Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-15 / 194. szám

1988. augusztus 15., hétfő o fl ritka széki ritka A tűt a szénakazalban könnyebb megtalálni, mint Szabó Csaba népitáncost előkeríteni. Hosszas keresés után végül békéscsabai mun­kahelyén tudtuk utolérni. Szabó Csaba egyike azoknak a versenyzőknek, akik Békés megyéből a televíziós Ki mit tud? elődöntőbe jutot­tak. Fellépésére augusztus 17-én, szerdán este kerül sor. Irodájában mosolyogva bólogatott, miközben keresé­se történetét meséltük, majd így magyarázta meg a szá­munkra kezdetben kibogoz- hatatlannak tűnő életutat: — Gyomaendrődön szület­tem, a szüleim ma is itt él­nek, ezért a Ki mit tud?- ban békés megyeiként tarta­nak számon. De azoknak is igazuk volt, akik azt mond­ták, Szegeden tanulok, vagy Budapesten vagyok katona. Valóban tanultam Szegeden, gyobbik része bentmaradt a várban, örökre. A harcok kezdete óta új oldalról is­merték meg egymást. Sok olyan tiszt, vagy közvitéz, akit békeidőben merésznek és ügyesnek ismertek, a har­cok alatt éppen ellenkező magatartást tanúsított. És fordítva. Mások kerülték a dicsekvő szavakat, a harcok alatt azonban csodával hatá­ros haditettet hajtottak vég­re, felvették a harcot tíz­húsz pogánnyal is. Ilyen volt a többi között Kara Demeter, és a kegyelemből a katonák közé befogadott Kis Ferkó, az életveszélyes hely­zetből megmentett hajdú. Kara Demeterről csakha­mar kiderült, hogy még a legsúlyosabb harcok idején sem ül az arcán kétségbe­esés és riadalom, mint má­sokén, hanem inkább egy rejtett mosoly, s ez harcos­társaira rendkívül jó hatás­sal volt. A várbeli őrök a magas bástyákról nézték a vár kö­ré telepedett, nyüzsgő hadse­reget, és következtetni pró­báltak, mi történik az ellen­ség táborában. Sátraik tete­jén félholdas zászlók lobog­tak. Azoknak, amelyek a Körös szélén voltaik, a tűz a textilipari szakközépben, bár ennek már csaknem egy évtizede. Ezután Budapestre kerültem, ahol a Könnyű­ipari Műszaki Főiskolára jártam, majd ugyancsak a fővárosban töltöttem a kato­nai szolgálatot. Még le sem szereltem, amikor a meny­asszonyom rábeszélt a Ki mit tud?-ba való benevezés­re. Közben megnősültem, Bulgáriában voltunk nász- úton, és a szabadságom után ma először vagyok benn itt, a munkahelyemen, összefog­lalva hát: Budapesten, a hadseregnél neveztem be, de valójában Békés megyét képviselem, hiszen itt szü­lettem, és a nyár közepétől a munkahelyem is itt van a megyeszékhelyen. A továbbiakban beszélge­tésünk középpontjába a tánc állt. — 1975 óta táncolok — mondta. — Annak idején és a Hold fénye a vízre ve­tette árnyékukat, és ott re­megtek a mélyben. Estén­ként tüzek fénye és füstje, a zaj és a birkahúsból és rizsből készült „piláf” szaga összevegyülve bűzzel és a felkavart porral, emelkedett az ég felé. A sátrak körül kóbor kutyák tanyáztak, ci- bálták, rágták az eldobott birkafejeket és egyéb hulla­dékot. Eleinte a szokatlan lát­vány érdekelte a várbelie­ket, később aztán megszok­ták. Megszokták az alkonya­ti török imát, a földre boru­lást, a kiabálást, szamárbő­gést és a szomorú, vontatott keleti dalokat. Később aztán természetesnek találták, mintha hozzá tartozna a megszokott élethez. Pedig még csak egy-két hete, hogy letelepedtek. Az egyszerűbb emberek nem is sejtették, milyen hatalmas munkát végeznek a török árkászok nap-nap után. Csak a tisz­tek, élükön Kerecsényivel, tudták és várták a nagy csatát, a Körös és védőárok vize más irányba terelését. Aggodalommal várták a tá­madás napját, és be is kö­vetkezett. Július negyedikén reggel a vizek annyira le­Gyámügyi és szociális helyzetkép Kétegyházán Jó érzéssel gondolok vissza arra a tanácskozásra, amelyet az elmúlt hetekben a HNF nagyközségi elnök­sége tartott Kétegyházán. Minden kétséget kizáróan az volt a tapasztalatom, hogy a résztvevők alaposan isme­rik környezetüket, valamint igyekeznek tovább keresni az anyagi és erkölcsi támogatás különféle módjait, le­hetőségeit. A „több szem többet lát” igazsága érvénye­sült, amikor a tanácsi szervek és a gyermekintézmények képviselői szóltak hozzá a gyámügyi munkáról, valamint az idősek helyi klubjáról szóló előterjesztésekhez. (Egyébként ezeket a kérdéseket más bizottságokban is megvitatták.) édesanyám szorgalmazta, hogy az otthoni Körösmenti táncegyüttesbe kerüljek, ké­sőbb aztán már magamtól kerestem a lehetőségeket Szegeden és Budapesten. Katonaként egy kis amatőr­együttest is alapítottam, ahol különféle táncokat tanítot­tam. A Ki mit tud?-ban azon­ban nem együttessel, hanem szólótáncosként fog fellépni. Mint elmondta, az igazi örö­möt ez jelenti számára. — Fontosnak tartom, hogy valaki együttesben kezdjen táncolni, de ahhoz, hogy a tánc igazi élvezet legyen a számára, kell egy kis sza­badság, egy kis kötetlenség — vélekedett. — És erre ad lehetőséget a szólótánc. Ott aztán kibontakozhat a tán­coló személyisége. S ha az ember kellő fantáziával ren­delkezik, a közönség már nem egyszerűen egy széki ritka táncot lát, hanem Sza­bó Csaba széki ritka táncát. És ez különbség. Beszélgetőpartnerünk nem véletlenül hangsúlyozta ép­pen ezt a táncot, hiszen a Ki mit tud? televíziós elő­döntőjére ezzel készült. És nem is akárhogyan. Tudni­illik, ez egy olyan alaptánc, amit általában minden népi táncosnak tudnia kell. Épp ezért, hogy mégis más le­gyen, mint az átlag, olyan motívumokkal kell gazdagí­tani, amelyektől színesebb, egyénibb lesz. — Az alapokat ermészete- sen már régóta táncolom, hozzá a többit videóról ta­nultam — mondta Szabó Csaba. — Eredeti táncokat néztem meg. Egy-egy lépést tízszer, hússzor, vagy még többször, aztán legalább két óra gyakorlás, és csak utána jöttem én a fantáziám­mal .. . Sajnos, nekem nincs saját videóm, így még ilyen gondokat is meg kellett ol­danom . .. Amikor a selej­tezőkre készültem, az alaku­latomban nagyon sokat segí­tettek ilyesmiben a felette­seim. A segítségről jutott eszébe a zene. Előreláthatóan a Csepeli Néptáncegyüttes (amelynek korábban ő is tagja volt) zenekara kíséri majd a táncát az elődöntőn. S abban is sokan segítettek, hogy a ruha és minden ki­egészítő a lehető legerede­tibb legyen rajta. Reméljük a produkció is eredeti lesz majd ... Sok si­kert! Magyar Mária apadtak, hogy a törökök ljö- sí zelebb tudták hozni az ágyú- I kát, és így nagyobb hatással | tudták lőni, tűz alá venni a }. védőpalánkot, amely már j úgyis eléggé megroncsoló- I dott. Két napig tartott az | ádáz küzdelem a városért, míg végül is Kerecsényi jobbnak .látta felgyújtani a várost, és a lakosságot be­költöztette a várba. A nagy veszteség láttára Pertaf más betörési taktikát eszelt ki. A következő na­pokon nagy magas földhal­mot hányatott, és erre ho­mokkal teletömött zsákokat rakatott, ezeket pedig nyers­bőrrel vonatta be tűz ellen. Az így elkészített dombra ágyúkat vontatott, és innen lövette a vár falait, bástyá­it. Kerecsényi biztatta embe­reit, hogy jön a királyi se­gítség, útban van már. Elő­adta, hogy visszatért Gyulai Gaál András, akit elküldött az ostrom alatt a királyhoz égy segítséget sürgető levél­lel, amelyre a király vála­szolt. A várkapitány meg is mu­tatta az egybegyűlt tömeg­nek a levelet. Aznap tért vissza Gyulai Gaál a tokaji várból, (Folytatjuk) Az első témával kapcso­latban felvetődött bizonyos ügyek intézésének késedel­messége. Ilyen például a gondnokság alá helyezés, az állami nevelésbe vétel, a szülői felügyelet megszűné­se, az örökbefogadás enge­délyezése, illetve felbontása, ami a jogszabályok megvál­toztatásának a következmé­nye. Ugyanis ezeket a prob­lémákat azelőtt gyorsabban oldották meg helyileg. Most viszont — mivel bírósági el­járást igényelnek — egyes gyámhatósági eljárások le­folytatásához a korábbinál hosszabb idő szükséges, s ez kedvezőtlenül befolyásolja a közérzetet. A rendeletek mó­dosításának természetesen vannak pozitív oldalai is. Ilyen például a rászorulók segélyezése. Ezek után lássuk, milyen konkrét ügyek előkészítésé­vel foglalkozott tavaly a gyámhatóság. összesen 6 esetben kezdeményezett lát­hatást, amely közül kettő — határozattal —, egy pedig egyezséggel zárult. A gyer­mek- és ifjúságvédelem fon­tos területéhez tartozik a családvédelem, s ezen belül a nagycsaládokkal való fog­lalkozás. Amint elhangzott, mindent meg kell tenni an­nak érdekében, hogy a vá­lások növekedése ellenére se hulljanak szét ezek a társa­dalmi mikroközösségek. Az 1987-ben nyilvántartott ve­szélyeztetett kiskorúak szá­ma elérte a 90-et. Sajnos egyre több ember kerül ne­hezebb anyagi körülmények közé, amit egy felmérés is tanúsít. Kétegyházán 220 olyan család van, amelyben az egy főre jutó jövedelem 3200 forint alatt marad. A vizsgálat alkalmával kide­rült az is, hogy a családok többsége jó körülmények között él. Ez mondható el a nagycsaládosok egy részéről is, amelyre az egy kereset­ből való élés a jellemző. Ne­vezetesen: az anya otthon marad, és a gyermekneve­lés, háztartásvezetés mellett állattartással is foglalkozik. Ezenkívül sok helyen a szü­lök is támogatást nyújtanak a családos gyermekeiknek. A tanács tavaly 55 ezer forintot, az idén már 97 ez­ret irányzott elő rendkívüli segélyre, amelynek összege egy alkalommal gyermeken­ként 5 ezer forint (egy év­ben maximum 10 ezer) le­het. A cigánygyermekek ét­keztetésére 1987-ben csak­nem 40 ezer forintot fordí­tottak ebből a segélyezési keretből. Rendszeres nevelé­si segélyben 1987-ben és az idén is 16 család részesült, s elbírálás alatt van három nagycsaládos kérelme. Az ilyen célra rendelkezésre ál­ló anyagi eszköz meghalad­ja a 300 ezer forintot. A szakigazgatási szerv dolgozói ebben az évben 51 alkalommal tartattak hely­színi ellenőrzést, de úgy lát­ják, hogy ezek számát cél­szerű növelni. Ugyanis a ci­gánycsaládoknál és a veszé­lyeztetetteknél egyre nehe­zebb eredményeket elérni. Az idén 5 gyermek van ál­lami gondozásban (tavaly 4 volt). Emelkedett a kiskorú­ak által elkövetett szabály­sértések száma is. Az a baj, hogy sok fiatal vezetői en­gedély nélkül használja a motorkerékpárt, sőt egyes szülők még büszkék is erre. A gyermek- és ifjúságvédelr- mi bizottsággal való jó együttműködés támasztja alá, hogy a környezettanul­mány elvégzésekor, segélyek odaítélésekor és a kiskorúak házasságkötésének engedé­lyezésekor (ez utóbbira ta­valy négy esetben került sor) mindig véleményt ad­nak a szakigazgatási szerv dolgozói. . Határozati javaslatban megfogalmazódott, hogy a különböző szociális juttatá­sokat még jobban összhang­ba kell hozni az anyagi le­hetőségekkel, és fokozottab­ban. kell érvényt szerezni a társadalmi igazságosságnak, s a rászorultság elvének. A másik téma az idősek klubjának tevékenységére vonatkozott. Itt is volt vál­tozás, éspedig a térítési dí­jak megállapításában: 1988. január elsejétől eltörölték a 150 forint tagsági díjat. A 70 éven aluliak 2981 forint­tól, a 70 évesek és az ennél idősebbek 3129 forinttól fi­zetnek térítési díjat. Az ösz- szeg megállapítása csupán az igénylő saját jövedelmé­től függ, s nem számít a hozzátartozók anyagi körül­ménye. A 25 klubtag közül heten ingyenesen vehetik igénybe — az egészségügyi ellátás és pszichés gondozás mellett — a napi egyszeri étkezést. A klubvezető és a gondozónők felelősséggel végzik teendői­ket csakúgy, mint a ház­körüli munkában segédkező területi nyugdíj asklub és a szakmunkásképző intézet. Igényként jelentkezett, hogy a szocialista brigádok is pat­ronálják majd ezt az intéz­ményt, ahogy ezt az általá­nos iskolások teszik, akik fő­ként az ünnepek alkalmával keresik fel az idősek otthe- nát. A klub feladata a házi szociális gondozás szervezé­se, amelyben két hivatásos és több tiszteletdíjas gondo­zónő 35 személyt lát el. Munkájuk időtartama ne­gyed órától két óráig terjed, a feladatoktól függően. A térítési díjat az idősek klub­jának működési szabályai szerint állapítják meg. A szociális étkeztetést 27-en veszik igénybe jelenleg. —y—n Megkezdődött a paprikaszüret Gyulán, a Köröstáj Termelőszövetkezet háztáji gazdaságai­ban. Az .ízléses zöldséget a Békéscsabai Konzervgyárban dolgozzák föl Fotó: Béla Ottó írók tanácsadó irodája A szabadfoglalkozású írók, költők, műfordítók szakszerve­zeti alapszervezete és a Művé­szeti Szakszervezetek Szövetsé­ge támogatásával a szövetség székházában írók tanácsadó iro­dája kezdte meg működését. Feladata a kiadási gondokkal küszködd írók segítése. Ennek érdekében ajánló katalógust ál­lít össze a kiadásra váró szép- irodalmi művekből, és segíti megjelentetésüket. Az iroda in­gyenes jogi, gazdasági és adó­ügyi tanácsadással is szolgál. Házépítők és köziiletek, figyelem! Építőipari és mezőgazdasági kisgépek kölcsönzése, jutányos bérleti díjak. ÉGV—Békéssámsoni Előre Mgtsz KÖLCSÖNZÖÜZLETE NYÍLIK 1988. augusztus hó 18-án, Orosháza, Ady Endre u. 14. sz. alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom