Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
1988. június 21., kedd Egy nem is olyan régi kép: kondorosi asszonyok Egerben Hímeznek, kötnek, országot járnak Látogatóban a Kondorosi Egyesült Tsz hfmzöszakkörénél Délután hat óra tájban benépesül a Kondorosi Egyesült Tsz földszinti nagyterme. Megérkeztek a hímzőszakkör tagjai vidám, jó kedvvel, jókora batyukkal. Kirakják a kézimunkát, a fonalakat, meg a házisüteményekkel megrakott tálcákat. . Sorra kínálják egymást, mint a lakodalomban. A sok finomságnak nem tudunk ellenállni, majd holnaptól fogyókúrázunk... — Minden hétfőn összejövünk, nagyon szeretünk ide járni, együtt lenni, megbeszélni a világ dolgát, a nagyközségben történt eseményeket. Ebben a közöségben mindenki nagyon jól érzi magát, Sokuknak ez a találkozás, jelent szinte családias kapcsolatot, különösen azoknak, akiknek a gyerekeik az ország más tájain élnek. Harmincketten vagyunk, az átlag életkor meghaladja az ötven évet. a tagság nyolcvan százaléka nyugdíjas — mutatja be a kis kollektívát Petrovszki Pálné, Zsuzsa asszony, a hímzőszakkör vezetője. Elmondotta azt is, hogy ő maga öt éve vezeti a szakkört, sokkal korábban Gyöngyösi Pálné rigatta a szakkör „bölcsőjét”, aki most a pávakört vezeti. Zsuzsa asz- szony évekkel ezelőtt Békéscsabán végezte a díszítőművészeti vezetőképzőt, így nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az egyes tájakra jellemző népi hímzéseket szakszerűen, hozzáértéssel varrják az asszonyok. — Feldolgoztuk Erdély népművészetét — magyarázza a szakkörvezető. — Ez óriási munka volt. Szinte valamennyien jártunk erdélyi falvakban, megszereztük a szakirodalmat, a sok szép kézimunkából kiállítást rendeztünk Kondoroson, igen nagy sikerrel. Majd a Rábaközi mintákkal ismerkedtünk meg. A korai kalocsai mintákkal készült hímzéseinkkel Mezőkovácsházán megyei kiállításon arattunk nagy sikert. Jelenleg békési mintákkal dolgozunk. A pávakör tagjainak vörös békési hímzéssel készítünk társadalmi munkában blúzokat. — Ügy vélem, szakkörünknek a közművelődésben is fontos a funkciója, a közízlés fejlesztésében, a sokoldalúan képzett, művelt ember nevelésében. Az a célunk: minél többen ismerjék, szeressék és becsüljék a népművészeti hagyományokat. Zsuzsa asszony valameny- nyi kézimunkát alaposan szemügyre vesz, tanácsokat ad, dicsér, fonalakat osztogat, mert mindenkinek egységesen ugyanazokat a színeket kell használni a blúzokhoz. Sokan elhozták megmutatni, mit kötöttek legutóbb. A télen ugyanis kötőtanfolyamot rendeztek, hogy az áremelések ellenére is szépen, divatosan öltözhessenek. Közben előkerülnek a fényképek kiállításokról, kirándulásokról. A hímzőgzakkör tagjai ugyanis nagyon szeretnek utazni. A termelőszövetkezettől évente legalább kétszer megkapják az autóbuszt, és családostul indulnak a2 ország legszébb tájaira. Egyebek között voltak Pécsett, Nyíregyházán, Fertődön, Miskolc és Eger környékén, Kőszegen, Sopronban és számos más helyen. Sokat emlegetik az aggteleki és lillafüredi kirándulást. A közelmúltban Bécsben jártak, a nyáron Csehszlovákiába szeretnének utazni kollektíván, mert szerintük csak így ér- demes. — Bizony, fiatalasszony korunkban a sok munkától, gyermekneveléstől nem jutott idő kirándulásra — magyarázza Kovács Jánosné. — Most bepótoljuk. A szövetkezet vezetői minden segítséget megadtak régen is, most is. Ha több napra megyünk, akkor is fáradhatatlanok vagyunk. Sokat dalolunk, felemlegetjük, hogyan is volt régen. A beszélgetésbe többen bekapcsolódnak, régi vidám történeteket mesélnek. Egymás között olykor szlovákul, de mindjárt lefordítják nekem magyarra, hogy velük együtt nevethessek. Gyerekkori, lánykori emlékek jutnak eszükbe, kacagásuktól zeng a terem, az arcok kipirulnak, egyik-másiknak a könnye is kicsordul. Észrevétlenül telnek az órák. A beszélgetésből kiderül, szeretnek színházba, nótaestekre járni, nemrég Kecskeméten jártak, a Katona József Színházban operettesten. A szakkörvezető — aki fő állásban az állatorvos mellett szaksegédként dolgozik — bejelenti: „Asszonyok! Birkákat oltottam. Kinéztem magunknak egy szép kövéret. Ha akarjátok, megvásároljuk a szövetkezettől és csinálunk egy közös vacsorát, szeretettel meghívjuk a családtagokat is.” A bejelentést nagy taps fogadja, ami annyit jelent: vidám estre készül a Szocialista Kultúráért és Nívódíjjal kitüntetett hímzőszakkör. Ary Róza Vállalkozások a kultúrában Németh László mondta 1969-ben életművére visszatekintve: „Vállalkozáson én (...) valami organikusan növőt értettem, nem egy célt, s a hozzászerkesztett üzemet, ahogy az iparban. Hajlam, képesség, lehetőség hajlékony szövődését.” Csakhamar azonban változtak az idők, s a nyolcvanas évek elejétől egyre-másra jelentkeztek a kultúra, művészet, közművelődés területén is a cél, s a „hozzászerkesztett üzem” jegyében fogant vállalkozások. összefüggésben a gazdasági ellehetetlenülés folyamatával, s azzal, hogy az állam a „nem termelő ágazatoktól” is mindinkább önfenntartást, netán nyereséges működést, „szerkezet- váltást” követelt. Pedig még a közelmúltban is eretnekségszámba ment, ha valaki megkockáztatta: a kultúra is áru, vagy szelídebben: a kultúra áru is. Elv és gyakorlat került szembe ebben a vonatkozásban is, és sók 'mindent lehet csinálni ma, csák egyet nem: figyelmen kívül hagyni a valóság tényeit. Ez alkalommal adjunk számot az áruszerű kultúra, a vállalkozás néhány, figyelmet érdemlő eredményéről: 1983-ban, „üzletközpontú”, „tőkés” cégként jött létre a Novotrade elnevezésű részvénytársaság, négy magyar bank együttműködésével. Ma nyolcvan fölött van egyéb részvényeseinek a száma. Két esztendeje immár külkereskedelmi jogköre is van. Szinte véletlenszerűen jutottak megalapítói — nyugati példák nyomán — arra a gondolatra, hogy filmmel, könyvkiadással, műkincskereskedelemmel, kiállítás- szervezéssel, művészek közvetítésével is foglalkozzanak, mégpedig a nyereség reményében. S az eddigi tapasztalatok kedvezőek. Benyomultak olyan területekre, amelyeket a meglévő vállalatok, intézmények nem, vagy nem igazán szívügyükként gondoztak. Sikerült pénzzel támogatniuk Sándor Pál Éli, Éli című dokumentumfilmjének elkészítését, külföldi partnerekkel működtek együtt a Kabay— Gyöngyösy alkotópáros Cirkusz a Holdon című játékfilmjének létrehozásában. Filmes tárgyú, menedzsereknek, kismamáknak szóló munkák, lexikonok, tankönyvek megjelentetésén dolgoznak. Afféle „vizsga- kiállítás” rendezésével érték el Londonban, hogy a Novotrade vált egy műkincskereskedő világcég magyar- országi képviselőjévé. Együttműködnek a magyar múzeumokkal is; jövőre a tihanyi apátság környékén terveznek olyan kiállítást, amelyen iparművészek is szerepelnek. Egyre többen bízzák előadóművészeink közül a Novotrade-re külföldi elismertetésüket; egyebek között a Pécsi Nemzeti Színház utaztatása szerepel a tervekben. A hatalmas sikerű kínai agyagfigura-kiállítás ügyében is szerepet vállalt a Novotrade, de az oroszlánrész itt az 1987 februárjában létrejött Artuniont illeti. Ez a vállalkozói iroda a Magyar Nemzeti Galéria, s a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja segítségével született. Témák, szabadalmak fölkarolására, sajátos művészeti feladatok, tervezési és kivitelezési programok megvalósítására a maga pénzeszközeit is mozgósítva. Az említett kínai kiállítás Budapestre való eljuttatását — más szocialista országok visszalépése miatt — végül is az Artunion szervezte meg, bravúros fegyvertényként, a Tavaszi Fesztivál, a Hungária Biztosító, az Általános Értékforgalmi Bank, s részben a Magyar Televízió anyagi, s egyéb támogatásával, De majdnem hasonló teljesítmény Picasso 347 grafikájának magyarországi bemutatása, melynek során a fővároson kívül Szombathely, s a tervek szerint Pécs, esetleg Debrecen is megismerkedhet a páratlan értékű-szépségű anyaggal. Nevéhez fűződött tavaly — a Budapesti Nemzetközi Vásár területén — az első budapesti nemzetközi műkereskedelmi vásár létrehozása; itt kubai, lengyel, szovjet alkotások is gazdagították a kínálatot. Jövőre nyugati galériákat is szeretnének bevonni az akcióba. Széchenyiről elnevezett kiadójuk idén a magyar századforduló építészetéről jelentet meg kötetet; kiadják Ráday Mihály „városvédő beszédeit”; érdeklődésre tarthat számot angolul, s magyarul a hajdani jeles úszónő, Gyenge Valéria Hazám című fotókönyve (a szerző révén kanadai s magyar együttműködésben), az 1900-as Moszkvával foglalkozó orosz és magyar nyelvű kötet, de napvilágot látnak közgazdasági, pszichológiai szakmunkák is. például Lis- ka Tibortól, illetve dr. Fa- ludi Gábortól. Tavaly októberben született a Szféra Kisszövetkezet nevű vállalkozás. Tizenöt alapítója között újságíró, televíziós is akad, s egy pantomimművész is: Tímár Tamás, akinek Nővérek című, Csehov nyomán készített „némaszínházi” játékát a fővárosi Egyetemi Színpad közönsége láthatta, a Szféra gondozásában. Ígéretes, tehetséges a négy női, s két férfiszereplőt foglalkoztató produkció. Rólunk szól: kapcsolatainkról, vágyainkról, torzulásainkról. Mindez a jövő útja? Kizárólagosan: aligha. Mert bár az ógörög művészetpártolás szintjét nem érhetjük el (egyébként is: a művészet akkoriban csak a szabad emberek privilégiuma volt, a rabszolgamunka alapjain), művészet- és kultúrbarát reneszánsz uralkodókra sem számíthatunk, a szocialista állam nem feledkezhetik meg ezen a területen adódó kötelezettségeiről. A legfőbb mecénás eztán is az állam kell, hogy legyen. A gazdasági kibontakozás érdekében is! A kiművelt_ emberfők sokasítása céljából! Ám az imént említettekhez hasonló vállalkozások hasznosan egészíthetik» ki az állami mecénatúrát. De ehhez a vállalkozók dolgát is köny- nyehbíteni kellene, mert abban az Artunion, s a Szféra vezetői is egyetértenek, hogy a jelenlegi körülmények nem ideálisak. Egyszerűbb szerkezetre lenne szükség még e viszonylag célszerű konstrukciójú vállalkozásoknál is, Az Artunion például leány- vállalatok létrehozására gondol, hogy jobban győzze' a túl széles profilból következő feladatokat. S nem volna szabad adóterhekkel és bürokratikus kötelezettségekkel nyomni agyon őket. Ez utóbbi gond meg — például — a Szférát aggasztja. A kultúra is: emberi jog, s azokat, akik eme jogunk gyakorlásában segítenek bennünket, támogatni kell. Kőháti Zsolt KÉPERNYŐ A honi tévés hetet két fontos esemény határozta meg: az Európa-bajnoki labdarúgó-mérkőzések, és aiz MTV kettesen délutánonként sugárzott XVIII. veszprémi tévé- találkozó kínálata. Hogy e két fontos esemény közül a foci győzött az egytelévíziós otthonokban, azt látatlanból is ki merem jelenteni. Nő létemre nem nagyon dicsekszem veié, hogy magam is (futballrajongó vagyok, így legfeljebb csak a család ifjabb tagjaival kellett olykor vitáiba szállni a „mit nézzünk?” kérdésben. Mégis azt mondom, nem bántam meg, hogy a futball mellett döntöttem. A meccseken nemcsak a nagyszerű küzdőszellemnek, a meglepetéseknek, a szép játéknak lehetett örülni. Olykor a közönség is élszórakoztatott önfeledt hullámzásával, operettekből szerzett énekrepertoárjával, öltözékével. Az egész olyan volt, mint egy jól, szakszerűen megkonstruált shaw. S ebben a shawműsorban kitűnő, sportszerűen játszott labdarúgást is lehetett látni. Mindjárt a honi, alacsony színvonalú bajnokságot követően ... I nemzetiségi létről Azért más, komolyabb műsort is el1 lehetett csípni, a másnaponkéntii két meccs mellett. ,így például a nyugi- díjba vonuló ember gondjait felsorakoztató, Levelek Franktól című, lírai, amerikai tévéfilmet, vagy éppen a Gregory Peck-sorozat legújabb darabját, a Brazíliai fiúkat. (Ez a sorozat persze rejtély előttem. Olyan, mint a búvópatak. Hol előbukkan, hol éftűniik ...) Ebbe a vonulatba tartozik a másodszorra is látott magyar tévéfilm, a csernobili katasztrófát feldolgozó Szarkofág is. Érdekes és elgondolkoztató volt a Magyarok Kárpátalján című riport, amire ráerősített a Csemadok, azaz a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége jubileumáról szóló riportműsor is. A megszólaltatott írók, színészek, tisztviselők őszintén szóltak a nemzetiségi lét gondjairól, ,az anyanyelVen folyó oktatás szerepéről és nehézségeiről Csehszlovákiában, s azokról az eredményekről, amelyek révén saját lapjuk, újságuk, kétnyelvű óvodájuk, iskolájuk lehet. Az egyik színművész — egy kortárs költő versét idézve így szólt: „Mert tüskés a mi sorsunk, mint a kaktusz ...” A költő szava arra utal!, hogy van még mit javítani a nemzeti. kisebbségek ügyén, az anyanyelv és kultúra ápolása terén. A megszokáson' túl kell lépni, fogalmazta meg egy másik riportalany, amelyben szégyen volt a nemzetiség létgondjait napvilágra hozni. A kétnapos gombaszögi fesztivál egyik transzparensét gyorsan leírtam: „Magyarnak lenni nem kényszer, kötelesség, hanem páratlan élmény.” Ezt ők, a Csehszlovák iában hivatalosan nyilvántartott 580 ezer magyarnak írták feli, ám sugárzó gondolata itthon is elkelne olykor ... Panaszkodunk, aztán video kétszer Itthon... S ezzel már el is jutottunk a Hazai tükör tizenkettedik adásához, amelyet csütörtökön sugároztak az MTV 1-esen. Ez a politizáló magazinműsor ismét köz- érdeklődésre számot tartó témákat boncolgatott. így a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilalmáról szóló törvényt és annak működését, az árak körüli cirkuszokat, amelyekből áperté megtudhattuk, hogy gazdaságunk nem európai színvonalú, s hogy az állampolgár a maga panaszaival a sóhi'Vatálon kívül még a Fogyasztók Országos Tanácsához fordulhat a fogyasztók „megtévesztése” ügyé- -ben. (A Kamarához csak vállalat fordulhat, de • mint megtudtuk, ők többnyire „megegyeznek”.) Na, de az első, kemény témát szépen feloldotta a Nap- ra-forgó játék, mert ugye nem lehet cél az érdeklődő állampolgár llehervasztása árügyben. A rövid lazítás csak arra volt jó, hogy újabb szellemi .megterhelésnek legyünk kitéve. Mert a készülő társasági törvény — amiről előre- bocsátották, hogy nem lehet ísodaszer — ugyancsak erős odafigyelést követelt. Én, mint a havi fixbőli hónap közepén kifutó állampolgár, megtudhattam, hogy megszületik az értékpapírpiac, a vállalatok áttétel nélkül megkaphatják a külföldi, működő tőkét, s hogy ez egy programadó törvény lesz, amely alapjában azért nem változtatja meg a dolgokat. Ettől a kijelentéstől „„megnyugodtam”, s máris élénk figyelemmel fordultam a nyugata határszél felé, ahol az .egyik békéscsabai állampolgár szomorúan mesélt kiifosztatásáról. Ellopták Bécsben a videójukat, oda se néki, újból nekivágtak, s vettek még egyet. Én csak ültem a képernyő előtt és bámultam. Átlag napi 25 ezer átkelő a nyugati határszélén, tornyosuló akták a vámosoknál, s még nem átálltainak az életszínvonal-csökkenés miatt panaszkodni egyes magyar állampolgárok. Hát ilyenek vagyunk, mi a Hazai tükörben ... B. Sajti Emese Újra Linda A népszerű tévésorozat újabb két epizódját készíti Gát György rendező, Gulyás Gyula operatőr társaságában. Linda szerepét továbbra is Görbe Nóra alakítja MTI-fotó — Friedmann Endre
