Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-14 / 220. szám
1988. szeptember 14., szerda NÉPÚJSÁG A kereskedelmi miniszterhelyettesi, Gombocz Zoltán a külpiaci együttműködés lehetőségeit ecsetelte. Véleménye szerint a külpiaci siker és sikertelenség már a termelés fázisában eldől, azaz a külgazdasági szférában megnyilvánuló problémáink a belső gondok visz- szatükröződései. A világkereskedelemben Magyarország részvétele igen kicsi és egyre kisebb. A mezőgazda- sági termékek részesedése a világkereskedelemből fokozatosan csökken, ugyanakkor a hazai exportban a mezőgazdasági termékek dominálnak. S miközben bővül a világkereskedelem, nekünk sajnos nemigen vannak a piaci kritériumnak megfelelő termékeink. Hangsúlyozta, hogy a stabilizációhoz elengedhetetlenül szükséges a szocialista orBefejeződött a tanácskozás Gyulán egy deregulációs bizottságot létrehoznia. (A derelugáció gyakorlati eredményét három szóval fémjelezte: taxi, fagylalt, kenyér.) A külgazdasági feltételek elemzése során szóba került, hogy a nyugati gazdasági integráció, az EGK Is meg- újulóban van, 1992 után nem lesz azonos azzal, ami ma. Nyugat-Európában formálódóban van egy ipari szabadkereskedelmi és innovációs közeg. A Közös Piaccal való magyar megállapodást egyébként történelmi és átütő erejűnek minősítette az előadó. A konfrontáció időszaka után megkezdődhet a kooperáció időszaka, ami felzárkózásra adhat esélyt. Ez utóbbi gondolatot frappáns hasonlatba tömörítette egy hozzászóló, aki úgy fogalmazott: még megy vonat, de már nem áll meg ezen az állomáson, ahol vagyunk, fel kell rá ugrani, s az ugrás kockázatát vállalni kell. Tulajdon — szabadság — felelősség „Nézzük, mit ír az újság! II vonat nem áll meg... Változó érdeklődés kísérte a Il-es szekció munkáját a városi tanács nagytermében. A hallgatók száma 70 és 200 között ingadozott. A gondolatok a fő téma, a magyar gazdaság világpiaci bekapcsolódásának külső és belső feltételei köré csoportosultak. Az egyik hozzászóló a negyven évig Dániában élő Pelsőczi Szabó Miklós (Világgazdasági Kutató Intézet) úgy találta, hogy nincs lényeges differencia a kapitalista és szocialista társadalom gazdasági lehetőségei között. Véleménye szerint a jövő gazdaság-filozófiai alapelve, hogy a társadalmi felelősségtudat éppúgy érvényre jut, mint a szabad vállalkozás gondolata. Alapvetőnek tekinti az ár-, világpaci ár és a kemény valuta (forint) megteremtését, ami a világ- gazdaságba való beilleszkedés egyik előfeltétele. Sümegh Nándorné (Somogyi Kereskedelmi Vállalat) a kiskereskedők mindennapi gondjaiból kiindulva elemezte a piaci lehetőségeket. Pillanatnyilag rendeleti káosz akadályozza az igazi piac kialakulásának lehetőségeit. A versenyfeltételek megteremtésének alapvető feltétele a tőkeínség megszüntetése, ami a kiskereskedelmet sújtja. Elítélte, hogy úgymond, közgazdasági kategóriává emeltük a személyi kapcsolatok létét, vagy nem létét. Mondandóját egy sporthasonlattal zárta, miszerint a versenyhez kell pálya (piac), kondíció (tőke), jó felszerelés (technikai háttér), legjobb, ha nincs versenybíró, de ha már van, az legyen tisztességes, s ami még fontos: a szurkoló közönség. szágokkal való kapcsolat.de nem az eddigi merev keretek között. A szekció munkáját Balázs Péter, a Kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője foglalta össze. Az ország piaci stratégiájának Hozzászólásokkal, kérdésekre adott válaszokkal folytatta munkáját tegnap a III. szekció, melyet az előző napihoz hasonló nagy érdeklődés kísért. Elsőként Kónya Lajos, ÁBMH-elnökhelyettes kérdésekre válaszolva fejtette ki a bérpolitika hosszú távú céljait és elveit, ami a majdani bérreform alapját képezheti. Legfontosabbnak a vagyon- érdekeltség, a tulajdonosi reform és a piac megteremtését tartja. Kiemelte a keresetszabályozás, mint állami pótcselekvés megszüntetésének szükségességét, s a természetes gazdasági eszközök előtérbe helyezését. Tehát, hogy legyen gazdája a vállalatnak, a tőkének, s ezek azon munkálkodjanak, hogy a vagyon gyarapodjon. Ma szerinte még a vállalatok vezetői sem tulajdonosi szemléletűEgy kíváncsi közgazdász Beck György (aki csupán névrokona Beck Tamásnak, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének), az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium miniszterhelyettesének, Petrovai Lászlónak a titkára, s félhivatalosan vesz részt a vándorgyűlésen. Mint mondja, kiváncsi volt, hogy szakmai környezetben hogyan értékelik az elmúlt egy évet, illetve, hogyan vélekednek a magyar gazdaság előtt álló feladatokról. — S mit állapított meg a vándorgyűlés előadás-sorozata után? — Számomra úgy tűnt, hogy mindenki a pozíciójának megfelelően beszélt a magyar gazdaság helyzetéről, gondjairól. A hétfő délelőtti három előadás közül legjobban Román Zoltán beszámolója tetszett, mert a valósághoz leginkább hű képet adva próbált következtetéseket levonni. Kíváncsi voltam arra is, hogy vajon az én magánvéleményem megegyezik-e az itt felszólaló szakemberekével. A szekcióülésen hallottak után meggyőződhettem arról, hogy véleményem találkozik néhány előadóéval. Eszerint alapvetően nem a felső vezetésben kell változtatást végrehajtani, hanem a gazdaság minden szintjén olyan vezetőkre lenne szükség, akik az új helyzethez tudnak, és akarnak is alkalmazkodni alapjaként három elemet, az importversenyt, a deregulációt és a vállalkozás erősítését jelölte meg. A vitában felvetődött az is, nem kel- lene-e az országgyűlésnek ek, mivel objektív érdekeik mély zónáiban mind csak alkalmazottak. Ezen kell változtatni, s ez a pazarlás megszüntetését, a tőkehozadék maximálását jelentheti. A jövő évi szabályozáshoz kapcsolódva ismét hangsúlyozta, hogy ez átmeneti jellegű. Véleménye szerint a ibértömeg-inövekedés után fizetendő 50 százalékos adó nem csökkenti a bérkiáramlást, mivel a számítások szerint a vállalatok emellett 25-30 százalékkal tudják növelni a béreket. A bértömegszabályozás felső határainak megállapításával kapcsolatosan szólt arról, hogy sok vita előzte meg ezt, s kifejtette, számolunk ennek kedvezőtlen, esetleg szétoszlató hatásával. A másik véglet a kivétel eltörlése, ami azonban a nyilvántartási kötelezettséggel a bürokráciát növelné. A személyi jövedelemadó mértékére vonatkozó észrevételekhez kapcsolódva fejtette ki véleményét, hogy a személyi jövedelemadó mértékét tovább növelni nem szabad. Az már így is teljesítmény-visszatartó hatású. Aláhúzta, hogy nem vitatja az SZJA progresszivitásának szükségességét, de a magyar SZJA-rendszer egyedülállóan progresszív. A következő hozzászóló Barta Imre (Budapest Bank . osztályigazgatója, Miskolc) kicsit, mint mondta, megkeseredve bocsátja közre gondolatait, amit három pontban foglalt össze. Ezek: a gazdaságpolitika a súlyos gazdasági helyzet miatt improvizációra kényszerül, ami a hosszú távú érdekeket keresztezi; időhiány veszélye fenyeget, de a modellváltás szükséges, s nem utolsó sorban nem tisztázódott még, hogy mit is akarnak. Részletesen szólt a pazarlásról, mely a tőkemegtérülés elvének hiányaiból adódott. A nyereségérdekeltség helyébe teendő vagyonérde- keltség helyett a tőkeérdekeltséget hangsúlyozta, ami nem egyenlő a számvitelileg kimutatott napi érdekeltséggel, annak csak bizonyos százaléka. A tulajdonosi szemlélet változásának szükségességét aláhúzva a valós vállalati tulajdon létrejöttét emelte ki. Árbevétel — garancia Dr. Vissi Ferenc, az Országos Anyag- és Arhivatal elnökhelyettese a hazai versenyszabályozás fejlesztésének időszerű kérdéseiről tartott vitaindító előadást. — Ma nincs a kormánynak ütőképes verseny- és piac- politikája, pedig a mai követelményeknek csak akkor tudunk megfelelni, és felzárkózni a világpiaci színvonalhoz, ha olyan valós versenyfeltételeket teremtünk a termelőüzemek számára, melyben az eladó csak a vevő pénzéből gazdagodhat meg. Vagyis, az eladó eladási kényszerbe, a vevő vásárlási kényszerbe kerül. Tehát a piac a mindenkori valós értékítéletet közvetíti a termelő vállalat felé — mondotta többek között, s ehhez a gondolathoz kapcsolódva tettünk fel kérdést, a szekcióülés szünetében; — A versenyfeltételek kidolgozásában az új áraknak, vagyis az árképzésnek nem kis szerepe van. Vajon a mezőgazdasági árak kialakításában milyen szempontok figyelembevétele elengedhetetlen? — Az árképzésnek alapelve kell legyen ipari, vagy mezőgazdasági terméknél egyaránt, hogy mindenkor az eladó és vevő reális kapcsolatának feleljen meg. Tehát, a tisztességes versenyben elérhető értékítéletet tükrözzön. Bár a világ minden fejlett államában a mezőgazda- sági árképzés nem a mindenkori importversenyre és piaci értékítéletre épül, hanem az úgynevezett, „árbevétel-garanciára”. Ez azt jelenti, hogy világpiaci termeléstől függetlenül kiegyenlített bevételhez kell juttatni a termelőket. Éppen azért, hogy irányítható legyen az önellátáson felüli termelés, vagyis, ha szükség van a termékre, termeljenek, ha nincs, akkor inkább maradjon a föld egy része parlagon. Az árcentrum a mezőgazdasági termékeknél nem szabad, hogy a világpiaci árakhoz igazodjon. Véleményem szerint mindenkor olyan jövedelemtartalmat kell adni a _ kialakított áraknak, melyek az ipari munkások életviteléhez hasonló életszínvonalat biztosítanak a mezőgazdasággal foglalkozóknak is. Az árcentrum képzésénél Magyarországon az agrárolló hatását is csökkenteni kell, vagyis, óhatatlanul figyelembe kell venni az irreálisan magas ipari árakat, hogy legalább az egyszerű újratermelés feltételei legyenek adottak. Ábrahám György, a Békés Megyei Élelmiszerkisker Vállalat igazgatója, a kereskedelmi vállalatok szemszögéből elemezte a tulajdon, a vagyon értékelésének mai helyzetét, az e területen mutatkozó anomáliákat kihangsúlyozva, hogy a tulajdon újraértékelése szükséges. Lovász László, a Tisza Bútoripari Vállalat vezér- igazgatója faipari mérnökként szólt a jelenlevő közgazdászokhoz, ami nagy tetszést aratott. Olyan valós, gyakorlati életből vett kérdésekre keresett választ, amelyek hiányosságokra, bürokratikus folyamatokra hívták fel a figyelmet. Egyetértve az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesével, az SZJA- rendszer * felülvizsgálatát szükségesnek tartja, mert a jelenlegi formájában nem a mai magyar viszonyokra van kitalálva. Illés Mária az előző nap elhangzott hozzászólásához fűzött észrevételekre reflektálva új fent kifejtette véleményét a munkanélküliségről, annak szükségességéről, és mértékéről, illetve a vállalatok belső dinamizálásának kérdéséről. A III. szekció munkája Szabó Kálmán rövid érteke- illőjével ért véget. Elöljáróban kifejtette, hogy a szekcióülésen folytatott vita igen aktív, gyümölcsöző volt. A szekció munkáját mindkét nap 150 főt meghaladó hallgatóság előtt folytatta, ahol négy előadás, négy felkért hozzászólás és 13 hozzászólás, válaszadás hangzott el. A szekció alapkérdései a tulajdonlás, a tulajdon problémája, -a stabilizáció, a hosszú távú vagyonérdekelt- ség megteremtésének lehetőségei voltak. Mint mondotta, a szekció mottója az 1848-as reformerek kibővített követelménye: a tulajdon—szabadság—felelősség megteremtésének szükségessége lehetne. A tulajdoni viták alapkérdése, s egyben a hosszú távú érdek hordozója is, hogy mi a hajtóerő a gazdaságban, ha a reálkeresetek csökkennek. Hogyan lehet stabilizáció ilyen feltételek mellett? Utalt az 1968-as reform eredményeire, illetve az igazgatási tulajdonlás miatti korlátokra. A vita eredményét összegezve tért ki arra, hogy a hosszú távú vagyonérdekelt- ség megteremtése kell hogy legyen a cél, a többszínű tulajdonrendszer megteremtésével. Ez utóbbival lehet az első gazdaság dinamizmusát megteremteni, de a tulajdon decentralizálását alkotmányosan is védeni kell. Hangsúlyozta, a vita azon álláspontját, hogy a monetáris tényezőknek legyen túlsúlya a jövőben a pénzügyi szabályozás háttérbe szorításával. A kisfiú... A humor mindig hasznos eleme az előadásoknak, felvillanyozza az érdeklődést, a lankadó figyelmet. A derűt keltő megjegyzések igazi mestere Pulai Miklós, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Két nagy sikert aratott hasonlata színesítette a monetáris szemlélettel foglalkozó szekcióvita ' összefoglalóját. A kétszintű bankrendszert másfél éves kisfiúhoz hasonlította, akinek már megvan mindene, ami egy felnőtt férfinak, de még nem minden szervét használja úgy ... A szanálás és felszámolás témakörében elhangzott véleményeket is szemléletesen összegezte: másként látja a helyzetet a sült malac, s másként a szilveszterező vendégsereg...
