Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 20., szombat o Kastélyok és kastélyparkok Egy 1935-ben készült fotó a Kárász kastélyról Szeghalom Szeghalom határa egykor báró Wenckheim Xavér Ferenc birtoka volt. Halála után 1820-ban a szeghalmi birtok örökösei — két lánya — Franciska és Henriette grófnők lettek. Mindketten férjhez mentek, és Szeghalom belterületén kastélyt építettek. A Wenckheim-D’Orsay kúria földszintes épületegyüttesének építése nem egyszerre történt. Erre több jel is utal. Az öröklött épületrészen a klasszicista stíluselemek már nehezen ismerhetők fel. A fotón látható főbejárati ajtó eredeti, éppúgy, mint a kocsialáhajtó, melyet négy vaskos oszlop tart. A korban később épült részekkel egykor faoszlopos tornác kötötte össze, mely 1975-re életveszélyessé vált, le kellett bontani. Az erősen megrokkant állagú épületben ma a Sárréti Múzeum szorong. A korántsem megnyerő külsejű épületben pedig értékes anyagot gyűjtött össze, mentett meg az utókor számára Miklya Jenő múzeoló- gus. A nemzeti értékű „belbecs” több „külcsínyt” érdemelne!! Az eredetileg néhány szobából álló lakosztályt báró Wenckheim Franciska és férje, gróf Festetich Vincze örökölte, melyet tovább bővítettek. A következő, és egyben utolsó örökös lányuk, gróf Festetich Feliciána és férje, D’Orsay Emil lovassági százados lett. Ök is alakíttattak az épületen, mélyet később a 2000 holdnyi birtokkal együtt eladtak Péter András szeghalmi születésű föld^súrnak, a szeghalmiak „parasztnábob”-jának. ő, szülőföldje iránti tiszteletből 1884-ben a kúriát a községre hagyta, mely a felszabadulásig községházaként működött. Földjének nagyobb- részét is a községre hagyta azzal, hogy gimnáziumot létesítsenek Szeghalmon. Ezen akaratát az utókor teljesítette: megépítették és róla nevezték el a gimnáziumot. A kúriához valamikor kb. 8 hektár parkosított kert tartozott. Mára ebből csak 1,5- hektár maradt, mert a parkot beépítették. Az 1930- as években a bíróság épülete, 1945 után pedig a posta, a földhivatal, az élelmiszer- bolt, az óvoda és magánlakások épültek itt. A park területén található egy 2,5 méter magas földpiramis, „kunhalom”, „szög-halom”. Ezen áll a megye egyetlen 1892-ben épült lépcsősgúla formájú „szoknyás” katolikus fa harangtornya, továbbá az urasági magtár, melyet az ,1850-es években D’Orsay gróf építtetett. 1869- ben ezt a Kárász család katolikus templommá alakíttatta. A beszentelés 1892-ben történt. A földpiramisba az 1800-as években kosárdongás borospincét vájtak, melyet ma is raktárnak használnak. Parkjáról eddig megbízható feljegyzést nem sikerült talglni. Az 1885-ben készült térképen a park jelezve van! Az eredeti faállományt kiirtották. Mára néhány zöldjuhar, japán akác, törökmo- gyoró, lucfenyő és egy kocsányos tölgy maradt meg. Csak a templom környéke rendezett! A Kárász kastély maradványa a 47-es út mellett található. A „koraeklektikus emeletes kastélyt* az 1930- as években építették. Mint a várakat egykor, ezt is vizesárok vette körül. A kastély első ura báró Wenckheim Henriette és férje, a 3600 holdas horgosi és szentpéteri Kárász Miklós aranykulcsos kamarás volt. A birtokot és az emeletes kastélyt fia, Kárász Imre örökölte, aki 1944 őszén az ősi birtokra, Horgosra menekült. Az üresen maradt kastélyt kirabolták és ' felgyújtották. Leégett az épület főbejárati része és bal oldali szárnya. A jobb oldali részt átmenetileg a volt cselédek lakták. 1948- ban az állami gazdaság irodái kerültek a kastélyba. 1955-ben a gimnázium leánykollégiuma kapta meg az állagáhan leromlott épületet. 1986-ban tanárok és diákok sok száz órás társadalmi munkával és a megye anyagi támogatásával rendbe hozták a terepet és a különálló bástyaszerű épületet. Itt kapott helyet a tanuló- és klubszoba. A Kárász kastély 10 hektáros parkját kiparcellázták és beépítették. Csak néhány japán akác maradt meg az eredeti állományból. Busa László A sebtében felhúzott épület magán viselte a kapkodás nyomait. 1884-re olyan állapotba került, hogy mint Mikszáth írja: „ ... ha esős idő van odakü ran, a buffetbe becsorog . .. Miikor a Sándor utcában hajt valamelyik fiáker, az ablakok rezegnek az épületben s a bólthajtás- ról hullani kezd a vakolat... Egy idő óta észrevették a bentlakók, . hogy egyetlen patkány sem mutatkozik; az épületben . . . Egy szónak száz a vége, az ideiglenes országházat nem lehet tovább használni.” Ekkor azonban már törvénybe iktatták, hogy új országházat kell építeni. 1881- ben alakult országos bizottságnak az volt a feladata, hogy kiválassza a megfelelő téliket, és kiadja az új or- szágház építésére a pályázatot, majd az építési megbízást. A bizottság továbbá leszögezte, hogy ami az új országházzal kapcsolatban „ ... a beosztást és célszerűséget illeti, ‘nem korlátozandó pénzügyi tekintetek által, hanem az épület a jelen, valamint a jövőbeli szükségleteknek megfelelően épüljön”. A pályázat lejártáig, 1883. február 1-jéig beérkezett pályaművek közül a bizottság húsz szavazata közül tizenkilencet Steindl Imre kapott, övé lett tehát a megbízás. Tisza Kálmán miniszterelnök 1884. március 13-án nyújtotta be a tervet elfogadására az országgyűlésnek. És Steindl Imre munkához látott. Az 1985 októberében elkezdődött építkezés 1904 nyaráig tartott. De már 1902-ben nagyjából készen állt mai Országházunk, amelyben 1896. június 8-án tartották a képviselők első ülésüket; törvénybe iktatva a honfoglalás ezredik évfordulóját. Parlamentünk, Magyarország egyik legpompásabb épülete, s nem csak a főváros, hanem az egész nemzet dísze és büszkesége, államunk egyik jelképe, az alkotmányosság és törvényesség otthona. Dr. Csonkaréti Károly A budai Országház utca 28. számú épület, az úgynevezett régi országház, amelyet eredetileg a XVIII. század második felében a klarissza apácák építettek (A szerző felvételei — MTI-Press) Az egy esztendő alatt felhúzott képviselőház homlokzata a Budapest, Bródy Sándor utca 8. szám alatt. iHarminc éven át tanácskoztak itt a honatyák Amióta IV. Bella király beköltözött a budai, várpalotába, az országos gyűléseket rendszerint Pesten, azaz a Rákos-patak által átszelt mezőn, hol a szabad ég alatt, hol valamelyik templomban tartották. Buda 1541. évi török kézre kerülése után Bécs lett a magyar király lakóhelye. Mivel a rendek nem akartak országgyű lésre a királyi lakóhelyre, Bécsbe menni, keresni kellett, a közelében egy olyan magyar várost, amelyben az uralkodó a tanácskozások ideje alatt kényelmes és rangjához illő szállást találhat. Ez a város Pozsony volt, amely így lett évszázadokon át az orstzág fővárosa, és az országgyűlések színhelye. A török kiűzése után a romokban heverő, hajdan fényes Buda csak a XVIII. század végére tért magához. Felmerült a gondolat, hogy isimét Buda legyen a főváros. A kívánság kivételésen találkozott II. József szándékával, aki, miután 1782- ben betiltotta a haszontalannak ítélt szerzetesrendeket, a klarissza apácák elkobzott budai rendházát átalakíttatta országházzá. Az építkezéseket és átalakításokat F. A. Hildebrandt 1785-ben fejezte be. A templomot emeletekre osztották, tornyát lebontották. Az országgyűlés alsótáblája az épületegyüttes utcai szárnyában, a felsőtábla pedig az északi udvari szárnyon kapott helyet. Az épületben 1790. június 10-én nyílt meg az első or- 'szággyűlés, hogy helyreállítsa az 1790. február 20-án meghalt II. József által szétzilált alkotmányosságot. Ezen az országgyűlésen több nevezetes vita zajlott. Június Il-én az alsótábla kimondta, hogy tárgyalásait ezentúl magyarul folytatja, magyarul vezeti az országgyűlési naplót, S törvénybe kívánja iktatni, hogy a közügyeket — a latin nyelv használatát továbbra is megengedve — magyarul lehet intézni. A másik téma a protestáns hitfelekézetek egyenjogúsításának' heves vitája volt. A legközelebbi országgyűlést — vagy ahogyan akkor nevezték, diétát, 1792. május 24-én nyitották meg Budán, amely június 6-án királlyá koronázta I. Ferencet. Ezenkívül még egy országgyűlést tartottak itt: a tanácskozást 1807. április 9- én nyitotta meg az uralkodó. Az itt alkotott törvénycikkek az újoncozással és a hadiadóval foglalkoztak. Ez ugyanis már a napóleoni háborúk időszaka. A következő rendi ország- gyűléseket többféle okból ismét Pozsonyban tartották. De 1843-ban a pozsonyi diétán felvetődött a gondolat, hogy a következő országgyűlést mér Pestre hívják öszsze. 1844-ben tervpályázatot adtak ki „Pesten építendő Országház tervének készítésére”. A közhangulatban tehát munkált egy külön e célra építendő országház kívánsága. Még Vörösmarty is szót emelt érte 1846-ban írt, Országháza című költeményében: „A hazának nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája ..A szabadságharc, majd a Bach-korszak alatt érthető módon nem esett szó országházi épületről'. Amikor az uralkodó belátta, hogy rendeznie kell viszonyát Magyarországgal, 1865 elején elhatározta, hogy első lépésként, Magyarország kívánságának megfelelően, országgyűlés összehívásával kezdi a bekötést. E hírre tüstént bizottság alakult, amely kiválasztott a Sándor utcában egy telket, s megbízta Ybl Miklóst, hogy arra gyorsan építsen fél országgyűlések tartására alkalmas házat. A tervek hamar elkészültek, s Ybl 1865 áprilisában elkezdhette az építkezést, amelyen 800 építőmumkás dolgozott éjjel-nappal Diescher József éoítőmester irányításával. S a mai Bródy Sándor utca 8. számú épületet, az úgynevezett régi képviselőházat nem egészen egy esztendő leforgása alatt felhúzták úgy, hogy 1866. április 14-én már itt tartotta első rendes ülését az országgyűlés, pontosabban annak képviselő- háza. Mert a főrendiház a szomszédos Nemzeti Múzeumban ülésezett. Ez volt az a nevezetes országgyűlés, amely végül is a kiegyezést létrehozta, amelynek sokat vitatott törvénycikkei ebben a palotában születtek.’ Országházak Budán, Pesten, Budapesten
