Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

o 1988. november 28., hétfő IgHiWkfcM MDF-megyegyülés Békéscsabán „A költö legyen király, pap, próféta!” Banner Zoltán repülőgépén — Erdély felett Für Lajos történész, az MDF Országos Ideiglenes Elnökségének tagja prog­rambeszédet mondott tegnap Békéscsabán a Tégla Közös>- ségi Házban tartott megye­gyűlésen. Többek között hangsúlyozta, a Magyar De­mokrata Fórum mai szerve­zettségében nem törekszik politikai párttá alakulni, ahogy ezt tartalmazza az Országos Ideiglenes Elnök­ség állásfoglalása is. — A mozgalmat még nem érez­zük olyan erősnek, hogy párttá szerveződjünk — mondotta, majd így folytat­ta: — Hűek akarunk ma­radni az Alkotmányhoz, ezért mindenekelőtt a koa­líciós tömörülés szerepköré­ben szeretnénk tevékeny­kedni. Sorainkba várjuk mindazokat, akik az ország boldogulásáért tenni készek, legyenek marxisták, hívők, bármilyen felkészültségű emberek, lakjanak határain­kon túl, vagy belül, dolgoz­zanak bármilyen beosztás­ban. Az MDF — hangsúlyozta a továbbiakban — nyitott a hazánkban élő nemzeti ki­sebbségek előtt is. Nyitottsá­gunkat a Kárpát-medencé­ben élő népek európaiságá­ra építjük. Az MDF azt vallja', hogy a törvényeket tiszteletben tartja, s egyben leszögezi, hogy a törvény mindenkire vonatkozik. Az országban folyó városi és megyegyűléseken felme­rült, hogy az MDF, mint mozgalom, miként hasznosít­hatná tapasztalatait? Tulaj­donképpen miért szervező­dik, miként illeszkedik a társadalomba ez a mozga­lom? Az előadó elmondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum párbeszédre készül, s olyan tömegbázis kialakítá­sára törekszik, hogy a hata­lom igényelje véleményét, segítségét, éppen ezért kere­si a kapcsolatot azokkal az alternatív csoportokkal, ame­lyek készek az ország gaz­dasági és szellemi felemel­kedéséért vele együtt dol­gozni. A tömegbázis növelésére az írszág különböző városai­ban és megyéiben a békés­csabaihoz hasonló gyűlések megtartását tervezik, s a jö­vő év első hónapjában or­szágos kongresszust tervez­nek a működéshez szükséges országos szervek és a szer­vezet struktúrájának kiala­kítására. A mozgalom nem elégszik meg a részére biztosított sajtó- és tömegkommuniká­ciós lehetőséggel, önálló la­pot szeretne indítani, a kö­vetkező választások során pedig jelölteket kíván állí­tani a tanácstagi és a kép­viselői státuszok betöltésé­re. A megyegyűlésen részt vevő helyi szervezetek kép­viselői Békéscsabáról, Gyu­láról, Orosházáról, Szarvas­ról, Békésről, Újkígyósról, Kétsopronyból1, Békésszent- andrásról és Nagyszénásról érkeztek. Az elnöklő Varga Zoltán, az orosházi városi könyvtár vezetője javaslatá­ra a helyi szervezetek egy- egy tagot delegáltak a me­gyei MDF-csoportba a fel­adatok és a soron következő munkák koordinálására. A csabai megyegyűlésen felszólalt Orbán László sze­gedi és Kozma Huba kis- kunmajsai meghívott is. Még a szünet előtt szót kért Szo- kolai Zoltán, a békéscsabai tanítóképző tanára, aki több helyi intézkedést bírált és arra kérte a tanácskozást, hogy az általa beterjesztett észrevételeket vitassák meg. majd hagyják jóvá, hogy az illetékes megyei szerveknek továbbíthassák. Majd fel­olvasta dr. Földest Béla, a békéscsabai tanítóképző fő­iskola igazgatójának levelét, melyben arról értesítette a tanácskozásit, hogy az MDF főiskolai fórumát Békéscsa­bán rendezzék meg. D. K. Országos tájfestészeti biennálé Hatvanban Magyar tájak címmel a Hatvani Galériában szomba­ton megnyílt a 8. országos tájfestészeti biennálé, amely­re több mint száz festőmű­vész küldte be alkotásait. A Művészeti Alap lektorátu­sának aranydiplomáját és a fődíjat Simsay Ildikó nyerte el; ezüstdiplomát kapott Horváth János és — posz­tumusz díjként — Miskolczi László kétszeres Munkácsy- díjas festőművész; bronz- diplomában részesült Ball ár József, Elast Elena, Fazekas Magdolna és az Erdélyből menekült Balázs Imre. A Moldvai Győző galéria vezető által alapított különdíjat Ve- csési Sándor Munkáesy-dí- jas érdemes művész nyerte el. A Gyula és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet (5700 Gyula, Árpád u. 2. sz.), szerződéses üzemeltetésre adja át a következő üzleteket: 1989. január l-jétől 1991. december 31-ig terjedő időszakra: 23. sz. élelmiszerbolt, Gyula, Harisnyagyár. 85. sz. élelmiszerbolt, Mezőgyán, József A. u. 9. 88. sz. Tüzép-telep, Mezőgyán, Árpád u. 7. sz. 100. sz. bútorbolt, Gyula, Felszabadítók útja 97. sz. 22. sz. bisztró, Elek, Kétegyházi u. 66. sz. 23. sz. vendéglő, Kétegyháza, Lenin tér 4. sz. 25. sz. presszó, Kétegyháza, Dózsa Gy. u. 29. sz. 26. sz. italbolt—15. sz. tápbolt, Kétegyháza, Damjanich u. 1. sz. 28. sz. vendéglő, Doboz, Kossuth u. 23. sz. 30. sz. bisztró, Doboz, Marx u. 23. sz. Á pályázatokat legkésőbb 1988. december 20-ig kell benyújtani a szövetkezet címére: Gyula, Árpád u. 2. sz. Á versenytárgyalásra közjegyző előtt kerül sor 1988. december 29-én (csütörtök) délelőtt 9 órakor a szövetkezet 11. sz. Ritmus éttermében (Gyula, Vásárhelyi P. u. 2. sz.). Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást 1988. december 15-től az áfész közgazdasági főosztálya ad. ÁFÉSZ-IGAZGATÖSÁG Meghatóan szép élmény­nek volt részese mindenki, aki utas lehetett Banner Zol­tán repülőgépének fedélze­tén, aki eljött „Az én repü­lőgépem” című előadóestre hétfőn Békéscsabán, a TIT Értelmiségi Klubjában. Eb­ben az esztendőben az első igazi téli este volt, hideg, havas, fehér — és ahogyan az első hó mindig — vala­hogy megható... Az utazáshoz, a repülés­hez méltó „előszó”. Mert a hótakaró egyrészt nyugal­mat, oltalmat sugall, más­részt viszont kissé félelme­tes, dermesztő is. Hetven év erdélyi irodalmának leg­szebb versei voltak az állo­mások, amelyek között Ban­ner Zoltán művészi fokon vezetett, mesterien vitte a gépét és utasait. Hosszú kényszerszünet után léphe­tett először közönség elé; a határon innen, miközben a határon túl minisztériumi utasításra eltüntették műve­it a könyvtárak polcairól, nevét a katalógusokból. A művészettörténész és lap- szerkesztő — az Utunk cí­„Halljátok-e a szót?!” mű kolozsvári hetilap mű­vészeti rovatvezetője volt, ma a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatár­sa — sorsa nem egyedülál­ló. összesen harmincnégy szerzőt sújtott a rendelkezés — huszonhárom román nemzetiségűt, hét magyar és négy németajkút. Előadóművészként (1964- től 1985-ös betiltásáig) tíz estje hatszáz előadást élt meg, bejárta műsorával a legapróbb falvakat. A költé­szet erejét felismerve indult el ezen az úton, folytatva azt a nemes hagyományt, amely olyan nevekhez fűző­dik, mint Jancsó Adrienne, György Dénes, vagy Illyés Kinga. A parányi színpadra — a háttérben képek kis templo­mokról, a művész előtt egy erős fényű álló lámpa, mint egy vallató lámpa — befért a líra szinte egész világa. Ady Endrétől Reményik Sándorig, Benedek Elektől Áprily Lajosig, Szentimrei Jenőtől Tompa Lászlóig, Dzsida Jenőtől Horváth Im­réig, Gellért Sándortól Ká­nyádi Sándorig, majd Szabó Gyula, a volt kolléga (még mindig az Utunk szerkesztő­je), és végül, ráadásként Ki­rály László. Banner Zoltán segítségével a jellegzetesen erdélyi ars poeticába pil­lanthattunk be, abba a ne­mes szolgálatba, költői mű­helybe, ahol, ha a lehetet­lent nem is tudják legyőzni, legalább igyekeznek gyö­nyörűket írni. Ahol a költők jól tudják, a magukra ma­radottságban mekkora szük­ség van az emberi szóra. Ar­ra, hogy „a költő legyen ki­rály, pap, próféta”, s „a nyelv pia szent kehely”. S egyre keserűbben, de dacol­va a sorssal, egyre nehezeb­ben cipelve az ólomterheket, de szólnak a helytállás pél­dáiról. „Fő, hogy dolgozza­nak!” — figyelmeztette Be­nedek Elek az ifjakat, s sza­vai Sütő Andráséra emlé­keztetnek : „Ügy cseleked­jünk, hogy megmaradjunk!” „Az írás valójában önisme­reti kutatás is. Az önisme­ret kínjaival együtt járó ke­resés. önmagunk megtartó erőinek a kutatása és meg­Fotó: Veress Erzsi találása. Tehát annyiban vi­gasz, hogy önmagunkra tud döbbenteni, és az eszméle­tünknek lehet a jele". Vigasz és biztatás, amely­re oly nagy szükség van, és amelyet a költőtől, az örök „szolgálatos”-tói vár el a nép. Költészet mint fegyver­zet a gyötrelmek, a meg­aláztatások tengerével szem­ben. Példamutatás a hűség­ről — a családhoz, az ott­honhoz, a földhöz, a nyelv­hez, a kultúrához, önma­gunkhoz. • Ízelítő az erdélyi vers örök témájából, és ab­ból a csodából, amiről Ki­rály László verse szól: „Halljátok-e az éneket, szeretteiin? A nyelvet, ami csoda, Ami megmenthet bennünket.” Aki felszállhatott arra a képzeletbeli repülőgépre, egy emlékezetes utazás élmé­nyével gazdagodott. S el­gondolkodhatott, el kellett gondolkodnia: vajon mit tehet a költészet ott? Ott, ahol az emberek nem beszélhetik szabadon anyanyelvűket, ahol szégyellniük kell más­ságukat, ahol iskolákat zár­nak be, lapokat, folyóirato­kat szüntetnek meg. Ahol kényszerházasságokkal, a gyerekek családjukból való kiszakításával és más erő­szakos intézkedésekkel csi­karják ki a nemzetiségi ki­sebbség beolvasztását és a „homogén” nép létrejöttét. Az állandósult házkutatá­sok, rágalmak, letartóztatá­sok, kínvallatások tényén, a félelem én nyomor birodal­mán a költészet nem változ­tathat direkt módon. Ilyes­mire a művészet sosem volt képes, mégis rengeteget te­het. A reményt, a bizalmat, a hitet táplálhatja a rászo­rulókban, erőt adhat, az em­beri tartást segítheti. S ezt a pótolhatatlan szerepet, a lehető legnemesebb külde­tést vállalta fel, vállalja fel ma is a romániai magyar irodalom. Erkölcsi helytál­lás, talponmaradás, példázat a jelenről, egyetemes hazát- lanság, ezek a fontos jegyei. Sorsiirodalom — mint egyet­len érdekképviseleti szerv, s ahol minden jelentős mű egy-egy jajkiáltás, „kegyel­mi kérvény a jelenhez". Niedzielsky Katalin Telefonbeszélgetés Bubik Istvánnal „Szerepeim közül a Tüzet viszek Mátéja a legkedvesebb” A televízió jóvoltából nem­rég közvetítést láthattunk a Nemzeti Színházból, a Ma­gyar Ifjúság áltat alapított „Magyar Művészetért” díj átadáséiról. Az ünnepségen népszerű, fiatal színészünk, Bubik István is átvehette a kitüntetést. Egy héttel ké­sőbb az Erzsébet-díj ’88. cí­mű gálaműsorban ismét el­hangzott e név. Akkor nem láthattuk a művészt, de le­velében tájékoztatta a nagy­érdeműt, hogy a díjat fel­ajánlja az új Nemzeti Szín­ház javára. Itt adjuk közre azt a né­hány soros telefoninterjút, amit a hét elején' készítet­tünk Bubik Istvánnal. — Olvasóink nevében gra­tulálunk a „Magyar Művé­szetért” díj kitüntetettjének és további sok sikert kívá­nunk színészi pályáján. A Körös Volán FELVÉTELRE KERES békéscsabai telephelyre JOGI ELŐADÓT (jogi egyetemi végzettséggel). Jelentkezni lehet: Körös Volán, Békéscsaba, Szarvasi u. 103. Tel.: 27-366. — Köszönöm, igazán ked­vesek. — A „Magyar Művésze­tért” díj átadásakor a mű­sorvezető a következő sza­vakkal jellemezte önt: „Az új Nemzeti Színház képvi­selője, akit a magyar társa­dalom számon tart. Közem­beri mivoltában is monda­nivalója van.” Ez utóbbi mit jelent? — Nem csupán ideális végrehajtó, hanem véle­ményt kinyilatkoztató szí­nész is vagyok. Állásfoglalá­saimat bárhol, bárkinek megmondom, úgy a művé­szeti tanácsban, mint a szí- nész-szek c iógy ű léseken. — Mióta tagja a Nemzeti társulatának? — 1981-ben végeztem a Színművészeti Főiskolát, az­óta itt játszom. — Dicsőség-e a Nemzeti Színház tagjának lenni? — Én annak érzem. Az más kérdés; hogy most ez a színház nem áll azon a he­lyen, ahol válójában állnia kelfliene. Manapság azt kép­viseli, amit a legtöbb ma­gyar színház. Pedig többre hivatott! — A legtöbb klasszikus darabot ma is játsszák, önt mely darabokban láthatja a közönség? * — Soroljam? Az ember tragédiája, Fehér Anna, Ist­ván a király, Tartuffe, Tü­zet viszek, Advent a Hargi­tán, Bánk bán. Ennyi. — Melyik szerepet érzi magához a legközelebb? — Szerepeim közül a Tü­zet viszek Mátéja a legked­vesebb. — Talán azért, mert a privát természetével is szink­ronban van? — Ügy van. — Decemberben bemutató­ra készül a társulat. Szikora János rendezésében Paszter­nák Doktor Zsivágó című —* egykor tiltott, Nobel-díjas — regényét mutatják be. ön is játszik a darabban? — Igen, én alakítom a forradalmárt, Antyipovot. — A forradalmárszerep mennyire testre szabott ön­nek? — Most, hogy ennyire le­romlott az ország ... Nem lesz nehéz eljátszanom. — A sok munka ellenére van-e szabad ideje, s ha van, mivel tölti? — Délelőtt próbálok, este előadások vannak. Délután találkozom a barátaimmal és akkor tanulok. — A színészzenekar? — Most szünet van, mert a tagok külföldön lépnek fél). Egyébként új műsorra készülünk. — ön is külföldön volt a hét végén, az Erzsébet-díj átadásakor, vagy más az oka távolmaradásának? — Itt volltam a főváros­ban egy közönségtalálkozón, ezért nem vettem részt. Per­sze akkor ,is a távolmaradást választottam volna, ha rá­érek. — Nem bíztam a tévések ízlésében és éppen ezért nem akartam kellemetlen szituációba kerülni. Egy kí­nos színpadi megnyilatkozá­sommal talán modortalan- nak hatottam volna a kö­zönség és a több ezer tévé­néző előtt. — Gyakran látjuk Oros­házán ... — Igen, mert ott élnek a Bubikok, édesapám oroshá­zi. Nagymamámat gyakran meglátogatom az alföldi kis­városiban. November végén, december elején ismét ké­szülők Békésbe. — Szeretettel várjuk. — Megyek is! — Köszönjük a beszélge­tést. Csete Ilona A Körös Volán békéscsabai telephelyre szakirányú felsőfokú végzettséggel munkatársat keres számítástechnikai ÖNÁLLÓ osztályvezetői állás betöltésére. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a személyzeti és oktatási önálló osztályon, Békéscsaba, Szarvasi út 103. Tel.: 27-366.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom