen zengő vonósokig, mindenre választ kaptunk: hol áll a 25 éves jubileumát nemrég ünneplő zenekar, melynek játékfegyelme, karmesterhez való viszonya, hangzáskultúrája minden igényt kielégít. Nagy Ferenc karnagy a kevés számú próbát alaposan kihasználva kitűnően oldotta meg feladatát, s a dionüszoszi öröm s a tánc apoteozisa felszabadultan zengett pálcája nyomán. Dr. .Sárhelyi Jenő Dőlt betűvel A peremvidék Az olimpikonok, akik a minap szerkesztőségünkben jártak, közel másfél órás késéssel érkeztek Csabára. A beszélgetési-élménybeszámolót szabadkozással kezdték. Az útviszonyokra hárították a felelősséget. No, nem a ködre, a még meg sem érkezett hóra, vagy a sárfelhordásra, hanem a jelzőtáblákra. Mint kiderült, azokra bízták magukat, amikor elindultak Szolnokon keresztül Békéscsabára. Hitték, hogy hamar, vagyis időben célhoz érnek. Itt aztán keserűen adtak számot kálváriájukról. Elmondták, hogy bebarangolták a fél Alföldet, míg Túr- kevén keresztül nagynehezen ideértek. Az első biztató táblát Mezőberényben látták, hisz — úgy mesélték — ott, arról olvashatták le először a megyeszékhely nevét. Mit tagadjam, nemigen csodálkozom ezen a különös országjáráson. Volt már tapasztalatom nem egy arról, mennyire vesz tudomást rólunk az ország. Egy fővárosi székhelyű, országos hatáskörű társadalmi szervezet vezetője három évvel ezelőtt szintén vagy másfél órás késéssel, Szegeden keresztül „lihegett” be hozzánú. Azért a szomszéd megyeszékhelyen át, mert úgy gondolta, arra visz a legrövidebb út Csabára. Nos, az eset óta már nem rökönyödök meg semmin. Kénytelen-kelletlen tudomásul veszem, hogy az ország többsége (vagy kisebbsége?) számára más, hosszabb út vezet Budapestről Békéscsabára, mint nekünk Békéscsabáról Budapestre. (Előttem tehát megdőlni látszik az a kézenfekvőnek tűnő alapigazság, hogy Békéscsaba pontosan ugyanolyan messze van Budapesttől, mint Budapest Békéscsabától.) Tekinthetném persze valamiféle vidékies nyavalygás- nak is a fenti gondolatokat, ha ez nem járna olykor a valóságos értékek elfedésével. íme egy példa. A héten kaptam meg azt az angol nyelvű fotóalbumot, amelynek egy példányát az ASTA-kongresszus résztvevői ajándékként magukkal vihettek haza. Hungary — hirdeti büszkén a 237 gyönyörű színes felvételt tartalmazó kötet címlapja. Közel 250 felvétel e hazáról, sok résztvevő számára egy eleddig ismeretlent világról. Lássuk hát, milyen is az ország az album lapjain: 63 kép Budapestről, 27 a Duna-mentéröl, 35 az Alföldről, 30 Észak-Magyarország- ról, 82 (!!) a Dunántúlról és a Balatonról együttesen. Figyelemre méltó az Alföld képanyaga: 24 felvétel adja tudtul, hogy milyen is Debrecen és a Hortobágy, 5 tudósít Kecskemétről, három Kalocsáról és ugyancsak három Szegedről. Hát így állunk. Egyes idegenforgalmi szakemberek szerint ennyire vagyunk jelen az országban. Ügy is fogalmazhatnék, hogy valakinek ennyire (értsd: semennyire) jelentősek és fontosak természeti és kulturális értékeink. Mellőzöttségünk a nemcsak földrajzilag, de gondolatilag is az ország peremére való taszítottságunk fölötti dobogásomra egyszer azt mondta egy jó barátom: addig örülj, amíg nem fedeznek fel benneteket, mert addig jó a levegőtök, tiszta a vizetek és a megyétek. Mit tegyek, leküzdhetetlen vágyat érzek ahhoz, hogy minden tekintetben az országhoz tartozzam. Vágyom arra, hogy felfedezzenek, hogy tudjanak rólunk, hogy számoljanak velünk. Nemcsak akkor, amikor adni kell, hanem akkor is, amikor osztanak. Már csak azért is, mert úgy hiszem, nem a „mi készülékünkben” van a hiba. A bevezetőben említett olimpikonjaink mesélték, hogy Szöulban egy nyugatnémet sportvezető, Schleswig-Holstein tartományból ódákat zengett Magyarországról. Mint a tenyerét, szinte úgy ismeri hazánkat. Ha teheti, évente eljön hozzánk, s magyarországi napjait Budapest és Gyula között osztja meg. Azt mondta a sportolóinknak, hogy amire nálunk a Körösök vidékén lelt, az kész csoda, az maga a varázs. örüljünk hát a szöuli elismerésnek, vagy csak reménykedjünk. Hogy miként a fa, a jó hírünk is terebélyesedik, szerte a világban. Tény, van hozzá tehetségünk. Mert majd elfelejtettem: mégis megtaláltam magunkat a Hungary-albumban. Utolsó oldalán ezt olvastam: Printed in Hungary, 1988. KNER Printing House, Békéscsabát. Vagyis: Nyomták Magyarországon, 1988-ban, a Kner Nyomdában, Békéscsabán. Hát... ez sem kevés!
