Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. augusztus 20., szombat NÉPÚJSÁG Grósz Károly az NDK-ba látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára,. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szeptember 8—9-én hivatalos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köz­társaságban. Tovább terjed a sztrájk Lengyelországban II tűzszünet küszöbén Tovább terjed a sztrájkmoz­galom a sziléziai bányavidéken. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a hét eleje óta sztrájkoló „Manifest Lipcowy” és „Morcinek” bányák mellett az ottani munkabeszüntetés tá­mogatására sztrájk kezdődött a „Manifest Lipcowy” bánya melletti,' ugyancsak Jastrzebie- Zdroji „Moszczenica” bányá­ban. Részlegesen megszűnt a munka a „Jaszirzebie” és az „Andaluzja” nevű bányákban. A lengyel hírügynökség sze­rint a szolidaritás jelleggel in­dult munkabeszüntetéseket, amelyek valamennyi esetben il­legálisak és törvényellenesek, az egykori „Szolidaritás” akti­vistáinak nyomására üzemfog­laló, okkupációs sztrájkokká szélesítik ki. Ezzel egy időben a PAP kommentárt szentel a bányászok eddig ismertté vált követeléseinek, amelyek egy részét indokoltnak és érthető­nek tartja, de politikai kalan- dorságnak minősíti az egykori „Szolidaritás” legalizálásának követelését. A PAP szerint re­formellenes a bányászok köve­telése, hogy az ország minden boltjában egyazon terméket azo­nos áron árusítsanak, a bányá­szok fizetése 2,2-szerese legyen az országos átlagfizetésnek, a föld alatt dolgozókhoz hasonló prémiumot kapjanak a felszíni alkalmazottak, a két csoport fi­zetése közötti különbséget csök­kentsék, fizessék ki a sztrájk idejére járó béreket, egységesít­sék a bányászatban dolgozók nyugdíjait. A PAP szerint jogos a bányá­szoknak az a követelése, hogy szüntessék meg a szombati és a vasárnapi műszakok vállalá­sának kényszerét. A bányákban működő munkásönkormányzat tevékenységének kritikájaként értelmezi a lengyel hírügynök­ség a bányászok követelését az anyaggal, a gépekkel való gaz­dálkodás, a beruházáspolitika javítására, a bányaüzemek ad­minisztratív személyzetének csökkentésére. A szczecini kikötőben kezdő­dött sztrájk is okkupációs sztrájkká alakult át. összesen 16 hajó be- és kirakodását füg­gesztették fel. Ä városi autó­busz-közlekedés változatlanul szünetel. A garázsokat a dolgo­zók megszállva tartják. Tár­gyalások jelenleg nem foly­nak, a követelések bér- és po­litikai jellegűek. A szakszervezet 'állásfoglalása szerint rontja a dolgozók han­gulatát, hogy a reform eddigi eredményei messze elmaradnak az ígéretektől és a várakozás­tól. Az eddigi intézkedések sem a /dolgozók, sem a nyugdíjasok életszínvonalát nem Őrizték meg, s nem javították az or­szág gazdasági helyzetét. A kor­mány eddigi politikája — ál­lítja a szakszervezet — az árak emelésében és látszatcselekvés-, ben merült ki. Az ENSZ csaknem összes megfigyelője már megérke­zett az iraki—iráni frontvo­nalra, ahol ma reggel lép életbe a fegyvemyugvás. A frontvonalról pénteken sem jelentettek semmilyen harci tevékenységet. „A dolgok, úgy tűnik, simán mennek” — mondotta az ENSZ-erők egyik tisztje a Reuter tudó­sítójának. A megfigyelők 95 száza­léka már a helyszínen van, s nagyon jó az együttműkö­dés mindkét szemben álló féllel — közölte az ENSZ békefenntartó akcióit