Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-11 / 164. szám
o 1988. július 11., hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! Visszhang Képzavar(ás) „Saellemkép” címmel a közelmúltban megjelent cikk nyitva hagyott egy, a gyulaiaknak fontos kérdést. Azt nevezetesen, hogy a Szeghalmi Elektromechanikai Vállalat miért lépett vissza a törökzugi lakótelepen a kábeltelevíziós rendszer megépítésétől. Vállalatunk februárban felmérte itt a közösségi vevőrendszer műholdas programokkal bővített kivitelezésének lehetőségét. Ajánlatunk kedvező fogadtatásra talált, így a lakóközösség március folyamán megkezdte a szervező munkát. A kivitelezést ennek ellenére a Telekábel Kisszövetkezet végezte el; ez különböző feltételezésekre, nemegyszer a vállalat álláspontjának elferdítésére, stb. adott — és még ma is ad — módot. Döntésünk okait április végén közöltük az illetékes testületekkel, annak érdekében, hogy szolgálja a széles körű -tájékoztatást. Azonban a városi tanács illetékese hivatkozott cikkben „érthetetlen okokról” beszél, így szükségesnek tartjuk, hogy a sajtó nyilvánosságán keresztül a történtekről áttekintést adjunk. Visszalépésünk a szerződés megkötése előtt történt, azután, hogy a vállalat részt vett azon az egyeztető tárgyaláson, amelyet a témával kapcsolatban a városi tanács műszaki osztálya kezdeményezett. Ekkor vált egyértelművé, hogy alapvető fontosságú gazdasági -műszaki körülmények megváltozása, valamint a városi televízió tisztázatlan jogállása miatt, nincs módunkban az eredeti elképzelések megvalósítása. Az egyeztető tárgyalás kapcsán az előzményekről is szólni kell. Még 1986. novemberében Gyula Város Tanácsa részéről megbízást kaptunk egy tanulmányterv készítésére kábeltelevíziós törzshálózat létesítése céljából. Az 5100 vételi helyet magában foglaló tervezet és költségvetése úgy készült, hogy az a későbbiekben alkalmas legyen műholdon át sugárzott programok vételére is. A határidőre benyújtott terv értékeléséről, elbírálásáról visszajelzés nem történt. Az egyeztető tárgyalásra szóló meghívást ezért úgy értékeltük, hogy — mivel a fent hivatkozott tervezet kiterjedt a törökzugi lakótelep kábelrendszerének kiépítésére is — a városi vezetés számít a munkánkra ezen a területen. Azonban, miközben a vállalat egyeztető tárgyalásra készült, a Telekábel megkezdte, majd gyorsított ütemben folytatta kábel- rendszerének kiépítését, annak ellenére, Hogy több mint 600 család ezt a munkát a szeghalmi vállalatnál kívánta megrendelni. Megszűnt ezáltal a versenysemleges helyzet. Az egyeztető tárgyalás időpontjára (április 15.) a törökzugi lakótelepen a primer hálózat gyakorlatilag kiépült, pedig bekötését az itt lakók jelentős része tudomásunk szerint nem kérte. Ekkor viszont vállalatunk már nem vállalkozhatott, mert műszakilag és gazdaságilag egyaránt elképzelhetetlen volt, hogy a lakóépületekben két — más vállalkozók által kivitelezett — rendszer működjön. Egyben. így nem volt tartható az árképzés eredeti koncepciója, amely azt az állapotot tükrözte, amikor a lakótelep kábelezetten volt. Visszalépésünk fő oka fentiekben keresendő, de nem hagyható figyelmen kívül az ún. egységes rendszer kialakításának ellentmondása sem. A városi tanács képviselője kifejtette azt az igényt, hogy a városi televízió stúdiójelének továbbítása céljából az egységes rendszer kialakítását tartják kívánatosnak. A tárgyaláson kitértünk arra, hogy berendezéseink műszaki megoldásaiban és jellemzőiben egyenértékűek, így természetesen alkalmasak a kábeltelevíziós műsor továbbítására is. Ez nem technikai kérdés, hanem szervezési, hangsúlyoztuk. A