Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-20 / 172. szám
1988. július 20., szerda NYÍLT FÓRUM • NYÍLT FÓRUM • NYÍLT FÓRUM • NYÍLT FÓRUM II demokratizmus mellett döntöttünk — legyünk hát őszinték! Az utóbbi hetekben megszaporodott a szerkesztőségi postánk. Több levél érkezik. Közöttük mind több az olyan, amelynek /hangvétele eltér a korábbiakétól. A levelek írói nem a szolgáltatásokkal, (mint a leggyakoribb témával), az ilyen-olyan apró, hétköznapi /sérelmekkel foglalkoznak, hanem tágabb összefüggésekben gondolkodnak, mai gondjainkból keresnek kivezető utat. Nem kétséges, a pártértekezlet előtti nagy szellemi pezsgés, (és maga az országos /tanácskozás utóéletével állunk szemben. A /megújulási szándékot, a változtatni akarást komolyan vevő friss hangról van jszó. Bár a sorok között itt-ott 'túlzó megállapításokkal, vitatható nézetekkel is lehet találkozni, mégis úgy gondoljuk, e felelős megnyilatkozásokat nem intézhetjük el a lapunk utolsó .oldalán olvasható jól ismert mondattal: „Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldőnk vissza”. Vagyis, ha komolyan vesszük a párt- és kormányprogramokat — márpedig nemzeti érdekünk komolyan venni —, akkor helyet kell adnunk a végrehajtásukat segítő véleményeknek. Most, és a későbbiekben is azzal a nem titkolt szándékkal teszünk közzé egy-egy levelet, hogy velük vitára, együttes gondolkodásra inspriáljuk a nyílt párbeszédre szívesen vállalkozó olvasóinkat. Helyzetkép három iskolából A lakosság és a párttagság egyaránt lassan, mintegy „körültekintően” próbál az új politikai stílusnak megfelelni. A vélemények és kritikai észrevételek megtételéhez erős, indítványozó zászlóvivőt igényelnek. Félő viszont, hogy egy előzetes állásfoglalás esetén már az észrevétel nem annyira őszinte, mint inkább — az évtizedes szokásnak megfelelően — alkalmazkodó. Ezért továbbra is azt tartjük magunk előtt legfőbb célkitűzésnek, hogy a bizalmat kell erősíteni őszinte tettekkel, információkérés és vita útján. A lakosságot több kérdés foglalkoztatja, melyek egy részére magyarázatot, más részére intézkedést vár. Újszerű dolgokat kell kezdeményezni, mert ellenkező esetben ezt teszi az ellenzék, és mivel a válasz elől kitérni nem lehet, ezzel a párt kezéből kicsúszik az elsőbbség. Mindennek következménye az lesz, hogy az ellenzék határozottabb fellépésével fokozatosan bizalmat szerez. Ahhoz azonban, hogy ez ne történhessen meg, a jelenleginél bátrabban kell hozzányúlni az úgynevezett „kényes” kérdésekhez is. Ezeket ma még elvonatkoztatva lehet csak napirendre tűzni, megmagyarázni, mert ha személyekkel, vagy csoportokkal netán osztályokkal hozzuk összefügésbe azokat, akkor a nyilvánosság szinte kivitelezhetetlennek tűnik, holott meggyőződésünk, hogy a tisztázása elkerülhetetlen. Fontossági sorrend nélkül, a következőkről van szó: ma egy vezető megítélésénél a politikai alkalmasság nem állhat pusztán abból, hogy elfogadja a párt politikáját. Hinnék alapján például százezrekből lehetne vezérigazgató. Az a személy, aki eredményesen irányítja a dolgozó kollektívát (s a közösség nyereséges terméket állít elő), vagy aki őszinte, ismeretékben gazdag igaz embereket nevel, gyógyít, akinél a munkahelyi légkör kiegyensúlyozott, aki előrelátó, törekvéseiben megalapozott, s aki' mindezzel a szellemi és anyagi nemzeti vagyont növeli, nos, elsősorban ez a vezető alkalmas politikailag is egy tisztség betöltésére, az egyéb jelenleg is érvényes követelmény mellett. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a párttestületek a hatáskörükben levők alkalmasságát vizsgálják felül. E felülvizsgálatnak a kormánytól kezdve a kislétszámú vállalatokig meg kell történnie ahhoz, hogy a politikai intézmények és a gazdaság élén valóban olyan személyek irányítsanak, akik hozzáértésükkel valós eredményeket tudnak produkálni. Ezt a folyamatot a pártnak kell indítványoznia és következetesen véghezvinnie. A kezdeményezést indokolja a párt vezető, irányító szerepe és az a felismerés, hogy egyes, jelenleg is funkcióban levő, de alkalmatlan személyek is sajnos élvezték a párt elvtelen támogatását. Szükségesnek látjuk továbbá, hogy a demokratikus vitának széles teret engedjünk. Legyenek érveink megalapozottak, mert csak így lehetnek azok meggyőzőek. Egyidejűleg felejtsük el végre azt a tarthatatlan magatartásformát, hogy a vitapartnert meggyőző ellenérvek hiányában ellenségnek kiáltjuk ki. Ez nem meggyőzés,. hanem megfélemlítés. Ahhoz, hogy ez többé ne forduljon elő, az alapfeltételen kell változtam: a felkészültségen és a kezdeményezőkészségen. További lépéseket kell tenni a társadalmi igazságtalanságok megszüntetésére. Igazságtalan az az anyagi és erkölcsi megkülönböztetés, amely az ország településeit (főváros, megyeszékhely, város, község) lépcsőzetességgel rangsorolja. Ellentmondás húzódik a kistelepülések megtartásának lehetősége és azok valós segítése között. A főyárosi élet a világon mindenütt drágább. Kivéve Budapestet. Ha nálunk valaki vidékről a fővárosba költözik, ugyanazért a munkáért legalább 10-12 százalékkal magasabb fizetést kap, mindemellett egyéb olyan kedvezményekkel (utazás, áramdij, meleg- vízellátás stb.) számolhat, amelyek további 10-15 százalékot jelentenek. Milyen alapon? Sajnos ugyanilyen a különbség a város és a községek között is. A kérdésem ugyanaz: milyen alapon? A nagyvárosok egyes vállalatai a dolgozóinak kedvezményeket nyújtanak (pl. MÁV, áramszolgáltató vállalat). Ezt úgy tűnik, természetesnek kell vennünk még olyan esetben is, amikor a vállalat állami támogatásban részesül, és a kedvezményeket is ebből fedezi. Ugyanakkor a termelő- szövetkezet a dolgozóinak nem adhat önköltséges áron terményt, mert ez bujtatott jövedelemnek számít. Az előbbiek vajon minek számítanak? Valamiféle álhumánum él bennünk, amikor a múlt értékelésénél teljes őszinteség és részletesség nélkül zárunk le időszakokat, eseményeket. Nem szívesen említünk neveket, ha mégis, akkor még mi mentegetőzünk az elmarasztalás miatt, s az érintett jószándékára, tenni- akarására, elvhűségére és sok más egyébre hivatkozunk mentségként, csak egyre nem, arra, hogy alkalmatlan. A múltat értékelni kell, újraértékelni, elsősorban azért, hogy tanuljunk az elkövetett hibákból, s hogy ne legyenek többet’50- es évek, ne ismétlődhessen meg ’56, és ne legyenek ’80- as évek sem. A Sztálin— és Rákosi-korszak merénylet volt a szocializmus ellen, az eszme ellen. Az emberek hite évtizedekre megrendült, és hihetetlen erőfeszítést kíván, hogy a társadalom és benne a kommunista párt visszaszerrezze a bizalmat. Egyetértünk és helyeseljük, hogy a szovjet sajtó a sztálini időszakról folyamatosan közöl őszinte értékeléseket. Időszerű lenne, ha mi is elkezdenénk az ötvenes évek őszinte értékelését. Ez nem jelentené ’56-nak, mint szükséges következménynek az elismerését, de minden bizonnyal nagyobb szerepet kapna a kiváltó okok között az ország akkori belső gazdasági és politikai helyzete. Mindemellett le kell vonnunk egy tanulságot. A múlt értékelését és kritikáját követően, vele párhuzamosan és folyamatosan végre a jelent is értékeljük őszintén és kritikusan. Ne csak letűnt korokról és időszakokról, eltemetett vezetőkről valljunk. Utólag, őszintén! A mai vezetést kell értékelni, hogy az utólagos elmarasztaláshoz ne teremtődjön alap. Társadalmunkban és minden társadalomban, ahol egypárt- rendszer van, a hatalom centralizálása magában hordozza a diktatórikus lehetőségeket. Ha a legmagasabb állami és politikai funkciót egyazon személy tölti be, ez a veszély tovább nő. A politikai és állami testületeké, és a közvetlen környezeté a felelősség, hogy ez ne következhessen be. Ügy tűnik, mintha az utóbbi időben növekedne a vezetőellenesség. Ez valóban így van, de a megfogalmazás pontatlan. A visszaélések elleni közhangulat fokozódik, és sajnos ezen ügyek nagy része mögött vezető áll. A pozícióval visz- szaélve többen érdemtelenül magas fizetéseket és egyéb anyagi juttatásokat kapnak (prémium, jutalom, tiszteletdíj és egyéb címek alatt). A pártnak vállalni kell ezek felülvizsgálatát. Érje el, hogy a fizetések és a különféle juttatások valós eredményekhez kötődjenek. Az emberek nem a szélsőségesen magas juttatások, hanem a teljesítménnyel arányban nem álló kifizetések ellen vannak. Meglepő például, amikor szanált vállalatok képviseletében anyagilag és erkölcsileg jól megbecsült vezetők nyilatkoznak. Manapság több aggódó, a jövőért felelős hangot lehet hallani. Ezt érezni a munkás szavaiból és a vezér- igazgató bizonyítványmagyarázásából is. Félő, hogy az elvtelen kapcsolatok az alkalmatlan vezetőnek stabilabb holnapot biztosítanak, mint a kudarcba fulladt vállalkozások dolgozóinak. Itt említem meg a különféle érdekképviseletek, szövetségek szerepét. Ezek egy része minden bizonnyal a vállalt kötelezettségek teljesítésén fáradozik. Egy másik része viszont az érdek- képviseleten elsősorban a felsőbb vezetők érdekképviseletét érti. Felülvizsgálandó a tanácsadói rendszer is. Az ország gazdaságát behálózza, holott mindannyian tudjuk, hogy magas beosztásokhoz, magas fizetésekhez és formai munkavégzéshez kötődik. Sok esetben a kölcsönösség alapján kerülnek alkalmazásra a tanácsadók. Sajátos tünet, illetve folyamat továbbá, hogy a magas beosztásba kerülők családtagjai és közeli rokonai a kinevezést vagy választást követően egyre okosabbá válnak. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy egyesek közvetlen rokonsága is jobb, illetve jobban fizető beosztáshoz jut. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy valamiféle eltúlzott puritánsággal bizonyítsuk vezetői tisztaságunkat, de azt igen, hogy itt is és mindenütt a tudás, a rátermettség, az esélyegyenlőség döntsön. A szülők, nagyszülők érdemei alapján jogtalan előnyökhöz ne juthasson senki, mint ahogy az elmúlt időszak érdemei sem takarhatják el a mai hibákat. Tiszteletet érdemelnek mindazok, akik áldozatot hoztak az eszméért, a szebb jövő alapjainak lerakása során. Természetes az is, hogy a társadalom megbecsülését, anyagi támogatását a szülő jogán a gyermek is élvezze. De ahol a tudás a kulcs a kapunyitáshoz, ott azt ne helyettesítse az ősök érdemrendje. Teljes nyíltságot kíván az állami költségvetés, a konkrét, tételes felhasználás is- mertésével, a bűvös „egyéb” szó törlésével. A különféle támogatások országosan és megyei szinten is széles társadalmi vitában kiérlelődő döntést kívánnak. Értékelni kell minden kiadást, hogy minél nagyobb pénzeszközöket tudjunk fordítani a gazdaság fejlesztésére, a termelés minőségi javítására. Internacionalista kötelességünk, hogy a haladó mozgalmakat támogassuk. Mégis azt kell mondanom, hogy a jelenlegi időszak esetünkben ennek nem kedvez. A gazdaságban, az életszínvonal felemelésében kell eredményeket elérnünk, hogy példaként legyen mit mutatnunk és legyen miből támogatnunk. Mi, a kistelepülések lakói a társadalom igazságtalan megkülönböztetését érezzük, és ezek mielőbbi megszüntetéséért emelünk szót, segítőként, jóindulattal. A hibák felsorolását és az ellentmondásokat őszinte nyíltsággal tárjuk fel, melynek megoldásában is szerepet vállalunk. Mindezeket az igazságérzetünk és a demokratizmus. mint meglevő előfeltétel mondatja velünk. Egy szegényedő társadalom a megújulás, a fellendülés vagy meggazdagodás eléréséhez a jelen kritikus helyzetben két megoldás közül választhat. Demokratizmus vagy diktatúra. Bármelyiket választja, azt szélsőségesen kell gyakorolnia. Mi — helyesen — a demokratizmus mellett döntöttünk. Legyünk hát mindenben őszinték. Szabó Lajos pb-titkár, Újkígyós (Folytatás az 1. oldalról) amikor terveikről esett szó, derült ki, mi minden hiányzik ... x — Mindenekelőtt egy rendes konyha kellene — mondta az igazgatónő —, hiszen a jelenlegi nemcsak elavult, korszerűtlen, de igen-igen szűk is. Hatvan személyre engedélyezték, és 200-an étkezünk itt. Nemcsak mi járunk ide az iskolából, hanem a tanács, az egészségügy dolgozói és még sorolhatnám ... Egyelőre a tárgyalásoknál tartunk. Bízom benne, hogy valamit sikerül tennünk, hiszen ez szinte az egész falu ügye. . . Aztán ha lehetne még valamit kívánnom, egy tornatermet szeretnék és egy járművet, amivel megoldódnának a szállítási gondjaink. A járművet használhatná a tanács, vagy az egészségügy is. Tudniillik jelenleg akár a konyhára kell nyersanyagokat hozni, akár a gyógyszer- tárba gyógyszereket, ki-ki a saját kocsijával, meg ahogy éppen tud, úgy hoz. Sajnos, minél laposabb a zsebünk, annál több az álmunk ... Magyar Mária A táblákat félévenként kell rendbe tenni... Fotó: Gál Edit Barnevál, Békéscsaba Munkahelyi művelődés — Hál’ istennek, sohase tudtam, mit jelent, hogy egy kultúrház-igazgatónak anyagi gondjai vannak — mondta Tóthné Sipos Ilona, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat József Attila Művelődési Házának igazgatója — Ha csak valamit kiejtettem a számon, megvolt. Legyen az 400 új szék, vagy épp egy 100 ezer forintos erősítő. Hallom, néha mennyit kínlódnak a kultúrotthonok vezetői, olyan prózai dolgokkal, mint a vizesblokkbeázás... Nálunk mindennap itt a szerelő... Száz szónak is egy a I vége: a Barneválnál a munkahelyi művelődés anyagi alapjai biztosítottak. Igaz, a művelődési ház funkciója 90 | fokos fordulattal megváltozott az elmúlt évekhez képest. A brigádmozgalmak virágzásának idején még az volt a szerepünk, hogy egy felülről irányított művelődést adjunk az embereknek. Mi elhatároztuk, hogy ezt a színdarabot jó lenne, ha megnéznék a brigádok és akarva- akacatlanul a brigádversenyekkel arra kényszerítettük őket, hogy tényleg megnézzék. Vagyis elláttuk őket egyfajta kulturális táplálékkal, ami nem is biztos, hogy „ízlett” nekik. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy amennyiben valaki megnézte az általunk értékesnek tartott színdarabot, vagy műsort, az egyből műveltté is vált... A modem munkahelyi művelődésnek a realitásokból kell kiindulnia. Például abból, hogy nálunk 361- en még az általános iskolai végzettséggel sem rendelkeznek. Ezeket az embereket elsősorban az általános műveltséghez kell hozzájuttatni, vagyis segíteni kell nekik, hogy befejezzék valamilyen módon az általános iskolát. Jó néhány dolgozónkat pedig a szakmára kell meg- és nem betanítani. Egyedül az iskolázás, a tanulás vezethet el oda. hogy az emberek igénye tovább terjedjen, mint egy Hofi Géza-est, vagy egy Pokolgép-koncert... S ha már igény van, a mi feladatunk ezek teljesítése, megszervezése kell. hogy legyen. Mindezek után az igazgatónő beszámol arról, hogy vállalatuknál tényekkel igazolható a munkahelyi művelődés új irányvonalaA kultúrotthonban egy szakmunkásképző és szakközépiskola kihelyezett tagozata, valamint 3 nyelv- tanfolyam működik a tanév során. A vállalat minden dolgozót támogat és ösztönöz az általános iskola elvégzésére, a fiatalok pedig megdöbbentő lendülettel és önálló- jj sággal szervezik saját szabadidős tevékenységeiket. Nemrégen amatőr néptánccsoport és irodalmi színpad alakult. De volt disznótoros vacsora és KISZ-esküvő is... — Fontosnak tartom — folytatja az igazgatónő .—, hogy az emberek minél többet legyenek közösségben, mert hiszek a műveltség környezetformáló hatásában ... Mindennek ellenére azonban az idén mégis lezárul egy korszak a Barnevál kulturális életében. A művelődési ház í a vállalat terjeszkedése miatt már körbeépült gazdasági éDÜletekkel, s emiatt a közeli tervek szerint a kultúra házából hamarosan tollraktár (!) lesz. A munkahelyi művelődés színtere pedig a Megyei Művelődési Központtal meeállaoodva. a békéscsabai Tégla Közösségi Házba he- lveződik maid. S nemcsak a művelődés helyed de a veze- j tőié is űi lesz a dolgozók számára, hiszen a 9 évig itt dolgozó Tóthné Sioos Hona szeptembertől a Szabó Pál Téri Általános Iskolában tanít majd. —ria
