Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-11 / 139. szám

1988. június 11., szombat o Negyven éve egyesült az MKP és az SZOP mányzat és a bírói jogalkal­mazás. A döntési centrumok viszonyrendszerében és együttműködésében fejező­dik ki a hatalom népi jelle­ge, közöttük az együttműkö­dés az ellentmondások és a konfliktusok feloldása út­ján valósul meg. így jöhet létre a szocialista pluraliz­mus az egypártrendszer kö­rülményei között — fejtette ki az előadó. A néphatalom megtestesí­tésének és érvényesítésének nem pótolható intézményei a különböző érdekek kifejezé­sére és képviseletére létre­jött és létrejövő társadalmi szervezetek és az állampol­gári kezdeményezések. A szocializmus talaján jelent­kező valamennyi érdektö­rekvés számára alkotmányos garanciát kell teremteni, hogy hatékony formát ölt- hessenek. Ezek közvetlenül nem részesei a politikai ha­talomnak, de befolyásolják a döntési centrumok tevékeny­ségét, és ezzel a hatalom gyakorlás módját és tartal­mát. A szocialista pluraliz­mus a nyilvánosságban is kifejeződik, működésének semmivel nem pótolható színtere. A nyilvánosság nemcsak a különböző érde­keket megjelenítő vélemé­nyek megfogalmazásának és ütközésének kerete, hanem a politikai felelősség vállalása és a különböző érdekek — így a kisebbségi érdekek — iránti szolidaritás alakítója is. A politikai intézmény- rendszer reformja csak ak­kor lehet eredményes, ha demokratikus, a reformcé­lok megfogalmazásában a szocializmusért jelentkező haladó törekvések érdemi alakító szerephez jutnak, s ezáltal a reform társadalmi­lag is elfogadottá váLik — mondta végezetül Berecz Já­nos. Az ünnepi gyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. 1948. június 12-én az MKP IV., és az SZDP XXXVII. kongresszusa kimondta a két mun­káspárt egyesülését. Június 12—14. között az MDP megtartotta első kongresszusát , (Archív totó) (Folytatás az 1. oldalról) megvalósítója a munkásosz­tály történelmi törekvései­nek és a társadalom nagy csoportjai, rétegei alapvető érdekeinek. Ebben az érte­lemben beszélhetünk a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak az egész nép párt­jává válása folyamatáról. Ma, amikor politikai in­tézményrendszerünk reform­jának megvalósítása közvet­len teendőnk, kötelességünk az elődök nemes hagyomá­nyaira is gondolva felmérni: milyen változtatásokra, for­dulatra, megújulásra van szükség a párt társadalmi magatartásában, stílusában. Nem egyszerűen a mai po­litikai mechanizmus korsze­rűsítésére van szükség, ha­nem a fő vonalaiban az 1950-es években kialakult politikai rendszer belső fel­építésére és működésének át­fogó megújítására — hang­súlyozta Bérecz János. Hoz­zátette: a politikai pluraliz­mus a szocialista fejlődés je­lenlegi szakaszában a nép- hatalom érvényesülésének és gyakorlatának előfeltétele és eszköze. A néphatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján keletkező különböző tartalmú társadalmi érdekek a fejlődés során egyaránt ér­vényesíthetők az egyezteté­seken nyugvó politikai ér­dekintegráció útján. A nép- hatalom érvényesítése felté­telezi, hogy az érdekek plu­ralizmusa a politikai intéz-, ményrendszerben is megje­lenjen. Ha nincsenek meg az érdekek kifejeződési lehető­ségei és nincsenek meg a társadalmi, partneri viszo­nyon nyugvó egyeztetési el­járások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a. hatalom népi jellege sem. Ma elodázhatatlan felada­tunk a politikai berendezke­dés fejlesztése. Ennek irá­nya a párt vezető szerepére épülő, törvénybe foglalt, munkamegosztáson nyugvó, több döntési centrumú, az önszerveződési lehetőségeket a döntési rendszerben is el­ismerő politikai struktúra kiépítése. Mai viszonyaink között a politikai rendszer­ben négy alapvető, önálló döntési centrum működhet: az elvi-politikai irányító párt, a Parlament, a kor­Itt első alkalommal Négyszáz kempingező Pésteleken „Békés Megye Építészetéért” Nívódíj a legjobbaknak A Békés Megyei Építőipa­ri Szervezetek Gazdasági Társasága az elmúlt év vé­gén megyénk építő- és épí­tőanyag-iparának fejlesztését elősegítendő pályázatot írt ki, amelynek díjkiosztó ün­nepségét tegnap délelőtt rendezték meg Békéscsabáin. Rokszin Mihálynak, a me­gyei építőipari szervezetek koordinációs irodája helyet­tes vezetőjének értékelése után Medovarszki János, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának osztály­vezető főmérnöke adta át a bírálóbizottság döntése alap­ján funkcionális és épület- szerkezeti alkalmasságuk, környezetükbe illeszkedésük, esztétikai megjelenésük és térbeli építészeti megformá­lásuk színvonala alapján a legjobbnak ítélt lakó-, köz-, ipari és mezőgazdasági épü­letek, közműlétesítmények, valamint építőanyag- és épületszerkezeti elem kate­góriában a „Békés Megye Építészetéért” elnevezésű bronzplakettet, illetve a dí­jakat. A pályázatra összesen ti­zennégy pályamű érkezett be; legtöbb — nyolc beruhá­zás pályázata — a középü­let-kategóriában került a bí­rálók élé, míg ipari és me­zőgazdasági épületek .kate­góriában nem pályáztak a társaság tagjai. A megyei főmérnök első díjasnak hirdethette ki a következő pályázatokat (zá­rójelben a tervező, majd a kivitelező vállalat, szövetke­zet, intézmény neve szere­pel) : lakóépület kategóriá­ban a mezőherényi 23 laká­sos, földszintjén üzlethelyi­ségekkel készült épület (Csongrád Megyei Tervező Vállalat, Szeged—Békés Megyei Építőipari Szövetke­zet) — képünkön; középüle­tek kategóriájában a Békés­csabai Tanítóképző Főisko­la (Békés Megyei Tervező Vállalat—Békés Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat); közműlétesítmények kategó­riájában a békéscsabai szennyvíztisztító telep (Bu­dapesti Mélyépterv—Békési Keviép); építőanyag- és -szerkezet kategóriájában pedig a holland típusú ége­tett agyag tetőcserépcsalád (Dél-alföldi Tégla- és Cse­répipari Vállalat) beruházá­sa, illetve kivitelezése bizo­nyult a legsikeresebbnek. (ni) Igaz ugyani, hogy magát a rendezvényt ötödik alka­lommal rendezik meg, de megyénk egyik legszebb ter­mészeti adottságú környeze­te, Póstelek most első ízben ad otthont a Magyar Cam­ping és Caravanning Club (MCCC) dél-alföldi találko­zójának. A megyei szervezet meghívásának csaknem négyszázan — családosok és magánosok egyaránt — tet­tek eleget. A „XX. századi nomádkodás” feltételeinek mindenben eleget tevő pós- teleki kempingben tegnap késő délután Pullai Árpád, az MCCC elnöke köszöntöt­te a megnyitóra stílusosan a helyzetnek megfelelően la­zán öltözött, a programhoz saját kezűleg ülőalkalmatos­ságokat is biztosító vendé­geket. Ahogyan rövid és méltán a találkozó részve­vőinek humorérzékére is számító beszédében megem­lítette, a kedvező időjárás már önmagában is jelzi en­nek a baráti összejövetelnek a várható sikerét. A .megnyitót követően a találkozó résztvevői térítés- mentesen részt vehettek az Alföld eleddig egyetlen, a kemping mellett levő autós­mozijának vetí tésén. Ma kö­zös kirándulásokra kerül sor, amelynek keretében a vendégek megismerhetik megyénk jelesebb turisztikai értékeit, majd este a békés­csabai Rábai táncegyüttes műsorában gyönyörködhet­nek. Holnap, vasárnap — a ta­lálkozó zárónapján — az V. dél-alföldi kempingtalólko- zó részvevői 9 órától autós ügyességi, a gyerekek ke­rékpárversenyen mérhetik össze tudásukat, majd főző­versenyt is rendeznek. A bú­csúzásra kora délután kerül sor a pósteleki fák árnya alatt. <N. L.) Pullai Árpád, az MCCC elnöke köszöntötte a dél-alföldi kempingtalálkozó részvevőit Fotó: Veress Erzsi Elismerő Oklevél a Békéscsabai fl.G.-nak — Az 1987-es esztendőben az volt a jó, hogy elmúlt. Noha több mezőgazdasági üzemben vélekednek így, ez nem igaz. Az időjárás okoz­ta nehézségeken is felül le­het kerekedni — mondta dr. \Bacsa Vendel, a Békéscsabai Állami Gazdaság igazgatója azon a tegnap délutáni ün­nepségen, melyen 1987-es gazdasági eredményeikért a MÉM és a MEDOSZ elisme­rő oklevelét vehették át. A gazdaság múlt évi nye­resége meghaladja a 100 millió forintot, ennek több mint felét, 56 százalékát a növénytermesztés, 28 száza­lékát az állattenyésztés, to­vábbi 22 százalékát pedig az egyéb, kereskedelmi, ipari, idegenforgalmi, stb. tevé­kenység adita. A dolgozók egy főre jutó éves bruttó jö­vedelme 180 ezer forintról 191 ezer forintra nőtt tavaly Az igazgató ünnepi beszé­dében értékelte az egyes ágazatok teljesítményét, ki­emelve többek között a szarvasmarha-ágazatot, ahol az egy tehénre jutó éves tej­hozam átlagosan 6800 liter. A gazdaság több mint 33 millió forintot költött 1987- ben épület jellegű és 35 mil­lió forintot gépi beruházá­sokra. Az Elismerő Oklevelet Mu­rányi Miklós, a megyei ta­nács elnökhelyettese adita át, méltatva a BÁG sikereit, és gratulált a környezeti hatá­sokra rendkívül gyorsan, ru­galmasan reagáló kollektíva eredményes tevékenységé­hez. Mint mondta, az idén keveseknek lehetett része hasonló kitüntetésekben, az értékelés szigorú, s az is marad. A megyei pártbizott­ság munkatársa, Cserei Pál pedig hozzászólásában pél­daként állította a gazdasá­gok elé azt a gyakorlatot, amit a BÁG követ. —szí — Katonai államvizsga Békéscsabán A Június 9-1 rádióelektronikai szakmai nap folytatásaként a Zalka Máté Katonai Műszaki Fő­iskola (ZMKMF) végzős zászló­sai tegnap megkezdték állam­vizsgáikat az egyik katonai ala­kulatnál Békéscsabán. Az Öttagú államvizsga-bizott­ság dr. Csatári Sándor vezérőr­nagynak, a hadtudomány dok­torának, az MN rádióelektroni­kai főnökének elnökletével fel­mérte a vizsgázók elméleti és gyakorlati felkészültségét. A hallgatók most bizonyították, hogy az elméletben elsajátított ismereteiket hogyan képesek a gyakorlatban alkalmazni; a hi­bákat felismerni és a javításo­kat elvégezni a korszerű rádió­elektronikai eszközök kezelése­kor. A vizsgabizottság elnöke el­mondta, hogy a zászlósok fel­készültsége, tudása megfelel az üzemmérnöki, Illetve a katonai­parancsnoki követelményeknek. A tananyag birtokában képes­sé váltak az első tiszti beosztá­suk ellátására. A vizsgák pénteken még nem fejeződtek be. További felké­szülés után a zászlósok számot adnak politikai és hadműveleti- harcászati Ismereteikről Is. Dőlt betűvel A focisuli Nem akartam hinni a szememnek! Ezért újra és újra átfutottam a budapestiek kedvenc napilapjában megje­lent hirdetés minden egyes sorát. Ám mindahányszor ugyanazt olvastam ki belőle: focisulit indít az egyik első osztályú klubcsapat és a Boy leányvállalat, 9-16 éves fi­úknak, heti 5300 forintért. Hogy az akciónak sikere le­gyen, a tanfolyamot az utolsó magyar császárról, Albert Flóriánról nevezték el, sőt a tehetségkiválasztás is az ő irányításával folyik. (Erre mondja a pesti ember: ez nem semmi!) Nagy név, nagy pénz, és ami a fő, nagy siker. Gondolom, erre az utóbbira számít mindenki. Focisuli indul tehát Pesten a gyerekeknek (pontosab­ban a pénzes szülők csemetéinek), s a „beiratkozási díj­ban” — legyünk pontosak — koszt és kvártély, sőt bizo­nyos szabad idős programok költsége is bennefoglaltatik. Bár semmi köze a hírhez, nekem a csalogató szöveg ol­vastán gyerekkorom falusi libalegelői jutnak eszembe. Rajtuk tanultunk meg focizni, úgy, hogy még a libaürü­lékek okozta kellemetlenségeket is vállaltuk. Tavasztól őszig kergettük két, féltéglákból kijelölt kapu között a labdát, igazi tanítómesterek nélkül. Hogy nem haszonta­lanul, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az- időtájt még volt labdarúgás Magyarországon, s talán nem túszok, amikor leírom: a falusi libalegelők és a vá­rosi grundok jóvoltából. Tőlünk, a mi mezítlábas, ron­gyos seregünkből is sokan kerültek be a helyi NB III-as csapatba, sőt olyan is akadt, akit tehetsége az NB 1-ig vitt fel. Akkor, gyerekként nem gondolkodtam az egészen, oly logikusnak tűnt minden. Ma már pontosan tudom, hogy csupán a természet törvénye érvényesült: aki tudott fo­cizni, kiválasztódott, aki nem, a libalegelőhöz (vagy a grundhoz) volt láncolva, amíg ki nem öregedett. (Melles­leg ő sem volt boldogtalan, mert akkortájt, egy-egy dél­utánon még olyan csapatok álltak fel egymással szem­ben a frissen lecsipegetett füvön, amelyek mindegyiké­ben „a Puskás”, „a Kocsis", „a Czibor” és „a Grosics” is pályára lépett.) Nos, ezért, a fentiek miatt kellett többször is elolvas­nom az Albert Flórián focisulit reklámozó hirdetményt. Mert sehogy se tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy egy első osztályú csapat így próbál magának utánpótlást szervezni. Mások, jelen esetben a szülők pénzén. Vagy fizessenek a gazdagok? Azok, akik gyermekeiket naggyá akarják tenni? De akadnak-e ma nagyok, olyanok, akik­nek neve alatt a mezítlábas kölyökhadak kifutnak a me­zei gyepre? Most, amikor ennek a szerencsétlen ország­nak még egy valamire való tizenegye sincs. (Bocsánat, egy talán van, de az nem focizik, hanem politizál.) A bennfentesek szerint egyébként az utolsó említésre méltó válogatottunk az volt, amelyiket szövetségeseink hat— nullra elporoltak Mexikóban. Hogy a szervezők, miközben a focisulit kitalálták és a hirdetés szövegét fogalmazták, mi mindenről feledkeztek meg, most ne firtassuk. Elég, ha mi laikusok és megszál­lott szurkolók tudjuk, hogy a grundok és a libalegelők világa, no meg jó értelemben vett megszállottsága, áldo­zatvállalás, tudatos utánpótlás-keresés (!) és -nevelés nélkül nincs jó foci. Lehet, hogy csak mi vettük észre, hogy itt már régóta nincs jó foci?

Next

/
Oldalképek
Tartalom