Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-30 / 207. szám
1988. augusztus 30., kedd o ízHiMí-tireSzárszó, a népfrontmozgalom bölcsője Uradról hazafelé, félúton... Történelmi „társadalmi munka” túlórával Találkozás Grész Károllyal Szegeden Huszár István tartott előadást az 1943-as konferenciáról Emberek százai várakoztak a televízió szegedi körzeti stúdiója előtt augusztus 28-án, vasárnap este, miután A Hét műsorában közölték: Grósz Károly az aradi találkozóról hazatérőben sajtótájékoztatót tart Szegeden. Valamivel 22 óra után egy friss, jó kedélyű vendég üdvözölte az újságírókat, a pártfőtitkár-kormányfő minden protokoll és ceremónia nélkül „leosztotta” kézfogásait és kedveskedő félmondatait az előcsarnokban. Aztán kezdődött is a műsor. A tévéhíradó különkiadásának felvétele után egy másik: helyi használatra. A hétfői regionális adásba Király Zoltán szerkesztő kért egy terjedelmesebb interjút Grósz Károlytól, majd ezután jöttünk mi, a helyi sajtó képviselőivel. A házigazda Bán János stúdióvezető köszönte a pártfőtitkámak, hogy ilyen „történelmi nap” után, éjféltájban is kész kérdéseinkre válaszolni. A stúdióbeszélgetés azzal fejeződött be, hogy Grósz Károly szabadsága idején „társadalmi munkában” teljesítette soron kívüli feladatát. Ezek után, „túlórában” is olyan összeszedetten válaszolt az újságírók kérdéseire, mintha ez lett volna első számú napi feladata... * * * A szegedi napilap kérdésére, hogy várható-e a román nemzetiségi politika változása, Grósz Károly azt válaszolta, hogy egy nap alapján — még ha kilenc órán át is tárgyalt — nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. A legfontosabb eredménynek e témában azt tartotta, hogy a román párt főtitkára sokkal nagyobb toleranciával kezelte a kérdéseket, mint bármikor korábban. Általában azt tapasztalta, hogy szomszédaink akarják a problémák közös megbeszélését; az együttműködési készség érezhető — azzal együtt, hogy bizonyos kérdésekben (például a tüntetésekkel kapcsolatban) kölcsönösen keményen kifejezték nézetkülönbségeiket. Nagyon fontosnak tartotta a román fél érdeklődését a mi érveink és kérdéseink iránt. Érezhető volt ugyanakkor a román pártfőtitkár megdöbbenése azon, hogy mi nem ismerjük és nem értjük a településfejlesztési programot. Annál is inkább, mert ez egy tizenöt éve született határozat végrehajtása. — A találkozó eredménye nem máról holnapra mutatkozik meg — mondta Grósz Károly. — Megerősített viszont bennünket abban, hogy nem jó magatartás elzárkózni, mert abból soha nem lesz eredmény. Igenis menni kell, beszélni, érvelni és megismerni a másik fél álláspontját. Egyet nem lehet megtenni: nem mozdulni. Fontos, hogy a gazdáságban érdemi együttműködést tudjunk kialakítani, mert akkor hat ránk az ottani gondolkodás, mi pedig hatunk azokra, akikkel együtt munkálkodunk. Ez lenne most az egyik feladat. Keressük a közös vállalkozási lehetőségeket, vállalati formákat, de a harmadik piacon való együttes megjelenést, a világbanki és más programokban való közös részvételt is. * * * Lapunk nevében azt kérdeztem Grósz Károlytól, hogyan ítélik meg Romániában a mi nemzetiségi politikánkat? — A mi nemzetiségi politikánkkal kapcsolatban semmifajta kritika nem fogalmazódott meg. Egy olyan meg. jegyzés hangzott el — tegyük hozzá, joggal —, hogy a nemzetiségi kérdés nálunk nem ugyanolyan rangú problémakör, mint Romániában. És ezért mi nem sértődhetünk meg! Mert nem mindegy, hogy egy országban tizen- egynéhány százalék a nemzetiség aránya, vagy három — mint Magyar- országon (a magukat nemzetiségnek vallók alapján). Ügy érzem, ezzel kapcsolatban fenntartásuk nem volt. Másik kérdésem arra a határozott nézetkülönbségre utalt, ami a sajtó- szabadság kérdésében mutatkozott meg a tárgyaláson. Milyen megítélést, véleményeket lehet hallani a mi sajtónkról a tárgyalóteremben? — Arról volt szó, hogy a magyar sajtó a romániai folyamatokról — nemcsak a nemzetiségi kérdésekről — nem tárgyilagosan tájékoztat. Kuriózumokat emel ki, és csak a negatív példákat említi. És ebben van igazuk! „Családon belül” vagyunk, elmondhatom, hogy ez a magyarországi valóságra is igaz. A magyar sajtó sokszor nem az értékeket emeli ki igazán, hanem ami oppozíció, szenzáció, itt-ott egy kis sminkkel. Ezzel nem azt mondom, hogy csak az örömökről írjanak, de a gondokról úgy, hogy az tényleg a kibontakozást segítse. A sajtó kicsit elbizonytalanodott, hangulati elemek hatása alá került. A probléma viszont nem a sajtóból magából fakad, és ezért nem teszek szemrehányást az újságíróknak. Azért talán tehetnék, hogy nem állnak ellent ennek a hangulatnak. Van olyan hozzáértő, profi a hazai újságírógárda, hogy el tudja dönteni, mi visz előre, és mi nem! Ezt azért meg kellene a szakmának éreznie. Ne szeressék a politikát, ne szeressék a miniszterelnököt — de hát a népet csak kellene szeretnie! Pleskonics András Százéves a szentendrei HÉV Nemcsak a fogyókúrázóknak... Az 1943-as balatonszárszói konferenciát a népfrontgondolat első jelentkezésének tekintjük.. A békési származású Püski Sándor vezette Magyar Élet könyvkiadó szervezésében 600 fiatal tanácskozott ekkor a háború utáni Magyarországon kialakítandó új életről. 1988. augusztus 28-án, a szárszói konferencia 45. évfordulóján a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szárszói Baráti Kör emlék- ünnepséget rendezett a Balatonszárszói Nagyközségi Tanács dísztermében, ahol Kanyar József levéltárigazgató elnökletével és bevezető előadásával kezdődtek az ünnepi percek. Sinka István: Hatodosok c. versét az a Szabó András tolmácsolta, akinek Sinka versgyűjtemé(Folytatás az 1. oldalról) r,imt őt és kollégáit niem érdeklik, hogy milyen papírral jött vissza Lakatos Gyula a munkaügyi bíróságról, hiszen nekik van már kinevezett vezetőjük, akit tisztelnek és becsülnek. — Nekünk tulajdonképpen Lakatos vezetői stílusa, modora és az általiunk is tapasztalt dol|g|ai nem tetszenek — mondta Papp Dénes gépmester —, reméljük, hogy számiunkra kedvező döntés születik. Határozott embernek ismerjük Három- széki Pálit. Neki már régen pontot kellett volna tennie a több mint fél éve húzódó ügy végére. A szedőteremben is várakozó álláspontom voltak az asszonyok. Elmondták, hogy nagyon sok jó szakember nyékről szóló ismertetése a napokban jelent meg a Békési Életben.- Ezt követően összegező jellegű előadást tartott Huszár István, a Hazafias Népfront főtitkára, majd az 1943-as konferencia egykori résztvevői közül Sebestyén László és Kulifay ^'Albert mondták el visszaemlékezéseiket. A fiatalok nevében F oltányi Árpád szólt, többek között a népességünk rohamos csökkenéséről, amely nagy visszhangot keltett a jelenlévő 350 főnyi résztvevő körében. Ezt követően megkoszorúzták az 1943-as konferencia színhelyén elhelyezett emléktáblát, ahol Havas Gábor kandidátus mondott beszédet. Balogh Ferentz itthagyta már a nyomdát a vollt igazgató miatt, aki ugyan nem .mondott fel' senkinek, csak sok kollégának lehetetlenné tette a helyzetét az üzemben. Szerető Endre, az üzem szakszervezeti főbizalmija úgy tájékoztatott, hogy addig nem is veszik fel a munkát, amíg el nem döntik végire, hogy kii az elsőszámú és egyetlen vezető a nyomdában. * * * Több mint négy órája álltak a nyomdagépek, amikor megérkezett Cs. Nagy Lajos, az ágazati szakszervezet főtitkárai, Hánomszéká PáH, a Kner Nyomda vezérigazgatója és a megyei párt-, állami és társadailmi szerveinek képviselői. A nyomdászokat azonnal munkásgyülésire hívták ősszé, ahol először a vezérigazgató adott tájékozFennállásának 100. évfordulóját ünnepli a szentendrei HÉV: a helyi érdekú vasútvonalon 1888 augusztusában indult meg a közlekedés. Létrehozásáról már 1885 decemberében döntött a korabeli közmunka és közlekedési miniszter, az egyvágányú gőzvontatású vasút engedélyét pedig 1887-ben adták ki. A terveket a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság készítette el: a vasutat eredetileg Szentendrétől az óbudai Fő-térig akarták kiépíteni, innen 16- vasút-csatlakozással a belvárosba. A tervek ellenére csak a Filatorigátig tartó szakasz épült meg, mert a Filatorigát és a Fő-tér közötti szűk utcában biztonsági okokból nem engedélyeztatást. Elmondta, hogy Lakatos Gyula a ma délelőtti — a vállalat központjában folytatott — beszélgetés után mégiscsak elfogadta szabadságolását, amely október 13-ig tart, s ezután három hónapig Békéscsabára fog járni dolgozná, de természetesen nem vezetői munkakörben foglalkoztatják. A vezérigazgató bízik abban, hogy ez idő alatt lezárul majd a rendőrségi vizsgálat. — Egyébként nem tudom elfogadni a munkaügyi bíróság döntését, éppen ezért törvényességi óvást fogunk kezdeményezni a Legfelsőbb Bíróság elnökénél, Nyomatékkai és írásban kértem Lakatos Gyulát — amit ő alá is írt —, hogy szabadsága ideje alatt a gyo- maendrődi nyomdát ne létoték a vasúti 'közlekedést. Később mégiscsak létesült itt is vasvágány, amelyet egy kifejezetten erre a célra alakult Óbuda-Filatorigát Gőzvasút Társaság épített meg. Amíg elkészült, csaknem négy hónapig az utasaknak az egy kilométeres szakaszon gyalogolniuk .kellett. A száz évvel ezelőtti szentendrei HÉV forgalmát 5 gőzmozdony és 12 pótkocsi bonyolította le. A második vágányt a századforduló után építették meg, és ekkor tértek át a villamos üzemmódra is. Ma a szentendrei HÉV vonalán 51 háromkocsás szerelvény közlekedik. A sűrű vonatkövetések miatt önműködő vasútbiztosító berendezést is felszereltek. ■gassa — mondta Háromszé- kii Páll, majd a dolgozók megnyugtatása érdekében hozzátette azt is, hogy „amíg én vezérigazgató vagyok, addig ide, a gyoma- enrirődi nyomdába Lakatos Gyula nem jön vissza sem vezetőnek, sem pedig más beosztásiba.” Háromszék! Pál hangsúlyoztál, hogy nem ért egyet a munkabeszüntetéssé!, mert ez az ügy ereikül is rendeződött volna. Cs. Nagy Lajos főtitkár beszédében kiemelte, hogy ami az elmúlt napokban történt, azt a dolgozók természetes reakciójának tartja, annak ellenére, hogy a munkabeszüntetések sehol sem oldják meg a problémákat. Végezetül kórt mindenkit, hogy folytassák a munkát. Mint megtudtuk, a kiesett órákra munkabér nem jár a dolgozóknak, ám a vállalat megelőlegezi az ' összeget» tudván azt, hogy a nyomdászok bepótolják majd a lemaradást. A munkásgyűlés után tegnap déliben újra megindultak a gépek, s az ötórás „kényszerpihenő” után folytatódott a munka a Kner Nyomda gyomaendrődi üzemében. Nálunk még mindig kevesen hiszik el, hogy a túlsú- lyosság több betegségnek alapvető rizikófaktora; akkora vagy még nagyobb (és veszélyesebb következményekkel járó!), mint például a dohányzás. Elsősorban a keringési rendszert károsítja. Legalább is ez derült ki azokból a több éven át tartó kutatásokból, amelyeket a nyugati országokban, különösen a Német Szövetségi Köztársaságban és az Amerikai Egyesült Államokban folytattak. A kutatók arra is rájöttek, hogy az ilyenkor alkalmazott fogyókúrák hatékonysága enyhén szólva minimális, s mi több: igen gyakran még ártalmas is lehet. Aki már próbálta, az tudja: a néhány hetes-hónapos önsanyargatás után elért „eredmény” nem sokáig tart, néha napok alatt „visz- szajönnek” a keservesen leadott kilók. Különösen így van ez a hölgyeknél, akik az életformává vált „örömömben, bánatomban eszem” gyakorlatot a leginkább modellezik. — Az elmúlt évben a fővárosban az Egészségügyi és Szociális Minisztérium a Kardiológiai Intézettel közösen képzéseket indított do-' hányzásról leszoktató és testsúlycsökkentő tanfolyamok vezetői részére. Megyénkből hatan végeztük el — mondja Galamibosné Varjú Blanka, a Békéscsabai Városi Tanács főelőadója, népművelő. — S mivel a mi tájegységünkön élő emberek sem kivételek, a megyei művelődési központtal és a megyei Köjállal úgy döntöttünk, az új módszer szerint tanfolyam ókat indítunk. De hát valójában miért is van az, hogy embertársaink egy jelentős részénél többet mutat a mérleg, mint amennyi az ideális, a kellő lenne? — Meggyőződésem, hogy — néhány örökletes betegségtől, erre való hajlamtól eltekintve — ez is szenvedélybet gség, amelynek gyökere a rossz nevelési szokásokban keresendő. Gondoljuk csak végig: már kisgyermekkorban a jutalmazás édességgel történik, a büntetés annak megvonásával. Később is szinte minden megnyilatkozásunk a táplálkozással függ össze, még ma is nagyon sók esetben ez a másik megítéltetősének forrása. A nyugati táplálkozás- tudományi kutatások — különösen a nyugatnémet — tanulságait feldolgozva és a magyarországi állapotokra átdolgozva arra a követkéz-' tetősre jutottak, hogy az eredményes testsúlycsökkentés alapja a saját étkezési szokások tudatosítása, majd megváltoztatása. Ehhez elengedhetetlenül fontos megismerni, hogy az egészséges emberi szervezetnek milyen szükségletei vannak, vagyis megtanulni azt, hogy a .testnek miből és mennyi elég. Máris hangsúlyozom, hogy a tanfolyam szerint semmit nem tiltunk, mindenből lehet, sőt kell is fogyasztani, a lényeg a helyes arányokon van! A kúra napi ötszöri étkezést ír elő, és fél éves időtartamú. Akkor eredményes igazán, ha legalább napi húszperces, intenzív mozgással párosul. Természetesen, hogy ki vehet részt egy ilyen tanfolyamon, ahhoz belgyógyászati és ortopédiai orvosi vizsgálat is szükséges, mindenekelőtt. Augusztus 30-án és 31-én Békéscsabán, a Tégla Közösségi Házban tartják az első, a részleteket (ha úgy tetszik: a „követelményeket”) is feltáró megbeszélésekéit azoknak, akik szeretnének részt venni ezen a féléves, egyelőre csak a megyeszékhelyen induló tanfolyamokon. A „Téglá”-ban szerdánként lesznek a találkozások az esti órákban, a Lencsési Közösségi Házban pedig először szeptember 2-án, majd péntekenként. A Vasutas Művelődési Ház is indít ilyen itestsúlycsökken- tő kurzust. Egy-egy csoportba mindössze tizenöt-tizenöt jelentkezőt vesznek föl. A tanfolyam ideje alatt tíz alkalommal közösen vacsorát is készítenek — no és fogyasztanak el —, s a programban szerepel két orvosi vizsgálat is. Ötórás munkabeszüntetés után Újra megindultak a gépek a Kner Nyomda gyomaendrfidi üzemében Hornok Ernő (nemesi)
