Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

I 1988. augusztus 15., hétfő Válaszolt az illetékes A „Szerkesszen velünk” rovatban „Rekviem egy par­kért” című írásukra tájé­koztatásul az alábbi válását adjuk. A oiikk Cs. L. alá­írással Békéscsaba egy park­jának állapotáról szól, de jól mutatja azt a képet, ami jelenleg a Békéscsabán meg­levő más zöldterületeinket is veszélyezteti. A cikk kiáltó szava mindenkihez szól. A közvetlen környezethez, a fenntartó * üzemeltetőhöz, minden jóérzésű emberhez. A fenntartó üzemeltető jelen esetben a Városgazdálkodási Vállalat, és tény, mint ahogy Cs, L. levélíró is észrevette, hogy 1988. év tavaszától töb­bet volt térdig érő fű ezen a területen, mint amennyit az emberi tűrés eLvisel. Ez a terület tavasztól őszig gaz­dát cserélt, egy vállalkozási szerződés formájában. Ezál­tal teljes elhanyagoltságra lett ítélve a park. 1988. II. félévtől vállalatunk park- fenntartási csoportja fogja gondozni ezt a területet. Tekintettel arra, hogy Bé­késcsaba közterületeinek túl­nyomó részét vállalatunk gondozza, kiadtunk egy kör­levelet minden vállalatnak és intézménynek, melyből szeretnénk néhány fontos adatot közölni: Békéscsaba Város Taná­csénak 1/1988. (IV. 20.) sz. módosított köztisztaság fenn­tartásáról szóló rendeletének 4. paragrafusából: „Az egyes ingatlanok tisztántartásáról az ingatlan tulajdonosa, ke­zelője, tartós haszonélvező­je, illetve használója köteles gondoskodni.” Egy másik, ugyancsak Bé­késcsaba Város Tanácsának 6/1984. (XII. 19.) sz. zöldte­rületek fenntartásáról szóló rendeletének 2. paragrafusa (5.) bekezdése értelmében: „Az intézmények, vállalatok, szövetkezetek és egyéb szer­vek kötelesek az ingatlanuk határvonalától 30 méterig, de legfeljebb az út szóiéig a közterület szakszerű gondo­zását elvégezni.” Mindezt azért tartottuk fontosnak közölni, hogy a jövőben ne kerülhessen sor hasonló levélváltásokra. Megjegyezni kívánjuk, hogy a Kulich Gy.-lakótelepi or­vosi rendelő közvetlen kör­nyezete, valamint a többi szolgáltató egység (BÁV, fodrászat, Patyolat stb.) előtti területek karbantartá­sa a rendelkezések értelmé­ben ezen intézmények tulaj­donosainak (kezelőjének, haszonélvezőjének) feladata. Városgazdálkodási Vállalat, Békéscsaba „És akkor a téglagyár gondol egyet” Nagyon szeretném, ha a Dél-alföldi Tégla- és Cserép­ipari Vállalat által szerve­zett ,,gyermekmegőrzőről” írnának, vagy az általam le­írtakat — kivonatosan — leközölnék a „Szerkesszen velünk” rovatban. Azért tar­tom azt feltétlen propagálás­ra méltónak, mert az a cég sem lehet jobb gazdasági helyzetben, mint a többi, mégis talált módot arra, hogy a dolgozók gyermekei kellemes programokon ve­gyenek részt. Valószínűleg nem csak én vagyok nagyon hálás a szervezőknek azért, hogy segítenek gyermekünk 2,5 hónapjának (vakáció idő­tartama) gondjából két he­tet értelmesen kitölteni. A vakáció nagy. öröm, de ugyanakkor gond és felelős­ség is, hiszen nem rendelke­zünk ennyi szabadsággal, és azt sem engedhetjük meg magunknak (több ezren le­hetünk), hogy az igen költ­séges táborokba küldjük a gyerekeket. Marad a „klasz- szikus eset”; kulcs a nyak­ban, és a mindennapos ide­geskedés; vajon mit csinál a gyerek? A vállalatok tele­fonközpontosai a megmond­hatói, hogy mennyi gyerek telefonál nap mint nap, je­lentkezik be szinte óránként — a szülőt megnyugtatni — nincs semmi baj, bevásárolt, elmosogatott, meglocsolta a virágot, jött a postás