Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. augusztus 6., szombat o Pillantás a japán írásművészet műhelyébe Hz adórendszer ió, ha elviselhető... Dr. Sütü Dezső előadása A Szarvasi Arbnrétum vendége volt Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára A japán írásművészet (So- do) különös, titokzatos mű­helyébe pillanthattak be teg­nap délelőtt a Gyulai SZOT-gyógyüdülő vendégei és mindazok, akik érdeklőd­nek a Japán hetek Magyar- országion című rendezvényso­rozat iránt. Haszunuma Tai­ko festőművésznő bemutató-*- ja olyan volt, mint egy szer­tartás: rejtelmes és magá­val ragadó. A földre fektetett, nagy­méretű fehér papírokra fest kisebb és nagyobb ecsetek­kel, fenyőfagyantából készült festékkel — és egészen fan­tasztikus mozdulatokkal. Eu­rópai szemnek nagyon kü­lönleges és meglepő látni azt, hogyan születik a japán írásművészet egy-egy darab­ja, hogy alakul és jön létre a kép, a jel. Abból a távoli kultúrából kapunk ízelítőt, ahol közismerten sokrétű és gazdag maga az írás, hogy­ne lenne lenyűgöző az írás­művészet! A közönség, a szemlélő itt csak találgathat: vajon mit jelent az a vonal, az az ábra, az a forma? Fát, vagy álla­tot? Kiderül: a tengert áb­rázolta Haszunuma Taiko. A másik festményen a felhős, haragos eget örökítette meg. De nem az a fontos — véli a japán festőművész, hogy mit jelent egy-egy kép, ha­nem az, hogy milyen érzése­ket vált ki az emberből. A földön fest a művésznő, de nem egyszerűen fest. Ügy mozog a kifeszített papír fö­lött, mintha táncolna. A be­lülről fakadó érzések köz­vetlen folytatása testének hullámzása és minden feke­tébe öntött ecsetvonás. Az ecsetet kizárólag egyszer sza­bad bemártani a festékbe — Igaz, az év első négy hó­napjában felgyorsult a lét­számmozgás. Egyre többen adták vissza, illetve szüne­teltették az ipart. Az előb­biek 346-an, az utóbbiak 361 -en voltak. A megszűné­sek mintegy fele, a szünetel­tetések 60 százaléka a mun­kaviszony mellett ipart gya­korlók közül került ki. Eb­ben nagy szerepet játszott a jövedelmek összevonása, amely az adózásnál hátrányt jelent. Ezek az emberek in­kább mezőgazdasági terme­léssel foglalkoznak. Ugyan­akkor 422-en váltottak új iparengedélyt. A 233 főfog­lalkozású közül a legtöbben az állami és a szövetkezeti szektorból, illetve a géem- kákból jöttek. Ilyenek a fod­rászok, a kozmetikusok, a vasiparban és a szállításban dolgozók egy része. A mun­kaviszony melletti vállalko­zók többnyire fiatalok, akik így kívánják életszínvonalu­kat megtartani, illetve emel­ni. Ezekből az adatokból egyértelműen kiviláglik: megyénkben nem volt akko­ra létszámmozgás, mint az ország más területein, A már említett létszámnö­vekedés azonban abból adó­dott, hogy a társas vállal­kozók egy része átszivárgóit ez a mély koncentrálás pil­lanata —, s utána hatalmas lendülettel, odaadással1 festi- táncolja végig, készre az egész képet. Az érzés, az írás egyetlen határozott, lezárt folyamat, amit semmi sem szakíthat meg. a kisiparba. Mivel ugyanar­ról a tevékenységről van szó, ez nem jelent kapaci­tásbővülést. Az átalányel­számolási formában dolgozó fodrászok és kozmetikusok az ÁFA miatt váltattak kis­ipari engedélyt. Ugyanis a kisiparban, ha a feltételek adottak, nem kötelező az ÁFA rendszerébe való 'belé­pés. így itt sem beszélhe­tünk teljesítménynövelés­ről. Az ipart szüneteltetők nagy száma azt mutatja, hogy még mindig bizonyta­lanok az iparosok. Az sem megnyugtató: a hátrányos helyzetű térségekben, mint Mezőkovácsháza, Szeghalom, Sarkad, csökkent a létszám, amely a népességmegtartó képességet tovább rontja. Nincs kellő érdekeltség a munka melletti dpargyakor- láshoz, ezért egyre több hi­ányszakma kerül a listára. Az év elején szinte sokkolta a régi kisiparosokat a nyom­tatványhiány, a bonyolult könyvvezetés, várakozás a könyvvezetés alóli mentesí­tésre, illetve az egyszerűsíté­sekre. Megyénk káspiarosai ta­valy folyó árakon számolva 2,1 milliárd forint bruttó termelési értéket értek el, amely 17 százalékkal több Hangulat, varázslat, rej­tély. A távol-keleti kultúrák egyszerűsége, mégis döbbe­netes nyugalma, légiessége, harmóniája lehet az, amitől olyan csodálatos élményben volt részünk. N. K. az előző évinél. Részarányát tekintve még mindig az épí­tőipar a meghatározó, a ter­melési érték csaknem felét ez az ágazat adja. A szolgál­tatásokon kívül az áruter­melés is növekedett. így a kisiparosok hozzájárultak a választék bővítéséhez, a hi­ánycikkek csökkentéséhez. Nyílászárókat, belső lakbe­rendezési, kis- és kiegészítő bútorokat, személygépkocsi- utánfutókat, tévéállványo­kat, szerszámnyeleket, létrá­kat, iskolai szemléltetőesz­közöket gyártanak. Importot helyettesítő cikkeket is elő­állítanak. Ilyenek a jánmű- és a mezőgazdasági gépal­katrészek. A nyolcvanas évek elejé­től javultak az ipargyakor­lás feltételei. Bizonyos terü­leteken azonban megmarad­tak a kisipar és az egyéb vállalkozások kibontakozá­sát, a versenyt akadályozó, sokszor adminisztratív jelle­gű korlátozó jogszabályoké nem változott a megyei gaz­dálkodó egységek merev szemlélete. Miről van szó? A kisvállalkozók, ha anya­got vásárolnak, magánsze­mélyeknek minősülnek, az energiafogyasztásért azonban közületi tarifa szerint fizet­nek, megmaradt a hátrá­nyos megkülönböztetés a társadalombiztosításban. Továbbra is gond az anya­gok, az eszközök beszerzése. A jogszabályváltozások el­lenére ' a kisiparosok igé­nyeit központilag nem veszik figyelembe, kénytelenek csúszópénzt adni egyes anyagokért. A megyei válla­latok és szövetkezetek el­A világon nincs még egy olyan ország, ahol a ma­gyarhoz hasonló adórend­szert ilyen rövid idő alatt vezették volna be. A tör­vény elfogadása (1987 szep­temberi országgyűlés) és be­vezetése (1988. január 1.) között mindössze három hó­nap telt el, ami -magyarázza, hogy az induló év sok gond­dal, nehézséggel szolgál. Jlogy konkrétan milyen ta­pasztalatokat hozott az ed­dig eltelt — a gazdasági fo­lyamatokat tekintve — igen rövid idő, arról az APEH el­nöke, dr. Sütő Dezső beszélt tegnap délelőtt a Békés Me­gyei ÁÉV székházában. A szépszámú érdeklődő — főként gazdasági vezetők — először a gazdálkodás első fél évének tényszámairól hallott tájékoztatást. A gazdaság exportorientáltsá­ga javult, a kivitel nőtt, a nyereség összege a vártnál kissé jobban csökkent, külö­nösen az iparban. — Az adórendszer akkor már jó, ha elviselhető — ál­lapította meg Sütő Dezső az adóreform tapasztalatairól szólva, majd elmondta: ahol a világban ez a típusú adó­rendszer működik, minden­hol igazi piac, igazi verseny­helyzet van. Magyarország­ról azonban ez ma még nem­igen mondható el. Az adó­rendszer működésével kap­csolatban felvetődő gondok részben ezzel, részben a gyakorlatlansággal magya­rázhatók. Az APEH elnöke beszélt azokról a változtatásokról, módosításokról is, amelyek az eddigi tapasztalatok alap­ján váltak szükségessé. Ezekről konkrétan az Or­szággyűlés őszi ülésszaka dönt majd, s ennek megfe­lelően módosul — egyszerű­södik is — az adótörvény. — szí — zárkóznak a nullára leírt, vagy a kiselejtezett gépek, eszközök átadásától. Tavaly óta megszűnt az a lehetőség, hogy a Kiosz megyei szerve­zete beszerezhessen különfé­le anyagokat, berendezése­ket. A KTV és a NÖVI KI megyei kirendeltségei meg­tehetik ugyanezt, de csak ke­vesen élnek ezzel a lehető­séggel. Mint ismeretes, megyénk­ben is elkészült a társadal­mi-gazdasági stabilizációs program, amelyhez a kis­iparosok is csatlakoztak. A feltételek viszont sok he­lyütt hiányosak. A kisközsé­gekben, de különösen a hát­rányos helyzetű települése­ken szinte megoldatlan a szolgáltatás, ezért nagy szükség van a kisiparosok­ra. Sokat tehetnek a helyi tanácsok is. Olcsó telekkel, üres műhelyek, üzletek át­adásával, a második szakma megszerzésének a lehetővé tételével, szorgalmazásával, a pályázati rendszer bővíté­sével segíthetnek. A termé­keket előállító kisiparosok a megyei székhelyű vállala­tokkal vannak kapcsolatban. A 130-150 kisiparos közül csaknem negyvenen impor­tot helyettesítő cikkeket gyártanak, évente 60 millió forint értékben. Az idén sajnos megszűnt az a pályá­zati rendszer, amely kedvező adózási feltételekkel járt. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy az új rendeletek nem ösztönzik eléggé a műszaki fejlesztést. Ugyanakkor szá­mítani kell arra, hogy a termékszerkezet átalakítása miatt egyes termékek előál­lítása gazdaságtalanná vá­lik, tehát megszüntetik a gyártást. A kisiparosok haj­landók átvállalni a hiány pótlását, de ehhez a válla­latokkal, a szövetkezetekkel való jobb együttműködés el­engedhetetlen. (Folytatás az 1. oldalról) A levegőszennyezés került szóba ezután, majd egy egé­szen más téma, belpolitikai életünket érintő kérdés: mi a véleménye a vendégnek az ifjúságról, az ifjúság kör­nyezetvédelmi csoportosulá­sairól, mi lesz a KISZ-szel, és így tovább. A felelet lé­nyege pedig az, hogy a poli­tika abból indul ki, hogy el­ismeri a különböző vélemé­nyeket, irányzatokat képvi­selő csoportosulásokat, s ha azok nem ütköznek az Al­kotmányba, a jogszabályok­ba, akikor működhetnek. Egyébként nem a meghirde­tett lózungok, hanem a konk­rét tettek alapján lehet meg­ítélni, hogy beilűeszthetők-e a rendszerbe mindezek, vagy sem. * * * A program után tettük fel a kérdést Pál Lénárdnak: milyen tapasztalatokat, be­nyomásokat szerzett ezen a látogatáson, hogy érezte ma­gát Szarvasop? — Nagyszerűen — felelte az MSZMP KB titkára. — Ennek a látogatásnak egyéb­ként az a története, hogy egyszer Tamássy István elv­társ felhívott és megkérdez­te, tudok-e a Szarvason mű­ködő környezetvédelmi tá­borról, amelyben egyetemi diákok dolgoznak. Nem tud­tam róla, de ígértem, ha lesz időm, feltétlenül felkere­sem. Ezután egy invitáló le­velet is kaptam a Kertészeti Egyetem KISZ-titkárától. A meghívás, no és a régi szép emlékek alapján igent mond­tam, és nagyon drukkoltam, hogy az ígéretemnek eleget is tudjak tenni, örülök, hogy sikerült eljönnöm, régi ba­rátokkal, ismerősökkel, no és természetesen a fiatalok­kal találkozni. — Megkérdezhetjük, mi­lyen szép emlék fűzi az ar­borétumhoz? — Hogyne. Fiatal házas koromban egy szép októberi vasárnapot töltöttünk itt a feleségemmel, s utána több­ször is visszatértünk. T. I. Dőlt betűvel A papírhiány Nincs papír! Pontosabban, csak újságpapír nincs. Annyira megcsappantak a készletek, hogy idővel napi­lapjaink puszta megjelenése is kérdésessé válik. Szóval, veszélyes a helyzet. Jönnek is a nyilatkozatok — ellent­mondók is — a rádióban, a televízióban és a napi sajtó­ban. A központi pártlap például két hete egy teljes új­ságoldalt szánt az újságpapírtitok felderítésének. Ennek ellenére nem merném mondani, hogy sokkal okosabbak lettünk. Ha a kép továbbra is homályos, azért a papírhiány oka mindenki előtt ismert: nem szállít eleget a Szovjet­unió. Azazhogy, az előzetes megállapodásban rögzített, szállítandó papírmennyiséget egyoldalúan tíz százalékkal csökkentette, ami ugye durván egy hónapi szükségletün­ket jelentig Az intézkedés mögött racionális érvek húzód­nak meg: környezetvédelmi okokból bezártak néhány cellulózgyárat, többek között a Bajkál-, meg a Ladoga-tó partján. Csakhogy érvekre — bármennyire is elfogad­hatók és megérthetők — még nem lehet újságot nyomni. Nem csoda hát, ha küldöttség küldöttséget váltott Moszk­vában. Előbb a gazdasági szakemberek, majd a politiku­sok utaztak ki, hogy megpróbáljanak valamit elérni. Mindhiába. Pár ezer tonnát sikerült ugyan szerezni a hiányzó hétezerből, de a hiány hiány maradt. Ha egyszer nincs papír, akkor nincs papír. Hiába a szövetségi hűség, meg a peresztrojka iránti kimagasló szimpátia (melles­leg nem egészen önzetlenül, hanem a magunk jól felfo­gott érdekeiből is kiindulva), és hiába a magyar modell fontossága, erre senki nem ad papírt. (Ezt a magyar mo­dell kifejezést egyébként egy szovjet lap, a Mezsdunarod- naja Zsizny használta a közelmúltban, amikor a követke­zőt írta: „A magyar átalakítás azért értékes, mert a szo­cialista pluralizmus gyakorlati modellje”.) Politikai teljesítményekre tehát senki nem ad papírt. Mert a nyolcvanas évek végi Kelet-Eurój^ban már a nagy szövetséges sem szívesen keveri össze a politikát a gazdasággal. (Mellesleg, a magyar párt és kormány ve­zetése ezt már évek óta mondogatja a különböző szövet- ségesi fórumokon.) Ráadásul a dolgok (gazdasági és po­litika) összekeverése sosem jó. Mert bár hívő ember lé­vén (mármint a rendszerben, a kölcsönös érdekeltség­ben és a nemzeti szuverenitásban hívő), elhiszem, hogy gazdasági kapcsolataink az egyenlők viszonya alapján szerveződnek, azt is tudomásul kell vennem, hogy nem mindenki hívő, vagy nem úgy hívő, mint én.. A papírhiánynak nem örülök, s annak sem, hogy a szerződés teljesítésének megszegése nem jár az ilyenkor természetes gazdasági következményekkel, ám örülök an­nak, hogy az ügy nyilvánosságot kapott. Illetékeseink nem mismásoltak, nem kenegették erre, vagy arra a pa­pírhiányt, hanem kerek-perec megmondták, hogy mi tör­tént. (A minap ugyanígy lelkesedtem afölött, hogy nem hallgatták agyon egy falu amiatti háborgását, hogy a szovjet repülők a leglehetetlenebb időpontban gyakorla­toznak, és gyakran a falu fölött. Ráadásul azt is meg­tudtuk, hogy Szigethalom — s nem egy meg nem neve­zett magyar falu — lakosai szólaltak fel, és értek el ered­ményt.) Lehet, hogy mégis lesz magyar glasznoszty? Lassan kiszalad már toliam (szedett betűim) alól a pa­pír, amikor rajta kapom magam, hogy még nem is füs­tölögtem kézenfekvő dolgokon. Azon például, hogy minek idegesíteni egymást ppírhiányos, oldalszámcsökkenéses időben új lapok, legutóbb például a SzexPress megjelen­tetésével (mégha nem is újságpapírra nyomják), mire jó változatlan áron adni a fele akkora terjedelmű rádióúj­ságot, hogyan lehet, hogy az aluljáró-irodalomra van pa­pír, a politikai irodalomra (politikai napilapokra) nincs, miként fordulhat elő, hogy a 20. század végi Magyar- országon papírhiány van, amikor egy ország kulturáltsá­gát a világ a papírfogyasztása nagyságával méri. Szóval, lenne még mit kérdezni, s mire válaszolni. De hát nem a glasznoszty, a nyilvánosság a fontosabb? Fel­téve, ha van hozzá papír! Bizonytalan kisiparosok Mi korlátozza a versenyt? Békés megyében az elmúlt év végén 5473 'kisiparos dolgo­zott, amely 3,2 százalékos emelkedést mutat. Mégsem be­szélhetünk lényeges létszámnövekedésről. Az viszont figye­lemre méltó, hogy az utóbbi három évben stabilizálódott a főfoglalkozásúak, a munkaviszony és a nyugdíj mellett ipart űzők aránya. Sőt, tavaly a városokban egy százalékkal gya­rapodott a mesterek száma. Bár ú fluktuáció növekedett, megyénk ebben a tekintetben jobb az országos átlagnál. Csökkent a létszám a textil- és az építőiparban, emelkedést tapasztaltak a szállításban és a személyi szolgáltatásban. S. S. Haszunuma Taiko fest Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom