Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljelek! H MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES B MEGYEI TBNÁCS LAPJA 1988. JÜNIUS 24., PÉNTEK Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM Illést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar ^Szocialista Munkáspárt köz­ponti Bizottsága 1988. június 23-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és el­fogadta á feladattervet az MSZMP orszá­gos értekezlete állásfoglalásának végre­hajtására, a párt vezető szervei munká­jának nyilvánosságáról, valamint a vá­lasztási törvény alkalmazásának tapasz­talatairól és módosításának főbb irányai­ról szóló előterjesztést. Az ülésről közlemény jelenik meg. Berecz János tévényilatkozata 11 múlt évi költségvetés és az egészségmegőrző program a megyei tanács napirendjén Békés Megye Tanácsa tegnap — Gyulavári Pál me­gyei tanácselnök vezetésével — ülést tartott Békéscsa­bán, a városi tanács dísztermében. A napirend a [kö­vetkező vált. — Az 1987. évi tanácsi terv végrehajtása, — Békés megye egészségmegőrző programja, — bejelentések, interpellációk. liő forintos növekmény mu­A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottság ©árnak június 23-1 ülésén végzett munkáról, az elfo­gadott határozatokról nyi­latkozott a csütörtök esti Tv-híradónak Berecz János, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára: — Elsőként egy feladat- tervet tárgyaltunk meg és fogadtunk el, ezt a Politikai Bizottság megbízásából én terjesztettem elő. Ez a terv tartalmazza a pártértekezlet állásfoglalásából a Központi Bizottságra vonatkozó fel­adatokat. Meglehetősen ter­jedelmes, 29 pontból áll ez a rész, a kormánynak tett ajánlásainkat 14-15 pontban foglaltuk össze, s teendőt ajánlunk a társadalmi szer­vezeteknek is. E napirend­hez 13 felszólalás hangzott el, ami érthető is, hiszen e feladatterv határozza meg munkánkat, ezt kell végre­hajtani a XIV. kongresszu­sig. Berecz János kitért arra is, hogy e feladatterv nem helyettesíti a gazdasági-tár­sadalmi kibontakozási prog­ramot, a kormány ugyan­csak tavaly elfogadott sta­bilizációs programját sem, hiszen az országos pártérte­kezlet állásfoglalása nem írt elő külön feladatokat a gaz­daságban, mert ott a kulcs­kérdés a stabilizációs prog­ram végrehajtása. — Sok, nem sok — foglalt állást a Központi Bizottság —, ver­senyt kell futnunk az idővel is, és a feladatokkal is, ösz- sze- kell gyűjteni a megfele­lő energiát ahhoz, hogy mind a stabilizációs progra­mot, mind pedig a most ki­egészítésként elfogadott fel­adattervet megvalósítsuk. E feladattervet közzéteszük a Pártéletben, és eljuttatjuk' minden alapszervezethez, hogy szinte tételesen ellen­őrizhessék az állásfoglalást és a feladattervet, egybees- nek-e, s hogy mik a végre­hajtás teendői. Miután ez — névre, osztályokra szólóan — a Központi Bizottság fel­adatterve, nem tartalmaz semmilyen előírást sem te­rületi pártszervezetre, sem alapszervezetre. De aki oda- - figyel, az okul belőle. A kormánynak tett aján­lásokról is beszélt a Közpon­ti Bizottság titkára. Elmon­dotta például, hogy miután a legnagyobb közérdeklődés­re a hosszú távú gazdaság- politikai koncepció kidolgo­zása tarthat számot, úgy foglaltak állást, hogy a té­mával két munkacsoport foglalkozzon'. — Javasoltuk a kormánynak, hogy a tes­tület alakítsa ki a kormány­zat hosszú távú gazdaságpo­litikáját, a Központi Bizott­ságban pedig legyen egy má- t sik munkacsoport. Az álta­luk