Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
a 1988. augusztus 6., szombat Igazgató tanévkezdés előtt „Álmodozni lehet ugyan, mert az szerencsére ingyen van .. Fotó: Fazekas Ferenc A ház eőltt barna léckerítés húzódik, s a kapuban két fiatal lány beszélget. Az alacsonyabbik, Mariann, itt lakik. Édesapja, Bugyi Gergely, a medgyesbodzási általános iskola igazgatója azonban még nincs idehaza. Feleségével a dinnyeföldön vannak, de már hamarosan meg kell érkezniük — bizonygatja Mariann. S valóban: alig nézünk szét a virágokkal, s a lugasozott kör- . te- és almafákkal teli udvaron, máris autó surran be az időközben szélesre tárt nagykapun. Bizony a lehető legrosszabbkor érkeztünk. A dinnyeföldön ugyanis nem ért véget a család aznapi munkája, délután Pestre indulnak eladni a dinnyéket . .. Ennél már csak az lepte meg jobban az igazgatót, amikor a tanévkezdésről érdeklődtünk. Igaz, a nyár derekán már túl vagyunk, no de az évnyitóig is aludni kell még egypár hetet. — Tudja, nálunk most mindenki az őrültségig dolgozik a háztájiban — magyarázza. — Legyen az tsz- tag, nyugdíjas vagy pedagógus. Azt lehet mondani, hogy emiatt aztán még annyi ideje sem marad az embernek, hogy levegőt vegyen. Mi például nyaralni sem voltunk az idén. Egyszerűen nincs időnk rá. És hogy miért csináljuk? Azt hiszem, ugyanazért, mint más is. Szeretnénk megtartani a korábbi életszínvonalunkat. Ezután arról beszélt az igazgató, hogy milyen szerencsés helyzetben vannak a bodzási pedagógusok. Hatezer négyzetméter illetményföldjük van, s ezen a területen belül bármit választhatnak, mogyoró-, hagyma-, paradicsom- vagy dinnyeföldet, amihez épp kedvük van. Aki szorgalmas, s a termés is jól bejön, az egy nyáron húsz- harmincezer pluszt tud előteremteni a fizetés mellé. — Sajnos, mégis évek óta gond számunkra a pedagógushiány — mondja az igazgató. — Az elmúlt tanévben négy képesítés nélkülink volt... A most következő tanévre három álláshelyet hirdettünk, de eddig még senki sem jelentkezett. S ha most augusztusban sem lesz érdeklődő, kénytelenek leszünk ismét képesítés nélkülieket alkalmazni. Sajnos, épp matematikából, fizikából és kémiából hiányzik tanár! Ezek pedig komoly tárgyak, nagy kockázat képesítés nélkül tanítani őket. Érdekes, hogy sok fiatal inkább a várost választja, bármennyire is nehezebb ott sir. élet. Itt, a 12-16 ezer forintos -letelepedési segély mellett az alapfizetéssel (ami köztudottan elég magas az iskolánkban) területi pótlékot is kapnak a pedagógusok. Nem beszélve az említett illetményföld adta lehetőségekről. Egyszóval nemcsak a nevelők nem szaporodnak a faluban, általában a lakosság is egyre inkább fogy. A szülők egyre kevesebb gyereket vállalnak. Előreláthatóan 16 elsősünk lesz szeptembertől, amiről azt kell mondanom, hogy ismét kevesebb, mint a tavalyi, vagy az azelőtti esztendőben. Azt hiszem, olyan magasak lettek az utóbbi években az igények, hogy ezzel a mostani kereseti lehetőséggel ' sokan kockázatosnak tartják a gyerekvállalást. Nem is a felnevelésükre kevés a pénz, hanem az életben való elindításukhoz. Mert bizony most ez a legnehezebb ... — S hogy ezek után milyen lesz a tanévkezdés? — meditál tovább az igazgató. — Álmodozni lehet ugyan, mert az szerencsére ingyen van, de abból még nem lesz sem önálló napközis-, sem másik technikatermünk, se egy tornaszobánk. Arról már nem is beszélek, hogy nálunk az étkezés is tanteremben folyik, mert nincs ebédlőnk. S hogy tovább ragozzak, bizony a negyedik éve életveszélyessé vált kultúr- házunk zárva tartása miatt nincs egy olyan nagyobb helyiség a faluban, ahová a több mint másfél száz gyerekünk beférne. Így aztán a tanévnyitók, -zárók, vagy a nagyobb ünnepélyek megtartása csak az iskolaudvaron történhet. A baj akkor kezdődik, ha esti kezd az eső. Nos, az új tanévet továbbra is ezek nélkül, a számunkra fontos épületbővítések nélkül kell megkezdeni... Két létfontosságú dolog azonban mégiscsak megoldódik szeptembertől — derül ki a továbbiakban. Az egyik a jelenlegi technikaműhely, valamint az üres szolgálati lakás teljes felújítása. Sajnos, a pusztaottlakai iskola (amely szintén Bodzáshoz tartozik), még mindig csak komfort nélküli szolgálati lakásokkal rendelkezik, melyeknek felújítását most sem vehette tervbe az iskolavezetés. Ami viszont irigylésre méltó, az a 12 ezer kötetes könyvtár Bodzáson. Minthogy az iskola általános művelődési központ keretén belül működik, így a gyerekek még otthonosabban mozoghatnak itt, hiszen ez egyúttal a saját iskolakönyvtáruk is. Az új órarend készítése feladja a leckét. Körülbelül hatvan gyerek jár át Gábor- telepről, s a pedagógusok egy része Pusztaottláka és Bodzás között ingázik (ezzel is segítve mindkét helyen a megfelelő szakos ellátást — mindezek pedig azt jelentik, hogy az órarendnek itt még a sajnos nem túl jó autóbusz-közlekedéshez is igazodnia kell. Augusztus 22-étől aztán már jobban megoszlanak a terhek, hiszen ismét megtelik a nevelői szoba pedagógusokkal. Igaz ugyan, hogy a végleges döntés mindigaz iskolavezetés kezében van, de számos kérdés — például a mostani tanévkezdéssel kapcsolatban is — tantestületi szavazást igényel. A szokásos tanév eleji továbbképzések után pedig az egész tanéves munkaterv kerül kidolgozásra, amelynek elkészítésében ismét nagyszerepe van az iskolavezetésnek. Bugyi Gergely négy éve áll az iskola élén. Vajon hogyan ítéli meg saját beosztását? Milyen előnyei vagy hátrányai vannak, hogy valaki igazgató, és nem „közpedagógus”? — Szívesen csinálom a munkám — válaszolja —, bár kétségtelen, az egyszeri pedagógus nyugodtabban kel, fekszik. Számomra talán az a legnagyobb lelki teher, hogy minden szabályt, törvényt, előírást helyesen és pontosan értelmezzek, nehogy bárkinek is hátránya származzon egy félreértett paragrafusból. A másik fontos elvárás ettől a beosztástól a naprakész tájékozottság, a felelősséggel átgondolt véleményalkotás. Ez sem könnyű. És akkor még ott vannak az olyan kérdések, mint a személyi, tárgyi feltételek biztosítása ... Ebben is nekem fő leginkább a fejem. Vigasztalásul nem is lehet sokat mondani. Talán csak annyit: van még idő a tanév kezdéséig, s néhány gond szeptemberig bizonyára megoldódik . . . Magyar Mária Múlt és jelen a szarvasi Bolza kastélyban GÁL EDIT KÉPEI MOZI Zsivágó doktor Masíroznak át rajtunk sorjával a tucatfilmek, meg se rezdülünk. A lenge élmények pedig úgy hullanak le rólunk, mint egyik-másik díváról a kelmék a sikerre sietősebb celluloid-termékekben ... Aztán, ha jön egy nagyobb élmény, annál jobban beleremegünk! Ebben a bősz nyárban is sokáig bennem maradt az a didergés, ami a Zsivágó doktor filmváltozatának három órája alatt járta át testem- lelkem. Nemcsak a végtelen keleti tél kegyetlen képei csiholták elő a fázós utóérzéseket. De dideregnem kell még most is a történelem szörnyűséges szcénáitól, és azoktól a taszító alakzatoktól amivé bizonyos szélső helyzetekben az Ember arca torzul, amivé a tekintet fajul, ha üldöz, vagy ha üldözik ... Didergés maradt bennem, mert láttam, felfoghattam a reszkető Humánum sorsát. Igaz. azonosulni nem mindig sikerült, de borzongtam, mert az Igazság olyan az ember lelkében, mint a tektonikus lemezek a nyugvó földkéregben. Ha megmozdulnak, átrendeződnek, az rengéssel jár! És megintcsak az Embert láttam, aki a filmben idézett népi szólás szerint: „árpaszem”, és „kérdi a malomkő az árpát?!. ..” De félre a hideglelésekkel! Itt a film! Vártuk. Aki -elérhette, olvashatta Borisz Paszternák könyvét; aki eljutott Szolnokra, láthatta már és láthatja még egy zseniális színházi változatát. Milyen is ez a kiérdemesült, madár-, illetve világ látta amerikai film? Először is — utoljára is: amerikai... Szuper! Szuper színészek — szuper rendezés. Felsőfokú filmes technika — ami ezúttal a nyomorból és a pusztulásból is látványosságot tud fényképezni. A képek valóban megrendítőek, a filmes elbeszélés változatos, izgalmas. Végül is Carlo Ponti nem akármihez adja a nevét . . .! Az érzelmi hatás is szuper-hollywoodi módra kidolgozott; a fergeteges-romantikus filmízlés amerikai szájaízéhez szirupozva. Az a bizonyos, melód iakoktélökon agyonlögybült filmzene-bólé viszont — aminek célja: tudjuk, az elandalítás és a fel- korbácsolás egyszerre —, engem sajnos inkább kizökkentett és elidegenített a cselekmény nagyon is fagyoskopogós drámaiságától. Az édeskés — úgy is mondják, sweet-hangszerelés hömpölygő hullámai, panaszos-bala- l'ajkásan is, legtöbbször valósággal alámossák Pmar Sharif, Geraldine Chaplin és Juli Christie hihető, emberi játékát. Szívesen megnézném a filmet még egyszer úgy, hogy csak a sávi tó uráli szelek szólnának alatta. Ja, igen! Most tényleg nagyon hiányzik a filmhez a jó magyar szinkron, Nem azért, mert lusták vagyunk olvasni, hanem mert az amerikai angol mégiscsak idegen az egyébként jól megidézett ezredéves, ősi orosz tájakon . . . Becsüljük viszont mind jobban azt a helyzetet, hogy immár csodálhatjuk, olvashatjuk és láthatjuk ... és ettől tán az a didergés is majd csak el fog múlni...!!! —plan —
