Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
1988. július 12-, kedd o Építőtábor Peregpusztáir Munkanélküliség, sztrájkok, bérreform Szakszervezeti törvényre van szükség — Itt Lakunk mi a kerek- erdő kellős közepén — mutat körbe Borsi Vince táborvezető. A Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát peregpusz- tai kerületének építőtáborában vagyunk, délután fél 3 van. Árnyékban minimum 35 fokot mutatnak a hőmérők, ezért csak néhány táborlakó pingpongozik, vagy beszélget a szabadban, a többiek a faházakban keresnek menedéket a tűző nap elől. Szükségük is van a pihenésre, hiszen 4 órakor ismét kimennek a kukoricatáblákba, folytatják a munkát. S hogy miért kell délután is dolgozniuk a fiataloknak, ezt a táborvezetőtől tudjuk meg: — Az elmúlt néhány kánikulai nap miatt a címerek szinte ^kirobbantak” a növényekből. Itt mese nincs, ha nem akarjuk, hogy a kombinátnak hatalmas vesztesége legyen, a gyerekeknek rengeteget kell dolgozniuk. Az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium, és Szakközépiskola mintegy 100 tanulója érkezett a táborba. Vannak közöttük, akik most voltak nyolcadikosok, s csak szeptemberben kezdik meg a középiskolában tanulmányaikat, de olyanok is, akik már leérettségiztek. Fejes Gabriella ez utóbbiak közé tartozik. — Te nagyon hűséges típus lehetsz, ha már negyedszer vagy itt a táborban. — Nem mindenben vagyok ilyen kitartó — neveti el magát. — Először azért jöttem, mert kíváncsi voltam, utána pedig, mert az egész osztály itt volt, harmadszor a barátnőm invitált, most utoljára pedig már csak betyárbecsületből sem maradhattam otthon. — Változott valamit az évek során a tábor? — A kulturális és sport- rendezvények egyre színesebbek lettek, az idén csak az a baj, hogy rengeteg a munka, így sem időnk, sem energiánk nincs arra, hogy ■igazi tábori élet alakuljon ki. Medgyesi Gergely még csak szeptemberben lesz elsős. — Hogyan jutott eszedbe, hogy építőtáborozni menj? — Az osztálytársam szólt, hogy van ilyen tehetőség, és én nagyon szeretek a barátaimmal együtt lenni. — Bírod a munkát? — Kicsit fárasztó, de végül is ilyenre számítottam. — Mivel szórakoztok szabadidőtökben? — Voltunk már strandon, focizunk, pingpongozunk, kézilabdázunk, vetélkedőket szerveztek nekünk, jó filmeket láttunk videón, úgyhogy egy pillanatig sem unatkozunk. A megyében az idén hat gazdaság 9 építőtáborában mintegy 1800 diák dolgozik. Az az információ jutott el hozzánk, hogy ez a nagy múltú peregpusztai tábor jövőre megszűnik. Ennek az okáról kérdeztük Papp Józsefet, a kombinát kerületi igazgatóját, aki először nagyon meglepődik. — Én erről nem hallottam, ez a hír szerintem nem is igaz. Nekünk nagyon nagy szükségünk van a diákok munkájára, így elképzelhetetlennek tartom, hogy jövőre már ne dolgozzanak itt. Az igaz, hogy nem ártana módosítani a turnusok időpontját. A jelenlegi háromszor két hét helyett elég lenne két turnus is, a mostaniaknál nagyobb létszámmal, így egyszerre több fiatal tudna dolgozni a legnagyobb munkák idején. B. Cs. Az utóbbi hónapokban egyre nő a hazai belpolitikában a vál tozások sebessége; a pártkonferencia hatalmas lendületet adott a társadalmi-politikai reformnak, amely reményeink szerint mihamarabb a gazdaságban is hasonló méretű átrendeződéshez vezet. Minőségileg új helyzetbe került most a magyar szakszervezeti mozgalom is: szinte egyik napról a másikra’ olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a munkanélküliség megjelenése, a független szakszervezetek iránti igény, nyíltan állást kell foglalniuk, például a reálbércsökkenés, a bérreform, vagy akár a sztrájkjog kérdésében. Hogyan látja ezeket a kihívásokat dr. Búza Márton, a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének igazgatója? — A magyar szakszervezeti mozgalomban a tisztánlátást sokáig az akadályozta, hogy miközben olyan gazdaságfilozófia és gyakorlat volt az országban, amely elismerte a piacgazdaság létét, hatékonyságát, és szükségszerűségét, ugyanakkor merev politikai, ideológiai keretek között akarták ezeket a piaci elemeket bevezetni a gazdaságba. Ez a merevség — amely a pártkonferenciával oldódni látszik — akadályozta, hogy a szakszervezetek a valóságos társadalmi-gazdasági viszonyoknak megfelelő formában működjenek. Véleményünk szerint a szakszervezeti mozgalomnak az eddigi felülről való építkezést meg kell fordítania ahhoz, hogy a mai kihívásoknak meg tudjon felelni. Ez egészen konkrétan azt jelenti hogy a szakszervezeteknek önállónak kell lenni, a párthoz való viszonyának a függőségből partnerséggé kell alakulnia. — A szakszervezeti mozgalom demokratizálása elképzelhetetlen mai szervezeti keretek újragondolása nélkül. Mind több bírálat éri ezen a téren is a mozgalmat, akár a tudományos dolgozók önálló szakszervezetére, akár egyes szakmák, például a titkárnők, az írók, vagy újabban az építészek önállósodási lépéseire gondolunk. — Ezek a fejlemények egyértelműen jelzik, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépítésében nem alkalmas arra, hogy a felszínre hozza a különféle szakmák és rétegek érdekeit. Szükség van a szakszervezeteknél a szövetségi rendszer bevezetésére, és meg kell szüntetni az alapszervezetekben a kizárólagos, illetve kötelező területi elvet. Az érdekvédelem, érdekérvényesítés szempontjából ugyanis nem feltétlenül jó a mai gyakorlat, amikor a segédmunkástól a gyáregységvezetőig egy alap- szervezethez tartozik mindenki. Számítunk arra, hogy nagy helyi ellenállásba fog ütközni az alapszervezeti reform. Szerintünk azonban sok helyen már ma is igény van arra, hogy akár a szakmunkások, akár a mérnökök, érdekképviseleti megfontolásokból külön alapszervezetet hozzanak létre. A mai területi elv egy másik kérdést is felvet, nevezetesen, hogy helyes-e az egy vállalat — egy szakszervezet gyakorlat. Ma ugyanis az a helyzet, hogy ha az igazgató gazdasági megfontolásból bejelenti: kétszáz embert el kell bocsátani, akkor ezt a helyi szakszervezet általában támogatja, mondván, a hatékonyság növelése az ott dolgozóknak is érdeke. Csakhogy az a kétszáz ember, akit el fognak bocsátani, az is szakszervezeti tag! Egész mozgalmunknak újra kell gondolni ennek kapcsán a kisebbség és a többség érdekének összefüggését, és a kisebbség, ez esetben az elbocsátottak, a hátrányos helyzetbe kerültek hatékony érdekvédelmének kialakítását nem halogathatjuk tovább! — Elérkeztünk a munka- nélküliség kérdéséhez: minden bizonnyal ez ma a szak- szervezeti mozgalmat érő legsúlyosabb társadalmi kihívás. — Számítunk arra, hogy a munkanélküliség kérdésében várhatóak a legnagyobb konfliktusok a magyar társadalomban az elkövetkező években. A szakszervezeteknek ezzel kapcsolatban világszerte, hagyományosan az az alapelve, hogy a munka- nélküliség össztársadalmi méretekben mérve pazarlás, hiszen a dolgozó eközben nem termel, és nem teljesül elemi emberi joga, hogy legyen megfelelő és értelmes munkája. A munkanélküliséggel tehát meg kell tanulni együttélni a szakszervezeteknek, és meg kell tanulni kezelni azt. Ma még sajnos túlságosan is sok minden tisztázatlan ezzel kapcsolatban ahhoz képest, hogy a munka- nélküliség ma már valóság a magyar társadalomban. Csak néhány dolgot: nem tudjuk megmondani, mekkora a munkanélküliségnek egy adott területen az a nagysága, amely a társadalmi tűrőképességet meghaladja. Bizonytalanok vagyunk ma még abban a kérdésben is, mikor lesz az átmeneti munkanélküliségből tartós. Hiányoznak a megfelelő jogi garanciák, amelyek a mozgalom számára lehetővé tennék a teljes foglalkoztatás kikényszerítését. — Nagy viták dúlnak napjainkban a bérreform körül. Erről mi az ön véleménye? — A keresetszabályozás eddigi rendszere nyilvánvalóan nem tartható fenn tovább, mert egyértelműen gátja bármiféle hatékonyabb munkának. Ebből azonban nem következhet egy korlátozás nélküli bérkiáramlási rendszer, mert ennek beláthatatlan inflációs következményei lennének. P. É. „Tata ott van a parton.. „Tud az én gyerekem úszni” — Veszélyérzet nélkül — Jő tudni, hogy a közelünkben cirkálnak Vasárnap kora délután, jó ötperces zuhé szakadt Csaba szélére (a városban nem esett). Gyula központjában szárazuk az utak, nem úgy a Gyulaváriba vezető úton, mert ott is hullott az emberek nyakiába eg;y kis égi áldás1. Micsoda idő! Néhol fá- tyoltfelhő takarja a napot, máshol — pár kilométerrel arrébb —■ hét ágra süt... Kiss Sándor rendőr törzs- zászlóssal Szanazug felé tartunk, ahol a helyszínen levő Bordás György rendőr főtörzsőrmesterrel a Körösökön fürdőzőket vesszük szemügyre, vajon betartják-e a szabály okát, féltik-e valamelyest saját testi épségüket? Kiss Sándor útközben egy tragikus esetet mond el — látszik, a hatása alatt áll: — Szombaton a gyulavári közúti hídtól pár méterre a gyerekek egy asszony holttestét találták a vízben. A férje szerint öngyilkos lett. Nehezen tudom beleélni magam egy halálra elszánt gondolatvilágába. Azt mondják a lélek rejtelmeivel foglalkozók, hogy Ilyen esetben megbomlik a lelki egyensúly és senki;, semmi nem érdekli aiz öngyilkosjelöltet. Ha nem találnak más kiutat, akkor szánják el magukat 'tettükre. Csakhogy ebben az esetben az öngyilkosság semmit nem oldott, nem oldhatott meg. A történet, igaz, nem mindennapi: Az asszony 44 évesen (akaratán kívül) egy egészséges kisbabának adott életet... A (jó?!) szomszédok különböző megjegyzéseket tettek kései anyaságára ... hát ezért (!?), ezért dobta el az életét, és hagyott maga után két felnőtt és egy pici gyereket? * * * Szanazugban sokan vannak. Autó autó hátán. Azt mondják, itt is végigsöpört a zápor megérkezésünk előtt néhány perccel. A fürdőzőket csöppet sem zavarta, hogy felülről is vizet kaptak. Lépnék be a rendőri mentőcsónakba . . . Véletlen, hogy nem borultunk fel, és így szárazon megúszom. A milliméter vastagságú alumíniumból készült „szerkentyű” ugyanis annyira labilis. Motorteljesítménye nem enged még 10-15 kilométernél nagyobb sebességet. Olyannyira lassúnak találom. hogy véleményem szerint egy jól úszó hamarabb eléri a fuldoklót, mint ez a köny- nyen boruló csónak. Kérem Bordás főtörzsőrmestert, ha egy miód van, inkább a mentőcsónakkal induljunk. így aztán Somogyi Lajos, a Vöröskereszt mentőszolgálat rajparancsnoka repít vízi járművével portyára. Eveznek előttünk egy kétszemélyes csónakban — ez önmagában nem lenne baj, csakhogy négyen ülnek benne. Figyelmeztetés után az elindulás helye felé veszik útjukat. — Szombaton úszott benn a vízben egy 6-8 éves fiúcska. A közelében senki sem tartózkodott — sorol a főtörzsőrmester a szabálytalanságok közül néhányat, — A mama kint a parton — jó messze a gyerektől — napozott. Szóltam neki, vigyázzon már a gyerekére, hiszen annak nincs veszélyérzete. Hányavetin kiabált oda nekem: „Tud az én gyerekem úszni!” — Hát, vannak ilyen felelőtlen anyukák. Somogyi Lajos kapcsolódik a témához: — Ezért is jó lenne egy szócső. Hogy a parton levőket, meg azokat figyelmeztessük, akiket a motorcsónakkal nem tudunk megközelíteni ... A Városerdő kijelölt strandján nem túl sokan vannak. Kilencéves kisfiú egyedül evezget egy csónakban. Ö nem tudhatja, hogy 10 éven alulinak ez tilos. — Tata ott van a parton — mondja a fiúcska megszeppenve. És tata valóban ott van, nadrágban, cipőben. Ha valami történne, hogyan ugrana a gyerek után, rá- gondolni is rossz. Bordás főtörzsőrmester fciparan- csolja a gyereket a vízből'. — Látja, addig senki sem gondol rosszra, amíg meg nem történik a baj, s akkor mindenki a fejét veri a falba, miért nem volt óvatosabb! Csakhogy akkor már késő. — Pár nappal ezelőtt történt: egy kenuban ülő két fiatalember a véletlen szerencsének köszönheti életét. Ittasan ültek be a vízi járműbe. Felborultak. Felülbecsülték úszótudásukat. Szerencsére a vöröskeresztes mentőcsónak a közelükben volt. Ennek tudható be, hogy élnek. * * * A gyulai duzzasztónál mindig akad egy-két szabálytalankodó, akinek nincs veszélyérzete, felnőtt létére sem. Pedig a duzzasztónál szigorúan tilos a fürdés. R. István, A. Zoltán és K. Ágnes vígan lubickoltakáaz örvénnyel tűzdelt szakaszon, míg meg nem látják a közeledő csónakot. A főtörzsőrmester felveszi az adataikat, feljelentés lesz az ügyből. Nem ártana úgy megbüntetni őket, hogy elmondják másoknak is; nem éri meg kockáztatni az életüket, mert ráadásul egy csomó pénzt is ki kell fizetniük. Egyszer majd csak rájönnék, hogy az ő érdekükben történik az intézkedés. * * * Lassan alábukik a nap. A parton jóval kevesebben ülnek, beszélgetnék, Egy fiatal házaspár 5-6 év körüli kislánnyal késői uzsonnáját fogyasztja. Budapestről jöttek. Megkérdezem tőlük: mit szólnak ahhoz, hogy vízi rendőr járja a környéket, és figyelmezteti . a szabálytalankodókat? — Bár többen lennének — válászol a fiatalember —, hiszen mindenkinek tudnia kell hogy nem zaklatásiképpen sízól rá azokra, akik szabálytalankodnak. Persze, tudija, intelligencia kérdése, hogy ki hogyan fogadja az intézkedő rendőrt! Egy másik házaspárt a büfé előtt szólítok meg. Itt a feleség válaszol: — Bár a mi gyerekeink már felnőttek, de én nem hiszem, hogy lenne valaki, aki zaklatásnak venné a rendőr intézkedését. Jó érzés tudni, hogy a közelünkben cirkálnak és vigyáznak a testi épségünkre. Béla Vali Több balesetveszélyes helyzettel találkoztunk. Ez is ilyen — három gyerek egy gumimatracon ...
