Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-12 / 165. szám

Gorbacsov varsói látogatása Grósz Károly interjúja a Newsweekben A NEWSWEEK ClMÜ AMERIKAI HETILAP HÉTFŐN MEGJELENT SZAMA INTERJÚT KÖZÖLT GRÖSZ KAROLY MINISZTERELNÖKKEL, AZ MSZMP főtitkárával „magyarorszAg üj arculata” CÍMMEL. GRÓSZ KAROLY HAZA'NK POLITIKÁJÁRÓL, GAZDASAGÁRÓL, A REFORMTÖREKVÉSEKRŐL NYILATKOZOTT ROBERT B. CULLENNEK ÉS MICHAEL MEYERNEK. A LAPBAN MEGJELENT SZÖVEG A KŐVETKEZŐ: A két ország nemzeti szí­nű zászlóival díszített utcák és terek várták a hétfőn délelőtt Varsóba érkező Mi­hail Gorbacsovot, aki Woj- ciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának és a leg­felsőbb lengyel állami ve­zetésnek a meghívására négynapos hivatalos látoga­tásra érkezett a lengyel fő­városba. A repülőtéri fogadtatás után a szovjet vezető elő­ször megkoszorúzta a lengyel ismeretlen katona sírját, a II. világháborúban Lengyel- orsizág felszabadításáérí el­esett szovjet katonák emlék­művét, és a Varsót jelképező N.ike-szobrot. A kora dél­utáni órákban került sor az első négyszemközti megbe­szélésre Mihail Gorbacsov és Wojciech Jaruzelski kö­zött, majd délután részt vett a lengyel parlament, a szejm Az NSZK Bécsben félre­érthetetlenül értésére adta Romániának álláspontját az úgynevezett településfej­lesztési tervekkel kapcsolat­ban. Ebben az értelemben nyilatkozott hétfőn a szövet­ségi sajtóértekezleten Jürgen Chrobog, a bonni külügyi hi­vatal szóvivője. Nyugatnémet újságírók kérdésére válaszolva kifej­tette: noha az osztrák kor­mány hivatalos tiltakozásá­tól eltérő formában, az NSZK kormánya és személy Humanitárius kérdésekről kezdődött tanácskozás hét­főn Moszkvában szovjet és amerikai szakértők részvéte­lével. A kerekasztal-értekez- leten a jogállam működésé­nek különböző vonatkozásai­ról, így a büntető törvény­kezésről és a bírósági jog- gyakorlatról van szó. Az értekezletet Anatolij Adamisin szovjet külügymi­ünnepi ülésén, ahol beszédet mondott. A keddet és a szerdát vi­déken — Krakkóban és Szczecinben — tölti az SZKP KB főtitkára, ahol a helyi kulturális, gazdasági élettel ismerkedik, munká­sokkal, parasztokkal talál­kozik, ellátogat a Krakkó melletti Poroninba is, ahol 1912 és 1914 között Lenin élt. A vidéki út után Varsóban plenáris tárgyalások lesznek a két ország vezetőiből álló tárgyalóküldöttségek között, majd Mihail Gorbacsov a királyi várban találkozik a lengyel kulturális és művé­szeti élet vezető személyisé­geivel. Mihail Gorbacsov pénteken részt vesz a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének ülésén. Az SZKP országos értekez­lete óta ez a szovjet vezető első külföldi útja. szerint Hans-Dietrich Gen­scher külügyminiszter az utóbbi időben többször is hallatta szavát. így követelte, hogy szava­tolják a romániai nemzeti kisebbségek, a magyar és a német népcsoport kulturá­lis önazonosságának, élette­rének megőrzését. Ezért az NSZK a bécsi utóértekezlet alkalmával többször is ilyen értelmű felhívást intézett Romániához, s erre ezt a fórumot tartja legalkal­masabbnak. niszter-helyettes és Richard Schifter, az amerikai kül­ügyminiszter emberi jogi és humanitárius kérdésekben illetékes tanácsadója, állam­titkár nyitotta meg. Felszó­lalásaikban mindketten tá­mogatták az egymás jog­rendszerének alaposabb megismerésére irányuló tö­rekvéseket, a humanitárius együttműködés fejlesztését. O Magyarország évekkel ez­előtt próbálkozott olyan refor­mokkal, amelyeket a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok most fontolgatnak. De Önö­ket súlyos adósság, infláció, alacsony növekedési ráta és nö­vekvő munkanélküliség terheli. Hol történt a hiba? — hangzott a Newsweek első kérdése. — Beruházási politikánk volt az egyik hiba. Hatalmas összegeket kültöttünk, azon­ban nem a meglevő beren­dezések korszerűsítésére, na- nem új üzemek építésére, ahogy mondani szokták, a zöld legelőn eszközöltünk be­ruházásokat. Ha a meglevő berendezéseket korszerűsí­tettük volna, a beruházások kétszerte gyorsabban térül­tek volna meg. Emellett nem vettük meg a teljes rendszereket. Megvettük azok részleteit és saját be­rendezéseinket és technoló­giánkat próbáltuk felhasz­nálni a lyukak betömésére. Nagy teljesítményű acél- konverter-berendezést vet­tünk például Japántól. Csak húsz százalékkal kellett vol­na többet költenünk, hogy megvegyük ehhez a magas technológiai szintet jelentő folyamatos öntőberendezést, de nem tettük, azzal az in­doklással, hogy máris több mint kétszáz millió dollárt költöttünk el, s a további negyven millió már túl sok lenne. így most nagyon ma­gas technológiai szintű acélt kapunk a kohóból, de nincs meg a kapacitásunk ahhoz, hogy azt hatékonyan dol­gozzuk fel. O Magyarország Mihail Gor­bacsov reformjait tekinti mo­dellnek? — A Szovjetunióban megva­lósuló reformok nem azono­sak. Vannak hasonlóságok, így például a vállalatok nö­vekvő autonómiája és az új egyéni ösztönzők. A szovjet gyakorlat azonban sok vo­natkozásban jóval előttünk halad. Van egy másik kü­lönbség is. A magyar gaz­daságban máris számos sza­badpiaci elem van és gaz­daságunk jobban irányul a Nyugat felé. Magyarország exportjának nagyjából ötven százalékát Nyugaton értéke­síti, a Szovjetunióban ez a szám 9,5 százalék. O Tanácsadói azt mondják, hogy a reformok áremelkedést okoznak, majd munkanélkülisé­get teremtenek. — Tisztázzunk valamit. Magyarországon nincs mun­kanélküliség, mivel hatvan- ezerrel több a munkalehető­ség annál, mint ahány em­ber munkát keres. Előfor­dult, hogy vannak emberek, akik nem akarnak egyik helyről a másikra költözni azért, hogy munkát vállal­janak, vagy nem akarnak új szakmát tanulni. De a tény az, hogy hatvanezer a fel­kínált munkaalkalmak szá­ma, s a munkára szorulók száma ennek kevesebb mint a fele. O Azt mondják, On is azok között volt, akik egy évtizeddel ezelőtt, vagy még korábban el­lenezték a hasonló reformokat. Igaz ez? — Igen. A régi reformokat nem dolgozták ki részleteik­ben. Nagy volt a reformláz, mindenki saját elgondolásait akarta reformként bevezet­ni, mégpedig azonnal. Én ezt legalább olyan veszélyesnek tartottam, mint a mozdulat­lanságot. Ügy látom, a hely­set most hasonlóan alakul. Az emberek megint mindent meg akarnak reformálni, anélkül, hogy tudnák, mi lenne a helyes reform. Pél­da erre a bérreform-javas­lat. Ennek a javaslatnak a megvalósítása éppen olyan rossz lenne, mint amilyen rossz a mostani bérrendszer. Én tehát nem támogatom ezt. Hogy miért? Azért, mert nem akarom, hogy a refor­mok elveszítsék hitelüket. Amit én reformnak tartok, az nem valamiféle lázas te­vékenység, hanem valami új, korszerű bevezetése. O Hogyan hat a mostani szovjet pártkonferencia Magyar- ország manőverezési lehetősé­geire a feformok megvalósításá­ban? — Amit én látok, az a rendkívül konstruktív szel­lem és légkör. Mihail Gor­bacsov és a szovjet vezetés megerősödve került ki eb­ből. A vezetésben teljes az egység. A politikai és a gaz­dasági reform terén egyet­len olyan kérdés sincs, amellyel ne értenénk teljes mértékben egyet. O ön egyszer azt mondotta, hogy Magyarországon a törté­nelmi balszerencse miatt van egy partrend szer. Üdvözölné, ha egy napon a Magyar Szocialista Munkáspártnak ellenzéke lenne? — Nem állunk készen a többpártrendszerre. Lehetet­len visszaforgatni a történe­lem kerekét. __ O Milyen fokú pluralizmust fogadna On el? — Olyat, amelyben mind a párton belül, mind azon kívül a különféle intellek­tuális és politikai elgondolá­sok színes skálája nyilvánul meg, amelyben változatos szervezetek