Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-25 / 151. szám

1988. június 25., szombat

o

Pozsgay Imre beszéde a békéscsabai áktívaértekezleten

Ez az új apparátusi szemlélet azzail is jár, hogy szaporább lesz a politikusok kiválasztódása. Vagyis: nem hivatali, hanem valódi politikai kiválasztódás tanúi lehetünk. Mert manapság túl sok a kinevezett politikus, és túl kevesen váltak igazi politikai küzdelemben politikussó.

Platformszabadság — ellenzék — ellenség

A népfront főtitkára a továbbiakban egy kérdés kapcsán a platformok szabadságának kérdésével és a kisebbségi nézetek védelmével foglalkozott:

— Az eddigi politikai gyakorlat a párt szemléletét, szerepét és funkcióját saját egységköveteiményének rendelte alá. Ebben az egység látszata fontosabb volt az egység valódiságánál. Meg kényelmesebb is volt, mert amikor deklarált egység van egy mozgalomban, akkor nem kell az elvi vitákkal szembenézni.

Ebben a helyzetben az ország szaporább cselekedeteket vár az új vezetőktől. Döntő kérdéssé vált, hogy a korábban túlzottan is passzív, védekezésre berendezkedett pártélet megváltozik-e, s a pórt tudja-e bizonyítani — nagyobb kezdeményező készséggel — a vezető szerepre való alkalmasságát. Vagyis: a várakozásnak csak olyan vezetőség és közélet tud megfelelni, amelyik nagyobb kezdeményező készségéről tesz tanúbizonyságot.

Amint arról csütörtöki lapunkban már hírt adtunk, Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Békés megyei látogatása második napján aktívaértekezletet tartott a megyeszékhelyen. A

mintegy kétórás találkozón a májusi pártértekezlet munkájának fogadtatásával és hatásával foglalkozott, majd az előzetesen hozzá eljuttatott kérdésekre válaszolt. Az alábbiakban összeállítást közlünk az elhangzottakból.

Pozsgay Imre elsőként a pártértekezlet jelentőségét elemezte. Emlékeztetett arra, hogy a pártértekezlet nem csökkentette a pórtélét és az ország politikai vezetői iránti várakozást. Sőt, nagy nyomássá vált ez a várakozás, s ezt jogosnak kell elismerni. Bár, ami a pártértekezlet előtt, s később, magán a tanácskozáson történt, az nagy- jelentőségű fordulat volt. Be kell azonban azt is vallani, hogy elsősorban a szubjektív feltételek változtak meg, miközben azok az objektív folyamatok, melyek válságjelenséget idéztek elő az országban, lényegében változatlanok maradtak.

Fordulat — reform — megújulás

Az előadó a továbbiakban a hozzá eljuttatott mintegy ötven kérdést vette sorba, s közülük a legizgalmasabbakra válaszolt. (A többiekre az idő szabta korlátok miatt nem vállalkozhatott.)

A fordulat-reform-megújulás hármas jelszava mintha bizonytalanságot keltett volna a pártapparátusban, miután még nem egyértelműen tisztázott, hogy a fordulat után mi a helye a reformban, s szerepe a megújulásban ennek az apparátusnak — így hangzott az első, kérdést sugalló észrevétel.

— Ha a fordulat-reform-megújulás együtthatói működni akarnak — kezdte válaszát Pozsgay Imre —, akkor a pártapparátus, és általában a társadalmi intézmény- rendszer sem vonhatja ki magát alóla. Ezért a pártapparátus helyzetét, szerepét és funkcióját mihamarabb vizsgálat alá kell vonni, mégpedig á szocialista jogállamiság és a szocialista pluralizmus követelményei szerint. A szocialista jogállamiságon belül a legfontosabb feladat a párt és az állam munkájának különválasztása. E tekintetben nem is annyira a munkamegosztás jellegű különválasztás, hanem a hatalom gyakorlásának megosztása és ellenőrzésének megszervezése a valódi kérdés. A pártapparátus helyét, szerepét és funkcióját is ebből a szempontból kell vizsgálni. Csak így lehet azt a vádat elhárítani, hogy a pártban apparátusi uralom van, s bizonyítani, hogy az apparátusok szolgálatra és szakértői feladatra szervezett intézmények.

E tekintetben tehát nem az a fő kérdés, hogy mekkora az apparátus, hanem az, hogy ennek az új szemléletű feladatnak megfelel-e, vagy sem. Az utóbbi évek eseményei a pártapparátus többségét alkalmassá tették arra, hogy ezeknek az új követelményeknek megfelelve teljesítse feladatát. A lényeg tehát az, hogy nem megszűnnie kell, hanem átalakulnia. Mert ha egyszer a párt a megújulást is vállalva kimondja, hogy nem uralkodni, hanem vezetni akar, akkor ennek konzekvenciáit saját alkalmazottaira is érvényesítenie kell. Ezt sokáig nem szabad elhúzni, mert ha túl hosszú a várakozási idő, az tétlenséget szül, és dezorganizáltsághoz vezet.

Ám azt is tudja mindenki: elképzelhetetlen, hogy egy több százezer tagot magába foglaló szervezet és mozgalom monolitikus gondolkodást és magatartást tudjon kialakítani. Ez képtelenség, mégis ehhez ragaszkodtunk, ahelyett, hogy elfogadtuk volna, hogy ezt a mozgalmat a legkülönbözőbb áramlatok teszik, alkotják egységgé. A párton kívüliek előtt ez sokszor nem is tette vonzóvá azt, ami a {jártban történt. Gyakran úgy gondolták az emberek, hogy aki ebbe a pártba belép, annak a kalocsnijával és esernyőjével együtt a személyiségét is az előszobában kell hagynia.

Pozsgay Ifnre az elmondottak alátámasztására Engels 1890-es években leírt gondolatát idézte: egy pártnak lehet milliónyi tagja, de ha abban a pártban nincsenek áramlatok és késhegyig menő tisztázó viták, akkor az a párt, milliós tagsága ellenére is csak szekta. Vagyis, természetellenes. Minden pártiban szükségképpen létrejönnek az áramlatokon túlmenő, szélsőségesebb vélemények is. Amelyik párt a szélsőségesebbnek tűnő véleményeket kizárásokkal kezeli, az ezeket a véleményeket elindítja a növekedés útján.

_ Egy pártnak meg kell birkóznia a soraiban szerveződő vitákkal — folytatta a politikus. — Ezért a platformszabadság kérdése a megújulás lényegéhez kapcsolódik. Azt a történelmi tényt sem szabad számításon kívül hagyni, hogy minden új gondolat kisebbségi gondolatként indult el. S ha a szervezet minden ilyen kezdeményezést elfojt, előbb-utóbb defenzív mozgalommá válik.

N

ekünk tehát cselekvőkész, hatékony, ám szervezetileg megújulni kész párttá kell válnunk. Olyanná, amelynek szervezeti szabályzata lehetővé teszi a platformszabadságot és a kisebbségi gondolatok védelmét. Ez létkérdés a pártban. Ha a XIV. kongresszusig a párt ezzel nem tud megbirkózni, akkor ezt a pártot elsöpri a közvélemény. Mert milyen párt az, amelyik a saját, belső pluralizmusát nem tudja megoldani. Nekünk jogunk és hivatkozási alapunk van arra, hogy vezető párt legyünk. Ez a jog szerzett jog, de a programunkkal és szervezeti szabályzatunkkal is el kell ismertetnünk ezt a jogot.

(Folytatás a 4. oldalon.)

Az MSZMP KB állásfoglalása a moszkvai

szovjet—amerikai csúcstalálkozóról

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. június 23-ai ülésén nagyra értékelte a közelmúltban Moszkvában megtartott legfelsőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalások eredményeit. Megállapította, hogy a csúcstalálkozó jól illeszkedett a két ország vezetői rendszeressé vált párbeszédének folyamatába. Reménykeltőnek tartja, hogy a megbeszéléseken mindkét részről kifejezésre jutott a nemzetközi viszonyok új megközelítésének, a problémák építő jellegű megoldásának igénye.

A Központi Bizottság kiemelte annak fontosságát, hogy a moszkvai tárgyalások eredményeként tovább erősödött a kölcsönös bizalom. A szovjet—amerikai

A Csongrád megyeiekkel közösen

Nemzetiségeink

hétköznapjai

„Ma már gyakorlat, hogy üléseinket »kihelyezett« jelleggel tartjuk” — fogalmazott Bóka Mihályné, a Békés Megyei Tanács nemzetiségi bizottságának elnöke tegnap délelőtt Békéscsabán, a megyei könyvtárban megtartott, a szokásostól eltérő bizottsági ülésen. A tavalyi látogatást adta vissza a Csongrád megyei testület; tegnap őket látta vendégül kibővített ülésén a me- gyénlkbeli hizottság. S bár a Tisza-parti megye nemzetiségi ügyekkel foglalkozó szakemberei sok mindent másképpen szerveznek, intéznek, a működési elv természetszerűleg azonos.

A Békés megyei bizottság elnöke tájékoztatójában

részletesen is felvázolta azokat az eredményeket és gondokat, amelyek a szlovák, román, német- és délszláv ajkú honfitársaink — döntő hányadában a nemzetiségi demokratikus szövetségek segítségével és támogatásával — elérhettek, s amelyek megoldása a helyi politikai és államigazgatási szervezetek előtt áll. A nyílt eszmecserén, a két bizottság tagjai közötti beszélgetésekben többek mellett szó volt arról is, hogy ha nem is mennyiségében, de választékában és az elosztás jobb megszervezésével lenne jó a nemzetiségeink nyelvén

megjelent (részben hazai kiadású, részben importból származó) könyvek, kiadványok terjesztését megoldani. Gondként jelentkezik az is, hogy a nemzetiségi nyelveken sugárzott rádióadások vételi lehetősége az ország — de a két megyében is — több területén problematikus. A bizottságok szorgalmazzák a nemzetiségek által lakott településeken, kerületekben a további két-, többnyelvű feliratok, jelzőtáblák elhelyezéséit is.

A bizottsági ülés délután a békéscsabai nemzetiségi klubházban folytatódott, ahol a résztvevők találkozhattak is a csabai szlovák klub tagjaival. n. l.

Rendörtisztavatás

Az Elnöki Tanács a rendőr- tisztképzésben végzett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta a Rendőrtiszti Főiskolának. A kitüntetést Horváth István belügyminiszter adta át tegnap a főiskola rendőrtisztavató ünnepségén. A Rendőr- tiszti Főiskolán az idén mintegy 200 nappali tagozatos hallgató végzett, közülük 16-an vörös diplomát kaptak, 25-en pedig kiváló eredménnyel fejezték be tanulmányaikat.

kapcsolatok jelentős javulása elősegíti a fennmaradt nézeteltérések tisztázását, a hadászati fegyverek számottevő csökkentését, és más jelentős fegyverzetkorlátozási és leszerelési megállapodások kidolgozását. A Központi Bizottság támogatásáról biztosítja a szovjet kezdeményezéseket, mindenekelőtt az európai hagyományos erők és fegyverzetek csökkentésére vonatkozó javaslatot, amelynek valóra váltásában hazánk is közvetlenül érdekelt.

Az MSZMP Központi Bizottságának megítélése szerint a nemzetközi helyzet egészének alakulására jótékony hatást gyakorol az is, hogy a csúcstalálkozón előrelépés . történt a szovjet— amerikai kétoldalú együttműködés számos területén.

A helyi válsággócokról folytatott moszkvai megbeszélések javították a feszültség- források felszámolásának, a konfliktusok politikai rendezésének esélyeit. A megbeszélések tapasztalatai azt is megmutatták, hogy a humanitárius kérdések az államközi (kapcsolatok szerves részévé váltak, és kölcsönös jó szándék esetén e területen is lehetséges a tárgyszerű véleménycsere.

A Központi Bizottság megelégedéssel állapította meg, hogy a moszkvai csúcs- találkozó eredményei hasznosan járultak hozzá a nemzetközi légkör további enyhüléséhez, a kelet—nyugati együttműködés elmélyítéséhez, és ezáltal hazai építő- munkánk külső feltételeinek javulásához. (MTI)

Dőlt betűvel

Méltósággal

„Itt, az ország keleti határainál talán a szokásosnál is jobban érezzük a riadalmat, amelyik önkényével és kérlelhetetlen elszántságával, ellenőrizhetetlen pozícióival emberi kultúrákat semmisíthet meg. Európa közepén, a huszadik század végén egy lidércnyomás, melyről azt gondoltuk, hogy már nem fordulhat elő többé” — szó szerint ezt tartalmazta az az üzenet, amelyik Gyulán, a városszépítő egyesületek országos közgyűlésén fogalmazódott meg. A hullám elért hát bennünket is. Tiltakozó levelek és táviratok, markáns állásfoglalások íródnak garmadával szövetségi és 'egyesületi üléseken, sőt utóbb már a visszafogottságukról ismert társadalmi és tömeg- szervezetekben is. A címzettek között a nagyhatalmak vezető politikusai és a különböző nemzetközi szervezetek fköztük |az ENSZ is) éppúgy megtalálhatók, mint egyes romániai intézmények, melyekről feltételezni lehet még a párbeszédre és Imás gondjainak megértésére való hajlandóságot.

Azzal a nyilvánvaló céllal készülnek iaz üzenetek, hogy velük a nemzetközi közvéleményt még jobban felrázzák. Mert — olvasom az újságból — Kelet és Nyugat is megmozdult már a buldózerpolitikával fenyegetett kistelepülések védelmében. Hogy aztán ezek |a látványos külföldi kijelentések és kommentárok mennyit érnek, az egy inás kérdés. Különösen egy olyan világban, ahol két évvel ezelőtt még a legtermészetesebbnek tűnt az olyan kérdés, amilyet egy angol lap tett fel keleti szomszédunk vezető politikusának: „Mit tud ön tenni azok ellen az izgága magyarok ellen, akik a XX. században már két katasztrófába sodorták a világot”. (Mellesleg ennek az „izgága” magyarságnak a sérelmeit Európa szeméremből vagy [merő bűntudatból egészen a közelmúltig nem volt hajlandó meghallani. Igaz, intézményes hallgatásunkkal mi is hozzájárultunk ehhez.)

Jelképesen szólva átszakadt a gát, lés ivem tudni még, mi hordalékot vet fel a hömpölygő folyam. Mert, hogy van hordaléka, arról a minap magam is megbizonyosodtam. Egy tanácskozáson javasolta valaki, hogy egy meghatározott napon, egy meghatározott órában vonuljon ki minden errefelé lakó a határra. Fáklyáv&l, gyertyával, zseblámpával a kezében, hatalmas szentjánosbogarakként. Természetesen tiltakozásul. De fájdalmasabb jelenségekkel is találkozni. Az ügyhöz méltatlan, disszonáns hanggal, különösen Pesten, ahol ie napokban — a hatalom akarata :és aggodalmas intése ellenére — tüntetést készülnek szervezni. A titkon terjesztett \plakátokon megjelent újra a hátborzongató, irredenta szöveg: Nem! Nem! Soha!. . .

A minap hallottam a rádióban, hogy a tiltakozó hullám levezetése demokratizálódó . közéletünk első nagy próbája. Mélységesen egyetértek a megállapítással. Mert valóban az a fő kérdés, hogy bajunk, keserűségünk, meg- alázottságunk és tehetetlen dühünk ellenére (vagy mellett) tudunk-e európaiként viselkedni? Meg tudjuk-e óvni az ügy tisztaságát, távol tartani és leszerelni minden besározni akaró megnyilatkozást. Belátni, hogy nem a határ körbevilágításával, és nem irredenta szólamok kán- tálásával lehet célt érni.

Lapjaink tele lyannak tiltakozó levelekkel, és a halálra ítélt falvak védelmében !íródott közleményekkel. A túloldalon a magyar nyelvű lapok — mintha mi sem történt volna — ia települések „szisztematizálásának” tervét dicsőítik, s olyan programnak tüntetik fel, mely az országot, s a népet magasabb régiókba, a szocializmus felső fokára .emeli. Mindkettőt magyarok írják. Hogy hol, miért, azt most me firtassuk. Csak vegyük észre a nemzetiségi lét iszonyú terheit. Ott is, de itt is. Vagyis, ha arrafelé van fülünk, legyen erre is. iHalljuk meg, mi minden hull butaságból, otrombaságból, gőgből, évtizedeket túlélt felsöbbrendűségi érzésből az itt élő nemzetiségekre. Román nemzetiségiektől tudom, Imiként képes lealjasulni és fájdalmasat ütni a határon túlra célzott harag, is miként képes a jogos tiltakozás nép- vagy nemzetiségellenessé hálni.

Egy nép, amelynek van méltósága ahhoz, hogy idegen ajkú menekülteket is befogadjon, legyen méltósága ahhoz is, ihogy a vele együtt lélő nemzetiségeket megvédje. Ellenkező esetben minden szava hitelét veszti.