Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat o CQ2I2Hí0 Múltról valló tárgyaink Mezögyán — Zsadány Veréb, nyárson sülve Szigeti Gáborné több tárgyat hozott el a könyvtárba, közöttük egy édesanyja varrta kör alakú térítőt. Az 1910- es években készült kézimunkát rámában, necc alapra kellett varrni. Egy szép, tésztagyúró kötényt — melyet még házilag szőttek — is mutatott Szigetiné, s elmondása szerint régebben anélkül szinte szentségtörés volt tésztakészítésihez hozzákezdeni. Több régi könyv is előkerült a szatyorból, minket elsősorban egy szakácskönyv ragadott meg. A csaknem százéves könyvben sok érdekes receptet olvastunk, de ma már ezek szerint nem tudnánk minden leírt ételt elkészíteni, hiszen nagyon sok fűszer hiányzik azóta háztartásainkból. Ettől függetlenül néhány egyszerűbb ételt is találtunk, s álljon itt ezek közül az egyik, mely a Veréb, nyárson sülve címet viseli. „A verebet, vagy más madarat, ha megkopasztottuk és kimostuk, nyársra húzzuk, egy verebet, egy szelet |szalonnát és egy szelet kenyeret egymás után rakfpa. Hirtelen |sütendő, gyakori locsolás mellett. Hagyományőrző szakkör Zsadányban Zsadányban 1984. január 12-én Tokaji Mihályné — képünkön — vezetésével hagyományőrző szakkör alakult felső tagozatos gyerekekből. A szakkör tevékenységét a gyűjteményüket rögzítő füzet teszi nyomon követhetővé. Tokaji Mihály- né, nyugdíjas könyvtáros a következőt mondja. — Gyűjteményünket egy régi épületben, a Dózsa utca 1. szám alatt tároljuk. Kiugróan értékes régészeti tárgyaink nincsenek, de az anyag helytörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Éppen ezért dédelgetők egy régi álmot: építenünk kellene egy kis épületet — elég tenne szoba-konyhás ház —, ahol kiállíthatnánk ezeket az eszközöket. Ügy gondolom, társadalmi összefogással, némi támogatással megvalósítható lenne az ötlet. A Pap-tava mellett van egy senkiföldje, ahol a pici építmény felhúzható lenne. A szakkör nyilvántartó füzetének egyes sorszámú tárgya a „3. számú lámpa”, amelyet Kovács Józseftől kaptak a szakkör tagjai. De az első tízben találunk tök- gyalut, fűzfavágó kést és gerebent. A legrégebbi tárgyuk egy kőkorszakból származó nyúzökő. Az utolsó, 206. sorszámú régiség egy barna fejkendő, amely Dá- nyi Lászlónétól származik. Hz év szívességből Az oklevelet 1908. december 31-én állította ki Nagyváradon egy magas beosztású katonatiszt. Kereki József díszes végelboosátó levele azóta szinte teljesen elsárgult. A hajdani katona — a papíros szerint — tíz évet szolgált le a 37-es gyalogezrednél. Azt már csak az emlékezet őrzi Zsadányban, hogy ezt az évtizedet szívességből vállalta magára! A hagyományőrző szakkör tagjai kiderítették, bátyja helyett vonult be, aki a behívó megérkezésekor már nős wolt, s portájuk udvarán gyerkek futkároztak. Az öccse mindössze ennyit mondott: ^NTe törődj a behívóval, elmegyek helyetted. Pár év . riem nagy idő.” ... Ingaóra és csigakészitö Mándi Imréné először egy ingaórát mutatott meg nekünk. A him-bammal is felszerelt óra az 1930-as években került a szüleihez, lehet vagy százéves. Mándi Imrénéék négyen voltak testvérek, s arra emlékszik, hogv gyerekkorukban egymással versenyeztek, hogy ki húzza fel az órát. Mindig a legéletmesebbjük „győzött’, de csak titokban húzogathatták a koloncokat, mert a sízülők nemigen szerették, ha babrálták az órát. Mándiné — többek között — egy leginkább rövid kötőtűhöz hasonlítható vörösréz alkalmatosságot is hozott, mely rovátkáit, s csiga- tésztát sodortak vele. Ez sem a XX. században készült, de alkalmanként még ma is előkerül. Igaz, ritkábban, mostanában kevesebben házasodnak a faluban ... Gyűjtemény az iskolában A Zsadányi Általános Iskola rajzszaktermében több szekrénnyi anyag őrzi a miiitat. Göndöcs Péter, az iskola igazgatója, a mintegy két évtizeddel ezelőtt elkezdődött helytörténeti gyűjtés gondozója a következőket mondja a tárgyakról: — Az öreg házak lebontásakor a padlásokon több régiséget találtunk, amelyek ilyen, vagy olyan módon községünk múltjának egy- egy darabkáját jelentik. Az iskola tanulói segítségével hozzákezdtünk ezek megmentéséhez. A leginkább értékes darabok láthatók a rajzszakteremben. Köztük mindennapos használati eszközök, cserépedények, a paraszti életforma jellegzetes szerszámai. A múlt hírnökei a mai zsadányi iskolásoknak kettős kötődést jelentenek: hajdan élt rokonaikhoz, s a településhez. Egy-egy töredezett cserépedény így lehet kedvesebb, értékesebb számukra, mint egy régészeti szempontból esetleg sokkal értékesebb, de máshonnan származó tárgy. A kiállított darabok arra is jók, hogy történelem-, illetve rajzórán szemléltessék az elmondottakat. Emlékek a malomról Buzgón Mihálynét nagymamája nevelte négyhónapos korától, így hát természetes, róla van a legtöbb emléke. Első lányunoka volt, ezért vették magukhoz a nagyszülők. A nagymama jókedélyű volt, sokat mesélt, énekelt. Sok, a háztartásban használatos eszközt — mint annak idején mások is — maga készítette, mint ezt a képen látható, tökből kivájt tojás- tartót. Buzgán Mihályné egy érdekes fotót is hozott magával. Természetesen a nagyanyját ábrázolja, aki 18 éves volt az akkori „vaku” villanásakor. A képnek érdekessége, hogy gondosan el van tépve. Ugyanis a felvételre nem egyedül állt hajdan a fényképező masina elé, hanem egy legénnyel1 együtt. Akkor biztosan nagy lehetett az egyetértés közöttük, ám később összerúgták a port, s a nagylány már nem tartotta érdemesnek a legényt, hogy együtt szerepeljenek a fotón, s letépte róla a már nem kedvelt fiút... Szigeti Sándorné először apósa birtoklevelét mutatta meg. Az okmány azt tanúsítja, hogy Szigeti Károly 1945. április 2-án „földbirtokos” lett, azaz hét hold földet kapott a Geszthez tartozó Vá- tyonpusztán. Nagy esemény volt ez az após életében, hiszen korábban cselédként, Tisza István kocsisaként dolgozott. Egy régi fotót is láthattunk, melyen Szigetiné nagyapjának, Hack Józsefnek malma van. Ma már nincs meg ez a szárazmalom, melyét a nagyapa 1932-ben vett meg, az utolsó maradványait még 1981-ben lebontották. Szigetiné arra emlékszik, hogy rengeteg időt töltött gyermekkorában a malomban az ismerős gyerekekkel, s állandóan mérték egymást a mázsán, ez volt egyik legjobb szórakozásuk. Dolgozott a malomban egy jó hangú, szinte mindig jókedvű — igaz, ebben „segített” az ital is — gépész. Szigetiné akkor is a malomban volt, - amikor egy népdalgyűjtő kereste fel a gépészt, s meg akarta daloltatok De nem volt szerencséje, a gépész aznap még éppen nem ivott, ráadásul az egyik szerkezet felmondta a szolgálatot, így azután rövid úton, s nem túl barátságos hangnemben kitette a szűrét a népdalkutatónak . .. Biblia és egyebek A mezőgyáni iskola ötödikes tanulói kitettek magukért, közülük hárman jöttek el a könyvtárba, s hoztak többféle tárgyat. Miksi Tímea a padláson találta a kis fateknőt, melyet még a nagymamája kapott esküvőjére szüleitől. Disznótorokban, s tésztadagasztáshoz használták, míg fel nem került a padlásra. Tímea a Magyar Ifjúság című lap egyik 1969-es példányát is elhozta. Hát, ilyen relatív a múlt, a tizenegy éves kislány számára már bizony tényleg régi a 19 évvel ezelőtti újság . .. Sebestyén Marianna a dédnagymama 1875-ös bibliáját kerítette elő, de megtalálta a nagyapa katonakönyvét is. A kislány elmondta, hogy általában érdeklik a régi dolgok, most éppen szalvétát gyűjt, Egyszerűbb volt az ügyvitel... Szabó István tanácselnök hivatali helyiségében őrzi Tisza Lajos Kálmán nagy- gyanféi gazdaságának leltárát, melyet 1946. március 8- án vettek fel, s a pontos címe a következő: „Leltár és juttatási tervezet Mezögyán községben elkobzott vagy megváltott ingatlanokon levő épületekről, élő és holt gazdasági felszerelési tárgyakról és egyéb berendezési tárgyakról”. A sok tételt felsoroló, kalligrafikus betűkkel írt árkuspapírt a földigénylő bizottság részéről Deák Antal és Ladányi Sándor, a földművesszövetkezet részéről pedig Kóra József és Gál Bálint irta alá. Szerepel még a papíron egy miniszteri kiküldött aláírása is, ám — legalábbis számunkra — olvashatatlan. A leltárnak külön érdekessége, hogy — ne feledjük, 1946-ot írtak akkor, az infláció már óriási volt — a tárgyak, állatok, egyebek értékét a pengő 1938-as árfolyamán, illetve búzakiilogrammban állapították meg. Ezek szerint Tisza Lajos Kálmán ingó és ingatlan vagyona 1946-ban 159 853 (1938-as) pengőt, illetve 399 625 kg búzát ért. Belelapozhattunk a községi elöljáróság 1950. évi számadási főkönyvébe is, mély a gazdálkodási tevékenységnek egyetlen dokumentuma völt. így megtuds van egy-két több évtizeddel ezelőtti darabja is már. Keresztesi Ilona egy már erősen megkopott sütőlapáttal állított be, ami tudomása szerint az üknagyanyjáé lehetett eredetileg. A sütőlapát állapota igencsak valószínűsíti a kislány megállapítását, aki egyébként ígéretet tett arra, hogy megér- déklődi: miként is használták ezt a régi eszközt. Szaru sótartó fadugóval és zöld mázas pálinkásbutélia. Az egyik a pásztoremberek ügyességét dicséri, de jelzi azt is, hogy a régi állattartók, földművesek mennyire- ésszerűen használták föl a természet adta lehetőségeket, használati tárgyaik egyszerűek voltak, de a lehető legpraktikusabbak. A buté- lia arra emlékeztet, hogy Zsadányban a család minden felnőtt — valószínűleg csak a férfiakról van szó — tagjának saját pálinkásbuté- liája volt haltuk például, hogy a hároméves terv során 13 ezer forintot fordítottak orvosi rendelőre egy lakás vételével, s napközi otthon felállítására pedig 8 ezer ‘ forintot. Az összes akkori .pénzügyi tevékenység ebben a főkönyviben szerepel, pecséteknek, bizonylatoknak nyoma sincs. De ez akkor elégséges ügyvitelnek számított. Egy mai ellenőr azonban bizonyára igencsak a szívéhez kapkodna, ha egy ilyen okmánnyal találkozna, melyben a tételek sokszor csupán ceruzával írva szerepelnek... Az oldalt készítette: Lovász Sándor és Pénzes Ferenc. Fotók: Fazekas Ferenc. ----------------------------1__