stb. így telik a szünidő nagyobb része. És akkor a téglagyár gon­dol egyet. Leírhatatlan bol­dogság tölt el, mikor este megérkezik a gyerek és me­sél, mesél. Teli van élmény­nyel, Kati nénivel, Klárival és persze az Ica néni főztjé- től el van ragadtatva. A sok-sok gyümölcsről már említést sem teszek. Ezeken a napokon nem szorul össze a szívem egy sziréna halla­tán, nyugodtan végzem mun­kahelyemen a rám bízott feladatot. Ezt az érzést pénz­zel, virággal megköszönni nem lehet. Szeretném, ha en­nek a programnak kitalálói, szervezői, lebonyolítói az új­ságon keresztül is értesülné­nek hálánkról és elismeré­sünkről. Az igazsághoz tar­tozik, hogy én (sajnos) nem a DTCSV alkalmazottja va­gyok. Kislányunk az apa jogán vehet részt a progra­mokon. Az a cég, ahol így gondoskodnak a dolgozókról, elkötelezett munkatársakat, tettrekész munkaerőket vo­nultathat fel a megnöveke­dett feladatok megoldásához. Kuti Sándorné, egy szerencsés szülő, Békéscsaba Szanazugi úttörőtábor ’88 A Magyar Úttörők Szövet­sége Békés Megyei Elnöksé­ge szanazugi úttörőtábora mintegy négy hektár terüle­ten, Doboztól körülbelül há­rom kilométerre, a szanazu- gi erdőben Doboz-Faluhelyen, megyénk egyik legszebb er­dő tisztásán épült. Az 1985- ben átadott úttörőtáborban a pajtások elhelyezése 6-8 sze­mélyes Graboplast-sátrak- ban, illetve 8 személyes kő­hazakban történik. Juhász Tivadar taborveze- tőtől tudtuk meg, hogy ezen a nyáron különböző jellegű táborokba várták és várják folyamatosan az úttörőket. Az idén többek között a kö­vetkező szaktáborokat szer­vezték meg: természet- és környezetvédelmi szaktábor, úttörőtanács aktivistáinak képzőtábora, „Barátom a művészet” szaktábor, „Ba­rátom a könyv” szaktábor, idegennyelvi szaktábor stb. A táborozás program ja le­Tar Ferenc eleki és méhkeréki úttörőkkel a táborban hetőséget ad az elmúlt úttö­rőév munkájának értékelé­sére, tapasztalatok cseréjé­re, a következő úttörőévre való felkészülésre, illetve egy-egy szakterületem az is­meretek bővítésére. — bányai — Miért, miért? Szombaton reggel munkába menet Tót­komlóson minden járókelő csak azt haj­togatta, hogy miért tördelik le a zöldellő fákat a szolgáltatóház során, és kik azok? Kidobálják a szeméttárolóból a szemetet a járdára. (Ezen estén két helyen diszkó volt.) Hát kérdezzük, kedves fiatalok, KISZ­tagok, diszkósok, miért nem szeretitek a zöldellő fákat, a rendet, a tisztaságot? A fákra szükségünk van. Az illetékesek szé­pítik községünket, s ti ezt elpusztítjátok. Kérünk titeket, szeressétek a diszkót, a szórakozást, de ne bántsátok a zöldellő fákat, mutassatok példás magatartást úgy szórakozóhelyen, mint utcán! A járókelők nevében: Balogh Erzsébet, Tótkomlós Szívműtét Szeretnék köszönetét mon­dani azoknak a véradóknak, akik 1988. június 2-án, a sze­gedi szívsebészeti osztályon súlyos szívműtétemhez és az életem megmentéséhez vért ^tak. Sisák Illés Orosháza Törődnek a nyugdíjasaikkal Gyakran hallunk, olva­sunk arról, hogy az embe­reknek nincs idejük egy­mással törődni, s ha valaki nyugdíjba megy — eLbú- csúztatjá'k, „leírják” a név­sorból, s nemigen foglalkoz­nak már a völt kollégák a megérdemelt pihenését töltő emberrel. Ezért is örömmel hallgattuk meg a szerkesz­tőségünkbe látogató Bárdos Lászlónét, aki három évvel ezelőtt leszázalékoltként ment nyugdíjba a megyei egészségügyi gyermekott­honból. A Kossuth Zsuzsa Szocialista Brigád vezetője volt Bárdosné Ibolya néni, akii a képezhetetlenül