Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
NÉPÚJSÁG 1988. augusztus 20., szombat o Autóbusz-pályaudvart avattak Békéscsabán Létesítmény, mely nemcsak a városé, hanem a megyéé Is Alkotmánynapi ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) kára, valamint a megyei, városi párt-, állami és társadalmi szervezetek meghívott vezetői, köztük Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának első titkára, Fo- dorné dr. Birgés Katalin, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Kutas Gyula, a Békéscsabai Városi Pártbizottság első titkára. Dr. Gally Mihály köszöntő szavai után az államtitkár szólt az ünneplő közönséghez: — Azért is jelentős ennek a közlekedési objektumnak a megvalósítása, mert Békéscsaba helyi tömegközlekedését az autóbuszok bonyolítják le, de a vasút mellett a közvetlen vonzáskörzet, va- valamint' a távolsági személy- szállításban is az autóbuBajor oroszlán Nyugatnémet vendégei is voltak az avatóünnepségnek. Rudolf Hindelang és Manfred Hindelang, a Marktoberdorfban székelő európai szállítmányozási vállalat társtulajdonosai. Hogy honnan a meghívás? A Körös Volán is partnerük, s üzleti kapcsolatuk a közeljövőben jelentősen bővül. Az ünnepség része volt az — immár a Garzon Szállóban —, amikor Rudolf Hindelang és a cég budapesti irodavezetője, Farka- sinszky Csaba átadtak a Körös Volánnak egy gyönyörű, porcelánból készült bajor oroszlánt. Idézet a kísérőlevélből: „örömmel értesültünk róla, ahogy a nemzetközi fuvarozáson túlmenően belföldi belső szállítási eredményeik is ki- emelkedőek. Ennek jeles tanulsága a mai napon átadott európai színvonalú autó busz-pályaudvar. Engedjék meg, hogy a tradicionális magyar—bajor barátság jelképét, a bajor oroszlánt e jeles nap alkalmából átnyújtsuk.” F. I. szoknak van döntő szerepük. A város dinamikus fejlődése, a város tömegközlekedési rendszerének a közelmúltban tudományos vizsgálatokon alapuló átszervezése is igényelte egy új, korszerűen felépített autóbusz-állomás kialakítását, mellyel az utazó közönségnek magas színvonalú kiszolgálását, és a Volán-dolgozók munkakörülményeinek jelentős javítását lehet biztosítani. Ez az autóbusz-pályaudvar a városrendezési tervek szerve*, részeként, a városi tanács koordinációs beruházásaként épülhetett meg. A megyeszékhely lakossága a közelmúltban egy új főiskolát, könyvtárat, egy sportcsarnokot vehetett birtokába, s most egy újabb impozáns létesítmény elkészültének örülhet. Ám nemcsak Békéscsaba, a megye, de a közlekedési ágazat is gazdagodik ezzel az új építménnyel, melynek különös jelentősége, hogy ez az autóbusz-pályaudvar most a jelenlegi feszültségekkel terhes, s az anyagiakban szűkös időszakban egyáltalán elkészülhetett — mondta dr. Tóth László. Az államtitkár beszédében ezután visszatekintett a közlekedés fejlesztésére, és utalt a jövőre is. Mint mondotta, a ’90-es években az összehangolt, arányos fejlesztés követelményének érvényesítése mellett szükség lesz a közlekedési hálózatok további korszerűsítésére, és fejlesztésére, a mindenkori terhelésnek megfelelő pálya- jármű összhang megteremtésére. E feladatok egyik előfutára a most átadásra kerülő békéscsabai autóbusz-pályaudvar, mely — beleértve á budapestit is — az ország jelenleg legkorszerűbb autó- buszállomása — mondta végezetül dr. Tóth László államtitkár. A nemzeti színű szalag átvágásával avatták fel az új autóbusz-pályaudvart, amelyet Vándor Pál, a Körös Volán igazgatója köszönő szavakkal vett át, s ezzel megindult a