Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-23 / 228. szám

1988. szeptember 23., péntek Szűrös Mátyás romániai látogatása NÉPÚJSÁG iványi Pál megbeszélései Münchenben Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására szeptember ’ 20 —22-én látogatást tett Ro­mániában. Kíséretében volt Szokat Imre, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. Szűrös Mátyás megbeszé­lést folytatott a kétoldalú kapcsolatok legfontosabb kérdéseiről Ion Stoiannal, az RKP KB Politikai Végrehaj­tó Bizottságának póttagjával, a Központi Bizottság titká­rával. A magyar küldöttsé­get fogadta Nicolae Ceauses- cu, a Román Kommunista Párt főtitkára. Mindkét fél hangsúlyozta a magyar- román együttműködés sok­oldalú fejlesztésének, a konkrét együttműködési programok gyors egyezteté­sének és a végrehajtás mi­előbbi megkezdésének fon­tosságát. Az MSZMP KB titkára ro­mániai tartózkodása alatt látogatást tett Kovászna megyében. Sepsiszentgyör- gyön meglátogatott néhány ipari létesítményt, a volt székely Mikó-kollégiumot, a sepsiszentgyörgyi színházat, és tájékoztatót hallgatott meg a magyar nemzetiség gazdasági és művelődési éle­téről. Nagyborosnyón a he­lyi tsz-társulóst tekintette meg. Iványi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Fővárosi Tanács elnöke háromnapos látogatást tett Münchenben. A magyar ven­dég Georg Kronawitter fő­polgármester meghívásának tett eleget. Ebből az alkalomból fo­gadta őt Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a nyugatnémet kormánykoalí­ció egyik vezető pártjának, a Keresztényszociális Unió­nak (CSU) az elnöke. Iványi Pál müncheni tar­tózkodása alatt megbeszélést folytatott a bajor metropolis vezetőivel a városi kérdések széles köréről, így a számí­tástechnikának a közigazga­tásban való alkalmazásáról, költségvetési, finanszírozási problémákról. Magyar részről hasonló­képpen érdeklődtek az ide­genforgalom szervezete és a közlekedés komputerizált irányítása felől. A Budapest—München megbeszélések napirendjén, a látogatás programjában ki­emelt' hangsúlyt kapott a műemlékvédelem, valamint ezzel összefüggésben az úgy­nevezett revitalizálás. Ez ré­gi házak oly módon való megtartása, hogy új funkció­val töltik meg az épületeket. Iványi Pál, aki ellátoga­tott a müncheni vásárváros­ba is, a csütörtök reggeli órákban Münchenből a svájci Baselba utazott. Ott — dr. Helmut Zilk bécsi polgármesterrel együtt — át­vette a Jövőkutatási Intézet Prognost ’88 nevű díját. E díjban az intézet a két fő­városi vezetőt a Budapest— Bécs székhelyű, 1995-ös, ter­vezett világkiállítás ötletéért részesítette. KOMCOMOJlhCKaa a npaBjja cikke nyomán Szégyenlösdi Manapság egyre többet beszélünk állampolgári, nemzeti vagy egyszerűen emberi 'méltóságunkról... Miért fordulhat elő például az, hogy mi, szovjet emberek külföldön gyakran kényelmetlenül, sőt megalázottnak érezzük magunkat? ... Megragadta a karomat, és vasalót követelt tőlem. „Excuse me please” — válaszoltam, s kissé eltoltam ma­gamtól. — Akkor biztosan van pezsgőd —' makacskodott. És ez így volt csaknem minden üzletben. Sokáig nem tudtam megérteni, hogy az indiai szatócsok miből éreztek rá arra, hogy orosz vagyok, és hol tanulták meg ezeket az orosz szavakat? A történet Bombay Kalabu utcájában ját­szódott le. A bevásárló utcában, amelybe hosszú és ered­ményes munka után végre eljutottunk. Bombay-i progra­munk zsúfolt volt, minden percünk be volt táblázva. Néha három-négy órát aludtunk csupán. Majd újabb városok vár­tak ránk, szabad idő nélkül. Ezért most is csak egy óránk maradt a városnézésre, bevásárlásra. Tébolyultakhoz