már kialakult objektív helyzet következtében ugyanis a városi televízió stúdiójelének kicsatlakozása csak a- Telekábel szolgálati helyiségéből történhetett volna az általunk kivitelezett rendszer számára. A szövetkezet vezetője ettől kategorikusan elzárkózott, a városi főmérnök viszont nem érvényesítette csatlakozási jogunkat, amihez véleményünk szerint hatásköre lett volna. Így természetesen az egységes rendszer igényének nem tudtunk eleget tenni. Az elmondottakat összegezve fenti körülmények, és a sajátos helyzet késztette a vállalatot arra az álláspontra, hogy nem vállalhatja el a lakótelepen jelentkező igények teljesítését. Felelőséggel kijelentjük, hogy az adott kényszerfeltételek mellett bármelyik vállalkozó így döntött volna. Bízunk abban, hogy tájékoztatásunk hozzájárult az egységes kép kialakításához és eloszlatta azokat a kételyeket, amelyek néhol alkalmasságunkat meg kérd ő jelezték. Ez utóbbira referenciaként szolgál a Vésztőre telepített háromprogramos műholdvevő berendezés, valamint Mezőhegyesen folyó kivitelezésünk. ahol a törökzugihoz hasonló körülményeket 2000 forintos bekötési díjjal realizáljuk. Alkalmazott berendezéseink tovább bővíthetők a műsorvételi jog és a frekvenciagazdálkodási feltételek alakulásának függvényében. Wlassits Nándor igazgató, Elektromechanika, , Szeghalom Szakmai tudás, emberismeret, gyermekszeretet — mindezek a tulajdonságok külön-külön is igen tiszteletre méltóak. Hát még ha egy emberben mindhárom megtalálható! így van ez nagyon szerencsésen a Békéscsabai Körös Volán autóbuszvezetője, Benedek Bé- nes személyében, aki BU 43—83 számú autóbuszával vitt bennünket osztály-, illetve tanulmányi kirándulásra május 30—31-én és június 1-jén, Békéscsabáról Veszprém—Győr—Sopron útvonalon és vissza Puszta- földvárra, lakóhelyünkre. Nem lehet igazán megköszönni Dénes bácsinak azt a figyelmességet és nagy-nagy segítséget, amivel csoportunkat vezette. Ez szó szerint igaz, hiszen ha idegenvezetőt vittünk volna, azt hiszem, ő sem tudott volna többet (nem sértő szándékkal mondom), minderről meggyőződhet az, aki ebben kételkedne, mert mi is tapasztalatból mondjuk. Aki foglalkozik gyermekekkel, tudja, hogy más hangot igényelnek, mint a felnőttek, s ebben is igazán egy nevelő pedagógiai érzékével segített nekünk buszvezetőnk. Minden betervezett programot meg tudtunk nézni, s ez is az ő precizitásának, szakmai tudásának köszönhető. Ötperces időeltolódással oda és vissza, mindenhová kellő időben érkeztünk. Szeretnénk kifejezni kö- szönetünket Benedek Dénes- nek és nagyon jó egészséget, sok örömet kívánunk neki, és azt, hogy elérje a novemberben esedékes 1 millió kilométer balesetmentes vezetéssel járó kitüntető címet. Rózsa Ilona és Jankóné Fekete Valéria nevelők és a 'pusztaföldvári általános iskola 6. és 8. osztályos 43 kiránduló tanulója Az idei évben ismét rendeztek a Nagyalföldi Kőolaj Vállalat nyugdíjasainak agy kirándulást. Előtte már jóval rendeződtek a költségek és fel lehetett rá készülni. Az indulás a kardoskúti üzemből történt, és itt, Orosházán csatlakozott a többi résztvevő. Kettő buszt indítottak összesen 80 résztvevővel. Szarvas—Szolnok—Jászapáti útvonalon értünk Bükkfürdőre. Másnap reggel 8 órakor a két busz kétfelé ment; az egyik Egerbe, a másik Párádra. Mindenki tetszés szerint mehetett. A mi buszunk, amely Egerbe ment igen sok útkanyarulatot tett meg odáig. Gazdag élményt adó városnézés után két órakor indultunk a Szépasszony-völgybe, ahol baráti beszélgetés mellett Egri Bikavért iszogattunk. Négy óra után visszamentünk a szálláshelyre és este szalonnasütés kezdődött. Másnap délelőtt még fürdés és ebéd után indulás hazafelé. . Köszönet a szervezőknek; Horváth Antalnak, Pappné- nak, Károlyinénak a rendezésért, meg a két gépkocsi- vezetőnek a figyelmes vezetésért. És köszönet még az NKFV vezetőségének, hogy lehetővé tette ezt a kirándulást. Sin Lajos Orosháza Körösladányban 437 ezer forintos beruházással 498 méter kerékpárút épül ebben az évben Fotó: Béla Ottó Múlt és jövő (2.) „Hz ember mesterséges módon vált észlénnyé” Nem történi semmi... Valójában nem történt semmi, csupán annyi, hogy én vásárolni akartam, az eladó (eladók) pedig eladni. Mindez a Békéscsabai Uni- verzál Áruház konfekcióosztályán csúcsidőben, a legnagyobb forgalomban. Tanácstalanul álltam az ingek előtt: melyik lesz elég vékony, kellemes, és méretre is megfelelő. Mellém lépett egy egészen fiatal, csinos, mosolygós eladókislány és segített választani. „Ez biztosan jó lesz önnek — mondta —, csehszlovák import, csinos is, olcsó is, műszál alig van benne, inkább habselyem”. Segített összehajtogatni, betenni a kosaramba. Az osztály másik oldalán egyszerű, pamut szabadidő- ruhák sorakoztak. Ismét válogatni kezdtem, és ismét odalépett egy idősebb eladóhölgy, gondoltam, tapasztalt eladó, és most ő biztatott: „Ezt vegye meg. Felpróbálhatja, így a ruha fölé is!” Felpróbáltam és örömmel mondtam, hogy már ő a második, aki segít nekem ezen az amúgy is zsúfolt áruházi osztályon. Csak ennyit felelt: — Ezért nem jár köszönet, az a dolgunk, hogy segítsünk annak, aki vásárolni akar. Tudom, hogy így lenne természetes, de mert nem mindennapos a tapasztalat, Az 1988. június 29-én a „Valaki a vízbe esett” Béla Vali cikke és a szemtanúk elmondása alapján nem tudok napirendre térni a történtek felett. A kilencéves B. M. kisfiút személyesen is ismertem. Életvidám, sovány teremtés volt. Négyen voltak testvérek. Felháborító, hogy a város főterén, a déli órákban, amikor egymást érik a járókelők, azok szeme láttára a vízbe fullad egy kisfiú. A pillanatok alatt összeverődött tömegből egyetlen ember sem akadt, aki segítséget nyújtott volna a vízből kétszer is kiemelkedő kis kezeknek! A víz tiszta volt, a gyereket elmerülés után is látni lehetett. Annyi horrort láttak már az emberek, hogy egy gyermek fuldoklását hidegvérrel végig tudják nézni. Rettenetes ez az elfásult- ság, ez a közömbösség. Érthető annak az embernek a felháborodása, aki végül is kihúzta — sajnos már későn — a gyermeket. A tragikus eset kapcsán felmerül bennem a kérdés, különösen jólesett. Most e sorok írása közben egy riport jutott eszembe, amelyben a főváros egyik nagy áruházának igazgatója ekképp nyilatkozott: „Nálunk egy mérce van, amit szem előtt kell tartani minden dolgozónak, a forgalom.” Azt gondolom, ez jó mérce. Hiszen ebből az áruházból is két darabbal távoztam, ahol nemcsak a forgalmat tartják fontosnak, hanem a vevővel való foglalkozást is. Két darabbal távoztam, pedig csak egyet akartam venni és ez köszönet az eladóknak. És még valamit vittem magammal ebből az áruházból, amiért nem kellett fizetni: jó érzést és szívesen megyek vissza vásárolni. Babály Miklós hogy azok az emberek, akik végignézték a kisfiú haláltusáját, tudnak-e azóta aludni nyugodtan? Sokszor feltettem már magamnak a kérdést, hogy miért kellett ennek a kisfiúnak meghalni, miért kellett egy gyermeket, egy kistestvért egyik percről a másikra elveszíteni? Valóban ennyire törődnénk egymással? Ha így van, akkor ez már maga is tragédia ! ! ! Egy békési kétgyermekes édesapa (Teljes név és cím szerkesztőségünkben) Dilettáns a tudomány őserdejében — Nem volt-e túl kockázatos vállalkozás felkészületlenül nekivágni az őstörténet rengetegének? — Nem voltam teljesen felkészületlen, mikor visz- szatértem Mexikóba ... bár az is igaz, hogy nem volt tudományos diplomám sem. De ne feledjük, hogy a fejlődéstani elmélet megalapítója, Charles Darwin sem volt „hivatásos” tudós (akkoriban divat volt, hogy a módosabb angol gentlemanek régészettel vagy más, hasonló hobbival foglalkozzanak!), Edison sem volt az, sőt. az önök Teslája sem, de Trója felfedezője, Schlie- mann sem. Mégis nyújtottak „valamiT’ az emberiségnek! Az ön kérdésének megfogalmazása pontosan fedi a dolog lényegét, mert én is úgy jártam valahogy, mint Livingston, aki csupán egy iránytűvel felszerelve nekivágott Afrika őserdeinek, ö sem volt tudós, hanem misz- szionárius, aki egy más, új hitnek volt az úttörője egy ősi titkokat rejtő, teljesen ismeretlen területen ... ö is csak feljegyezte azt, amire rábukkant, de meggyőző, érdemleges válaszokra már nem futotta erejéből. Lehet, sőt, szinte bizonyos, hogy én is egy ilyen dilettáns vagyok a tudomány őserdejében ..., aki csak elindítja a kérdések özönét azzal, hogy mások, akik többet tudnak, választ keresnek és találnak majd rájuk! Nézze barátom, az emberek hosszú évszázadokon keresztül abban a tévhitben éltek, hogy a Föld sima terület, és tűzzel-vassal üldözték azokat, akik azt állították, hogy gömbölyű, s hogy forog. Ha ma valaki azt állítaná, hogy a Föld sima négyszög, kiröhögnék! És ki volt akkoriban az új eszmék legádázabb ellensége? A dogmata egyház! És a vele egy húron pendülő hatalmasok. Ma is ők tartják féken az új, forradalmi jellegű eszmék hirdetőit, sőt az egész tudományos és technikai fejlődést is, mert félnek anyagi és szellemi uralmuk megdöntésétől! Ezért is állt és áll örök időktől fogva egymással szemben a Gondolat és a Hatalom. — ön nem hívp, nem katolikus töbtJé? — Én - hívő vagyok, de csak onnan, ahol a Teremtés kezdődik. A világmindenség eredetére a tudomány eddig csak félszeg válaszokkal szolgált. Minden természeti jelenségre van már válasz, ismerjük az Univerzum alaptörvényeit is, de a legősibb kérdésre: honnan mindaz, ami létezik, nincs még válaszunk . . . és talán soha nem is lesz. Ezen a ponton már csak hívő lehet az ember. De emberi, társadalmi dolgokban már nem vagyok hívő, mert az eltompítja a Gondolat élét. őszintén csodálom azokat a XVIII. századbeli ész- lényeket — Voltaire-t, Rousseau-t, Kantot és a többieket, akik az Ész uralmáért küzdöttek —, mert ők nyitották meg a későbbi úgynevezett technikai forradalom útját, de az őskezdetnél — bár tagadták isten létezését — ők is megtorpantak. Arról viszont meg vagyok győződve, hogy az Ember mesterséges módon vált ész- lénnyé, s nem természetes fejlődés útján, ahogyan azt „dilettáns” .kartársam, Dar- vin állítja. Mert ha valóban létezne ilyen evolúció, akkor az évmilliók folyamán más élőlényekből is válhatott volna gondolkodó, kreatív teremtmény. Egyelőre azonban csak az ember ilyen! Ha széttekintünk, a kígyó ugyanolyan, mint az évezredekkel ezelőtti képeken volt, az oroszlán, a halak és a madarak ugyanúgy. Micsoda ostoba elmélet az — bocsásson meg nekem a tiszteletre méltó sár Charles! —, hogy valaki kimászik a vízből, ahol jól élt, és ahol még ma is élőlények milliói élnek, csak azért, hogy — hüllő váljék belőle!? ... Nem! Ha van is alkati hasonlóság, az csak onnan ered, hogy az élő anyag fejlődésének megvan a törvényszerűsége, legfeljebb alkalmazkodási módosulások lehetségesek. Más nincs. Ha létezik magasabb rendű, illetve különféle kiválóságokkal rendelkező növény vagy állat, az mind mesterséges úton, az emberi ész közreDénes bácsi Kirándultunk
