Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-08 / 241. szám

1988. október 18., szombat

o

nagymarosi vízlépcső építése mellett

jai: egy-egy fontosabb kérdésben kilóra is tekintélyes írásos anyagot kaptak.

— Csak látszólag tekinthetjük információbőségnek, minőségileg bírálnom kell. A lényegi gondolatok elvesznek az íráshalmazban, sok helyütt nem érthető világosan, zavaros a megfogalmazás.

•— Bizonyára az ülésszakokra való felkészülés is egyre nagyobb gondot okoz, nem beszélve arról, hogy felgyorsulnak az események: a tervek szerint novemberben és decemberben is ülésezik a testület.

— Éppen az áttanulmányozandó anyagok mennyiségi gyarapodása az egyik legfőbb gondunk. Ha ez így megy tovább, szükség lesz egy szakértői-tanácsadói testületre, mert az előterjesztések a jelenlegi formájukban alkalmatlanok a vitára. Készítőik mintha visszaélnének tó időzavarral. Esetenként olyan gondolatok is bekerülnek a dokumentumokba, amelyekből — alaposabb megfontolás után — sohasem lenne törvényi cikkely. Az átalakítás napjait élő régi ülésterembe a hírek szerint szavazógépet is terveznek, megköny- nyítve a jelenlegi, kissé körülményes gyakorlatot. Ez is és a már kifogásolt technikai feltételek komoly beruházást igényelnek. Lehet, hogy a megoldást pénzügyi nehézségek késleltetik. Reméljük, hogy a következő ciklus képviselői már korszerű ügyrend alapján, jó technikai feltételek között dolgozhatnak.

Mit is csináljunk az adóval?

Vass Józsefnét, Békés megye 15-ös választókerületének képviselőjét arról kérdeztük, milyen írásos tájékoztatót kapott az ügyrend korszerűsítéséről?

— Eddig még semmiféle dokumentum nem jutott el hozzám, valószínűleg nem is készült. Így a tervezett változtatásokról és egyáltalán a bizottság eddigi munkájáról a napirend előterjesztésének alkalmával hallok majd először. Ez is egyfajta hiányosság, de van még néhány, amivel szinte naponta meg kell küzdenie a képviselőnek. Ilyenek például az anyagi, technikai, szakmai feltételek, körülmények, amelyek között dolgozunk. Kezdhetem az írógéppel, amit annak idején kölcsönkértem és már háromszor vissza akarták venni tőlem. Nagyon nehéz megoldanunk az utazást; a képviselőknek nem jár gépkocsi, pedig manapság ez már nem luxus, hiszen ahhoz, hogy valamilyen témában megfelelőképpen tájékozódjunk, sokat kell utaznunk.

Aztán említhetek olyan ügyrendi kérdést, ami szintén megoldásra vár. Hiányoljuk, hogy képviselőtársaink felszólalásait csak akkor ismerjük meg, amikor az ülésteremben felolvassák azokat. Ily módon vagy egyedül marad az indítványával, javaslatával, mert nincs elég idő a mérlegelésre, értékelésre, vagy szolidaritásból mellé állunk, ám ennek is megvan a maga veszélye.

— Nem panaszkodhatnak a Ház tagnincs a fővárosban. Ha a

létszám radikálisan csökkennie, könnyebben megoldható tenne az elhelyezés.

He'lillner Károly a válaszra reagálva bejelentette, hogy a kérdést változatlanul na- pilrieindisn szükséges tartani.

Király Zoltán a pénzügy- minisztertől kérdezte: adna-e magyarázatot azzal

kapcsolatban, hogy — mint több niapiillap is hírül adita — a KNEB vizsgálata során felvetődött, a pénzügyminisztériumi tisztviselők lakásépítésükhöz jelentős ösz- szegű támogatást kaptak az állami költségvetéstől.

Villányi Miklós elöljáróban elmondta, hogy a Pénzügyminisztérium Lóránt utcai lakásépítéséről szóló

KNEB-közleményt vele egyeztették, szövegét korrektnek tartja. A vizsgálatban a minisztérium munkatársai tárgyszerű magatartást tanúsítottak, segítették a tények feltárását. Néhány jogszabály értelmezésével' és alkalmazásával kapcsolatos kérdés nyitott maradt. Ezek megnyugtató tisztázására a KNEB elnökével együtt az igazságügyi szerveket kérték fel.

Villányi Miklós ezután ismertette a minisztérium párt-, szakszervezeti és hivatali vezetésének véleményét. Eszerint az építkezés a Pénzügyminisztérium megbízása alapján, az OTP beruházásában, munkáltatói támogatással, az e célra alakult bizottság irányításával szerveződött. A minisztérium vállalta, hogy a saját kezelésében levő Lóránt utcai i telket alkalmassá teszi lakásépítésre, az ehhez szükségles terültet-ellőkésizítésít és telekkialakítást elvégezteti. A jogszabályok ilyen esetekben lehetővé teszik, hogy a telket a dolgozóknak értékesítsék. A tartós használatbavételi díjat, illetve a telek árát az érvényes jogszabályok alapján a terület építésre alkalmassá tételéhez szükséges telekkialakítá- si és közművesítési költségekkel- egyezően tehet megállapítani. Ez felső határ, alsó határt a jogszabály nem rögzít. A vevők a telket nem ingyen kapták, hanem a 13 és fél milliós költségből 10 millió forintot a lakások árából megfizettek. Amikor a miniszteri értekezlet a támogatásról döntött, vevők még nem voltak kijelölve. Csak e döntés után hirdették meg a várható eladási árat és a lakásokat. A közzétett feltétetekkel a lakásokra ötvenhatan jelentkeztek, közülük a lakásbizottság javaslata alapján, a szakszervezeti bizottság állásfoglalását követően a minisztérium vezetése jelölte ki a huszonkét vevőt. Ebből következik, hogy a későbbi vevők nem lehettek érdekeltek a lakásépítési feltételek alakításában. A lakásvásárlókat illető vádak, a korrupcióira történő utalás tehát nem megalapozott. A vásárlásra kijelölt dolgozók jogtalan előnyben nem részesültek. A minisztérium által adott kölcsön nem haladta meg érdemlegesen a számos más munkáltató által, sok éve dolgozó munkatársak részére adott segítséget. •

A támogatás másik formája a telek beépítésre alkalmassá tétele és a telekkialakítási költségek egy részének már említett átvállalása volt. E költségek egy részét, a jogszabályok nyújtotta kereteken belül, nem az állami költségvetés más célok megvalósítására elkülönített pénzeszközéből, hanem saját költségvetési megtakarításából utalta át, még 1985-ben.

— Hangsúlyozom: eddigi

vizsgálataink szerint a Lóránt utcai lakásépítésnél nem történt korrupció, hivatali hatalommal való visz- szaélés — mondta Villányi Miklós. — A KNEB elnöke felkért, hogy közöljem: ilyen kifejezést a KNEB közleménye és összefoglaló jelentése sem tartalmaz. A minisztérium a jövőben is azon tesz, hogy a vitatott kérdések tárgyilagos és szakszerű módon, a tények alapján tisztázódjanak, s a közvélemény tájékoztatásától is ezt várjuk. Az ügy etikai tanulságait a minisztérium vezetése elemzi és levonja a megfelelő következtetéseket.

Ezután Ballai László, a KNEB elnöke kötelességének érezte, hogy elmondja: a KNEB az ügyben gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte, s erről majd a bíróságnak kell döntenie. Annak megítélésére, hogy a lakásépítés előkészítését, szervezését végző két minisztériumi dolgozó elköve- tett-e jogszabálysértést, a legfőbb ügyészt kérték fel.

ViiMálmyi Miklós ismételten rámutatott, hogy a vizsgálatok egy része nem a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik, viszont a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban kérte: azok a lapok, amelyek az üggyel foglalkoztak, közöljék a mostani kérdésre adott válaszát.

* * *

Ezzel az Országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen felváltva elnökölt Vida Miklós, Jakab Róbertné, Horváth Lajos és Stadinger István — befejeződött.

flz egészségügy gondjairól

Csehák Judit, szociális és egészségügyi miniszter az országgyűlésnek csak a pénteki tanácskozására tudott eljönni. A megelőző néhány napot Angliában töltötte:

— A meghívás még a korábbi miniszternek szólt — mosolyog szerényen a politikus. — Időközben Angliában is átalakult az egészségügyi kormányzat. Változatlan, hogy kétévenként együttműködési tervet írunk alá, most is ezt tettük. Kíváncsiak voltunk reformalkotó munkájukra, hiszen Anglia társadalombiztosítási rendszere és szociálpolitikája mindig példaként szolgált Európában. Most már ők is nagyon érdeklődnek utánunk. Egyrészt a hazai változások következményeként, másrészt a mozgássérülteket gyógyító Pető-intézet hatására, ahol több angol beteg is megfordult már.

— A Békés megyei egészségügyi dolgozók nagyon várják munkabérük rendezését és a számukra kedvezőtlen adóintézkedések módosítását. '

— Választás előtt álltunk; vagy ezt a kisebb összeget (50 milliót) fogadjuk el a béremelésre és vállaljuk a belőle fakadó feszültségeket. Mert ebből a pénzből csak kevesen kaphatnak és a béremelés több lépcsőben folytatódhat. Ha ezt nem fogadjuk el, nem kapunk semmit. Egyeztettünk a szakszervezettel, a kormánnyal a jövőt illetően. A hiányszakmák képviselői, például az intenzív orvosok, a kórboncnokok, a szakasszisztensek juthatnak így béremeléshez. Kevesen lesznek, körülbelül 10 ezren. De a béremelésnek csak akkor van értelme, ha az orvosoknak legalább bruttó 4 ezer forintot emelünk és 2 ezret a szakasszisztenseknek. Így a reáljövedelmük valamennyit emelkedik.

Az adóintézkedések alól az egészségügyi dolgozók sem vonhatják ki magukat. Más kérdés, hogy a kötelezően elrendelt túlmunka, ügyeleti díj témáját rendezni kell, a pénzügyminiszter ígérete alapján decemberben ismét tárgyaljuk. A lehetőség az, hogy eseti elszámolás alapján fizessenek, és ne adják ezt az összeget az alapfizetéshez. ,

Az országgyűlési tudósításokat irta: bede Zsóka ét László Erzsébet, a fotókat készítette: Gál Edit.

Németh Ferenc sajtószemléje

Dőlt betűvel

*’Strippi’íf'g,: ígsgfjtj*--.

Az előzmény

Nem tudom, észrevették-e a tegnapi lapokban azt az ügyesen elbújtatott hírt, amely a FIDESZ javaslatáról tudósít. Nevezetesen arról, hogy az Országgyűlés március 15-ét nyilvánítsa piros betűs ünneppé és munkaszüneti, nappá, október hatodikát pedig nemzeti gyásznappá és tanítási szünetté. Ennek a hivatalosan nem létező, a gyakorlatban viszont működő, sőt ideiglenes választmánynyal rendelkező ifjúsági szervezetnek a javaslatát aligha hiszem, hogy tartalma okán „dugták el” napilapjaink. Sokkal inkább az előterjesztők különös jogállása miatt.

Már csak azért is igaz lehet feltételezésem, mert nagy biztonsággal állítható, kevesen vannak széles e hazában olyanok, akik ne ünnepelnék az eddigieknél méltóbban március 15-ét, és ne emelnék fel azt a nemzeti ünnep rangjára. (Hivatalosan eddig is az volt, csakhogy a munkakötelezettség miatt általában diákünneppé degradálódott.)

De nem március 15-e méltósága és történelmi jelentősége mellett kívánok kortesszöveget átnyújtani. Még- csak nem is az ünneppel szembeni több évtizedes görcs, idegesség és sandaság kritikáját kívánom adni. Nem, hiszen a negyvennyolcasok emlékének a helyreállításáért már többször és több formában magunk is szót emeltünk.

Ezúttal hát nem a bevezetőben idézett hír tartalma, hanem tálalása ragadtatott velem tollat. Az előzményeJ? semmibevételének harsánysága, amivel sajnos már nem először találkozunk az utóbbi hónapokban. Miről is van szó? Egyszerűen csak arról, hogy március 15. átértékelésének szükségességéről lapunk már közel egy hónappal ezelőtt hírt adott. Szeptember 10-i számunkban „Legyen munkaszüneti nap március 15.” címmel cikket közöltünk a megyei párt-végrehajtóbizottság üléséről. Ebből kitűnik: a testület tagjai úgy döntöttek, hogy javasolják a központi szerveknek március 15. munkaszüneti nappá nyilvánítását.

Tudom, nagyvonalú kézlegyintéssel elintézhetnénk az ügyet azzal, hogy ím, ugyanarra gondolt a párt is, meg a FIDESZ is. (Nagy gondolatok találkozása.) Csak hát nagyon jól tudjuk, hogy politikailag — és főleg majd történelmi visszatekintésben — nem mindegy, hol hangzik el először egy egész nemzetet érintő javaslat. S iehet, hogy aminek egyik helyen még nincs politikai célzatossága, az másutt már a javaslattevőt felértékelő jelentőséggel bír.

így hasad hát ketté a tudat, és minősül semminek, vagy földszintesnek a politikailag nem divatos helyen, vagy vidéken született, mégoly tisztességes, de szerény hírverést kapott gondolat. Jó lenne persze hinni, hogy a történet itt véget ér, és hogy a történelemben, mi több, a napi események folyamatában az előzmények is számítanak valamit. Tegnap reggel óta azonban tudom, hogy értelmetlen és dőre dolog naiv álmokban ringatnom magam. A világ olyan, amilyen, konzervativizmusából, előítéleteiből nehezen billenthető ki.

Hát persze, hogy megint egy ’48-as ügy „borított ki”. Az aradi megemlékezés visszhangja. Pontosabban egy öt- ventagú budapesti egyetemi csapatnak előző napi aradi élményeiről szóló rádiós híradás. A fiatalok először szembesültek azzal, amivel mi immár legalább egy fél évtizede kénytelenek vagyunk együtt élni. Most azt hallom ki a rádióból, hogy ha az ötven magyar diák nem kezdi el énekelni az „Isten áldd meg a magyart”, akkor tegnapelőtt Aradon — a helyiek kellő bátorságának híján — nem hangzik el a magyar Himnusz. Kár, hogy nem igaz. Mi, itt élők, akik nemegyszer álltunk már október hatodikán az aradi emlékmű előtt, tanúsíthatjuk, milyen szenvedéllyel és elszántsággal éneklik a kinti magyarok a Himnuszt, a Kossuth Lajos azt üzente... és más ’48-as dalokat. Nem várnak beintésre, vagy az ének itthoniak általi elkezdésére.

Az aradi történet nem ma kezdődött. Azt évek óta írják mély keserűséggel, és hallatlanul kemény belső ellenállással. Lehet persze most először szembesülni a megrázó valósággal és megkövültén állni a jelenségek előtt. Csak úgy tenni nem szabad, mintha minden itt és most kezdődött volna. Mert tavaly és tavalyelőtt, meg azelőtt is történtek itt dolgok, meg éltek itt derék emberek, akik láttak is meg mondtak is fontosat, csak éppen nem figyelt rájuk senki. (Esetenként szerencséjükre.) Kár lenne erről megfeledkezni.

Korszerűsödik az ügyrend?