Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-23 / 279. szám

n városi pártértekezlet előkészítéséről tárgyalt a békéscsabai pártbizottság ————-----­--------CB23E3 1 988. november 23., szerda Hemcsak a közművelődést képviselik! Küldöttgyűlés — ■■ ■■"■■ két elismerés megyénkben népművelőknek Jó tenne már egyszer, s legalább néhány negyed- egész évre úgymond végle­gesen, meghatáiroz(tat)ni: valójában mit is nevezünk egyrészt közművelődésnek, másrészt kit-kiket népműve­lőnek? A napjainkban zajló, nem egy esetben a közvéle­mény számára jószerével csak a pltusz gondjaként je­lentkező társadalmi vitákba épül be ez a disputa: ennek eldöntése egy bizonyos szempontból az utca emberé­nek valóban édesmindegy, egy másik szempontból a jö­vő hagyomtovábbjának azon­ban sok mindennél fonto­sabb. Ezt is, azt is könnyű (belátni, die hogy melyik a több, az elöbbrevalóbb, an­nak eldöntésére aligha vál­lalkozhat teljes felelősséggel bárki is ... S még egy, amely — e sorok írója szerint legalább •is — az említetteknél is fontosabb: mai, amikor a megannyi, szinte naponta a „földből előbúvó” alternatív csoportnak nevezett egyesü­letek, szövetségek, formáci­ók jelentkezésének, gyors megizmosodásának és „tér­nyerésének” perceit éljük, az ezek támogatósára, befoga­dására, összefogására, (al­kotmányos) jogaik érvénye­sülésére — pontosabban: azt elősegítendő! — hivatott köz- művelődés enyhén szólva sem erkölcsi leg, sem anya­gilag meg nem becsült mun­kásainak közös véleménye, lelkiállapota, szándéka a (társadalmi) közügy magas­ságába emelkedik. * * * Egy úgynevezett folyosói (itt és most: ez nem leki­csinylő !) beszélgetés szerint a mai Magyarországon eb­ben a megközelítésben két lehetőséig van. Az emberek vagy értékelik a helyi köz- művelődésben történteket és (ezáltal) szeretik-becsülik az ebben dolgozó népművelőt (népművelőket), vagy feles­legesnek, ha úgy tetszik: nyűgnek, adópazarlónak tart­ják a művelődési ház fenn­tartását, így az „eltartott” népművelőt (népművelőket) is. Az első esetben él a va­lahol szükséges társadalmi- gazdasági konszenzus. A má­sodik esetiben felesleges minden szó, minden, az em­beri kultúra volt és mai ér­tékeinek emlegetése; itt a •gazdaság is pang, a politi­kai-társadalmi kibontakozás­ra sincs sok remény ... Ez a „folyosói beszélgetés” november 11-én esett meg Budapesten* az MSZMP Po­litikai Főisíkolájának épüle­téiben, a Magyar Népműve­lők Egyesü létének harmadik küldöttgyűlésén, amelyre ti­zennyolcán érkeztünk Békés megyéből. Most hadd te­kintsek el a több mint ti­zenkét órás, néhány pillá- natában a bohóckodás sem­misségéig lecsúszott színvo­nala tlamságú, de általában értelmes, komoly, felelősség­teljes tanácskozás részletei­nek taglalásától, a kronolo­gikus beszámolótól. Tenden­ciájában. jelentőségében volt fontosabb a hazánk gyakor­latilag valamennyi közmű­velődési intézményét, az ab­ban dolgozókat érintő, vég­eredményben érdekeiket is képviselő tanácskozás. * * * ... Ped ig valahol minden rosszul kezdődött. „Minek jöttünk ide?” — Játszódott A Magyar Demokrata Fó­rum Békéscsabai Szervezete tegnap este városi fórumot rendezett a Tégla Közösségi Háziban. A fórum tagjai és az érdeklődők kérdéseire Kutas Gyula, a városi párt- bizottság első titkára, dr. Gally Mihály, a városi ta­nács elnöke, Szabó Lászlóné, a Hazafias Népfront vámsd a több mint kétszáz, a terü­leti és a szakmai szerveze­tek tagsága által megválasz­tott küldött arcán. Az el­nökség beszámolója ugyanis — s csak ennyit róla! — megannyi fogalmazási hibá­tól, már-már tárgyi tévedés­től hemzsegett... A harmincöt, szót kapott hozzászóló azonban másról tett tanúbizonyságot. Vala­hol annak szellemében, mint a (kivételesen) protokoll- rnentes elnökségi asztal fö­lött felfüggesztett idézet han­goztatta: „Csak amiben mi hiszünk, azt hiszik el ne­künk mások." Mopdlhatni: tökéletesen pontos, aiz egyeditől az álta­lánosig terjedően mindenre kiterjedő látleletet nyújtot­tak a küldöttek hol (tárgyi­lagosra, hol a kívántnál is szélsőségesebb hangulatúra sikerült, ötpercesre korláto­zott felszólalásaik ban. Ami szinte mindenkinél egyhan­gú volt: sokszor a túlzó jel­zőket is használva ítélték el a mai magyar kulturális kormányzat tehetetlenségét, a szellemi éllet visszafejlesz­tését „szolgáló” napi politi­kát. gazdálkodásban a „ma­radékelvet”. Kecskés József megbízott elnök szóbeli ki­egészítőjében így fogalma­zott: „A társadalmunkat alapvetően meghatározó szel­lemi élet egy szegmenséről kell itt most felelősséggel beszélnünk!’’ Nem voltak követelések, kimondott ultimátumok. Mindössze kérések ... Hiszen mit és miilyen jogion követe­lőzhetne (ismét) az a szak­ma, amely ,a hatalom kegy­vesztettje lett”, hiszen „az ötvenes években a szerves közösségek helyett intéz­ményrendszert hoztak lét­re, amely az itt élők számá­ra alapjaiban volt idegen, aztán 'lassanként rádöbben­tek: ez így nem jól' szolgál. Előbb — a hatvanas évek­ben — a népművelők váltak egzisztenciálisan felesleges­sé!. máira meg már az intéz­ményhálózat is, tehát ezek­től egyszer és mindenkorra meg kelfene szabadulni”.' Csak hát „a társadalom ré­széről nem érezzük mi, nép­művelők ezt a kegyvesztett­séget”. .. A másik — kinek-kinek szíve joga, miit tart szélső­ségesnek — vélemény sze­rint a népművelői szakma a korábhi évtizedekben csak Kiszolgált, s nem CSAK szolgált, így most nincs, nem llehet joga részt kérni a po­litika i-társadalmi intézmény­rendszer megújulásának (megújításának)) egészéből, a lehetőségből. Nem kevesen voltak olya­nok is, akik az egyetemes magyar kultúra folyamatos­ságát féltik attól a politikai szándéktól, amely ma a „maradékelv” alapján az elsorvasztásra törekszik. So­kan a személyi konzekven­ciák levonását említették — ebben az-.ágazatban is. Má­sok felvetették: a kulturális kormányzat törekvése az, hogy szinte mini malisra fej­lessze vissza a közép- és felsőfokú szákképzést, en­nek eredőjeként a szaktudo­mányos kutatásokat, a to­vábbképzések lehetőségét is. Talán mondani sem kell, hogy a hozzászólók jelentős •része nemcsak a közművelő­dés napi problémájával fog­lalkozott, hanem — sokszor bizottságának titkára, vala­mint Szarvas Andrásné és Hankó Mihály országgyűlési képviselők válaszolták. A fórumolt Szokolay Zoltán, az MDF Békéscsabai Szerveze­te ideiglenes elnökségének tagja vezette. Szarka Péter ideiglenes ügyvivő pedig a szervezet programját ismer­mondani valójának lényegét általánosítva — össztársa­dalmi kérdésekről is be­szélt. Mindezek után nem kis várakozás előzte meg dr. Kormos Sándornak, a Műve­lődési Minisztérium Közmű­velődési Főosztállyá vezető­jének — ugyancsak öt perc­re korlátozott! — felszólalá­sát. A minisztériumi tiszt­ségviselő azt követően, hogy viszonylag hosszasan ele­mezte az MNE kilencéves történetének jelesebb törté­néseit — kiemelve, hogy mindez valósághűen törté­nik —, a kulturális kor­mányzat részéről semmiféle véleményt nem mondott. * * * Az érdekvédelmet és a szakma, a közművelődés méltó tekintélyének vissza­szerzését kérő-akaró hozzá­szólásokat méltán kísérheti a közvélemény figyelme, hi­szen itt még egy nagyon fontos és napjaink közéleté­nek alakulását talán alap­jaiban meghatározó tényről van szó: a kibontakozó re­form alakulatainak léte (egyelőre) elképzelhetetlen a közművelődés (intézmény­rendszer és munkásai) nél­küli; nem lehet helyi köz­életet teremteni akkor, ha elsorvasztjuk a közművelő­dést. Csakhogy nehéz, már-már a tehetetlenségig bonyolult egy olyan szakmától segítsé­get várni, amely a demokra­tikus mozgásformák alap­jaival sincsen tisztában. Csak a küldöttigazolványt több mint szátz(!) alkalom­mal keltett félhyújitamunlk a különböző, szinte kizárólago­san formális kérdések meg­szavazásához. A tisztűjítás több órán át és sok-sok for­dulóban zajlott te; nem is beszélve a jelölés és (a több­ség szerint az egyesülési tör­vénytervezet parlamenti vi­tája előtt felesleges) alap­szabály-módosítás „cirkuszá­ról”. Végül is csak „felszállt a füst” és szombaton késő délután megválasztottuk Horváth Lászlót, a Magyar Rádió oáiritb izottsáeá nak tit­kárát az MNE elnökének. dr. Kováts Flóriánt, az MSZMP KEB tagját, a za­laegerszegi művelődési köz­pont igazgatóját. Lukovics Andrást, a debreceni Me­gyei Művelődési Központ igazgatóját és dr. Balipap Ferencet, a dombóvári mű­velődési központ igazgatóját atelinökökké. A titkári te­endőket továbbra is Földiák András látja eb az ellenőr­ző bizottság elnökévé —im­már harmadik ciklusra — Czakó Jánosnét. a Szolnok Megyei Ifjúsági és Művelő­dési Központ igazgatóiát vá­lasztották meg a küldöttek. * * * Régi hagyomány, hogv a kü'döttgvűlés megnvitóia után kitüntetéseket is átad­nak az egyesületben vég­zett sokéves munka elisme­réseként. Megyénkből Pál Miklósné, az MNE leköszönő atelnöke, a Békés Megyei Művelődési Központ igazga­tóhelyettese, a megyei terü­leti szervezet elnöke az MNB emlékplakettjét, Tímár Sán- domé, az MMK gazdasági igazgatóhelyettese, az MNE Ellenőrző Bizottságának szintén leköszönő tagja a Szocialista Kultúráért kitün­tetést kapta. Nemesi László tette. Ezek szerint decem­berben karácsonyi koncertet rendeznek az erdélyi mene­kültek javára, a megyei könyvtárban Csurka László íróval találkozhatnak az ér­deklődők, jövő tavasszal or­szágos iskolafórumot rendez­nék Békéscsabán. Az MDF megyegyűlésére november 27-én kerüli sor, ezen részt vesz Für Lajos történész, az MDF országos ideiglenes el­nökségének tagja. (Folytatás az 1. oldalról) megyei pártbizottság titkára ás dr. Gally Mihály, Békés­csaba város tanácselnöke. Dr. Szemenyei Sándor, a városi pártbizottság titkára, úgyis, mint a városi pártér­tekezletet előkészítő szerve­zőbizottság vezetője arról tett jelentést, hogy a korábbi pártbizottsági ülésen hozott intézkedési tervnek megfele­lően eddig mit végzett a szervezőbizottság. Nos, a teg­napi pártbizottsági ülés által jóváhagyottak szerint, a de; cember 3-i tanácskozás szín­helye a békéscsabai sport- csarnok lesz, ahol a megye- székhely kommunistáinak képviseletében 305 küldött foglal helyet, egyetemben az elnökséggel és a meghívot­takkal. Miután a városi pártértekezletet a nyíltság és a nyilvánosság szellemében kívánják megtartani, figye­lemmel kísérheti a fórum munkáját bármely párttag, és zártláncú tévéközvetítő­rendszer segítségével, a sportcsarnok arra berende­zett helyiségeiben bármely pártonkívüli állampolgár is. A javasolt munkarend sze­rint december 3-án reggel 8 órakor kezdi meg munkáját a városi pártértekezlet. Ezután került sor a párt­bizottsági ülésen a pártérte­kezlet állásfoglalás-terveze­tének, valamint a pártérte­kezleten elhangzó szóbeli je­lentésnek az ismertetésére, vitájára. Tóth Jolán, a váro­si pártbizottság titkára, a dokufnentumszerkesztő bi­zottság tisztségviselő vezető­je ismertette a tervezet elő­készítésének módját, körül­ményeit, forrásanyagait. El­mondta, hogy dr. Ambrus Zoltán személyében társadal­mi vezetőt is választottak. Kutas Gyula a tervezett szó­beli jelentést adta közre. A vitában felszólaltak: Fehér János, Vándor Pál, Moravsz- ki Pálné, Nagy Mihály, Bács­kai László, dr. Csikász Jó­zsef, Végh Zoltán, Varga La- josné, a városi pártbizottság tagjai, valamint Mészáros Gáborné, Nosza József, Fe­kete Jánosné, Tábor Antal és Blahut Lajos meghívot­tak. Felszólalt Kiss Sándor, a megyei pártbizottság tit­kára is, aki jónak, vitára al­kalmasnak minősítette a ter­vezetet. A vitában különböző vé­lemények hangzottak el, többen kifogásolták a meg­fogalmazás módját, ellent­mondásokat tettek szóvá, egyik testületi tag úgy vélte, hogy bármely városra érvé­nyes tehet az állásfoglalás­tervezet, míg egy másik fel­szólaló véleménye szerint éppen, mert ellentmondáso­kat sorakoztat, különböző véleményeket tükröztet, vi­tára alkalmas. Többen rész­kérdésekkel foglalkoztak, il­letve hiányolták az elért eredmények felsorakoztatá­sát. Az állásfoglalás-tervezetet, valamint az alapszervezeti taggyűléseken a városi párt- bizottság tagjainak sorába jelöltek névsorát, és a dele­gálási joggal bíró pártszer­vekben megválasztott városi pártbizottsági tagok névsorát lapunk mai számában, a Bé­késcsabán és környékén meg­jelenő példányokban közzé- tesszük. A békéscsabai váro­si pártbizottság kéri és vár­ja a lakosság véleményét, javaslatait, kérdéseit mind­ezekkel kapcsolatban napon­ta 8-tól 12 óráig a Békéscsa­ba 26-966/l 15-ös telefonszá­mon, vagy bármikor a 21- 810-es számon működő üze­netrögzítőn. Természetesen, személyesen is elmondhatják az állampolgárok a vélemé­nyüket a megyei pártbizott­ságon délelőttönként 8-tól 12-ig. A tegnapi testületi ülésen végül Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója számolt be a tömegközlekedésről, mely­re a későbbiekben visszaté­rünk. T. I. II tizenharmadik kép Hétfőn este .különlegesnek számító adás­nap volt Szegeden, a körzeti televízió stú­diójában. Az „Egy tucat év egy tucat kép­ben” című műsor végül (is a tizenkét éve alapított körzeti stúdiót köszöntötte, mondhatnánk azonban' úgy is, hogy a né­zőket, akiiik egy tucat éve nézik, és hol tetszik, hol nem tétszik az, amit a tévé­sek produkálnak. Egy azonban biztos: a szegedi körzeti stúdió (rettenetesen korlátozott műsoride­jében) nem csendes szemlélője az esemé­nyeknek, igyekszik ott tenni a történések sűrűjében, és azért is tenni valamit, hogy megvalósuljon az iilllyési intelem: trA pro­vincializmus felé, előre!” Igen óm, de ho­gyan? Hogyan' is kélffl érteni azt, amit Illyés Gyulá a Békéscsabán megjelenő Oj Aurorában írt 1977-ben? Az Űj Auroráról, íme: „Ez a folyóiratszám úgy versenyez az ország többi folyóiratával, hogy épp »provincializmusa~ révén emelkedik mel­léjük, a vidéki »helyzetet« és az országos igényt tekintve". Azt, hogy „folyóirat”, helyettesíthetjük azzal is, hogy „körzeti televízió”. Még világosabban fogalmazva: olyan vi­déki televízióra van szükség* amely a „nagy” Budapest mellett képes arra, hogy a hatókörzetébe tartozó régiókért tegyen, hogy az ott élőket szolgálja. Hogy (talán már nem szörnyű kimondani) vidéken is létezhet a fővárosival egyenrangú szelle­miség, gondolat, közélet. Netán kulturális, művészeti élet is. Tény, hogy sokkal 'messzebbről kellene kiindulni, ha azt vizsgálnánk (állandó té­ma!): miiért tett ez így kis hazánkban? Habáir az örökös „vizsgálódás” nem ve­zet sehová, a tettek annál inkább. Ország­ban és régióban egyszerire gondolkozni, ilyen koncepcióra felépíteni — például — egy körzeti televízió tevékenységét, igen­csak célszerűnek tűnik. Mi több: az is. A hétfő esti, mondhatni jubileumi adás „tizenkét képe” ugyancsak aláhúzza ezt. A stúdió életét bemutató képkockák, az utca emberének sokfajta véleménye, a magabiztos, de soha nem „magasból le­ereszkedő” riporteri stílus jól jellemzi, hogy a szegedi stúd ió munka társai az étet közelében figyelik az étet változásait, egy­szóval: érdemesek voltak a hétfő esti kö­szöntésre. Külön attrakció volt a „négy megye fó­ruma", mely — ha csák égy kicsivel is több idő tett vóllna — feltehetően jobban kikerekediki még élőbb, még maibb, még gondolatokat ébresztőbb lesz. De a minden televíziós műsorok réme, az időhiány, ezt a fórumot is szűk keretek közé szorította. Nem úgy azonban a nézők lehetőségét, akik számos kérdéssel; fordultak az adás szerkesztőihez, a fórum stúdiójában szin­te megállás nélkül berregett (mert itt nem cseng) a telefoni. Ezek közüli egyre-kettőre már az élő adókban sor került, a többit később a körzeti rádió riporterének mik­rofonjába válaszolta meg a fórum négy vendége. Őszinte vagyok: itt ért az első csalódás ezen a hétfői televíziós esten'. Békésből mindössze hárman telefonáltak, összesen négy kérdést produkálva! Szolnoki, Csong- rád megyei, Kecskemét környéki kérdé­sek marokszámra. Tálán mi>, itt, Békés­ben, nem vagyunk olyan érdeklődők? Ta­lán mi belefáradtunk? Talán mi nem hi­szünk úgy a nyilvánosság erejében? Vagy nem is néztük olyan sokan a kettesen 8- től negyed 10-ig ezt a szegedi adást? Ki-ki válasszon egyet ezek közül. Lehet azonban még egy variáció, ebben azonban kevésbé hiszek: így hozta a véletlen. Nekem ez a tizenharmadik kép. Nem éppen szerencsés szám. gass Ervin Az első havas téli este Békéscsabán Fotó: Veress Erzsi MDF-fórum Békéscsabán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom