Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
1988. június 21., kedd Egy díj és különös fogadtatása Bővülő üzleti kapcsolatokkal Az NSZK-beü F. V. S.-ala- pítvány nemzetközi kuratóriumának határozata alapján a Kiel Christian Albrechts Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kara gondozására bízott Justus von Liebig-dí- ját 1988-na dr. Papp Tibor mezőhegyesi vezérigazgató- helyettesnek adományozták. A magas eLismerést a közelmúltban az egyetem akadémiai ünnepségén Arnold Frinck, a mezőgazdaság-tudományi kar dékánja, a díj- kuratórium elnöke széles körű nemzetközi érdeklődés közepette adta át. Tehát ez állt a sürgős NSZK-beli út hátterében, ahová május 15-én a délutáni órákban dr. Papp Tibor a ménesek 1988. évi versenyéről elutazott- Közvetlen környezete és az újságíró csak annyit tudott erről az útról, hogy Hannoverben és Hamburgban üzletfelek várják és tárgyalnak majd valamilyen kereskedelmi ügyletről. Aztán a júniusi ünnepélyes vállalati tanácsülésen láttam és hallottam, hogy egyik kedves barátja férfias keménységgel fogta meg a kezét és csak ennyit mondott: — Gratulálok! — és magához ölelte. Ekkor már ketten tudták, mi történt, s a néhány elejtett szóból összeállt a kép, itt nemcsak a kombinát Kiváló címét ünnepük, hanem mást is. De mi lehet ez a más? Az ünnepség után megkérdeztük a vezérigazgató-helyettestől : — Vajon a közvélemény számára érdekes lehet-e mindaz, amiről az imént szót váltottak? — Nem is tudom — mondta szerényen. A három szó hangsúlyában szabadkozást véltem felfedezni. Találkozót kértem tőle, de ki akart térni előle: — Ez az, amiről nem szívesen beszélek. Különben is a következő heteim nagyon foglaltak. Egv hetet idehaza sem leszek, mert Gödöllőn vizsgáztatok az egyetemen. Azután jönnek a külföldiek Mezőhegyesre, és lesz néhány fontos, a magyar mezőgazdaság számára is jelentős tudományos program a kombinátban. Ezek teljesen kitöltik időmet. Ilyen előzmények után, ha nehezen is, de sikerült találkoznunk a minap Mezőhegyesen. Íróasztalánál ülve éppen postát bontott. Gratuláló levelet hozott a posta Bonnból. Feladója Georg Galtus parlamenti államtitkár. Münchenből a műszaki egyetemről professzor dr. Hugó Steinhausertöl, Hamburgból dr. Helmut Funke miniszterhelyettestől is érkezett üdvözlet, és néhány igen kedves sort írt egy kéthetes meghívással Alfréd Toepfer, a Justus von Liebig-díj alapítója. Tegnap kaptam egy gratulációt Péter C. Bett- scharttól, a Neslé ausztriai vezérigazgatójától. — Egy vagy két vastag borítékból hamburgi újságok kerülnek elő dr. Papp Tibor fényképével, a DPA hírügynökség jóvol/ tából, és az ünnepségről szóló majdnem egész oldalas tudósítás. Aznap, amikor Kiéiben átadták a Justus von Liebig-díjat két embert ünnepelt az egyetem és a meghívottak széles körű közönsége. Az egyik NSZK-állam- portgár. a másik pedig magyar. Mindkettőjük közös vonása — az indoklás szerint —, hogy napi munkájukban olyan eredményeket értek el, mely Európában egyedülálló teljesítménynek számít. Felkészültségük kamatoztatásával hozzájárultak a világ élelmiszer-ellátásának javításához. Indítványozom, hogy nézzünk a levelekbe, hátha előkerül egy-két magyar nyelvű, esetleg Budapesten feladatott gratuláció is. Hiába rakosgattam a borítékokat. Magyarországon erről az eseményről senkinek nem jutott eszébe semmi, még az sem, hogy ilyen rangos nemzetközi elismerés kapcsán, mely hazánk fiát érte, mi az illendőség. Csak azt ne mondják, hogy nem tudtak róla! Utólag kiderült, hogy Papp Tibor kitüntető elismeréséhez a hivatalos utat megtartották és a magyar illetékesek hozzájárultak a Justus von Liebig-díj adományozásához. Most kezdtem érteni a vezérigazgató-helyettes szerénységét ebben az egész ügyben. „A nem is tudom” — újra átsuhan előttem azzal a