vannak, például a szakszervezetek, az ifjúsá­gi szervezetek, a társulások. O Miért használt a rendőrség a június 16-i tüntetés szétveré­sére gumibotot? Vajon ez jelzé­sül szolgált arra, hogy korlátoz­zák a szembenállást? — Nem szeretjük, ha verik a rendőreinket, márpedig bizonyítékunk van arra, hogy ez történt. Egyébként ez nem volt jelzés. Ebben az országban mindenki hangot adhat véleményének. Min­denki tüntethet. De alkot­mányunk meghatározza, mit nem tűrhet meg a kormány. A június 16-i tüntetés fasisz­ta propagandára, soviniz­musra, irredentizmusra uszí­tott. A kormány (nb: min­den bizonnyal elírás, az al­kotmányról van szó — a tud.) azt is meghatározza, hogy a kormány kötelessége a rend fenntartása. O Mi a véleménye ma az 1956-os felkelésről, a szovjet be­avatkozásról és Magyarország akkori vezetőjéről, Nagy Imré­ről? — Véleményem az, hogy 1956-ban ellenforradalom volt. Polgárháború kezdeti jelei mutatkoztak. Küszöbön állt a Nyugat katonai be­avatkozása. A Szovjetunió összehangolt katonai akciója mindezt megakadályozta. Ami Nagy Imrét illeti. He­lyes volt bíróság elé állítani. Egy miniszterelnök nem sértheti meg a törvényeket és az alkotmányt, Nagy Im­re ezt tette. O Mit szándékozik tenni a Romániában élő magyar nem­zetiségűek balsorsával kapcso­latban? — Biztosan csak annyit mondhatok, hogy nem moz­gósítjuk a hadsereget. Az ilyen nézeteltérések megol­dása csak politikai úton le­hetséges. Falvaik kulturális értéke igen nagy. Azt hiszem, m;nden kormánynak éppen ezek megőrzése a kötelessé­ge. Ezért nem maradhatunk csendben. O Mit akar elérni az Egyesült Államokban teendő útja során? — A fő cél az, hogy Ma­gyarországot megismerjék Amerikában, megismertessük az emberekkel szándékain­kat, kormányunkat. Kormá­nyunk szélesebb kapcsolato­kat akar kiépíteni a világgal, és az a meggyőződésem, hogy a Magyarországhoz hasonló kis országoknak is van sze­repük az enyhülés és a meg­értés előmozdításában. O Sok időt tölt majd Wa­shingtonon kívül, üzletemberek­kel. Miért? — Hogy jobban megértsük a világgazdaságban végbe­menő folyamatokat. Ki kell dolgoznunk stratégiánkat, ehhez tényekre van szüksé­günk. Az Egyesült Király­ságban és a Német Szövetsé­gi Köztársaságban tett láto­gatásom során úgy találtam, hogy az ilyen párbeszéd hasznos. O ön 1988 májusában lett az ország vezetője. Ha reformjai sikerülnek, milyen lesz Magyar- ország 1998-ban politikai és gaz­dasági téren? — Realista megítélés sze­rint tíz évre van szükség ahhoz, hogy végrehajtsuk stabilizációs és kibontakozá­si programunkat. Én már akkorra visszavonulok, ak­kor már három éve nyugdíj­ban leszek. Azt hiszem, hogy Magyarországot akkor a di­namikus fejlődés — a jelen­leginek mintegy kétszeresét jelentő —, nagyjából évi há­romszázalékos stabil gazda­sági növekedés, és a mainál is nagyobb politikai nyíltság jellemzi majd. O Valóban az a szándéka, hogy önként visszavonul?' — Határozatot hoztunk ar­ról, hogy nem engedjük meg választott funkció két ter­minusnál hosszabb ideig tör­ténő betöltését. Mivel ma­gam is e korlátozásért har­coltam, nem tartanám er­kölcsösnek, ha túllépném azt. NSZK álláspont a romániai településfejlesztésről Emberi jogi tanácskozás A háború előestéjén O Az alábbiakban rövidítve ismertetjük azt, a Pravdában megjelent terjedelmes cikket, amely részlet D. Volkogonov vezérezredes Sztálinról szóló, a közeljövőben megjelenő. Győzelem és tragédia című könyvéből. A háborút megelőző két hónap alatt Sztálinhoz sok értesülés, jelzés, információ érkezett arról, hogy Német­ország nyíltan a Szovjetunió megtámadására készül. A fi­gyelmeztetések a felderítés csatornáin a diplomatáknak, a Szovjetunió barátainak vonalán érkeztek. Amikor a töredékes információk végül fenyegető sorrá rendeződtek, Sztálin a Molotowal folyta­tott tanácskozás után úgy döntött: ellenőrzi Berlinnek az ezekre a tényekre való reagálását. Döntés született, hogy tapogatózásképpen TASZSZ-közleményt adnak ki, mely átlátszó célzásokat tartalmaz az egyezmény fel­tételeinek Németország által történő betartására. A köz­lemény, mely gyakorlatilag felszólította Németországot arra, hogy kezdjen tárgyalá­sokat a kétoldalú kapcsola­tok kérdéseiről, június 14- én jelent meg. Ugyanezen a napon Hitler, aki már tudott a közlemény­ről, utolsó megbeszélést tar­tott a hadseregcsoport- és hadseregparancsnokokkal a Barbarossa-terv gyakorlati végrehajtásáról. A támadásra való felké­szülés és a részletek pontosí­tása után a tervet csak any- nyiban módosították, hogy a támadás kezdetét június 22- én 3.00 óráról 3.30-ra he­lyezték át. Sztálin és Molotov arra számított; ha Berlin bele­egyezik a tárgyalásokba, ak­kor egy-másfél hónapig el lehet húzni őket, és ezzel a támadás kérdése ebben az évben lekerült volna a napi­rendről. Sztálin nem alapta­lanul feltételezte, hogy Hit­ler a nyár végén nem fog háborút indítani, ősszel még kevésbé. És ez azt jelentette volna, hogy a Szovjetunió még 7-10 hónapot ^kapott volna az ellenállásra való felkészülésre. A TASZSZ do­kumentuma békítőén kije­lentette, hogy „tekintettel arra, hogy Németország épp olyan tántoríthaitatlanul be­tartja a szovjet—német megnemtámadási egyezmény feltételeit, mint a Szovjet­unió, szovjet körök vélemé­nye szerint azok a híreszte­lések, melyek szerint Né­metország a szerződés meg­szegésére és a Szovjetunió megtámadására készül, min­den alapot nélkülöznek...” Moszkvában várták Berlin reagálását. A szovjet nagy- követségről érkező rejtjeles táviratokban azonban ez állt: a hivatalos körök telje­sen elzárkóztak a közle­ményre adott válasz elől. Sztálin az utolsó pillanatig bízott előrelátásában. Még egy hónappal a háború kitö­rése előtt bizalmas körben ezt mondta: „Az összeütkö­zés jövő év májusában va­lószínűleg elkerülhetetlen lesz.” Annak ellenére, hogy bízott a háború elodázásá­nak lehetőségében, Sztálin a háborút megelőző utolsó hó­napokban idejének oroszlán- részét katonai kérdésekre fordította. A vezérkar külön utasítása értelmében, a Sztá­linnal folytatott tanácsko­zás után megkezdődött az egységeknek és a kötelékek­nek a belső körzetekből a határ menti körzetekbe való előretolása. A robbanásveszélyes hely­zetre való tekintettel Sztá­lin jóváhagyta a katonai fő­iskolák hallgatóinak idő előtti kibocsátását. A fiatal parancsnokokat és politikai dolgozókat a kiképzés után szabadság nélkül azonnal a csapatokhoz irányították, ahol nagy hiány volt belő­lük. Sztálin hosszas habozás után olyan nagyszabású ak­cióra is elszánta magát, mint körülbelül 800 000 tartalékos behívása, akikkel a határ menti körzetek 21 hadosztá­lyát egészítették ki. Sajnos, ezekre a lépésekre csak 2-3 héttel a háború kitörése előtt került sor. A védelmi népbiztos júni­us 19-i hadparancsa elren­delte a repülőterek, parkok, bázisok álcázását, a repülő- gépieknek a repülőtereken való széttagolását. De a pa­rancs végrehajtásába éppen csak hogy belefogtak... Mint ahogy a hadseregek tá­bori irányítási pontjainak kivonása is csak a támadás előestéjén kezdődött meg. A szükséges intézkedések el­késtek, de Sztálin még eze­ket is igen kelletlenül hozta meg, és gyakran ismételget­te rögeszméjét: „Ezek a lé­pések provokálhatják a né­met csapatokat.” Miközben egyetértett a katonákkal, va­lahol a lelke mélyén remél­te,, sőt hitte, hogy Hitler nem fog kétfrontos háborút foly­tatni. Sztálin, miközben nyilvánvaló, egyenes vonalú logikát követett, mélysége­sen tévedett. Mintha azt hitte volna, hogy ha ő nem kész a háborúra, akkor azt nem kényszeríthetik rá. Azt pedig, hogy mi nem állunk készen, Sztálin megérezte’ amikor a XVIII. pártérte­kezlet után meghallgatott néhány népbiztost a hadse­reg újrafelfegyverzésének állapotáról és menetéről. Például amikor azt mond­ták neki, hogy az új harcko­csizó egységek kiegészítésé­hez 12,5 ezer közepes és ne­héz harckocsi, 43 000 traktor, 300 000 gépkocsi hiányzik, nem hitte el. Hasonló volt a helyzet a légierőnél is. Az új repülőgépek, a harckocsik­hoz hasonlóan nem- több, mint 10-20 százalékot tettek ki. A hibák természete nem egyszerűen a hibás számítá­sokban, be nem igazolódott jóslatokban, az agresszor rosszindulatában rejlik. Mindez megvolt. A hibák, vétségek, megbocsáthatatlan balfogások fő Oka a diktáto- ri egyeduralomban gyökere­zik. Sok, messzemenő kö-. vetkezményekkel járó dön­tést személyesen ő hozott meg. Nehéz a népbiztosokat, a Katonai Főtanácsot hibáz­tatni, amikor már kialakult a „csalhatatlan és bölcs ve­zető” státusa. Sztálin bár­mely koncepciójának, állás­pontjának elvi ellenzését „meg nem értésnek”, „szembeszegülésnek”, „poli­tikai éretlenségnek” lehetett volna értelmezni, annak minden következményével együtt. Még mindenki jól emlékezett a politikai perek­re. (Folytatása következik) M EG K1) LÖN B ÖZTETES Narancssárga jelzésnek kell lennie minden játékfegyver csövén, hogy ne történjék tra­gikus félreértés, azaz hogy iga­zi fegyvert tie tekintsenek ez­után játéknak, és viszont. Ez is benne van az amerikai sze­nátusnak abban a határozatá­ban, amely megtiltotta mű­anyagból készült tűzfegyverek gyártását, forgalomba hozata­lát és birtoklását. — Plasztik­pisztoly a terroristák kezében? A lidércnyomásos álom való­sággá válhatna — mondta Ho­ward Metzenbaum demokrata szenátor, a törvényjavaslat egyik kidolgozója. Minden já­ték lőfegyvernek ezután leg­alább 130 gramm fémet kell tartalmaznia, hogy a jelenlegi műszerekkel kimutatható le­gyen. TENGERALATTJÁRÓ Az első Finnországban épített személyszállító ten­geralattjárót Maria I-nek nevezték el, és már hasz­nálatba is adták. Japán déli részén, a Szaipan-szi- get közelében állomásozik, ahonnan két legénységgel és 46 utassal indulhat. Az uta­sok reflektorfényben cso­dálhatják a tenger alatti világot. A tengeralattjáró 75 méteres mélységig süllyed­het. orvvadaszokat LEPLEZTEK LE A brazil rendőrség egy orv­vadász bandát leplezett le» amely Pan tanai mocsárvidé­ken garázdálkodott, Brazília, Bolívia és Paraguay határvidé­kén. Egy rejtekhelyen 12 ezer 300 krokodilbőrt találtak, ame­lyeket Paraguayba akartak szállítani. A rendőrség az orv­vadászok elfogatása alkalmá­val egyet közülük megölt. INKÁBB FELAKASZTOTTA MAGÁT Egy 57 éves japán föld­műves felakasztotta magát, és búcsúlevele szerint ezt azért tette, mert ellenzi a borjúhús behozatalát az országba. Ez a földműves nemrég ötven tehenet vett, és igen fájdalmasan érin­tette a húsbehozatal. Nem ő azonban az egyetlen, a többi jószágtenyésztőnek is nagy kára származik abból, hogy engedélyezik a hús­importot az Egyesült Álla­mokból. DOHÁNYZÁS ELLENI SPRAY 15 százalékos citromsav- tartalmú aerozolos készít­ményt állítottak . elő az amerikai szakemberek. A Chest című ismert orvosi lap közli, hogy a készít­mény enyhíti a „dohány- szomjat”. Ha a további kí­sérletek is sikeresnek bizo­nyulnak, a kereskedelem­ben is forgalmazni fogják a zsebben hordható sprayt, aminek segítségével a do­hányos „ellenőrizheti”, való­ban kívánja-e a cigarettát. HATÁROZAT Spanyolország miniszterta­nácsa határozatot hozott, amely Francisco de Goya Boszor- kánytánc című festményét a nemzeti kulturális kincs ré­szének nyilvánítja. A vászonra festett olajkép 1797-ben ké­szült, 1986-ban egy madridi magánszemély csaknem egy­millió dollárért vásárolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom