Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

Pozsgay Imre beszéde a békéscsabai aktívaértekezleten

(Folytatás a 3. oldalról.)

A politikus a továbbiakban a hatalom és az ellenzék közötti viszonyt elemezte:

— Az ellenzék és az ellenség fogalmával újra szembe kell néznünk, Mindenekelőtt azért, hogy ne szaporítsuk az ellenségeink számát. Kinevezéssel ne. tegyünk ellenségeinkké olyanokat, akik nem akarnak azok lenni. Az MSZMP keserves tapasztalatok árán megtanulta, hogy a felelősségmegosztás gondját, elvét hirdesse. Csakhogy erre még nem dolgoztunk ki intézményeket, vagyis, maradtak a régi monolitikus intézmények. S így létrejöttek olyan spontán mozgalmak, amelyek túl akarnak lépni ezen. Végül is nehéz eldönteni, melyikük szocializmusellenes, s melyikük a rendszerrel lojális, s csupán az intézményrendszerét kritizáló csoportosulás.

Működésüket, létüket jogilag kell rendezni. Ám addig is: politikai viszonyunkat hozzájuk nem jellemezheti a -kitaszító, a kirekesztő megközelítés, mert — akarjuk, nem akarjuk — ezek a mozgalmak már léteznek. Nekünk elvileg kell tudnunk kezelni őket. A végső elbírálást tehát alkotmányos alapon és közvetlen politizálással kell megoldani. Ebben az esetben nemcsak a hatolom, hanem a különböző alternatív csoportok is legalitásban lesznek, és viselik a legalitás következményeit.

Az előadó a kérdés kapcsán foglalkozott a Magyar Demokrata Fórummal és a múlt évi laki telki értelmiségi találkozóval:

— Ott voltom Lakitelken 1987. szeptember 27-én, azon a találkozón, amelynek végén a résztvevők többsége elhatározta, hogy Magyar Demokrata Fórumot fog működtetni. Ezen az összejövetelen a magam meggyőződése szerinti előadást tartottam a reformról. Nagyjából azokat a gondolatokat mondtam el ott, amelyeket május közepén, az országos pártértekezleten. Tehát, én a magam világnézetével, a magam nézeteivel vettem részt a találkozón, remélem nem is hatástalanul. Ami a Fórum működését illeti, emlékeztetni szeretnék arra, hogy ez egy mozgalom — tehát nem egyesületként működik. Novemberben félajánlottam — bizonyos előzetes konzultációk alapján —, hogy a Hazafias Népfront fedelet ad ennek a mozgalomnak. De ők ezt nem fogadtok el, nyilván azért, mert akkor, abban a pillanatban a közmegegyezésnek olyan formáját vállaltok volna, amelyre nem érezték magukat elkötelezettnek. Mégis úgy vélem, hogy a Magyar Demokrata Fórum alapvető céljaiban tisztességes, vitatémáiban lényeges, az országot érintő kérdéseket feszeget. Alkotmányos alapon, politikailag tolerálható viszonyok között kell helyzetüket rendezni.

A Magyar Demokrata Fórum mellett vannak ellenséges csoportok, amelyek eleve meg fogják hirdetni, hogy ezzel a hatalommal nem állnak szóba, mondván, történelmi baklövés lenne a „bukás határán álló hatalommal” egyezkedni. Ezeknek a nézeteknek az ideje azonban lejárt.

Osztálytagozúdás - párbeszéd

A népfront főtitkára ezt követően arra a kérdésre válaszolt, hogy van-e ma nálunk os ztá lytagozódá s, és a két alapvető osztályon kívül van-e létjogosultsága más osztályoknak is:

— Természetesen van osztálytagozódás. Kár lenne a tényeket kétségbe vonni. Ám köziben nem akarjuk tudomásul venni a valóságban végbement változásokat, és ehhez a kétosztályos társadalmi modellhez tartjuk magunkat, mely a valóságban már nem igazolható. Mert bár a munka társadalmi és technikai megosztásának törvényei szerint vannak munkások, vannak mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó emberek, de észlelhető már egy forradalmi jelentőségű belső átalakulás is, éspedig a szellemi munka óriási mértékű előretörése. Egyfajta ideológiai görcs van ebben a munkás, paraszt és értelmiségi kategórizá- íláslban.

Marxtól indulok ki, aki azt írta a Polgárháború Franciaországban című művében:

„Amint a munka felszabadul, minden ember munkás lesz és a termelő munka nem lesz többé osztálysajátság.” Ez a szocializmus programja. Ezzel szemben mi szocializmuseilenesnek neveztük ki azt, aki a szocializmus leglényegibb tételét hirdette, vagyis, hogy az osztályok ilyen mértékben és formában meg fognak szűnni. Leragadtunk annál a tarthatatlan képletnél hogy van munkás és paraszt, és valahol egy elhnyagolt, megkegyelmezett réteg, az értelmiségi. Ez az egész marxi tanítással ellentétes, és az aktuális hatalomgyakorlás direktívája volt. Azért, hogy ne kelljen szembenézni a jövendő tényekkel.

Az USA-ban a foglalkoztatottak több mint 70 százaléka szellemi dolgozó. Márpedig abban az országban senkit nem tartanak ingyen. A munkamegosztásban nyilván megvan ennek a jelentősége. Más példát is mondhatok! Az SZKP XXVII. kongresszusán újjászerkesztett program a 2000. évre prognosztizálja, hogy a Szovjetunióban az összes foglalkoztatott 90 százaléka szellemi dolgozó lesz. Ezek vaskos realitások. Ám az a társadalom, amelyik nem néz ezzel szembe — akármilyen ideológiát is hirdet —, progresszív társadalomnak nem nevezheti magát, s a periféria felé rohan.

Ezek nem csupán riasztó tények, hanem inspiráló, ösztönző tények is annak a politikai vezetésnek, amely ezt kezelni tudja.

A Politikai Bizottság tagja a továbbiakban arra a kérdésre kereste a választ, szerveződhet-e egységfront a reformfolyamattal szemben: .

— Ha ezt a megkezdett párbeszédet nem

folytatjuk tovább, s ha az ország vezetése azt gondolja, hogy egyedül ő a letéteményese minden új gondolatnak, akkor veszély fenyegeti a reformokat. De nem a politikai ellenállás, hanem a tehetetlenség fogja megbuktatni. Ugyanis reformhd- tetlenség bőven van a társadalomban, mert a reformhoz, és annak túltengő frazeológiájához rossz élményei kapcsolódnak az embereknek: infláció, munkanélküliség,

adó...

Ezen az ellenálláson és tehetetlenségen csak szakadatlan párbeszéddel lehet változtatni, s olyan korszakha átlépni, amelyben az emberek azt is tudhatják, amit eddig talán nem tudhattunk. Tudhatják például azt, hogy azért van baj, mert nem ment előre a reform. Tehát nem annyira a tudatos politikai szembenállásban látom a legnagyobb veszélyt, hanem abban a tehetetlenségi erőben, amelyből kimozdulni csak akkor lehet, ha az állampolgár a társadalom közreműködője, és résztvevője, nem p>edig a politika elszenvedője.

Konfliktusok - önszerveződés

A továbbiakban arra a kérdésre válaszolt, hogyan kell átalakítani a döntéshozatali mechanizmust, hogy alkalmas legyen á nép által gyakorolt hatolom megvalósítására, a nép nevében történő hatalomgyakorlás jelenlegi rendszere helyett?

— Gyakran beszélünk a lenini normákról, s jó is ezekhez visszatérni. Hadd hivatkozzam egy közös olvasmányélményünkre, Lenin: Állam és forradalom című művére, ami elméletileg megalai>ozta a szocialista forradálom utáni berendezkedést, s amitől — sajnos — a gyakorlat a későbbiekben eltért. Ennél? a műnek a lényege, hogy a népre hivatkozó kormányzást a nép által való kormányzásnak kell felváltania. Vagyis: abból a feltételezésből kiindulni, hogy a nép kép>es önkormányzatra. Arra azonban ügyelni kell, hogy a nép>et ne egy misztifikált, hanem valóságos népnek tekintsük, amelyben eltérő érdekek, megnyilvánulások vannak. Ott, ahol deklaratív néppel, deklaratív politikával dolgoznak, nem szeretik a konfliktusokat. Ahol egy valóságos népp>el számolnak, ott tudomásul veszik a politikában is az ütközéseket. Érdektagolt nép>et és szerveződő társadalmat kell szem előtt tartanunk, amelybe beletartozik, hogy az önszerveződés előtt is utat kell nyitni. A készülő egyesületi törvény, amely várhatóan alanyi jogként keAz aktívaértekezlet résztvevői

zeli az állampolgári egyesülést, bírósági bejegyzésre bízza a törvényességi felügyeletet, s egyetlen lényeges követelménye lesz, hogy az egyesület működése az alkotmányt ne sértse. Az egyesülés tehát nem függhet politikai jó, vagy rossz szándéktól. Ez azt is jelenti, hogy a különböző egyesületeknek politikai tartalma is lehet, s el kell bírnunk viselni azt, ha épp>en nem tetsző dolgokat mondanak nekünk. Egy hatalom erejét az bizonyítja, hogy kép>es a vele szembeni ellenállással bánni. Amelyik erre nem képre®, az gyenge, az kiszámíthatatlan hatalom, s az a hatalom mindig fél. Engels mondta: rettegek attól a hatalomtól, amelyik fél. Csak az a hatalom tekinthető erősnek, civilizáltnak, amelyik a vele szembeni ellenállásokat is tudomásul veszi. Nekünk erre kell berendezkednünk, ha vezető pórt, és vezető társadalmi erő akarunk maradni.

Miért nem volt a sztálini berendezkedésnek úgynevezett legitimációs problémája? Azért, mert egy másfajta szemlélettel rendelkezett, mint a lenini. Mondhatnám úgy is, a lenini népfelség elvét a pártfelség elvével váltotta fel. Sokan saját politikai tapasztalatunkból emlékszünk még ilyen kijelentésekre: a párt bízik a népben. De vajon a nép bízik-e a pártban, mert ez a valóságos kérdés. Ezt a viszonyt fordította meg a sztálini berendezkedés, melynek lényegéhez tartozott, hogy sajátos küldetéstu- dattol jelent meg, és ezért utasításba adhatta a társadalomnak a helyes magatartást. Ezért a sok meghasonlás közöttünk, ezért küzdünk még ma is belső zavarokkal, hiszen ebben nőttünk fel. Változtatni, visz- szaállítani a valóságos viszonyokat, lét- szükségletünk tehát.

Ezután arra a kérdésre válaszolt az előadó, hogy milyen a munkamegosztás az új Politikai Bizottságban, ki mivel foglalkozik.

— Grósz Károlyt már erről kérdezték, s ő elmondta a lényeget, amivel én is egyetértek. A Politikai Bizottságban különböző munkahelyeken dolgozó emberek vannak, s a testületen belül nincs reszorttagozódás, oda politikai ügyek kerülnek. A PB minden tagja egyenjogú, és véleményével köteles hozzájárulni a döntésekhez. Ugyanakkor sajátos feladatokat is adhat a Központi Bizottság a Politikai Bizottság tagjainak, így például a legutóbbi ülésen (a ma nyilvánosságra hozott közleményben ez szerepre! is — a szerk.) különböző bizottságokat indított el a munkálkodás útján. A Politikai Bizottság javaslata alapján annak a bizottságnak a vezetésével, amelyiknek feladata lesz az elmúlt húsz év elemzése, visszatekintve négy évtized tapasztalataira, valami nt az új pártprogram előkészítése, engem bízott meg. Egy másik bizottság a szervezeti szabályzat előkészítésével, egy harmadik predig a párt tanácsadó rendszerének kialakításával foglalkozik. Ez tehát már munkamegosztás jellegű, mint ahogyan a KB-titkárok feladatai is azok. Fontos, hogy ne az államigazgatási kapcsolódások maradjanak fenn, hanem az apparátus és a testület, a KB-titkára és a testület közötti kapresolat, tehát állami feladatot a pártapparátus ne vegyen át.,

Még annyit: a Politikai Bizottság számára rendkívül fontos, hogy tagjai a különböző munkaikörökben szerzett tapasztalatokat behozzák a testületbe. A vezérigazgató, főhivatását tekintve a jövőben is vezérFotó: Fazekas Ferenc

igazgató lesz, és a politikai döntések résztvevője a Politikai Bizottságban. A közgazdasági intézet tanácsadója főhivatáséban a jövőben is az lesz, de a prelitikai döntésekben részt vesz a Politikai Bizottságban. A munkamegosztásnak tehát ez a lényege.

Demokratikus szocializmus — szocialista demokrácia

Volt egy kérdés a demokratikus szocializmus és a szocialista demokrácia viszonyáról, s arról, hogyan jelenik meg a politikai intézményrendszerben a szocialista pluralizmus. Erről a következőket mondta Pozsgay Imre:

— Nehéz kérdés, mert bizonyos értelemben kompromittált fogalomról van szó. Emlékezzünk csak a prágai tavasz jelszavaira az azt megelőző politikai erjedés különböző hozadékaira, s máris összerezzenünk, hiszen ott emlegették a demokratikus szocializmust, meg az emberarcú szocializmust. Szabadi-e ezeket a fogalmakat felidézni? Azt, hogy a történelem hogyan értékeli majd a prágai tavaszt, megmondani most nem tudom, de ha mindig csak a kompromittált fogalmak világából indulunk ki, akkor soha nem lenne szabad kifejteni őket. Egy dolgot tudok mondani, amit megint csak a marxizmus alapítóitól sajátítottunk el, hogy demokrácia nélkül nincs szocializmus. A leggyakoribb ellenvélemény a demokráciával kapcsolatban, hogy most, amikor éppren dinamizmusra, nagyfokú rugalmasságra éS gyors döntésekre lenne szükség, akkor miért a demokrácia nehézkességére apellálunk.

Itt, azt hiszem, bizonyos félreértéseket kell eloszlatnunk. Miért támad olyan képzete az embereknek, hogy a demokrácia nehézkes, hogy nem a hatékony döntéseket segíti? Azért, mert, mint oly sok dologban, itt is feje tetejére állítottuk a viszonyokat. Az európai prelitikai kultúra történetében megfigyelhetők, hogy a legliberálisabb országokban a legnagyobb a munkateljesítmény. Ugyanis nem kevernek össze két dolgot, az állampolgári létet és a munkavállalói létet és ezek szerepköreit. Az állam- prelgárnak szabadnak kell lennie, hogy szabadon hozhassa áruként piacra a saját munkaerejét. Ügymond ,.szabadok” az emberek, azért, hogy kérlelhetetlen rendet lehessen tartani a termelési folyamatban. Mivel mi a társadalom önszerveződésének útját nem ismertük eléggé a sztálini koncepcióban, elkezdtük az állampolgárt korlátozni, s az emberek a termelési folyamatokban veszik vissza a szabadságukat. Ráadásul a felelősségi rendszert is úgy építettük ki, hogy a felelősség eltűnjön. A másik gond, hogy mindig a döntésnél akarunk sürgősen lépni, hatékonyak lenni és emiatt bevásároljuk magunknak a huzavonát a végreha j tásban.

Amikor az új választási törvény vitája volt az Országgyűlésben, felszólalásomban azt mondtam, és ezt ma is vallom, hogy olyan parlamentáris törvényhozói döntési rendszert szeretnék látni, amelyben a kormánynak vért kell izzadnia, mire elképzeléseit keresztül- viszi, mert akkor egy egész társadalmat tudhat maga mögött a végrehajtásban. Ha túl könnyen viszi keresztül a hatalom az akaratát, egészen biztos lehet, hogy a végrehajtásban megnehezül a dolga. Ettől van az a szlogen, hogy vannak jó döntéseink, de rosszul hajtják végre azokat. Ahol a határozathozatalért nincs felelősség, ott a végrehajtás felelőssége is elsikkad. Ha ehhez egy 'bürokratikus szervezet is kapresolódik, még rosszabb a helyzet. Tehát a reform kétségtelenül egy racionalizálási reform is, nemcsak egyszerűen politizálásra buzdítás.

I romániai látogatás

Végezetül arról szólt, hogy néhány hete ismert, legfelsőbb szintű találkozóra kerül sor a magyar és a román' vezetés között. Mi indokolja ezt, és mit várunk tőle?

— Bizonyára felfigyeltek rá a közleményekből, hogy miniszterelnöki meghívásra, miniszterelnöki látogatás készül. Ez prersze csak a diplomáciában' fogadható így el, valójában a pártfőtitkárok is találkoznak. A meghívásnak azért teszünk eleget, mert ha a legcsekélyebb remény is van arra, hogy ettől javulhat a helyzet, nem szabad 'elszalasztani a lehetőséget. Az eredményről a nyilvánosság előtt fogunk számot adni. Ha kudarccal végződik á találkozó, akkor azt közöljük a világgal, hogy kudarc volt. Nem lehet titkos .diplomáciát folytatni, mert azzal eddig mindig csődöt mondtunk. Ismerjük az előzményeket, azt, hogy az utolsó, az 1977-es találkozó egyezményének szinte egyetlen fontos prentját sem tartotta be a román fél. Ügy határoztunk, hogy az előkészítő szakaszban ezt is a világ nyilvánossága elé tárjuk, különben nem fogják érteni, hogy milyen a tárgyalási prezíciónk. Persze ne tévesszen meg bennünket saját fájdalmunk. A világban sokan konjunkturális kérdésként kezelik a két ország viszonyát és ezerszer meg kell gondolnunk, mit, miért és hogyan teszünk. Még egyszer megismétlem, ez a találkozó egy lehetőség, egy kísérlet a vitás kérdésiek rendezésére, ami az ott élő magyarok helyzetét is javíthatja.

Á. Z. — |3. F.