menetrend szerinti közlekedés. Az első járatot — mely mintegy illeszkedve a kánikulai hőséghez a Gyulai Várfürdőhöz szállította az utasokat —, ingyen vehette igénybe az utazó közönség. Az új autóbuszpályaudvar igazi próbatétele azonban ezután kezdődik. Naponta mintegy kétezer autóbuszt indítani, és fogadni nem kis feladat, s mindemellett, 66 ezer utas kényelmes utazásáról kell gondoskodnia a Körös Volánnak, szerencsére most már korszerű, tágas pályaudvar birtokában. Bacsa András Tájékoztató az aluljáróban Az aluljáróban a Csongrád megyei Tisza Volán szakemberei az általuk kifejlesztett jegykiadó gépek előnyeiről tájékoztatták az érdeklődőket. Az EMKE (Elektronikus Menetjegykészítő és Elszámoló Készülék) képes arra, hogy csoport- és retúrjegyet adjon, a záróstatisztika elkészítésével a buszvezetők elszámolását egyszerűsíti, s még az is megoldható vele, hogy például egy gyulai út esetén a Várfürdőbe szóló belépő is szerepel a menetjegyen. Ezenkívül nem elhanyagolható szempont, hogy 10 százalékkal olcsóbb — 69 ezer 800 forintba kerül —, mint az ALMEX típusú svéd gyártmány, s ráadásul valutát sem kell kiadni érte. A Körös Volán április elsején mát hét darabot vásárolt az EMKE-ből. Az év végéig még hármat vesznek, s az a tervük, hogy előbb-utóbb minden pénztárukban és autóbuszukon ezzel a korszerű berendezéssel adják a jegyeket. (bcs) Negyvenéves termelőszövetkezetek Békési Egyetértés Tsz Munkában megfáradt, idős emberek gyülekeztek tegnap délben Békésen, az Egyetértés Tsz központjában. Négy évtizeddel ezelőtt alakult meg a tsz egyik jogelődje, a Békési Vörös Csillag Termelőszövetkezet tizenhét taggal 302 kataszteri hold földön. Ugyancsak ebben az időszakban jött létre a Tarhosi Petőfi Tsz, a Békési Szabadság Tsz, ösz- szesen hetven alapító taggall. Napjainkban már csak huszonnégyen élnek azok közül, akik létrehozták Békés legnagyobb, ma már 7 ezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetét. Balogh László tsz-elnök köszöntötte a megjelenteket, részletesen szólt az elmúlt négy évtizedben megtett útról. Belvizek, földrengés, árvíz és aszály sújtotta a tsz-t, ennek ellenére napjainkban bizakodva várják a jövőt. Búzából 5,4 tonnát takarítottak be hektáronként' az idén, míg őszi árpából rekordot döntöttek: 4800 kilogramm termett egy hektáron. Az alapítók közül megkérdeztük Szilágyi Gábort, aki ma is aktívan dolgozik személyzeti vezetőként, hogyan emlékezik az egykori nyitányra, változásokra. — Tizenhét évesen a szüleimmel együtt hat kataszteri földdel léptem be a szövetkezetbe. Csak a két kezünk ereje volt és a föld, ennek ellenére nagy lelkesedéssel dolgoztunk. Volt olyan év, hogy nem kaptunk semmi pénzt, még nekünk kellett fizetni, hogy fennmaradjon a tsz. Azóta nagy utat tettünk meg. Én voltam főállattenyésztő, állattenyésztési telepvezető, s 1983 óta személyzeti vezetőként dolgozom — fejezte be Szilágyi Gábor. v. I. Gyomaendrödi Béke Tsz Évszázados álma teljesült 1945-ben a parasztságnak: földet kapott. Ám a földosztással szerszámokat, állatokat nem adtak, így a föld megművelése óriási erőfeszítésekbe került. Különösen azoknak; akiknek régebben nem volt „birtokuk”. összefogtak a szövetkezetét alapítók, és közösen próbáltak úrrá lenni a gondokon. Ilyen körülmények között jött létre 1948 őszén Endrőd első termelőszövetkezete, a Béke is. A negyven év, ami azóta eltelt, sok változást és fejlődést hozott. Ez a Béke már nem a régi, a név ugyan nem változott, de más minden. S hogy mennyiben, arra a szövetkezet egyes kerületében, öregszőlőben rendezett tegnapi ünnepségen együtt emlékezett a még dolgozó és a már nyugdíjas tagság. Alig kétezer hektár területen kezdték a közös gazdálkodást 1948-ban, területük ma meghaladja az 5 ezer hektárt. Ha a termésátlagokat tekintjük, szintén óriási a változás. A búza 40 évvel ezelőtt 6,8 mázsát hozott hektáronként, tavaly pedig már 47 mázsát. Mint Hunya Elek, a Béke elnöke ünnepi beszédében elmondta, a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom sok buktató, nehézség árán ugyan, de kinevelt egy olyan gazdálkodási formát, ami sok hasznos, értékes elemet hordoz magában, nemzetközi összehasonlításban is. A szövetkezeti tagság akkor érezheti igazán magáénak a szövetkezet célkitűzéseit, ha azok kialakításában részt vehet, s véleményt mondhat róla. Így érvényesülhet a tulajdonosi szemlélet is. Mindezt elérni, megőrizni nem könnyű dolog. S abban, hogy ez sikerült, sikerül, benne van a Béke Tsz tagságának négy- évtizedes, küzdelmes munkája Is. — szi — A Békési Egyetértés Tsz alapító tagjai Fotó: Béla Ottó (Folytatás az 1. oldalról) történetét: felzárkózni Európához, a világ élvonalához, hogy ne váljon végzetessé lemaradásunk. A világ ma ro- konszenvvel kíséri erőfeszítéseinket és méltányolja azt is, hogy az elmúlt évtizedben hozzájárultunk a nemzetközi légkör enyhüléséhez. Belső gondjaink sem fogták vissza külpolitikai aktivitásunkat, mellyel Kelet és Nyugat gazdasági-politikai közeledését szolgáltuk. Meggyőződésünk, hogy szót lehet és kell érteni mindenkivel, minden kérdésben, ha őszinte a jobbító szándék. Ezzel a tudattal vállaltuk magunkra — és kötelességünk magunkra vállalni — a környező országokban nemzeti kisebbségként élő három és fél millió magyar ügyét is, igyekezvén elősegíteni emberi és nemzetiségi jogaik érvényesítését. Ez is történelmi küldetése a Magyar Népköztársaságnak. Ez is záloga a már 1100 éve Európának ezen a táján élő magyarság fennmaradásának. Kívánom, hogy feladataink és küldetéseink teljesítéséhez legyen erőnk, kitartásunk — mondotta befejezésül az Elnöki Tanács elnöke. Ünnepi gyűlést rendeztek tegnap Esztergomban. A régi vár, Szent István király feltételezett születési helye előtti téren több ezer jelenlevő előtt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet. * * * . Tegnap egész napos emlékünnepséget rendeztek Kalocsán. Délután a város központjában, a főszékesegyház közvetlen közelében levő téren ünnepélyes külsőségek között felavatták Szent István szobrát. Az emlékmű önálló művészi alkotásnak minősülő alapzatát Vadász György, Ybl-díjas építész készítette. Az István király alakját megformáló bronzszobor Kirchmayer Károly, SZOT-díjas szobrászművész alkotása. Az emlékművet a téren összegyűlt mintegy négyezer ember jelenlétében Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leplezte le, s ünnepi beszédében méltatta az állam- alapító király tevékenységének történelmi jelentőségét. Dőlt betűvel Videoton Szegény Videoton! Kihúzta a gyufát! Mindenki bántja, pedig semmi különöset nem csinált, csak emelte a színes televízió, a rádió és a hangdobozok árát. Azt tette, amit eddig mások különösebb visszhang' nélkül megtehettek. Még indokai — „az import és a hazai anyagok áremelkedése” — sem volt alávalóbb a többiekénél. Ügy látszik azonban, most betelt a pohár. Az a bizonyos, utolsó csepp túlcsordította tartalmát. Talán most jutott el oda a társadalom, hogy elege lett a csip-csup áremelésekből, a két százalékokból, a három százalékokból, a tizedszázalékokból. A kis áremelések inflációgerjesztő hatásából. Elege lett abból, hogy egy racionálisnak hirdetett gazdaságpolitikai koncepciót irracionális jelenségek kezdenek ki. Hogy mi ebben a mostani áremelésben az irracionális? Tessék csak végiggondolni: világpiaci áron vásárolt nyersanyagból a nyugatinál jóval olcsóbb munkaerővel, drágább, de nem világszínvonalú készülékeket állítunk elő. Nos ez az igazi magyar csoda. A legújabbkori (értem alatta: napjainkbeli) közgazda- sági törvény jól hangzik: legyen egészséges piaci verseny, szűnjön meg a monopolhelyzet. Rendben, legyen verseny. De kivel? Magunkkal? Vagyis a jó (netán a rossz) versenyezzen a kevésbé jóval (netán a kevésbé rosszal)? A program szerint a világhoz akarunk felzárkózni, s nem egy kelet-európai színvonalhoz. Ha így van, akkor a világhoz is kellene mérni magunkat, nemcsak minőségben, hanem árban ts. Drágán termelünk? Több, mint- valószínű. De hát akkor a költségnövelő, árfelhajtó tényezőket kellene lefaragni, s nem a vásárlóra terhelni. Hogy mi mindenről van szó, arra épp itt, Békéscsabán hívta fel a figyelmet a miniszterelnök-főtitkár. Elmondta, hogy NSZK-beli látogatásakor sikerült piacot szereznie a fekete-fehér tévékészülékeinknek. Korai volt azonban az öröme, mert valamelyik televíziógyárunk (itt nem nevezte meg a céget) olyan készülékeket szállított ki, amelyek 96 százalékát bekapcsolni sem tudták odakint. (Nem azért, mert nem értettek hozzá!) Más tanulságokkal is szolgált a nyugatnémet utazás — hallottuk a kormányfőtől. A BMW-gyárban például, amikor a raktár felöl érdeklődött, úgy néztek rá, mintha kínai lenne. A BMW ugyanis nem raktárból dolgozik. Túl szegény ahhoz, hogy pénzt költsön rá. ötszáz szállítója szinte percnyi pontossággal viszi neki az alkatrészeket. Hogy mi a versenyképesség titka, azt ezek után döntse el a kedves olvasó! De térjünk vissza a Videotonhoz. Tulajdonképpen sajnálom ezt a székesfehérvári gyárat. Mert rajta köszörüli most mindenki a nyelvét, pedig nem érdemli meg. Ez a nagyvállalat még a jobbak közül való. Ráadásul a mostani áremelést olyan kísérő jelenség követte — bár lehet, hogy nem tehetnek róla a vidisek —, amely igazán szívet melengető. Nem tudom, olvasták-e, hallották-e, hogy a Keravill mindaddig a régi áron adja a Videoton-készülé- keket, amíg tart a raktárkészletéből. (Később hasonló nyilatkozatot tett a Skála több nagyáruháza és a Centrum is.) Nem nagy ügy persze, ha belegondolunk, hogy mindössze ezer-ezerkétszáz színes tévékészülék „feszített” a bejelentés pillanatában a Keravill-üzletekben. De hát a gesztus! Az is fontos, s lesz a későbbiekben egyre fontosabb. Sokszor végiggondoltam már ezeket az áremeléseket. Elkészítenek a gyárban valamit, akármilyen árú nyersanyagokból. Szépen becsomagolják és elszállítják az üzletekbe, ahol vagy elkel, vagy hetekig-hónapokig ott porosodik. Egyszer csak megdrágulnak a nyersanyagok és egyenes következményeként megemelkednek a belőlük előállított késztermékek fogyasztói árai is. Nemcsak azoké, amelyeket a drágábban vásárolt nyersanyagokból készítettek, hanem a már régebben kiszállítottaké is. Az üzletekben porosodóké. Visszamenőleg. Logikus, nem? Nos ezt a feje tetejére állított logikát fordította most talpára a Videoton a kereskedelemmel együtt. És mégis kapott érte, azért, amiért valójában főhajtás illetné. Ezért sajnálom hát a Videotont. De csak ezért. l)r. Tóth László államtitkár átadja a pályaudvart Fotó: Kovács Erzsébet
