Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TflNACS LAPJA 1988. SZEPTEMBER 14., SZERDA Ara: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 220. SZÁM Sikeres volt a közgazdász-vándorgyűlés Befejeződött a tanácskozás Gyulán Tegnap délelőtt folytatta, majd délután befejezte munkáját a XXVI. közgazdász- vándorgyűlés Gyulán. A vita hasznos volt, előremutató, s ahogy a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára, Keme­nce Ernő. kifejtette, érzékeltette, sokra képes ez a „csapat”. Ígérte, hogy a kor­mány hasznosítani fogja munkája során az itt felvetett gondolatokat. A vándor- gyűlés második napján lezárultak a négy szekcióban, négy téma köré csoportosuló viták, a szekcióelnökök plenáris ülésen számoltak be a végzett munkáról, amit valamennyien és a főtitkár is, sikeresnek minősített. A társaság elnöke, Csikós- Nagy Béla mondott záróbeszédet az Erkel Ferenc Művelődési Központ nagytermé­ben, mely — a közgazdászok kitartását tükrözve — zsúfolásig megtelt, akárcsak a megnyitón. Csikós-Nagy Béla szenve­délyes hangú és nagy tetszést aratott elő­adását szombati számunkban közöljük, most a szekcióvitákról közlünk összefog­lalót. Kötetlen vita Ügy tűnik, az I. szekció szőkébb témája változatla­nul ébren tartotta az érdek­lődést, hiszen több mint 150 szakember kísérte figyelem­mel a második nap munká­ját. Az egyetlen fő előadás­ban — A kibontakozás me­zőgazdasági lehetősége — Megyeri Zsolt (Békéscsabai ÁG) azzal indította mon­dandóját, hogy az agrár- közgazdászok nagyobb teret kérnek a vándorgyűlések munkájában. (A kérést a záróülés méltányolta.) El­térően a megelőző nap elő­adásaitól alapvetően a köz- gazdasági szabályozás je­lenlegi formáit ostorozta. Szenvedélyesen szólt a sze­mélyi jövedelemadó telje­sítményt visszafogó hatásá­ról, amiben különös jelentő­séggel bír a vezetők bruttó módon mért jövedelmének közvéleményt irritáló hatá­sa. Ez különösen akkor sar- kallatos kérdés, amikor ta­gadhatatlan tény a vezetői munka felértékelődése. Köl­tői kérdésként tette -fel, hogy vajon hova tűnik el a jelentősen felemelt társa­dalombiztosítási járulékból befolyt összeg. A bankok hitelpolitikáját minősítve szűrte le azt a következtetést, hogy a ban­kok nyereségét (ami nem ki­esd) gyakorlatilag a válla­latok termelik meg, s ez mindenképpen igazságta­lan. Ugyancsak a banki gya­korlatot kritizálva húzta alá, hogy a bank egyenran­gú gazdasági partner, és ne hatóság legyen. Az állami támogatás megszüntetési tendenciáját minősítve hang­súlyozta, az élelmiszerek, mint áruik megkülönbözte­tett szerepét. Végül úgy summázta mon­danivalóját, hogy a jelenle­gi helyzetben a mezőgazda- sági vállalatvezetők első­sorban saját vállalatukért, és az ott dolgozók sorsáért aggódnak, kevesebb részt vállalva a nagy népgazdasá­gi problémák megoldási gondjaiból. Penyigei Krisztina (MTA Ipari és Vállalatgazdasági Kutatóintézet) a kisvállala­tokról szólt, előrebocsátva, hogy megújulásuk szerves része kell legyen a gazdasá­gi stabilizációnak. Ebben a folyamatban sajátosságuk, hogy rugalmasak, munka­helyteremtő szerepük nem lebecsülendő. Azt is látni kell viszont, hogy' sebezhe­tőbbek, rövidebb távon gon­dolkodnak, alig van kapcso­latuk a nagyiparral, s lehe­tőségük az exportra. Ezek figyelembevétele helyzetük megítélése során elengedhe­tetlen. Szirtes Lászlóné (KO- PINT) a vállalati viselkedés általuk felmért formáiról számolt be a textil-,« gép­és a vegyipar néhány repre­zentáns vállalatánál tapasz­taltak alapján. A felmérés sokszínűségéről tanúskodik (leányvállalati rendszer, részvénytársaság koncent­ráció szerkezetváltással, profilbővítés, profilszűkítés stb.). megfigyelhetők hom­lokegyenest eltérő törekvé­sek is. Ami viszont általános, hogy van stratégia és álta­lánosan komplex közelítés­ben, előtérbe került a piac, a piaci .információk, hangsú­lyozott a versenyképesség, a „több lábon állás”, a szer­vezeti korszerűsítés. Varga Béla (PM) a „má­sik oldalról” tett néhány ész­revételt a vállalatok jelen­legi gazdasági gyakorlatá­ról. Ezek közül a legfonto­sabbak; alig van kapcsolata vállalati tervek és a tényle­ges működés között, a vál­lalatok egy része túlszerve­zett, nehézkes az informá­ciós-irányítási mechaniz­mus, túl erős a fejlesztésben, beruházásban való gondol­kodás, keveredik a vállalati és népgazdasági érdek, alig gondolkodnak a vállalatok a tartalékolásról. A szekcióülés ezek után spontán hozzászólásokkal folytatódott, amelyek alá­húzták a jelenlegi válság komolyságát, erősítették a mezőgazdasággal való ki­emelt foglalkozás szüksé­gességét, és jó néhány kér­désben „visszaadták a lab­dát” a kormányzati irányí­tásnak. A szekciómunkát Hideg András (Dél-alföldi Téglá- és Cserépipari Vállalat), igen fiatal kollégánk hozzászólá­sa zárta, amelyben több fi­gyelemre méltó megállapí­tás után a pesszimista és optimista reformpolitika al­ternatívájából az optimista mellett tette le a voksot, kí­vánva ennek megvalósulá­sát minden résztvevőnek. A saekcióvítát Csáki Csa­ba, a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetem rektora foglalta össze, hang­súlyozva, hogy az itt elhang­zott hat előadásban és 12 hozzászólásban az érem minden old ala bemutatásra került. Mint kiderült, a vál­lalatoknak elegük van a restrikcióból, a nem követ­kezetes szabályozásból. A továbblépés feltételeit ele­mezve a tulajdonviszonyok problémáin túl említette az emberi tényező, a mened­zseri szemlélet, oktatás stb. fontosságát. Ez utóbbival kapcsolatban egyébként Csá­ki Qsaba elmondta, náluk az egyetemen az oktatás re­formja nem frazeológia, ha­nem egy hete már gyakor­lat. A képzés új formáját teremtették meg, ami job­ban megfelel a gyakorlati igényeknek. (Folytatás a 2. oldalon) Piac is demokrácia Az első szekció résztvevői Menekülés — előre(?) cím­mel hallgathatták meg Mohai Györgynek, az Országos Tervhivatal Tervgazdálkodási Intézete szakemberének előadását. Mohai György felszólalásában összehasonlí­totta a nyugati és a magyar vállalatok stratégiai-alko­tási módszereit, s arra a következtetésre Jutott, mi­szerint, amennyivel gyengébb a piacunk, annyival rosz- szabb vállalataink stratégiaalkotása is. — ön szerint melyek a mai magyar gazdaság leg­égetőbb problémái? — A felsorolással nem kívánok sorrendet felállítani. Elsőként említhetem az eladósodottságot, másodszor, hogy technikai színvonalunk egyre inkább elmarad a fejlett piacgazdaságokétól. Harmadsorban pedig, a piac hiánya, illetve fejletlensége a gazdaság egyik legna­gyobb gondja. Hozzáteszem azt is, hogy ami a piac a gazdaságban, az a demokrácia a társadalomban. Azt már tudjuk, hogy piacot fejleszteni a demokratikus intéz­ményrendszer fejlesztése nélkül nem lehet. S e téren talán már van valami biztató mozgás ... A delegáció nagy érdeklődéssel tanulmányozta Békéscsabán az Univerzál Aruház munkáját és forgalmát Fotó: Béla Ottó Kereskedelmi, gazdasági szakemberek Penzából A szovjetunióbeli testvér- városból, Penzából kereske­delmi, gazdasági delegáció érkezett hétfőn este me­gyénkbe. Tegnap, kedden délelőtt a- megyei tanács épületében Murányi Miklós tanácselnök-helyettes fo­gadta a háromtagú delegá­ciót. Vezetőjük, Alekszandr Jevgenyijevics Serbakov, a Penza Megyei Tanács első elnökhelyettese társaságában érkezett Galina Ivanovna Kogyenkova, egy nagy áru­ház igazgatónője, valamint a penzai kerékpárgyár vezér- igazgatója, Alekszandr Alek- szejevics Rogyionov. A fogadáson a vendégek áttekintést kaptak megyénk politikai, gazdasági, társa­dalmi életéről. Ezt követően megtekintették Békéscsaba A Romániai Szakszerveze­tek Általános . Szövetsége Arad Megyei Tanácsának meghívására a Szakszerve­zetek Békés Megyei Taná­csától szeptember 14. és 16. között delegáció látogat Ro­mániába. Gácsi Péter SZMT-tifkár vezetésével a háromtagú küldöttség a északi raktárbázisait, felke­resték az Enoi ipari szövet­kezetét, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetét, majd a délutáni órákban Békéscsabán az Univerzál Áruházát, a Skála Diívatsar- kot, valamint az Éléskor 100-as ABC Áruházát. Ma a testvérvárosi delegációt fo­gadja Kiss Sándor, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, majd újabb ke­reskedelmi egységeket ke­resnek fel és sor kerül egy szakmai megbeszélésre is. Holnap az orosházi áfész ve­zetőivel találkoznak, felke­resik a Mezőhegyesi Mező­gazdasági Kombinátot és ta­lálkoznak a település keres­kedelmi egységeinek vezetői­vel és dolgozóival is. szakszervezeti munka gya­korlatának megismerésére, az együttműködés tovább­fejlesztésére utazik a szom­szédos országba. A delegáció tagjai: Szabó Sándor, az ÉDOSZ megyei titkára és Pribojszki And­rásáé, az Unicon Vállalat szb-titkára. „Megsült a kukorica” Nem lesz fizetési gond a megyében A rendkívül aszályos nyár miatt még mindig bizonyta­lan a kukorica terméskilá­tása. Az ország egyes déli .vidékein, így nálunk, a me­gyében is már megkezdték a kukorica betakarítását, ám ez csak amolyan kényszerű megoldás, ugyanis a termés sokfelé „megsült” és így már semmi remény nincs arra, hogy normálisan, ér­jen be. A Gaboná Tröszt szakemberei arra számítot­tak, hogy az idei éyben több minit kétmillió tonnát vehet­nek majd át a termelőktől. Ám az előrejelzések szerint kevesebbel is be fcpll, hogy érjék. Mindenesetre a Ga­bona Tröszt valamennyi ku­koricáért .5 százalékos fel­árait fizet a jelenlegi árren­delet éttelmében. Technikai­lag is felkészültek a termés fogadására. Igyekeznek ked­vező anyagi félte teleket is biztosítani mezőgazdasági partnereiknek a felvásárlás­hoz szükséges anyagiak meg­teremtésében. Természete­sen a termelők szívesen ven­nék, ha árujukért készpénzt kapnának. Ezért a felvásár­lók megpróbálnak újabb bankhitelekhez jutni, a le­hetőségek azonban korláto­zottak, ezért a kukoricáért részben váltóval fizetnek majd legtöbb helyen, ugyan­úgy, mint a kalászos gabona eseteben. És vajon, hogyan fizetnek a megyében? Erről érdeklődtünk a Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállölát igazgatójától, Bor­dás Mihálytól: — Ami a terméskilátáso­kat illeti, nálunk sem ked­vezőbb a helyzet az orszá­gos átlagnál. Az előzetes fel­mérések szerint mi is lé­nyegesen kevesebb termést vehettünk át, mint ameny- nyit eredetileg terveztünk. Ami' a fizetést illeti, szeren­csére nálunk a kalászosok­nál sem volt nagyobb gond, minden fizetési kötelezett­ségnek eleget tudtunk ten­ni. Bízunk abban, hogy ez a kukoricánál is így lesz. B. O. Szakszervezeti delegáció utazik Aradra

Next

/
Oldalképek
Tartalom