Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. július 8., péntek

„Szép kis nyárnak nézünk elébe!”

„Vakáción” a pedagógus házaspár

„Számítógépet akartunk vásárolni..

Fotó: Fazekas László

II szovjet fiatalok az átalakítás hívei

Beszélgetés Valerij Lidinnel

Békéscsaba szívében egy negyedik emeleti lakásban sarkig nyitott ajtóval fogad a mezőkovácsházi születésű fiatalasszony, Seres Jánosné. Igaz, nem minket, hanem a biztosító embereit várja. S azon, hogy a Népújságtól jöttünk, igen elcsodálkozik. Már ott is tudnak a beázásukról? Majd mosolyogva nyugtázza, amikor elmondom, hogy mi egészen más ügyben keressük. Bár a tényen ez nem változtat. A nemrégen drága pénzért vásárolt parketta púposán hullámzik az előtérben, és a nagyszobában, a bútorok helyükről kimozdítva középen tornyosodnak, mintha épp költözködés folyna. Zavartan pislog a rövidnadrá- gos férj is az összetolt szekrények közül, a feleség azonban rögtön megmagyarázza:

— ... Egy fiatal pedagógus házaspár nyaráról szeretnének írni, azért jöttek — mondja. Kedvesen invitálnak, hellyel kínálnak, és rögtön mesélni kezdik a történteket.

— A vízmelegítőben egy szeleptömítés romlott el, és bokáig érő víz áztatta a lakást, amíg néhány napig Pesten voltunk a húgomnál — kezdi a feleség.

— Szóval, szép kis nyárnak nézünk elébe! — így Seres János.

Aztán egymás szavába vágva mondják, milyen páratlan szerencsével jutottak lakáshoz, most egy éve. Nagy nehezen, a szülők segítségével kifestették, tapé- táztatták. parkettázták és bebútorozták. Most jöttek volna valamelyest egyenesbe, aztán jött ez az el- ázás .. . Legalább negyvenötven ezer forint kiadás, ahogy a férj számolgatja.

— Tegnap már járt itt egy férfi a biztosítótól — folytatja Eózsika ■—. kicsit körülnézett, aztán azzal ment el, hogy csak 30 százalékát térítik meg a kárnak. A hűtőszekrényre pedig semmit nem fizetnek, mert nem tudjuk bebizonyítani, hogy most ment tönkre, a beázás során. Nem is tudom, mi lesz, hiszen pici gyerekünk van, és ilyenkor nyáron minden olyan hamar romlik . .. Aztán azt mondta a férfi, a részleteket majd az egyik munkatársa

ismerteti velünk, de már két napja hiába várjuk ...

— Az igaz, hogy a kislányunk miatt nemigen terveztünk semmit erre a nyárra, hiszen még egyéves sincs — tér a tárgyra a fiatalember —, de ősszel el. akartunk menni az iskolá val egy nyugat-magyarországi körútra, amelynek során egy napot Ausztriában töltöttünk volna. Hozni akartunk egy számítógépet, mivel mindketten matematika szakosok vagyunk, és az iskolában mi vezetjük a számítástechnikai foglalkozásokat is. Nem túlzók, de már majdnem minden gyereknek van számítógépe otthon, aki ide eljár, csak nekünk nincs, akik oktatjuk . ..

— Azt hiszem, most már fújhatjuk a számítógépet — bizonygatja a feleség —, hiszen ami pénzt összeszedünk a nyáron, az újra a lakásra megy .. . Ügy tervezzük, hazamegyünk egy kicsit anyukáékhoz Mező- kovácsházára, segítünk is nekik a kertben, meg mi is jól járunk, hiszen így olcsóbban jövünk ki .. . És a renováláson kívül még any- nyi minden kellene! Már évek óta csak egy „agyonhallgatott” kis Sokol rádiónk van, ami igencsak szégyen, ha arra gondolok, hogy a férjem technika szakos is .. . Nem beszélve a könyvekről. Több mint három éve vagyunk házasok, és azóta egyetlen könyvet

sem tudtunk venni, csak épp az van, amit másoktól kapunk. Sőt, én már egy év óta azt se tudom, mi a divat. Az iskolában talán én voltam az egyedüli, aki folyton köpenyben jártam, mert nem tudtam valami változatosan öltözködni. Néha aztán kibújt belőlem a nő, meg hogy én is fiatal vagyok, és csak néztem elkeseredve, hogy mások milyen szép ruhákat vesznek.

— A lakás után ötezer forintot fizetünk havonta, és ez nem kis pénz — mondja a férj. — Ebben a tanévben rengeteg túlórát vállaltam, sokszor még a gyereket sem láttam, hiszen korán mentem, későn jöttem. Abban a reményben, hogy majd egy kicsit helyreráz bennünket anyagilag, még a dolgozók általános iskolájában is tartottam órákat. Aztán vártam, vártam, mikor kapom meg érte a pénzt? Kisült, hogy hozzácsapták a 10-es iskolai fizetésemhez, és hiába volt meg papíron a tízezer forint, csak hetet kaptam kézhez . ..

Rengeteg dolgot tudnának még mesélni... Mindennapjaik, gondjaikkal együtt, több ezer fiatal sorsa is. Olyanoké, akik túl vannak ugyan a „csak egy lakás kellene” problémán, de helyette újabb és újabb gondjaik támadnak.

Ilyen lenne az a nagybetűs Élet?!...

Magyar Mária

Lakásstatisztika

A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent a KSH új kiadványa az állami - építőipari vállalatok és az építőipari szövetkezetek lakásépítési tevékenységéről. Ebből egyebek között kitűnik, hogy az állami építőipar a ’70-es évek második felében építette a legtöbb lakást. Évente 40- 44 ezer új otthont. A legnagyobb teljesítményt 1975- ben érte el 43 985 lakás átadásával. Ezek az 52 négyzetméteres otthonok átlagosan 8,9 nap alatt készültek el. A lakásterület négyzetméterenkénti nettó építési költsége pedig 6072 forint volt. Azóta évről évre kevesebb új otthont adott át az állami építőipar: 1986-ban mindössze 21 970 lakást épített, de a korábbinál nagyobb, átlagosan 57 négyzet- méteres alapterülettel.

Az állami építőipar kivitelezésében 1981 és 1986 között épített lakásokat kevés kivételtől eltekintve beépített konyhabútorral és ruhatárolóval együtt adták át. Ebben az időszakban lényegesen csökkent — 28

ezerről 11 ezerre — az évente épített távfűtéses lakások száma. S jelentősen növekedett a tömbfűtéses épületeké. Ebben az is közrejátszott, hogy kevesebb lakótelepi lakás épült. Arányuk 95,5-ről 90 százalékra csökkent. Ugyanakkor a magas házakból is kevesebb épült. Például az évente átadott 10 emeleteseké az 1981. évi 170-ről 1986-ban

65-re mérséklődött. Így felvonóból is kevesebbre volt szükség. Az 1983 és 1986 között évente átadott épületek közül a felvonóval ellátott házak száma évi 140- ről 105-re csökkent. Ezekben az években elenyészően kevés, évente mindössze

26-45 olyan ház épült, amelynek minden lakása rendelkezik garázzsal. Az évente 'létesített összes lakóháznak majdnem a fele még részben sincs ellátva ilyen, a gépkocsitartási lehetőséggel.

Az építőipari szövetkezetek munkájáról 1980 óta vezet részletes statisztikát a KSH. Ezekből az adatokból kiderül, hogy 1980 és 1986 között a szövetkezeti építőipar is csökkenő számban létesített lakásokat. Az ’ évente átadott új otthonok mennyisége 3233-ról 1211-re csökkent. Ugyanakkor a lakások négyzetméterenkénti nettó építési költsége átlagosan 7772-ről 12 753 forintra emelkedett. A lakások alapterülete viszont lényegében nem változott.

A megyénkben tartózkodó Penza megyei ifjúsági delegációnak zsúfolt programot állítottak össze tegnapra vendéglátóik, ezért Valerij Lidinnel, a Komszomol Penza Megyei Bizottságának első titkárával még a reggeli előtt beszélgettünk. Miután a delegáció vezetője többször kihangsúlyozta, nagyon örül, hogy ellátogathatott Békéscsabára, magyar barátaihoz, válaszolt kérdéseinkre.

— Rengeteget hallunk, olvasunk a Szovjetunióban most zajló gazdasági, társadalmi megújulásról. A párt szerepe a peresztrojkában egyértelmű, de arról kevesebbet tudunk, hogy a Kom- szomolra milyen feladatok hárulnak az átalakításban.

— Az 1987. áprilisában megtartott XX. kongresszus a Komszomol életében jelentős állomás volt. Itt azt a célt tűztük ki, hogy az alapszervezetekben kell a munkát elsősorban megújítani, a problémák őszinte feltárásával, s azok megoldásával. Konkrétabb, mindenki számára egyértelműbb feladatokat kell meghatároznunk, s akkor a fiatalok is sokkal aktívabban vesznek részt ebben a munkában. Ezen a kongresszuson az is eldőlt, hogy a szovjet fiatalok egyöntetűen a párt Oldalán állnak, a peresztrojka lelkes hívei.

— Ez azt jelenti, hogy az ifjúságban — ugyanúgy, mint a pártban — egyáltalán nincsenek peresztrojkaellenes erők?

— Természetesen vannak olyanok, akik nem sorakoznak fel egyértelműen mellettünk, azonban rájuk inkább a passzivitás, a nemtörődömség jél'lemző.

— Magyarországra is eljutnak olyan információk, hogy a fiatalok egy része úgynevezett nem formális csoportokban egyesülnek. Mi a véleményed ezekről?

— Penza megyére ez nem igazán jellemző, de elvétve előfordulnak nálunk is ilyen csoportosulások. Én úgy érzem, a Komszomolnak segítséget kell adnia ahhoz, hogy ezek a fiatalok szervezett formában találkozhassanak,

Valerij Lidin, 33 éves, nős, egy ötéves kisfiú és egy hároméves kislány apja. Mezőgazdasági egyetemet végzett, agronómus- ként másfél évet dolgozott. Nyolc éve tevékenykedik az ifjúsági mozgalomban, 1986 óta van jelenlegi beosztásában.

Fotó: Sarkad! László

fejthessék ki tevékenységüket. Tehát egyöntetűen támogatjuk azokat az önképző köröket, akik nem vétenek a törvényesség és a szocializmus ellen.

— Hogyan él ma egy fiatal a Szovjetunióban, mi az a legnagyobb probléma, amellyel meg kell küzdenie?

— A legnagyobb gondot a megoldatlan lakáshelyzet és a viszonylag alacsony fizetések jelentik. Ugyanakkor a fiatalokat gyakran nem bízzák meg tehetségükhöz, képességükhöz méltó feladatokkal. A Komszomol elsődleges feladatának tekinti ezeknek a pályakezdőknek a megsegítését.

— A legfelsőbb párt- és állami vezetők a Szovjetunióban gyakran hangoztatják, hogy az ország jövőjének kulcsa a mai fiatalok kezében van. Ügy gondolod, megvan bennük az erő és akarat, hogy véghezvigyék ezt a hatalmas feladatot?

— Erről meg vagyok győződve. Mindenkinek saját munkahelyén kell helytállnia. a rábízott feladatokat kelil minél pontosabban, gyorsabban végrehajtania, s akkor nem maradhat el a siker. Bízom abban, hogy a jövő nemzedéke már szebb és boldogabb életet fog élni hazánkban.

(bundula)

Szociálpolitika a kereskedelemben

A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Békés Megyei Bizottsága a közelmúltban megvizsgálta a tavalyi szociális tervek teljesítését, összegezte az idei tapasztalatokat.

A 34 alapszervezet az elmúlt évben mintegy 27 millió forintot szánt jóléti és kulturális célokra, amelyet túlteljesítettek. Sőt, volt olyan gazdálkodó szervezet, mint a mezőkovácsházi, a battonyai áfész, a megyei vendéglátóipari vállalat, amelyik az érdekeltségi alapból pótolta ezeket a kiadásokat.

Kiderült a felmérés során, hogy a vállalati bérelt üdülők továbbra is népszerűek. Az erre a célra felhasznált összeg csaknem 5 millió forintot tett ki. Ebből a pénzből és a saját hozzájárulásból több mint 3 ezren pihentek. Elmaradt a tervtől a megyei vendéglátóipari vállalat, ahol csupán 324 ezer forintot fordítottak erre a célra, és ötvennel kevesebben vették igénybe ezt a szolgáltatást. A mezőkovácsházi áfész és az Univerzál Kereskedelmi Vállalat viszont többet költött dolgozóinak pihenésére, mint amennyit eredetileg elképzelt.

Javult a segélyezési munka is. Az alapszervezetek bátrabban differenciálnak. Az egy emberre jutó összeg 868 forint volt. Ugyanakkor szociális ráfordításokra 200 ezer forinttal kevesebbet használtak fel, a kulturális költségek viszont ugvaneny- nyivel magasabbak a tervezettnél. A vállalatok és a szövetkezetek segítik a munkahelyi sportolást is. A kiadások 1987-ben jelentősen meghaladták az előirányzott összeget. A vendéglátóipari vállalat, az Élésker dicsekedhet ezzel. Sajnálatos azonban, hogy több gazdálkodó szervezet nem élt a lehetőséggel. Jelentős az Univerzál, a mezőberényi, a vésztői, a szarvasi áfész és a szarvasi lakásszövetkezet „megtakarítása".

örvendetes az a megállapítás, hogy a gazdálkodó szervezetek tetemes pénzt fordítanak arra, hogy a dolgozók munkakörülményei javuljanak. A górcső alá vett alapszervezetek több mint 70 millió forintot költöttek munka- és védőruha vásárlására, üzemegészségügyre, ötlöző, fürdő létesítésére, környezetvédelemre, munka- védelmi oktatásra. A régi üzletek bővítésével, korszerűsítésével kulturáltabbak lettek a munkahelyek. Lakástámogatási alapot mindössze két helyen nem létesítettek: a battonyai áfészben, a szarvasi lakásszövetkezetben. A kölcsönök összege tízezer forinttól százezer forintig terjed. A több mint 6 milliós támogatásból 194-en részesültek.

Ami az idei szociális terveket illeti: a vállalatok és a szövetkezetek az elmúlt évhez képest kevesebb pénzzel számolnak. Különösen az Univerzál, a Csabai Húsker, a battonyai, a szeghalmi, a gyulai ágész csökkentette ezt az összeget. Indokaik között szerepelt, hogy a fejlesztéseket zömében már tavaly megvalósították, amely a VII. ötéves tervben szerepelt. Figyelemre méltó viszont, hogy ebben az esztendőben jobban odafigyelnek a lakásépítés és -vásárlás segítésére. Különösen dicséretes az orosházi áfész magatartása, ahol egymillió forinttal többet szánnak erre a célra, mint tavaly. A megvizsgált egységek közül a vésztői és a gyulai áfész, valamint a Szövker kivételével, valamennyi vállalat és szövetkezet növelte az étkezési hozzájárulás összegét.

S. S.

Bútoripari Szövetkezet, Békéscsaba

Munkahelyi művelődés

Kellemes faiillat áradt a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet egyik műhelyéből. Szabó Julianna 15 éves kora óta dolgozik itt, mint betanított munkás. Húsz év ... Bizony van gyakorlata a szakmában! Ott- j értünkkor éppen egy félig kész ajtó feküdt csiszolásra várva az előtte levő munkaasztalon. Az ajtókat az NSZK-ba exportálják. Juli,ka nemcsak a szakmában, d,e társadalmi munkában is „élen jár” a szövetkezet dolgozói között.

— Tulajdonképpen a brigádunk az élenjáró —'magyarázza. — Tizennégy összeszokott ember, akik szeretnek együtt lenni ... Legyen az akár egy vacsora, akár egy vetélkedő vagy épp gyűjtés valamire. Számtalanszor segítettünk pénzzel beteg gyereket, vagy más bajba jutott embert...

Felhúzott szemöldökömről leolvassa a csodálkozást.

— Igen, tudom, most mindenkinek kevesebb a pénze — folytatja —, de higgye el, mi tényleg szívesen segítünk, ha tudunk ... Gondolom, az is hihetetlen^ hogy nálunk még egyáltalán van munkabrigád, hiszen mostanában egyre inkább ellaposodik az ilyesmi. De nekem az a véleményem, hogy minden azon múlik, milyent a vezetés. Én komolyan veszem azt, hogy brigádvezető vagyok. És semmi olyat nem akarok rákényszeríteni senkire, amit magam ne tennék meg. Fontosnak tartom a példamutatást. . .

Veszelkáné Illyés Annamáriától, a munkahely közművelődési felelősétől tudom meg, hogy 1982 óta nem telt el év, hogy ez a brigád ne részesült volna valamilyen elismerésben vagy jutalomban.

— Sajnos több ilyen brigáddal nem tudunk „dicsekedni” — mondja. — Van még néhány, de egyikre sem lehet igazán számítani ... Ettől függetlenül nem lehet azt mondani, hogy nincs munkahelyi művelő- 1 dés nálunk. Igaz, itt helyben; szinte semmit sem szervezünk, mert túl drága lenne, meg hely sincs rá, de a város valamennyi művelődési intézményével igen jó a kapcsolatunk. Így aztán én inkább csak közvetítek köztük és a dolgozóink között. Ha bármire igény mutatkozik, azonnal in- ’ tézkedem. Különösen kedveltek az ifjúsági ház keretében szervezett egynapos családi kirándulások, amelyek viszonylág olcsók és lehetőséget nyújtanak az ország megismerésére. Sokszor jöttek a kollégáim, hogy jó lenne ezt vagy azt a darabot megnézni valamelyik budapesti színházban, vagy a Szegedi Szabadtérin, s ennek se volt soha akadálya.

Azzál együtt, hogy a szövetkezetünkben többen tagjai a városszépítő egyesületnek, a múzeum barát körnek vagy a honismereti szakkörnek, azt lehet mondani, ezen a munkahelyen van még igény és szervezés közművelődési ügyben .. .

—ria