Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-21 / 226. szám
1988. szeptember 21., szerda Beszélgetés a struktúraváltásról, a Pedagógusok Szakszervezete sajátos álláspontjairól, a múlt hibáiról és a szolidaritásról A tagság mást és többet akar Nemrég ígéretet tettünk a lapunkban, hogy visszatérünk még arra a tájékoztatóra, amit a Pedagógusok Szakszervezete Békés Megyei Bizottsága készített az oktatási törvény végrehajtásának tapasztalatairól, s a pedagógusok élet- és munkakörülményeiről. iS hogy mégsem csak erről beszélgettünk a megyei bizottság titkárával, dr. Szűcs Alajosnéval, aki tagja az ágazati szak- szervezet elnökségének is, annak a szakszervezeti mozgalomban kialakult pezsgés, a megváltozott tagsági igények, a kritikus és mondjuk ki, olykor zavaros helyzet is oka. A jelen változásainak megértéséhez vissza kellett nyúlnunk a múlthoz, feltárva az ágazat, de az egész szakszervezeti mozgalom politikai intézményrendszerhez fűződő viszonyát. — Az államhoz fűződő partneri viszony javítása érdekében ágazatunk kezdettől fogva szorgalmazta a szakszervezeti törvény élet- ba léptetését még akkor is, ha annak a nehézségeit is előre felmértük. Viszont az érdekérvényesítés lehetőségét láttuk és látjuk benne kormányszinten. Az együttműködéshez ugyanis garancia kell. — A szakszervezeti törvény régen elkészült. Miért nem vívta ki korábban a mozgalom az életbe léptetését? — A párt és a szakszervezet viszonyában elvileg minden rendben volt. A párt kétszer is csak állásfoglalást adott ki a mozgalomra vonatkozóan, deklarálva ezzel az indirekt irányítást. Csak senki nem gondolta át, s ha a szakszervezetben dolgozó kommunisták jelezték, nem figyeltek rá, hogy ennek az elhatározásnak a gyakorlati végrehajtása rendkívül nehéz. Ezek a tisztség- viselők az utóbbi években tudathasadásos állapotban éltek. Hiszen a kommunista tisztségviselőkön testületi döntéseket kértek számon. Ha engem mondjuk beszámoltatott a párt, a testület által hozott döntéseket, mint saját döntésemet bírálták el. De nézzük a hatásköri listákat. Mi azt hittük, ha egy választott tisztségviselő egy magasabb szintű párttestülethez tartozik, akkor az jó dolog. De kiderült, ott nem ismerik, ismerhetik a munkám úgy. mint például a munkahelyi pártalapszerve- zetben. — ön mint megyei titkár, hova tartozott e káderhatáskör alapján? — A megyei párt végrehajtó bizottságához. Mára felerősödött az a kívánság, hogy a káderhatásköröket azokhoz a párttestületekhez kell leadni, ahol a tisztség- viselőt a legjobban ismerik. — A politikai intézmény- rendszerhez fűződő kapcsolat még vita tárgyát képezi. Mire törekszik a Pedagógus Szakszervezet? — A politikai intézmény- rendszerről folytatott viták során — amit az értelmiségi szakmák másképpen éltek át, hiszen elsősorban az elmélet iránt érdeklődtek — az izgatja a tagságot, hogy a párthoz fűződő viszonyban az egy pártrendszeren belül lesz-e nagyobb mozgástere, s megkapja-e azt a kontrollszerepét a szakszervezet, amit az ország legnagyobb tömegszervezete el is várhat. — A pártértekezlet után a szakszervezeti mozgalomban is felerősödtek az alapszervezetekből kiinduló kezdeményezések. A felsőoktatásban dolgozók önállóvá akartak válni. Törekvésük meglepőnek tűnt, ugyanis homogénnek hitték a Pedagógus Szakszervezetet. — Ha nem akartuk, hogy teljesen elszakadjanak tőlünk a felsőoktatásban dolgozók, s hogy tömegesen lépjenek át a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetségébe, az egység és a szolidaritás érdekében el kellett fogadnunk a Felső- oktatásban Dolgozók Szak- szervezetének megalakulását. E szakszervezettel a közoktatásban dolgozó szakszervezeti tagok szövetségi rendszerben maradnak együtt. — A szakszervezetek megújulási törekvéséről egyre több vita folyik az alapszervezetekben. Milyen tapasztalatok vonhatók le? — A tagsági viták során egyértelműen kiderült, hogy határozottabb érdekvédelmet és érdekképviseletet igényelnek, valamint a szak- szervezeti mozgalom funkcióinak a tisztázását. Meggyőződésem, hogy nem kell a mozgalomnak minden kilométerkőnél ott lenni, s ezt az oktatási törvény végrehajtását elemző tájékoztatónkban is megfogalmaztuk. Szakszervezetünknek ugyanis az a feladata, hogy a törvényben megfogalmazott tennivalók megvalósításához szükséges feltételrendszert vizsgálja, s ne állami feladatokat oldjon meg. Még a megelőző társadalmi vita során megfogalmaztuk, hogy a mindenütt egyforma érvényű működési normák kerüljenek be a törvénybe. Az eredménnyel elégedettek vagyunk, mert ezek a „normatívák” csak elérendő célként vannak benne. Ez a helyzet is azt a szakszervezeti kezdeményezést erősíti, hogy kell a szakszervezeti törvény, ami a jogosultságokat szabályozza az államszervezet minden szintjén, s nemcsak az alapszervezetekben. — De a Pedagógusok Szakszervezete korábban egyetértett például az ötnapos munkahét bevezetésével, ami a tantervi reformmal együtt ma sem feloldott feszültséget okozott. — Mivel az egész társadalom 'áttért az új munkarendre, nekünk is át kellett. Reméltük, a pedagógusoknak és a szülőknek így több idejük jut a családra, de azt folyamatosan jeleztük, hogy az 1978-as tantervek születésüktől fogva maximalisták, és ellentmondásban vannak az ötnapos munkarenddel, tekintve, hogy hat napra tervezték. Az egész társadalom érzékeli, hogy mind a pedagógusokat, mind a tanulókat túlterhelték. A korrekciót sürgettük, de tisztában vagyunk vele, csak teljesen új tantervek jelenthetnek megoldást. — Mi a tagság véleménye a szakszervezet felépítéséről? — A pedagógus ágazat a megyében is megerősítette, hogy tudott és akart is együttdolgozni a szakszervezetek megyei tanácsával. Ugyanez alapvetően a véleményünk a SZOT-ra vonatkozóan is. Mert hiszem és vallom, s nem szlogennek gondolom, hogy egységben az erő. És félő, hogy most minden ágazat, szakma azt hiszi, ha külön-külön lép fel, ezzel nőhetnek az esélyei. Ebben nem hiszek. Az viszont más kérdés, hogy az egyetemes magyar szakszervezeti mozgalom a kormánnyal való párbeszédhez kíván-e párhuzamos felépítésű szervezeti struktúrát, és ennek egyenes következményeként ekkora apparátusokat. Én minden szinten a szakmák szövetségében hiszek, mert ebben látom aj egységet, és a különérdekek feltárásának elfogadtatásában. — A tagság pedig sokallja a SZOT-nak adott 19 százalékot. Sokan a megszüntetését akarják... — Ha szerkezetet váltunk, nem biztos, hogy tartalmi változás is lesz. Tehát elsősorban a funkciót, a tartalmat kell tisztázni. Egyébként úgy érzem, most baj van a szolidaritás, az együ- vétartozás érzésével. Márpedig ha ez hiányzik, mi teszi szervezett dolgozóvá a szakszervezeti tagot? — Egy rádióban tett nyilatkozat . a közvéleményből kellemetlen szájízt váltott ki. Miszerint a pedagógusok azt akarják, hogy ne essen adó alá a túlórájuk. — Az elégedetlenség oka az ötvenszázalékos túlórakötelezettség. Ha akarja, ha nem a pedagógus, köteles az alap óraszámán túl elvégezni. De már annyira alacsonyak a nettó óradíjak, s a pedagógushiány miatt a túlterhelés, hogy nem akarják vállalni a kollégák a túlmunkát. A tizenkilenc forint nem nevezhető vonzó összegnek. Ezért ez a követelésünk, hogy vagy csökkentsék a túlmunka adóterhét, vagy pedig a díjazásra fordítható költségvetési kereteket emeljék meg, mert különben komoly gondok- lesznek az iskolákban. B. Sajti Emese Békés Megvei Könyvtár, Békéscsaba Munkahelyi művelődés Akár ezt a címet is adhattuk volna ennek az írásnak: Amikor a „hóhért” akasztják. Mert munkahelyi művelődés ügyében ezúttal egy olyan intézményt kerestünk fel, mely arra hivatott, hogy máspk művelődését, szórakozását szolgálja. A Békés Megyei Könyvtár igazgatóhelyettesét, Kiss Lászlót kérdeztük arról, vajon dolgozóik mennyire érzik fontosságát az önművelésnek? — Mondhatnám azt is, rá vannak kényszerítve, hogy naprakész ismereteik legyenek. Ha valaki nem elég tájékozott, képtelen arra, hogy látogatóink kérdéseire válaszoljon, s mint ilyen, alkalmatlan a könyvtárosi munkára. Egyébként lehetőség is akad bőven a művelődésre. Ha csak előadásainkra gondolok: hetente legalább két rendezvényünk van, melyet érdemes figyelemmel kísérni, legyen szó akár a magyar, akár a külföldi irodalomról. Természetes, hogy aki éppen nincs szolgálatban, meghallgatja ... — És a szakmai továbbképzések? — Ketten főiskolán tanulnak. Az elmúlt három évben 20-an végezték el a könyvtártechnikusi tanfolyamot.. . Az persze más kérdés, hogy sajnos, nem egy elment tőlünk azóta. A nagy fluktuáció oka kétségtelenül, hogy a közművelődés egyik legkevésbé megfizetett területe a könyvtár. — Akkor nincs sok lehetőségük válogatni a munkatársak között -.. — Valóban nincs. Elvárásaink, hogy dolgozónknak legyen naprakész tudása, s ha lehet, plusz egy adott területre is specializálódjon, nos ezek az elvárások egyenlőre fikciók. így kellene lenni. Mi mindenesetre mindent megteszünk, hogy könyvtárosainknak lehetőségük legyen a továbbképzésre is. A szakmai főhatóságok által megrendezett továbbképzésekre mindig elmegy egy-két munkatársunk. Könyvtárunk is gyakran rendez továbbképzéseket. Hogy csak egy példát mondjak: Szarvason e hét közepén a könyvtártechnikusok részére rendezünk háromnapos képzést. Vagy egy másik példa: tavasszal a könyvtár és a társadalom kapcsolatáról cseréltük ki tapasztalatainkat, a Szanazugban megtartott háromnapos rendezvényünkön. — Ha jól tudom, a Könyvtárosok Egyesületének Békés megyei szekciója is fontosnak tartja a rendszeres továbbképzést ... — Valóban így van. Nemrég Szarvason kilencven könyvtáros mondta el véleményét a szakma jelenlegi helyzetéről. — A vidéki könyvtárakból is érkeznek ezekre a képzésekre? — Általában e rendezvényünket hétfőnként tartjuk, hogy az egyszemélyes könyvtárakban se okozzon fennakadást a részvétel. Mert nem mondhatunk le a kistelepülések könyvtárosainak továbbképzéséről sem. — Anyagilag is jól jár, aki rendszeresen képezi magát? — Szeretnénk, ha így lenne, ám egyenlőre nincs lehetőségünk dotálni a nagyobb tudást. Pedig, ha azt is számba veszi, hogy könyvtárosaink zöme nő, családanya ... Dolgoznak este hétig, s olvasóink rendelkezésére állnak szombatonként is... Lassan kénytelenek vagyunk már érettségivel felvenni fiatalokat. Ha megszeretik a szakmát, maradnak, ha nem, járnak ide akár egy hivatalba, aztán .. . — Ez Békés megyei tapasztalat? — Az egész szakma ilyen, és ehhez hasonló gondokkal küszködik. Már csak azért is érdemes lenne megoldást találni ezekre . . . N. Á. A redukált formarend híve „A gondolatnak ne szabjunk határokat!” (A szerző felvételei) A Dürer teremben kiállít: Oroján István 1947-ben született Batto- rnyán. Iskoláit ott, Gyulán és a szegedi tanárképző főiskola íróméin—rajz szakán végezte. 1971-től a Foaia Noast- ra (A m.i lapunk) román nemzetiségi' lápnál dolgozik, jelenleg tördelőszerkesztő. 1983 óta a Művészeti Alap tagja. Több közös kiállításon bemutatkozott > már. önálló tárlatát Szegeden, Egerben 'láthatta, és most Gyulán ismerheti meg a művészetkedvelő közönség. * * * A szerkesztőségben zajlik a szokásos élet — írógép kattogása, telefoncsörgés, kollégák és „kívülállók” adják egymásnak a kilincset. Oroján István asztalán laptükör, itypométer, kéziratok. fotók. Készüli a következő szám. — Nem szívesen beszélek magamról — néz fel munkájából —, szóljanak helyettem inkább az alkotásaim! Azután mégis oldódik zárkózottsága; a legszívesebben Szegedről mesél, a főiskoláról. A várost második szülőföldjének érzi. Ott nevelkedett képzőművésszé Vinkier László irányításával; aki a festészet majdnem mindéin területét művelte, készített portrét és freskót is. — E szerint nem ő biztatta az absztrakt festészetre! — Nem ő... A mesterem senkiinek sem jelölte ki az utat. Magam választottam, sok vergődés és munka áráin ... Emlékszem, már kiskorom óta festő" szerettem volna lenni. Otthon sokat rajzolgattaim, bár nem nagyon mutattam meg senkinek. Rajzoltam mindenféléi!: például virágokat; s egyszer, amikor hatodikos koromban néhány hétig betegség miatt nem mozdulhattam ki a szobából, a bátyám művészettörténeti könyvében felifedeztem Michelangelo Dávidját. Azt hiszem, ez volt az első anatómiai rajzom. Egyébként, nemigen tanítottak eme tudományra, amit a főiskolai felvételire készítettem, az ösztönös rajz volt. — Az absztrakt festészet bár nem új keletű, nemigen népszerű az emberek előtt. Erről tanúskodik a vendégkönyv egy bejegyzése is. Miért éppen ezt a formanyelvet választotta? — Nem tudom, mennyire népszerű és mennyire nem. Ez is egy stílus, melyet jó néhányan követnek. A megyében sem egyedülálló. S hogy miért választottam? Mert ez tetszett! A világból áradó rend és tisztaság megjelenítése vonzott. Számomra különös, hogy az embereknek legtöbbször csak figurális képek jelentenek élményt, tartalmat. Én a színiekkel. és a formáikkal mondom el gondjaimat, örömeimet. Ennyi az egész. És ezt nem muszáj mindenkinek elfogad ni. Lehet, sokan a figurális alkotásokat sem értik, csak azt állítják? — A kiállításon láthatunk kisplasztikákat is: fából, fémből, kőből, műanyagból... — Néha készítők ilyeneket, bár elsősorban festőnek érzem magam. Értek a fa megmunkálásához, s ehhez megvannak az alapvető szerszámaim. A vas, a műanyag feldolgozását azonban már nem tudom magam megoldani — de szerencsére vannak a városiban olyan barátaim, kiváló szakemberek, akik örömmel segítenék nekem. — Fontosak-e Oroján István számára a gyökerek, a szülőföld? Mert az absztrakt festészetből az ilyesmi nem követhető nyomon .. . — Mindenképpen és meghatározó. Rendemben benne van az a rend, amit anyámtól tanultam. Síkjaimban az Alföld, Színeimben házunk feketére festett alja, fehér faltai. — Különös, hogy egyetlen munkájának sincs címe. — Van pedig, csak. megtartom magamnak. Lehet, az általam adományozottak nem is elég jók, Én senki gondolatának nem akarok határokat szabni! Milyen jó volt hallani, amikor egy középiskolás lány azt mondta, ebből a képből zene szólt * * * Az utóbbi nyolc-tíz év alkotásaiból összeállított válogatását, első önálló gyulai kiállítását várhatóan október közepéig tekinthetik meg a látogatók a Dürer teremben. Szőke Margit
