Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
1988. szeptember 23., péntek Szűrös Mátyás romániai látogatása NÉPÚJSÁG iványi Pál megbeszélései Münchenben Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember ’ 20 —22-én látogatást tett Romániában. Kíséretében volt Szokat Imre, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. Szűrös Mátyás megbeszélést folytatott a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseiről Ion Stoiannal, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjával, a Központi Bizottság titkárával. A magyar küldöttséget fogadta Nicolae Ceauses- cu, a Román Kommunista Párt főtitkára. Mindkét fél hangsúlyozta a magyar- román együttműködés sokoldalú fejlesztésének, a konkrét együttműködési programok gyors egyeztetésének és a végrehajtás mielőbbi megkezdésének fontosságát. Az MSZMP KB titkára romániai tartózkodása alatt látogatást tett Kovászna megyében. Sepsiszentgyör- gyön meglátogatott néhány ipari létesítményt, a volt székely Mikó-kollégiumot, a sepsiszentgyörgyi színházat, és tájékoztatót hallgatott meg a magyar nemzetiség gazdasági és művelődési életéről. Nagyborosnyón a helyi tsz-társulóst tekintette meg. Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Fővárosi Tanács elnöke háromnapos látogatást tett Münchenben. A magyar vendég Georg Kronawitter főpolgármester meghívásának tett eleget. Ebből az alkalomból fogadta őt Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a nyugatnémet kormánykoalíció egyik vezető pártjának, a Keresztényszociális Uniónak (CSU) az elnöke. Iványi Pál müncheni tartózkodása alatt megbeszélést folytatott a bajor metropolis vezetőivel a városi kérdések széles köréről, így a számítástechnikának a közigazgatásban való alkalmazásáról, költségvetési, finanszírozási problémákról. Magyar részről hasonlóképpen érdeklődtek az idegenforgalom szervezete és a közlekedés komputerizált irányítása felől. A Budapest—München megbeszélések napirendjén, a látogatás programjában kiemelt' hangsúlyt kapott a műemlékvédelem, valamint ezzel összefüggésben az úgynevezett revitalizálás. Ez régi házak oly módon való megtartása, hogy új funkcióval töltik meg az épületeket. Iványi Pál, aki ellátogatott a müncheni vásárvárosba is, a csütörtök reggeli órákban Münchenből a svájci Baselba utazott. Ott — dr. Helmut Zilk bécsi polgármesterrel együtt — átvette a Jövőkutatási Intézet Prognost ’88 nevű díját. E díjban az intézet a két fővárosi vezetőt a Budapest— Bécs székhelyű, 1995-ös, tervezett világkiállítás ötletéért részesítette. KOMCOMOJlhCKaa a npaBjja cikke nyomán Szégyenlösdi Manapság egyre többet beszélünk állampolgári, nemzeti vagy egyszerűen emberi 'méltóságunkról... Miért fordulhat elő például az, hogy mi, szovjet emberek külföldön gyakran kényelmetlenül, sőt megalázottnak érezzük magunkat? ... Megragadta a karomat, és vasalót követelt tőlem. „Excuse me please” — válaszoltam, s kissé eltoltam magamtól. — Akkor biztosan van pezsgőd —' makacskodott. És ez így volt csaknem minden üzletben. Sokáig nem tudtam megérteni, hogy az indiai szatócsok miből éreztek rá arra, hogy orosz vagyok, és hol tanulták meg ezeket az orosz szavakat? A történet Bombay Kalabu utcájában játszódott le. A bevásárló utcában, amelybe hosszú és eredményes munka után végre eljutottunk. Bombay-i programunk zsúfolt volt, minden percünk be volt táblázva. Néha három-négy órát aludtunk csupán. Majd újabb városok vártak ránk, szabad idő nélkül. Ezért most is csak egy óránk maradt a városnézésre, bevásárlásra. Tébolyultakhoz