Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-21 / 147. szám

0 1988. június 21., kedd NÉPÚJSÁG KENYERMCZEUM grinauci- MOLDOVABAN. Jekatyerlna Za- haria középiskolai tanárnő kez­deményezésére, a falu lakossá­gának összefogásával, közada­kozással, gyűjtéssel állt össze a helyi középiskolában megnyílt kenyérmúzeum kiállítási anya­ga. A képen: P. Angel unoká­jával és a saját sütésű, külön­leges formájú kenyerekkel TEVEHATON JORDÁNIÁBAN. Teveháton kiránduló nyugati tu­risták a több mint 2040 éves egykori főváros, Nabatla köze­lében UTCAI ÁRUS JERUZSÁLEM­BEN. Baklavát, hagyományos keleti édességet áruló arab ut­cai árus Jeruzsálem arabok lak­ta negyedében NARANCSSZURET KUBÁBAN. Fonott kosarakban szállítják a begyűjtőhelyre a frissen sze­dett narancsot. A Matanzas tar­tománybeli narancsültetvények- ről évente 360 ezer tonna déli- gyümölcsöt szüretelnek KOZLEKEDESITABLA-ERDO BELGIUMBAN. Kerékpárútra, útegyenetlenségekre, sőt állat- és békaveszélyre figyelmeztető közlekedési jelzőtáblák sokasá­ga az egyik csendes és viszony­lag üres belga vidéki út bejá­ratánál A pozsonyi ÚJ SZÓ-ban olvastuk Elevenen megnynzni Fejezetek 1968-ból: „K 231” „A nemzetközi imperializmus köz­pontjai stratégáinak Csehszlovákiá­ban közvetlen segítőik voltak” — állapítja meg a CSKP XIII. kong­resszusa után A pártban és a társa­dalomban kialakult válság tanulsá­gai című dokumentum. Szóhoz ju- • tottak a szélsőségesen reakciós erők, amelyeket olyan szervezetek tömö­rítettek, mint a K 231. Igen, a K 231. Az 1968 óta eltelt évek folyamán sok ember megfeled­kezett arról, mi is volt ez, kik vol­tak a tagjai, szervezői. Pedig a ma­ga idejében ez volt az egyik fő an- tiszocialista szervezkedés, amely so­hasem rejtette véka alá céljait, azt, hogy meg akarja dönteni a fennálló társadalmi rendszert, bosszút akar állni a februári győzelemért, s fel akarja újítani a müncheni árulás előtti idők politikai struktúráit. Nem K 50, hanem K 231 Már 1968 februárjában szövetke­zett azon egyének militáns csoport­ja, akiket annak idején csehszlovák bíróságok ítéltek el. Már régen, 1968 januárja előtt tudtak egymásról. Csak még nem jött el fellépésük ideje. Habár' egyesek röviddel sza­badlábra helyezésük után ismét meg­kísérelték folytatni azt a tevékeny­séget, amelyért elítélték őket, sőt, egyesek illegális szervezkedésbe is kezdtek, olyan szervezetet próbáltak létrehozni, amely szükség esetén nyilvánosan felléphetett volna. 1968 februárjában a helyzet meg- felólőnek tűnt számukra. A Jaros­lav Brodsky, Otakar Rambousek, Václav Palecek volt tábornok, Ka­rel Ny grin professzor, Szlovákiában pedig Emil Vidra, Vojtech Ceresna és Anton Hornik körül kialakult csoport fokozatosan az új szervezet alapjává vált. Ennek tagjai csak olyan állampolgárok lehettek, aki­ket az előző években — akár jogo­san, akár jogtalanul — az 50/1923, a 231/1948 számú, vagy más olyan törvények alapján ítéltek el, ame­lyek ezt a kettőt pótolták. De miért a K (klub) 231, nem pedig a K 50 nevet vették fel? Az 50-es számú törvényt 1923-ban hagyták jóvá, sa köztársaság elleni cselekedetekre vonatkozott. A szervezők célja a München előtti időszak elleni fellé­pés, s az akkori törvények bírálata volt. Csakis országunk fejlődésének szocialista időszaka érdekelte őket. Ezért a nevükbe az 1948. évi tör­vény számát vették be. A dr. Krupickánál — aki később a. szervezet programjának egyik kidolgozójává és a csoport afféle ideológusává vált — tartott gyűlés után Jaroslav Brodsky és egy másik .^lapító”, Zdenek Mráz március 27- én Alexander Dubcekhez indult, hogy tájékoztassa őt az új szerve­zet megalapításának szándékáról, és segítséget kérjen az alapiszabályzat jóváhagyásához. A CSKP KB első titkárával nem beszéltek. De fogad­ta őket Tóth, a CSKP KB munka­társa, s pozitívan nyilatkozott az előterjesztett programtervezetről, és az új szervezet felépítéséről. Egyút­tal találkozót beszélt meg számukra Záruba belügyminiszter-helyettes­sel, s ajánlotta, hogy kérvényüket pozitívan bírálják el. Ezt további tanácskozások követték. 1968. március 31-én a prágai Szláv-szigeten furcsa társaság jött össze: volt ügynökök, kémek, a fel­forgató tevékenység és az illegális harci csoportok szervezői. A fő be­szédeket Brodsky (a csopiort szer­vezési felépítéséről), Krupicka (programjáról), Smid (a rehabilitá­ciókról), és Vydra (az általánosabb összefüggésekről) tartotta, ezenkí­vül felszólalt Emil Vidra, s kijelen­tette, hogy Szlovákiában hasonló szervezetet alapít. Ekkor jött létre a K 231, szinte hivatalosan. És csodák csodája, ki nem fogadta őket? Az egyik akkori vezető párttisztségvise­lő, a későbbi emigráns, Zdenek Mlynar. Kijelentette: „A K 231 olyan jelenség, amilyen a demokrá­cia tökéletessége szempontjából a brit királynő országában sincs, mert olyan emberek társulása, akiket részben (?) jogerősen ítéltek el, s akik jogtalanul elítélteknek mond­ják magukat”. A „klub” élére Karel Nygrín pro­fesszort (elnök), Jaroslav Brodskyt (titkár), Otakar Rambouseket (ado­kumentációs csopxxrt vezetője), Ra­dovan Procházkát, Josef Cechet, Antonin Roubíkot és Václav Placek volt tábornokot választották. Látszólag politikamentességet hir­dettek. A klub állítólag csak a „p>o- litikai bűncselekményekért 1948 után elítélt személyeket” tömörít, „tiszteletben tartja a fennálló jog­rendet”, részt vesz a „rehabilitációs törvény kidolgozásában”, „a volt foglyok teljes állampolgári egyenjo­gúságának megteremtésében”, tá­mogatásáról biztosítja a CSKP KB januári ülése által megkezdett, „de­mokratizálása folyamatot”, s vége­zetül a „demokrácia kis gyakorlati modellje" akar lenni. Attól a pierctől indult meg a klub gyors fejlődése. A számos járásban tartott előkészítő gyűléseken tobo­roztak a szervezetbe további tago­kat. I „politikus” politika A programosztály anyaga, amely dr. Krupicka vezetésével készült, már körvonalazta a klub jövőbeli céljait. Harmadik része például ki­mondja: „Törvényt javasoltunk az általános békéről, s nemzeti megbé­kélésről, és hadd mondjuk meg (ne­vezzük meg) világosan, hogy ez a mi részünkről nagyvonalúság volt". Többet akartak. Tulajdonképpen mit? „Alapvető álláspontunk tehát az, hogy hitelezők vagyunk, nem pe­dig kérelmezők". Hogy mit követeltek konkrétan? Minden elítéltnek 20 ezer koronát kellett volna kapnia minden börtön­ben töltött évért, tekintet nélkül ar­ra, hogy bűnös volt-e vagy ártatlan. Jóváhagyásra előterjesztett alap- szabályzatukban aztán .körvonalaz­ták céljaikat. Állítólag „hozzájárul­nak tagjaik demokratikus jogainak érvényesítéséhez ..., segítik tagjai­kat jogos igényeik érvényesítésé­ben". Hogy ezek milyen tagok vol­tak, néhány héttel később Brodsky központi titkára elárulta a litomeri- cei aktívaértekezleten: „Ki kell áll­nunk azokért a fiúkért, akiket ők bűnözőnek tartanak, pedig a legbát­rabb embereink voltak”. Ennék alapján tehát gyilkosok, felforgatók, ügynökök és kémek. A járási „aktívaértekezleten” an­nak idején más szavak is elhang­zottak : „... szét kell zúzni a CSKP-t, ... el kell érni, hogy az embereknek kedvét szegje a CSKP létezése, s hogy a párttagokban gyilkosokat és karrieristákat lássa­nak ...” (J. Siska a kladnói part- értekezleten) . „ ... 1945 után a kormányzást zsarnokok, analfabéták, teljesen te­hetségtelen emberek ragadták ma­gukhoz. Az elmúlt 30 esztendő (!) a borzalom, a rettenetes elnyomás éveit hozta, jellemtelen emberek uralkodtak... Állatok uralkodtak fölöttünk ..(Dr. Smid, a litoméri- cei alakuló gyűlésen.) .......Taktikánkat a demokratizá­lási folyamathoz kell kialakítani. A tömegtájékoztató eszközök felhasz­nálásával és más formákkal is le kell járatnunk a belügyminisztériu­mot, védekezésre kell kényszeríteni az állambiztonsági szerveket. Ki kell követelnünk, hogy a CSKP nyíltan foglalkozzon a múlt torzulá­saival és a politikai perekkel, s így kell gyengítenünk a CSKP iránti bizalmat, és csökkenteni tekintélyét a munkások körében. El kell ér­nünk, hogy tisztogatásra kerüljön sor a kommunista pártban. Takti­kánkat úgy kell meghatároznunk, hogy puskalövés nélkül megszerez­zük a hatalmat...” (K. Osvald, a k lub aktivistáinak oktatásán). Hogy ne történjen tévedés, és vé­letlenül se válasszanak más utat, Rambousek volt ügynökön kívül, aki a központban dolgozott, a legfonto­sabb „fiókintézetek” élére a CIA to­vábbi munkatársait választották. Pardubicében R. Veselyt, Ostravá- ban M. Hostálekot, Frydek-Mistek- ben Z. Nedomát és másokat. Ekkor a klub már készülődött a döntő találkozásra. Ezzel a céllal a központjából adott utasítások alap­ján az egyes „fiókintézetek” nagy­szabású dokumentációt dolgoztak ki, amelynek valódi célja az volt, hogy beszerezzék az elérhető információ­kat a piárttisztségviselőkről, a rend- őrpjarancsnokokról, a Csehszlovák Néphadsereg parancsnokairól és a Népi Milíciáról. „A CSKP minden olyan tagjáról, akik vezető tisztség­ben vannak, megvannak a szüksé­ges információink, és ha eljön a megfelelő idő, eltávolítjuk őket”, hangzott el nyíltan a Novy Jicin-i „aktívaértekezleten”. A klub tagjai más helyeken is hasonlóan jártak el. Szövetségesek Május 31-én Prágában a „klub” kongresszusra ült össze. Nem szá­mított, hogy még május 15-én, az akkori miniszterelnök levélben kö­zölte a „klub” vezetőségével, hogy nem kap engedélyt a kongresszus megtartására, és ha mégis összeül­ne, ez törvényellenes lenne. Nagyon sajátos módon segédkezett a Cseh­szlovák Televízió és természetesen a külföldi hírszerzés. A következő napokban a központ apparátusának összetételéről tanács­koztak. Kezdetben a „klubnak” a belügyminisztérium által fizetett négy dolgozója lehetett, ahogyan erre Pavel miniszter kötelezte ma­gát. A szervezeti felépítés is ki­alakult. Kapcsolatot teremtettek az ún. KAN-nál — az Elkötelezett Pár- tonkívüliek Klubjával —, s az Em­beri Jogok Társaságának képvise­lőivel. Budsky, prágai főpolgármes­ter-helyettesnek köszönhetően a „klub” helyiségeket kapott a Zitná utcában. A Prumstav egyes képvi­selői 20 lakást, a karlini Dukla pe­dig irodai berendezéseket is felkí­nált. Találkozókat, gyűléseket tar­tottak, rekviem volt a Szent Vitus- templomban. A brnói alakuló ülé­sen részt vett Spacek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a kerületi párt- bizottság vezető titkára, más akció­kon piedig Taussigová, a CSKP KB volt vezető munkatársa jelent meg. Támogatásáról biztosította a K 231-et Cisar, a CSKP KB titkára, Litera, a prágai városi pártbizottság titkára, Lederer, az írószövetség pártszervezetének akkori elnöke, Kriegel, a Nemzeti Front KB elnö­ke. Brodsky 20 piercig tárgyalt Smrkovskyval, a Nemzetgyűlés el­nökével, s megvitatták a kormány elnökségének és a K 231-nek egyez­ményét, amelyben egészen más te­vékenységi forma jóváhagyása volt a cél, s ezt Mlynar, a CSKP KB titkára is javasolta. A tét mindenekelőtt az alapsza­bályzat jóváhagyása volt. Pavel mi­niszter kész volt beleegyezni, mert állítólag ez olyan szervezet, „amely a jogtalanul büntetettek és a káro­sultak jogos igényeit fogja érvénye­síteni”, amint ezt a miniszterelnök­nek írt levelében kiemelte. Arról is van adatunk, hogy egyik fogolytár­sának, a „klub” élenjáró tagjának, az amerikai CIA korábban elítélt munkatársának magas tisztséget ajánlott fel a rendőrségnél. Rendszeres kapcsolatokat tartott fenn Pavel és a „klub” vezetősége közötti közös nemhivatalos tárgya­lások után Mares, a belügyminisz­térium volt munkatársa, akit állam­ellenes tevékenységért ítéltek el, aki egyébként a K 231 dokumentációs bizottságának tagja volt. De miért volt ez a nagy támoga­tás? Erre részben M. Sedlaceknek, a „klub” egyik vezetőjének az a ta­núvallomása ad választ, amelyet A. Cerny vezető titkár képviseletében a brnói kerületi pártbizottság tit­kárának a K 231 brnói vezetőségé­vel tartott találkozójáról tett. „... Alfred Cerny felszólította a K 231 brnói tagozatának képvise­lőit: segítsék a dél-morvaországi ke­rületi pártbizottságot abban, hogy kompromittáló anyagokat gyűjtse­nek egyes személyekről, akiket a kerületi pártbizottság képviselői ne­veztek meg. Alfred Cerny szerint ezek ún. konzervatív személyek vol­tak, akik még mindig jelentős tiszt­ségeket töltöttek be ... A kompro­mittáló anyagot Cerny úgy képzelte el, hogy legalább két személy alá­irt tanúvallomásával lenne hitele­sítve, hogy használni lehessen .. Arra kérte a K 231 képviselőit, „hogy ezt ne tekintsék besúgásnak, hanem a kerületi pártbizottságnak nyújtott segítségnek a párt megtisz­títására irányuló törekvésében .. A K 231 tagjai nem okoztak csa­lódást Cerny titkárnak és Pavel mi­niszternek a bizalmukért. Iparkod­tak sok anyagot összegyűjteni. De ezek az anyagok elsősorban nem Cerny és Pavel számára szolgáltak, hanem maguknak, akkorra, amikor kenyértörésre kerül a sor. Ezt Taus­sigová-Putckovának, a K 231 egyes képviselőivel (Pavel miniszter tud­tával) tartott találkozója is alátá­masztja, amelyben egyebek között annak a lehetőségéről is szó volt, hogy a K 231 valamelyik, esetleg több vezetőségi tagját kinevezzék a cseh kormányba. Egy mindenkiért Jaroslav Brodskynak hívják. Brnóban,- az észak-csehországi kerü­let székhelyétől nem messzire szü­letett, p>ostai kézbesítő családjából származik. Négy gimnáziumi osztály elvégzése után tanítóképzőbe járt. A megszállás idején könyvtáros volt, később Usti nad Labem kör­nyékén tanított. 1948-ban antiszo- rialista nézetei miatt elbocsátották tanítói állásából, és munkásként dolgozott. Abban az időben egyes hasonló gondolkodókkal álllamelle- nes csoportot alapított, amely kü­lönböző nyomtatványokat és röpira- tokat adott ki: szerzőik felhívták a piedagógusokat, hogy a gyermekeket szocialistaellenes szellemben nevel­jék. A csop>ort párizsi és londoni központokkal is kapcsolatban állt, ahová különféle kért információkat juttatott el. Letartóztatása után el­ítélték, s büntetését Pribramban töltötte le. Már az ’50-es években bosszút tervezett, ahogy ezt a Csehszlovákiából való menekülése után külföldön kiadott Gamma megoldás című könyvében megírta: „Egy dologban valamennyien egyetértettünk: meg kell semmisíte­ni, gyökerestől ki kell irtani ezt az ámító rendszert, leverni hordozóit és végrehajtóit, mert a Rubikont régen átlépték, és megbékélésről szó sem lehetett. De megválaszolatlanul maradt egy jelentéktelen kérdés: ki lesz utánuk, azok után, akiket le kell verni?" 1960-ban szabadlábra helyezték Rövid ideig az Usti nad Labem-i Magasépítő Vállalatnál munkásként, majd nevelőként dolgozott. Látszó­lag lojális lett, de már akkor jövő­beli tevékenységéről gondolkodott, s gondolatait papírra is vetette: „Amikor röpködtek a szavak, be­csületes emberek jöttek hozzánk, és azt mondták, hogy egyszer a kom­munistákat elevenen fogják meg­nyúzni, s hogy valamennyiüket kö­telezően ki kellene herélni, hogy ne szaporodjanak, és más érdekessége­ket is javasoltak arra vonatkozóan, hogyan tehetjük a világot Isten szá­mára kedvessé.” Hatvannyolcban megragadta a le­hetőséget. Fizetetten szabadságot kért. és az egyesület tevékenységé­vel foglalkozott. Kezdetben vissza­fogottan lépiett fel, de később a leg­durvább kifejezések használatától sem riadt vissza. Eleinte igyekezett elkendőzni a klub valódi, céljait, ké­sőbb már biztos volt a párt egyes jobboldali képviselőinek támogatá­sában, s nyíltan lépett fel. Az első hetekben az olyan szerény tisztség- viselő benyomását igyekezett kelte­ni, akinek semmi más célja nincs, mint a rehabilitáció és az, hogy fo­golytársai integrálódhassanak a tár­sadalom életébe, néhány héttel ké­sőbb hagyta, hogy képviselőjelölt­nek javasolják Sejna tábornok vá­lasztókerületében, s még később is­merősei körében nyíltan kifejezte, hogy szeretne miniszterhelyettes lenni. Júliusban aztán kijelentette, hogy a munkaügyi és szociális mi­nisztérium főosztályvezetői tisztsé­gét is kész elfogadni. Brodsky valódi gondolkodására a klub litomericei gyűlésén mondott szavai is utalnak: „... valóban az egyedüli erőforrás vagyunk, amely képes a nemzetből kiirtani azt a pestist, amely mindmáig az utakon, az utcákon jár, mindmáig borzalom­mal fenyeget, hogy mi lehet belő­le... En sosem szerettem a kom­munistákat. Egyszerűen azt mond­tam, hogy a jónak letépni a lábát, s a rosszat agyonütni vele ...” Azt tervezgette, hogyan támadja meg a párttagokat, készült a válasz­tásokra, egyik körlevelet a másik után küldte, amelyekben az egyes ..tagozatoknak” tanácsot ad, hogyan járjanak el. Türelemre szólította fel őket, de elfogta a türelmetlenség, ha azt látta, hogy a „klub” vezető­ségének céljai csak lassan valósul­nak meg, vagy ellenállásba ütköz­nek. Képes volt hosszan szövegelni a demokráciáról, de nem tűrt meg más nézetet. Amikor rájött, hogy célját már nem érheti el, illegálisan távozott az országból, és külföldön a legmilitánsabb szervezetek szol­gálatába lépett. Ez már hattyúdala volt. És egyben a K 231 hattyúdala is. Jaroslav Kojzar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom