Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

NÉPÚJSÁG

1988, július 23., szombat

Társadalmi, politikai munka Végegyházán

Beszélgetés Pasek Agnes párttitkárral

A végegyházi községi pártalapszervezet 1987. november 1-től titkárává választotta, kettős jelölés után a második fordulóban Pa- sek Ágnest. Először a fiatal párttitkárt arra kértük, mutatkozzon be röviden.

— Huszonhárom éves vagyok, 1985-ben léptem be az MSZMP-be. Rá egy évre beválasztottak a pártvezetőségbe, emellett elláttam a községben és a termelőszövetkezetben a KISZ-titkári teendőket. A battonyai gimnáziumban érettségiztem, majd 1985—86-ban elvégeztem az egyéves, bentlakásos pártiskolát. Számomra megtiszteltetést jelent a megválasztás, igyekszem tájékozódni, tapasztalatokat szerezni a politikai munkában.

— A közelmúltban több jelentős t esemény volt a párt «életében. Hogyan vélekednek a végegyházi kommunisták az országos pártértekezletről, az előttünk álló feladatokról?

— Alapszervezetünknek 78 tagja van, héttagú vezetőség irányítja a munkát. A párttagok fele a helyi Szabadság Tsz-ben dolgozik. Ilyenkor nyáron a mezőgazdasági munkák idején nehezebb összefogni a tagságot. Ami a pártértekezletet illeti, az alapszervezet tagjai bizalommal fogadták az ott elhangzottakat, de érződik némi félelem és bizonytalanság is körükben. Elsősorban az infláció, az áremelések, valamint a személyi jövedelemadó hatása az, ami leginkább érinti az embereket. Néhányan párttagjaink közül, konkrétabb feladattervet vártak a pártértekezlettől. A bizonytalanságot jól mutatja, hogy visszaesett a sertéshizlalási kedv a faluban.

— Milyen szerepe van a községpolitika formálásában a helyi pártszervezetnek?

— Évente egy alkalommal közös ülést tart pártvezetőségünk és a községi tanács végrehajtó bizottsága. Ezen áttekintjük az éves feladatokat, a községfejlesztési programokat rangsoroljuk. Ügy gondolom, nem kell szégyenkezni, hiszen az idén befejeződik a gázhálózat kiépítése, bekapcsolják a települést a cross baar-hálóPasek Ágnes a tsz-irodaház előtt

Fotó: Gál Edit

zatba. A párttagság javaslatait a testületek figyelembe veszik munkájuk során.

— ön korábban KISZ-tit- kár volt. Milyen a KISZ- élet Végegyházán, mit vállalnak a fiatalok társadalmi munkában?

— Mivel a faluból sokan eljárnak dolgozni Mezőko- vácsházára, Mezőhegyesre, sőt Békéscsabára, emellett sok fiátal vonult be katonának a közelmúltban, némiképp visszaesett a KISZ- munka színvonala. A termelőszövetkezetben jelenleg 20 KISZ-tagunk van. Közös programokat, kirándulásokat szervezünk számukra. Van egy ifjúsági klubunk, amelyben a foglalkozásokat tartjuk. A fiatalok kiveszik a részüket a társadalmi munkából. Részt vállaltak a járdaépítési, gázvezeték-építési feladatokból, emellett a park rendbetételénél segít- keztek. Most például a Forma—1 magyarországi futamára szerveznek a szövetkezet autóbuszával egy kirándulást.

— Végegyházán igen jelentős számú cigánylakos él. Mit tesznek az ő helyzetük javításáért, a társadalmi beilleszkedés meggyorsításáért?

— Elöljáróban azzal kezdeném, hogy az utóbbi két évben 45-50 cigánylakos költözött el községünkből. Elsősorban Kiskunmajsára, Makóra távoztak. Jelenleg

125 cigány lakost tartunk számon, a munkaképes korúak száma 75-80-ra tehető. Közülük több éves állandó munkaviszonya van 13-nak, míg tízen huzamosabb ideig folytatnak alkalmi munkát. ' Három magángazdálkodó van, s egy fuvarozó kisiparos. Lassú fejlődésről adhatunk számot. A gyerekek eljárnak az általános iskolába, egyre többen végzik el a nyolc általánost. Sajnos, a továbbtanulásuk elég nehézkes, mivel csak más településen van középiskola. A tanács beállított egy cigánycsalád-segítőt, aki bizonyos dolgokban mentesíti a tanácsot a cigánylakosság problémáinak megoldása alól. Ügy gondolom, társadalmi összefogással még sok időnek kell eltelni ahhoz, hogy teljesen beilleszkedjenek a .község életébe.

— Befejezésül engedjen meg még egy kérdést: hogyan látja Végegyháza jövőjét az elkövetkező időszakban?

— A legnagyobb gondot településünkön a munkahelyek hiánya okozza. A mintegy kétezres lakosságból több mint 300-an járnak el vidékre dolgozni. Elsősorban a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinátba, a Mezőkovácsházi Evighez és Mezőgéphez. A helyi Szabadság Tsz sokat vállal magára a községpolitikai feladatok ellátásában. Sajnos, egyre kevesebb a tanács rendelkezésére álló pénz. A VII. ötéves tervben a tervezett 5,1 millió forintos támogatással szemben csak mintegy 3-3,5 millió forinttal számolhatunk. Az erre az évre tervezett 1 millió forintból csak 380 ezret kaptunk. Így túl nagy fejlesztést nem várhatunk. Szerencsére az intézményhálózat megfelelő, befejeződik a gázhálózat kiépítése 1988- ban. Jövőre, amennyiben marad pénz a gáztársulásból, az úthálózat javítását szeretnénk megkezdeni. Természetesen itt is számítunk a lakosság áldozatkészségére, társadalmi munkájára, ezért társulásos formában látjuk megvalósíthatónak ezt a programot^

Verasztó Lajos

Mi újság, emberek?

(Folytatás az 1. oldalról)

reket, de a fővárosi keresetek átlagosan csak tíz százalék alatt térnek el a szeghalmiaktól, nagyobb feszültséget az itteni kollektíva nem viselne el.

* * *

Ha csütörtök, akkor heti piac Orosházán. Az emberek megrakott táskákkal, a háziasszonyok bevásárlószaty- rokikal igyekeznék hazafelé. A taxiállomáson feltűnően sok ember álldogál1, némelyek türelmesen, mások idegesen toporogva. Idős néniké előtt már a második Volán-taxis csapja be a gépkocsiajtót: — A Vereczkei utcába nem vállalok fuvart, nekem nem kifizetődő a sorompó miatt — rántja be a Lada ajtaját a jól megtermett sofőr. Az asszony nem vitatkozik, leül a padra, várja a következőt. Néhány méterrel odébb egy férfi ácsorog, látni rajta, hogy nincs igazán jókedvében.

— Már félórája várok egy tehertaxira, de mindegyiket „elnyelte a föld”.

— Ott áll egy az út szélén, fuvarra várva — próbálok okosnak látszani.

— Annál már próbálkoztam, de elutasított, mert a cementet — a műútról letérve — 80 méteres távolságon földúton kellene szállítani. Nem akarja a Barkast beporolni.

_ i?

— Nem az első eset, hogy az orosházi tehertaxisokkal meggyűlik a bajom. A napokban a Tüzép-telepről szerettem volna zsákolt égetett meszet kivitetni Gyopá- rosra. Akkor a rakodás és a mészpor miatt dohogott a taxis. Én ezt nem értem! Ennyire jól megy a magán- fuvarozóknak?

Sokan vannak — a nyári szezon kellős közepén —, akik országjárásra, netán külföldi kiruccanásra vállalkoznak. Az IBUSZ Utazási Iroda orosházi kirendeltségén nagy a forgalom. A pénztárak előtt tömött sorban, nyugodtan várakozó emberek. Egy középkorú házaspár nemsokára az ablakhoz ér:

— Ausztriába szeretnénk utazni, 5 napra.

— Bevásárlőkörút?

— Nem tagadjuk, veszünk ezt-azt, de mi elsősorban St. Pöltenben szeretnénk szétnézni.

— Mióta várakoznak a pénztár előtt?

— Közel két órája .. .

A Csillag Áruház előtt két asszonyság beszélget, mellettük egy fiatal lány. Az anya éppen arról panaszkodik, hogy gyermeke nem tud elhelyezkedni:

— Tizenhét éves a lányom, most szabadult fel, mint nőiruha-készítő. Szakma van a kezében, mégsem tud elhelyezkedni. Most állapították meg róla, hogy színtévesztő. Nem furcsa ez egy kicsit? Amikor felvették a ipariba, miért nem vizsgálták meg? Most aztán várhatjuk a jószerencsénket!

* * *

Nagykamarás és Almáskamarás hat éve társközségek. Ez alatt az idő alatt több közös problémát sikerült már megoldaniuk, de egyben még nem tudtak előrelépni : gazdaságilag elmaradott térség lévén, a munka- lehetőség mindkét községben minimális. Különösen Almáskamarás esetében igaz ez, ahol az ingázók aránya nagyobb. A munkahelyteremtés pedig (amelyre érezhetően nő az igény) alapvető feltétele a népességmegtartó erőnek is. Ez a tény élénken. foglalkoztatja a községek lakosságát. Ront a helyzeten, hogy a keresetek alacsonyak — még a termelőszövetkezetnél is — ami miatt nagy erőfeszítéseket tesz a lakosság a jövedelem- kiegészítésre. Ennek pedig negatív hatása van a családi életre. Almáskamaráson Török Zoltánná tanácsi megbízottal és Sallai Károly elöljáróval beszélgettünk:

— Milyen témák hangzottak el a különböző fórumokon?

— Az emberek félnek az

Százéves az Internacionálé

„Ez a harc lesz a végső. Csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ...” — A világ minden nyelvén éneklik ezt a dalt, vigyázzban állva, vagy felemelt ököllel. Forradalmak és felkelések indulója, 1947-ig a Szovjetunió állami himnusza. Ma is minden kommunista és szocialista, szociáldemokrata gyűlés, kongresszus záróakkordja. Számos országban ugyanakkor a mai napig tilos előadni. Most százéves a nemzetközi munkásmozgalom leghíresebb dala, az Inter- nac ionálé.

1888. július 23-án a franciaországi Lille-ben, egy kávéházban hangzott fel először az akkor már halott munkásmozgalmi költő, Eu- géne Pottier szövegére, Pierre Degeyter zenéjével, egy helyi munkáskórus előadásában. A kávéház neve ez volt: „A Szabadsághoz”. Az újságárusok szakszervezeti csoportja tartotta itt összejöveteleit, és a dal első előB magyar értékpapírpiac első fél éve

Az első félévben a magyar értékpapírpiacon elsősorban a részvények forgalma volt jelentős, míg a korábbiakhoz képest kevesebb új kötvény került forgalomba. A Medicor tíz vállalata, három biztosító társaság, öt bank, egy külkereskedelmi és egy idegenforgalmi vállalat kezdte meg az idén részvények kibocsátását. így a hat hónap során 13,3 milliárd forint értékű új 'részvény került forgalomba.

Az első félévben összesen 5,5 milliárd forint értékű kötvény cserélt gazdát, ez megközelíti az eddig kibocsátott kötvények összértékének 20 százalékát. A másodlagos piacon döntően a vállalati kötvények kereskedelme volt jelentős. Az első félévben a vállalati kötvények másodlagos forgalma meghaladta a 4 milliárd forintot. A lakossági kötvények adás-vétele csupán 1,5 milliárd forint volt. A májusig kéthetente, majd heti rendszerességgel tartott tőzsdenapok egyre hagyobb szerepet játszanak az értékpapírok forgalmazásában. A június végéig megtartott 15 tőzsdenapon 520 millió forint értékű papír cserélt gazdát; ez a vállalati kötvényforgalom 13 százalékát jelenti.

életkörülmények nehezedésétől. A község eléggé elhanyagolt. Szankciókat még nem alkalmaztunk, ezért sokan nem végzik el a közterületek ápolását, amit többen is szóvá tettek. Gond, hogy az orvosi rendelőnk kicsi, és a tervezett egészségügyi komplexumot anyagi háttér híján nem tudjuk kialakítani. Helyette javaslatunkra elfogadták, hogy a körzeti rendelőt bővítjük — mondta Törökné.

— Az elöljáró ismeri a lakosságot szinte személyesen, ezért kérdezzük, hogy milyen véleményekkel találkozott?

— Az alapellátással a lakosság elégedett. Tavaly a vízbevezetések is sikeresen befejeződtek — mondta Sallai Károly.

Nagykamaráson hasonló gondokat hallhattunk, majd Köböl András tanácselnököt kérdeztük meg:

— Miről beszéltek legtöbbet az emberek a tanácsüléseken?

— Egyik gondunk, hogy nincs körzeti orvos a faluban és megoldást sürgetnék. Az emberek bizalmatlanul figyelik a zöldségtermesztés labilitását. Irányítottabb termelésre és felvásárlásra lenne szükség. Sokszor elhangzott, hogy várják az országos intézkedéseket, mert a kibontakozást lassúnak vélik, és a támogatások csökkentésével nem látják biztosítottnak a község fejlődését.

adása nem nyerte meg túlzottan tetszésüket. Jobbnak tartották a francia forradalom vérpezsdítő indulóit, a Carmagnole-t és a Mar- seillaise-t.

Az Internacionálé Gustave Delory, későbbi szocialista képviselő és lille-i polgár- mester ösztönzésének köszönhető: ő fedezte fel egy kis füzetben az egy évvel korábban elhunyt Pottier szövegét. Odaadta Pierre Degeyter szocialista pártmunkásnak és autodidakta zenésznek, hogy öntse dalba.

A belga származású Degeyter Gentben született 1848-ban. Tehetséges lehetett, mert 18 éves korában elnyerte a lille-i zeneiskola első díját, ennek ellenére egyszerű munkásként dolgozott az észak-franciaországi nagy iparvárosban.

Hogy a forradalmi dal ne okozzon neki problémákat, a kiadó csak a vezetéknévvel jegyezte a partitúrát. Ennek ellenére Degeytert glbocsáDőlt betűvel

Vandalizmus

örülnek a gyulaiak! Szép szoborral gazdagodott a város. Van annak már pár hete — lapunk is hírt adott róla —, hogy a várfürdő közelében lévő Csigakertben felállították Erzsébet királyné szobrát. Persze, hogy a rosszemlékű, a szabadságharcot vérbe fojtó Ferenc József császár (utóbb már magyar király is) feleségéről van szó. Arról az Erzsébetről, aki férjével ellentétben, sok jót tett a magyarságnak, aminek okán még ma is legendák lengik körül emlékét.

A szobrot egyébként még a századfordulón faragta márványba egy kiváló gyulai szobrász, s talapzatára kifejezően csak ennyit vésetett: Erzsébet. A remekmű másodjára került köztérre, árnyas, ligetes helyre, mert első, kérészéletű tündöklését a felszabadulás utáni, válogatás nélküli király- (és királyné-) gyűlölet megszakította. (Azóta megtanultuk, hogy nem minden király volt zsarnok és népnyúzó, sőt, akadtak kifejezetten bölcs és tehetséges uralkodók is. Mi több, egy Mátyás nevezetűt álruhája és igazságossága okán még ma is gyakran emleget a köznép.)

Hanem szegény Erzsébet királynénak mostani érkezése nem múlt el vihar nélkül. Egy kedves olvasó egyenesen azt követelte, hogy a talapzatra az Erzsébet név mellé véssék oda: királyné. Nehogy valaki Spéter Erzsébet szobrának nézze. (Amiben lehet valami, mert napjaink Erzsébet asszonyát a televízió viharos show-műsora jóvoltából majd mindenki ismeri, bezzeg a szép emlékű Erzsébet királyné jóságosságát már csak a legendákból.)

A legfőbb gond azonban nem is az összetéveszthetőség volt, hanem a szoborgyalázástól való félelem. Mert egy csendes, esténként sötétbe burkolódzó parkban mi mástól is kellene félteni egy kultúralkotást, mint a vandál kezektől. Intelem, „üzenet” pedig van elég, Gyulán is, másutt is. A lelkünket szerte az országban naponta rohamozó festékszórós falfirkálmányok hovatovább szellemi hányingert keltenek minden józan-emberben. A legdurvább példáért nem is kell messzire menni a gyulaiak Erzsébet-szobrától, csak ,a Pálffy utcáig, az ottani óvoda kerítéséig. Annak tövében magasodik (mit magasodik — talán másfél méternyi sincs) egy betonoszlop, rajta márványtábla, azon pedig Pálffy Albert adatainak vésete fölött az író dqmborműve. Immár hetek, vagy hónapok óta megfestve. Pontosabban, lefújva, előbb fehér, majd fekete spray-vel. (Már előre félek, mikor közelednek — vágtatnak arra — sárga, zöld, vagy kék, netán lila fes- tékes hordák).

Ha az ember a vandalizmussal találkozik, megretten, de ha annak céltáblájává múltunk nagyjai válnak, úgy érzi, mintha lelkén, a magyarságán ütöttek volna sebet. Mintha a Himnusz éneklésekor valaki tökmag-, vagy napraforgómaghéjat köpdösne a szemébe.

Természetesen itt nem csupán Pálffy Albertról van szó. Bár róla, a Gyulán született íróról is lehetne, akit méltatlanul elfelejtett az utókor, s ez alól a szűkebb haza sem kivétel. (Emlékét még szülővárosában is mindössze az a kopó, lassan pusztuló dombormű őrzi.) Pedig hát nem akárki volt ez a Pálffy Albert. Az 1848-as Márciusi Tízek Társaságának tagja, a forradalom lapjának, a Március Tizenötödikének első felelős szerkesztője, s e minőségében a korszerű magyar újságírás megteremtője, írónak sem volt utolsó, legalábbis Gyulai Pál, a kor Jci- váló kritikusa szerint, aki — bár inkább Jókai Mór bosszantására — többre tartotta tehetségét az Aranyember írójánál. Végül Pálffy, ha másért nem, hát ezért az egyetlen, máig tanulságos mondatáért, a Márczius Tizenötödike programszerű mottójáért — figyelmet érdemelne: „Nem kell táblabíró politika”. Ebben a gondolatban nem kevesebbről van szó, mint az országos, a magyar érdekeket sértő, annak kárára munkálkodó vármegyei szűklátókörűség bírálatáról.

Nem, dehogy is Pálffy Albert népszerűsítéséért ragadtam itt a nyár derekán tollat. Hanem kultúránk és hazafias érzületünk fenyegetettsége miatt. Sajnos, évtizedekkel, de akár csak pár évvel ezelőtt is, amikor a haza fogalmát jószerével csak belső zsebünkben illett hordani, a leírt jelenség talán nem lett volna feltűnő. De napjainkban. amikor a haza, a szülőföld a piros-fehér-zöld szín, a címerpajzs és ia Himnusz új — vagy igazi — értelmet kap, fel kell ocsúdnunk. Célba vettek bennünket! Védekeznünk kell!

tották, sokáig munka nélkül volt, ráadásul évekig tartó perbe keveredett fivérével, aki azt állította, hogy ő a dal szerzője. A valódi alkotó csak 1922-ben kapta visz- sza jogait.

Az Internacionálé lassan terjedt el. Csaknem 25 év telt el megszületése után, amíg országhatárokon túl is. énekelni kezdték. „Nemzetközi karrierje” csak az első világháború táján kezdődött, majd az októberi forradalom győzelme után teljesedett ki.

Degeyter és Pottier két örökösének ma is évente 50 000 dollárt hoz az Inter- nacionálé. Ennyit érnek azok a jogdíjak, amelyeket .kikötöttek a dal filmbeli felhasználásáért, a „Zsivágó doktortól” Warren Beatty „Vörösök” című alkotásáig. A nemzetközi munkásmozgalom himnusza 2002-től válik jogdíj szempontjából az emberiség közkincsévé.

Göbölyös László