Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-08 / 162. szám

1988. július 8., péntek o lEHilUkfito Ígéretes búzatermés a csabai gazdaságban Mindennapi kenyerünkért — kánikulában mótosan újra elindul a táb­lában. Az egyik Skoda gép­kocsi vezetője, Oláh György, szintén csorvási. Tőle azt kérdezzük, hányat tud for­dulni egy nap? — Tegnap kilenc szerel­vénnyel vittem be a szárító­hoz, remélem, ma is meg­lesz ez a teljesítmény. Egy- egy alkalommal 14-15 tonna Lakatos Attila a volán mögött búzát viszek be a termelési központba, örülünk a jó termésnek, ráfér már az em­berre a sikerélmény. Az el­ső tábla több, mint hetven mázsát adott hektáronként. Reméljük, legalább ilyen lesz a többi is. Teljesítmény­bérben dolgozunk, naponta megvan a 400-450 forint. Időközben megérkezik a gazdaság fiatal búzaágazat- vezetője, Palotás Zoltán is, aki szódavizet hoz a nagy melegben dolgozóknak. — Tizennégy kombájn dolgozik ezen a táblán. Nyolc Claas Dominátor 106- os, három 105-ös, két E— 516-os és egy E—514-es. A vállalatnál 1839 hektár őszi- búza vár betakarításra. Bí­zunk abban: 12-13 nap alatt magtárba kerül a termés. Ez a nagy meleg alaposan le­csökkentette a szem víztar­talmát. Most 15 százalék körüli a nedvességtartalom, így nem sok szárítanivaló van rajta. Kedvező a búza hektolitersúlya is, az eddigi mérések szerint 82 'kilo­gramm körül alakul. . A 28-as táblán, Kerekiben 128 hek­tár átlagában 7,012 tonnás hozamot értünk el. A terve­zett 6,2 tonna volt, míg a legutóbbi kalkuláció alapján hat és fél tonnás átlagter­mésre számítunk. Itt a 25- ös táblában, ahol állunk, szintén kedvezőek a termés- kilátások, jól fizet a GK- öthalom. Szerencsére a fu- zárium elkerült bennünket, csak a dőlés nehezíti meg a kombájnosok dolgát. Nagy figyelmet fordítunk a tarló­magasságra, és arra, hogy minél kisebb legyen a szó­ródás. A kombájnok mögött már megindultak a szalma- betakarítök, öt korszerű Hesston körbálázó dolgozik. Gondoskodunk az emberek­ről, uzsonnát és ebédet kap­nak, emellett a szódavizet is rendszeresen pótoljuk. Egy vékony, pólós kisfiú érkezik kannával a kezében, ő a vízhordó. Kovács And­rist nehezen tudjuk szóra bírni. — Most megyek hetedik­be, a Békéscsabai 9-es szá­mú iskolába járok. Apu traktoros, gépszerelő a gaz­daságban, így kerültem ide vízhordónak. Reggeltől estig én is kint vagyok. A lajtos kocsiból veszem a vizet. — És nem kívánkozol te is, mint a többi gyerek a strandra, vagy táborba? — Dehogynem. Szeretnék én is úgy, mint mások, nya­ralni, de ezért a nyári mun­káért pénzt kapok, amit az üdülésre fordítok majd. Elbúcsúzunk Banditól, és felkéredzkedünk az egyik korszerű Claas Dominátor „Jó az idei termés” — mutatja Palotás Zoltán ágazatvezetö 106-osra. A fülkében rádió szól, és egy ventilátor fo­rog. — Sajnos nincs légkondi­cionálás ebben a fülkében, így saját magamnak kellett megoldani a problémát — kezdi Oszlács Pál, aki Élők­ről jár a csabai gazdaságba, ötéves ez a gép, bizony most is az utolsó pillanat­ban érkezett meg az egyik alkatrész. A termés átlagon felüli, ennek örülünk, de an­nak már kevésbé, hogy több helyen erősen gyomos és dőlt a gabona. Tíz éve vagyok a cégnél, ez az ötö­dik szezon, hogy a búzaara­tásban részt veszek. Egyéb­ként, amikor nincs betaka­rítás, Fiat traktoron ülök. Nagy odafigyelést igényel ez a munka, mivel csak lassan tudunk haladni, kopírozzuk a talajt. Tegnap is bekapott egy téglát a gép, elpattant egy penge. Jól jön ez a kis kereset, hiszen otthon két gyönyörű kislányom van, kell a családnak a pénz. Egyelőre segédvezető nincs a gépen, de a közeli napok­ban érkezik a társam. A fül­kében gyakran 45—50 fok is van, csíp a por, az izzadt­ság. Ilyenkor otthon este jól esik a fürdés. A tábla végefelé vesszük az irányt. Az egyik műhely­kocsinál éppen szállítójegyet állít ki egy kislány. — Benedek Anikónak hív­nak, a télekgerendási isko­lában most fejeztem be a nyolcadikat. Apu műszakve­zető a gazdaságban, szólt, hogy van ez a munkalehető­ség, s én elvállaltam. Fel­vettek a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba, így ősztől oda járok. Jól jön ez a kis pénz, hiszen a Bala­tonhoz szeretnénk menni pihenni a barátaimmal. Ezekben a kánikulai na­pokban az ország, a megye valamennyi mezőgazdasági nagyüzemében az aratás ad munkát. Tisztelettel gondol­junk azokra, akik betakarít­ják a gabonát, gondoskod­nak arról, hogy naponta fi­nom kenyér kerüljön az asz­talunkra. Verasztó Lajos Fotó: Sarkad! László Szikrázóan süt a nap, az út felett szinte perzsel a le­vegő. Az ember legszíveseb­ben ilyenkor a strandra, vagy az árnyas fák alá hú­zódna. A mezőgazdaságban azonban ilyenkor van az egyik legfontosabb nyári munka ideje, az aratás. Amíg kocsink halad a Bé­késcsabai Állami Gazdaság Csanádapácai út menti táb­lájához, több helyen látunk dolgozó embereket. A nap­raforgótáblában legalább öt- venen teszik a dolgukat. Felemelő látványt nyújt a búzában a kombájnsereg, amely csak úgy falja maga előtt a kenyérnekvalót. A gépek mögött hatalmas por­felhő kavarog, s az egyik kombájn éppen előttünk áll meg. Máris mellé érkezik a szállítójármű, egy pótkocsis Skoda. A kis szünetet ki­használjuk és fellépünk a Claas Dominátor 105-ös fül­kéjébe, ahol lehet vagy 40- 45 fok. — Igazi nyári idő van — kezdi a beszélgetést Lakatos Attila, aki Hódmezővásár­helyről néhány hónapja jött a békéscsabai gazdaságba. A napbarnított arcú fiatalem­ber így folytatja: — Ez a harmadik szezo­nom a betakarításban. Most váltós vagyok ezen a gépen. Hétfőn délután kezdtük az aratást, mór egy táblával végeztünk. Elég jól adja, így hamar megtelik a mag­tartály. Sajnos a szeles, vi­haros időjárás több helyen lefektette a növényt, szük­ség van a kalászemelőre. Reggel 9-től este fél 8-ig, 8- ig tart a munka, attól füg­gően, mikor jelenik meg a harmat. Mire hazaérek Csor- vásra, már 9-et mutat az óra. Lefürdök, eszek néhány falatot, és aztán alszom, mert reggel újra kezdődik a műszak. Közben kiürült a magtar­tály és a kombájn szép ko­Munkában a kombájnok A kis vízhordó: Kovács Andris Végzetes éjszakai autézás Háztáji gazdálkodás Mezökovácsházán A tehergépkocsi utasa hajnali 5 órakor vette ész­re a holttestet az úttest melletti árokban. A 18 éves csabacsüdi fiatal lány, R. E. közlekedési baleset áldozata lett — állapították meg a helyszínre érkező rendőrök. Az ütközés nyomai teljesen épek, érintetlenek voltak. Sok mindent elárultak. Dél­előttre már a részletekre is fény derült... Az Orosházi utat és a 44- es főútvonalat összekötő út­szakaszon lassan haladt egy fehér Skoda. Ketten ültek benne, egy fiú és egy lány. Egyiküknek, B. B.-nek volt jogosítványa, P. E.-nek nem. Mégis ő vezetett. Éle­tében először. „Ügyis meg kell tanulnod, most itt az alkalom!” — biztatta ud­varlója a 17 éves lányt, és kapcsoltak egyesbe, kettes­be, megálltak, újra elin­dultak . . . Már híre sem volt a veszekedésnek, ami pár órája a szarvasi Mus­kétás nevezetű szórakozó­helyen pattant ki kettejük közt, barátaik jelenlétében. Akkor még nem gondoltak kocsikázásra, meg vezetés- tanulásra. Ittak, B. B. több üveg sört, kevertet, konya­kot, sherryt, a lány kevés sherryt. A kibékülés persze nem várhatott másnapig, a hirtelen jött ötlet egészen elterelte a figyelmüket a civakodásról. Jó fél óra hiányzott az éjfélből. Csabacsüdre értek. A vasúti sorompónál meg­pillantottak egy szemből ér­kező gépkocsit. B. B. a bal kezével átnyúlt a kormá­nyon, és tompított fényre váltott. Eközben áttértek a bal oldalra. A kocsi orra előtt fekete harisnyás lába­kat pillantottak meg. A fia­talember félrekapta a kor­mányt, de a 60-70 kilomé­teres sebességgel haladó kocsi már nem kerülhette el az ütközést. A gyalogos­nak arra sem volt ideje, hogy lelépjen az útról. Eny­hén bal felé fordult, a lá­bát sem emelhette már fel, medencecsontjával nekicsa­pódott az autónak, és 24 métert repülve zuhant az árokba. A helyszínelő rend­őrök nem találtak féknyo­mokat. A két fiatal a ké­sőbbi kihallgatás során be­vallotta, hogy visszatérve a jobb oldalra, megállás nél­kül hajtottak tovább, s csak úgy 45 méternyire áll­tak meg. Akkor haladt el mellettük a szemből érkező gépkocsi, óyorsan helyet cseréltek, B. B. hátratola­tott ’a tragédia helyszínére. Már semmit sem láttak. Az ijedtségtől eszüket vesztet­ték. B. B. megszólalt: „Tu­dod mit? Gyorsan menjünk innen a p...-ba!” Hazafelé közúti ellenőr­zésre intette le őket egy rendőr, de nem álltak meg. Otthon a fiú előkapott egy slagot; a hideg vízsugárral igyekezett mielőbb lehűteni a kocsi motorját. Ügy érez­te, hazáig követték. Másnap még bement dolgozni. A ke­ze gépiesen mozgott, a fejé­ben egészen más járt. Egy órányi munkánál nem bírta tovább. Elkéredzkedett, be­állított a rendőrségre, és mindent elmondott. A ké­sőbbi vallomása szerint nem állt szándékában elrejtőzni, a lelkiismerete nem enged­te volna, hogy az esetet büntetlenül megússza, hi­szen súlyos felelősség ter­heli ! Lelkiismereti urdalás és felelősségérzet! Bár csak lett volna belőle egy szik- ránvi is június 29-én, éjjel Csabaosüdön az Ady utcá­ban. L. E. Mezökovácsházán a háztá­ji gazdálkodás legjelentő­sebb ágazata az állattenyész­tés, különösen a sertéshizla­lás. A kistermelők az elmúlt évben 1117-tel több sertést adtak le, mint 1986-ban. Az idén is kitettek magukért, hiszen az első öt hónapban több mint 4 ezret szállítottak az állatforgalmi vállalatnak. Igaz, az Űj Alkotmány Ter­melőszövetkezet mindent megtesz, hogy serkentse a tartási kedvet. Termelői áron ad különféle takarmányo­kat, és előleggel is segíti a termelőket. A húsipari válla­lat által kihelyezett vemhes kocák száma azonban éven­te csökken. A takarmányfor­galmazás is vegyes képet mutat. Az első negyedévben kevesebbet adtak el, mint az elmúlt év hasonló időszaká­ban. Baromfitápból viszont többet vásároltak, ugvanis sokan foglalkoznak libahiz­lalással. Baj van a szemes termények kínálatával. A téesz boltjaiban az év első három hónapjában a felére csökkent a forgalom. Az áfész üzleteiben ebben az évben egyáltalán nem volt kukorica, búza és árpa. Figyelemre méltó, hogy a háztáji tehénállomány az utóbbi tíz esztendőben nö­vekedett, annak ellenére, hogy 1987 októbere óta az állami támogatás csökkent. A termelőszövetkezet hízó­marha tartására is köt szer­ződést, kedvezményes áron ad kukoricát, búzát, lucer­nát, kaszálót. Mégis a hízó- marhák száma egyre keve­sebb, három évvel ezelőtt még 125 volt, tavaly pedig 76-ra csökkent. A termelők egy része viszont Batton.yán vagy Nagybánhegyesen köt szerződést, ahol kedvezőbbek a feltételek. A kisállattartó­kat a helyi áfész szakcso­portokban tömöríti. Kedvez­ményeket nyújt a galamb, a nyúl, a méh és a baromfi tartásához. A háztáji gazdálkodás má­sik fontos területe a téesz által szervezett .növényter­mesztés. A termőterület az elmúlt évben elérte a 342 hektárt. Gondot okoz, hogy a legjövedelmezőbb növények, mint a hibrid napraforgó, a paprika vetésterülete a leg­kisebb, holott ezek termesz­tésére van a legnagyobb igény. Az áfész zöldségter­mesztő szakcsoportjának 21 tagja van. Paprikát és para­dicsomot termelnek. A ter­ményeket az áfész felvá­sárlótelepei, boltjai veszik meg, de a tanács közterületen is engedélyezi az árusítást. Az egyetlen mezőgazdasá­gi szakboltban növényvédő szerekből javult a kínálat. Különösen a japán Takeda cég termékei iránt nagy a kereslet. Műtrágyából és le­véltrágyából is sok fogy, 1986-ban például 9 vagonnal értékesítettek. Az év első öt hónapjában növényvédő sze­rekből és műtrágyákból csaknem félmillió forinttal adtak el többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Kisgépekből szintén sokat javult az ellátás. Van ele­gendő rotációs kapa, moto­ros fűkasza, elektromos fű­nyíró, permetezőgép, ter­ménydaráló, baromfiönetető. Az OTP helyi fiókja és a takarékszövetkezet nem kis összegű kölcsönnel segíti a kistermelőket. S. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom