Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. augusztus 30., kedd Mérce és megélhetés között fl kertmoziban szabad a gazda? A Titániát a városi KISZ-bizottság és a Petőfi mozi közös szervezésében vetítették — Hogy mitől megy jól a gyulai kertmozi? A pro­pagandától, attól, hogy min­denütt hirdetjük — válaszol Goczáné Janics Borbála vá­rosi mozivezető. — Plakátok, megállító táblák hívják fel a járókelők figyelmét, a vál­lalatoknak, intézményeknek anyagot küldünk. Régen, tíz-tizenöt éve még kijár­tunk szervezni, de az az idő már elmúlt. — Egy vállalat nyereséges gazdálkodásra törekszik, ami nem kis feladat manapság. A mozi esetében ez csak az érem egyik oldala, a másik a műsorpolitika ... — Nagyon összetett bo­nyolult dologról van itt szó, ami hosszasan tárgyalható téma lenne. A legfontosabb mégis, hogy az érdekeltségi rendszerből kell kiindulni, s abból, hogy a mozinak van egy bevételi és egy műsor- politikai terve. Sok pénzt akarunk, ez az igazság. — Ezért játszanak kizáró­lag anyagi sikerre számító, alacsony színvonalú, vagyis kommersz filmeket? — A komoly műfaj egy­szerűen nem vált be. A kerti- mozi speciális hely, hangu­lata van. Itt az emberek ki­kapcsolódni akarnak, élvez­ni a kellemes levegőt a csi­gakerti fák alatt, hallgatni a zenét. Lehet cigarettázni, még „magozni” is, aminek persze nem nagyon örülünk. Még a vetítés alatti sustor­gás, vagy beszéd is másképp hat, mint egy zárt mozihe­lyiségben.' Szabadabb, kötet­lenebb szórakozást nyújt a kertmozi, és nyáron ez kell. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Gyulán ezenkívül van még két má­sik mozi, a Petőfi és az Er­kel, továbbá a Várszínház, vagyis több alkalom az igé­nyes szórakozásra. A SZOT- üdülő udvarán is rendkívüli sikerrel vetítünk filmeket, nagyon szívesen fogadják a nyaralók ezt a hangulatos lehetőséget. A műsor java­részt gyermek- és kaland­filmekből áll. De adunk fil­meket úttörő- és napközis táboroknak is. Tehát a kert­mozi profilja a könnyed szó­rakoztatás, míg a nagy mo­zik vetítik a művészi filme­ket, ezek után kap a válla­lat dotációt, a kommerszek bevételéből pedig elvon a felügyeleti szerv. Ez is kell, meg az is. A nagy feladat abból áll, hogy megtaláljuk a helyes arányt, ami talán 50-50 százalék. — Fáradtak vagyunk, fon­tos a kikapcsolódás. De va­lóban csak az igénytelen, durvasággal és lövöldözéssel tele western- és kalandfil­mek nyújthatnak felüdülést? — Gyulán nem is jellem­ző, hogy a „kemény” filmek mennek. A bolygó neve ha­lálnak, vagy A halálosztónak nem volt sikere. Inkább a nevettető filmekre jön be a közönség. Azonban mindig érnek meglepetések, ahogyan most legutóbb történt: majd szétszedték a mozit Az ör­dög jobb és bal keze című filmért! Gyenge/ érdektelen produkció, nekem egyálta­lán nem tetszett. Minden moziban ez ment, éjjel-nap­pal. Mit tehetünk? Ha ez kell, adjuk el ezt! A nézők igényeit ki kell szolgálni... — És ugyebár a bevételi tervet is teljesíteni kell. Mégis: szórakoztatás ide, szórakoztatás oda, a mozinak csak maradt még valami közművelési, esztétikai ne­velési funkciója?! Vagy már efölött is eljárt volna az idő? A nézőnek adni kell valamit, ha ismereteket nem, legalább élményt; és inkább felemelni kell, nem süllyed­ni hagyni... — Az ilyen jellegű felada­toknak is igyekszünk eleget tenni. A Petőfi mozi emele­tén, egy ötven személyes kamarateremben sorozatot tervezünk napjaink filmter­méséből — a nagyteremben meg próbálunk pénzt keres­ni... A város KlSZ-fiatal- jainak csütörtökön, 25-én vetítettük Bacsó Péter Titá- nia, Titánia című új film­jét. — Vagyis szűkebb körnek igényes művészi alkotás, a kertmoziban meg a kom­mersz áradata? — Igen, de a -nagyközön­ségnek s meg van a lehető­sége arra, hogy válogasson, hogy értékesebb, művészi színvonalú alkotásokat néz­zen meg, ha akar. — A műsorterv összeállí­tásakor nyilván a helybéliek és a nyaralók igényeit egy­aránt figyelembe veszik. — Természetesen. De a .legfontosabb szempont, hogy megtaláljuk azt a filmet, ami kimozdítja az embere­ket otthonukból, illetve az üdülőből. Gyula eléggé me­zőgazdasági beállítottságú város, sokan foglalkoznak állattartással, háztájival, ho- bikertjükben dolgoznak nyá­ron. A moziba el kell men­ni, ahhoz fel kell öltözni, és van, akinek ez még szabad­sága alatt is nehezére esik. S ott van mögöttünk a tele­vízió, ami „majd úgyis hoz­za” a filmeket. Nem kell ké­szülődni, elmenni otthonról, szóval kényelmesebb. Szá­mos példát ismerek arra, hogy a tévében látott filmeknek óriási a sikere ... Végül pedig: hogy mire van igény és miből lehet megél­ni, ez egy örökös kötéltánc a munkánkban. Niedzielsky Katalin „Cél a szellemi kiképzés” Tanulmány Justh Zsigmondról Justh Zsigmond író is a századvég azon szellemi ve­zéralakjai közé tartozott, akiket külföldi utazásai és egyetemi tanulmányai döb­bentettek rá hazájuk gazda­sági és társadalmi elmara­dottságára, és arra, hogy a haladás érdekében itthon tevékenyen lépjenek fel. Már fiatalon jól látta, hogy a fejlődés elképzelhetetlen a nép művelése nélkül és budapesti, kiéli, zürichi egyetemi évei után a Deba­ting Society összejövetelei­vel a főúri réteg műveltsé­gének gyarapítását, közéle­ti nevelését, „szellemi ki­képzését” vette célba. A Műpártoló Egyesülettel — a párizsi szalonok mintájára — az írókat, a művészeket akarta összehozni' az arisz­tokráciával, így kívánt anyagi alapot teremteni a művészetek virágzásához. Ám ez a próbálkozása is kudarcba fulladt, a magyar arisztokrácia alkalmatlan­nak bizonyult a párbeszéd­re. Tanulmányait, esszéit, cikkeit, tárcáit főleg Pá­rizsról és a franciákról írta Justh Zsigmond. Első na­gyobb lélegzetű műve, A puszta könyve nagyobb si­kert aratott Párizsban, mint itthon. Regényeiben bemu­tatja a pusztulásra ítélt arisztokráciát és szembeál­lítja vele az egészséges né­pet, a parasztságot. Az előbbieket menteni szeret­né, az utóbbiak „őserejé­ben” látja a nemzet jövő­jét. A forradalmi eszmékig nem jutott el Justh — mondja róla az irodalom- tudomány. Gálos Magda Justh Zsig­mond művelődéspolitikai törekvései című tanulmánya az Üj Aurora kiskönyvtár sorozatban jelent meg 1988- ban, a füzet borítóján Justh mellszobra, Strobl Alajos alkotása látható. Érdekes, tartalmas — művész és köz­életi — egyéniség körvona­lai rajzolódnak ki az olvasó előtt, Gálos Magda írását lapozgatva. S tulajdonkép­pen egy tragikus sors váz­lata is. Azért tragikus, mert az egyéni tettvágy, a nagy álmok nem találkoztak a kor, a társadalmi erők igé­nyeivel, érdekeivel, s így alig egynémelyikükből vál­hatott valóság. Ráadásul a betegség, a tüdőbaj sem ha­gyott túl sok időt a tettek­hez. Az Aurora-füzet tanul­mányának talán legmegha- tóbb része a Justh és pa­raszt barátai című fejezet, amely az első paraszt tár­gyú novella, az 1988-ban az Arad és vidéke című lapban megjelent „Anyaföld” ke­letkezési körülményeivel, az író és a nép kapcsolatával foglalkozik. Megtudjuk, hogy apja, Justh István szenttornyai birtokán a pa­rasztoknak nem volt rossz dolguk, sőt, kifejezetten jó Gálos Magda JUSTi i ZSIGMOND MÜVEI .ÖDÉSPOL1TIKAI TÖREKVÉSEI KbfcPWV * viszonyban voltak földes­urukkal. A földmunkások rendszeres foglalkoztatásá­val korszerű gazdálkodás folyt, elsők között honosí­tották meg a környéken a dohánytermesztést. A jöve­delmezőbb gazdálkodásért magasabb béreket lehetett fizetni, és az emberek elé­gedettek voltak. Justh Zsig­mond az apjától örökölt birtókot olcsón adta bérbe a parasztoknak, „a fél falu komája volt” — írja Gálos Magda. S hangsúlyozza, hogy az író nem leeresz­kedni akart, hanem inkább a népet akarta felemelni, emberibb életet akart biz­tosítani. Justh Zsigmond színház- szervező tevékenysége is azt bizonyítja, hogy a ma­gyar parasztság kiaknázat­lan erejét, ősi tehetségét akarta megmutatni; volt rendező, színházigazgató, díszletmester. Látószögére jellemző, hogy felismerte a hazai zene és költészet kül­földi népszerűsítésének je­lentőségét, és maga is pél­dát mutatott a francia mű­fordításaival, valamint szor­galmazta kölcsönös kapcso­latok kiépítését. A rövid, tömör, az élet­művet szerencsésen fejeze­tekre osztó tanulmány eré­nye mindenképp az is, hogy az írói, művészi és közéleti pálya méltatása mellett nem feledkezik meg súlyos tévedésekről, korlátokról sem. Gálos Magdát idézem: „Justh az új társadalom megteremtésének forradalmi útjától messze lévén, nem­zetmentő igyekezetében ir­reális elméletet állított fel a hirdetett regényciklusár ban, de ... reformgondola­tainak középpontjában a pa­rasztság, a nép állt. A népi kultúra kimélyítésében, a parasztság kiművelésében látta a célravezető utat. Pél­dát akart mutatni, s így lett mai népművelésünk egyik előfutára, hiszen sok elkép­zelése valósult meg az utol­só évtizedekben. Parasztjai­val való közvetlen érintke­zése, a dal- és táncverse­nyek, a régi népdalok fel­kutatása, a színházi előadá­sok szüneteiben elhangzott versek és dalok, a paraszt-> színház létrehozása a maga korában egyedülálló.” (Gá­los Magda: Justh Zsigmond művelődéspolitikai törekvé­sei, Új Aurora kiskönyvtár, Békéscsaba, 1988.) N. K. KÉPERNYŐ „Lordok háza” Ügy látszik, a Fiatal Művészeik Stúdiója álltái készített munkák zöld utat kaptak, s így szinte hetenként tallá'L- kozhatunik — persze csak éjszakánként — a műhelyük­ből kikerülő, kritikus hangú alkotásokkal!. Szerda este a Vadas Mihály rendezte „Lordok háza” című dokumen­tumfilm nem hagyta sokáig elaludni a nézőket. A látot­tak olyan megrázáak, szinte hihetetlenek voltak... Hogy Magyarországon, negyven, évvel a felszabadulás után, még mindig létezik az a fajta testi és szellemi nyomor* amiről a riport beszámolt, s amiről az emberek többsége -nem tudott, mart nem tudhatott; letaglózott. De miiről is tudósított Kalbert Erzsébet kamerája és Franka Tibor mikrofonja ebben a negyven percben? A helyszín a Fővárosi Tanács átmeneti mumkássizáillása,, ahol 175 — s olykor mennyivel több! —, a társadalom perifériájára szorult ágyrajáró él. A ház az 1920-as évek­ben. az üdvhadsereg számára épült, s lám, hatvan év múl­va is milyen „jó szolgálatot” tesz. (Bár Móric bácsi size- * •riot, aki több mint negyven éve a ház lakója, most va­lamivel jobb a társasáig, mint az anitiv illáéban volt.) Elszorult a szívem, miikor a havi 2200 forint rokkant- nyugdíjból élő, idős ember megszólalt, mondván: „Kö­szönet az államinak, hogy kéthetente tiszta ágyneműt ka­punk, de a ház összetétele olykor elviselhetetlen,’’ Az idős ember kényszerből, egyéb lehetőség híján, lakik ott. Ahol a „nőimiitá tortól” az alkoholistáig, az egykori kohásztól az arcfcirajzoilóiig mindenféle rendű és rangú ember éli, vagy inkább jobban lillliik rá: vegetál. A „lordok háza” sokemeletes szégyenfoltja fővárosunknak. S nemcsak a fővárosnak, de társadalmunknak is. Hát ezt tudtuk meg ebből a negyven, percből... Hazai Tükör a közművelődésről Áru-e a kultúra? Miért nem egyezik a közművelődési és az adótörvény? Életképesek lehetnek-e a kistelepülé­sek művelődési házai? (Már ahol van, mert 1200 telepü­lésen nincs is.) Megoldás-e, ha úgymond’ odaadják a tár­sadalomnak a művelődési házakat? Hlyen kérdésekre pró­bált választ adni műsora első részében a közkedvelt Hazai Tükör című műsor csütörtök délután. Régi dolog, hogy a közművelődés lóba alatt inog, a ta­laj. A gondokat ölíy sökszor és sokain megfogalmazták már, hogy lágy érzem, szócsépliés lennie újra felsorakoztat­ni. A Hazai Tükörből, az is kiderült, hogy a létért foly­tatott küzdelem utolsó stádiumába jutottak a kis falvak népművelői és művelődési lintézményei. Az elveket és a célt feladva a művelődési házak „kenyérkeresetbe” kezd­tek, de mindenütt ‘azt sem lehet nyereségesen megvalósí­tani. Egy, mondjuk nyölcszáz lelkes kis 'faluban nem le­het nyolcféle nyelvtanfolyamot indítani (elsősorban nyelvtanár híján), vagy éppen videotamfolyarnot szervez­ni eszközök és jelentkező hiányában. Marad a lagzi, ám a termek bérbeadása 25 százalékos adó aló esik. Az embe­rek ma már meggondolják, mire adnak kli, s bizony a pi­henés, a szórakozás első helyre került az „elhagyhatók” llliistájáin. A Hazai Tükör sem lehetett bölcsebb a szakemberek­nél, akik erről már több kötetnyi tanulmányt írtak, így a bevezetőben' felvetett kérdések a műsor végén is rnegvá- iliaisaalaitllamul maradtak ... Csak Ember volt... ötven esztendeje halt meg Karinthy Frigyes. A Ma­gyar Televízió az ezerarcú emberről egy olyan „arckép­vázlattal” emlékezett meg, ami a közvélemény előtt ke­vésbé ismert., A humanistáról, az emberiség'gond ját ma­gára vállaló íróról, a tiszta emberi létekért, jellemért esedező reménykedőről szólt. A „Legenda az ezerarcú lé- lekről” című műsor Karinthy kevésbé ismert, ám viláigr irodalmi csúcsokra emélkedett írásaiból szemezgetett. Kuczka Judit szerkesztő a bemutatott művek által az Embert kívánta elénk tárni. Mert az Utazás Fare midóba, a Mennyei riport, a Capiillária, aiz Utazás a koponyám körül, a Legenda az ezerarcú ‘létekről és a Delejes hallólli, müind-mind az emberről, erről a különös teremtményről szól, amelyet — egész életét, munkásságát rászánva — meg akart fejteni Karinthy Frigyes. Olyan szerelemmel, huncut és ironikus játékkal, logikai abszurddal közelített hozzá* mint senki a viilágiirodalomljan. S tehette ezt azért, mert maga is olyan ember vdllt, akii két lábon járó köz­ügyként, megfejthetetlen természeti csodaként éllt és él ma is művei álltai közöttünk. Soós Árpád rendéző megfelelő alázattal, odaillő doku­mentumokkal! tudta, ha csaik néhány arcát is az ezerből, de elénk tárna. B. Sajti Emese A BUDAPRINT SZEGEDI TEXTILMÜVEK GYÁRA 16 éven felüli nődolgozókat ­vesz fel az alábbi munkakörökbe: fonó betanuló és szövő betanuló. 18 éves korig 2 műszak, 18 év felett 3 műszakos munkarendben történik a foglalkoztatás. A betanulási idő letelte után a kereseti lehetőség: 2 műszakos munkarendben 4000—6500,— Ft/hó. • 3 műszakos munkarendben 5000—7500,— Ft/hó. Szociális juttatások: női munkásszálló, térítés havi 140,— Ft, üzemi étkeztetés, útiköltség-térítés, a rendelet szerint albérleti hozzájárulás, havi 1000,— Ft. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás gyárunk munkaügyi osztályán, naponta 6.30—14.30 óráig. Szeged, Tolbuhin sgt. 87.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom