Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-16 / 195. szám

o 1988. augusztus 16., kedd Grósz Károly fogadta Josef Stockot Grósz Károly, a Miniszter­tanács elnöke hétfőn az Or­szágházban fogadta Josef Stockot, az alsó-szászországi tartományi parlament ke­reszténydemokrata (CDU) frakciójának vezetőjét. A szívélyes légkörű megbeszé­lésen jelen volt Hans Alf­red Steger, a Német Szövet­ségi Köztársaság budapesti nagykövete. Hz ENSZ főtitkára vizsgálja meg a Mazilu-iigyet! A szovjet és a román delegátus nemmel szavazott A kisebbségek jogaival foglalkozó ENSZ-albizottság hétfőn szótöbbséggel úgy ha­tározott, hogy felkéri a vi­lágszervezet főtitkárát: vizs­gálja meg a Mazilu-ügyet és érje el, hogy az albizottság egyik tagja találkozhasson a román professzorral. Dumitru Mázliul az albi­zottság (amely az ENSZ em­beri jogok bizottságához tartozik) 1985-ben azzal bíz­ta meg, hogy készítsen neki jelentést az emberi és ifjú­sági jogok romániai helyze­téről. Ám Mazilu a jelentés beterjesztésére nem jelent meg Genfben, amit a buka­resti hatóságok egészségi okokkal magyaráztak. Maga a professzor az albizottság­hoz intézett idei áprilisi le­velében azonban azt közölte, hogy rendőri felügyelet alatt áll, elvették az útlevelét, ar­ra kényszerítették, hogy le­mondjon külügyminisztériu- mi állásáról, és hogy fel­hagyjon a rábízott jelentés készítésével. Az albizottság határozata felszólítja Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárt: tud­ja meg Mazilu romániai tartózkodási helyét, és hoz­zon létre találkozót közte és az albizottság egyik tagja között. Felkérték továbbá Pérez de Cuellar egyik he­lyettesét, hogy segítsen Ma- zilunak a jelentés elkészíté­sében. A francia és norvég javas­latra elfogadott határozatot 16 delegátus szavazta meg. Kettő — a szovjet és a ro­mán — nemmel szavazott, heten tartózkodtak vagy nem vettek részt a szavazás­ban. A pozsonyi ÚJ SZÚ bon olvastuk Tartalék(osok) Taskenti találkozó Afganisztán „veteránjaival” Megújulóban van a szovjet társadalom. Ez a megújulás az átalakítás politikájának fő célkitűzése. Megvalósítani vi­szont csak úgy lehet — az utóbbi három év során szerzett első értékes tapasztalatok egyértelműen ezt bizonyítják —, ha ebbe a folyamatba bekapcsolják mindazokat a társa­dalmi erőket és csoportokat, amelyek a stagnálás idősza­kában önként vagy önkéntelenül nem vettek részt a meg­határozó társadalmi mozgásokban. Az egyének és csoportok aktivitásának felébresztése, értelmes célokra való irányítá­sa. hasznosítása az eltékozlás helyett — kinek is a felada­ta? A központi pártvezetésé és a kormányé? A helyi nép- képviseleti szerveké és a társadalmi szervezeteké? Is-is, va­lamennyiüké együtt. Ez (lenne) az ideális megoldás, de az embernek menthetetlenül eszébe jut a közmondás, a sok bába közt elvésző gyerekről. Amiről az alábbiakban szó lesz, az bizonyíték arra, hogy néha egészen váratlanul tárulnak fel olyan tartalékok, olyan értékek, amelyeknek okos kihasználása sok előnnyel jár­hat, figyelmen kívül hagyása, elaprózása pedig a lelkese­dést ismét közönnyé, a tenniakarást újra fásultsággá vál­toztathatja. Huszonéves veteránok Május 13-a, péntek. A genfi afgán—pakisztáni mgeállapo- dások értelmében a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötelezettségvállalásai alapján két nap múlva megkezdődik a szovjet csapatok kivonása Afganisztánból. Este hétkor Taskent végre már nem egy óriási szauna, meg-meglebben egy kis szellő, kellemes meleg van. Az esti program pedig kimondottan izgalmas: találkozó az afganisztáni szovjet in­ternacionalista katonákkal. Szergej Nyesztyerov 1979 és 1981 között szolgált Afga­nisztánban, 28 éves, technikusként dolgozik. Taskentben a Tartalékos Katonák Tanácsának elnöke. — Mennyi ideig is volt Afganisztánban? — Egy évig, két hónapig és huszonhét napig. Derülök a válaszán: — Ilyen pontosan emlékszik? — Minden órára — válaszolja hirtelen elkomoruló arccal. Én pedig szégyellem magam. Hogyan is kérdezhetek ilyen butaságot valakitől, aki alig húszévesen felderítő volt Afga­nisztánban, mellette sebesültek, haltak meg társai, az afgán katonák és polgári lakosok? Hogyan is kérdezhetek ilyes­mit valakitől, aki látta a kegyetlen, erőszakos halált, a há­borús pusztítást, aki több mint egy évig állandó életve­szélyben élt? Szerencsétlenül indult beszélgetésünk folytatása sem a legszerencsésebb. Kiderül, hiába egyeztette vendéglátóm, az APN sajtóügynökség napokkal korábban a találkozó idő­pontját, megvalósítása veszélybe került. A tanács vezetőit az üzbég televízióba várják, hogy megbeszéljék egy, a mun­kájukat bemutató adás részleteit. Az úton a televízióba, ahol a többiek várnak rá, arról beszélgetünk, mik a céljai, programjai, hogyan viszonyulnak tevékenységéhez a hiva­talos szervek. — 1986 őszén vetődött fel a gondolat, hogy létre kellene hozni az Afganisztánt megjárt internacionalista katonák ta­nácsát. Amikor októberben megalakultunk, ezt a nevet vet­tük fel — mondja Szergej. — Telve voltunk tenniakarással, be akartuk bizonyítani mindenkinek, de főleg magunknak, hogy képesek vagyunk hasznos dolgokat csinálni. Nem is elsősorban a magunk, hanem a közösség számára. Akkor még nem sejtettük, hogy ehhez legalább annyi merészségre, annyi kitartásra lesz szükség, mint az afganisztáni szolgá­lathoz ... Meglepett ez a hangjában bujkáló keserűség. Mi lehet az oka? Hiszen most is a televízióba megyünk, tehát bizonyá­Pakisztán megsérti a genfi megállapodásokat A szovjet kormány hatá­rozottan leszögezi, hogy tűr­hetetlenné vált az az obst- rukciós magatartás, amelyet Pakisztán az afganisztáni rendezésről kötött genfi megállapodásokkal kapcso­latban tanúsít. Ha ez foly­tatódik, a Szovjetunió fenn­tartja magának a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedé­seket tegyen — állapítja meg a szovjet kormány hét­fői nyilatkozata. A doku­mentumot a genfi megálla­podások óta eltelt három hó­nap, s a szovjet csapatki­vonás első felének befejezé­se kapcsán tették közzé. A Szovjetunió, mint a genfi megállapodás-csomag egyik garantálója, mindent elkövet, hogy kötelezettsé­geit pontosan teljesítse. Ezt mutatja, hogy augusztus 15- re, a genfi megállapodások­nak megfelelően, a szovjet csapatok fele hazatért Af­ganisztánból. Moszkva tisz­teletben tartja a be nem avatkozással kapcsolatos elő­írásokat is. Egész nemzetkö­zi tekintélyét felhasználja annak érdekében, hogy má­sok is felelősséggel viszo­nyuljanak az afgán—pakisz­táni megállapodásokhoz — hangsúlyozza a nyilatkozat. Ugyanezzel a jóakarattal tevékenykedik Afganisztán. Kabult nem érheti szemre­hányás azért, hogy nem használja ki a belső rende­zés számára Genf által nyújtott lehetőségeket. Ele­gendő megemlíteni olyan eseményeket, mint az új nemzetgyűlés (parlament) összehívása, vagy az új kor­mány megalakulása, ame­lyekben tisztán látszanak a koalíciós tendenciák — mu­tat rá a dokumentum. A szovjet vezetés sajnos kénytelen megállapítani, hogy a rendezés jóval előbb­re tarthatna, ha Pakisztán ugyanilyen felelősségtelje­sen hajtaná végre Genfben vállalat kötelezettségeit. A valóság azonban éppen el­lentétes képet mutat — szö­gezi le a nyilatkozat. Ha Pakisztán továbbra is a szovjet csapatok kivoná­sára próbálja leszűkíteni a genfi megállapodásokat és figyelmen kívül hagyja sa­ját kötelezettségeit, akkor ez kedvezőtlen következmé­nyekkel járhat az afgán rendezés szempontjából — állapítja meg a szovjet kor­mánynyilatkozat, majd tel­jes határozottsággal leszöge­zi: tűrhetetlenné vált az az obstrukciós magatartás, amelyet Pakisztán tanúsít. Ha ez így folytatódik, a Szovjetunió fenntartja ma­gának azt a jogot, hogy a helyzet diktálta intézkedé­seket tegyen. iá olyan munkát végeznek, amelyre érdemes odafigyelni, amelyet elismernek . .. Érthetetlenségemet látva magyarázni kezdi, mi is vezetett a tanács megalakulásához. Abban az időben már egyre több szó esett a hazatért katonák gondjairól is, nemcsak kitar­tásukról, hősiességükről, küldetésük nemességéről. A tömeg- tájékoztató eszközök is foglalkozni kezdtek azzal, amiről addig az emberek csak egymás között beszéltek: a hazaté­rők beilleszkedési nehézségeiről, egyesek szembefordulásáról az elfogadott társadalmi normákkal. — Mi becsülettel teljesítettük internacionalista kötelezett­ségünket, s számunkra ez nem frázis! Naponta szembe kel­lett nézni a halállal, s naponta győződtünk meg arról, hogy az afgánoknak, az egyszerű, tisztességes embereknek szük­ségük van a segítségünkre. Tettük a dolgunkat, s nem vol­tak kétségeink afelől, hogy helyesen cselekszünk. Most, hét év elteltével is intenzíven átérezzük mindazt, amit átéltünk. Más ember lesz, aki látta a halált. Azon az estén többüktől hallottam ezt a kijelentést. Bi­zonyára ez a másság ösztönzi őket cselekvésre, a kitartás­ra, ez készteti őket arra, hogy inkább adni akarnak, és nem kapni, ez tartja bennük a lelket a közel két éve tartó küz­delem során, amely néha szélmalomharchoz hasonlít. Tenniakarás Mert miről is va nszó? „Csak” arról, hogy ezek a huszon­éves veteránok nagyon gyakran találkoznak közönnyel, meg nem értéssel, elutasítással, sőt néha ellenszenvvel is, ott, ahonnan joggal várnak támogatást, segítőkészséget, megértést. Nem a társadalom közömbös velük szemben, ha­nem egyes egyének, akik sokszor csak ígérgetnek, de sza­vaikat tettek nem követik. Természetesen ilyen módon hi­bát sem követhetnek el. Pedig a legfelsőbb szinten szüle­tett döntés arról, hogy segítséget, támogatást kell nyújtani az Afganisztánból hazatérő fiataloknak, elő kell segíteni mielőbbi beilleszkedésüket a normális életbe. Ezzel az is elkerülhető, hogy deviáns elemekké váljanak, arról nem is szólva, hogy áldozatvállalásukért ennyi igazán megilleti őket. Érvényes határozat van arról, hogy az internacionalista katonákat, főleg a családalapítókat, kiemelten kell segíteni a mielőbbi lakáshoz jutásban. Ismerve a Szovjetunióban uralkodó lakáshelyzetet, ez valóban nem kis dolog. Előny­ben részesítik őket az egyetemi és főiskolai felvételik során is: a szükséges pontszám elérése esetén automatikusan fel­veszik őket, rájuk a helyszűke nem vonatkozik. Joguk van a szakszervezettől soron kívüli üdülési beutalókat igényelni, a számukra legmegfelelőbb időben vehetik ki rendes évi szabadságukat, előnyben részesítik őket a telekkiutalások­nál, a kert, a házhely megvásárlásához kamatmentes köl­csönt igényelhetnek. Természetesen a rokkantak és az el­esett katonák családjai még ezen túlmenően támogatásra is jogosultak. Ez mind nagyon szép, felettébb helyes, mindenki egyet is ért mindezzel, de a tényleges helyzet kicsit (?) más. Szer­gej Nyesztyerov szerint az a legnagyobb baj, hogy ezeket a jogokat és előjogokat igényelni kell. Márpedig a fiatal katonák, legyen bármilyen bonyolult a lakáshelyzetük, le­gyenek bármilyen anyagi gondjaik, képtelenek rászánni magukat, hogy a tanácsnál, a hivatalokban kilincseljenek, ácsorogjanak az előszobában. Nem tudják elviselni, hogy a hivatalnokok egy része csak okvetetlenkedő ügyfelet lát bennük, s néha szinte személyes sértésnek veszik, hogy akár fogadóóráikon is megzavarják őket. Ez volt a fő oka annak, hogy 1986 őszén az internacionalista katonák tanácsa érdek- védelmi feladatokat is maga elé tűzött. Abból indult ki, el kell érniük, hogy az Afganisztánból hazatérők automatiku­san megkapják, ami az említett határozat értelmében jog­gal megilleti őket. Nem sikerült, kénytelenek voltak alább adni. Ma arra törekednek, hogy felkutassák a leginkább rá­szorulókat, azokat, akik visszarettennek a bürokrácia út­vesztőitől, akik szégyenkeznek kérni. Mindenekelőtt az el­hunytak családjaira figyelnek, és a rokkantakra, akik sok­szor azért képtelenek ügyeik intézésére, mert az irodaházak lépcsői egyszerűen leküzdhetetlen akadályt jelentenek szá­mukra . (Folytatjuk) Görföl Zsuzsa YVES MONTAND, A JÖVENDŐBELI APA A népszerű francia színész és énekes, Yves Montand, 67 éves korára apa lesz. A hírt saját maga hozta nyilvános­ságra, kijelentette, hogy a 28 éves Carole Amile barát­nője várandós és a gyermek még szilveszter előtt meg­születik. A színész őszintén megmondta, hogy nem ter­vezett gyereket és egy kis­sé idősnek érzi magát az apaságra, de mindjárt hoz­zátette, hogy a felelősség rá eső részét vállalni fogja. Montand Simone Signorét ismert színésznővel 40 évig boldog házasságban élt, a fe­lesége három évvel ezelőtt meghalt, a házasságukból nem származott gyermek. SZABADON BOCSÁTOTTÁK 17 HÓNAPI FOGSÁG UTÁN A 8 éves Marco Fiorát el­rablói 17 havi fogság után újra szabadon bocsátották. Az em­berrablók 3 milliárd líra (3,3 millió dollár) váltságdíjat kö­veteltek érte. A fiút favágók találták meg Ciminc helyi falu közelében. A rendörorvos meg­állapította, hogy egészségi ál­lapota jó, bár nagyon fáradt. A banditák azután engedték el Marcót, hogy a rendőrség már közvetlenül a nyomukban járt. A fiú apja, Ginfranco Fiora, torinói parkolóház-tulajdonos a múlt év decemberében előleg­ként már 185 millió lírát fize­tett a rablóknak. ELŐKERÜLT EGY MAGNÓKAZETTA . . . Egy 1908-ban készült hang- felvétel került elő, mely Tolsztoj hangját rögzítette. Az USA-ban találták meg és visszaszolgáltatták a Tolsztoj-múzeumnak. Sokáig azt hitték, hogy a hangsza­lag elveszett. Az amerikai Edison Központban tárolták és a központ 1914-ben le­égett. Szerencsére az Edison Központ akkori főnöke, Wal­ter Miller hazavitte a hang­szalagot. KÉZIGRÁNÁTOK Nem kevesebb, mint 236 kézigránátra bukkantak a franciaországi Somme megye egyik kempingjében. Az el­ső világháborúból származó robbanóanyag egy részét egy turista, a többit pedig ak­nakeresőkkel felszerelt szak­emberek találták meg. Sze­rintük nem kellett volna sok ahhoz, hogy minden a levegőbe repüljön. Ezen a környéken 1916-ban nagy csaták dúltak. RADIOAKTÍV HULLADÉK A VILÁGŰRBEN Az amerikai és szovjet űrjárművektől származó hul­ladékon kívül több mint egy tonna radioaktív termék is a világűrbe került. Ez a hulladék az első Szputnyik 1957-ben fellövése óta gyű­lik a légtérben. A Föld kö­rül 30-70 ezer egycentimé- ternél kisebb, nagy sebes­séggel száguldó részecske van, amelyek a különböző kutatóállomásokról, műhol­dakról, űrszondákról szár­maznak. Ezek az apró tár­gyak, ha összeütköznek az űrjárművekkel, veszélyesek is lehetnek. ARAN YRABI.Ö LEGIKAUÖZOK Ké» fegyveres légi bandita el­térített egy kisebb repülőt, amely El Bagra és egy kolum­biai város között közlekedett, méghozzá egy aranybányából kisebb szállítmányt vitt magá­val. A támadók kényszerítették a pilótát, hogy Kolumbia észak­keleti részén szálljon le, ahol a légikalózok barátai várakoz­tak. A rablás hasonlóképpen zajlott le, mint amikor a vad­nyugaton a postakocsikat kifosz­tották. A kalózok nagy böröndbe rakták az aranyat, és távoztak a kifosztott repülőből. Az uta­sok és a személyzet egy óra hosszat vesztegelt, előtte a tá­madók megfenyegették őket, hogy ne próbáljanak segítséget hívni, de később a megszabott idiő eltelte után a 30 utas foly­tathatta útját. Figyelem, áramszünet! Értesítjük T. fogyasztóinkat, hogy hálózati berendezéseink karbantartása miatt áramszünetet tartunk BÉKÉSCSABÁN 1988. augusztus 16-án 6.30-tól 10.00 óráig a Batsányi u.—Zsigmond—Tompa—Bercsényi—Nagy Sándor—Iskola—Máriássv u.—Orosházi út—Vásárhelyi P.—Jambrik u.—Hargita sor—Bessenyei u.—Tompa u. —Szegfű u. által határolt területen, valamint a Mikszáth, Reviczki, Ludvigh utcák Tompa út felől táplált hálózatán és Hargita sori lakótelepen. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak keli tekinteni. Démász Üzemigazgatóság Békéscsabai Kirendeltsége Értesítjük kedves vevőinket, hogy 1988. augusztus 29—szeptember 2-ig valamennyi fiókunknál és lerakatunknál vagyonmegállapító és elszámoltató LELTÁROZÁST VÉGZÜNK. A leltár előtti utolsó kiszállítási nap: 1988. augusztus 25.. csütörtök. A leltár utáni első kiszállítási nap: 1988. szeptember 5.. hétfő. A leltározás ideje alatt csak sört. élesztőt és szénsavpatront szolgálunk ki. kivéve augusztus 31 —ét, amikor teljes körű a kiszolgálás szünetelése. A göngyölegátvétel a teljes leltár alatt szünetel. Kérjük tájékoztatásunk szíves tudomásulvételéi, és intézkedésüket a bolti készletek időbeni megfelelő feltöltésére. KUNSÁG Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat, Szolnok, Ságvári krt. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom