Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988. november 30., szerda Kommunisták feladata: védeni az értékeket, cselekedni az ország érdekében (Folytatás a 3. oldalról) állásfoglalás a társadalom fejlődését alapvetően meg­határozó fő kérdésekben. Politikai pártnak politikát kell művelnie, képviselnie, hirdetnie keli azt, és egyre több embert megnyerni a politikának. Pártreform kell. Hirdet­jük, de mi ez? — kérdezik sokan. Át kell gondolnunk az eszmei kelléktárat. Nem Marxot meg Lenint kell megtagadni, hanem azt, amit marxizmus és leninizmus cí­mén hirdettünk és tanítot­tunk. És a kettő nem ugyan­az. (Taps) Át kell gondolnunk a munkamódszerünket és a munkastílusunkat, mert sok minden elavult. Többet kell találkoznunk az emberekkel, közöttük kell lennünk, só­ikat keli beszélnünk, hogy megértsék törekvéseinket, és mi megértsük, hogy ők ho­gyan vélekednek rólunk. Végig kell gondolnunk a párt szervezeti felépítését, működési rendszerét, és az állammal és a különböző politikai szervezetekkel való kapcsolatrendszerét. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése megfogalmazta a Központi Bizottság fel­adatkörét. Meg kell fogalmaznunk a közbeeső pártszervek, irá­nyító pártszervek feladatát is, és újra kell fogalmaz­nunk az alapszervezetek fel­adatát is. Feltették azt a kérdést is, hogy van-e a pártvezetésben hatalmi harc? Azért vála­szolok erre a kérdésre, mert messzebb mutat, mint amit megfogalmaz. Hozzá kell szokni, hogy az egység új formában jelenik meg ma a politikában és a politikai vezetésben is. Lejárt az az idő, hogy egy beszédet mon­dunk el mindenütt egyfor­mán. Most már sok beszédet mondunk, remélem, egyre többféleképpen, de azonos tartalmat képviselünk azonos cél érdekében. Ha pedig ez így van, ak­kor bizonyára lesznek külön­bözőségek a részekben és azonosság a lényegben. És ezt meg kell érteni és el kell fogadni. Nincs tehát a ve­zetésben hatalmi harc, de vannak politikai viták, szen- vedélves politikai viták, és eltérő felfogások a jövőről. Itt egy percre megállók, mert nem szeretnék senkit becsapni. Természetesen vannak — mint minden kör zösségben — olyanok, akik emberileg nem rokonszen­veznek egymással. Ez pedig emberi dolog. A politika tes­tületi munka; nem házasság, ahol szeretni kell egymást. Elkötelezett közösségekben dolgozunk, amely egy ügy­nek szenteli életét. Tehát nem szeretni kell egvmást, hanem együtt kell működni ezekben a közösségekben. S kijelenthetem Önöknek, hogy mind a Politikai Bizottság­ban, mind a Központi Bi­zottságban jó légkört, magas színvonalú politikai vitakul­túrát tapasztalok — nem egyszer persze szenvedélyes viták kíséretében. Ez nem baj. Ez a jó, mert ígv tud­juk megfogalmazni azt a választ, amelyet az élet kö­vetel tőlünk. Fegyelemre, rendre, szorgalomra van szükség Mi legyen ma a pártmun­ka fő iránya? Az egyik le­vél, amit a 13'10-es körzeti alapszervezetből kaptam, a területi pártszervezetek előtt álló feladatokról vár eliga­zítást. Már utaltam rá; én a politikai munka új színterét a területben látom. Hogyan képzelem? — kérdezik a le­vélben. Először is úgy, hogy tisztázzuk az üzemi párt- munka helyét és szerepét. Meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon egyet­len munkahelyről sem vo­nulhat ki a pártszervezet! (Taps) De nem kell a párt- szervezetnek a termelés na- bi kérdéseivel foglalkoznia. Erre persze azt kérdi levelé­ben egy üzemi párttitkár, hogy „akkor mit fog csinál­ni ?” (Derültség) Politizálni fog. És az ott'dolgozó embe­rekkel foglalkozni. Hirdetni fogja a párt törekvéseit és irányát. Megfogalmazza, hogy milyen kérdésekkel küszködik a gyár vezetése; milyen feladatok állnak a kollektíva előtt. Hogyan tud­nak a kommunisták segíteni a gyár vezetésének, például azzal, hogy megértetik: fe­gyelemre, rendre, szorga­lomra van szükség. Elfogad­tatják, hogy tanulni kell, hogy már nem lehet egy szakmával egy életen át bol­dogulni. Elfogadtatják, hogy nem istencsapása, ha mun­kahelyet kell változtatni. Mindez a termelés — ha úgy tetszik — legkövetkezete­sebb támogatása. Tehát nem az üzemből akarunk kivo­nulni, hanem mást akarunk ott csinálni. Mert nem tart­ható sokáig, hogy sem a tu­lajdonos pozíciója nem tisz­tázott a vállalatnál, sem a munkavállalóé. így nem le­het termelni, dolgozni. Hogy nehezebb lesz poli­tizálni? Ez biztos. Sokkal nehezebb lesz. Miért? Mert komunista az igazgató, aki egvben munkaadó. És — mondjuk — kommunista a szakszervezeti titkár is. aki pedig a munkavállalók érde­keit fogja képviselni, és üt­közni fognak egymással. Mit tesz a pártszervezet? Hagy­ja, hogy megvívják a csa­tát. S nem dönti el sem az igazgató helyett, sem a szakszervezeti titkár helvett, hogy mit kell csinálni. (Taps) Ügy gondolom, ha az üze­mi pártmunka — kemény munkával, sok vitával, a módszerek kicsiszolásával — a helyére kerül, akkor meg­teremtettük a feltételét a te­rületi pártmunkának. Gon­dolkodjunk el azon, hogy mikor volt a körzetekben aktív, igazán értékes politi­kai élet. 1945—48, majd 1957—60 között. Hát miért nem tudunk mi a mai vi­szonyok között is aktív po­litikai életet teremteni a pártszervezetekben ? Ha nem ismerik a körzet­ben azokat a gondokat, amik az üzemben vannak, nem is­merik a népgazdaság hely­zetét, akkor nem értik meg, hogy miért kell emelni az árakat, hogy miért csoporto­sítjuk át az eszközöket és így tovább. Tehát én azt vallom, hogy az üzemben ma dolgozó, legelkötelezettébb, legaktívabb pártmunkása­inknak be kell kapcsolódni­uk a körzeti pártszervezetek életébe. A másik, amit meg kell tennünk — utaltam rá —: be kell kapcsolódni azokba a szervezetekbe, amelyek a területen dolgoznak, így a Hazafias Népfront szerveze­teibe. Figyelmeztető példa, hogy lefolytattunk egy or­szágos társadalmi vitát az egyesülési jogról, és összesen 50 ezer ember vett részt az eszmecseréken. Ez arra Is utal, hogy a területen dol­gozó pártszervezeteink nem voltak képesek e munkába bekapcsolódni. De nem te­hetnek róla, mert nem ad­tunk nekik kellő támogatást ahhoz, hogy jelen legyenek ezeken a vitákon. És ezért a központi vezetés és irányítás a felelős. Kik vettek részt a vitákban? Zömmel értelmi­ségiek. Olyanok, akik igen aktívak és nagyon sokan olyanok, akik az alternatív csoportokban dolgoznak. Ér­tékes, amit tettek, nem sze­retném, ha félreértenék, amit mondtam. Nem máso­kat marasztalok el, a párt- munka számára akartam egy konzekvenciát megfogalmaz­ni. Most zajlik, a napokban fog befejeződni a választás­sal kapcsolatos törvény vitá­ja. Tapasztalataink ugyan­azok. Kérdem: mi hol fog­juk a véleményünket ki­nyilvánítani? De kérdezhet­ném ezt az alkotmány vitá­jával kapcsolatban is, ami szintén e területen fog le­zajlani. Vagy megint csak a Központi Bizottságban fo­galmazzuk meg a vélemé­nyünket? Pártreform Fontos nekünk, hogy meg­ismerjük az emberek véle­ményét, ám egy párt szá­mára az is lényeges, hogy az ilyen vitákat felhasznál­ja politikai álláspontjának, meggyőződésének ismerteté­sére, magyarázatára Nagy lehetőségeket szalasztunk el. Én az ilyen jellegű munkát olyan tevékenységnek tekin­tem, amely a politikai küz­dőteret felhasználja politikai céljaink szolgálatában. Fontosnak tartjuk, hogy a párttagok az üzemekben fo­kozottabban kapcsolódjanak be a szakszervezetek mun­kájába. A szakszervezeti mozgalom nagy lehetősége­ket kínál. A párt nem mond­hat le erről a két nagy bá­zisáról: a Hazafias Népfront­mozgalom által szervezett tömegekről és a szakszerve­zetben levő elkötelezett munkásokról. Mi a kommunista feladata ma? Mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a poli­tika érdekében úgy, hogy az ország érdekében alkot, tesz, cselekszik. Visszautasítani, ha kell, visszaverni a hangos­kodó demagógiát, a kon­junktúra-lovagokat, azokat, akik átmeneti nehézségein­ket a rendszer ellen akarják felhasználni. Az, hogy ne en­gedje tönkretenni mindazt, amit évtizedek alatt megal­kottunk, ne engedje elpusz­títani azokat az értékeket, amelyeket felhalmoztunk. Csaknem százéves a párt­tá szervezett magyar mun­kásmozgalom. Most ünnepel­tük a kommunista párt meg­alakulásának 70. évforduló­ját. Előbb 1919-ben, majd 1948-ban egyesült a magyar munkásmozgalom két nagy pártja. Nem felejthetjük el azt az előzményt, hogy már 1944-ben, a háború napjai­ban közösen helyezték kilá­tásba az egységes és egyet­len forradalmi szocialista munkáspárt háború utáni megalakítását. Mi hisszük, hogy a Ma- gyai* Szocialista Munkáspárt örököse mindkét párt leg­jobb hagyományainak, érté­keit megőrizük, valóságos egységbe ötvözzük és tovább akarjuk gyarapítani. Az MSZMP tehát egy párt, és nem koalíciós párt. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt elkötelezett marxista—leni­nista párt, ezt a pártot kö­zös akarattal kell megőriz­nünk, és működőképességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk is. Mert ha ez a párt összeomlik, összeom­lik az ország is. Küszöbön a harmadik évezred. Hiszem, hogy minden rosszindulatú rágalom és gáncsoskodás, át­meneti megtorpanás ellené­re is a Magyar Szocialista Munkáspárt alkotó közremű­ködésével jut el boldogulá­sához, az új évezredbe a ma­gyar nép. Az aktívaülés befejezése­ként a résztvevők közösen elénekelték az Internacioná- lét. * * * A budapesti aktíva meg­nyitó rendezvénye volt an­nak a programsorozatnak, amelynek során az MSZMP első számú vezetője közvet­len kapcsolatot kíván kiala­kítani a párt tagjaival. Ha­sonló fórumnak legközelebb Borsod megye ad otthont. Most „pocokszállá” Jobb sorsra érdemes a mágori kastély E történet számomra a legutóbbi, vésztői tanácsülé­sen kezdődött. Egy épület­ről — „mágori kastélynak” nevezik — esett szó, melyet a tanács megvásárolna a he­lyi tsz-tőll, ha... Természe­tesen az események szállal néhány hónappal előbbre nyúlnak vissza — össze* is kuszállódtak kellőképpen —, de mondhatnánk akár éve­ket i®, hiszen a téesz tulaj­donát képező volt intézői la­kás már évek óta lakatlan. A Vésztői Körösmenti Ter­melőszövetkezetben jövedel­mező ágazatnak bizonyult a juhászat. Ezért úgy döntött a vezetőség, hogy továbbfej­leszti ezt a tevékenységét és hat új juhhodóllyt épít. Hogy mi köze mindennek a „vész­tői kastélyhoz”? No®, az el­képzelés az volt, hogy le­bontják, s a bontási anya­got felhasználják a hodiályók építéséhez, így enyhítvén a krónikus építőanyag-hiányt, mely kereskedelmünket jel­lemzi manapság. Be is nyújtották bontási- engedéiy-kérelmüket annak rendje és módja szerint a tanács szakigazgatást szer­véhez, mondván: „Jelenleg az épület üresen áfflt, nincs használatban. Az épület re­konstrukciója nem gazdasá­gos ...” A Vésztői Nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási szerve, mint I. fokú építés­ügyi hatóság a volt intézői lakás bontási engedélyét nem adta meg. A termelő­szövetkezet vezetése a Bé­kés Megyei Tanács V. B. építési és vízügyi osztályán fellebbezett. Idézet az 1988. szeptemberében kelt levél­ből!: „A határozat termelő- szövetkezetünk jogos érdekét sértik ezért kérjük annak megváltoztatását és a bon­tási engedély megadását.” Közben megindultak a tárgyalások, s a levélváltás a tanács és a tsz elnöke kö­zött. Megegyezés azonban nem született... A tanács elnöke, Komáro­mi Gábor nem szívesen nyi­latkozik az ügyben. Attól tart, „tovább mérgesedik a helyzet”. Aztán mégis rá­áll a beszélgetésre. — Évente húszezer ember fordul meg Vésztő-Mágoron és szeretnénk, ha 2000-re a látogatók száma elérné az ötvenezret. Ehhez az kell, hogy bővítsük a szolgáltatá­sokat és biztosítsunk szállás­helyet is. Hogy akár 3-4 napra is tudjuk fogadni az ide érkezőket. A távlati elképzelések va­lóban imponálóak, a környe­zet, a látnivaló már most több napra elégendő prog­ramot biztosít. S ott 4111 ez az épület, az intézői lakás, melyben akár 40 ember szál­láséiról is gondoskodhatná­nak. — Mór két partnerünk is lenne a 10 millió forintos felújításra, mert ennyibe ke­rülnie az épület rendbetéte­le. Ha újat építenénk, az 40 milliót is felemésztene... Hogy mi- az akadálya a szép elképzelés megvalósu­lásának? Komáromi Gábor egy percre magamra hagy, aztán vaskos iiraitköteggel tér yissza. „A mágori kastély­épület bontási Ugye” címszó alatt kérelmek, szakértői vé­lemények, s — nem éppen induiaitmentes — levelek egész sora íródott az elmúlt hetekben, hónapokban. Pró­bálom összegezni az olvasot­takat: az épület üresen áll', egyelőre nem lebontható. (A másodfokú eljárás eredmé­nye ottjártunlkiig még nem érkezett meg.) A tanács ál­tal felajánlott összeget a tsz kevesli... — Kétmillió forintot ad- náhk az épületért — mond­ja Komáromi Gábor —, a földterületért pedig cserét biztosítanánk. Ezen felül, mivel a tsz építőanyag-hi­ányra hivatkozva szeretné lebontani az intézői lakást, 223 ezer forintért felaján­lottuk a Pipacs presszó és a régi művelődési ház bontás­ra ítélt részét. Ám ez mind nem elegendő nekik. Az üzlet tehát nem jött létre, az épület továbbra is áll, üresen. A tanács elnöke széttárja a kezét, s ezzel bú­csúzik: — Mit tehetnénk még? A magam részéről ezzel lezárt­nak tekintem az ügyet. Nyilas Károly, a tsz elnö­ke az épület múltjáról’ be­szél. — Az uraság építette in­tézői lakásnak. Aztán 1944- ben, mikor .már nem volt szükség intézőkre, a terület átkerült a parasztok, majd a tsz tulajdonába. Az ötvenes évek elején a vésztői gépál­lomás irodaháza, majd trak­torosképző szakiskola .volt. 1965-ben vagy '66-ban aztán megint visszaadták a tsz- nefc ... Évek óta csak a poc­kok, meg a patkányok lak­ják ... Két évtizede tehát üresen áll a mágori kastély — nyugtázom magamban —, és azóta csak a pénzt viszi... — Évente 100 ezer forin­tot költünk rá — mondja Nyilas Károly. — Ezért gon­doltunk anna, hogy lebont­juk és hasznosítjuk az épí­tőanyagot, amit nyerünk be­lőle. Elképzelésük alátámasz­tásául rövid gazdasági fej­tegetésbe kezd. Elmondja, hogy hosszú távon eladiható- nak tartja minden mennyi­ségben a dólllárpiacon a ju­hászat termékeit. A négy­ezer anyajuh évente 5-6 /mil­lió nyereséget termelne. Eh­hez hodály keli, a hodály- hoz építőanyag... — De sajnos, manapság az építési rendeletek értelmé­ben a tulajdonjog nem je­lent renrielkezésd jogot is... Bátortalanul felvetem a tanács ajánlatát, hisz (gon­dolom én), ha úgysem bont­hatják le az épületet, jobb szabadu lni tőle... — Az épület és a terület együttes értéke 7,5 millió fo­rint — szögezi le, s érzem, ez ellen nincs apellálta. — Ezért az árért hajlandó szö­vetkezetünk az adásvételi szerződésit megkötni. — De hát annyit úgysem kapnak érte — csúszik ki a számon. — Akkor marad a .kastély a miénk, áll, amig nem ka­punk engedélyt a lebontás­ra. Mert előbb-utóbb, én bí­zok ebben, szemétkosárba kerülnek az olyan' építési rendeletek, melyek a hala­dás gátját jelentik... Ha végiggondolja mindazt, amit az imént elmondtam, belát­ja majd, nekünk van iga­zunk. Hogy a kép teljes legyen, visszatérve Békéscsabára, még elmegyek a megyei ta­nács építési és vízügyi osz­tályára is. Molnár Gyula építésügyi csoportvezető előtt nem ismeretlen az ügy: — Jártam a helyszínen — mondja bevezetőül. — Az építési hatósági eljárás vi­szonylag egyszerű, hiszen igaz, nincs .műemléki vé­dettség alatt az épület, de műszakilag teljesen elfogad­ható állapotban van, szerke­zeti rendszere, kiépítése sta­bil, s mint ilyen, gazdaságo­san helyreállítható, fenn­tartható. Természetesen azzal tisz­tában vannak, hogy a ter­melőszövetkezetnek nem fű­ződik érdeke az épültet fenn­tartásóihoz, felújításához. Ez­zel együtt elutasítják a tsz fellebbezését: — Azt kell megvizsgál­nunk, hogy mint nemzeti vagyon, lebontása sérti-e a népgazdasági érdekeket, vagy sem, attól függetlenül, hogy a yolt intézői lakás je­lenleg kell vagy nem. S mi­vel a mágori épület — mű­szaki állapotát tekintve — minimális ráfordítással', kar­bantartással fenntartható, ezért lebontását nem támo­gathatjuk. A másodfokú határozatot azóta már kiküldték az érin­tetteknek. A helyzet tehát: van egy épület, melyet nem lehet .lebontani. Lenne rá vevő, aki hasznosítaná. Az ügylet — reméljük, csak egyelőre — mégsem jött lét­re. Igazságot tenni persze nem tudunk és nem is aka­runk. Egy .biztos: a volt in­tézői 'lakás csak áll, üresen, és vtiszi a pénzt... Ilyen gazdagok lennénk ? Válóban nincs jobb megoldás, oílyan, mely a nagyközség és a tsz érdekeinek egyaránt megfe­lelne? Nagy Agnes A parkot is érdemes lenne rendbe hozni Fotó: Fazekas Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom