Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. október 8., szombat ■»HslUkTitá Vizsgálat a Telekabel kisszövetkezet gyulai tevékenységéről A levelek, olvasói észrevé­telek megszakítás nélkül ér­keznek szerkesztőségünkbe Gyuláról, a kérdés rendre ez: minek nevezhető tulajdon­képpen az, amit a Telekábel Híradás- és Vegyesipari Kis­szövetkezet gyulai kirendelt­sége a fürdővárosban csinál. Lapunkban többször írtunk a Telekábelről, de nem tud­tuk megválaszolni a legfon­tosabb felvetéseket, neveze­tesen, hogy miért éppen ez a cég foghatott hozzá a gyu­lai kábeltelevíziós hálózat teljes kiépítéséhez, illetve az általuk használt árak meny­nyiben felelnek meg a tisz­tességes árképzés kritériu­mainak. A szóbeszéd sze­rint a városi tanács illeté­kes vezetői meglepően „nagyvonalúan” jártak el a Telekábel ügyében, és azért marad minden lényegi kér­dés homályban — azért nincs ezekre dokumentumokkal, szerződésekkel, árkalkulá­ciókkal, nyilvántartásokkal stb. alátámasztható magya­rázat —, mert így lehetőség van a különböző visszaélé­sek leplezésére. A városi Népi Ellenőrzési Bizottság is több ilyen értelmű beje­lentést, észrevételt kapott, névvel ellátva. Sőt, egyes be­jelentők a megvesztegetés lehetőségét is megemlítik, mondván, senki sem lát tisz­tán az ügyben! A bizottság eredetileg úgy tervezte, hogy néhány hét alatt végére jár a dolognak. Aztán eltelt három hónap, többek lázas munkájával jellemezhető negyedév. És csütörtökön rendkívüli NEB- ülésen a testület tagjai már a munkabizottság írásban el­készített anyagát tárgyalhat­ták meg. A vizsgálat vezető­je Varga István volt. A ta­nácskozáson részt vett vala­mennyi érdekelt cég, szerv illetékes vezetője, de az írá­sos előterjesztésben leírta­kon gyakorlatilag nem vál­toztatott a testület, mert szóbeli magyarázatokon kí­vül a szükséges, mind ez idá­ig „láthatatlan” dokumen­tumok, kalkulációk stb. ez­úttal sem kerültek elő. * * * * E sorok írója nehéz hely­zetben van, mert az össze­gyűjtött tapasztalatokat rög­zítették a népi ellenőrök, és gyakorlatilag minden egyes szónak jelentősége van, így szinte megoldhatatlan az ér­telmet. lényeget nem csorbí­tó kiemelés. Mindössze arra vállalkozhatunk, hogy a megállapítások összegzését valamennyi érintettről kö­zöljük; fl gyulai tanács műszaki osztálya A kábeltelevíziózás előké­szítése, szervezése és gya­korlati végrehajtása során nem járt el a tőle elvárható gondossággal és körültekin­téssel. Nem volt biztosítva .— és jelenleg sincs! — a la­kosság megfelelő és pontos informálása, érdekvédelme. (Az osztály vezetője szerint kizárólag a lakosságra tar­tozik, hogy megkötik vagy sem a szerződést a Teleká- bellel. ..) Különösen igaz ez a hálózatépítés és az üze­meltetés árára. A tanácsnak nem lett volna szabad lehe­tővé tenni a Telekábelnek, hogy a hálózatépítést meg­kezdje mindaddig, amíg a 15/1980. (XIII. 25.) KPM— ÉVM számú együttes rende­letben előírt hatósági enge­délyeket meg nem szerzik (elvi építési és kivitelezési, majd használatbavételi en­gedély). és a megfelelő ira­tokat el nem küldik a Sze­gedi Postaigazgatóságnak, il­letve a tanácsnak. A tanács az említett rendeletben elő­írt szakhatósági engedélye­ket (közterület-felhasználási és -bontási) nem adta ki. Sőt, a törzskábel vonalveze­tésének egyeztetéséről sincs írásos feljegyzés. A Kohán képtár mögé telepített két parabolaantenna létesítésé­hez ugyancsak nem adta ki a tanács az építési enge­délyt. A tanács nem gondos­kodott arról sem, hogy a Te­lekábel teljes körű garanciát nyújtson a hálózat hosszabb távú üzemeltetésére. A vá­rosi tanács és a Telekábel ez év júniusában kötött egy „együttműködési” megálla­podást, de ebben továbbra sincs rögzítve a lakosság ér­dekvédelme. fl kertészeti vállalat A Telekábellel ’87 április 16-án kötöttek szerződést a Kuznyeek lakótelepen — 436 lakásra — a kábelhálózat megépítésére, három ütem­ben. A szerződés megkötése­kor a kertészeti vállalat nem járt el kellő gondosság­gal, nem kért olyan áraján­latot, amely a szerződés sze­rinti összeg költségeit olyan részletességgel tartalmazta volna, amely alkalmas a vállalkozási összeg nagyság­rendjének megítéléséhez! fl Szegedi Postaigazgatóság Az igazgatóságnak tudo­mása volt a gyulai kábelte­levíziós hálózat megvalósítá­sáról, ennek ellenére nem kezdeményezték a szükséges hatósági engedélyek meg­szerzését. fl Telekábel gyulai kirendeltsége A kirendeltség irodahelyi­ségében tartott ellenőrzésen több lényegi kérdés megvá­laszolatlan maradt, a beren­dezések műszaki dokumen­tációi, számlák, árakkal kap­csolatos adatok, hiányoztak, nem volt ellenőrzési napló­juk, és a vásárlók könyvét sem tudták felmutatni. Az ügyfeleknek az elvégzett szolgáltatásokról számlát nem adnak, nem rendelkez­nek az előírt vállalási sza­bályzattal, így a megrendelő a szolgáltatások elvállalásá­ra és elvégzésére vonatkozó követelmények megtartását, a számlázást, valamint a minőségi kifogások intézését nem ismerheti! A kirendelt­ség vezetője szerint az ada­tok, okmányok, bizonylatok a budapesti központjukban megtalálhatók, az ügyfelek­kel kötött szerződések egy részét pedig lefűzik. Ezeken az alábbi árak szerepeltek: 4000, 4137, 4800, 5000, 5760, 6000, 6800, 7100, 8750, 10 000 és 12 500 forint. Az árak tartalmát megindokolni nem tudták, mondván: az adatok ugyancsak a fővárosi köz­pontban vannak, összegezve: a kirendeltség hatósági en­gedélyek hiányában végzi jelenleg is a kábeltelevízió­zási munkákat, sem műsza­ki, sem egyéb okmányokat nem tudnak felmutatni. fl Telekábel budapesti központja A 15/1980./KPM-ÉVM együttes rendelet előírja a' hatósági engedélyek meg­szerzését és ez vonatkozik a Telekábelre is. A Teleká­bel ezekkel nem rendelke­zik! A helyszíni vizsgálat szerint nem adnak számlát a gyulai megrendelőknek, ők a szerződést tekintik annak, a befizetést postai befizető­lapon kérik. A számlaadás elmulasztásával viszont meg­sértik az 1987. évi V. tör­vényt. A megrendelésekről nem vezetik a 980/1988./Pk. 7. PM XII. számú számviteli közlönyben előírt vevő (adó­sok) számlacsoporthoz kap­csolódó analitikus nyilván­tartásokat, pedig ebből le­hetne megállapítani az el­küldött számlák összegét, a vevők által adott előlegeket, valamint a ki nem egyenlí­tett tartozásokat. A meg­rendelők befizetett előlegeit a Telekábel árbevételként, azaz teljesítményként köny­veld el. (Erre írásos enge­délyük nincs, állítólag szó­ban (!) kaptak erre lehető­séget az APEH-től.) A népi ellenőrök természetesen rész­letes árkalkulációt és az ez­zel összefüggő dokumentá­ciót is kérték a szövetkezet elnökétől, Kiss Pétertől. Az elnök erre azt mondta, hogy nem tudja ezeket megmutat­ni, mert az okmányok a fő­városi tanács árhatósági osz­tályánál vannak. Itt kel megjegyezzük, hogy a fő­városi tanács árhatósági osztályának főelőadója hal­lotta az elnök kijelentését és nem reagált rá! A népi ellenőrök elmentek az emlí­tett osztályhoz, ahol kide­rült, hogy a Gyulán folyó kábeltelevíziózási munkákról semmiféle dokumentáció nem található! így a vizsgá­lat az árakról érdemi meg­állapítást nem tudott tenni, bármilyen hihetetlenül is hangzik. ’II Fővárosi Tanács árhatósági osztálya Az árhatóságot legutoljá­ra szeptember 8-án keresték még Gyuláról, ahol a népi ellenőrök megtudták, hogy a Telekábelnél átfogó árható­sági ellenőrzés folyik, s ez idáig többek között az aláb­biakat állapították meg: A kiászövetkezet az V./1987. /IV. 13./ÁH sz. rendelkezés második paragrafusával el­lentétesen költségvetést nem készített az alkalmazott áraikról a műszaki terv- és engedélyezési tervdokumen­tációt, a telepítéshez szüksé­ges szakhatósági engedélyt nem tudják bemutatni, az elvégzett munkákról anyag­elszámoltatásuk nincs, az építési napló a munkákat ugyan rögzíti, de ezeket nem dolgozták fel és nem összesítették! Gazdaságossá­gi számításokat nem végez­nek, a ráfordításokat nem elemzik, nem rendelkeznek az üzemeltetési díjra vo­natkozó számítással sem, a megrendelőknek számlát nem adnak, az átárazási feladatokat az 1988-ra át­húzódó szerződéseknél nem hajtották végre. * * * Az a türelmes olvasó, aki idáig eljutott, és még arra is marad energiája, hogy megpróbálja feldolgozni a le­írtakat, bizonyára jó néhány kérdést fogalmaz meg ma­gában. Hiszen ennyi „ki nem deríthetőség” valóban okot adhat a morfondírozásra. A népi ellenőröknek becsületé­re legyen mondva, hogy el­jutottak idáig és mások — az illetékesek — helyett pró­báltak végére járni a dol­goknak. Természetesen ez­zel az ügy még nem zárult le, mert a Telekábel gaz­dálkodása — legalábbis az eddig hozzáférhető infor­mációk alapján — meglehe­tősen „sajátosnak” tűnik. A NEB ezért javasolja az APEH-nek, hogy végezzen átfogó dokumentációs vizs­gálatot a Telekábel kisszö­vetkezetnél tapasztalható gazdálkodás és számvitel rendjét sértő mulasztások, szabálytalanságok miatt. A Fővárosi Tanács Ipari és Mezőgazdasági Főosztályá­nak javasolják, hogy a több hónapja folyó (!) vizsgála­tukat fejezzék be ... A gyu­lai kertészeti vállalat igaz­gatóját arra kérik, hogy a Telekábellel kötött csaknem 2,3 millió forint összegű vál­lalkozási szerződésről utó­lagosan kérjen megfelelő költségrészletezést. A városi tanács elnökét felhívják a különböző engedélyek kiadá­sára, illetve arra, hogy ál­lapítsa meg: történt-e, s ha igen, milyen mulasztás a műszaki osztályon. Az „együttműködési megállapo­dást” ugyancsak javasolják felülvizsgálni, mert ebben nem szerepel a lakosság ér­dekvédelme — pedig a vá­rosi tanács pontosan azért van, hogy minden ilyen s ehhez hasonló ügyben a -la­kosság érdekeit védje, a tisztségviselők éppen ezért veszik fel a fizetésüket! — és az üzemeltetés garanciáit sem látják hosszú távon megnyugtatónak a népi el­lenőrök. Természetesen megfogal­mazták felhívásukat a szőr vetkezet elnökének is a már említettekről. A Telekábel-ügy tehát még nem zárult le, de a tisztán­látást segítő első lépéseket már megéltük, s reméljük, belátható időn belül a ma még nyitott kérdések is megválaszolásra kerülnek. A lakosság érdeke az, hogy a városi kábeltévé-hálózat a jövőben is működjön, a mű­ködtetése megfeleljen a tör­vényeknek, előírásoknak. (A NEB többek között ezért ja­vasolta egy társadalmi bi­zottság, majd ezt követően egy társulás létrehozását.) Az is egyértelmű, hogy a lakosság érdekvédelmét lé­nyegesen erősíteni kell, jó néhány kérdés pedig jogi­lag tisztázásra vár — pél­dául a létesítmény tulajdon­joga. Arról nem beszélve, hogy összességében, egyedül Gyu­lán — ha a tervezett 2 ezer lakás csatlakozik a rend­szerhez — 1995-ig mintegy 30 millió forintos üzletről van szó! Joggal várhatják el az emberek, hogy pénzük ellenértékéről pontos infor­mációkat kapjanak. Lovász Sándor Zsáky István tárlata Szarvason A képzőművészeti világhét ajlkallimából) nyílt meg Zsáky Isttvá-n kiállítása a Tessedik Múzeumban. A képzőművé­szeti éltet ákt-ivizálására szá­mos olyan polihisiztori men- taliifiású egyéniségre van szükség miint ő. Művészet- pedagógiai tevékenysége ar­ra irányult, hogy a teremtett érték áramlása megkezdőd­hessen. Festményei jó /alap­hangot adinaik, szelíd mo­dernségükkel szinte vezetik aiz élVont művészet megér­téséhez fogódzókat kereső közönséget. Kiindulásul a ta­pintható tájat, az emberi kapcsolatokat, ember és vi­lág viszonyát választatta. Alkotásai arról a környezett­ről, vallanak, amelyben je­lenleg él. Festői látomásait Szarvas környékére — azott pergő évszakokra — össz­pontosítja. Színei korábban visszafogottabbak, pasztelle­sebbek voltak, mára felzaík- Eaitóbbra fokozta azokat. Mégis inkább llíraian, mint a tájban rejlő feszültségeket kiemelve ábrázolja a körül- llötte lévő világot. Hasztalan próbálkozás len­ne kimutatni, hogy melyik izmushoz tartozik, hogy mi­lyen iskolát követ. Csöndes meditáció jeleinek tekinthet­jük munkáit. Olyan nyugal­mat keres, amély a néző száméra a kellemesség érze­tét kelti, A közérthető áb­rázolásmód híve, mindenkor a ter-mészetelvűség határain belül1 marad. A megformá­landó témáihoz aiz érzelmek félől közelít, szenvedélye­sem és fiigyéllmeztetőan. A kis- és közepes méretű mű­vek színvilága is hasonló, tatáin csak egy-két kompo­zíció távolodik él a meleg színiek ismerősen barátságos hatásóltól. Kitartó szépség­keresés árad a szarvasi ar­borétumot, a Körös-holit- ágialt, a Duna-kanyar pano­rámáját ábrázoló művekből. Viszonylag /kevesen tud­ják, hogy Zsáky István fo­lyamatos résztvevője a Vá­sárhelyi Ösizi Tárlatnak, az Altföldii Tárlatnak. Művei el­jutottak Zalaegerszegtől Ka­locsán át a megye számos kiáliítótermébe. A művész hazatér e bemutatóval arra a helyre, amelyik otthona. A tárlat jó alkalmat nyújt a szarvasi művészetkedvelő közönségnek arra, ho,gy is­merkedjen, azonosuljon a ki­állító újabb törekvéseivel. Cs. Tóth János Zsáky István: Elhagyott ház Az operett a legdrágább fl jegyek ára nem változott, csak a bérleteké Legyen akár az állami költségvetésről, akár a csa­lád pénztárcájáról szó, o kultúra a mostohagyerek. Mindig neki jut kevesebb, és egyre kevesebb. A műve­lődéstől és az oktatástól el­vett pénzek súlyos társadal­mi következményeitől1, a f e- myagatő jövőképtől most el­tekintünk, és Csányi Tibor gazdasági igazgatótól arra kérünk válását, hogy a Jó­kai Színházban mennyire emelték a jegyek árát, illet­ve hogyan akarják megtar­tani a közönséget. — Az előző évhez képest nem változtak a helyáraink. Továbbra is, négy kategóriá­ba sorolhatók a jegyek: az élisiő a 100, 80, 40 forintos kategória, a második a 80, 60, 40, a harmadik a 60, 50, 30 és végül az 50, 40, 30 fo­rintos jegyeké. A lényeg az, hogy a műfajok, az előadá­sok fajsú-lya, a szórakozta­tás minősége alápján diffe­renciáltan állapítottuk meg a helyáraikat. Így a legma­gasabb kategóriáiba tartozik a zenés műfaj, az operett (A régi nyár, Vidám kísér­tet, Mágnás Mislka). A pad­lás és a La Mancha lovagja, tehát a musical a követke­ző, a 80 forintos kategória. A revizor a 60 forintos, és a Csirkefog előadásaira egy­„Az emberektől egyre na­gyobb áldozát, ha színházra költenek” Fotó: Kovács Erzsébet séglesen 60 forintba kerülnek a jegyek. — Tavalyhoz képest nem változtak a helyárak. De emelkedtek tavaly az azt megelőző évi összegekhez képesti — Igen, tavaly az operett esetében például 80 forintba került egy jegy, a bérletes kapta 60 forintos egység­áron. Két évvel ezelőtt 60, 50, 40 forintos hellyárak vol­taik. Az 1987—88. évadban a premier-bérleteket 60 forint­tal emeltük, így tettek 400, 340, 200 forintosak. A többi bérlet álra 40 forinttal emeli kiedletfc, 340, 280 és 140 fo­rint lett. Nem változtak a diákbértefcáraik. — Hogyan alakult a bér­letváltók száma? — 1986—87-ben 6697-en vásároltak bérletet, a követ­kező évadban 6631-en. Most is az a célunk, hogy minden nehézség ellenére elérjük a 6500-6600-as számot. S úgy (tűnik, hogy erre reális esé­lyünk van. Mint látja, nem túli borús a kiép. Nyilván­való, bogy a szervezés haté­kony munkája nélkül nem tudtuk volta a közönséget megtartani. Az emberektől! egyre naigyobb áldozat, ha színházra költenak, ezzél ti-siztában vagyunk, és igyek­szünk megérteni, nehéz hely­zetűiket. A szervezők jól tud­ják, hogy a közönséget meg teli keresni, és sízimte ki kell csalogatni a pénzt a zsebükből. A csökkenő állllla- mi támogatás is arra kény­szeríti a színházakat, hogy emeljék az áraikat. De ép­pen azért -emeltük csak a bérletek árát, hogy /lehető­leg megtartsuk a közönsé­günket, és ne veszítsük el az alkalmi jegyvásáriltílkat. Súlyos mulasztásokat, szabálytalanságokat tapasztaltak a népi ellenőrök

Next

/
Oldalképek
Tartalom