Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
1988. augusztus 6., szombat o Hazánk agrártenyésztése a népgazdaságon belül elfoglalt helye, a lakossági ellátásban és az exportban játszott jelentős szerepe miatt meghatározó az agrártermelésben. Az állattenyésztés mintegy két évtizede kielégíti a növekvő hazai fogyasztási igényeket, és jelentős mértékben hozzájárul az élelmiszergazdaság export- feladatainak teljesítéséhez. Míg az 1970-es évek elején évente 45 ezer tonna húsimportra szorultunk, a ’80-as évek közepén exportunk meghaladta a 200 ezer tonnát. Az elmúlt negyven évben megduplázódott a hazai egy főre jutó húsfogyasztás, napjainkban eléri a 80 kilogrammot. A MÉM vezetése áttekintette az állattenyésztés helyzetét, és megállapította, hogy az elmúlt évtizedben jelentős eredmények születtek, ugyanakkor egyes ágazatokban ma gondok mutatkoznak. Javuló eredmények Az állattenyésztés a nagyüzemi gazdálkodás fontos tényezője, a mezőgazdasági tevékenység bruttó termelésének mintegy 45 százalékát adja. Kedvezően befolyásolja a folyamatos árbevételek révén a vállalatok pénzügyi gazdálkodását. Az elmúlt években a hazai hústermelés dinamikusan növekedett, éves átlagban 3-3,5 százalékkal. Ennek következtében az egy főre jutó hústermelésünk négyszer nagyobb a világátlagnál). Egy lakosra számítva élő testtömegben 220 kilogramm húst, 260 liter tejet és 400 tojást állítunk élői Az egy tehénre jutó tejtermelés növekedése következtében — öt év alatt 800 literrel emelkedett a fajlagos tejhozam — a termelés 1987 végére 4 ezer 638 liter, örvendetes, hogy Békés megye első helyre került az országos tej termelési rangsorban, több mint 5 ezer 900 literes tehenen- kénti hozammal. Állattenyésztésünkben széles körben alkalmazzák a hazai és külföldi kutatási, gyakorlati módszereket, új eljárásokat és technológiákat. A kisüzemekben az állattenyésztés a nagyüzemekkel párhuzamosan jelentősen bővült az elmúlt években. Meghatározó a kisgazdaságok szerepe sertés-, baromfi-, tojástermelésben, valamint a nyúlágazatban és a méhészetben. Az alacsonyabb színvonalú eszköz- és takarmányellátás ellenére a kistermelés több ágazatban minőségileg és a hatékonyság szempontjából versenyképes tud lenni a nagyüzemekkel. A mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek jól alkalmazzák a kisgazdaságok termelését szervező integráló tevékenységüket. Az új vállalkozási formák (nagyüzemi állatkihelyezés, termeltetési kapcsolatok) és az egyéni vállalkozók saját pénzeszközből (juh, húsmarha) fejlesztik és eredményesen működtetik az egyes állattenyésztési ágazatokat. Jelentkező gondok Állattenyésztésünk ágazatainak többsége a világ élvonalát megközelítő színvonalon termel, de a termelőegységek közötti különbség indokolatlanul nagy. A minőségi javulás az utóbbi években mérséklődött, a technológia- és munkafegyelem, a takarmányok minősége, az anyagellátás színvonala nem javult. A világpiacon túlkínálat jelentkezik az állati termékekből, ami árveszteséget okoz. Terméktámoga- tási verseny alakult ki, ami egyben azt is jelenti, hogy a hagyományos állati termék- export csak magas támogatási szint mellett tartható fent. A fentiek következtében népgazdasági és üzemi szinten is veszteségek keletkeztek. Az alacsony színvonalon termelő üzemeknél állatfajonként differenciált mértékű állatlétszám-csökke- nés következett be, ez a tendencia 1985-től állandósult. Az állatlétszám-csökkenés azonban nem járt együtt jelentős állati termék mennyiségcsökkenéssel, mivel termékszerkezetmódosítással az egyes ágazatok termelése kiegyenlítette egymást. Az állattenyésztés közeli és hosz- szú távú jövőjét veszélyezteti, hogy a piaci átrendeződések nem hatottak kellőképpen az ágazatra. A kívánatos termékszerkezet-váltás, -a piaci termelés, a piacon folytatott minőségi verseny üzemi szinten még a felismerés szintjéig sem jutott el. ■ jövő feladatai A MÉM vezetése a fentiek összegzéséből meghatározta a tennivalókat. Az állattenyésztés fejlesztésénél továbbra is kiemelt feladatnak tekintik a jó színvonalú hazai ellátást, a külgazdasági egyensúly javítását, az egyes ágazatok jövedelemtermelő képességének javulását. Az állattenyésztési ágazatoknak a népgazdaságban, a nagyüzemben betöltött szerepe a jövőben sem csökken. Fejlett, hatékonyan dolgozó állattenyésztés nélkül nem képzelhető el az intenzív mezőgazdaság kialakítása. A jövőben a termékelőállítás mennyiségét jobban kell a bel- és külpiaci igényekhez igazítani. A prognózisok szerint a mostani 2,3 millió tonna vágóállat-termelés — ami 220 kilogramm egy lakosra — jó színvonalat jelent, és kielégíti a közeljövő piaci keresletét. Nem indokolt a jelenlegi vágósertés (1270 ezer tonna) és vágóbaromfi (640 ezer tonna) termelésnövelése. A jelenleginél jobb minőségű termékek előállítására kell törekedni. Az élelmiszeripari vállalatok az eddiginél szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a mezőgazdasági termelőkkel. A mezőgazdasági naiyüze- meknek, kistermelőknek olyan információkat kell szerezniük a feldolgozó vállalatok termeléspolitikai stratégiájáról, melynek ismeretében közös kockázatvállalás alapján a szerződéses kapcsolatok keretében valósulhat meg a korrekt együttműködés. Az állattenyésztési termékek termelésének mennyiségét az egyes állat- tenyésztési szakmai körök megállapodásos rendszere keretében a piac felvevőképességéhez igazítva szabályozzák. Az állattenyésztési termékek értékesítése jelentős devizabevételhez juttat-' ja az országot. Ez szükségessé teszi, hogy az állati termék és vágóállatezportot bonyolító vállalatokon túl ugyanezt — a feltételeknek megfelelő — más gazdálkodó szervezetek részére is lehetővé kell tenni. Tennivalik — állatfajonként A szarvasmarha-ágazatban elsődleges feladat a hazai növekvő tejigény kielégítése, a minőség javítása, valamint a tej szárazanyag-tartalmának növelése. A vágómarhatermelésnél a jó minőség, az exportpiaci igények kielégítése alapvető üzemi feladat. A vágósertés-termelésben növelni kell a jobb húsminőséget adó fajták, hibridek részarányát. A kisgazdaságokban tovább kell folytatni a kocakihelyezési akciót. A vágósertés-minősítést mindkét szektorban általánossá kell tenni és a minőségi termékelőállítást az árrendszer továbbfejlesztésével elő kell segíteni. A juhtenyésztés termelésének iránya alapvetően a fajlagos hozamok, a termelési hatékonyság növelése lehet. Ennek megfelelően fő terméknek a vágó juhot kell tekinteni, melyet esetenként és helyenként közelíthet a juhtej, míg a gyapjú egyre kisebb jelentőségű termék. A baromfiágazatban a csirke- és tojástermelésnek a mindenkori piaci igényekhez kell igazodnia. Célszerű növelni a víziszárnyasok és a pulyka termelését a nagyüzemekben, a galamb, a fürj és a gyöngyös termelését a kisgazdaságokban. Az állami szakmai és felügyeleti ellenőrzés mellett működő állattenyésztő egyesületek feladata a tenyésztésszervezés, a termék-előállítás segítése, szakmai érdek- képviselete. Tevékenységüket széles társadalmi alapon, nyereségérdekeltség nélkül végezzék, munkájukba be kell vonni az állattenyésztő vállalatokat. Közgazdasági feltételek A gazdaságos vágóállatelőállításban támogatni kell a termelést segítő egyszerű kistermelői szövetkezetek alakítását. Az eddig jól működő szakcsoporti formák fenntartása a cél. A jövőben a központi intézkedések révén az állattenyésztés jövedelemszintje összességében nem csökkenhet. Az árjellegű támogatások egy részét árasítás Tévén leépítik, viszont egyes támogatási jogcímeket — amelyek az áraknál jobban szolgálják a termeléspolitikai célokat — hosszabb távon is fenntartanak. A jövőben a mezőgazdasági nagyüzemek és á kistermelők érdekeltségét, fajlagos jövedelempozícióit azonos szintre hozzák, folyamatosan közelítve az érés támogatási feltételeket. A szervezett és szektorsemleges alapjuttatásos támogatási rendszer feltételezi, hogy az a vállalkozói adótörvény hatálya alá tartozó összes gazdálkodóra kiterjed. Szorgalmazzák a kistermelői integrációkat, a saját erőből történő vállalkozásokat. Kiegyensúlyozott takarmányfehérje-piacot kívánnak létrehozni. A hazai termelésű fehérjetakarmány- többletet az import szinten- tartásával, a takarmányok béltartalmának javítására kell felhasználni. Verasztó Lajos Plazmaszóró technológiák kutatása Üj kutatási programot indítottak az Ipart Technológiai Intézetben a közelmúltban üzembe helyezett plazmaszóró rendszerrel. A szakemberek az ipari vállalatok számára dolgoznak ki olyan technológiai eljárásokat, amelyekkel az általuk gyártott, illetve használt gépelemek élettartama jelentősen növelhető. Az intézet más kutatási intézményekkel együttműködve felkutatja azokat a felhasználási területeket, ahol a csúcs- technológia körébe tartozó eljárást az ipari gyakorlatban sikeresen lehet alkalmazni. A felület-előkészítő, valamint plazmaszóró berendezésből álló rendszerrel különleges fizikai vagy kémiai körülményeknek kitett gépelemeket lehet majd kezelni. A kidolgozandó technológiai eljárások célja az, hogy a plazmaszóróval kezelt fémek károsodás nélkül viseljék el a különleges fizikai és kémiai hatásokat. Így például jobban tűrjék a nagyon magas hőmérsékletet, ellenálljanak a korróziónak, s lassabban kopjanak el. Az eljárás során, a plazmatrant a hangsebességnél három- négyszer gyorsabban elhagyó 2000—20 000 Celsius-fok hőmérsékletű gázsugárba bizonyos fém-, illetve kerámiaport szórnak, s ezzel vonják be a megmunkálandó gépelemet. A kezelés után a fémeken olyan bevonat keletkezik, amely azok korábbi tűrőképességét sokszorosára növeli. A kutatási programban a szakemberek egyebek között azt vizsgálják, hogy milyen fém-, illetve kerámiaporok alkalmasak a kívánt hatás eléréséhez. A plazmatechnológiai kutatásokra alapozva megvizsgálják például, hogy az erőművi gőzturbinák lapátjai miként tehetők ellenállóvá az eróziónak. A lapátok ugyanis gyorsan elkopnak, s pótlásuk, illetve felújításuk nagyon költséges. Az előzetes számítások szerint a plazmaszóró technológiával kezelt gépelemek élettartama csaknem ötszörösére növelhető. A szakemberek eljárást dolgoznak ki a vegyiparban alkalmazott szivattyúk egyes alkatrészeinek kezelésére, valamint a motoralkatrészek hőállóvá tételére is. Szent Flórián gyulai önkénteseivel Ausztriában Istentisztelet a tűzoltók napján A verseny másnapján a város dísztermében fogadást adott a külföldi csapatok számára Erwin Novak tartományi tűzoltóparancsnok és Robert Löffler, Hollabrunn polgármestere. A fogadóson megjelent Siegfried Ludvig tartományi államfő és Franz Blochberger, a. tar-i tományi tanács elnöke is. A fogadóson szolgálati érmek, kitüntetések átadására került sor. A magyar küldöttségből különböző elismeréseket vehetett át Kátai András, az önkéntes egyesület parancsnoka, Cseke Mihály, a megyei kórház rajparancsnoka, Rusz Miklós, a szanatórium vállalati tűzoltója, Szénái Géza, Békéscsaba tűzoltóparancsnoka és Antovsz- ki Péter, a gyulai tűzoltóparancsnokság tűzmegelőzési előadója. A 3 napos rendezvény egyikére esett a tűzoltók napja — ezelőtt 77 évvel tartották meg először Alsó- Ausztriában. A tűzoltókét, akik önkéntesen végzik munkájukat; az államiak száma igen csekély. Az utolsó nap reggelén , szabad téren megtartott istentisztelieten köszöntötték őket a helyi szervezetek képviselői. A vallásos Ausztria imát mondott a tűzoltókért, akiknek munkáját tisztelet övezi, és példaadóan elismeri az állami, a politikai vezetés. Bronzjelvény a magyaroknak Az utolsó nap délölőttjén népes közönség kísérte figyelemmel a csapatok színpompás felvonulását. Hollabrunn 7 ezres lakossága előtt az osztrák tűztoltók rajai mellett belga, csehszlovák, német, francia, magyar, hollandi, olasz csapatok vonultak fel a verseny korábbi színhelyére — mintegy 15- 16 ezer ember! A verseny értékelése után a díjak átadása következett: a magyarok mindhárom raja elérte a célul kitűzött 300 pontot, így az országos tűz- oltószövetségtől és a tartományi vezetőktől átvehették a bronzjelvényeket. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy lehetett volna küzdeni az ezüstjelvényért is, ám tűzoltóink elmondása szerint a felkészülési idő rövidsége és az újszerű szerelési technika miatt épp elég volt a csapatmunkát a begyakorlottságig a fegyelmezett összmunkáig vinni. (Az ezüstjelvénynél nem az itthon begyakorolt, hanem a versenybírótól helyben kapott különböző feladatok szerint kell azonnal és hibátlanul cselekedni.) Így is büszke lehetett rájuk a szemlélődő, hiszen az elismert rajok között voltak ... Vendéglátóink, Josef Stoc- kinger és önkéntesei a város határán jóval túl kísérték autóbuszunkat. Egy közeli magyarországi viszontlátás reményében búcsúztunk ... Csak hazafelé a buszon volt mód arra, hogy megkérdezzem, ami végig foglalkoztatott: Ausztriában a tűzoltóság önkéntes, szinte kizárólagosan önkéntes. Vajon mi szerepük van itthon az önkénteseknek, hiszen nálunk szervezett állami és egyre erősödő vállalati tűzoltóságok működnek. Kátai András, az önkéntes egyesület parancsnoka válaszolt: — Gyula vonzáskörzetében nagy hagyományokkal működő önkéntes egyesületek vannak. Véleményem szerint munkájukra szükség volt és lesz, hiszen az állami tűzoltóság egyszerre és azonnal nem lehet több helyen. Elég csak elgondolni, hogv Gyula és Sarkad vonzáskörzetében a gyulai parancsnokság az egyetlen ... Igaz, egyre ' több vállalat igyekszik fenntartani saját tűzoltóságot, de mi van a kisebb üzemekkel, a kisvállalkozókkal? A mi egyesületünket a 3 gyulai tsz és 4 vállalat, szövetkezet tartja fenn — ezekkel együttműködési megállapodásokat kötöttünk. * * * Mi volt a 3 nap értelme? Amit a gyulai önkéntes tűzoltók vállaltak, teljesítették. Bebizonyosodott, hogy a hazai csapatok nemzetközi porondon is helyt tudnak állni. A külországi felszereltséget és teljesítménybeli mércét most sokan láthatták — de jó alkalom volt az út arra is, hogy a hazai tűzvé- delmi gondok kicsit szélesebb körben felvetődjenek, s talán a különböző szervezetek közelebb kerüljenek egymáshoz. Sok versenyzőnk számára újnak számított a nemzetközi megmérettetés — a tapasztalatok birtokában jövőre — ha lehet — ismét megpróbálják. Ha sikerül az idővel jól gazdálkodni, többet gyakorolni, akár az ezüstjéltvényt is ... (Vége) Kép, szöveg: Szőke Margit Az osztrák tűzoltóegyesületnek sok fiatal tagja van. Képünkön egyikük, Szent Flóriánnak, a tűzoltók védőszentjének szobrával Előtérben a minőség Merre halad a hazai állattenyésztés?
