Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
o 1988. augusztus 1„ hétfő K1! jUUlfiTfl ■ ■ SZERKESSZEN VELÜNK! Hurrá! Szórakoznak a gyermekeink!... Ismerőseim újságolták, “hogy gyermekeiket el nem lehet csalogatni szabad idejükben a tévé elől, ahol a műholdas adásokat nézik. Kíváncsi lettem, hogy miszórakoztatja mai fiatalságunkat. Ezért egy vasárnap rászántam pár órát, hogy megnézzem a külföldi adásokat. Első élményem egy rajzfilm volt, melyben ölték egymást, gondolom a gonoszok és a jók. Ürháború, gyilkos lézerpisztoly, kard, a fejükön rákot viselők ellen. Később bábfilmet látok, tündéri bábukkal. A helyszín itt is űrrepülő, s egy hatalmas monstrumból megtámadják őket, a fekete hajú alvóbaba imádkozik, mire feltűnik egy határbocos, dagadó vitorlákkal úszó skunner, mely megvédi őket a hatalmas monstrummal szemben, s aztán szétfoszlik a skunner, mint egy látomás. , Átkapcsolok a másik csatornára, ott is sci-fi. Hatalmas teremben két mai öltözetű férfi nézegeti a hibernáltakat, majd később feltámasztanak egy szőke, fiús hajú nőt, s vele együtt még két férfit, meg egy fekete hajú nőt... Az alagsorban a borzas férfi egy óriási szuper mosógépszerűségben megpillantja a szörnyet, mely később kiszabadul, s a volt * hibernáltak főnökét megérinti, mire elszabadul a pokol. A sérült kezű férfi, akinek balja átváltozik egy kisebb méretű szörnnyé, kábító lövedékkel lövi le a borzas szabadítót, majd egyik társát. Átkapcsolok a francia csatornára, ahol viliódzó, szemrontó fényeket, összevisszaságba vetített videoklipet látok, erős, dallam nélküli zene szól, s majomugrándo- zást folytat és üvölt férfi és nő, az utóbbi csak egy parányi aranyszínű ágyékkötőben és melltartóban. Egy percig sem bírom ezt a szemkápráztató villódzást nézni, s hallgatni a szörnyű, számomra igenis szörnyű, hangzavart. Visszakapcsolok az 1-es csatornára, ahol már magyar hangokkal éppen Tom és Jerry ölik egymást. Tomot kivasalják, fába fúródik, darabokra szaggatja egy óriás hal a vízben, de mindig újraéled, miként a szeretet és gyűlölet. Zúg a fejem, visszakapcsolok a Sky-re, ahol majomemberek háborúznak a fehérekkel, majd később vietnami háborúba csöppenek bele. Mindenütt gyilkolás, én Seduxent kapok be, s kimegyek levegőzni, A lépcsőházban két 10 éves korú gyerek dadogta: Há ... há ... há ... hármas csatorna. S mert az egyik fiú a másik szerint nem jól idézte a há ... há ... hápogást, a másik képzeletbeli lézerpisztolyával megcélozta barátját, aki látványosan összeesett, majd hahotázva rohantak fel, már összeölelkezve a lépcsőn. Engem félelem fogott el, s már csöppet sem csodálkoztam azon, hogy három tini agyonütött egy nénit, nem csodálkozom a telefonfülkék összetörésén, a szemétgyűjtők leszerelésén, kirakatok betörésén, satöbbi, ölés, horror, viliódzó, szemrontó, dobhártyát hasogató videó- klipek, sci-fi ... Félek, hogy gyermekeinkre, akik magyarul sem tudnak igazán jól írni, olvasni, a csöppet sem felemelő rajz-, báb- és játékfilmek nincsenek jó hatással. Szeretném, ha én tévednék, s én látnék rémeket. Sajnos, az elszaporodott fiatalkorú bűnözés nem álom, de nagyon' is valóság ... Illyés Terézia, Gyula logi tanácsadó Uz orvosi hálapénzről Az Országgyűlés tavaly nyáni ülésszakán megszigorították a vesztegetés büntetőjogi szabályát. Ennek kapcsán felmerült a kérdés, mennyiben és milyen esetekben esik a szabály alá az orvosi magatartás? Hogyan értékelhető az úgynevezett „kiskassza”, az orvosi kollektívák szétosztott hálapénze? Az természetes, hogy az orvosok magatartására nem lehet külön jogszabályt alkotni ezekre a kérdésekre vonatkozóan, de mindenképpen részletesen kell tisztázni, mikor nem esik büntetőjogi felelősség alá a hálapénz, és mikor igen. (A világ egyetlen kulturált jogrendszere sem adóztatja meg azt a jövedelemforrást, ami bűncselekmény.) Nézzük, mi a Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiuma közös tanácselnöki értekezletének állás- foglalása az „orvosi hálapénz” megítéléséről. Egészségügyi intézmények folyosóinak falán olvashatjuk az egészségügyről szóló törvényből „ollózott” szöveget: „Az orvos és az egyéb egészségügyi dolgozó az állami egészségügyi szolgálat keretében nyújtott ellátásért és szolgáltatásért anyagi vagy más előnyt nem kérhet, az ellátást ilyen feltételhez nem kötheti, és a büntető jogszabályokban meghatározott esetekben előnyt nem fogadhat el.” Mivel az egészségügyet szabályozó törvény ezzel a BTK-nak a közélet tisztasága elleni bűncselekményekre vonatkozó, az 1987. évi III. törvénnyel módosított rendelkezéseire utal, szükségessé vált ezeknek a rendelkezéseknek az értelmezése. Az orvos felelős a beteg vizsgálata és gyógykezelése, egészségének védelme érdekében tett intézkedéseiért, illetőleg a szükséges intézkedések elmulasztásáért. Az orvos önállósága és intézke- dési lehetősége a gyógyítómegelőző tevékenység során azonban, nem jelenti azt, hogy már ezen az alapon is „önálló intézkedésre jogosult dolgozónak” kellene tekinteni a Büntető Törvénykönyv szempontjából. Ezt ugyanis szigorúbban bírálja el a büntetőjog. Az említett rendelkezés csak abban az esetben hárít az orvosra szigorú felelősséget, amikor a szoros értelemben vett gyógyító-megelőző tevékenységen kívül szervező, irányító vagy ellenőrző feladatot lát el. Ebben az esetben vesztegetés valósul meg, ha az orvos e ténykedésével összefüggésben kér vagy fogad el előnyt. Például valaki csak úgy veszi fel egészségügyi intézménybe a beteget, ha hálapénzt kap. További fokozott büntetőjogi felelősség terheli az orvost, amennyiben államigazgatási feladatot lát el, és eközben hivatalos személynek minősül. A törvény alkalmazása szempontjából államigazgatási ügy minden olyan ügy, amelyben az ügyfelet érintő jogot vagy kötelezettséget állapítanak meg, adatot igazolnak,, nyilvántartást vezetnek, vagy hatósági ellenőrzést végeznek. Tehát az orvosra vonatkoztatva: az orvos táppénzes állományba vesz, felülvizsgálja annak jogosultságát, igazolást, bizonyítványt ad. Ide tartoznak az orvosszakértői tevékenységi körök is. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása a következőképpen zárul: ha az orvos az állami egészségügyi szolgálat keretében kifejtett gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolatban kér előnyt, ezzel — állami szerv dolgozójaként — a BTK 251. paragrafusa szerint vesztegetést követ el; ha viszont kizárólag és szorosan a gyógyító-megelőző tevékenységével kapcsolatban — annak külön elismeréseként — a fölajánlott előnyt (hálapénzt) elfogadja, ezzel, nem követ el bűncselekményt. Dr. Kertész Éva Környezetszennyezés diszkóval Nem vagyok minden kákán csomót kereső, az újsággal rendszeresen levelező valaki. Az, ami július 22-én és 23-án (lehet, hogy 24-én is) éjjel Szanazug gyulai oldalán (a két Körös összefolyásánál) volt — embertelen !!! A kérdéses napokon, reggel 8-tól éjfélig bömbölt — erősítőkkel felerősítve — a magnó, közben „jópofáskodó” szöveggel. Elképzelhető az éjszakai csendben, amikor megduplázódott, ha nem triplázó- dott a magnó felerősített zaja, mit kellett kiállniuk a Körös mindkét oldalán üdülők százainak. Az ilyen „sza- nazugi buli” minden, csak nem kulturált kikapcsolódás. Nem tudom, a rendező szervek jól meggondolták-e az engedélyezést — igaz, az ilyen „buli” engedélyezése az illetőknek csak egy aláírásába és esetleg egy bűvös pecsétjébe kerül, ők nem szenvedő alanyok. Az enge- délyezőknek nem számít a „mintamegye” megtisztelő státusza? Csak a „forintosí- tott” világunkban a forint? Ám legyen „Szanazu- gi buli” — de kulturáltan. Megjegyzem, hogy a dobozi, de talán a gyulai tanácsnak is sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani aZ üdülőtelepekre vonatkozó csend- rendeletek betartására, ne csak hozzák meg a rendeletet, de annak betartását ellenőriztessék is. Kúsznak Mihály, Békéscsaba Idősek klubja Körösnagyharsányban Ebéd után a társalgóban Körösnagyharsányban 17 éve alakult meg az öregek napközi otthona, amely tavaly nyár óta idősek klubja néven működik. Az átalakított régi parasiztház utcai szobájában, amelyet most társalgónak használnak, érkezésünk idején az idősek kézimunkáznak. Lesi Zoltánná klubvezető kalauzol végig az épületen. Megmutatja a mosdót, az ebédlőt és a konyhát is, bár az ebédet nem itt főzik, hanem az általános iskola konyháján, itt legfeljebb megmelegítik. Tizennégy klubtagjuk van, Fotó: Oravszki Ferenc és huszonhármán részesülnek szociális étkeztetésben. A klubtagok nyugdíjuktól függően térítési díjat fizetnek, jelenleg 336 forint a legmagasabb, ennél többet senki sem fizet. Ezért reggelit és ebédet kapnak. Szervezett programok nincsenek, az idősek kézimun- kázásisal, olvasgatással töltik az időt. Néha kirándulnak is, nemrég Nagyszénáson voltak az idősek megyei Ki mit tud? versenyén. Legközelebb augusztus 28- án Gyomaendrődre mennek a szervezett nyugdíjasközös- ségek találkozójára. —ml— Zánkai tábor Izgatottan ülök a vonaton, hiszen pár perc múlva megpillanthatom a híres balatoni úttörővárost, Zánkát. Körülöttem csupa nyakken- dős úttörő méregeti kíváncsian a többieket. Vajon kik lesznek szobatársaik pajtásai tíz napon át? Ragyogó napsütésben érkeztünk, az állomáson az úttörőváros díszegyenruhába öltözött zenekara fújja harsányan a tiszteletünkre. Először mindenkit elhelyeztek a különböző altáborok- bairn, annak megfelelően, ki őrsvezetőként, ki csapaírá- diósként, ki úttörőtanácsküldöttként érkezett, hogy kellemesen, játékokkal egybekötve szerezzen tapasztalatokat az elkövetkezendő úttörőévre. Az első nap megismerkedtünk az úttörőváros életének rendjével, a tábort vezető tanárokkal, szobatársainkkal. Este ünnepélyes tábomyitón vettünk részt. Később, egy-két nap elteltével már megismertük a várost, társainkat, tanárainkat, kezdtünk beilleszkedni a tábori életbe. Különböző foglalkozásokon vettünk részt, melyeken szó volt az úttörők jogairól és kötelességeiről-, megbeszéltük az elmúlt úttörőév jól és kevésbé jól sikerült megemlékezéseit, ünnepségeit »stb. Természetesen nem volt ilyen komoly a tábor. A foglalkozásokon kívül különböző sportversenyeket, vetélkedőket, tihanyi hajókirándulást, vitorlázást, számháborút rendeztek nekünk; dalokat, játékokat tanultunk, és természetesen a „magyar tenger” vizében is megmártóztunk. A tíz nap elteltével szomorúan búcsúztunk a tábortól, újdonsült barátainktól, a tanároktól, de bízva abban, hogy jövőre újra találkozunk itt, ebben az ország egyik legnagyobb úttörővárosában. Mótyán Éva, 1. Sz. Általános Iskola, 7. c osztályos tanuló, Szarvas Figyelmes buszvezető 1988. július 11-én, hétfőn 12 óra után néhány perccel megállt a kórházi megállóban a BZ 34-59 rendszámú 8-as busz. Én még messze voltam tőle, de fehér botommal jeleztem felszállási szándékomat. Szerencsére a visszapillantó tükörből meglátta Hudák Gyula, a busz pilótája 74 éves „futásomat” és megvárt. Köszönet és dicséret! Ha rajtam múlna, nemcsak dicséretben, de jutalomban is részesíteném az ilyen és hasonló példamutató emberi magatartást. Nyugdíjas nyomdász, Békéscsaba Tiltsák meg a guberálók turkálását Békéscsabán, a Kulich-la- kótelepen élő emberek talán a városi átlagnál is lokál- patriótábbak. Többségük itt él negyedszázada, megszerette a környéket, a maga módján segít építeni, szépíteni, parkosítani, szennytől, piszoktól védeni. Az üzletek és házak előtt naponta többször leseprik a járdát, a háztömbök között fás-ligetes részeken a kánikulában is felfrissít egy séta, szívgyönyörködtető látvány a sok nyíló virág. Ezért dühítő látvány a guberáló megérkezése. Derékig hajol a kukába, szöges végű botjával felkavarja a sok rohadt szemetet, felét kihullatja, ott is hagyja. A guberáló botját mindig légy- és bogárfelhő követi. A minap az egyik kukából női* plüssköpenyt emelt ki, amelyre időközben rengeteg kosz tapadt. Karjára dobta, ballagott a következő kukához sok légy és bogár, orrfacsaró bűz kíséretében. A Kazinczy út egyik háztömbjénél egy javakorabeli férfi rákiabált, hogy ne turkáljon, ne szemeteljen, most söpörték fel a környéket, ne terjessze a betegséget: Még az öregnek állt feljebb, haragosan a férfi felé sújtott koszos botjával — a szög meg is karcolta a környezet- védelemre kelt férfi orrát — miközben azt rikácsolta: — Te, menj az anyád ... Nekem erre engedélyem van. Véleményünk szerint amíg a guberálók nyugodtan turkálhatnak, addig a telep lakóinak környezetszépítő, -védő törekvése sziszifuszi küzdelem. a. flz öreg Szakálos igaza Kilenc év körüli lehettem, de ma is élesen jelennek meg az emlékeim. Az end- rődi földművesszövetkezet élére új ügyvezető került. Szőkébe hajló, energikus fiatalember, egy isten háta mögötti dunántúli falucskában született. Az új elnök azzal kezdte, amivel elődei éveken át nem boldogultak. Körmére nézett a boltosoknak. Megszigorította az ellenőrzéseket, s akit hamisságon, lopáson kapott, már írta is a határozatot: „—Le is út, fel is út!... Eleget szenvedett a falu népe az "j élősdiektől!...” Azután ki- publikáltatta a piactéren: ,,— Gyerünk, emberek!... Mutassuk meg, mennyit ér ! az összefogás! Építsünk na- I gyobb boltokat!...” Megbolydult a falu. Elbontották az öreg, nádfede- I les épületeket. Kipofozták, j megtoldották a fiatalabb, jobb állagú üzleteket. End- í rőd porfelhőbe burkolódzott. ! Hol a Szarvas végen, majd a I Gyomavégen dőlt le a száz- esztendős fal. Az elnök i együtt prüszkölt, krákogott l az emberekkel. Arcán pisz- J kos verítékcsíkok folydogál- | tak, szőke feje hamuszürke j lett. Mégis harsogó jókedv- t vei kacagott, amikor az öreg , Szakálos megjegyezte: — | Hájjá, ügyvezető tagtárs?!... f Ugye, ez mán' nem robot?... i Társasági munka — ízlelget- \ te az új kifejezést. Kilenoszázhatvanötben keli rültem a szövetkezethez. Ek- : kor már elnökünk halánté- jca deresedni kezdett, de ■ energiája kifogyhatatlannak bizonyult. Sok-sok hét végén, munkanapon csákányoztunk együtt. Építettünk utakat,, parkolót, új üzleteket. Olykor egyszerre 40-50 boltos, szövetkezeti tag keverte a betont, talicskázta a földet, hordta a téglát. Közöttünk a vezetők, az elnökiünk, nekigyűrkőzve, töretlen lelkesedéssel. (Mindez a múlté. Hófehér üstökű elnökünk sincs már a szövetkezetnél — kiemelték. Ma már Gyomaendrő- dön impozáns üzletek terpeszkednek, sok száz négyzetméter alapterületeri. A polcok roskadásig áruval, valamit mégis Hiányolok. Sokan nem úgy lépünk ezekbe az üzletekbe, mint abba a régibe, amelynek minden vályogtéglájához a szövetkezés verejtéke tapadt. Természetesen ma is segíthet a tagság, a lakosság, ha célrészjegyeket, részvényeket vásárol. Ha meg nem segít, ad hitelt a bank. Megváltoztak emberi kapcsolataink. Pénzzel mérünk mindent, a szövetkezésben rejlő erők még mindig kihasználatlanul szunnyadnak. Pedig ha ma az ország valamennyi munkaképes állampolgára arra szövetkezne: áldozatok árán is, de vállaljuk a gazdasági nehézségek felszámolását, néhány esztendő alatt győzelemre vinnénk ügyünket. Tucatnyi példát lehetne sorolni, de akaratlanul a háború utáni újjáépítés jut az eszembe. Amikor tízezrek, milliók estek ásóval és lapáttal a romoknak, és sikerült — aránylag rövid idő alatt — újjáépíteni az országot. Milyenek voltak ezek az emberek? ... Különbek a mai nemzedéknél? ... Aligha. Elég a korabeli fényképekre nézni, a lencse az évszázados szegénységből és tudatlanságból eszmélő elődeinket mutatja. Mondják, bonyolult a mai világ. Az. Senki nem vitatja. De ez a szépen hangzó mondat már kezd megkopni, unalmassá válni. Mert közben más országokban ennek ellenére előre tudnak lépni. Mert a nemzeti törekvések mellett minden egyes polgár nagyon is jól ismeri a részfeladatokat: mivel tartozik a hazájának, mit várnak tőle munkaadói és mit kell elvégeznie a bérért. Az öreg Szakálos, míg élt, minduntalan azt hajtogatta: „— Fiam, ha az újjáépítés lendülete máma is tartana, régen a leggazdagabb ország lennénk Európában...” Igaza lehet? Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd A „Békés Megyei Köjál Egészségnevelési Osztálya, Békéscsaba” és a „Békés Megyei Közegészségügyi, Járványügyi Állomás, Békéscsaba 6” feliratú bélyegzője ELVESZETT. A bélyegzők és lenyomatuk érvénytelen.
