Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-28 / 283. szám
1988. november 28., hétfő II közgazdász szemével __________________________________ V álságba került a mezőgazdaság? A mezőgazdasági nagyüzemek joggal kifogásolják más évek óta, hogy csak igen későn, álltaiéban az év utolsó három hónapjában tudják meg a következő évi közgazdasági szabályozó- rendszer legfontosabb változásait. így van ez az idén is, hiszen november 3-án került nyilvánosságra a MÉM 1989-ben érvényes szabályozórendszere. Sőt még nem is teljes körű az információ, miivel csak az Országgyűlés november végi ülésszakán fogadja el a parlament a vállalkozási nyereségadóról szóló törvényt, amely nagyban befolyásolja a vállalatok, szövetkezetek gazdálkodását jövőre. Hogyan hatott az idei szabályozórendszer a megye kiemelkedően gazdálkodó nagyüzemére, a Békéscsabai Állami Gazdaságra? Mit várnak 1989-töl a vállalatnál? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Dr. Megyeri Zsolt, a Békéscsabai Állami Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese tényékkel kezdi az idei esztendő értékelését. — Már közhelynek tűnik, jhogy az aszályra hivatkozunk, die sajnos az idén sem hagyhatjuk ki ezt a természeti tényezőt. A gazdaságban 43 millió forint az aszálykár okozta veszteség. A kukoricáinál a tervezett 8,5 tonnás hektáronkénti hozammal. szemben mindössze hat tonnát értünk el, így a kiesés 31 millió forint. A szójánál 6 millió, a babnál négymillió a veszteség. Annak ellenére, hogy a gazdaság fennállása óta legjobb búzatermést takarítottunk be, 7 ezer kilogrammot hektáronként, mindössze négyezer forint tiszta jövedelmet hozott hektáronként ez az ágazat. Elgondolkodtató ez a szám, hiszen nagyon sok üzemben veszteségessé vált a kenyérgabona termesztése. Vagy itt van a cukorrépa. Szintén rekordot értünk el, 55 tonna feletti átlagterméssel. Ennek ellenére kisebb lesz a területi jövedelem, mint egy évvel korábban, amikor 48 tonnát takarítottunk be egy hektárról. Ha hozzáteszem még a fentiekhez, hogy a gazdaságban a bruttósítás és a társadalom- biztosítási járulék összege további 22 millió forint többletköltséget jelent, már látható. mennyivel romlott egy év alatt a pozíciónk. — Említette a társadalom- biztosítás helyzetét. Mennyit fizet most a gazdaság társadalombiztosítási járulék címén az államnak? — Érdékes elemzést készítettünk az első fél évben. Eszerint az idén 6 hónap alatt 4,1 millió forinttal több társadalombiztosítási járulékot fizetett a vállalat és a dolgozók, mint egy évvel korábban a hasonló időszakban. Ezzel szemben mindössze másfél millió forinttal nőtt az az összeg, amit a társadalombiztosítás kifizetett a dolgozóknak. Könnyű kiszámítani az egyenleget, amely fél év alatt 2,6 millió forintra rúg. Mindehhez hozzáteszem, ez még a 33 százalékos járulék esetében volt így, jövőre — a tervek szerint — 43 százalékra emelkedik a társadalombiztosítási járulék. A vállalat azt fontolgatja, ha a• jogi szabályok megengednék, saját maga fizetné nyugdíjasainak a nyugdíjat, a betegeknek pedig a táppénzt. Valószínű, jobban járnánk, mint a jelenlegi rendszerrel — Vonatkoztassunk most el a társadalombiztosítástól. Az utóbbi években mindig szigorodott a szabályozó- rendszer, ennek ellenére a hazai állami gazdaságok rendre növelni tudták nyereségüket. Ügy tudom, az idén először fordul elő, hogy csökkenés várható. Mindez igaz a csabai állami gazdaságra is? — A csökkenés valóban fennáll. Tavalyi 100 millió forintos nyereségünkkel szemben várhatóan 45-50 millió forint eredményt realizálunk az idén. Kifizetjük dolgozóinknak a részesedést is, ami meghaladja a 11 millió forintot. így összességében az elmúlt évi nyereség 62-64 százaléka várható a gazdaságban. Érdekes, pontosan ennyire csökken a hazai állami gazdaságok nyeresége is a háromnegyedévi felmérések szerint. Míg tavaly 7 milliárd forintot tett ki az állami gazdaság eredménye országosan, addig az idén jó ha eléri a négy és fél milliárdot. Megítélésem szerint mindez azt bizonyítja, az idei szabályozás már nem a jobb teljesítményre ösztönöz, hanem mérsékelte a bővített újratermelés lehetőségét. — Ebben a helyzetben hogyan ítéli meg a jövőre várható gazdasági eredményeket a vállalatnál? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, a Békéscsabai Állami Gazdaság a megye, sőt az ország legjobban prosperáló Nagyüzemei közétartozik. Ezt bizonyítja, hogy 1986-ban a vállalati top-listán az első, 1987-ben az ötödik helyet szereztük meg. A 100 forint költségre jutó eredmény megközelítette a 25 forintot. A termelési értékhez viszonyított nyereség is eléri a 20 százalékot. Most, hogy ilyen magas lesz az élőmunka költsége, azt mondhatnánk, csökkentsük a létszámot. Nálunk ez az út nem járható, mivel már évekkel ezelőtt felére csökkentettük az alaptevékenységben dolgozók létszámát. Ajz embereket meg kell anyagilag fizetni. Nálunk az idén az egy főre jutó kereset eléri a 116 ezer forintot. Ügy gondolom, ez jó jövedelem, persze ezért követel is a gazdaság. Most azt vártuk, hogy jövőre tovább növelhetjük dolgozóink keresetét. Sajnos az utóbbi évek legrosszabb bérszabályozása lép életbe 1989-ben. Bár azt hallottuk, hogy fel kell szabadítani a korlátokat és költségként számoljuk el a bért, ez a tétel nem jelentkezik a jövő évi bér- szabályozásban. Visszatérünk a bérszínvonaL-gazdáikodás- ra, s jelentős adókkal sújtják a túllépést. — Az idén jelentősen szűkítették a hitelfelvételi lehetőségeket. Jövőre szintén fennmarad ez a banki politika. Ebben a helyzetben nem lesznek likviditási gondjaik? — Hogy világosan lássunk ebben a kérdésben, elmondok néhány adatot. Az elmúlt év decemberében, a gazdaságnak 80 millió forint szabad pénzeszköze volt, amelyet különböző vállalkozásokba fektetett. Most, decemberben egy fillér szabad pénzeszközünk sem lesz. A már említett aszálykár, a megnövekedett társadalombiztosítási járulék és az SZJA, valamint az idén esedékes vállalati jövedelem- adó befizetése teljes egészében elviszi a gazdaság tartalékát. Képzelje el, hogy a gyengébb nagyüzemeknél, a megye termelőszövetkezeteinél milyen súlyos likviditási gondokkal kell megküzdeni. — Befejezésül még egy kérdés. Hogyan ítéli meg az állami támogatások csökkenését, milyennek látja a hazai mezőgazdaság jövőjét? — Tudomásul kell venni, a mezőgazdaság, az élelmiszer- itermiéliés, a világon mindenütt ' államilag támogatott. Most nálunk leépítik a támogatás egy részét, jövőre mintegy 9 milliárd forintot tesz ki ez az összeg, A támogatáscsökkentés egy részét a fogyasztókra, más részét a vállalatokra terheli az állam. Ügy gondolom, beláthatatlan következményei lehetnek az ilyen irányú agrárpolitikának. Válságba kerülhet, sőt már a termelő- szövetkezetek egy jelentős részénél válságba jutott a hazai mezőgazdaság. Ha nem változtatnak sürgősen az elvonások rendszerén, úgy ellátási zavarok is jelentik ezhetnek. A mi minket illet? Egy átlagos időjárás mellett jövőre tartani tudjuk jelenlegi pozíciónkat. Próbálkozunk a társasági törvény adta lehetőségekkel is élni. Sajnos adminisztratív okok nehezítik a tőkés és szocialista partnerekkel együttműködésünket. Elsősorban a vendéglátás, a vadászat és termékfeldolgozás terén látunk jövedelmező vállalkozási lehetőségeket. Most megkaptuk a korlátozott külkereskedelmi jogot, reméljük, élni tudunk vele. Verasztó Lajos Dehát kinek a dolga botrányt csapni? űz ígéret szép szó Szarvason is! Augusztus 2-i lápunkban foglalkoztunk először a szarvasi Tessedik Múzeum felújításával, s akkor méltán bízhattunk abban, hogy november közepén utoljára tűzzük tollhegyre az újjá- szütetőben lévő épület sorsát. A kőművesmester, Szvák János akkori riportunkban úgy nyilatkozott, legkésőbb november közepére kész lesznek. Nos, hogy az adott szó számára mit jelent, nem tudjuk. Egy biztos: az épület ugyancsak Janus-arcot mutatott, miikor fotóriporterünk a napokban megörökítette. Elölről, az utcafrontról készült az első felvétel. Az összkép mesés, csak gratulálni lehet az alapos, szép munkához. Igen ám, de a fotós Is igencsak kíváncsi természetű ember, megnézte hát az épület túloldalát, s a látvány bizony elkeserítette. Felújításinak nyomét sem látni, ha csak az állványok felállítását nem tartjuk biztató jelinek. Csakhogy az állványok már. hetek óta üresen árválkodnak. Ha valami mozdul körülöttük, az a kölcsönzési díj, mely, ha így haladunk, horribilis ösz- szegű lesz. Hogy ki fizeti meg? Ezt a múzeum igazgatója, Palov József is tudni szeretné ... Ráadásul hamarosan itt az év vége, s hogy mi lesz a felújításra szánt összeg sorsa? — Könnyebbet kérdezzen és kettőt. Mindenesetre próbállak imádkozni, vagy botrányt csapni; mást úgysem tehetek... ** * A kérdésünk ezek után csupán annyi: miért az újságnak, s még inkább miért a munka megrendelőjének kein „botrányt csapni”, ha a mester szava annyit ér, mint amennyit — sajnos — e nem egyedülálló esetben? Az épület elölről elismerésre méltó... Hátulról már kevésbé! Fotó: Fazekas Ferejio Kardos község története dióhéjban Kardos területe körülbelül 1722-ben népesült be, főként szlovákokkal, akik nyelvüket és nemzetiségi szokásaikat még ma is őrzik. A felszabadulás előtti időkben földművelő, állattenyésztő emberek éltek a község területén. Ezeket szolgálta ki az a néhány iparos (kovács, bognár), aki mezőgazdasági eszközöket és szerszámokat készített. A lakosság rétegződését tekintve meglehetősen egységes paraszti réteg volt, többnyire közép- és kis- parasztok birtokolták a község területét. Kardos településformája sűrűn lakott tanyasorokra épült, amit a török hódoltság falvakat elpusztító politikája után alakítottak ki az idetelepültek. A tanyatelepülést az is indokolta, hogy a tanyaközponttól messze estek a kiosztott földek. Közismert, hogy a földművelő ember munkája idényjellegű, ezért a tehetősebbek, vagy az öregek a téli időt — ha volt — szarvasi házukban töltötték. A fiatalok a téli időszakban állataikat gondozták, ezért télen is a tanyán kellett lakniuk. A felszabadulás után a nagyra méretezett községek határai szinte gátjai lettek a fejlődésnek, hiszen a tanyasi ember elszigetelt maradt. A szocialista fejlődés igényként vetette fel a művelődési, kulturálódási lehetőségeket. A közigazgatási tevékenységnek is gátat szabtak a nagy távolságok. Ezek indokolttá tették a nagy határú községek területén az új falvak kialakítását. így aztán 1952. január elsején Szarvas 6., 7. és 8. kerületein egy kisközség, örménykút született 16 ezer 919 katasztrális hold területen, 4 ezer lakossal. A központ a község északi részét foglalta el. Kiépített útjai nem voltak, így a község megközelítése nehézségekbe ütközött, és már megalakulásának idején felvetődött az a gondolat, hogy a 44-es út mentén kirendeltséget lenne célszerű létesíteni. Ez 1958- ban megtörtént. A fiatal község legfontosabb tennivalói közé tartozott elmaradottságának felszámolása. Szükség volt a tanyasorok járdásítására, villamosítására, a közoktatás, közművelődés megoldására, az orvosi ellátás biztosítására, és sok mindenre még. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához a község vezetése nagymértékben számított a lakosság segítőkészségére és társadalmi munkájára. Az összefogás eredményeként egyre elviselhetőbbé váltak a körülmények (járdát kaptak a tanyasorok, kigyulladt a villany stb.). A sikerek méginkább ösztönözték a lakosságot, és a tettrekészség ma is nyomon követhető, az itt élők ma is sokat vállalnak településük szépítésében. 1962-ben alakult meg az Egyetértés Tsz. Központját a 44-es út mentén építették fel. Ez nagy vonzerővel hatott a környéken lakó emberekre, meggyorsult a már korábban kijelölt belterületeken a lakóházak és a köz- intézmények építése. Jobb fekvése miatt ez a terület gyorsabban fejlődött, mint az anyaközség (örménykút). A meggyorsult fejlődés*hoz- ta magával azt a gondolatot, hogy ezen a területen önálló község létesüljön, aminek következtében Kardos 1969. április 1-jétől önálló község lett. A tanács az 1968-ban felépült kultúrház épületében kapott helyet. A közigazgatás, mivel kisebb területet fogott át, hathatósabban segítette a falu életének alakulását. Erre az időszakra esik a közintézmények nagy részének megépítése, a közművesítés bővítése a község belterületén. A községi tanácsnak egyik kiemelkedő feladata volt, hogy a lakosság elvándorlását mérsékelje legalább, ha megakadályozni nem is tudja. Ennek érdekében az alapellátások bővítését szorgalmazta, szervezte, a növekvő igényeknek megfelelően. Ennek érdekében dolgozott és tevékenykedett 1977-ig önállóan a tanács, ’77-től '81-ig Örménykúttal közösen, majd ’82-től csaba- csüd nagyközségi tanács társközségeként. Sok mindent sikerült az elmúlt húsz évben létrehozni, például a postát, a vízmüvet, a bekötőutakat, a tanyasorok villamosítását, a takarékszövetkezetet, a napközi otthont, fogorvosi rendelőt kialakítani, bővíteni négy iskolai tantermet, korszerűsíteni a vegyesboltot, építeni egy nagy termet, ami több célnak is megfelel, járdákat építeni a falu belterületén, kerékpárutat létesíteni a külterületen, és korszerűsíteni a telefonhálózatot. A cél továbbra is Kardos szépítése, korszerűsítése. Gulyás György tagiskola-vezető Pályázati felhívás A „B” kategóriás öcsödi Szabadság Mgtsz pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére. Feltétel: szakirányú egyetemi végzettség, legalább ötéves mg-i, közgazdasági, pénzügyi, számviteli gyakorlat. A munkakör 1989. január 1-jén már betölthető, a megbízás öt évre szól, ezt követően meghosszabbítható. Kiemelt bérezés az érvényes szabályok alapján. A pályázat tartalmazza a pályázó személyi és foglalkozási adatait, szakmai önéletrajzát, a végzettségét igazoló okiratokat, vagy azok másolatát. A benyújtás határideje: 1988. december 15. Az elbírálás december 25-ig megtörténik. Szolgálati lakást tudunk biztosítani. Vállalkozó szellemű, ötletgazdag, az új iránt érdeklődő, 40 év alatti szakemberek jelentkezését várjuk. A pályázatokat a tsz elnökénél kell benyújtani.
