Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-22 / 227. szám
1988. szeptember 22., csütörtök Miért ne lehetne Békéscsaba egy második Kaposvár? Évad eleji találkozás a színház új tagjaival A La Mancha próbáján: Magyar Tivadar, Lengyel Ferenc, Tasnádi Márton és Holl Zsuzsa Fotó: Gál Edit Az épület külső felújítása intett elég körülményesen tehet csak bejutni a Jókai Színházba, és az utcai képet látva nehéz elhinni, hogy odabenn már komoly munka folyik. A közönség száméira a La Mancha lovagja című musicalilel október 7- én kezdődik az 1988/89-es évad, de a nyitó darabot már javában próbálják, s közben a Lili bárónővel táj- eloadásokra jár a társulat. Új évad — új főrendezővel és több új színművészszel. A napokban az egyik próba után — az ismerkedés szándékával — elképzeléseikről és terveikről _ beszélgettünk. S arról, milyen szempontok vezetik a főrendezőt programja rneghir- idetésekor, és a színészt a szerződés aláírásakor. Arról is szó esett, hogy a város neve a nagyobb . vonzerő, vagy az egyéni elhivatottság a tenniakarás befolyásolja inkább a döntést. Természetesen nem maradhat ki a kérdés, hogy vajon mi- llyen közérzettel tehet ma nap mint nap színpadra lépni. Ma, amikor a kultúra és ezen belül a színház is, enyhén szólva mostohagyermek, és az embereknek sem a 'legnagyobb gondjuk.^ hogy elmennek-e egy-egy előadásra, vagy sem. * * * Tasnádi Márton főrendező: — A sokat emlegetett népszerű színházat szeretném Békéscsabán megvalósítani. A „népszínházát”, ami egyrészt a helyi lakosság igényeit szolgáltja, másrészt szakmai elismerést tudna kivívni magának a magyar színházi életben. Ehhez hívtam segítségül a társulathoz Hol Zsuzsát, Lengyel Ferencet, Magyar Tivadart és még másokat is. Nagyon remélem, hogy sikerül olyan csapatot összekovácsolta i, amely több műfajban ütőképes és minden féladatot el tud látni. Éppen most rázó- diik egybe a társulat, s úgy tűnik számomra, hogy biztatóan indul a régebbiek és az újak egymáshoz szokása. — A közönséget hogyan akarja behozni és megtartani az új művészeti vezető? • — Sikerdarabokat játszunk. Egyfelől azért, mert nem hiszem, hogy a Békés megyei közönség minden bemutatóra eljut Budapestre, nekik szeretnénk elhozni az ott bevált darabokat. Másrészt nyíltan felvállalt kihívásnak is szánom ezeket az élőadásokat a szakma felé, mert ilyen sikerdaraboknáL elkerülhetetlen az összehasonlítás. S azt szeretnénk bebizonyítani, hogy nem biztos, hogy rosszabb egy vidéki társulat, mint egy pesti. — Az úgynevezett „után- játszás” veszélyeket is rejt magában... — Én nem a fővárosi koncepciókat akarom „után- játszani”, hanem a saját mondanivalóinkat kifejezni. A mi átszűrésünkön A padlás és a Csirkefej egészen más előadássá válik. A La Mancha lovagja bejárta már az egész világot, ennek is alapjában változtatjuk meg a koncepcióját. A sikerdarabokkal azt is él szeretnénk érni, hogy a közönség megszeresse a színészeket, és a későbbiekben más előadásokra is bejöjjön a kedvükért ... Fontosnak tartom megemlíteni, hogy igazi polemizáló rendezői kart szeretnék létrehozni. Éppen ezért szerződtettünk teljesen eltérő stílusú rendezőket: egészséges versenyszellemre törekszünk e tekintetben is. — Mi vonzza, vagy mi hozhatja a színészeket ma Békéscsabára? Maga a város, a Jókai Színház hírneve aligha. Talán a lehetőség, a tenniakarás? Holl Zsuzsa Szegedről szerződött ide. — Azt hiszem, a színész soha nem a városhoz szerződik. (Vidéken legalábbis, meat ha Budapestről van szó. akkor ilyen előfordul.) S ha valaki vidéken egyik színházból átmegy a másikba, akkor azért, mert úgy érzi, hogy ott olyan dolog történik, ami neki jó, vagy fontos, ' vagy hogy ott részese tesz valaminek. Tas- nádii hívott valamennyiünket; elmondta, milyen színházat szeretne csinálni, az elképzelése nekem tetszett, és jöttem. Szegeden bizonytalannak láttam a jövőmet, itt viszont biztosnak. — Tőlem is megkérdezték többen, hogy miért szerződöm éppen ide — mondja Lengyel Ferenc. — Hogy annyira szeretem a csabai paprikás szalámit? A városért nem, hanem a színházért. Békéscsaba: a színészeket sokáig ezzel fenyegették, ez volt a „mumus”. Aztán a következő kérdések: a pénz? Nem fizetnek rengeteget. Nagy lakás? Az sincs. Akkor a feladat? Igen, ezért a szerepért, Don Quijote-ért bárhová elmennék. Tehát a feladat és a munka. És ahogy a fociban, csapatnak kél! lenni, és akkor már mindegy, hogy ez a térképen hol történik. Kocsák Tibor zeneszerző vendégként segíti a Jókai Színház évadnyitó darabjának létrejöttét. A főiskolán a musicalbsztályban tanít, A közművelődés (vég)Vár(a)iban „Ha egy önállóságától megfosztott település egyikmásik gondjával szeretne érdemben foglalkozni az újságíró, számítson rá, hogy darázsfészekbe nyúl” — hangzik hivatásunk egyik (sajnos, de rendíthetetlenül igaz) alapszabálya. % Így történt most is, s mi több: túlságosan sok eredményről sem tudok beszámolni. Előre kell bocsáta- nom: akikkel Gyulavári (köz) művelődéséről szót váltottam, lehetőségük (és hatálmuk) szerint megpróbáltak segíteni. Természetesen túlságosan is nagy kört von ez a meghatározás. Egyszerűbb talán úgy fogalmaznom: volt olyan hivatalnok is, aki nagyon nagy jóindulattal, de eképpen „tanácsolt el”: „Majd ha érdemben tudok válaszolni, ha döntés születik, visszatérhetünk a kérdésre!” Csakhát a „kérdés" már egy tucat éve létezik. Amióta levették a cégtáblát a gyulavári tanácsházáról... A „nagy kalap” elve- ugyanis nem igazán tisztességes dolog. Mindig és mindenkor rangsorolni kell, következésképpen a „kicsi” eleve háttérbe szorul. Mármint a „kicsi” nagy ügye. Mert a „nagy” kicsi gondja a logika törvénye szerint az esetek túlnyomó részében a nagyobb, vagyis előbbrevailó. S ezt meg kell érteni. Meggyőződésem — s erről a gyulavári lakosok is hasonlóképpen vélekednek —, hogy mondjuk, amíg a gyulai Erkel mozi külső homlokzata (de hát a belseje sem „Sonderklasse”!) olyan, amilyen, a gyulavári filmszínház sem igen kaphat keretet a teljes felújításra. Pedig ... Maradva a példánál. A 240 személyes vári mozi az elmúlt esztendőben ugyan még a viszonylag alacsony (bevételi, látogatottsági) tervét sem hozta, az idén már lényegesen túlteljesítette. A hétfőnkénti, este hétkor kezdődő előadásokra — annak ellenére, hogy bizony nem a legfrissebb megjelenésű filmek kockái peregnek a nyűtt vásznon — most már 120-130-an váltanak jegyet, s mi több: eddig 21 ezer forinttal teljesítette túl bevételi tervét ez a lerobbant kis mozi. Aki esetleg nem járatos a filmszakmában, annak: nagyon nagy összeg itt ez a 21 ezer! A megyei moziüzemi vállalat már holnap vállalná a vári mozi teljes rekonstrukcióját — egy feltétellel. Ha a tanács — vagyis az gyulai — az összeg felét fedezné. A közelmúltban műszaki felmérést is végeztek. Olyan javaslat is elhangzott, hogy felezzék meg a vetítőtermet, a másik felét egyéb célra, olyanra lehetne hasznosítani, amely bevételt hoz. Vagyis, a tanácsi ráfordítás megtérülne. A gyulai tanács még gondolkozik a javaslaton. (Zárójelben a teljesség miatt meg kell jegyezni: nem is olyan régen a Köjál is tartott itt vizsgálatot. Hogy miért, az nyilvánvaló!) A mozi persze csak az egyik — bár meggyőződésem szerint a „kérdés”-t modellező — része annak, amit közművelődésnek nevezünk.. A másik oldalból Váriban csupán egy van: a könyvtár. A statisztikai adatok és az itt élők a tanúim rá, hogy alkalmasint erején felül dolgozik, valahogyan mégsem tölti be azt a feladatát, amelyet egyetlen voltának felelőssége reá hárít. Vasárnap és hétfő kivételével minden más napon délután egy és hét óra között van nyitva ajtaja. A hatvanas években a gyulavári volt a hasonlók legjobbja megyénk könyvtárhálózatában; nem volt elképzelhető olyan külföldi szakvendég, akinek meg szereti ezt a műfajt, a tanítás és az előadás oldaléról egyaránt ismeri a nehézségeit. — Tény, hogy ezek az előadások álltaiéban lesüllyednek egy bizonyos szint alá. Drága a zenés darab, ez is köztudott. Azért vállaltam el ezt a feladatot, mert itt közösen igényes, színvonalas produkciót szeretnénk létrehozni. Kísérletet szeretnék tenni arra, hogy egy minden ízében mai zenei stílusú előadást csináljunk. Magyar Tivadar a ípisikola után Kaposváron játszott néhány évig. — Jól érzem magam itt, és ez elsősorban attól lehet, hogy együtt próbálunk dolgozni, és nem másokban keressük a rosszat. Lengyel Ferenc még hangsúlyozza, hogy nem azért jöttek ide, hogy itt köny- nyebben és gyorsabban sztárok legyenek. Hanem azért, mert vannak bizonyos egyéni és színházi mércék, ahová él kell jutni. Eljutni esnem csak megfelelni, hanem mindig magasabbra tenni azt a lécet. — Minden jelentős színház úgy kezdődött, ahogyan ez most itt — mondja Magyar Tivadar. — Tíz évvel ezelőtt a kaposvári színház semmi nem volt, senki nem akart odamenni... Aztán — nem az egyéni sikerekre, hanem a közös értékekre törekedve — sikerült ott igazi csapatot csi.náílhi... Miért ne lehetne Békéscsaba egy második Kaposvár? Lendület, jó közérzet, hivatástudat, tenniakarás — ez jellemzi valamennyiüket. Legalábbis a társulat új tagjait, akikkel találkoztam. Pedig nem lehet könnyű manapság színésznek lenni. Hegy- is fogalmazott Holl Zsuzsa? Valahogy így: mindegy, hányán ülnek a nézőtérért a színpadon, a maximumot kell nyújtani. És reménykedőn kelll. Lengyel Ferenc még hozzátette: — A darabban Dulsinea megkérdezi Don Quijote-tól, hogy miért csinálja ezt az egészet, miért nevetteti ki magát. S erre a válasz: egy kis szépséget akar lopni a viliágba., A színésznek ez a dolga: mulattatni és szépséget lopni a viliágba. Niedzielsky {Katalin nem mutatták. A híres (s ma már csupán csak a nosztalgikus visszaemlékezésekben előtűnő) rekonstrukciós mozgalomban’ elsőik között újították föl. Mi tagadás: azóta több alkalommal is. Bővítették is, tavaly újrafestették, fűtését korszerűsítették, vizesblokk épült. De... Nos, Gyulavárinak ma nincs működő művelődési háza. „Lassan kihalt” — mondják. Nem kell? A gyulai nagy rendezvények után meg kellene kérdezni a taxisokat, hogyan is alakul késő esti forgalmuk; a városból Váriba ... Persze, ez talán nem meggyőző, és nem a vári ház restaurációjára alapos okot adó érv. Az ugyanakkor tény, hogy a könyvtár minden erőlködése ellenére — hiszen sziszifuszi munkáját nehéz másnak nevezni — képtelen fölvállal^ ni a pótló szerepét. A közel tizenkétezer kötetes, állományát kellően az anyakönyvtárból cserélő fiók, közel nyolcszáz olvasója ma már csak akkor nyitja ki a könyvtár ajtaját, ha olvasni, kölcsönözni akar. Korábban akkor is — más vári érdeklődővel együtt —, amikor egyéb programra invitálták. S akkor még élt a művelődési ház is... Ha másért nem, hát azért, mert ez(ek) az épület(ek) itt van(nak). S csak álltnak)?!..-. (nemesi) Aki nem felejt A bécsi Simon Wiesenthal, akiről az utóbbi időben az újságokban is olvashattunk, a róla szóló, s nálunk készülő film kapcsán, amikor a budapesti forgatáson megjelent. Nem, nem felejthet, a gázkamrákban, koncentrációs táborokban elpusztult több mint tízmillió ember — közte egymillió gyermek — emléke nem engedi. Ez sarkallja, hogyne hagyja abba, ne adja föl a háborús bűnösök üldözését, mégha ma már többnyire bizonytalannak tűnik is a siker. Életét tette rá1, s ebből az életből mutatott be jellemző részleteket egy egésszé formálva Ungvári Ildikó és Kovácsi Péter közel egyórás, felkavaró műsora. Úgy, hogy aiz is megismerje a 80 éves Wiiesenthal sorsát és küldetését, ak.i sem a régebbi könyvével, sem a Rakétában megjelent, majd a tévében is bemutatott Brazília fiúk című, Ira Lewiin tollából származó művél nem találkozott. S valóban, a hallgatónak .is emlékezni keltett. Átélni — ha csak rövid időre is — a nácizmus szörnyűségét, érezni a borzalmat, s azt a képtelenséget, hogy ilyen egyáltalán megtörténhetett. Az emberi kiszolgálta to ttsá-g, megalázás, szenvedés, pusztulás szégyenteljes valóságát, amit jobb lenne — die nem szabad! — elfelejteni. Ez a műsor ehhez járult hozzá, nemes eszközökkel:. A gyengék fóruma Sokat mond egy társadalomról, hogyan bánik a születetten testi, szellemi sérültekkel, vagy a baleset, betegség okán károsodást szenvedett emberekkel. Van', ahol, mint a skandináv államokban kiterjedt szociális gondoskodás és igen nagy figyelem segíti őket, másutt szégyenlős közömbösség. Nálunk az utóbbi években kezd valami megmozdulni', ennek része a Kapaszkodó című műsor is, mely rendszeresen — szinte szolgiáltatásszerűen — foglalkozik az érintett réteg egyéni és közösségi problémáival. Segíteni próbál, ha tud. A legutóbbi adás is ezt tette, a hallókészülékek és a piiliscsabad gyermekotthoni ügyében, mégis az igazi cselekedet egy anya megszólaltatása volt, aki sérült gyermekét gondozza. Bár minden egészséges gyermeket nevelő szülő meghallgatta volna, a cseppet sem dramatizált, csak a tényeket soroló „helyzetjelentését”. A másokétól oly különböző életmódot, az állandó lekötöttséget, ami még az anya munkavállalását is akadályozza. Adókedvezményt nem kapnak, 10—18 .életév között nincs gyes, vagy ehhez hasonló támogatás, stb. Pedig nem kevesen vannak ezek az embertársaink, akik pont úgy, mint mi, kívül-belül ép, egészséges gyermeket vártak a világra, csak éppen nem azt kaptak a sorstól. S akiket még az a teher ,is nyom,, hogy mi tesz majd a gyermekükkel, ha ők már nem élnek?... A gyermekek jogairól Pár éve az utcán, tőlem kissé távoli, egy tízéves forma fiú agyabugyált egy kisebb lányt. Sietve utolértem őket, s a fiút elővettem: micsoda dolog, hogy egy kisebbet, méghozzá lányt bánt? A gyerek csodálkozva hallgatott, majd így szólt: de néni, hiszen ez a testvérem! Sok családban — mint az adásból is kiderült — ez a tulajdonosi szemlélet uralkodik: az enyém, azt teszek vele, amit akarok. Ha éppen időt szakítanak a „fegyelmezésre”, mert ma már alig van együtt a szülő és csemetéje, vagy ha igen, telekben esnek távol egymástól. Az iskola is időhiánnyal küzd, s így lesz a tanuló darab-darab, vagy ami még rosszabb: ügyfél egy álllam- igazgatási intézményben, mint az egyik szakértő megjegyezte. S az ifjúsági mozgalom? Régen nem a gyermekeké, csák szavakban. Pedig legalább ott keltenie önállóságukra, öntevékenységükre építeni. Pásztor Magdolna és Simkó János Közvetlen kapcsolat című műsorában rengeteg igazság hangzott él!, a létező és majd ezután: szentesítendő jogról is a gyermekék védelmében. A leglényegesebb azonban az vélt, hogy ott érvényesülnek válóban a gyermekek jogai, ahol a felnőtt embereké, mert vannak „játékszabályok”, s azokat betartják, garantálják. Anélkül, hogy ezt vitatnómi, mégis azt mondom, minidig voltak és lesznek oilyan családok, amelyekben mindenki egyenrangú, a kicsiknek is van szava, ahol a szeretet és megértés a légkör jéllfem- zője, s a szülőik azon törekvése, hogy az életre felkészítsék, önállóságra neveljék a gyermékekst. Ahol1, ha tányér-kanál dsörren i!s olykor, jó együtt tenni, ahova öröm hazatérni, mint biztos révbe. Ahol a család tagjai egymásért tűzbe mennek. Ahol nemzedékről nemzedékre az illlyen otthon mintája talán az egyetlen örökség, de azt becsülik, keresik, megvalósítják. De ez mór egy másik műsor témája tehetne. Vass Márta Kiváló minűségű Disperzit-color fehér falfestékek 50 százalék árengedménnyel! szeptember 20.—október 1-ig, , illetve ez időponton belül amíg a késztet tart. 2,4 kg-os kiszerelésben 408 helyett 204 Ft, 4,8 kg-os kiszerelésben 784 helyett 392 Ft az Uni verzál háztartási boltokban, Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, Szarvason. DISPERZIT-COLOR, MOST ÖTVEN SZÁZALÉKKAL OLCSÓBBAN! Univerzál
