Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-23 / 228. szám
1988. szeptember 23., péntek NÉPÚJSÁG „Egyenrangú fiiként, görcsök nélkül” Nyitott fórum mindenkinek Az emberek fantáziájával, a szóbeszédek terjedési sebességével sohasem volt baj, de most, hogy minden gyorsan változik körülöttünk,' még meglepőbb dolgokat produkál a „szájhagyomány”, fgy jutottunk el ;a megyei könyvtár vézetőjéhez, dr. Ambrus Zoltánhoz, aki a megyei népfrontbizottság alelnöke is, s ez utóbbi minőségében állítólag „ellenzéki” klubot szervez. Szerkesztőségünk úgy vélte, jobb a téves információk terjedését megelőzni, lés pontosan megtudni, milyen klub szervezésére is vállalkozik a Hazafias Népfront a (megyeszékhelyen. Előtte azonban rákérdeztünk az egyéb egyesületek szerveződésére is. — Hogiy milyen egyesületek iránti igényeik jelentkeztek, aizt nem tudom, hiszen ezek spontán szerveződések — válaszolja dr. Ambrus Zoltán. — Én inkább megfordítanám a dolgot. Azt gondolom, hogy a megyében fokozott várakozással' tekintenek asz országos reform- folyamatok és kezdeményezések elé. Ennek elsődleges okai, hogy az elmúlt évtizedekben vert helyzetben volt a miegye, s ezért várják olyan nagyon az emberek a változást. Ehhez pedig önismeretre, tisztító önvizsgálatra van szükség. Ezt a változást egy demokratikusan építkező, a helyi társadalmi igényekre jobban figyelő, nem elosztó, hanem ambicionáló irányítás kialakulásától vár ják. Átalakul az értékrend, és abban bíznak az állampolgárok, hogy ez az értékrend az ő javukra változik. S hogy a meglövő értékeiket felmutathatják és érdekeiket a jelenleginél hatékonyabban fejezhetik ki. Szerintem már nem arról van szó, hogy egy megyei vezetésnek ringibe kell szállni a központi támogatások megszerzéséért, hanem arról, hogy a megye elsősorban belüliről építkezzen. A vezetésnek a saját érdekek és értékek felszínre hozásán kell fáradoznia. — Ez nem megy máról holnapra . .. — Ez egy folyamat, ami nem rövid távú programokat igényel, de mégis meg kall gyorsítani. Itt a gondolkodás átállításáról is szó van, tehát tényleg nem történhet meg ináról holnapra. Egyébként ma a társadalom bizonytalanságérzete átsiu- gárzódiik a társadalmi intézményrendszerre is. Ezt a bizonytalanságot csak határozott együttmunkállkodással llehet feloldani. — Ez így túl általános. Ki kivel munkálkodjon együtt? — Ebben szerepet ke® biztosítani minden jószándékú, alulról jövő kezdeményezésnek. Biztatni kél! az embereket a politizálásra és az álláisfogilalásra. Ehhez persze olyan légkört kell teremteni, hogy az emberek nyugodtan kinyilváníthassák az érdekeiket. — Mondjuk itt, a megye- székhelyen vagy a megye más településein, hol nyilváníthatja ki a véleményét, hol van egy olyan fórum, ahol figyelnek rá? Mert a kocsma nem igazán megfelelő hely ehhez ... — Ehhez a politikai szervezeteknek a saját szervezeti rendszerükön belül keli fórumokat teremteni. Például az alapszervezeteket is vitafórumokká lehet alakítani, de nem úgy, hogy a pártértekezletet követően 3-4 hónapos „nyári szünetet” tartanak. — A párt- vagy a szak- szervezeti alapszervezetekre utalt? — Mindkettőre. Ma az emberek sokkal jobban igénylik a véleménycserét, az olyan helyzetet, ameiyr ben egyenrangú félként, görcsök nélkül vehet részt bárki. Ahol minden olyan probléma — megszorítások nélkül — terítékre kerülhet, ami az állampolgárt érinti és érdekli. Könnyű kimondani, hogy nincsenek tabu témák. De amikor ez konkréttá válik, a régi reflexek működésbe lépnek ... — Erre, azt hiszem, sokan tudnának példát mondani. A HNF Országos Tanácsa a reformfolyamatok végrehajtása mellé állt. És a nyíltság, nyilvánosság gondolata mellé is. Békés megyében is így van? — A helyi népfrontszervezeteket is alkalmassá kell tenni arra, hogy saját működésükben tolerálják a különböző érdekeket és véleményeket, és azokat meg is ütköztessék. — Hát erről nem sokat lehetett hallani... — Az alkalmassá tétel más, új módszereket igényei a korábbi „levezénylésnél”. Most az a legfontosabb feladat, hogy az új típusú közmegegyezésbe olyan erőket vonjunk be, amelyek hozzájáró Ihatnak a társadalom működőképességének a javításához. Különösen fontos egy új értelmiségi politika, így itermészetesen a megyei kialakítása is. — Milyennek ítéli a megye értelmiségének a kondícióját? Közismert, hogy ráadásul még értelmiség szegény megye is vagyunk. — Az értelmiség itt „beolvadt”, „eltűnt”. Nem jöttek létre azok a kristályosodási pontok, amelyek lehetővé tették volna' az értelmiségi sajátosságok kifejeződését. A korábbi gyakorlatban mindez intézményekben fejeződött ki. .Nálunk viszont az intézményesedés fejletlen. Itt arra van szükség, hogy a különböző helyzetben levő értelmiségiek egymásra találjanak, hogy az agrármérnök megoszthassa gondjait a Mohamed koporsója Ügy hírlik, egyik városunkban azt fontolgatják, hogy télire bezárják a könyvtárat, mert sokba kerül a fűtés. Mi ez? Lidérces álom, vagy egyre elfogadhatóbb valóság? Sokba kerül, ráfizetéses (de mi az, hogy ráfizetéses?!), nem tartja el önmagát, be kell csukni. A sokkoló hír nyomán mégis szerényen és nyugalommal kérdezem: mikor nem ráfizetéses egy könyvtár? A beiratkozási díj csak névleges hozzájárulás (nyilván!) a könyvtár anyagi bázisához, abból sem az állományt gyarapítani, sem a szolgáltatásokat bővíteni lehetetlen. És nem is számít erre senki. Akkor hát nyarad a támogatás, a dotáció (persze, ez nem illik ide, feltételezem közgazdaságilag sem, de hát ahhoz én nem értek); marad az egyetlen és a jövőnk érdekében vállalt állami feladat, hogy a könyvtár (de lehet sző más intézményről is a kultúra tájairól) fenntartandó, mert kiművelt emberfők (ez akkor is igaz, ha régiesnek tűnik a fogalmazás) nélkül az ország lepusztul, szétesik. Sajnos, az igazságba vetett holtbiztos hit sem elég arra, hogy (netán) szenvedélyesen, és érzelmekre hatóan álljon ki, akinek ki keli állnia hasonló ügyekben, hasonló ügyekért. Marad tehát az ultima rátió (végső érv) arról, hogy nemcsak a költségvetés maradékait érdemli egy-egy kulturális intézmény, hanem a tudatos és körültekintő, állandó anyagi támogatást. Azt mondják, olyan információs robbanásban élünk, melyhez hasonlót még nem élt az emberiség. Mindent tudni akarunk, szeretnénk. A könyvtár (hogy az alaptémánál maradjunk) ebben olyan szükségleteket biztosít, melyekét még az sem nélkülözhet, aki fel sem fogja ennek múlha- tatlanságát, nem érti, miért ez a „hűhó” egy csomó könyv körül. Pedig a képlet nagyon is egyszerű és világos: ma csak azok élnek meg itt, a huszadik század végén, a huszonegyedik küszöbén, akik tudják és értik: az emberi tudásba fektetett tőke hoz prosperitást, mondjam, hogy aranykort? Hogy az emberi tudásba fektetett tőke a magyarázata a „gazdasági csodáknak”, mely két szót nem is szabadna kérdőjelbe tenni, mert valóban csodák. Emberek által teremtett csodák, melyre (hiszem!), hogy ez a mi népünk is alkalmas, történelmünk ad hozzá biztató bizonyítékokat. Mohamed koporsójáról mesélik, hogy ég és föld között lebeg. A hasonló helyzetbe jutott emberekről, intézményekről, akármikről is azt mondják, úgy lebeg ég és föld között, kitéve minden viharoknak, sehová sem tartozva, senkitől sem elismertetve, miként a keleti vallásalapító örök nyughelye. Egyre többszőr hallani olyan közművelődési intézményekről (kul- túrház, könyvtár), amelyeket ilyen helyzetbe kényszerítettek. A „szegények vagyunk, nem jut a kultúrára” — ónámítás, önpusztítás viszont, ha ebben az újabb keletű ,.spórolási” versenyben rendre a művelődés intézményei húzzák a rövideb- bet. Pedig nem azok búzák! Az emberek, akik ott élnek, akikért évtizedeken át (hol rosszul, bol jól) tettek valamit ezek a házak, könyvtárak, és most gombát tenyésztenek a pincében, hogy kifizessék a szakköri előadót. Nem azért írtam mindezt, hogy önmagam lelkiismeretét nyugtassam. Sajnos, képtelenség. Szólni azonban, netán kiáltani, soha nem késő, és soha nem elég. Persze, meddig hallatszik el a szó? Meddig a kiáltás? Kinek lesz füle arra, hogy meghallja? Hogy meghallgassa? Hogy rádöbbenjen: ebben is eljutottunk a huszonnegyedik óra közvetlen közelébe. Gyermeteg takarékosságaink és hasonlóan gyermeteg pazarlásaink kellenek-e ahhoz, hogy nyugalommal nézhessünk az érkező jövő szemébe: nem vagyunk, nem leszünk önmagunk pusztítói. gass Ervin Hétvége Csabacsüdön „Ünnep” lesz Csabacsüdön, különös nap, a hét végén. Szombaton ugyanis lomtalanítási akciót rendeznek a falúban, s ilyenkor megszabadulhat a lakosság az év közben felgyülemlett kacatoktól, lim-lomoktól. Erről beszélgettünk többek között a község közművelődési felelősével, Oláh Miklósnéval. — Tudja, gondot is jelent egy ilyen akció a családoknál, hisz’ minden „hadrafoghátó” családtag a rendezke- déssel, a kacatok kihordásával van elfoglalva ilyenkor. Aztán jön a tanács köztisztasági kocsija, s a rossz bútoroktól a fölösleges edényekig mindent elszállít. Már csak ezért sem akartunk más programot szervezni a hét végére. — De hát ez csak a szombat! — Igen, ám e mellett a betakarítási munkálatok is igénybe veszik az emberek idejét. Most szedik fel a zöldségfélét, kezdődik a kukorica-betakarítás, ráadásul a párád icsomdömping kellős közepén vagyunk ... Soroljam tovább ? — A fiataloknak csak lesz valami? — Gondolkodtunk egy diszkón, de szerencsére időben megtudtuk, hogy e bét végén katonai eskütétel lesz, így fiataljaink jó része oda, s nem a diszkóba készül. — És ha mégis van, aki olvasni, vagy mozizni akar? — A könyvtár pénteken és szombaton várja látogatóit. Nálunk szombaton is van forgalom, hiszen a középiskolások ilyenkor jönnek haza, itt kölcsönzik ki a kötelező olvasmányokat és az egyéb olvasnivalót. A moziban az „Ügy érezte, szabadon él” című filmet vetítik... — Térjünk vissza a művelődési házra! Ki sem nyitnak a hét végén? — Ameddig a könyvtár nyitva tart, mi is szívesein látjuk mindazokat, akik közösségre, társaságra vágynak, még ha kötött programot nem is szervezünk. Lehet pingpongozni, sakkozni, biliárdozni. .. — És este? — Tudja, egy betakarítással, lomtalanítással töltött napi után a vízszintes kívánkozik az embereknek. Azért ne higyje, hogy itt mindig ilyen csend van. A nyugdíjas- klub például nemrég ünnepelte 10. születésnapját. Október 1-jén is nagyszabású rendezvény várja a csabacsüdie- ket; az általános iskola, a szülői munkaközösség és a Vöröskereszt szervezésében „Kocog és kacag az egész falu”. — E hét végén tehát marad a lomtalanítás és a háztáji? — Ügy, aíhogy mondja. Később, ha túl vagyunk az őszi munkánkon, gondolkodhatunk gyermek- és egyéb előadásokon. Ha futja a keretből... _r , Könyvajándék hazai szlovák iskoláknak humán értelmiséggel, a műszaki a közgazdásszal. — Ezek a kapcsolati formák nem alakulhatnak ki a munkahelyeken, az intézményeken belül. Akkor hol? A . népfrontnak lehetősége van az ehhez szükséges fórumok megteremtésére. — Nagyobb összefüggés^ iben a .reform gyakorlati megvalósítása hozhatja ösz- sze az értelmiséget. Mert ebben azonosak az érdekeik. De kétségtelen;, hogy új gondolatokra, új informál ciókra van szükség. Az emberek elvárják, hogy közvetlenül informálják őket, hogy találkozhassanak a reformfolyamat szellemi gom dozóival, képviselőivel, s hogy megvitathassák azokat a mozgásokat, amelyek a mai társadalmat jellemzik. — Itt, a végeken élők is szeretnének ezekbe a folyamatokba bekapcsolódni... — A megyének egyetlen alternatívája van: a nyitottság. A vidéken), a periférián élők is igényt tartanak a részvétéire, és aggódnak az elszigetelődés miatt. Ehhez pedlig közvetíteni, hiteles, első kézből kapott információk kellenek. — Akkor eljutottunk a tervezett klubhoz. — Olyan vitaklub létrehozására gondoltunk, ahol szó eshet az alkotmányne- farmr-áll, a gyülekezési és egyesülési törvényről, a politikai intézményrendszer reformjáról', a helyi politika kérdéseiről. De akár arról is, miit akar a Magyar Demokrata Fórum, a Nyilvánosság klub vagy a környezetvédők. A programot a résztvevőkre bíznánk, nekünk csak a nyitottságot, a lehetőséget kell megadni az induláshoz. A békéscsabai ifjúsági és úttö- irőiházzal közösen elkezdtük a szervezését ennek a nyitott fórumnak, ahova mindenkit várunk, aki úgy kíván részt venni a megye és a város fejlődésében, hogy írjam rejti véka alá a véleményét. Autonóm gondolkodású embereket várunk tehát. Ügy .gondoljuk, hogy ez a klub október első felében imár működni fog. B. Sajti Emese A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériuma nevében Tibor Cho- van, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének tanácsosa szerdán százezer forint értékű könyvajándékot adott át a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége főtitkárának, Jakab Róbertné- nak. E szépirodalmi művekkel a magyarországi szlovák iskolák könyvállományát kívánják gazdagítani. Október 1-jével KRESZ-módosítás III. rész „Aki a közúti közlekedésben részt vesz, köteles: a) a közúti forgalomra, valamint a közútnak és környezetének a védelmére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megtartani; b) a közúti jelzések rendelkezéseinek eleget tenni, a forgalom irányítására jogosultak utasításait követni; c) úgy közlekedni, hogy a személy- és a vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse, másokat közlekedésükben indokolatlanul ne akadályozzon és ne zavarjon.” „Személygépkocsi első ülésén 12 éven aluli, 150 cinnél alacsonyabb gyermeket szállítani tilos.” A mai szabálymódosításhoz Tóth Lászlótól, a MÁK titkárától azt kérdeztük, hogy ítéli meg a magánautósok közlekedési morálját, mi a véleménye a közlekedési helyzetről, és milyen hatása lehet a KRESZ módosításának? — A közlekedési morál minősíthetetlen és napról napra tovább romlik. Szűk az utak áteresztőképessége, a járműparkunk nem kielégítő. Nincsenek elérhető áron és megfelelő számban korszerű, kis f ogyasztású autótípusok. A KRESZ-isme- reteket sem frissítik fel kellőképpen a járművezetők. A rossz gazdasági helyzet is , erős stresszhatást gyakorol a gépjárművezetőkre. Tragikusnak ítélem a közlekedési helyzetet. A KRESZ-módosítás önmagában pozitív változást — véleményem szerint — nem fog hozni. Dr. Szeberényi Andortól, a megye; tanács közlekedési osztályának munkatársától kérdeztük; a KRESZ a tételes szabályozás mellett a közlekedők általános fegyelmére, erkölcsére is épít. Hogyan ítéli meg ezt? Véleménye szerint a gyerekeknek a személygépkocsi első ülésén való utazásának szigorítása összefüggésben van-e a gyermekbalesetek számának növekedésével? Milyen hatása lehet a KRESZ-módosításnak, és várható-e gyökeres változás? — Ez a KRESZ-módosítás főbb pontjaiban az új közúti közlekedési törvényhez kapcsolódik. A közúti közlekedési törvénytől és a már megjelent, valamint a későbbiekben megjelenő végrehajtási szabályaitól várható, hogy gyökeres változást fog hozni a közlekedés biztonsága terén. A közlekedési törvény kimondja, hogy a közlekedés biztonságának fokozása, a közlekedési kultúra növelése, a közlekedési szabályok és a helyes közlekedési magatartás- formák megismertetése érdekében rendszeressé kell tenni az erre irányuló nevelést, oktatást, felvilágosító propagandamunkát. A törvény végrehajtásáról rendelkező minisztertanácsi rendelet pedig kifejezetten elrendeli, hogy az állami oktatásban a közúti közlekedési ismereteket oktatni kell. A biztonsági övék a kisebb gyermeket nem védik kellőképpen baleset esetén. Valójában nem is az életkornak, hanem a test magasságának van ebből a szempontból jelentősége. A közlekedési fegyelem sajnos romlik. Nem lehet külön közlekedési kultúráról és külön közlekedési morálról beszélni, a közlekedési kultúra és morál része a társadalom kultúrájának.