hasonlóan rohantunk, időnk sem volt arra, hogy meggondoljuk, mit vegyünk, mi a jobb, az olcsóbb. Ráadásul lépten-nyomon megállítottak, és mindig ugyanazt kérdezték: „Mutasd, mid van eladni.” Több üzletben a földön, székeken hevertek a szovjet vasalók, kávédarálók, fényképezőgépek, sőt hajsütővasak. A pezsgő is ládaszámra. (Az indiaiak számára ez az ital maga a fényűzés.) Honnan került ide mindez? A válasz egyszerű: azon a napon Bombayben találkozott a Szovjetunió indiai fesztiválján részt vevő művészeink két nagy csoportja. összesen több mint 500 ember. Még Moszkvában, elutazásunk előtt lelkünkre kötötték, hogy egy üveg pezsgőnél többet ne vigyünk magunkkal. Miért? Bár én magam nem iszom, de orosz ember vagyok, és szeretném megkínálni barátaimat, külföldi kollégáimat, akikkel az út során ismerkedek meg. Öt nővérem és egy fivérem van. Ezenkívül gyermekeim. Igaz, nem kértek Indiából semmit, de hát nem lehet bennünket átgyúrni, feltétlenül hoz az ember egyet s mást. Én személyesen igazi örömet érzek, amikor mindenkinek sikerül valamilyen szép emléktárgyat hoznom. Ám a költőpénz csak Pepsi Colára futja. Mit lehet hát tenni. Eladjuk és elcsereberéljük azt, amink van. Ezért állt elém az üzletben az eladó vasalót és pezsgőt követelve. Szégyellem magam azért, hogy ilyeneknek látnak bennünket, szovjet embereket. Szégyellem magam, turistáim és előadóművészek, a fesztivál küldöttségének tagjai miatt. Szégyellem magam országom miatt, amely Puskint, Tolsztojt, Csajkovszkijt és Glinkát, Saljapint és Gagarint adta a világnak. Bejártam az egész világot, és tudom, hogy csak mi, szovjet emberek kerülüpk ilyen megalázó helyzetbe saját ren- deleteink és szabályaink miatt. De miért? Miért nem utazhatunk annyi költőpénzzel külföldre, hogy ne kelljen ott pironkodnunk? Nemzeti fizető- eszközünk miért nem képviseli külföldön semmilyen értéket? És a külföldiek miért vihetnek magukkal más országba annyi pénzt, amennyire szükségük van? Természetesen, a vám- és pénzügyőrségnek megvannak a maga szabályai. Viszont költőpénzként mindenképpen reális összeget kellene beváltani. Reálisat és nem nevetségeset. Azt mondják, hogy a mi rubelünknek nincs tekintélye a világban. De még rosszabb lesz, ha rendszerünknek, a szovjet embernek nem lesz tekintélye. Meggyőződésem, hogy a turizmusra és a kiküldetésekre fordított valutakiadások az ország külkereskedelmi forgalmának csupán elenyésző hányadát jelentik. S ha mégis ezen a téren visszük túlzásba a takarékosságot, csak lejáratjuk magunkat a világközvélemény előtt. Amerikában állandóan valamit nyomkodtak a kezembe: hol kozmetikumokat, hol valamilyen ruházati cikket. Mindent visszautasítottam, mondván, hogy nincss rá szükségem. A Békéscsaba lés Környéke Agráripari Egyesülés muronyi agrokémiai telepére FELVÉTELT HIRDET I TELEPVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Feltétel : legalább középiskolai végzettség és 5 éves vezetői gyakorlat. Felvételre keresünk továbbá: felsőfokú végzettségű számítástechnikai szakembert, laboránst, gépkocsivezetőt (E kát.). Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Tanácsköztársaság tátja 44. Sz. alatt. de egyre csak hajtogatták: „Önöknek kevés pénzt adnak, semmit sem fog tudni vásárolni. Mindenki tudja, hogy külföldön kevés a pénzünk, csak mi nem akarjuk ezt észrevenni.* Amikor Jugoszláviában jártam, elmentem vendégségbe az elragadó Radmila Karaklaicshoz. Neki találtam ajándékot, fia számára azonban nem. Gyorsan elfutottam az egyik belgrádi üzletbe, hogy vegyek valamit a kisgyereknek is. Az elárusítónő minden szégyenkezés nélkül tört orosz nyelven kasmírkendőket kért tőlem. A közöttünk lezajlott párbeszédet most nem fogom ecsetelni. De tőle tudtam meg, hogy már elegük van az oroszokból. Mindegyik famatrjos- kákat, kanalakat és jelvényeket kínál, neki viszont kendőre és mindvizorra van szüksége ... Amikor pedig Radmila Moszkvába érkezett és meglátogatott engem, megkérdeztem, miben válhatnék hasznára, és segíthetem-e pénzzel. Megdöbbenve nézett rám, és közölte, hogy ő annyit válthat be, amennyire csak Moszkvában szüksége lehet. Hát úgy, senkinek sincs ezzel problémája, csak nekünk. Nem tudok adni egy márkát, egy rúpiát, egy dollárt a liftesfiúnak, a hordárnak, a szobalánynak, nem ihatok meg egy csésze kávét, arról már nem is szólva, hogy esetleg valakit vendégül lássak... A világ minden szállodájában — legyen az a drágábban, vagy kevésbé drágák közül való — a kiszolgáló személyzet mindent tud rólunk, sőt többet, mint gondolnánk. Olyanok vagyunk, mint a struccok, a homokba dugjuk fejünket, és azt hisszük, hogy semmit sem látnak és senki sem tud semmit. Miért vagyunk mi külföldön ennyire alázatosak? Félünk, hogy valakit megsértünk. Félünk azt mondani, hogy nem. Több tucat példát is említhetnék megaláztatásunkra. Annak ellenére, hogy koncertjeinkkel mindig óriási sikert aratunk. A nézők meghallgatják előadásainkat és hazamennek, nekünk viszont napokon át más emberekkel van dolgunk, ők pedig egészen más véleményt terjesztenek rólunk. Tudják, hogy ki sem nyitjuk a szánkat, méltatlankodnunk nem szabad. ... Ebédelni megyünk az étterembe. Egy sötét sarokban ültetnek le. A kerthelyiség legjobb helyeit amerikaiak, angolok, japánok foglalják el. A főpincér keresztülnéz rajtunk, mintha ott sem lennénk, s egyre csak az említett vendégek előtt hajbókol. Kissé elkésem, s kérdem tőle, hol van az orosz csoport. Válaszra sem méltat, csak fejével int csoportunk irányába, majd kollégájához fordul, és angolul kígyót-békát mond ránk. Észre szeretném téríteni, rá akarok förmedni, de nekem nem szabad, nincs jogom, mert elutazásom előtt kerek-perec a tudtomra adták: „Ha elégedetlenkedni fog, megszakítjuk utazását és hazaküldjük.” Mindenki szeret utazgatni, megismerni más népek, államok életét. De elutazás előtt olyan tortúrán kell átesni, hogy az ember százszor is meggondolja, s inkább nem is megy sehová. Néha három-ötnapos útról van csupán szó, de előtte az embert hónapokon át egyik hivatalból a másikba küldözgetik, s olyan képtelen kérdéseket tesznek fel, amelyeket külföldön soha senki sem fog feltenni, örvendetes az, hogy a szocialista országokba történő utazásokkal kapcsolatos formaságokat most már leegyszerűsítették. Ám ez csak az első lépés, amelyet újabbaknak kell követni. Egy külföldi turné során nagyon megrökönyödtünk. A koncert után ugyanis egy olyan helyiségbe vittek bénnün- ket vacsorázni, amelyben nemhogy asztal, de még szék sem jutott mindenkinek. Nem tudtuk türtőztetni magunkat és kifakadtunk: „Nem szégyellik magukat! Hiszen ő például a Szovjetunió kiváló művésze!” — mutattunk az egyik guggoló társunkra. És láss csodát! Villámgyorsan minden megváltozott, akárcsak a mesében. A turné utolsó két napján pedig szinte lesték óhajainkat, annyira igyekeztek a kedvünkben járni... Tudom, hogy országunkban most sok a gond. De szerintem az általam most felvetett probléma is a legfontosabbak közé tartozik. Jekatyerina Savrina, énekesnő Az Információtechnikai Vállalat Békés—Szolnok Megyei Leányvállalatánál MEGRENDELHETŐ, MEGVEHETŐ a CANON FC—5 típusú titkári fénymásológép. Megrendelés: írásban, vagy telexen. Irányár: 130 000,— Ft + ÁFA. Üzembe helyezés, szervizelés, garancia. Cím: Békéscsaba, Szerdaihelyi u. 2/A. Telex: 83-328. • KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság arany- koszorúval díszített Csillagrendjét adományozta Old- rich Mohelskynek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetsége követ-tanácsosának a magyar—csehszlovák baráti kapcsolatok fejlesztésében és elmélyítésében kifejtett több évtizedes aktív tevékenységéért nyugállományba vonulása alkalmából. A kitüntetést Horn Gyula külügy- minisztériumi államtitkár adta át. Az átadáson jelen volt Ondrej Durej, a Csehszlovák Szocialista Köztár- * saság budapesti nagykövete. #ÜJ CSÁSZÁRI KORSZAK Akihito japán trónörökös hivatalosan átvette mindazokat az államügyeket, amelyek eddig atyját, Hiro- hito császárt illették meg. A világon a leghosszabb ideje — 63 éve — uralkodó Hirohito megrendült egészségi állapotára és előrehaladott korára való tekintettel a szigetország kormánya a leendő új császári korszak hivatalos elnevezésének kidolgozásába kezdett. A távol-keleti országban a hatodik század óta létezik a császárság intézménye. Mejdzsi császár, Hirohito nagyapja óta az uralkodók korszakát egy-egy fogalommal illetik. • CSEHSZLOVÁK DIPLOMATÁK KIUTASÍTÁSA A brit kormány csütörtökön bejelentette, hogy kiutasította Londonból a Csehszlovák Szocialista Köztársaság három diplomatáját. A brit külügyminisztérium szóvivője szerint azért kell két héten belül elhagyniuk az országot, mert „státuszukkal összeegyeztethetetlen tevékenységet folytattak”. A döntéssel egyidejűleg közölték Jan Fidler csehszlovák nagykövettel, hogy a brit kormány „továbbra is fontosságot tulajdonít a Csehszlovákiával való kapcsolatai további bővítésének”. • JEREVÁN: NEMZETISÉGI KÉRDÉS Jerevánban csütörtök délelőtt újabb tömeggyűlést tartottak a Sztyepanakertben bevezetett rendkívüli állapot és kijárási tilalom kapcsán. A nem hivatalos forrás becslése szerint a délelőtti megmozduláson többen vettek részt, mint a februári hasonló gyűléseken, ami legalább 350 ezer ember részvételét valószínűsíti. • MEGHALT SZÉKELY TIBOR Szabadkán, 76 éves korában,- rövid betegség után meghalt Székely Tibor világhírű utazó, eszperantó nyelvész és író, aki hosszú éveken át betöltötte az Eszperantó Világszövetség, a Nemzetközi Földrajzi Társaság és az Eszperantó írók Világszövetségének elnöki tisztét. Számos tudományos akadémia és társaság, köztük a brit Királyi Földrajzi Társaság, a guatemalai Történelmi és Földrajzi Intézet, tiszteletbeli tagjává választotta. Az Alföldi Tüzép Vállalat tüzelőanyag-ajánlata a lakosság részére: valamennyi Tüzép-telepünkön többféle hazai brikettel várjuk a kedves vásárlókat. Ajánljuk még a jó minőségű hasáb- és fűrészelt tűzifát. Keressék telepeinken a legújabb, korszerű, szilárd tüzelőanyagot, a biobrikettet. Vásárolion kényelmesen, Időben gazdag választékunkbél! ' Az Alföldi Tüzép Vállalat ajánlata az építtetőknek: A Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából szeptember 23-tól, amíg a készlet tart. Egyes nyílászáró szerkezetek 30% árengedménnyel, különféle padlóburkoló lapok 15—30% árengedménnyel. Valamennyi cserépkályhacsempe 30% árengedménnyel. Helvécia betontermékek 15% árengedménnyel vásárolható a kecskeméti és szegedi Fészek Áruházban, a Bács, Békés és Csongrád megyei telepeken, valamint a Budapest (X., ökrös u. 15.) építőanyag-lerakatban. Az Alföldi Tüzép Vállalat várja vásárlóit. vXíLAur