végzetteket a Központi Bizottság majd hasonlítsa össze: ami egybeesik, annak örüljünk, azt pedig, ami kü­lönbözik, vitassuk meg ala­posan. Tehát az alternatí­vák kidolgozása máris meg­kezdődött. A folyamatosság mellett most a megújulásra kell a hangsúlyt helyezni. Arról a szintről, amit elértünk, min­dent el kell vetnünk, ami tagadható, és mindent meg- újítani, amire van erőnk, le­hetőségünk és tudjuk, hogy meg kell újítani. Ez az ed­digi időszak önkritikáját is jelenti, nemcsak kritikáját, hiszen szinte mindnyájan ré­szesei voltunk a tegnapnak. Ugyanakkor jelenti azt is, hogy kötelességünk másként dolgozni és másként tájé­koztatni a közvéleményt. A Központi Bizottság munka­tervében szerepel a teljes nyilvánossághoz való vb szony, az, hogy milyen le­gyen a párt sajtópolitikája. Első lépésként most — ezt sürgősen meg kellett ten­nünk — a párt vezető szer­vei munkájának nyilvános­ságával foglalkoztunk. A Központi Bizottságot illető­en azt a megoldást válasz­tottuk, hogy nemcsak az elő­adói beszédeket hozzuk nyil­vánosságra, hanem részletes tájékoztatást adunk a vitá­ról is — s mindig attól füg­gően, hogy milyen terjedel­mű, olvasmányos vagy ne­hezebb stílusú — valamilyen formában mündig közzé tesz-' szűk majd a határozatokat. Ez megtörténhet az ülést követően a napilapokban, vagy később a Pártéletben, a Társadalmi Szemlében, esetleg a titkári tájékoztató­ban, ami minden alapszer­vezethez eljut. Sőt: a Nép- szabadságban a vita össze­foglalóját is közreadjuk, a sajtónak tájékoztatást tar­tunk. Ha közérdekű témát tárgyalunk, akkor a Nép- szabadság, mondjuk egy hét­tel korábban, tartalmi is­mertetőt ad az előterjesztés­ről. — Minden vezetőnek, ve­zető csoportnak kötelessége, hogy tájékoztatást adjon. Azt akarjuk, hogy arca le­gyen a politikának, arca le­gyen a döntéseknek; az,aki­re tartozik vagy aki részese a döntésnek mondja el, hogy miért úgy döntöttek, milyen alternatívák közül választot­tak. Emellett kijelölünk egy szóvivő-koordinátort — nem a legmegfelelőbb elnevezés, majd keresünk pontosabbat — a Központi Bizottságban. Az a véleményünk ugyanis, ho«y a tájékoztatás nem le­het egy ember monopóliu­ma. De kell valaki, aki vagy tájékoztat, vagy megszerve- zi, hogy az arra illetékes tá­jékoztatást adjon, nyilatkoz­zon. — A pártértekezlet a meg­újított vezetésitől megköve­telte munkája nyilvánossá­gának megerősítését. Erről is volt vita, mondván: ne ra­gasszunk • a nyilvánossághoz jelzőt, hogy „jobb”, fokoza­tosabb”, „több”, mert vagy van nyilvánosság, vagy nincs. Természetesen arról is szó esett, hogy lehet a Köz­ponti Bizottságnak olyan belső döntése, amelyet egy ideig megőriz — mondjuk, amíg nem teljesíti —,. s utá­na teszi közzé. Az eddigi gyakorlatot, a közlemény kiadását megtartanánk. En­nek megfogalmazására a Központi Bizottság — so­raiból — egy ad hoc szer­kesztőbizottságot alakít. Ez most is megtörtént, egy hét­tagú munkacsoport — s nem a Politikai Bizottság vagy a Titkárság — véglegesíti tel­jes felelősséggel a szöveget. A közlemény tartalmazza azt is, hogy egyik-másik doku­mentumot hol tesszük köz­zé, tehát pontosan utána le­het majd nézni, elő lehet ke­resni, s nemcsak politikai, hanem egyéb állásfoglalása­inkról is tájékoztat. A párt belső életére is érvényes a nyilvánosság bár hozzá kell tenni, hogy ha az alapszer­vezetek munkájáról lesz szó, akkor elsősorban arra kell törekednünk, hogy az alap- szervezetek és a párt tagsá­ga ismerje meg határozata­inkat. De ezek sem lesznek titkosak a szélesebb közvé­lemény előtt, a párt lapja ismerteti ezeket. Berecz János a továbbiak­ban részletesen szólt arról, hogy a Központi Bizottság személyi kérdésekkel is fog­lalkozott, részint saját dön­tési jogkörében, részint pe­dig a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának, illetőleg az Elnöki Tanácsnak tett ja­vaslatokban. — Erre — mondatta a Központi Bi­zottság titkára — azért ke­rült sor, mert a pártértekez­let bírálta néhány vezető te­vékenységét, s akik kima­radtak a Központi Bizottság­ból, úgy gondolták — helye­sen, jód gondolták —, hogy akkor egyéb tisztükről is le­köszönnek. Többen megkér­dezték például, hogy mi van Lázár elvtárssal1, mert róla nem esik szó a mai ülésről készülő kommünikében sem. ő nyugdíjba ment, hiszen nem választották újjá a párt főtitkárhelyettesévé. Mások helyzetében is változás állt be, s ott, ahol eddig dolgoz­tak, kérték felmentésüket. Dönteni .kellett, hogy milyen javaslatot teszünk e posz­tok betöltésére. A főtitkár- kormányelnök kijelentette: addig akar kormányelnök­ként tevékenykedni, amíg elvégzi azt, amit korábban felvállalt; részben szerkeze­ti, részben pedig személyi változtatások végrehajtása a kormányban. Erről is, ilyen dolgokról is szó esett ma. És „rá kellett tekinteni” az MSZMP budapesti bizottsá­ga első titkárának jelölésére (Folytatás a 3. oldalon) Elsőként Szilágyi Meny­hért, az ügyrendi bizottság elnöke jelentette be, hogy Békéscsaba és Orosháza Vá­ros Tanácsa — dr. Gally Mihály, illetve Markó Já­nosáé személyében — új megyei tanácstagokat vá­lasztott. Ezt követően került sor az első napirend tárgyalására, melyhez Kovács Mihály, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetője fűzött szóbe­li kiegészítést. Bevezetőben elmondta, hogy az 1987. évi előirányzatok kialakításakor azt feltételezték, hogy a szi­gorúbb körülmények köze­pette a tanácsok elsősorban a meglevő intézmények fo­az ünnepi évad kedd esti nyitányán már láthattuk Kodály Székely fonóját. A mintegy 250 szereplő szer­dán este ismét színpadra vitte Kodály daljátékát, ez­úttal is hatalmas sikerrel. A műsor második részében Bartók A csodálatos manda­rin című műve következett, Eck Imre koreográfiájában, a Pécsi Balett előadásában. Az első premier 1965. októ­ber 22-én volt, s a mű azóta is az együttes repertoárján szerepel. lyamatos működtetésére for­dítják a rendelkezésre álló forrásokat, és szerény fej­lesztési politikát folytatnak. A tanácsok összesen 6,7 mil­liárd forintot fordítottak el­múlt évi kiadásaik teljesíté­sére, ami 197 millió forint­tal haladja meg az előző évit. Az összes felhasználás 30 százalékos beruházási és 70 százalékos működési ki­adások szerinti aránya ki­egyensúlyozottnak tekinthe­tő, bár a tervhez képest szembetűnő az elmozdulás. Így például a működési ki­adásoknál az összes felhasz­nálási lehetőség 524 millió forinttal volt több, ugyan­akkor csak mintegy 270 mil­Az előadás harmadik része különösen nagy élményt ho­zott mindazoknak, akik a hűvösödő idő és a késői óra ellenére kitartottak, s helyet foglaltak a tószínpadnál. Az Operaház szólistái és zene­kara, valamint a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes ének­kara Hollerung Gábor ve­zényletével felejthetetlen nyáresti élményt nyújtott Orff zeneművével — világi dalok szólóhangokra és énekkarra, zenekari kíséret­tatkozik. A fejlesztési olda­lon a 214 millió forintos elő­irányzat-növekedéssel szem­ben viszont csaknem 340 milliós többletteljesítés van. Előrelépés ott történt, ahol a lakosság — tanácsi fede­zet hiányában — életkörül­ményeinek javításához sa­ját pénzeszközzel járult hoz­zá. A megyében megvalósu­ló út- és közműfejlesztések­hez a lakosság 100 millió fo­rintot tett le. A sokszor el­marasztalt településfejlesz­tési hozzájárulásból 40 mil­lió forint bevétel származott, amit 11 millió forint önkén­tes hozzájárulás egészített ki. Mindehhez jelentős tár­sadalmi munka is párosult. A továbbiakban az adós­ságszolgálat alakulásáról szólt, s elmondta, hogy ta­valy csaknem félmilliárd fo­rinthoz jutottak a hitelfel­vétel és kötvénykibocsátás révén a tanácsok. A megye egészét tekintve az adósság- szolgálat egynegyedét teszi ki az éves költségvetésnek, s úgy ítélhető meg, hogy a hitelállomány jelenlegi nagysága a visszafizetést il­letően nem okozhat gondot, bár néhány tanács a követ­kező évek tervkészítésekor kényszerpályára kerülhet. A vitáiban felszólalt Gon- da Károly (Gyoniaendrőd), aki elmondta, hogy a szám- vizsgáló és tervvizsgáló .bi­zottság legutóbbi ülésén megvitatta a tanácsi gazda­ság múlt évi helyzetét, és megállaipította, hogy a be­számoló az elmúlt esztendő valós gazdasági folyamatait tükrözi, feltárva a meglevő feszültségeket is. Javasolta a bizottság nevében, hogy a megyei tanács vb terv- és pénzügyi osztálya a legkö­zelebbi tanácsülésre a terü­leti egyeztetések tapasztala­tait is felhasználva adjon képet a megye idei első há­romnegyedévi gazdálkodá­sának eredményeiről és az év végéig várható lehetősé­gekről. Kaczkó Mihály (Nagyszénás) javasolta, hogy tel és képekkel — a Car­mina Buranával. A nagy­lélegzetű mű — melynek ős­bemutatója 1937. június 8- án volt Frankfurtban — már önmagában elkápráz­tatta a közönséget. Ehhez járult Eck Imre koreográ­fiája, qjely szemléletessé tet­te a szerencsét segítségül hívó kezdő- és záróének ál­tal közrefogott részeket: a természet örömeinek magasz- talását, a bor örömeinek, és a szerelem örömeinek dicsőí­tését. A Carmina Burana a vár előtt... Fotó: Béla Ottó A városiasodás útján A tanácsülés szünetében Jenei Bálinttal, a Gyomaend- rődi Nagyközségi Tanács elnökével arról beszélgettünk, milyen volt a település 1987. évi mérlege. — Az 1987-es esztendő talán a legsikeresebbek egyike, az 54 millió forintos fejlesztési tervvel szemben 67 mil­lió forintot teljesítettünk, és számos új létesítménnyel gazdagodott a nagyközség. — Fontossági isorrendben melyek ezek? — Mindenekelőtt a közműfejlesztési programunkat említem, 7 kilométer hosszú utat, 8 kilométer gázveze­téket, 5 kilométer hosszúságú szennyvízcsatornát építet­tünk. Ezenkívül befejeződött a művelődési központ re­konstrukciója, elkészült a vízműtelep, az idősek klubja, és megoldódott Nagylapos ivóvízellátása. — Hogyan sikerült mindez? — Közös erővel, a tanács, a gazdálkodó szervek és a lakosság összefogásával; 25 millió forintos közműfejlesz­tési kötvényt bocsátottunk ki, 10 millió forinttal lépett be a lakosság az utcatársulásokba, és jelentős volt a tár­sadalmi munka is. Gond azonban az intézményi fenn­tartásban jelenlevő feszültség, az irreálisan magas mű­ködési bevétel. — Egyre közelebb kerül a várossá nyilvánítás lehető­sége. Mikorra várható ez? — Mi nagyon reménykedünk abban, hogy 1989. janu­ár 1-től megvalósul ez a vágyunk. (Folytatás a 3. oldalon) H Carmina Burana sikere Gyulán A Gyulai Várszínházihan

Next

/
Oldalképek
Tartalom