szabadkozó tekintettel együtt, amit az első perctől kezdve láttam arcvonásai között. Hát szégyeljlhivaló az, ha az európai, nemzetközi kuratórium a szocialista országok közül elsőnek egy magyarnak, történetesen a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettesének ítéli az NSZK- ban rangos elismerésnek számító díjat? Azt hiszem, nem ez a szégyellniivaló, hanem az, hogy egymás sikereinek, eredményeinek nem tudunk őszintén örülni. Dupsi Károly Gázos ügy Napjaink nagy igazsága, miszerint a pénzt forgatni kell, akkor szaporodik. Persze, vannak olyan esetek is, amikor a befektetés nem kecsegtet nagy eredménynyel, s van rá példa — lásd az alábbi ügyet —, hogy a pénz forgatása nem hasznot hoz, hanem csak bosszúságot okoz. Békéscsabán még 1985 végén négy utca — a Csányi, a Virág, az Arany János, valamint a Bánát — lakói elhatározták, hogy gázzal kívánják lakásuk fűtését korszerűsíteni. Ily módon családonként 1500 forintért gázbekötési tervet készíttettek a beruházási vállalat szakembereivel. A terv 1986 áprilisára készült el, s mivel a kivitelezés alkalmanként akadályba ütközhet, éppen ezért a Csányi, a Virág és az Arany János — földes — utcák lakói meggondolván a dolgot, kiváltak az utcatársulásból. Kalákában már őszre kiásták az árkokat, s a Dégáz iziben el is végezte a reá háruló munkát. A szilárd burkolatú Bánát' utca lakóinak bánata, hogy egyedül maradtak. A huszonhárom ház közül tizenötben nyugdíjas, idős emberek laknak, akiktől nem várható el az árokásás. Az utca egyik lakója — aki maga is érdekelt abban, hogy mihamarabb gázzal melegítse otthonát — még 1987 tavaszán felkereste a Békéscsabai Lenin Tsz külső gázbekötéseket kivitelező részlegének vezetőjét, kérve, hogy vállalják el a munkát. Az üzletet nyélbe ütötték, s már 1987. augusztus 25-én el is készült a szerződés a két fél között. No, nem a Bánát utcaiak és a Lenin Tsz, hanem a városi tanács vb lebonyolító iroda és a Lenin Tsz között. A négyoldalas, némileg hiányosan kitöltött vállalkozói szerződés a „kisnyomású gázelosztó vezeték építésszerelési munkálatainak kivitelezéséért” munkadíjként 511 435 forintot határozott meg. A feladat elvégzésének határideje — a szerződés szerint — 1987. december 31. Ez ugyebár azt jelenti, hogy egy család mintegy 22 ezer forinttal száll be az összeg kifizetésébe. A lakók az OTP-től vettek fel kölcsönt. Mindenki befizetett 6900 forint úgynevezett saját részt, majd az OTP- től felvett kölcsönt 1987 szeptemberében kezdték el — átlagban havi 500 forintos részletekben — törleszteni. Közben a lakók bízva a lebonyolítóban és a kivitelezőben, hozzákezdtek a belső gázszerelési munkákhoz is, tervet készíttettek, anyagot vásároltak, újabb kölcsönt véve fel. S most jön a nagy átverés: az utca mind ez idáig érintetlen. Se árok, se cső, se gáz. Lassan a kölcsönöket is visszafizetik. Joggal gondolják a lakók, hogy az a tavalyi ötszázegynéhány ezer forint az idén — ha a munkát valami csoda folytán mégis elvégzik — hatszázvalahány ezer lesz, az anyagár-emelkedések és az ÁFA miatt. Persze, a Bánát utcaiak sem ültek tétlenül, gyakran érdeklődtek a kivitelezőnél, hogy mikor kezdődik a gázszerelés. A kivitelező hol a fagyos talajra, hol az esős időjárásra, a sárra, hol a tűző napra hivatkozva halogatta a munkakezdést. — A Bánát utcában lakó idős emberek pedig tőlem is gyakran kérdezik, hogy vegyenek-e már most nyáron tüzelőt, vagy várják inkább türelemmel a gázt. Mit mondjak nekik? — kérdezi szerkesztőségünktől az egyik Bánát utcai fiatalember. Az ügy bonyolultságára való tekintettel mondjuk, érdeklődni kellene a lebonyolító irodánál. Vagy talán valahol máshol?... —oké— Az Agroker a megyei agrártermelés szolgálatában A Békéscsabai Agroker 3 milliárd forintos mező- gazdasági eszköz-, alkatrész- cs kemikáliaforgalma meghatározó a megye mezőgazdasági termelésében. Az utóbbi években nemcsak az áruválaszték bővítésével igyekeztek a termelő üzemek kedvében járni, hanem olyan import javítástechnolőgiai anyagokat is kínálnak a vevőknek, melyekkel drága alkatrészcseréket lehet megspórolni. Például egy traktor gumi- abroncscseréje 50-60 ezer forintba kerül. Ám az importanyaggal néhány száz forintért kijavítható. És most, amikor a vállalatok anyagi gondjai mindennaposak, igazán jól jön a megtakarítás. Nem dollárért, hanem megyei termékekért — Az üzemek részéről nagy a kereslet — mondja dr. Balogh József kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Sajnos, csak az igények töredék részét tudjuk kielégíteni, mivel több devizát nem kapunk viszont vásárlásra. A 100 millió forint értékű importforgalom csak úgy növelhető, ha találunk olyan magyar árut, melyet a szállító nyugati partner szívesen megvásárol. S mi elhatároztuk, hogy Békés megyében keresünk ilyen termékeket. A tavaszi BNV ideje alatt több nyugati céggel tárgyaltunk, és meggyőződhettünk arról, hogy nemcsak csereárut hajlandóak elfogadni, de esetenként a világpiaci árnál többet is fizetnének a magyar áruért. A cégek együttműködési készségének oka, hogy napjainkban a hazai gépállomány „matuzsálemi” kora igazán csábító piac. — A. megyei piackutató munka alapján az Agroker összeállított egy ki ajánlási terméklistát. Ezen kézimunkaigényes faáruk, vasipari termékek és különböző élelmiszeripari cikkek szerepelnek. A gyártók között található többek között az Orosházi Üj Élet Tsz, .néhány megyei faipari szövetkezet, a Gyomaendrődi Győzelem Tsz és még sokan mások. Ónálló külkereskedőként — Május végén az Agroker Vállalat a Kereákedel- mi Minisztériumtól engedélyt kapott önálló export- import tevékenységre. Nyilvánvalóan olyan előnyöket jelent önöknek ez a jogosítvány, mely hozzájárul a külkereskedelmi forgalom ki- szélesedéséhez. — Ahhoz, hogy az üzleti szerződéseket egyáltalán megköthessük, mindenkép-------------------1----------------------p en rendelkeznünk kell az alapvető külkereskedelmi jogosítványokkal. Ez azonban még egyáltalán nem jelent olyan szabadságot, mint amilyen a nyugati kereskedő cégeké, de még olyat sem, mint a hazai impex vállalatoké. Sajnos minden egyes importcikkre külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól, és csak azokat a hazai termékeket forgalmazhatjuk, melyek nem szerepelnek az export kiviteli (tiltó) listán. — A forgalmazó vállalatok önálló külkereskedelmi joga — úgy tűnik — nem nyújt igazán lehetőséget olyan rugalmas üzletpolitika megvalósításához, amilyenre valójában szükség lenne. Hiszen a különböző engedélyek megszerzése egyelőre túlsók időt vesz igénybe, a hazai és külföldi piacra úgy kell betornázni magukat, hogy új, eddig nem importált, pótlólagos hazai árualapot kell kerésni. — Több esetben előfordult, hogy tárgyaló partnereink éppen olyan csereterméket kértek, melyet csak szakkülkereskedelmi vállalat exportálhat. Például vetőmagot nincs jogunk termeltetni és eladni külföldre, pedig ezt az árut szívesen vásárolnák nyugati szállítóink. Érthetetlen a megkülönböztetés. Ügy érezzük, a mi üzletünk összességében növelné a népgazdasági kivitelt, ez pedig senkinek nem jelenthet hátrányt — mondja az igazgatóhelyettes. — Bár igaz az is — teszi hozzá —. ha az illetékes impex vállalat hozzájárul, akkor a Kereskedelmi Minisztérium egyedi engedélyt ad a forgalmazásra. így léphetnénk be a bűvös körbe. De ez halva született ötlet, hiszen nyilván senki nem mond le önként a hatalmáról. Csökkenő vásárlóerő A vállalat nyereségtervében a várhatóan növekvő külkereskedelmi tevékenységnek nem jut döntő szerep. Hiszen jelenleg az ösz- szes bevételnek csupán ezred részét teszi ki a javítóanyag-import. De a behozott, csúcstechnológiát reprezentáló anyagokkal az üzemek gép javítási költsége csökkenhet, az alkatrészellátási gondok részben áthidalhatóak,* és az sem utolsó szempont, hogy az egyes termékek önköltsége is kedvezőbben alakulhat. Az Agroker — hasonlóan a többi vállalathoz — nyereségtervét az elmúlt évi 70 millió forintról 26 millió forintra csökkentette. Részben a bekövetkező és a várható költségemelkedés miatt, részben pedig azért, mert csökkent a mezőgazda- sági üzemek jövedelme, tehát ez évben kevesebb potenciális vásárlóerőre számítanak. — Sajnos a képződő „fejlesztési alapunk” arra sem lesz elegendő a közeljövőben, hogy a vállalat elodázhatatlan beruházásait, gépcseréit megoldjuk. Pedig mennyi jó dologra lehetne vállalkozni, ha lenne hozzá pénzünk — jegyzi meg dr. Balogh József beszélgetésünk végén. — Hogyan gazdálkodna és kereskedne, ha lenne több fejlesztési pénze a vállalatnak? — kérdezem. — Azonnal hitelbe adnám. Hiszen olyan magasak a kamatlábak, hogy ma Magyarországon nincs olyan nagykereskedelmi tevékenység, ami többet hozhatna, és még kockázatot sem kell vállalni. — Én arra gondolok most — vetem közbe —, ha ideá-& lis feltételek lennének a gazdaságban, tegyük fel, hogy hiteltúlkínálat van, alacsonyak a kamatlábak, és teljes jogú a kereskedők szabadsága. — Mindenekelőtt a vásárló mezőgazdasági üzemekkel közösen néhány korszerű exportárut termelő kapacitást építenénk ki. Ez nyugaton is így van. A kereskedelem szerves része a termelő üzem. Ma Békés megyében számtalan olyan alapanyag van, melyből eladható terméket lehetne gyártani, csak nincs hozzá egyáltalán feldolgozó üzem, vagy ha van is, elavult, korszerűtlen, versenyképes áru gyártására alkalmatlan. De maradjunk a realitásoknál. Én bízom abban, hogy az elkövetkezendő időben, a most még álomnak tűnő elképzelések, ha lassú léptekben is, de megvalósulnak. Ehhez azonban mindenekelőtt az üzemeknek anyagilag kell megerősödni, hiszen teljesítményt csak attól lehet várni, akinek kondíciója van hozzá. Vagyis, engedni kellene, hogy több pénz maradjon a nyereségből az üzemeknél, hogy később majd igazán adóztatni lehessen őket. (Rákóczi) Magyar Agráripari Egyesülés Gyümölcsöző magyar—lengyel kapcsolatok A hét végén érkezett haza az a mezőgazdasági szakemberekből álló küldöttség, amelyik Lengyelországban tett látogatást. A Magyar Agráripari Egyesülés (MAE) Békés Megyei Szervezete, valamint a Lengyel Mező- gazdasági Mérnökök és Technikusok Műszaki Egyesületének (SITR) Krosnó megyei szervezete között csaknem tízéves a kapcsolat, melynek révén a MAE elnöksége most küldöttségi szintű látogatást tett a lengyel társszervezetnél. A mostani látogatás célja az 1988-as esztendő munka- programjának értékelése, továbbá az 1989-es évi tervek előzetes egyeztetése, valamint a lengyel társadalommal és a mezőgazdasággal kapcsolatos ismeretanyag bővítése volt. A lassan egy évtizedes kapcsolat eredményeként mód nyílik a különböző szakmai csoportok kölcsönös cserelátogatására, és nem utolsósorban a mező- gazdasági területen dolgozók pihentetésére, üdültetésére. Rendszeresek a vezetői szintű találkozások — mint például a mostani is —, ahol egyeztették a kapcsolatok fennállásának jubileumakor, azaz jövőre, hazánkban megtartandó rendezvények programjait. A gyümölcsöző kapcsolatokban eddig kifejtett áldozatkész munkájukért a SITR megyei szervezete a Krosnói Vajdaság Szolgálatáért elnevezésű kitüntetést adományozta Horváth Pálnak, a MAE Békés Megyei Szervezete elnökének, a DÉTE igazgatójának és Petrik Lászlónak, a MAE titkárának, a megyei szervezet lengyel ügyintézőjének. A lengyel, megyei szintű kitüntetés nagy elismerésnek számít, s azok kaphatják meg, akik munkájukkal elősegítik Krosno megye haladását, fejlődését. (b. a.)