hasonlóan rohantunk, időnk sem volt ar­ra, hogy meggondoljuk, mit vegyünk, mi a jobb, az olcsóbb. Ráadásul lépten-nyomon megállítottak, és mindig ugyanazt kérdezték: „Mutasd, mid van eladni.” Több üzletben a földön, székeken hevertek a szovjet va­salók, kávédarálók, fényképezőgépek, sőt hajsütővasak. A pezsgő is ládaszámra. (Az indiaiak számára ez az ital ma­ga a fényűzés.) Honnan került ide mindez? A válasz egy­szerű: azon a napon Bombayben találkozott a Szovjetunió indiai fesztiválján részt vevő művészeink két nagy csoport­ja. összesen több mint 500 ember. Még Moszkvában, elutazásunk előtt lelkünkre kötötték, hogy egy üveg pezsgőnél többet ne vigyünk magunkkal. Mi­ért? Bár én magam nem iszom, de orosz ember vagyok, és szeretném megkínálni barátaimat, külföldi kollégáimat, akikkel az út során ismerkedek meg. Öt nővérem és egy fivérem van. Ezenkívül gyermekeim. Igaz, nem kértek Indiából semmit, de hát nem lehet ben­nünket átgyúrni, feltétlenül hoz az ember egyet s mást. Én személyesen igazi örömet érzek, amikor mindenkinek sike­rül valamilyen szép emléktárgyat hoznom. Ám a költőpénz csak Pepsi Colára futja. Mit lehet hát tenni. Eladjuk és elcsereberéljük azt, amink van. Ezért állt elém az üzletben az eladó vasalót és pezsgőt követelve. Szégyellem magam azért, hogy ilyeneknek látnak ben­nünket, szovjet embereket. Szégyellem magam, turistáim és előadóművészek, a fesztivál küldöttségének tagjai miatt. Szégyellem magam országom miatt, amely Puskint, Tolsz­tojt, Csajkovszkijt és Glinkát, Saljapint és Gagarint adta a világnak. Bejártam az egész világot, és tudom, hogy csak mi, szov­jet emberek kerülüpk ilyen megalázó helyzetbe saját ren- deleteink és szabályaink miatt. De miért? Miért nem utazhatunk annyi költőpénzzel kül­földre, hogy ne kelljen ott pironkodnunk? Nemzeti fizető- eszközünk miért nem képviseli külföldön semmilyen érté­ket? És a külföldiek miért vihetnek magukkal más ország­ba annyi pénzt, amennyire szükségük van? Természetesen, a vám- és pénzügyőrségnek megvannak a maga szabályai. Viszont költőpénzként mindenképpen reá­lis összeget kellene beváltani. Reálisat és nem nevetségeset. Azt mondják, hogy a mi rubelünknek nincs tekintélye a vi­lágban. De még rosszabb lesz, ha rendszerünknek, a szov­jet embernek nem lesz tekintélye. Meggyőződésem, hogy a turizmusra és a kiküldetésekre fordított valutakiadások az ország külkereskedelmi forgalmának csupán elenyésző há­nyadát jelentik. S ha mégis ezen a téren visszük túlzásba a takarékosságot, csak lejáratjuk magunkat a világközvé­lemény előtt. Amerikában állandóan valamit nyomkodtak a kezembe: hol kozmetikumokat, hol valamilyen ruházati cikket. Min­dent visszautasítottam, mondván, hogy nincss rá szükségem. A Békéscsaba lés Környéke Agráripari Egyesülés muronyi agrokémiai telepére FELVÉTELT HIRDET I TELEPVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Feltétel : legalább középiskolai végzettség és 5 éves vezetői gyakorlat. ­Felvételre keresünk továbbá: felsőfokú végzettségű számítástechnikai szakembert, laboránst, gépkocsivezetőt (E kát.). Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Tanácsköztársaság tátja 44. Sz. alatt. de egyre csak hajtogatták: „Önöknek kevés pénzt adnak, semmit sem fog tudni vásárolni. Mindenki tudja, hogy kül­földön kevés a pénzünk, csak mi nem akarjuk ezt észre­venni.* Amikor Jugoszláviában jártam, elmentem vendégségbe az elragadó Radmila Karaklaicshoz. Neki találtam ajándékot, fia számára azonban nem. Gyorsan elfutottam az egyik belgrádi üzletbe, hogy vegyek valamit a kisgyereknek is. Az elárusítónő minden szégyenkezés nélkül tört orosz nyelven kasmírkendőket kért tőlem. A közöttünk lezajlott párbeszédet most nem fogom ecsetelni. De tőle tudtam meg, hogy már elegük van az oroszokból. Mindegyik famatrjos- kákat, kanalakat és jelvényeket kínál, neki viszont kendőre és mindvizorra van szüksége ... Amikor pedig Radmila Moszkvába érkezett és megláto­gatott engem, megkérdeztem, miben válhatnék hasznára, és segíthetem-e pénzzel. Megdöbbenve nézett rám, és közölte, hogy ő annyit válthat be, amennyire csak Moszkvában szük­sége lehet. Hát úgy, senkinek sincs ezzel problémája, csak nekünk. Nem tudok adni egy márkát, egy rúpiát, egy dollárt a lif­tesfiúnak, a hordárnak, a szobalánynak, nem ihatok meg egy csésze kávét, arról már nem is szólva, hogy esetleg va­lakit vendégül lássak... A világ minden szállodájában — legyen az a drágábban, vagy kevésbé drágák közül való — a kiszolgáló személyzet mindent tud rólunk, sőt többet, mint gondolnánk. Olyanok vagyunk, mint a struccok, a homokba dugjuk fejünket, és azt hisszük, hogy semmit sem látnak és senki sem tud semmit. Miért vagyunk mi külföldön ennyire alázatosak? Félünk, hogy valakit megsértünk. Félünk azt mondani, hogy nem. Több tucat példát is említhetnék megaláztatásunkra. An­nak ellenére, hogy koncertjeinkkel mindig óriási sikert ara­tunk. A nézők meghallgatják előadásainkat és hazamennek, nekünk viszont napokon át más emberekkel van dolgunk, ők pedig egészen más véleményt terjesztenek rólunk. Tud­ják, hogy ki sem nyitjuk a szánkat, méltatlankodnunk nem szabad. ... Ebédelni megyünk az étterembe. Egy sötét sarokban ültetnek le. A kerthelyiség legjobb helyeit amerikaiak, an­golok, japánok foglalják el. A főpincér keresztülnéz rajtunk, mintha ott sem lennénk, s egyre csak az említett vendégek előtt hajbókol. Kissé elkésem, s kérdem tőle, hol van az orosz csoport. Válaszra sem méltat, csak fejével int csoportunk irányá­ba, majd kollégájához fordul, és angolul kígyót-békát mond ránk. Észre szeretném téríteni, rá akarok förmedni, de nekem nem szabad, nincs jogom, mert elutazásom előtt kerek-pe­rec a tudtomra adták: „Ha elégedetlenkedni fog, megsza­kítjuk utazását és hazaküldjük.” Mindenki szeret utazgatni, megismerni más népek, álla­mok életét. De elutazás előtt olyan tortúrán kell átesni, hogy az ember százszor is meggondolja, s inkább nem is megy sehová. Néha három-ötnapos útról van csupán szó, de előtte az embert hónapokon át egyik hivatalból a má­sikba küldözgetik, s olyan képtelen kérdéseket tesznek fel, amelyeket külföldön soha senki sem fog feltenni, örven­detes az, hogy a szocialista országokba történő utazásokkal kapcsolatos formaságokat most már leegyszerűsítették. Ám ez csak az első lépés, amelyet újabbaknak kell követni. Egy külföldi turné során nagyon megrökönyödtünk. A koncert után ugyanis egy olyan helyiségbe vittek bénnün- ket vacsorázni, amelyben nemhogy asztal, de még szék sem jutott mindenkinek. Nem tudtuk türtőztetni magunkat és kifakadtunk: „Nem szégyellik magukat! Hiszen ő például a Szovjetunió kiváló művésze!” — mutattunk az egyik gug­goló társunkra. És láss csodát! Villámgyorsan minden megváltozott, akár­csak a mesében. A turné utolsó két napján pedig szinte les­ték óhajainkat, annyira igyekeztek a kedvünkben járni... Tudom, hogy országunkban most sok a gond. De szerin­tem az általam most felvetett probléma is a legfontosab­bak közé tartozik. Jekatyerina Savrina, énekesnő Az Információtechnikai Vállalat Békés—Szolnok Megyei Leányvállalatánál MEGRENDELHETŐ, MEGVEHETŐ a CANON FC—5 típusú titkári fénymásológép. Megrendelés: írásban, vagy telexen. Irányár: 130 000,— Ft + ÁFA. Üzembe helyezés, szervizelés, garancia. Cím: Békéscsaba, Szerdaihelyi u. 2/A. Telex: 83-328. • KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács a Ma­gyar Népköztársaság arany- koszorúval díszített Csillag­rendjét adományozta Old- rich Mohelskynek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövet­sége követ-tanácsosának a magyar—csehszlovák baráti kapcsolatok fejlesztésében és elmélyítésében kifejtett több évtizedes aktív tevékenysé­géért nyugállományba vo­nulása alkalmából. A kitün­tetést Horn Gyula külügy- minisztériumi államtitkár adta át. Az átadáson jelen volt Ondrej Durej, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár- * saság budapesti nagykövete. #ÜJ CSÁSZÁRI KORSZAK Akihito japán trónörökös hivatalosan átvette mind­azokat az államügyeket, amelyek eddig atyját, Hiro- hito császárt illették meg. A világon a leghosszabb ideje — 63 éve — uralkodó Hirohito megrendült egész­ségi állapotára és előrehala­dott korára való tekintettel a szigetország kormánya a leendő új császári korszak hivatalos elnevezésének ki­dolgozásába kezdett. A tá­vol-keleti országban a hato­dik század óta létezik a csá­szárság intézménye. Mejdzsi császár, Hirohito nagyapja óta az uralkodók korszakát egy-egy fogalommal illetik. • CSEHSZLOVÁK DIPLOMATÁK KIUTASÍTÁSA A brit kormány csütörtö­kön bejelentette, hogy ki­utasította Londonból a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság három diplomatá­ját. A brit külügyminiszté­rium szóvivője szerint azért kell két héten belül elhagy­niuk az országot, mert „stá­tuszukkal összeegyeztethe­tetlen tevékenységet folytat­tak”. A döntéssel egyidejűleg közölték Jan Fidler cseh­szlovák nagykövettel, hogy a brit kormány „továbbra is fontosságot tulajdonít a Csehszlovákiával való kap­csolatai további bővítésé­nek”. • JEREVÁN: NEMZETISÉGI KÉRDÉS Jerevánban csütörtök dél­előtt újabb tömeggyűlést tartottak a Sztyepanakertben bevezetett rendkívüli álla­pot és kijárási tilalom kap­csán. A nem hivatalos for­rás becslése szerint a dél­előtti megmozduláson töb­ben vettek részt, mint a februári hasonló gyűlése­ken, ami legalább 350 ezer ember részvételét valószí­nűsíti. • MEGHALT SZÉKELY TIBOR Szabadkán, 76 éves korá­ban,- rövid betegség után meghalt Székely Tibor vi­lághírű utazó, eszperantó nyelvész és író, aki hosszú éveken át betöltötte az Esz­perantó Világszövetség, a Nemzetközi Földrajzi Társa­ság és az Eszperantó írók Világszövetségének elnöki tisztét. Számos tudományos aka­démia és társaság, köztük a brit Királyi Földrajzi Tár­saság, a guatemalai Törté­nelmi és Földrajzi Intézet, tiszteletbeli tagjává válasz­totta. Az Alföldi Tüzép Vállalat tüzelőanyag-ajánlata a lakosság részére: valamennyi Tüzép-telepünkön többféle hazai brikettel várjuk a kedves vásárlókat. Ajánljuk még a jó minőségű hasáb- és fűrészelt tűzifát. Keressék telepeinken a legújabb, korszerű, szilárd tüzelőanyagot, a biobrikettet. Vásárolion kényelmesen, Időben gazdag választékunkbél! ' Az Alföldi Tüzép Vállalat ajánlata az építtetőknek: A Budapesti Nemzetközi Vásár alkalmából szeptember 23-tól, amíg a készlet tart. Egyes nyílászáró szerkezetek 30% árengedménnyel, különféle padlóburkoló lapok 15—30% árengedménnyel. Valamennyi cserépkályhacsempe 30% árengedménnyel. Helvécia betontermékek 15% árengedménnyel vásárolható a kecskeméti és szegedi Fészek Áruházban, a Bács, Békés és Csongrád megyei telepeken, valamint a Budapest (X., ökrös u. 15.) építőanyag-lerakatban. Az Alföldi Tüzép Vállalat várja vásárlóit. vXíLAur

Next

/
Oldalképek
Tartalom