fogya­tékos gyermekekkel foglal­kozott már akkor, amikor még a békéscsabai Degré utcai szép új intézmény nem létezett. Alapítótagként vett részt ő is a gyermekotthon mai környezetének szépíté­sében, segítette az akkori igazgató, dr. Ácsai Pál el­képzeléseinek, az intézmény összetartó kollektívájának kialakítását, a kezdeti ki­sebb-nagyobb gondok leküz­dését. Munkájának eredménye, a közösség családias összetar­tozásának bizonyítéka, hogy róla és a többi nyugdíjasról sem feledkeztek el. Rend­szeresen tartják velük a kap­csolatot, nyugdíjastaláLkozó- kom, egyéb alkalmakkor ta­lálkoznak. Egy-egy kirándu­lás, kedvezményes beutaló jelzi a volt kollégáik és ve­zetők figyelmességét. A na­pokban ismét boldog órákat szereztek Bárdos Lászlóné- nafc; betöltötte 55. születés­napját (elérte a valódi nyug­díjkorhatárt), és munkatár­sai a gyermekotthon gondo­zónőjének, dr. Bohdaenecz- ky Máriának a vezetésével', a Semmelweis, a Korányi szocialista brigád, az általa korábban patronált IV. szá­mú idősek klubjának képvi­selői otthonában köszöntöt­ték a nyugdíjas gyermek- gondozónőt. Nevezetes napja volt nemrég Újkígyóson a Sláger Áruház­nak: egyéves évfordulóját ünnepelte. Az egyéves ABC ma 18 dolgozót foglalkoztat. Bánfi Péterné, az áruház vezetője elmondta, hogy az egyéves működésük alatt tervüket 110,2 százalékra teljesítették. Az áruház dolgozói „Hangya” név alatt szocialista brigádot szerveztek a régi szövetkezeti moz­galomra való tekintettel, mert a nagyközségben itt volt az első Hangya-bolt Nátor János, Újkígyós Környezetvédelem — a valóságban—nehézségekkel A közelmúltban egy értekezleten vehettem részt, melyen eldöntöttük, hogy a Magyar Autóklub is csatlakozik a kör­nyezetvédelmi mintamegyévé válás mozgalmához. Megál­lapítottuk, hogy a MÁK is jelentősen hozzájárulhatna a mozgalom sikeréhez, de csak akkor, ha tényleges munkát is végez. Az értekezlet valamennyi résztvevője elfogadta azt a tényt, hogy megyénk kiválóan alkalmas eme nemes terv megvalósítására. A gyakorlatban azonban úgy néz ki, hogy nem mindenki gondolkodik, tesz úgy, hogy ez az országban egyedülálló öt­let megvalósulhasson. Ezt a feltételezésemet a következőkre alapozom. Úgy hiszem, olvasóinknak nem kell külön bemutatnom Szarvast, a páratlan szépségű Holt-Körössel, partján a vi­lághírű arborétummal. Ismeretes, hogy a város vezetése milyen hatalmas összegeket áldoz a víz és környezetének karbantartására. Sok-sok látogató pihenését — köztük je­lentős számban megyén kívüliekét is — biztosítva ezzel. Jelenleg újabb gond jelentkezett, ez pedig a kákafoki holtág hirtelen fellépő és erőteljes hínárosodása. A nem hoz­záértők — köztük nyaralók, vízparti telektulajdonosok kétségbeesve tapasztalják, hogy a kolokán és egyéb hínár­félék oly mértékben elszaporodtak, hogy a parti sávban a fürdés szinté lehetetlen. Tudjuk, hogy az eliszaposodás ellen is komoly erőfeszítéseket tesz a város, s most ez a hínáro- sodás is növeli a megoldandó problémákat. Felmerül azon­ban a laikus kérdés sokakban, mégpedig az, hogy hol van­nak a növényevő halak, amelyek úgy ahogy, de rendben ; tartották a holtág haszontalan növényzetét. És még egy! A kies szarvasi vidéket a pihenésre vágyók és horgászok paradicsomának tartják — tartották? Egy új jelenség kezd divatba jönni. Nyaranként újabban vízisport-edzőtáborokat tartanak itt. A résztvevők száma évről évre nő. Nem helyi sportolókról van szó! A táborokba az ország különböző ré­szeiről jönnek, sőt, még külföldről is. Felborítják a ter­mészetes nyugalmat és rendet. Száguldoznak hatalmas mo­torcsónakokkal a vízen akkor, amikor az itt élőknek ez tiltva, illetve korlátozva van. Nem figyelnek senkire és semmire. Horgászok zsinórjait szakítják el, és nem is rea­gálnak rá! Fittyet hánynak mindenre, és visszaélnek a ven­dégjoggal. Természetesen általánosítani itt sem lehet, mert a helyi sportolók példát mutatnak magatartásukkal, és a parton élőkkel való jó kapcsolatukkal. Vajon megéri-e azt a pénzt, amelyet a vendégül látott sportolók hoznak, cserébe a felbolygatott rendért, nyugalo­mért — a város jó híréért? Pihenőkörzetből sportpálya, edzőpálya, vajon megéri-e? Úgy érezzük, hogy az itt élőknek joguk van a kialakult természetes rendhez és nyugalomhoz. Ennek megsértése is környezetvédelmi probléma. S ebben a kérdésben azonnal is lehet, sőt kell is intézkedni! Demény Gyula Ivanus Illés: Hitszegő vagy vértanú?' 1. A vár annyi lőszerrel és élelemmel volt ellátva, hogy ha még nem is kapna segít­séget, a tél beálltáig kitart. E vészjóslatoktól dühroha­mot kapott Pertaf basa. Százötven ágyúval lövette állandóan a megmaradt vár­falakat. Ég és föld összeros- kadásához hasonló moraj ne­hezedett az egész környékre, de a még életben lévők helytálltak olyan elszántság­gal, amely kétségbeej tette a török vezéreket. Kerecsényi úgy járt-kelt a romos vár­ban a sebesültek és hullák között egyik helyről a má­sikra, mint akinek mindegy, mi történik körülötte. Az egyik bekötött fejű ka­tona hozzászaladt és jelen­tette, hogy egy nagy fal rá- omlott az öccsére. •Részlet a szerző azonos el- mű kisregényéből, melyben a gyulai vár 1566. évi ostromának és feladásának történetét dol­gozta fel. — Segítsetek kivenni! — adta ki a parancsot rövi­den, és tovább ment. Akkor már nem jelentett különösebb eseményt egy ember halála, még ha az becséről is van szó. Pár nap­ja temette el Henyei Mik­lóst, azóta félhalott. Miután a törökök elvezet­ték a vizet a várat körülve­vő csatornáiból, és a Körös­ből, a bekövetkező nagy szá­razság teljesen •kiszikikasz- totta medrüket. Az ellenség éjjelenként betemette az ár­kokat, és egyre közelebb tolta ágyúit. A várvédők kö­rül egyre szűkébbre szorult a gyűrű, és a sok kinti és benti temetetlen hulla bűze kibírhatatlan volt... A te­tejében még az egyetlen ép­ségben maradt jó ivóvizű kút is annyira leapadt és gyé­ren adta az iszap ízű vizet, hogy korlátozni kellett a víz fogyasztását. Marinics Fe­renc a szinte ihatatlan víz­nek az áldozata lett. A rom­lott víz vérhast okozott. A kegyetlen járvány megtize­delte az embereket. Hop­péra th Vilmos, a német gya­logság tisztje és ősi Gáspár, a harcokban estek el. Mind­kettőjüket a tiszteknek kü­lön kijelölt parcellán temet­ték el, Balázsdeák Márton, Olcsorovics Demeter, He­nyei Miklós és a többi el­esett tiszt mellé. Hulltak a katonák, tisztek és a civi­lek, mint erdőirtáskor a fák, de megsiratni őket nem volt idő. Az ellenség lélegzet- nyi időt sem engedett ne­kik. Jöttek a janicsárok és a szpáhik folyvást, mint a vad a tenger áradata, mint a felbőszült hullámok, de a parton széjjelloccsantak a sziklaerős védőfalon. Fekete Demeter a főkapu közelében keletkezett nagy rést védte maroknyi csapattal. Ahány­szor sikerült egy-egy török hullámnak betódulni, annyi­szor verték vissza a betola­kodókat, de úgy, hogy a na-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom