Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

V 1988. augusztus 1., hétfő Az MSZMP főtitkárának értékelése az elmúlt tizenegy nap tapasztalatairól (Folytatás az 1. oldalról) toltam, hogy Reagan elnök rendkívül tájékozott hazánk­ról, életünkről. Sok igazság van abban, hogy az ameri­kaiak nem tudják, hoil van Magyarország, de a vezető politikusok, különösen az el­nök, jól ismeri azokat a kér­déseket, amelyek itthon na­pirenden szerepelnek, ame­lyek foglalkoztatnak ben­nünket. A négyszemközti és a hivatalos tárgyalásokon egyaránt nagyon konstruk­tív volt. — Ismeretes itthon is, hogy az Egyesült Államok választás előtti heteket, hó­napokat él át. Véleményem szerint ez nem jelentett hát­rányt a látogatásnak, bizo­nyos szempontból szélesebb körűvé tette ismerkedésün­ket. A két elnökjelölttel tör­tént találkozók is meleg hangúnk voltak. Dukakisz úr ugyan nem rendelkezik any- nyi ismerettel Magyaror­szágról, mint George Bush, bár — mint erre külön is utalt — feleségét rokoni szá­lak fűzik hazánkhoz. Grósz Károly a program során több alkalommal ta­lálkozott a sajtó képviselői­vel, valamint a magyar emigráció tagjaival. Az e találkozókon szerzett tapasz­talatairól kifejtette: — Itt­hon „borítékoltam” nyolc olyan kérdést, amiről bizto­san tudtam — mint ahogy így is történt —, hogy fel­tesznek. Ezek között szere­pelt az erdélyi magyarság problémája, 1956, a Nagy Imre-évfordulóhoz kapcsoló­dó tüntetés kezelése, a szov­jet csapatok kivonása, a Mi­hail Gorbacsovval folytatott tárgyalás eredménye. Volt, ahol a válaszomat elfogad­ták, volt, ahol megfagyott a levegő. Ez együttjár a poli­tikával. Nem azért mentem, hogy mindenki egyetértsen velem. Egy kérdésre válaszolva Grósz Károly kijelentette: tudomása van róla, hogy itt­hon többen nem értenek egyet azzal, hogy külföldi tőkeérdekeltségű vállalatok működjenek hazánkban. Ez­után így folytatta: — Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a kormányprog­ramban ezt leírtuk, «csak az „tolvajnyelven” van megfo­galmazva. Tavaly ezt a vi­tát lefolytattuk, s úgy hatá­roztunk: a magánbefekteté­sek arányát növelni kell a termelésben. Aki egy kicsit is ismeri a magyar valósá­got, az tudja, hogy a lakos­ságnál nincs megfelelő fel­gyülemlett magántőke, ki kell tehát nyitnunk a kapu­kat a külföldi működő tőke előtt. Ehhez természetesen törvényes garancia kell a partnerek számára is, s ezt biztosítja majd várhatóan a társasági törvény. Az orszá­got nem akarjuk kiárusíta­ni — hívta fel a figyelmet. — A kormány persze nem ad el gyárat, részvényt — nem ez a dolga. Gazdaság­szervező szerepét kívánja erőteljesebbé tenni. A sűrű program kellemes állomása volt Disneyland. Az itteni megbeszélésekről a miniszterelnök tájékoztatás­ként elmondta: megtekintet­te a meseországot, s meg­beszéléseket folytatott Ame­rika első számú vidám­parkjának vezetőivel. Meg­állapodtak abban, hogy amennyiben megkapjuk az 1995-ös' világkiállítás társ­rendezésének jogát — erről februárban döntenek —, a különböző létesítmények épí­tésénél Disneyland is szere­pet kap. A részletek meg­tárgyalására a közeljövőben kerül sor Magyarországon. Az amerikai, illetve kana­dai fogadtatásról érdeklődő kérdésre a főtitkár úgy nyi­latkozott: — Nagyon jó han­gulatú fogadtatásban része­sültem a kint élő magyarok körében is. Néhány helyen szerveztek ugyan kisebb tün­tetéseket, amelyeken felira­tokat lobogtattak. Amikor alkalmam kínálkozott rá, meg lis mondtam: tudom, hogy nem szeretnek ben­nünket, vezetőket vala­mennyien, de az országot szeressék, ne minket. Ro- konszenvvel, örömmel fo­gadtak Torontóban is, ahol ellátogattunk a Hungaroló­giai Intézetbe, találkoztunk a magyar nyelvű lapok szer­kesztőivel. Az volt a benyo­másunk, hogy ezt jónéven vették, beletartozónak abba a politikai nyíltságba, amit meghirdettünk. A bennün­ket körülvevő kedvező lég­kör abból is lemérhető — mint ahogy nagykövetünk tájékoztatott róla —, hogy a Magyar Népköztársaság nagykövetségének fogadásán korábban ennyi neves köz­életi személyiség nem vett részt. Ez annak a nemzet­közi közeledésnek az érde­me, amky a Gorbacsov— Reagan találkozó következ­ménye. Óriási az a sze­rep, amelyet a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok a közepes és kis orszá­gok közeledésében betölt. Ez a nemzetközi folyamatnak egy eleme, ezt így kell ke­zelni — mondotta végezetül Grósz Károly. • A PÁRTAPPARÁTUS ÁTSZERVEZÉSE A SZOVJETUNIÓBAN Az SZKP 19. országos konferenciája döntéseinek megfelelően alapjaiban át kell szervezni a párt egész tevékenységét, a pártszervek munkamódszereit összhang­ba kell hozni a párt szere­péből adódó feladatokkal — hangsúlyozzák az SZKP KB határozatában, amelyet szombaton hoztak nyilvá­nosságra Moszkvában. „A pártapparátus átalakí­tásának fő irányai” címet viselő, a pénteki KB-ülésen elfogadott dokumentumban rámutatnak: pontosan és következetesen el kell hatá­rolni a pártbizottságok funk­cióit az állami, gazdasági szervekétől, munkájukban fel kell számolni a párhuza­mosságot és egymás helyet­tesítését, s alapjaiban kell megváltoztatni a pártappa­rátus szerkezeti felépítését, minőségileg javítva munká­ján. • IRAK RAGASZKODIK . A KÖZVETLEN TÁRGYALÁSOKHOZ Szombaton sem jártak eredménnyel az ENSZ fő­titkárának azok az erőfeszí­tései, amelyek azt célozzák, hogy mihamarabb tűzszünet jöjjön létre Irak és Irán között. Perez de Cuellar azonban, mint nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, még min­dig bízik abban, hogy a most kezdődő héten bejelentheti a tűzszünet kezdetét. A főtitkár szombaton az ENSZ székhelyén ismét ta­lálkozott Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszterrel, immár ötödik alkalommal. Hétfőre újabb találkozót tűztek ki. Az iraki küldöttség meg­erősítette: Bagdad ragaszko­dik ahhoz, hogy közvetlen iraki—iráni tárgyalások le­gyenek még a tűzszünet ki­hirdetése előtt, mert meg­győződése szerint ez az irá­ni szándékok próbára téte­lének leghelyesebb módja, a valódi, átfogó és tartós bé­ke gyors megteremtésének egyedüli helyes eszköze. • GORBACSOV— GENSCHER-TALÁLKOZO A Szovjetunió és az NSZK vezetőinek közeljövőben ese­dékes kölcsönös látogatásai erőteljes lendületet adhat­nak a Szovjetunió és az NSZK közötti kapcsolatok fejlesztéséhez — fejezte ki reményét Mihail Gorbacsov és Hans-Dietrich Genscher szombati találkozóján. A Kremlben megtartott esz­mecserén mindketten an­nak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a szov­jet—nyugatnémet viszony alakulása jelentős hatással van a nemzetközi helyzet egészére. • A SZERB KISEBBSÉG HELYZETE ROMÁNIÁBAN Románia nem hajlandó a területén élő szerb kisebb­ség helyzetét megvitatni Ju­goszláviával. Erről számolt be Belgrádban Franc Se- tinc,' a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége (JKSZ) el­nökségének tagja sajtóérte­kezletén. Ez volt az első eset, hogy magas rangú ju­goszláv tisztségviselő nyi­latkozott e kérdésről a nyil­vánosság előtt. „Román tisztségviselőkkel tartott megbeszéléseinken többször is felhívtuk figyel­müket a jugoszláv kisebbsé­gek helyzetére. Elutasító vá­laszuk mindig úgy hangzott, hogy Romániában megoldot­ták a nemzeti kérdést. Ez azonban nem felel meg a tényeknek” — mondotta Se- tinc. A jugoszláviai statisztika kimutatása szerint mintegy ötvenezer szerb él Romániá­ban, elsősorban Temesvár környékén. Ronald Reagan üzenete a magyar néphez A Tv-híradó stábja, amely Grósz Károly főtitkár-miniszterel­nök amerikai útjáról tudósított, magával hozta Ronald Reagan- nek, az Egyesült Államok elnökének a magyar néphez intézett szavait is. Az üzenet a szombat esti Tv-híradóban hangzott el. — Köszönöm a lehetőséget, hogy Grósz Károly pártfőtitkár egyesült államokbeli útja alkalmából szólhatok a magyar nép­hez — mondotta elöljáróban Ronald Reagan. — Nemcsak Grósz úr látogatása jelent számomra különös örömet, hanem az is, hogy útja során találkozott az amerikai nép legkülönbözőbb képviselőivel, és az Egyesült Államok több tájára is eljutott. Önök is tudják: az amerikai—magyar kapcsolatokban tekinté­lyes múlt előzte meg a viszony jelenlegi javulását. Az ameri­kaiak rendkívül sokat köszönhetnek a magyar bevándorlók te­vékenységének. Az Egyesült Államokban a magyarok bizony­ságát adták tehetségüknek és zsenialitásuknak. Említsük meg Solti Györgyöt és Ormándi Jenőt a zenében, vagy a Nobel-dí- jas tudósok között Szentgyörgyi Albertet és Wigner Jenőt. Nem sokkal ezelőtt mély benyomást tett rám, hogy láttam Bar­tók Béla hamvainak hazatérését Budapestre. Megtiszteltetésnek veszem és büszke vagyok, hogy a nagy Bartók Bélának Ame­rika nyújthatott menedéket a második világháború idején. Ma azonban helyesebb ha előretekintünk. — Az Egyesült Államokban nagy érdeklődéssel figyeljük azo­kat a bátor gazdasági reformokat, amelyek a vezetők nagyobb egyéni felelősségét célozzák, szélesebb teret biztosítanak a ma­gánvállalkozásnak, és segítik az erősödő versenyt a vállalatok között. Üdvözöljük azt a nemrég tett bejelentést, hogy lehető­ség nyílik közvetlen külföldi befektetésekre a magyar cégek­nél. Mindkét fél világosan felismerte a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségeket. Meggyőződé­sünk, hogy a piacorientált gazdaság irányában történő határo­zott előrehaladás jobb esélyeket biztosít a magyarok számára. A magyar vezetők kifejtették, hogy a gazdasági reform nem lehet eredményes politikai reformok nélkül. Ezt a nézetet mi teljes mértékben osztjuk. — Üdvözöljük, hogy Magyarországon egyre nyíltabb eszme­csere folyik a demokratizálásról, a pluralizmusról, a parla­ment és a sajtó nagyobb szerepéről. Várjuk e fontos reformok teljes megvalósulását, mert tudjuk, hogy az emberi jogok és a demokrácia megbecsülése kulcs a békéhez és a boldogulás­hoz. Kétoldalú kapcsolataink az elmúlt években, számos terü­leten, folyamatosan fejlődtek. Csupán ennek az évnek az első felében 30 százalékkal növe­kedett a magyaroknak kiadott amerikai vízumok száma. Ez is tisztán mutatja az üzleti és turistaforgalom fejlődését országa­ink között. Reméljük, még többen jönnek majd el hozzánk, hogy saját szemükkel lássák az Egyesült Államokat. Üdvözöl­jük azokat a magyar utazási könnyítéseket, amelyek következ­tében egészen biztosan sokkal több amerikai is ellátogat majd Magyarországra a következő években. Véleményünk szerint még többet is lehetne tenni ezekben a dolgokban. — Grósz Károly főtitkár ígéretes periódusban tett látogatást az Egyesült Államokban. Biztos vagyok benne, hogy egy sor fontos kérdésben kitűnő lehetőség nyílik a kapcsolatok fej­lesztésére. Magyarország mindig is értékes szerepet játszott és játszhat továbbra is a széles értelemben vett kelet-nyugati vi­szonyban. Reméljük, hogy kapcsolataink a magyar néppel to­vább gazdagodnak, és sikereikhez a legjobbakat kívánjuk. Kö­szönöm, és isten áldja önöket! — zárta szavait az elnök. A pozsonyi ÚJ SZÓ -bon olvastuk Hz 1968-as csehszlovákiai eseményekről 5. Irta: Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének elnöke Sokat írtak „a párt — állítólagos — hallatlan aktivitásá­ról”, a kommunistáik valódii elkötélezettségéről 1968-ban. Miind ez ideiig azonban senki1 sem adott választ arra a kér­désire, hogy a Központi Bizottság miért nem reagált azoknak • a leveleiknek az ezreire, amelyekben a funkcionáriusok és az egyszerű párttagok bírálták a január utáni fejlődést és kifejezték aggodalmukat a szocializmus sorsa- iránt? (Az „egyszerű emberek” nézetein a jobboldali elit mindig túltet­te magát!) Vajon mivel magyarázható, hogy a „hallatlan ak­tivitás” időszakában a csehországi kerületekben a tagsági gyűléseken, amelyek a rendkívüli járási pártkonferenciáik küldötteit választották, az elmúlt néhány év legkisebb rész­vétele volt? Vagy talán az aktivitás bizonyítókának tekint­hető, hogy a CSKP rendikívüli kongresszusára választott kül­dötteknek mindössze 17,4 százaléka volt munkás? A párt életében ez először, és remélhetőleg utoljára fordult elő. A 'jobboldal tipikus és mesterien alkalmazott módszerére jel­lemző volt a CSKP KB 'tanácskozása a szövetséges országok képviselőinek varsói leveléről. A Központi Bizottság ülésére minden kerületből meghívták a XIV. kongresszusra megvá­lasztott küldöttek csoportját — a teremben több volt az új­ságíró, mint a KB tagja és póttagja együtt. Az átgondoltan szervezett „munkásküldötték” minden pillanatban egyenként az előcsarnokba hívták ki a „prágai tavasz férfiait”, hogy „támogatást nyújtsanak” számúkra. Ez már nem hasonlított pártszerv tanácskozásához, inkább valamiféle sihowműsor volt, annak minden' kellékével. Nem toporogtak egyhelyben A mindenféle külföldlii újságíró és a „prágai tavasz fér­fi®” számára 1969 áprilisában befellegzett. Az ő viszonyúk a pánt politikájához és a népnek az utóbbi 20 évben tett erő­feszítéséhez kimondottan nihilista — egyszerűen „minden rossiz”. Mindent „romokban” látnak: a pártot, a gazdaságot, a tudományt és a kultúrát. Ez válóban tipikus példája azon materialista tézis értelmezésének, hogy a lét meghatározza a tudatot. Hogy is lenne valami jó, amelynél épp ők nincse­nek jelen. Hiszen „megjósolták”, hogy a CSKP 1969 után sohasem ocsúdik fel, hogy nem nyerd meg az ifjú nemzedéket, hogy a Szovjetunióhoz fűződő barátság mindörökre elveszett. De mégiscsak megszilárdította a CSKP eszmei és szervezeti egy­ségét és akcióképességét. És 1971-ben már meg tarthatta XIV. kongresszusát. (Tehát csupán egy évvel később, mint ahogy azt a pártalapszabályzat előírja!). Ez utáni a kongresszus után, 1976. április elsejéig 330 ezer tagjelöltet vettek föl a CSKP-ba (ennek 60 százaléka munkás volt, több mint 9Ö százaléka 35 éven aluli)! Meggyőző bizonyítéka volt ez a kommunista párt politikája vonzerejének. Az 1969 áprilisában megválasztott pártvezetés, élén Gustav Húsúkkal, nem' toporgott' egy helyben. Nem esett önelégült­ségbe, 'idejében figyelmeztette erre a pártot és a társadal­mat. Már a XV. kongresszus előtt, a CSKP KB 1974. no­vemberi ülésén .kritikai igényességre és az ehhez szükséges légkör megteremtésére szólított fel. Még a gazdaságpolitika terén elért sikerek sem tették bennünket elibizakodottá — még ha a nemzeti jövedelem az 5. ötéves terv éveiben 31 százalékkal növekedett is.‘Nem becsültük le a világpiac ala­kulását és hatását, nem kis energiát fordítottunk saját lehe­tőségeink és erőnk mozgósítására, beleértve a népgazdaság irányításának és tervezésének hatékonyságát is. (Lásd „Az intézkedésék rendszere...”) A politikai rendszer fejlesztésé­ben erőnket a Nemzeti Front kihasználására összpontosítot­tuk és az emberek politikai aktivitásának növelésére. A CSKP egész tevékenysége bebizonyította., hogy a Tanulságok nem vesztette érvényét, hogy a drágán megszerzett tapasz­talatok alkotó tevékenységre ösztönöztek bennünket. Az ellenvélemény még nem ellenzékiség A Központi Bizottság 7. ülésén (1987. december) ismét rendkívüli hangsúlyt kapott a szocialista demokrácia elmé- lyítésénék jelentősége, mint a társadalom átalakításának alapvető feltétele. Milos Jakes a CSKP politikájának lénye­gét fejezte ki, amikor azt mondta, hogy senkit sem, tartunk távol magunktól, minden, becsületes embert együttműködés­re szólítunk. A Nemzetni Front aktivizálását kívánjuk és az egész politikai rendszer fölélénkítését; az az érdekünk, hogy e politika megvalósításában és ellenőrzésében alkotó módon részt vegyenek a többi politikai pártok, társadalmi' és érdek- védelmi szervezetek. Azzal számolunk, hogy politikánk koncepciója, .gyakorta' az egész társadalom és természetesen a tudomány részvéte­lével alakul és valósul meg. Tudatosítjuk,, hogy a párbeszéd­nek csak akikor van értelme, hogyha megjelenik benne a feltárt ellentmondás, hogy ha a felmerült problémák meg­oldásának különböző változatait vizsgálják meg. Nem szűnünk meg azonban hangsúlyozná, hogy számunk­ra a szocialista demokrácia fejlesztése fontos., amely nem le­het sem formális, sem pedig tartalmában, hasonló a burzsoá demokráci ához. Az eszmecsere, a vita, az ellenvélemény nem ugyanaz, mint a legalizált politikai ellenzék. Ezeket a fogalmakat va­lóban nem keverhetjük össze. Épp a demokrácia zárja ki, hogy bárki jogot formáljon magáinak a „mindentudásra”, 'hogy monopolizálja a „tudományosságot, a tévedhetetlen po­litika koncepciója meghatározásának képességét”. Mi, kom­munistáik mindig egyetértettünk azzal a nézettel, hogy a ha­tolom birtoklása nem jelenti azt, hogy feltétlenül igazunk van. Nem kevésbé érvényes az, hogy a hatolom elvesztése sem jelenti azt, hogy a veszteseknek mindenben igazuk van. A Tanulságokkal egy időben — azt kell mondanunk, hogy 'elválaszthatatlan részeként — 1970 decemberében a Központi Bizottság jóváhagyta (és később a kongresszus megerősítette) A pártegység időszerű kérdéseinek kiáltványa című doku­mentumot. Benne ils helyet kaptak a partéiét alapelvei, a párton belüli demokrácia és a demokratikus centralizmus alapelvet, amelyek semmit sem vesztettek időszerűségükből. Íme egy idézet e kiáltvány befejező részéből: „A pártegység szilárdítása végett, az eszmei, szervezési alapelvekkel együtt, ugyanúgy kötelező az illetékes pártszer­vek eljárásának megtartása: * a jóváhagyott eljárás be nem tartása, induljon ki tü­relmetlenségből, kispolgári radikalizmusból, a tömegek ta­pasztalatainak figyelmen kívül hagyásából, az elkerülhetet­len fejlődési szakaszok átugrása vagy az opportunista kivá­rás, megbontja a párt akcióegységét és káros; * az eljárás be nem tartása talajt teremt a csoportosulá­soknak és a frakciós tevékenységnek. Óvakodni kell mindentől, ami ellentétben a párt legjobb hagyományaival és a jelenlegi politikával, a szektás bezár­kózás kezére játszik. A párt ereje a tömegekkel fenntartott kapcsolatában, a gottwaldi jelszó: „Arccal a tömegek felé!” következetes megvalósításában van.” * * * „A pártban és a társadalomban bekövetkezett válság ta­nulságai” az igazság fényszórója, amelynek fényében bárme­lyik király és császár meztelennek tűnik, mégha abban, a bitben él is, hogy szilárd vértezet takarja testét. Nem valla- ha kommunista módszerre, ha a Tanulságokat statikusan ér­telmeznénk. (Csak a római katolikus egyház tekinti dogmáit megbonthatotlanokmiak — és mégsem „szór hamut a fejé­re” !) Az utóbbi 20 éviben a CSKP nem tévesztette össze a poli­tikai elvszerűséget a mozdulatlan dogmatiizmussal vagy szek- tás&álggal; bel- és külpolitikája a társadalmi' haladást szol­gálta. A társadalom szükséglete és lehetősége megismerésé­nek foka azonban, fejlődik, nem hagyható figyelmen kívül a Világban végbement fejlődés — így ,ma sokkal igényesebbek vagyunk;, mint voltunk tegnap, sókkal élesebben látjuk sa­ját kudarcainkat. De a tapasztalatok, amelyeket a CSKP, munkásosztályünk és a csehszlovák nép gyűjtött, nem me­rülhetnek feledésbe; épp ők teszik lehetővé?, hogy a szocia­lizmus építésében eredményekre támaszkodhassunk és bát­rabban valósíthassuk meg az átalakítás politikáját. (Vége) n nagyvilágpírei

Next

/
Oldalképek
Tartalom