Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
o NÉPÚJSÁG 1988. július 85., hétfő ■■ SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang kábeltévéiigyben A Népújság 1988. júinis 4-i számában „Tele-bonyodal- mák” címmel megjelent dr. Mucsi Imre bérlőnk levele, mely a kábeltelevízió kérdésével foglalkozva, elsősorban a fenntartási szerződés megkötését, illetve díját kifogásolja. A levélből az derül ki, hogy a kábelépítés előkészítése hiányos volt, illetve a tájékoztatás részünkről nem megfelelően történt. Az utóbbi időben több cikk is megjelent a gyulai kábeltelevízió kapcsán, és e cikkek általában is sugallják az „illetékesek” nem megfelelő hozzáállását. Mindezek figyelembevételével szeretnék hozzájárulni a közvélemény pontos tájékoztatásához, az események és a kábeltévé kiépítése történetének vázlatos ismertetésével. Az előzmények még a VII. ötéves terv előkészítése során kezdődtek. Az előkészítés során egyértelművé vált, hogy Gyula, Kuznyeck- lakótelep épületeinek tető- szigetelését az avuláson túl elsősorban az egyedi tv-an- tennák telepítése és gyakori javításából adódó fizikai hatások teszik tönkre. Ebből adódó döntésünk értelmében az egyedi antennák megszüntetését terveztük be, a tetőszigetelések felújításával egy időben. Az egyedi antennák helyettesítésére közösségi antennarendszer kiépítése vált szükségessé. Az előkészítő munka még 1985-ben beindult. A központi rendszer elkészült tervei alapján árajánlatot kértünk annak megvalósítására. Az ajánlat szerint lakásonként 2500 forintba került volna — 1985-ös áíszinten. A kivitelezés első ütemét 1987-re terveztük és ennek előkészítése során, 1986 végén vetődött fel — a városi pártbizottság kezdeményezésére — a kábeltelevízió megvalósításának gondolata. Ekkor jelent meg a Tele- kábel Kisszövetkezet a megvalósításra vonatkozó ajánlatával. Többszöri egyeztetés során kialakult annak lehetősége, hogy a közösségi antennarendszer helyett a kábeltelevíziót valósítsuk meg, mely a későbbiek során a városi televízió megvalósításának lehetőségét is magában hordozó, technikailag is korszerű — a jövő követelményeit is kielégíteni tudó — rendszerré válhat. Ez viszont lényegesen többe került, mint amennyi fedezettel vállalatunk rendelkezett, így egyértelművé vált, hogy csak akkor lehetséges a megvalósítás, ha bérlőink anyagilag hozzájárulnak, Illetve az alaplétesítmények kiépítési költségeinek viselésére hitelezőt találunk. Sem a tanács, sem vállalatunk nem tudta ezt vállalni, így néhány hónapig az előkészületek zsákutcába jutottak és azon gondolkoztunk, hogy eredeti elképzelésünket valósítjuk meg. Közben, 1986 decemberében a Kuznyeck-lakótelepen a tanácstag, a lakóbizottsági tagok, valamint vállalatunk alkalmazottai közösen felA mezőhegyesi 3281. Sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat — 50 személyes kisdobos- turnusban 6 napig, és 105 személyes úttörőturnusban 11 napig — a Nógrád megyei Ráróspusztán táborozott. A faházas tábor festői környezetben, egy, az Ipoly-part- hoz közeli erdőben van. Itt az Ipoly völgye erősen ősz- szeszükül. Ez a „rárósi szoros”, amelynek már igazi hegyvidéki jellege van. A táborozásra tervszerűen készültünk, tábori jelvényt is terveztünk. Ezt a kitűzőt mérést végeztek bérlőink között a kábeltévé megvalósításáról. A felmérés végeredménye szerint a lakosok közel 70 százaléka 5 ezer forintos lakossági hozzájárulás mellett is igényelte a kábeltévé kiépítését. (Ekkor még ennyi összegről tüd- tunk.) A felmérés és a tanácstagi beszámoló közötti időben jelentkezett a Tele- kábel Kisszövetkezet konkrét ajánlatával. Az ajánlat szerint az összeg módosult, illetve vállalta az alapléte- sítmények kiépítésének hitelezését, így minden akadálya elhárult a kábeltévé kiépítésének. Végső soron a vállalati hozzájárulást is figyelembe véve, bérlőinknek nem 5 ezer, hanem 3 ezer forintos hozzájárulást kellett fizetnie a bekötésekért. Ugyanakkor vállalatunk csak olyan pénzügyi ütemezést fogadott el, amely lehetővé tette — szociális problémák fennállása esetén — 2 évi részletfizetési kedvezmény megadását is. Ezt az összeget általában elfogadhatónak tartották, mivel egy komplett egyedi antenna ennél többe kerül. 1987. április 13-án történt tanácstagi beszámolón az előzményekről és a már ismert, konkrét lehetőségekről a lakosságot személyesen tájékoztattam. A gyűlés hangulatából, a hozzászólásokból arra lehetett következtetni, hogy a lakosok döntő többsége igényli a kiépítést. A csökkent hozzájárulás még az ingadozók többségét is meggyőzte. A decemberi felmérés során is és a tanácstagi beszámolón egyértelműen elhangzott a karbantartási díj kérdése, melyet akkori ismereteink szerint havi 25-30 forint körülire becsültük. A tanácstagi beszámoló után, előterjesztésünkre a tanács vb. 1987. május 5-i ülésén határozatot hozott, melyben kötelezte vállalatunkat a kábeltévéhez való csatlakozásra. Vállalatunk ezután kötötte meg szerződését a Tele- kábel Kisszövetkezettel és kezdte el a lakosokkal a hozzájárulásra vonatkozó szerződések megkötését. E szerződésekkel valamennyi bérlőnket személyesen keresték fel munkatársaim és valamennyi bérlőt szóban is tájékoztatták, többek között arról is, hogy 'az üzemeltetési díjat nem a vállalatunk, hanem a rendszert üzemeltető kisszövetkezet fogja beszedni, külön megállapodás alapján, az 1987. évben 30 forint havi összegben. A 436, személyes találkozás során néhány esetben előfordulhatott, hogy e tájékoztatás kimaradt — ezt írásban tényleg nem közöltük — viszont bíztunk abban, hogy minden táborozó megvásárolta. Még indulás előtt megalakultak a tábori őrsök és rajok. Az úttörőknél négy raj — a Mindenki tanköteles raj, a Szomszédok raja, a Fürge csiga csapata és a Felderítők raja — állt mindvégig versenyben egymással. Tiszta, gondozott, jól felszerelt tábort vehettünk át június 19-én. A tábor tisztaságára az őrsök mindvégig gondosan ügyeltek. A Nógrád megyei emberek vendégszeretete, segítőkészsége végigkísérte táborozásunkat. többlépcsős, több hónapon keresztül- ■. folytatott, többszöri személyes találkozás során minden részletre kiterjedő tájékoztatást adtunk. Sajnáljuk, hogy ez néhány esetben — ahogy ez a levélből is kitűnik — nem jutott el bérlőinkhez. Azóta több bérlőt megkérdeztem és a kérdezettek mind emlékeztek arra, hogy a tájékoztatás elhangzott. Egyébként a közösségi antennarendszerek üzemeltetési díjáról az 1/1960. (I. 10.) ÉVM-rendelet intézkedik, tehát 28 éve kell Magyarországon közösségi antennáért díjat fizetni, amit nem tartalmaz a Lakbér, és ez nem köthető egyéb kártérítési ügyekkel össze. Más kérdés viszont a díj mértéke. Ezt jelenleg mi is vitatjuk és elfogadhatatlannak tartjuk annak 100 forintos nagyságát. Az egyeztetés még folyik, így végleges döntés még nincs, de vállalatunk — bérlőink érdekeit figyelembe véve — a díj jelentős csökkentését tartja indokoltnak. A jelenlegi tárgyalások végeredményéről bérlőinket írásban tájékoztatni fogjuk. Mindezekkel, valamint egyéb más bérleményt érintő egyedi esetekkel kapcsolatban Gyula, Városház u. 17. szám alatti irodánkban bárkinek szívesen állunk rendelkezésére és részletes tájékoztatással szolgálunk. Végezetül feltehető a kérdés — azóta sokan fel is tették —, hogy miért éppen a Telekábel Kisszövetkezettel kötöttünk szerződést. A válasz ma bonyolultnak („ki- bogozhatatlannak”) tűnik, pedig akkor, 1987 elején nagyon egyszerű volt. Térségünkben az egyetlen működő referenciával rendelkező — cég volt, amely megjelent és egyáltalán számításba jöhetett. Akkor működő referencia csak Budapesten, Veszprémben és Pécsett volt, ezeket fel is kerestük, érdeklődtünk és az akkori információink, valamint a kialakult körülmények között ezt a megoldást tartottuk megfelelőnek. Utólag ez természetesen vitatható, mint minden kezdeti lépés, főleg akkor, ha jelen gazdasági helyzetünkben súlyos anyagi gondok és érdekek feszülnek minden területen. Az viszont nem vitatható, hogy a rendszer működik — Békés megyében elsőként. Többet tud, mint amit a korábbi közösségi vagy egyedi antennarendszerek biztosítani tudtak. Kialakult egy olyan alaplétesítmény, melynek további sokirányú fejlesztése lehetséges. Az is igaz, hogy működése még nem problémamentes. A problémákat érzékeljük, és minden igyekezetünk azok felszámolására irányul, bérlőink jogos igényeinek kielégítése érdekében. Kovács Ernő igazgató, Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalat Természetesen nem hiányzott a táboréletünkből a gyalogtúrák romantikája sem, elmaradhatatlan része volt programunknak a sportnap, a tréfás vetélkedők, a sorversenyek, a zászlólopás és a záró tábortűz. Megválasztottuk a Miss és Mister Rá- róspusztát, megrendeztük a LEG-ek versenyét. A szomszédos vándortáborozókkal két alkalommal fociztunk és közös tábori diszkót rendeztünk. A táborvezetőség és a táborozó pajtások, Mezőhegyes Az Ipoly partján táboroztunk Szívműtét Ezúton szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik 1988. június 6-án a kö- röstarcsai kultúrotthonban vért adtak szívműtétemhez. Csollár Gábor, Körös tarcsa Nincs — de lehet A múlt hét egyik napján a hangosbemondó szalmonellafertőzésről beszélt a Fekete-Körösön, és óvta a lakosságot a fürdéstől. A következő napokban ezt a Népújság megcáfolta. Július 14-én déli 1 órakor az orosházi vasútállomáson vonatra várva láttuk, hogy a szabadban álló WC oldalához támasztva, ahol a falikút is van, egy férfikerékpáron — a csomagtartón, műanyag ládában — 12-14 kg darált sertéshús fedetlenül süttette magát a nappal. Légy, por, szenny, füst, minden érte. Egy ideig, amíg a vonat indulása engedte, figyeltem, nem jött érte senki. Ha eddig nem volt szalmonellafertőzés, az ilyen hanyagságokból majd lesz! B. K. J.-né, Sarkad Homo homim lupus Nagyközség. Júliusi heti piac. Kismama érkezik hat év körüli csemetéjével. A lurkó eleven, fürge mint a gyík, anyuka szuszogva követi. Nyolcadik hónapban lehet. — Sanyika, jó legyél! — rimánkodik, és elengedi a kezét. Sorbaáll burgonyáért. Míg a vásárlás tart, Sanyika megszökik. A harmadik zöldségesstandnál bukkan fel. Az asztalon új csoda: primőr görögdinnye. Kevés van belőle, s drága, mint az arany. Sanyika gyakorlati ember. Felemel egy közepes darabot, tenyerén méricskéli, ütögeti. — Teszed vissza!!!! — csattan fel a kofa, és megtörténik a baj. A kuncsaft megretten, a dinnye leesik. Kettéreped a kemény betonon. Az asszonyság arca bíborvörösre válik, majd elszabadul a pokol. Kiugrik a pultja mögül, megragadja Sanyikát. Csavargatja a fülét, közben záporoznak a kérdései: ki az apád, ki az anyád, majd a származására vonatkozó feltételezések következnek. De olyan útszéli megfogalmazásban, hogy a lángossütő körül falatozó fuvarosok is belepirulnak. Sanyika sivalkodik, anyuka megérkezik. Pillanatok alatt felméri a helyzetet. — Mennyi a kára — kérdezi bűntudattal, erre megszabadul a lurkó füle. — Százhúsz forint — rázza meg függőit az asszonyság. — ... Es nevelje meg a kölykét!... Baj van. A piros patkóbukszából csak hetven forint kerül elő. Meg valami apró. A fiatalasszony segélykérőén néz körbe, de senki sem mozdul. Nem ismerik, alig egy hete költöztek a lakótelepre. — Nincs nálam több — mondja halkan. — De szaladok, fél óra múlva hozom ... A kofa toporzékol. Ismét szitkok özöne zúdul a tettesre. Anyuka halottfehér. A pultra rakja a kiló krumplit, s szinte önkívületben, lecsatolja az óráját. Azt is a krumpli mellé teszi. Azután kézen fogja Sanyikát, és elvánszorognak. A bámészkodók szótlanul nyitnak utat, senki nem vállalkozik a védő szerepére. Az asszonyság dühe fokozódik. Már nem lehet eldönteni, kit gyaláz. Kártevőkről, éhenkórászokról, dologtalan népségről rikácsol. Szemben a sörhasú zöldséges megmozdul. Előre nyomakodik, megáll a csupa gyöngysor, csupa klipsz kartársnő előtt, és öblös hangján elbődül: — Most pedig, pofa be!!!... Odavág egy ötvenest az asztalra, összemarkolja a zálogot. Azután a „bűnösök" ’•után ered. — Várjon, fiatalasszony!... Itt a cucca, lelkem!... Farkasinszki Lajos Válasz a „Hétvége Kétsopronyban” c. cikkre Szívesen olvasom a Népújságot, mert érdekes dolgokat tudhatunk meg a megye településein élő emberek gondjairól, örömeiről, mindennapi életéről. Egy- egy életkép, helyzetjelentés, riport elolvasása után mindenkiben kialakul valamilyen vélemény az eseményről, a történet szereplőiről. Éppen ez indított arra, hogy a címben jelzett cikkre reagáljak. A július 1-jei számban megjelent telefonbeszélgetés egyik részlete — amely a művelődési ház igazgatójával folytatott eszmecserét tartalmazza — késztetett arra, hogy írjak. A művelődési ház jelenlegi igazgatója főállásban látja el közművelődési feladatát, de mindössze egy éve dolgozik községünkben. Nem itt él köztünk. Ilyen rövid idő alatt a falu lakosságának életét, igényeit, érdeklődési körét nem lehet megismerni. Ugyanígy nem lehet elítélő véleményt sem mondaná. Az a mondata, hogy „munka után legfőbb szórakozás a kocsmázás, az italozás”, nem fedi a valóságot és a község szorgalmas, becsületesen dolgozó lakosaira nézve sértő. Igaz, hogy én sem vagyok tősgyökeres kétsopro- nyi lakos, de a községet szű- kebb hazámnak tekinthetem, hiszen hároméves korom óta élek itt, több mint 15 éve Kétsopronyban tanítok. Mindezt azért tartottam szükségesnek, hogy elmondjam, mert ezen idő alatt megismerhettem az itt élő emberek hétköznapjait, szórakozásait, a kulturális igényeit. Úgy látom, jelenleg még az eddig elért szint tartása sem biztosított. Különösen ilyen kijelentések után, amelyek a közművelődésért elsődlegesen felelős személy szájából elhangzanak. A korábban szervezett vakációakció igen sikeres és látogatott volt, ami bizonyíthatja, hogy a vakációzó gyerekekre lehet számítaná. A tizenévesek és az aktív korosztály igen nagy számban látogatják Békéscsaba programjait, mivel itt erre nincs lehetőség. Felejthetetlen élményt nyújtottak valameny- nyiünk számára a nyári csabai hangversenyekre szervezett utak. A tsz vezetősége által nyújtott hétvégi üdülési lehetőségekre is szívesen elmennek a családok. Többen rendszeresen látogatják a gyulai, a szegedi szabadtéri- játékok előadásait. De lehetne még tovább sorolni. Abban egyetértek, hogy nem elsősorban pénz kérdése a község kulturális élete. Első helyre én az itt élő emberek érdeklődési körének megfelelő vonzó program szervezését tenném. Mondanivalómat nem magyarázkodásnak szántam. Azt viszont nem szeretném, hogy a kétsopronyiakat „kocsmázó, italozó” embereknek könyveljék el az olvasók. Fekete Imréné tanító, Kétsoprony Íz idén negyedik alkalommal Gyermek-képzőművészeti tábor Szarvason A Békés Megyei Művelődési Központ szervezésében július 3—8. között a megye több településéről 30 általános iskolás gyermek vett részt a tábor munkájában Szarvason, az Arany Szarvas kempingben. Sokan, sok helyen elemezték már a táboroztatás anyagi oldalát, gazdaságosságát — a szülők oldaláról és a szervező intézmények szempontjából is. Az elemzések többsége arra a következtetésre jutott, hogy a szülők pénztárcája egyre kevésbé bírja az — emelkedő, vagy jelen tábor esetében a korábbi évek szintjén álló — anyagi terheket, ugyanakkor a szervezők sem igazán számíthatnak nyereségre. Igaz, hogy a megyei tanács művelődési osztálya 15 ezer forint támogatást adott a szakmai munkához, ez az összeg azonban éppen- hogy fedezte a felhasznált anyagok (papír, tempera, szén stb.) költségét. — Mégiá, miért csináljátok? — tették fel már többen a kérdést. Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen, bele kell egy kicsit kóstolni a tábor életébe. A szervezők számára maga az a tény is sokat mond, hogy a tavalyi résztvevők közül 14-en ismét a tábor lakói voltak. Ehhez a kellemes környezet, kulturált ellátás mellett nyilván a szakmai programok vonzereje is hozzájárult. Ez egyben azt is jelentette, hogy nem kellett mindent az alapoknál kezdeni. Vágréti János festőművész munkamódszerére a gyermeki fantázia teljes felszabadítása, kibontakoztatása volt a jellemző. A köréje csoportosuló gyerekekkel egyszerre volt képes egyénileg foglalkozni, ugyanakkor az azonos érdeklődésű, képességű gyerekeket közös alkotások készítésére ösztönözte. A klubterem igazi műhely volt, ahová egész nap be lehetett menni, ott folytatni a munkát, ahol abbamaradt. Segítője, Baji Miklós Zoltán különféle sokszorosító technikákkal ismertette meg az érdeklődőket. Szabad téma- választás alapján készültek a papírmetszetek, agyagmunkák, az ügyesebbek a linómetszéssel próbálkoztak. A legnagyobb kánikula napjaiban felnőtteket is megszégyenítő energiával, kitartással dolgoztak a gyerekek. A szakmai munka mellett természetesen jutott idő a szórakozásra is: filmvetítés, beszélgetés, vetélkedő, éjszakai riadó, hajókirándulás, strandolás tették változatossá az együtt töltött napokat. Pénteken délután rögtönzött kiállítással vártuk a szülőket. Búcsúzáskor egyöntetű volt a vélemény: Találkozunk jövőre, ugyanitt! S rögtön megszülettek a folytatásra vonatkozó elképzelések: megyei kiállítás a tábor anyagából, havonta egy alkalommal stúdiónap Békéscsabán ... Hát ezért érdemes csinálni! k. r. e.
