Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
1988. szeptember 10., szombat KÖRÖSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Láttam a walesi herceget, Bartók mellett álltam a villamoson és Móricz Zsiga bácsi* kért tőlem bírósági híreket” Márai György gyulai otthonában Akkor született, amikor Nagy-véradón megalakult a Holnap Társaség, az Ady Endre körül csoportosuló írón közösség; akkor, amikor egy év alatt 49 365 hazánkfia vándorolt ki az Egyesült Államokba; akkor, amikor először jelent meg Pesten a Nyugat, az „irodaimii forradalom” folyóirata'. Hat évvel a világháború előtt. Ez az esztendő az 1908-as volit. Április 20-a után. jegyezték be Békésien az anya- könyvbe Márai György nevét. Akárhogyan is számoljuk, 80 év telt el azóta. Dr. Márai György nyugalmazott bíró, és soha nem nyugatlma- zoltot helytörténész, kutató, író, zenekri'tikus és (nem hivatásos) újságíró ma Gyulán, az Engels utca 10-ben lakik, az egykori Dobay- házban, ahol a hírneves nyomdász és laptulajdonos élső nyomdája volit. „Itt álltak a szedőszekrények meg a nyomdagép, ez a kert, az ablak alatt, a nyomda udvara vált. Negyven éve, amikor ideköltöztünk, a szomszéd öregek még emlékeztek rá" — meséli, elindulva egy kimerít- hetetlennek tűnő esemény- szállóm, vissza a múltba, hogy megérkezzünk a nemrég megjélent könyvhöz, melyben a gyulái önkéntes tűzoltókról és a mentőegyesületről ír. Történelem, .mondhatnánk erre is, hiszen az. Kávét iszunk, ez elmaradhatatlan, aztán arra hangoljuk magunkat, hogy időmül- Hiomlosok vagyunk, most aztán kibeszélhetjük magunkat mindenről1, ami csak eszünkbe jut. Mind arany az, és miimd löntémélem. Gyurka bácsi mesél és az együk csekélyke kitérőnél1 belebotlunk a szóba: „A mentőegyesület a tűzoltókból és az iparoscserkészekböl alakult." Leírom-meséliern, hogy láttam Szegeden A magyar cserkészet története című kiállítást a Fekete Házban, hogy ez külön téma lenne és nemcsak azért, mert évtizedek óta csak a csönd övezte, hogy aki nem akkor vol t fiatal', annak fogalma sincs, mii ez? Gyurka bácsi mosolyog: „Te, idefigyelj! Én ott voltam az 1929-es angliai, birkenheadi jamboreen (cserkész-vitógtalálikozón — S. E.) és latiam a walesi herceget!" Ez a jamboree ott kezdődött, hogy a Békésen szüle-, tett Márai Gyuri két év újkígyós! gyerekkor után. Gyulára került, és ott járt gimnáziumba, Híres, kemény iskola volt az a gyulái, szimfonikus (!) zenekara és énekkara a város zenei életének gerince az idő tájt. Károlyi Gábor tanár úr Má- rái György tanulót is megkérdezte : akarsz-e a zenekarban muzsikálni? Akart. „Holi Károly mindent tanító gyulai zeneiskolájában megtanultam klarinétozni, aztán a tárogatót is kitapasztaltam. Már egyetemista voltam, amikor a cserkészet révén bekerültem a Lóczy-zenekarba, a Lóczy- zenekar meg a világjambo- reera. Nyolcszázötven magyar cserkész táborozott 1929-ben Birkenheadben, oda jött ki a walesi herceg, hogy a mi zenekarunkat (is) meghallgassa. Huszonegy éves voltam. Láttam Angliát." A zeneszeretet, a zenekri- tikusság ide gyökerezik. Aztán. életre szóló emléke Bartók Béla. Nagy történet, szép történet. 1936 Budapestje sejlik flel mögötte. A könyvhét, egy könyvsátor, ahol Bartók dedikál1. Kezemben a füzet: Miért és hogyan gyűjtsünik népzenét? A zenei folklóré törvénykönyve. írta: Bartók Béla. A .nyomtatott név felett a kézzé!, tölllal írott, gyönyörű Bartók-betűk. „Ült a sátornál, és amikor átadtam a könyvet, felemelte a tekintetét. Csodálatos kék szeme volt! Máskor észrevettem, amikor a 2-es villamoson utazott. Nézte a házakat, a budai várat és a megközelíthetetlenség érzését sugározta. Ott voltam a híres búcsúkoncerten, melyen Pásztory Dittával, a feleségével muzsikált együtt. Fe- rencsik volt a karnagy ... Nagyon szerettem Bartókot. Valósággal besuhant a zongorához. Egyszer csak azt vettük észre, hogy ott ül a hangszer előtt egy szőke kis ember. És játszik. Földön- túlian.” Ha akarjuk, ha nem, az idő vezet bennünket. Ha a múltba nézünk, nem is lehet másképp. Ha elgondolkozunk volt eseményeken, emlékeken, csak így lehet. Tehát még mindig ezarfci- tlencszázharmiinc, vagy negy- verwallahány. Pontosan: 1941. Gyöngyösi. Kinevezték járás- bírónak. „Kellemes város, jó lakás, kitűnő emberi környezet. Akkor kezdtem először (álnéven) írni a városi újságba. Izgatott az iroda- lom. Pesten, amikor a bírósági gyakorlatot töltöttem, hetente bejárt hozzánk Móricz Zsigmond. A főnököm, Szűcs Jenő (Heltai Jenő neje) és Móricz barátok voltak. Jött Zsiga bácsi, és kérdezgetett engem is: na, mit tudsz mondani? Mert ugyebár, a bíróságokon mindig történik valami... De hát most már Gyöngyös. Ne csodálkozz, ha azzal folytatom: szerveztem egy műkedvelő társaságot és előadtuk Bókái János Feleség című vígjátékát. Politika? Nézd, te is tudod, miféle bonyolult évek voltak azok. Én hittem, hogy 1944-ben is a helyemen kell maradnom. November 19-én éjszaka kopogtak az ablakomon. A fér rences rendház főnöke, dr. Karácsonyi János figyelmeztetett: keres a Gestapo! Egy erdészházban húztam meg magam, majd a kolostor pincéjében találkoztam az első szovjet katonával.” Suci néni, Gyurka bácsi felesége üdítőt hoz. Kortyolgatjuk, csendben. Körülöttünk még mindig a rengeteg könyv, kézirat. Megegyezünk, hogy mind sorra kerül. De addig az még, hogyan került vissza Gyulára a bitó, onnan. Gyöngyösről!? „Levél jött a szüleimtől, hogy jó lenne együtt lenni. Beadtam az, áthelyezési kérelmet, és 1945. novemberében megérkeztünk. Négy évig a megyei földrendező bizottságban dolgoztam, aztán a bíróságon, tíz évig voltam járásbírósági elnök- helyettes, 1975-ben mentem nyugdíjba. Nem siettem, csak mentem...” — mosolyog a vastag szemüveg mögül, és elmesél ízesítőnek néhány bírósági anekdotát. Meg a Gyulai Hírlapot, ahol 1961-tőll arany kollégánk, Iván Laci vitte a főszerkesztőséget és Márai Gyurka volt a (nem hivatásos!) külíúrnovat-vezető . .. Tizennégy évig. Máris a mostani Gyulai Hírlapnál vagyunk. Gyurka bácsi a fejét csóválja. „A lap tetszik, de, hogy vidékről nem lehet előfizetni rá? Akartam a fiamnak küldetni, Gödöllőre. Azt hiszed, elfogadta a posta? Hát akkor mire ez az egész terjesztés? Ha meg sok marad belőle, ha nagy a remmittenda, máris mondják: rossz újság ez, nem kell senkinek. Az olvasó ritkán megy a lap után. Elébe kell vinni azt! Miért nem kérdezik meg attól, aki még tudja: hogyan árusította Dobay az újságját? Meg a többi laptulajdonos? Hogy vett sarokházdt belőle, aki ügyes volt, és jó újságot csinált?” Zuhogott az eső az imént, de már süt a nap. Ügy látszik, a bosszúság mindenhová beigyeksziik. Főleg azok közé, akik szeretnek (mert életelemük az igazság) a dolgok mög'é is nézni, és rátelmi bizonyos összefüggésekre. Akik... de mondja csak a házigazdám: „Akiket nem lehet elküldeni üres szavakkal, akik visszamennek, ha tudják, hogy igazuk van.” Kérdezem, miért nem jelent meg eddig az a nagy kéziratköbeg, melyet dr. Marik Dénessel írt együtt, és az a címe, hogy A gyulai hivatásos színészet története 1820-tól 1949-ig? Meg A gyulai zeneiskola 30 éves története, 1950-től 1980-ig?... Meg A gyulai néptáncmaz- galom története 1948-tól 1975-ig? Meg A gyulai énekkarok története 1869-től1 1985-ig... Erkel László dalárdájától Rázga József Er- kei-kórusáig? És a többi, felbecsülhetetlen értékű helytörténeti tanulmány? Persze, közben sok meg is jelent. A Békési Életben, húsz éven át publikált, a gyulái monográfiába is írt két fejezetet. Azokat kérdezem, amelyek egy régi nyomda helyén egy új nyomdára várnak. Kiadóra egy olyan városban, mely (bizonyíték van rá száz) ad a múltjára, és gondozza, inspirálja helytörténészeit. Pedig Gyurka bácsi nem is ,,nehéz ember”. Szívesen fogad (fogadott) minden okos véleményt. „Már nem törődöm velük annyit. Nyolcvan év sok év. Már nem írok, és ritkán olvasok. Beszélgetek inkább, mint tnost, veled." így tudom meg, hogy áriért, mégis. Kiadás élőtt van a D. Nagy Andrással közösen. írt-saenkesztett Az Erkél család képes története. „214 fotográfia lesz benne. Képzeld, előkerült Erkel Ferencné, Adler Adél imakönyvének az a lapja is, amelyen feljegyezte tíz gyermekének születését." A festményeket nézegetem, a fálon. Az egyiken szemüveges, meleg tekintetű fiatalember. „Az én vagyok, harmincnégyben. Tóth Erzsébetnek hívták a festőt, aki elkövette. ..” Fél évszázad van a kép és a mostani Gyurika bácsi között. Micsoda fél évszázad! ,JVficsoda? Semmi különös. Vagy talán mégis? Az ember néha erre is gondol. Aztán kinéz az ablakon, és jó, ha süt a nap.” Sass Ervin Koszta Rozália: Kohón Molnár M. Eszter: Kígyó és napfogyatkozás A keresztre tekeredett kígyó isteni képmást öltve tekint felénk mint ama tékozló fiú ki bíborköntösét elkártyázta s Isten napfogyatkozásában a paradicsombélivel farkasszemet néz Kiss Ottó: Homok(por)óra most érzékeltetni szeretném a végtelenített körforgást az időtlen <tértöl a tértelen időig a semminek utána előtte • > a valaminek a tértelen időtől az időtlen térig a végtelenített körforgást szeretném érzékeltetni most Koszta Rozália: Pásztory Ditto „Nyolcvan év sok év. Már nem írok, és ritkán olvasok. Beszélgetek inkább ...” És az a festmény, 1934-ből