össze­hangoló titkárság. Pénteken mintegy 100 megfigyelő fog­lalt állást az iraki határ (mentén, ahol a 150 fős ENSZ-alakulatot V. M. Pá­ti! indiai tábornok vezeti, míg egy ír főtiszt lesz a pa­rancsnok az iráni oldalon. Teheránból is elindultak Dezfulba az ENSZ-megfi- gyelők. A kéksapkások csak­nem fele Bászra környékén kapott feladatot — a hábo­rú idején itt voltak a leg­hevesebb harcok. SZUPER FELHŐKARCOLÓ Máj na-Frankf urtbam a nemzetközi vásárok színhe­lyéül szolgáló komplexum­ban megkezdték a legmaga­sabb európai épület építését. A 254 méter magas felhő­karcolót három év múlva adják át. Tetejére kristály­kúpot helyeznek. A szuper felhőkarcoló építési költsé­gei 500 millió márkát tesz­nek ki előreláthatólag. TŰZ A LA MANCHE- ALAGŰTBAN Több mint két órán át küzdöttek a lángokkal a tűz­oltók, amíg a La Manche- csatorna alatt vezető alagút brit szakaszán kitört tüzet eloltották. Ez az első ko­moly baleset az alagút épí­tésének megkezdése óta. A helyzet sokkal súlyosabb le­hetett volna, ha a tűz mé­lyebben ütött volna ki — vélik „angol hidegvérrel” a tűzoltók. AUTÓBUSZTOLVAJ RENDŐRFŐNÖK A 23 éves houstoni rend­őrfőnöknek meglepő szenve­délye volt: autóbuszokat lo­pott. 1986-ban kezdett hódol­ni hobbijának, és rövid idő alatt száz autóbusszal gazda­gította gyűjteményét. A meg­szerzett autóbuszokról jó mesterként gondoskodott, ja­vította a járműveket, kar­bantartotta, időnként rövi- debb körútra indult az eltu- lajdonítoott autóbuszokkal, de Houstontól legfeljebb csak 100 kilométerre távolodott el. ISMÉT AZ ÓZONPAJZSRÓL! 1989. január 1-jén az ame­rikai NASA űrkutatási hi­vatal kutatási kampányt in­dít az Északi-sark felett le­vő ózonpajzson feltételezett repedés felkutatására. Az ezzel kapcsolatos hírt Róbert Watson, a NASA egyik igaz­gatója közölté egy washing­toni sajtókonferencián. A 45 napos kutatómunka célja felderíteni, milyen nagy az ózonpajzson levő „hasadás”. marihuanaültetvEnyt fedeztek fel egy settle-i (USA) raktárban. E raktárban több mint 200 négyzetméteren mint­egy 2,5 ezer ültetvényt talál­tak, melyeket a legkorszerűbb agrotechnikai módszerekkel ter- •mesztettek. A folyamat teljes egészében automatizált volt, aminek köszönhetően évente négyszer „arattak”, azaz 10 ezer növényt szedhettek le, melyek­nek piaci értéke egyenként 3 ezer dollár. GÁZFELHŐ AZ M—82-BEN Két amerikai csillagász az egyik galaxisban felfedezett egy óriási gázfelhőt, amely másodpercenként 240 mér- földes sebességgel változtat­ja helyét — hangzik a brit tudományos kiadvány, a Na­ture cikke. A jelenséget a csillagászati térképeken M— 82-vel jelölt galaxisban fi­gyelték meg, amely a Nagy Göncöl irányában, mintegy 60 ezer milliárd mérföldnyi távolságra van a Földtől. Az amerikai kutatók véleménye szerint a főleg hidrogénből álló gázfelhő egy szupernó­va ismételt robbanásainak hatására változtatja helyét. A tűzszünet életbe lépése előtt Echevaria argentin alezre­des (J) és egy kanadai kollégája. Az ENSZ-csoport két tag­ja a térkép előtt A csehszlovákiai ÚJ SZÚ ban olvastuk Alexander Dubcek útja a tragédiától a komédiáig 2, Demokrata vagy kis Napóleon? Semmit sem ismételgettek 1968-ban olyan gyakran, miint a demokráciára vonatkozó szólamokat. A demokratizálás ma is valóban az átalakítás kulcsa. Ösztönzi az emberek kezde­ményezőkészségének, a kritikának a fejlesztését,'"kikénysze­ríti a jobb tájékoztatást, megteremti a nézetek nyílt , ütköz­tetésének feltételeit. Közvetlenül összefügg azzal, amit a glasiznoszty fogalma takar. Hogyan bántak 1968-ban a demokráciával Dubcek és hí­vei? A múlt bírálata valóban „szabad” volt, nem volt szük­ség erkölcsi gátlásokra, sem az igazságra. Vonatkozott ez az olyan állításokra is, melyek szerint a szocializmus nálunk nem oldott meg egyetlen emberi problémát sem. Vonatkozott ez február, az egész haladó gottwaldi hagyomány elutasítá­sára. Minden hibát és a múlt népszerűtlen intézkedéseit a Szovjetunió számlájára írták, nyíltan elutasították a leni­niizmust, mint állítólag pusztán orosz, s csak az adott korban érvényes elméletet. Szabadon lehetett eszményíteni a bur- zsoá köztársaságot, annak politikusait, felélesztették az „oroszországi légionáriusoknak, a bolsevik ok elleni hősi had­járatáról” szóló legendát. A sajtóban, is igyekeztek mente­getni még az olyan társadalomellenes bűncselekményeket is, mint a szabotázsakciók, a kémtevékenység és a babicei nemzeti bizottság tanácsa tagjainak a meggyilkolása volt. „Szabadon” lehetett lejáratni a becsületes kommunistákat és a haladó gondolkodású embereket, akik nem tettek semmi rosszat, de kiálltak a szocializmus mellett. A tömegtájékoz­tató és propagandaeszközök átvették a Tégi antikommunista eszméket, többek között a Jan Masaryk ’egykori külügymi­niszter meggyilkolásáról szóló állításokat. A levelet a zsebében hordta Gyakorlatilag az önkénnyel ért fel az a „szabadság”, amellyel korlátlanul rendelkeztek a Jezdinskyhez, Volnyhoz, Hochmanhoz, Winterhez, Schultzhoz és másokhoz hasonló típusú felelőtlen újságírók — néhány hónappal később a Szabad Európa munkatársai lettek —, akik rágalmazták a közéleti személyiségeket, a rendőrség munkatársait, a bírá­kat és az ügyészeket. A megrágalmazott és megtámadott em­berek azonban nem szólalhattak meg. Nem volt hol. Számuk­ra nem volt hely az újságokban, a rádióban, a televízióban. A jobboldal egy időre ellenőrzése alatt tartotta a Rudé Prá- vó szerkesztőségét is. Csak „illegálisan” volt mód a marxis­ta—leninista álláspont védelmezésére, ilyen módon adták ki és terjesztették a Zprávy című folyóiratot, s szervezték a Vltava rádióállomás adásait. Hogyan felelt meg ez az állapot a demokráciának, amely­ről Dubcek nagy hangon 'beszélt és beszéli! ma is? Ma azt hangoztatja, hogy 1968-ban követett politikája a pálrt Központi Bizottságának politikája volt. Hogyan visel­kedett akkor a valóságban ő és bizalmas barátainak csoport­ja — Smrkovsky, Kriegel, Cernik, Mlynár, Cisar, Slavik, Spacek — a CSKP Központi Bizottságával szemben? Óvato­sain és elutasítóan. Azt állították, hogy a Központi Bizottság elveszítette a bizalmat, nincs „mandátuma”, hogy „Novotny emberei” a tagjai. De mélyen érv volt ez? Hiszen Novotny- nak, az egykori első titkárnak nem voltak nagyobb kedven­cei, mint éppen Siki, Smrkovsky, Kriegel, Slavik, Vaculik. És mit lehet mondani Dubcekról? Novotny „Szásáját” forrón ajánlotta 1963-ban az SZLKP (szilovák — a szerk.) KB élé­re, s 1968 januárjában önmaga helyett éppen ő javasolta a CSKP KB első titkárává. Ha a párt Közíponti Bizottsága 1968-ban útjában állt ezek­nek az embereknek — akik szívesen nevezték magukat „Ja­nuár férfiainak” —, akkor ez azért volt, mert a KB még mindig nagy tekintélyére támaszkodó szerv volt, amelyben túlnyomó többségében becsületes kommunisták kaptak he­lyet. Dubcek ezért tudatosan- kerülte meg a Központi Bizott­ságot, nem tájékoztatta a testületet, nem. terjesztette elé az olyan sorsdöntő kérdéseket sem, mint amilyen a testvérpár­toknak a Csehszlovákiában fokozódó jobboldali veszéllyel kapcsolatos állásfoglalása, vagy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé drezdai tanácskozásának az eredmé­nyei voltak. A Központi Bizottság tudomása nélkül a CSKP nevében elutasította a részvételt a szocialista országok párt­vezetőinek varsói értekezletén. Nem hívta össze a Központi Bizottságot az Ágesemyőn (Cierna nad Tisou) és Bratisla- vában lezajlott tárgyalások után sem, márpedig ezek a tár­gyalások a legfeszültebb helyzetben, 1968. júliusának végén és augusztusának elején, tehát a huszonnegyedik órában zaj­lottak le. Sőt mi több, Dubéek a Központi Bizottság elnökségét sem tájékoztatta az igazságnak megfelelően és nyíltan ezekről a sorsdöntő tárgyalásokról. A nemzetközi tárgyalások cseh­szlovák résztvevőit többször hallgatásra kötelezte, hogy má­sok előtt a saját szubjektív és teljesen elferdített magyará­zatát adja a dolgoknak. így a párt Központi Bizottsága el­nökségének néhány tagja sem tudta meg az igazságot legkö­zelebbi szocialista szövetségeseiknek a csehszlovákiai fejle­ményekkel kapcsolatos kritikus álláspontjáról. Dubéek az elnökség számos tagja előli eltitkolta a testvéri szocialista országok vezetőitől kapott leveleket, amelyekben az ellenfor­radalom növekvő veszélyére hívták fel a figyelmet, határo­zott intézkedéseket sürgettek és segítséget ajánlottak feli. Csak azon az augusztus 21-i sorsdöntő éjszakán ismerte be. a Központi Bizottság elnöksége tagjainak, hogy már augusz­tus 17-e óta a zsebében hordja az SZKP KB Politikai Bi­zottságának. sürgető levelét. Dubcek sírva fakadt Dubéek nem a demokratikus szabadságjogok úttörője volt, hanem felelősség terheli a példátlan tekintélyuralmi mód­szerek elterjedéséért. Kisajátította magának a jogot ahhoz, hogy a legsorsdöntőbb pillanatban az egész párt nevében döntsön. Olyan veszélyes csoportra támaszkodott, amelynek tagjait a revizionista nézetek, a jobboldali politikai oppor­tunizmus és a kielégítetlen személyes ambíciók kötötték össze. Tulajdonságai közé tartozott a komolyság jelentős hiá­nya. Egyik nap azt ígérte, hogy a pártot és a szocializmust támadó tömegtájékoztató és propagandaeszközök területén rendet teremt, másnap meg támogatta a legreakciósább új­ságírókat. Egyik nap sírt, önkritikát gyakorolt, és váltig ígérgette, hogy a pártot a szocializmus védelmére aktivi­zálja, de rögtön azután elfogadta a reakciósok hódolatait, és további elvi politikai engedményeket tett nekik. Sok rosszat okozott azzal is, hogy szüntelenül félrevezette leg­közelebbi külföldi szövetségeseinket. Arról biztosította őket, hogy intézkedéseket teszünk az ellenforradalom felszámo­lására, ám a gyakorlatban ennek az ellenkezőjét cselekedte. Komolytalansága miatt a pártvezetés elvesztette megbízha­tóságát, és a testvéri szocialista országok vezetői már nem hittek abban, hogy meg tudjuk oldani az egyre romló hely­zetet. Dubcek nem egyszer lavírozott, köpönyeget forgatott. Volt-e egyáltalán saját politikai arculata? Gyakran igazo­dott az éppen időszerű széljáráshoz. Ez nem volt amolyan ártatlan dolog. Vegyünk sorra néhány konkrét esetet. A ke­rületi és járási párttitkárok értekezletén 1968 májusában a jobboldali veszélyt jelölte meg legfőbb fenyegetésként, s a szocialista vívmányok védelmének szükségességéről beszélt. (Beszédét Z. Mlynár írta, aki furcsa módon ma nem dicsek­szik ezzel az érdemével.) A rá következő napokban azon­ban kisujját sem mozdította, amikor az Elkötelezett Párton- kívüliek Klubja — gyakorlatilag illegális politikai párttá vált — kiadta atikommunista programnyilatkozatát, vagy amikor F. Kriegel találkozott a szociáldemokrata párt újra- megalakítása céljából létrejött illegális előkészítő bizottság­gal, amikor a B. Simon körül tömörülő prágai csoport elő­állt jobboldali opportunista koncepciójával, amely leplezet­lenül hirdette, hogy létre kell hozni a párt központi bizott­ságát ellensúlyozó frakciót. Dubéek kétszínűségének további bizonyítéka a CSKP KB 1968 novemberi ülésén hozott ha­tározattal kapcsolatos álláspontja. Ezen az ülésen leleplez­ték a szocialistaellenes erők szerepét, és a jobboldali op­portunizmust a párton belüli legfőbb veszélyként jellemez­ték. Dubcek egyetértett ezzel a dokumentummal is, amely tulajdonképpen megalapozta a szocialista politikai konszoli­dáció programját. A legfelsőbb pártvezető tisztségében azon­ban nemhogy semmit sem tett e határozat életbe léptetésé­ért, hanem minden erejével, egész befolyásával és még megmaradt tekintélyével elősegítette azt is, hogy a párt és a közvélemény bizonytalanságban, ideges légkörben, feszült­ségben éljen. Állami díj vécéfeliratért Igen, Dubcek sokszor lavírozott, szélkakasként forgott, de végül is politikai iránytűje mindig ugyanarra mutatott. Az egyértelműen jobboldali opportunista erők pártját fogta, az ő politikájukat érvényesítette, számukra ő volt a vas a tűzben. Hogyan támogathatja ma a glasznosztyot, a nyílt politi­kát az az ember, aki oly cinikusan félrevezette a pártot, * legközelebbi elvtársait, az állampolgárok millióit, akik hit­tek neki, a szövetségeseket, akik a legnehezebb pillanatban felajánlották segítségüket? Hogy hová jutott Dubcek vezetése alatt a „demokratizá­lás”, az különösen augusztus 21-e után mutatkozott meg. Dühödt uszító kampány bontakozott ki azok ellen, akik vet­ték a bátorságot, és nyíltan kiálltak a szocializmus és a pro­letár internacionalizmus eszméi mellett. Kassán (Kosice) a csőcselék ekkor lincselte meg egy pártfunkcionárius felesé­gét. Bűnöző elemek kommunisták lakásait zúzták szét, sza­disták azoknak a gyermekeit kínozták lelkileg és fizikailag, akikre valaki ráakasztotta a „kollaboráns” jelzőt. „Kollabo- ráns” volt az, aki hű maradt az internacionalizmushoz. Amikor 1968 őszén megjelent a „Fekete Könyv” — az uszító rádió- és tévéműsorokból, rágalmakból, koholmá­nyokból, s szó szerint átvett trágár vécéfeliratokból össze­hordott fércmű — ezért a „tudományos műért” Josef Ma- cek akadémikus Dubéek áldásával magas állami díjat ka­pott. A szónak és a tudománynak akkor ezek voltak a nor­mái. A mindezért felelős ember vajon összehasonlíthatja-e ezeket a képtelenül durva dolgokat a demokratizálás és a glasznoszty elveivel anélkül, hogy elpirulna? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom